Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-15 / 50. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. december 15. A jövő szolgálatában Ä Rimaszécsi (Rimavská Seő) Efszben jövő év január elsejével négytagú tudományos csoport kezdi meg tevékenységét. Fő céljuk: a legújabb tudományos Ismeretek alkalmazásával elősegíteni a termelés fejlesztését. Milyen szükségszerűségek hívták ezt életre, ml a programjuk, és milyen hatásfokot várnak munkájuktól. Erre juhász István agrármérnök, a szövetkezet elnöke válaszolt. — Köztudomású, hogy a harmincöt évvel ezelőtt megalakult szövetkezetek óriási fejlődésen mentek keresztül, amíg eljutották a korszerű nagyüzemi gazdálkodásig, de hamar kiderült, hogy a legújabb tudományos-műszaki ismeretek nélkül nincs továbblépés. Valamikor a gazda naponta kapcsolatban volt a termeléssel, megfigyelt és döntött. Ez a gazdaságok területi bővítésével és a munkamegosztás fokozásával megszűnt. Ma már egyetlen mezőgazdasági nagyüzem sem gazdálkodhat a régi módszerekkel. Az alapozás megtörtént, s elérkezett a továbblépés ideje. De csak akkor lehat előbbre lépni, ha távlatilag gondolkodunk és cselekszünk. Ehhez viszont képzett szakemberekre van szükség, akiknek bizalmat és támogatást kell. nyújtanunk, hogy bátran és alkotó módon érvényesítsék a legkorszerűbb ismereteket. Adataik feldolgozására igénybe vehessék a számítástechnikát, s ennek alapján termelési programokat dolgozzanak ki a szövetkezet valamennyi ágazata részére. ■ Vannak kutatóintézeteink, kísérleti állomásaink. Vajon nem a mér meglevő jó tapasztalatok kiszélesítéséről, esetleg szükségtelen párhuzamosságról van szó? S ha egyáltalán sziikség is van rá, On szerint ez a fajta szellemi szolgáltatás nem központosítható? — Olyannyira nem, hogy központilag még létre sem hozták, s létrejöttét az igények és a gyakorlat érlelték meg... Mert az egységesített vizsgálatokból csak olyan eredmény születhet, amely mindenhol közepesen megfelelő, de sehol se tökéletes. Nálunk viszont ezek a vizsgálatok optimálisan történnek majd. Ismerjük a területünket, magunk gyűjtjük be a talajmintákat, folyamatosan ellenőrizzük a szaktanácsok alkalmazását, naponta kapcsolatban leszünk majd az egyes ágazatokkal. ■ Konkrétan mit nyújthat a gazdaságnak a tudományos csoport? — Például azt, hogy a megfelelő módszerek segítségével talaj- és takarmányelemzéseket végeznek. A tudományos csoport munkájának lényege az lesz, hogy a megfelelő adatrendszerekkel, az adatok elemzésével megalapozzuk a természeti és gazdasági adottságokhoz legjobban igazodó termelés-szerekezetet és technológiai módszereket. Ha valaki több évre visszaménőleg Ismeri az adottságokat, a talaj tápanyagtartalmát, a műtrágyázás adatait, a hozamokat — de nem általánosságban, hanem táblák szerint — akkor nem ötletszerűen, hanem tudományosan megalapozott módon dönti el, miből menynyit és hogyan termel. ■ Akkor képesek lesznek-e olyan terveket készíteni, amelyek az adott feltételek lehető legjobb kihasználását segítik elő? — Természetesen. Ugyanabból az elvetett búzamagból eltérő hozamok érhetők el. A sokféle termelési tényező megfelelő összehasonlításával és figyelembevételével megközelítően pontos tervek kés^thetők, amelyek csakis az adott területre és fajtára érvényesek. A termelésben dolgozók ilyen elemzésekkel nem tudnak foglalkozni. Az általános jellegű adatokat, amelyek nincsenek lebontva a ml konkrét feltételeinkre, nem tudjuk optimálisan kihasználni. Ezek a fiókba kerülnek. A tudományos csoportunk a termelésirányítók kezébe fogja adni ezt a szükséges tudományos és szakmai információt, amelynek alapján meghozhatják a döntéseiket. Ezzel a társadalmi szempontból is jelentős távlatok nyílnak meg előttünk. Hogy újra példákkal szemléltessék: terveket dolgoznak majd ki a gazdaságos termelésre, mert az sem mindegy ám, hogyan alakulnak az önköltségek. A hatékonyság növelésére Is megadják a szükséges útmutatást. Mindezek mellett igyekeznek minél több újítást, a legjobb biológiai alapanyagokat stb. kipróbálni és hasznosítani. ■ Mivel mérhető majd tevékenységük? Mérhető-e egyáltalán? — Ezt majd az eredmények mutatják meg, és a jövő dönti el! Mindenesetre bízunk abban, hogy e tudományos csoport szaktanácsínak pontos követése esetén, konkrétan is kimutathatók lesznek az eredmények. Tudjuk, hogy a számítástechnikában óriási lehetőségek rejlenek. A számítógépek számtalan művelet megoldására képesek. Mint például a munkaeszközök összekapcsolásának, a vonóerő meghatározásának, a beruházások és anyagráfordítások, a műtrágya hatóanyag-felhasználásának, a tejtermelés fokozásának, a cukorrépa- és gabonaprogram fejlesztésének, és nem utolsósorban a készletek forgalmának optimalizálásában. Gyors, szinte naprakész információkat adhatunk majd az ágazatvezetőknek és termelésirányítóknak. Laboratóriumunk lesz, műszereket, harminc programmal dolgozó, adattárolóval öszszekapcsolt számítógépet is vásárolunk, amelyből bárki kikérheti a kívánt adatokat, s ezeket az irodákba beszerelt monitorokról léolvashatja majd. A számítgépes elemzések tényt derítenek a problémákra. A számítógép mentes az elfogultságtól, s nem próbálja megvédeni a vezető hibáit... Mi már öt évvel ezelőtt elkezdtük az Ilyen kísérletezéseket, a módszeres adatgyűjtést. Van hát mire alapoznunk. ■ Hogyan fog történni például a takarmánygazdálkodást terv elkészítése? — Az ágazatvezetö átadja a listát arról, milyen takarmánykészletei vannak; kutatócsoportunk a minták elemzése után elkészíti a keverési arányokat és az éves takarmányozási programot. Tehát, hogy milyen sorrendben, milyen összetételben használják fel a készleteiket. Így a takarmányanyagok hasznosulása optimálisra állítható be. Ezzel a módszerrel évente százezres értékeket takaríthatunk meg. Igazán nagy eredmények, persze akkor születhetnének, ha nemcsak arra lehetne építeni, hogy gazdaságunkban sok értelmes szakember van, aki felismeri a gondokat és saját lelkiismeretére hallgatva cselekszik. Sok pontosan kidolgozott tervet azért nem valósíthattunk ■ meg eddig — vagy nem Idejében —, mert egész érdekeltségi rendszerünk arra ösztönözte a gazdaságot, hogy csak akkor lépünk, ba már szorít a cipó. Amíg nem szorít, folyhat a pazarlás. ■ Hogyan, hiszen úgy tudom, a rimaszécsi szövetkezet eléri az országos színvonalat. < — Megközelíti, de milyen tekintetben? A termelést mutatók, a hozamok kedvezően alakultak, de ... baj van a hatékonysággal. S éppen ezért, vállalkozásunkkal azt a lehetőséget szeretnénk kihasználni, amivel a lehető legkisebbre csökkenthetők veszteségeink. ■ Kikből áll ez a tudományos csoport? — Egy agronómusból, egy közgazdászból, egy számítógép-szakértőből és egy gépészmérnökből. Valamenynyien a szövetkezetünkben, s a termelésben dolgoznak. Kapcsolatba lépnek a kutatóintézetekkel, a kísérleti állomásokkal, a mezőgazdasági főiskolákkal. Az egész vállalkozás egy láncreakciót indíthat majd el, amelynek hatása az egész gazdaságot érinti. Mivel előtérbe került a jövedelmezőség, s a fejlesztési programokkal a termelésblztonsági érdek — ezen keresztül szemléletmódváltásra Is sor kerül. ■ összefoglalva az egészet: hogyan látja szövetkezetük jelen helyzetét és kilátáséit? — Aránylag kitűnő földjeink és kitűnő szakembereink vannak. Éghajlatunk közepesen kedvező. A hatékonyság tekintetében azonban elmaradunk az össztársadalmi igényektől. Alapvető fordulatot a szellemi erővel való jobb gazdálkodás hozhat. Ehhez elsőbbséget kell adni a termelésirányító, elemző, rugalmas és stratégiai jellegű tervezést megalapozó prognózisoknak.. Javítani kell az érdekeltségi rendszert És, végül, de uem utolsósorban számításainkba, távlati programunkba, dolgozóink adottságait, fizikai és szellemi teljesítőképességét is be kell lakulálnunk. Szóval elértünk egy jő közepes szintet, amelyhez adva volt egy közepes szakmai műveltséggel rendelkező tagság. Az eredmények további fokozásához, az emberek szellemi tudását Is tovább kell gyarapítani. Tehát ez emberrel is számolnunk kell, mint az egyik legfontosabb 'termelésalakító és -növelő tényezővel. ■ Ezt hogyan akarják megvalósítani? — Gazdaságunkban már ez Is évek óta folyamatban van, de azért feltételes módban fogalmazom meg a választ: minden dolgozóval meg kell kedveľtetňt a tanulást, az önművelődést, s a munkát, hogy mindenkit a közös feladatok, részeseivé tehessünk. Hogy örüljenek a Jobb eredményeknek, de egyben érezzenek is felelősséget az Iránt, amit végeznek. Mindenki számára meg kell találnunk azt a munkahelyet, beosztást, ahol a legtöbbet tud produkálni, s minden egyes dolgozóval tudatosítani, hogy a fejlődés nem egy befejezett folyamat; napról napra meg kell küzdeni a lépéstartás érdekében; azáltal, hogy nagyobb önállóságot, de nagyobb felelősséget is ruházunk rájuk. Dolgozóink érzik, hogy közvetlen részesei az irányításnak. Szövetkezetünkben az utóbbi évek során sokat fejlődött a szövetkezeti demokrácia. Ez azonban nem öncélú érték, hanem minden közjó megteremtésének szolgálója. Fontos az egyenrangúság kihangsúlyozása. Meg a nyíltság, a világos beszéd, amelyet termelésbefolyásolő tényezőnek tartok. Meg kell mondani a rosszat, de nem szabad elhallgatni a jót sem. A további fejlődésnek, a felemelkedésnek, az emberi munka a forrása. -Minden dolgozó számára olyan feltételeket teremtünk, olyan légkörben dolgozhatnak majd, ahol módjukban áll alkotni. Az érték bennünk van, de nem ér semmit, ha azt a társadalmi munkában nem tudjuk, vagy nem engedjük kibontakoztatni ■ Nem tart attól, hogy ellenállásba ütközik, értetlenségbe fullad a kezdeményezésük? — A haladót még akkor is el kell fogadni, ha ez ütközik a hagyományokkal. Mi megpróbáljuk a frontáttörést, s ha szaktanácsaink a gyakorlatban beválnak, a járás többi mezőgazdasági üzemel számára is előrejelzéseket és tudományos szaktanácsadást nyújthatunk. XXX Végezetül még ennyit: a rimaszécsi Új Világ Efsz a tudományos-műszaki haladás vívmányain alapuló fejlesztési programja messzemenő távlatokat, követésre méltő példát tár fel a többi mezőgazdasági üzem számára. Ezzel kapcsolatban persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül eddigi eredményes tevékenységüket, áldozatkész, alkotó jellegű munkájukat, amelynek elismerése jeléül a földművesszövetkezetek X. országos kongresszusának előestéjén Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök többek között a szövetkezet munkaközösségének is a Munka Érdemrendet adományozta. A magas állami kitüntetéshez szerkesztőségünk nevében mi is gratulálunk, és további sok sikert kívánunk. A beszélgetést köszöni« korcsmaros lAszlö Í rásom célja Ismertetni a gyümölcsfák metszésének legújabb ismereteit, amelyeket sikeresen alkalmazunk a Gaböíkovói Állami Gazdaság nagyüzemi gyümölcsösében. A korszerűsítés folytán 1979-től módunk nyílt az ú] ültetvényeken is alkalmazni a modern koronaalakítási módszereket. A koronaalakítás és az ezzel kapcsolatos metszés a gyümölcstermelők örök érdeklődésének tárgyát képezi. A szakirodalom számos metszési tanácsot ad, viszont a metszés következtében a gyümölcs nagyságának, színének, minőségének és a termésmennyiségnek változásai legtöbbször ismeretlenek. Nem helyeslem a termőfák évenkénti erős metszését és az Idősebb fák valamely rendszerbe való sorolását. Csakis az legyen a célunk, hogy az élettani egyensúly megtartásával a legnagyobb jövedelmezőséget biztosítsuk. Általános tapasztalatom, hogy a fiatal termőfákat túlmetszik s nem veszik eléggé figyelembe a fa élettani reakcióit. A koronaalakítás és a metszés kérdését nem szabad a fa Örökletes tulajdonságaitól és a környezettől elszakítva Vizsgálni. A metszéssel szabályozzuk a fa fejlődését, amikor annak felületét kiképezzük. A metszés eredményeként a korona és a gyökérzet közötti egyensúly az ágrendszer terhére megváltozik. A gyümölcstermő fa viszont mindent elkövet, hogy a korábbi egyensúlyt viszszaállítása, ezért a lombozat erőteljes fejlődésnek indul, hogy a hormonegyensúlyt helyreállítsa és a gyökérzet számára a legnagyobb asszimilációs felületet biztosítsa. Az erősen visszametszett fák látszólag gyorsabban, erőteljesebben fejlődnek, ami arra utal, hogy a fában fölösleges tápanyag van, amely azonban a csökkentett felületű koronában nem tud elraktározódni. Az ilyen fák kevés termőrügyet fejlesztenek és a felhalmozott tápanyagot használják el. Minél kisebb a metszési beavatkozás, annál nagyobb az a felület, amely lehetővé teszt az öröklött tulajdonságok teljes kibontakozását. Alapvető célunk legyen a természetes gúla, gömb, katlan stb. koronaformák kinevelése, * az emeletek A gyümölcsfák metszése ritkító metszésre és a vissza metszésre. A metszés elvégezhető nyugalmi és zöld állapotban. A ritkító metszéskor a ritkítás mértékétől függően többé-kevésbé túlsúlyba jut a gyökértömeg, s javul a megvtlágítottság. A seblnger nem vált ki hosszanti növekedést, mert a nedváramlás fő Irányától oldalt esnek a sebek. így a növekedési többlet csak a kaluszképződésben jelentkezik. A mérsékelt ritkítás tehát előnyösen hat a termőrészek képzésére anélkül, hogy számottevő tartalék tápanyagot használna fel. A klsfokü viszszametszés esetén a korona és a gyökérzet egymáshoz viszonyított menynyisége alig változik, legfeljebb a fokozottabb növekedés a tartaléktápanyagok kisebb-nagyobb részének a felhasználását eredményezi. Erős visszametszés esetén a túlsúlyba jutott gyökértömegnek tulajdonítható az erőteljes növekedés. A teljes termésben lévő fákon a ritkításnak növelnie kell a terméshozamot. Az eddigi kutatások egyértelműen igazolták, hogy voltaképpen a fa részel, annak minden egyes veszszője, egy-egy egyensúlyrendszernek felel meg, ezért a metszés után megmaradt rész az eltávolított vessző, Illetve a hajtás részére tárolt tápanyagot átveszi, a hajtásgátló anyagok felhígulnak és ennek következtében a visszametszés helyén és közvetlen közelében hajtások törnek elő. Már korábban megállapították, hogy a visszavágás helyén nagyobb a nitrogéntartalom és kevesebb a szénhidrát, mint a távolabb eső és a vissza nem vágott részeken. Ez az oka annak, hogy a visszametszéssel nagyobb távolságra nem tudunk hatni a felkopaszodás ellen. A CSÜCSRÜGY IRÁNYÍTÓ SZEREPE Ritkítás esetén a csűcsrügyek érintetlenek maradnak. A csúcsrügy a növekedést serkentő és gátlő hormonok központja, amely a hajtás, a növekedés és a termés egyensúlyát biztosítja. A csűcsrügy hajtóerejét az oldaírügy, különösen a rejtett rügy nem tudja pótolni. Innen adódik, hogy a visszametszés következtében előretörő hajtások fejlődésében soha nem tudják utolérni a csúcsrügyből kinövő hajtásokat Ezek a hajtások korábban érnek be, több tápanyagot és hormont tartalmaznak. A visszametszés következtében felborul az egyensúly, a hajtások lombja kevesebb szénhidrátot termel és egyre több tápanyagot használ fel. A ritkított koronájú fa több napfényhez és levegőhöz jut. A fiatal fák erős alakító metszésével még több hibát követhetünk el, mint a termő fák esetében, mert a jől fejlett vázának kinevelése érdekében egyharmadára vagy a felére metszük vissza a vázágakat, holott az első évektől kezdve csak ritkítani, lekötözni szabad annak érdekében, hogy a 3—4 éves fa már több négyzetméter termőfelületet képezzen. A visszametszés nélküli, nagy lombfelületű fa, egészségesebb vázágakat nevel ki, mint az erős visszametszéssel neveit fa. A hajtás növekedését nemcsak a metszés mértékével, hanem a hajtások metszetének megváltoztatásával, lekötözésével is eredményesen szabályozhatjuk. A hajtásképlet annál erősebben növekszik, minél inkább megközelíti a függőleges helyzetet. Minél közelebb áll a vízszinteshez, annál nagyobb a termörészekkel való berakodás. A gyenge növekedésű fákat vízszintesre, a középerős és erős növekedésűeket a vízszinteshez viszonyított 15—30 fokos szögben nevelhetjük. A Jonathánt vízszintesre, a Goldent és Starkinget 30 fokos, a körtét 15—30, a csonthéjasokat a növekedési erélytöl függően pedig 15—30 fokos szögben felfelé neveljük. A fiatal termőfák koronáját Is az erősebb, felfelé növő ágak lekötözésével alakítjuk -ki, hogy minél előbb teremjenek. Csak a felesleges konkurens ágakat távolltjuk el, mégpedig tőből való ritkítással, s nem visszametszéssel. Számos kísérlet bizonyítja, hogy, a fiatal fák erős metszése késlelteti a. termőre fordulást. A METSZÉS IDŐPONTJA Aszerint, hogy nyugalmi vagy vegetációs Időszakban kerül sor a metszésre, fás- ás zöldmetszést különböztetünk meg. A fásmetszés Időpontja a lombhullás és a rügyfakadás közti időszakra tehető, míg a zöldmetszést a vegetáciő idején végezzük. A zöldmetszés elméleti és gyakorlati megítélése nagyon eltérő, A zöldváltogatás, a hajtások visszacsípése, a vízhajtások, a gyökér és tősarjak a letermett termövesszök mellett a zöldmetszéssel koronaalakításra és koronaritkításra Is lehetőséget nyújt. A külső, sűrítő ágrészek ritkítása a zöldmetszés egyik Igen fontos eleme. Az erős növekedésű fiatal fék alakító metszését a rügyfakadás utáni időszakra — áprilisra esetleg május elejére — ütemezve a hajtásnövekedés erőteljes csökkenését idézzük elő, ami elősegíti a gyümölcsfák termőre fordulását. A koronaritkítő zöldmetszés Július végén, augusztus elején javasolható. Ide tartozik még az őszi- és a kajszibarack metszésének időpontja. A kajszi és az őszibarack gutaütéses megbetegedését többek között gombák vagy baktériumok általi támadás okozza. Ezek a kórokozók elsősorban a nyitott sebeken keresztül fertőznek. Ollóval, fűrésszel, késsel, tovább vihetjük a fertőzést. Az említett kórokozók a virágzás előtti Időszakban nem fertőznek, ezért a két gyümölcsfaj legmegfelelőbb metszési ideje április. A METSZÉS MÓDJA A metszés módjával a metszés célját határozzuk meg. Eszerint megkülönböztetünk alakitő, ritkító, ifjító és termőre-metszést. Alakítómetszéssel határozzuk meg a gyümölcsfa alakját, törzsmagasságát és koronaformáját. Koronábametszés a. suháng ültetése utáni első metszése a megfelelő törzs kialakítása céljából. Fontos tudnivaló, hogy minél alacsonyabb a törzs, annál gyorsabban fordul termőre a fa. Általában a törzs magassága ne haladja meg a 40—50 cm-t. A koronaalakító metszéssel elsősorban a termelési célnak megfelelő koronaformát neveljük ki, de ezzel egyidejűleg a gyors termőrefordulást Is elő kell segíteni. A gyors termőrefordulást elsősorban a gyenge növekedésű alanyok és fajták befolyásolják. A korábbi gyakorlattal ellentétben a koronaritkttő metszés mértékét arra a minimumra kell csökkenten!, ami elegendő a gyümölcsfák ültetése utáni megrendeléshez. között az előírt pontos távolságok betartása. Kísérletek és a gyakorlati eredmények igazolják, hogy a helytelen metszéssel többet ártunk, mint ennek mulasztásával. A gyümölcsfa tűri, de nem kedveli a rendszeres metszést. Az élő szervezetre nem lehet kedvező hatással a csonkítás. A gyümölcsfák többsége azonban jól alkalmazkodik a környezethez. Ennek egyik jele, hogy a fa koronájának belsejében csökken a lombfelület és a fa felkopaszodik. Ezt az élettani folyamatot koronakialakítással sem tudjuk megakadályozni, mert az új hajtások elsősorban a seb helyén fakadnak és nem helyezkednek el a távolabb eső felkopaszodott részen. Egy vastag ág levágása a hajtásnövekedésre kevésbé káros, mint több vékony vessző eltávolítása. A korona külsejét illetően nem érdemes, de nem is szabad a napnak kitett jól asszimiláló és egyenletesen zárt felületben hézagot, bevágást hagyni, mert ez nem fokozza a távolabb eső belső rész hajtásfakadását. A METSZÉS ÉS RITKÍTÁS ÉLETTANI HATÄSA A metszés két csoportra oszthatói