Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-15 / 50. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1984. december 15. A máit évi eredményeket összegező és az idei tanfeladatokat meghatározó közgyűlésen a garamkövesdi (Kamenica nad Hronom) Virágzás Egységes Földművesszövetkezet tagsága — a Szlovák Nemzeti Felkelés 40 évfordulójának és az efsz-ek X. országos kongresszusának tiszteletére — figyelemre méltó kötelezettségeket vállalt. A huszonegy termelési csoportba sorolt 295 állandó dolgozó kötelezettségvállalása kiterjedt a takarékosság fokozására a munka- és technológiai fegyelem szilárdítására, s gépek s egyéb termelőeszközök optimális és szakszerű kihasználásai a, a munkafolyamatok tudományos-műszaki fejlesztésére, s végeredményben a termelési és áruforgalmazási tervfeladatok lényeges túlteljesítésére. A vállalások persze utaltak arra is, hogy a szövetkezet tagjai kiveszik részüket az életkörnyezet fejlesztésével, vagyis a három község — Bajta (Bajtava), Helemba (Chlaba) és Garamkövesd arculatának szépítésével Járó társadalmi munkákból is. A termelés fejlesztését szorgalmazó vállalások azt tükrözték, hogy ez az 1570 hektár mezőgazdasági területen' — melyből 1200 hektár a szántó — gazdálkodó szövetkezeti közösség a mezőgazdasági össztermelés 28 millió 917 ezer korona értékben meghatározott évi tervét 2 millió 250 ezer koronával akarja túlszárnyalni. I Azért is volt figyelemre méltó ez a kötelezettségvállalás, mert a viszonylag kedvezőtlen terepviszonyok között gazdálkodó szövetkezet már eddig !s a Járás legeredményesebben gazdálkodó mezőgazdasági üzemei közé tartozott, s ha a kooperációs körzet Jobb természeti feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági üzemeinek termelésfejlesztési lehetőségeihez viszonyítjuk, akkor még biztatóbb képet kapunk, Ugyanis az efsz már az elmúlt évek folyamán szinte maximálisan, míg a kooperációs körzethez tartozó gazdaságok többsége csak minimálisan használta ki a termelésfejlesztés sajátos lehetőségeit. Megtalálták a rejtett tartalékokat, a termelés növelésének további lehetőségeit. A vállalások pedig elsősorban arra irányulnak, hogy megszüntessék azokat az indokolatlan különbségeket, amelyek a termelés legfőbb tényezőinek, a szövetkezeti tagok munkaerkölcsében tapasztalható lényeges eltérések miatt a termelési eredményekben — parcellák, illetve részlegek szerint — a múltban szinte szokványosak voltak. A termelési csoportokra méretezett, tehát kollektív kötelezettségvállalásoknak — a szövetkezeti közösség által gyakorolt erkölcsi kényszer és a kollektiv felelősség nyomán szilárduló ellenőrzés hatására — a termelési eredményekben mutatkozó Indokolatlan különbségek felszámolására irányuló kötelezettségek teljesítésében részt vettek azok is, akik a múltban nem igyekeztek. A szövetkezet idei termelési sikerei, azzal magyarázhatók, hogy a gazdaságirányítás és a munkaszervezés színvonalának emelése, valamint a munka- és a technológiai fegyelem szilárdítása — amit a szövetkezet vezetősége szüntelenül szorgalmazott — a dolgozók döntő többségének aktív közreműködésével valósult meg. Az elnöki irodában Tóth Róbert elnökkel. Szabó Pál mérnökkel, az állattenyésztési ágazat vezetőjével, valamint Szegedi Edit üzemgazdásszal a gazdálkodás évzáró mérlegének várható alakulását és azt latolgattuk, hogy a huszonegy termelőcsoport kötelezettségvállalásai hogyan befolyásolták a termelési eredmények és a gazdálkodás jövedelmezőségének alakulását. Mint az általában lenni szokott, itt Is a gazdasági eredmények alakulására károsan ható tényezők felidézésével kezdődött a beszélgetés. Ez nem csoda, mert például a tavaszi fagy elvitte a szövetkezet almatermését, a szőlő termését minimálisra zsugorította, a cukorrépa növényzetének hetvenöt százaléka megfagyott, csak május elején újra vetett magból lehetett a termést várni. Az aszály pedig főleg a kukoricát sújtotta, a szemtermésben 320 tonna kiesést okozott. Ezeket a károkat növelte még a lenyészkacsa-farmon elterjedt fertőző betegség. Az elemi károk kedvezőtlenül hatottak mind a vállalások teljesítésére, mind az évi gazdasági mérleg alakulására. Ennek ellenére a szövetkezet jó eredményekkel zárja az évet. S ez annak köszönhető, hogy azokon a termelési szakaszokon, ahol a természet nem húzta keresztül az ember számítását, a feltételezettnél Jobb termelési eredmények születtek Előzetes becslések szerint a mezőgazdasági össztermelés TELJESÍTETTÉK A TEUESÍTHETŐT 28 millió 917 ezer korona értékű tervét 105,9 százalékra teljesítik, vagyis 1 millió 719 ezer koronával többet termelnek. A 24 millió 479 ezer korona áruforgalmazási tervet feltehetően 108,3 százalékra teljesítik. A nyereség — terv szerint 2 millió 897 ezer korona — 20 százalékkal növekedik. A gazdasági, illetve a pénzügyi helyzet ilyképpeni alakulását persze elsősorban is kedvezően befolyásolta a búza és az árpa 8,28 tonnás hektárhozama, így a gabonafélék termelési tervét 612 tonnával túlszárnyalták, s hogy az árpatermés 80 százalékát rendkívül jó minőségű sörárpaként értékesítették. Az sem mellékes, hogy a szemes kukorica viszonylag gyenge termése, amely ugyan a tervezett 5,7 tonnával szemben csak 4,52 tonnás hektárhozammal fizetetett — de legalább egy tonnával többet termett hektáronként, mint a szomszédos gazdaságok kukoricája —, nem csökkentette a tervezett mennyiség alá a szemesek össztermését, amelyet 107,3 százalékra teljesítettek. A növénytermelési ágazat eredményeinek alakulására rendkívül jó hatással volt továbbá a takarmányrépa 118 tonnás, a lucernamag 350 kg-os, valamint a vöröshagyma 28,9 tonnás hektárhozama. S bár a cukorrépa hektárhozama nem érte el a tervezett 45 tonnát, de a május elején másodszor vetett cukorrépa a 40,08 tonnás hektárhozamával — amely lényegesen meghaladta a hasonló feltételek között termelő gazdaságok termelési átlagát —, nem veszélyeztette a növénytermelési ágazat tervfeladatainak teljesítését. A tények és a vezetők egybehangzó véleménye arra utal, hogy a felsorolt nagyon jó hektárhozamok a szakavatott termelői hozzáállásnak, a növényzet gondos ápolásának, a betakarítási veszteségek minimalizálásának, valamint a lelkiismeretes munkának köszönhető. Az állattenyésztési ágazat dolgozói az év elején vállalták, hogy összesen 117 ezer koronával teljesítik túl termelési tervüket. A harmadik negyedév végéig elért többlettermék értéke 13 azonban már meghaladta a 300 ezer koronát és az végéig tovább növekedik. S ami nagyon lényeges: ezt a tejhozam figyelemre méltó növelésével, a tisztasági követelmények betartásával, a szarvasmarha- és a sertéshizlaldában pedig a súlygyarapodás növelésével érték el. Ezek a tények arra utalnak, hogy a Zátyik Mária által vezetett ezüstérmes szocialista fejőbrigád, valamint Izrael Mária négy tagú sertéshizlaló brigádjának példamutatása jó hatással van az állattenyésztési dolgozók többségére, nem hagyta elszunnyadni a kötelezettségvállalások Idején kinbontakozásnak indult versenyszellemet. A termelési csúcsokhoz viszonyítva persze még gyengéknek minősíthetők a szövetkezet állattenyésztésének eredményei. Ha azonban az érsekújvárí (Nové Zámky) járás és a kooperációs körzethez tartozó — hasonló vagy Jobb feltételek között gazdálkodó — mezőgazdasági üzemek eredményeihez viszonyítunk, akkor egyértelműen állíthatjuk, hogy a gazdaság egyedenként évi 3500 literes fejési átlagával, a hízómarhák napi 904 grammos és a sertések 543 grammos súlygyarapodást átlagával kiemelkedő eredményeket ért el. A vállalások teljesítésével és túlszárnyalásával termelnek az idén 38 ezer literrel több tejet és 22 tonnával értékesítenek több húst a tervezettnél. így érték el azt, hogy egy hektár mezőgazdasági területre számítva 903 liter tejet és 314 kg húst termeitek. A növénytermelési ágazat dolgozóinak vállalása kiterjedt a kellő mennyiségű és jó minőségű takarmányalap biztosítására, amit ez esetben is teljesítették. Egyrész úgy, hogy a gabonaféléknek a feltételezettnél jóval nagyobb hozamával fedezni tudják az erőtakarmány-szükségletet, másrészt pedig azért, mert tömegtakarmányokből — választék szerint is elfogadható —' kellő mennyiségeit készítettek. Lényegében a szarvasmarhák átteleltetése és az elért termelékenységi szint megtartása nem okozhat különösebb gondot. A célszerű takarmánygazdálkodásra az a tény utal, hogy az önellátottság ellenére a sertések, erőtakarmány-szükségletének csökkentése céljából 300 tonna burgonyát vásároltak. Az erőtakarmány mellett e takarékosság főleg a villanyáram és az üzemanyag fogyasztásának csökkentésére irányult Ezt a célt szolgálta többek között a tej hűtésénél keletkezett hő vízmelegítésre való felhasználása, valamint a burgonya párolásánál a hulladékfa hasznosítása. A takarékossági intézkedésekkel az energiafogyasztásra tervezett összegből 100 ezer koronát takarítottak meg. A termelés tudományos-műszaki fejlesztése a növénytermelésben és a takarmánykészítésben észlelhető módosítások, korszerűsítések mellett az anyakoca-telepen épülő két darab napkollektor folyamatban levő építésében és a 3 millió 800 ezer koronás beruházással épülő, s befejezés előtt álló gabonatisztító és szárító gépsor birtoklásában Jut a legmarkánsabban kifejezésre. A szocialista munkaerkölcs meghonosításában, valamint a termelés növelésében és fejlesztésében elért eredmények, továbbá a jövő évi jó gabonatermés feltételeinek megteremtése és az őszi mélyszántás befejezése arra enged következtetni, hogy ez a szövetkezet gazdagodva, különösebb zavaró körülmények nélkül, felkészülve láthat hozzá a hetedik ötéves tervidőszak utolsó évére előirányzott — az ideinél feltételezhetően nagyobb — feladatainak teljesítéséhez. S ugyanakkor feltételezhető az is — főleg akkor, ha az Időjárás is kedvez —, hogy egy év múlva büszkén adhat számot a lezárult tervidőszakra előirányzott termelési és gazdaságosságfejlesztési feladatainak teljesítéséről. J PATHÖ KAROLY Kerüljük a fiatal fák erős metszését. A koronaritkító metszés célja a gyümölcsfa koronájának megfelelő megvilágításával elérhető termőfelület növelése, Illetve fenntartása. Fiatal gyümölcsfák koronaritkító metszését az alakítással egyidejűleg kell megkezdeni. A koronaritkító metszés sorén tőből eltávolított vagy egy-egy elágazásra visszavágott vékonyabb gallyak nem vastagodnak meg, nem sűrítik el a koronát és nem borítják fel a gyümölcsfa élettani egyensúlyát. A termőkorú gyümölcsfák koronarltkító metszését Is az ágvégek többszörösére elágazott hajtásképletek kiritkításával kezdjük. A ritkító metszéssel a korona külső részétől haladunk a korona belseje felé úgy, hogy a vázágakon a térkitöltő elágazásokat alárendeljük az oldalvázágak vezérvesszőjének és ezeken a térkitöltő elágazásokon belül is megfelelő távolságban hagyjuk meg a termőrésztartó gallyakat. Ennek a metszésnek a során eltávolítjuk a beteg, törött és elhalt részeket. Ifjító metszést a csökkenő hajtásnövekedési és terméshozási Időszakban lévő, elöregedő gyümölcsfák fiziológiai és termőegyensúlyának viszszaállítása céljából végzünk. Megkülönböztetünk teljes ifjító metszést, amikor a fa termőfelületének 80—90 százalékát eltávolítjuk, és részleges ifjítást, amit a koronaalakító metszéssel párhuzamosan és rendszeresen alkalmazunk a termőrefordulás után-A KÜLÖNBÖZŐ KORONAFORMÄK tulajdonságai A legnagyobb termőfelülettel az ágcsoportos vagy szórt sudaras korona, illetve kombinált korona rendelkezik. A többi koronaformáknál 5—10 db szükséges ahhoz, hogy a sudaras korona termőfelületét elérje. Ebből nyilvánvaló, hogy a legolcsóbb. Legnagyobb felület a fa élettani fejlődésének legjobban megfelelő sudaras vagy kombinált koronaformával érhetjük el. Az ágcsoportos korona — a vázágak csoportos nevelésével alkalmazkodik a fa természetes növekedési ritmusához. Alakító metszése a hajtások. illetve az oldalvezérek megfelelő kiválogatásán múlik. A vázágak szabályos elrendezésével nagy termőfelület alakítható ki. A kombinált korona — az ágcsoportos sudaras korona és a katlan korona kombinációja. A harmadik ágcsoportig sudaras koronát nevelünk, majd a harmadik ágcsoport felett eltávolítjuk a sudarat és kikatlanozzuk a fát. Az Idősebb gyümölcsfák koronája is átalakítható kombinált koronára annak érdekében, hogy a metszési, permetezési és gyümölcsszedést munkákat megkönnyítsük. Szórtállású sudaras korona» a vázággal a sudáron nem ágcsoportokban, hanem spirálszerűen, elszórva helyezkedik el. Olyan gyümölcsfajok és fajták — pl. a kajszi — esetében alkalmazzuk, amelyek nem hajlamosak ágcsoportok képzésére. A katlan korona — a legelterjedtebb nyitott korona — 50 cm magas törzs felett a sudarat eltávolítjuk és a kialakításban rendszerint 3 vázágból indulunk ki. A tölcsér korona — hasonló a katlan koronához, csak karcsúbb és meredekebb szögállású vázágakkal rendelkezik. KORSZERŰ KORONAALAKOK KIALAKÍTÁSA Termőkaros orsó: házikertben is bevált intenzív koronaforma. A törzs magassága 60 cm. A központi tengelyen, sudáron a termőkarokat szórt állásban alakítjuk ki és vízszintes helyzetben kötözzük le. A termőkarok egymástól való távolsága 40—50 cm. A termőkaros orsó elsősorban az alma és a körtetermesztésben, kisebb mértékben a csonthéjasoknál terjedt el. Sor- és tőtávolsága 7X4 vagy 6x3 méter. A termőkaron orsó alakításakor a fővezérvesszőt, a sudarat a növekedési erélynek megfelelően vágjuk vissza. A rövid és hosszú metszést egyaránt kerüljük. Az első esetben a termőkarok közel helyezkednek el egymás fölött, a fa elsűrűsödik. Az utóbbi esetben pedig ritka lesz a korona, csökken a termőfelület. A hajtásokat vízszintes helyzetbe, a felfelé törő fajtákét pedig 10—30 fokos szögben kötözzük le. A hajtásleívelés nem ajánlható, mert az ív felső pontjai alatt vízhajtások törnek elő. A lekötözést tavaszszal, a rügyfakadás 111. a nedvkerlngés megindulása után vagy nyáron a hajtásnövekedés befejezésekor, a hajtások csúcsrügyben zárulásakor célszerű elvégezni. Ha a korona elérte a 2,5—3 m magasságot, a sudarat egy vízszintes helyzetű termőkarra vágjuk vissza, hogy a fa magassági növekedését korlátozzuk. A termőre fordult termőkaros orsót koronaritkító és termőrészifjító metszéssel tartjuk termőben. Az egymás felett közel álló termőkarokat, a talajra terebélyesedő alsó ágakat és a korona felső részén felfelé törő elágazásokat tőből eltávolítjuk. A nagy termés súlya alatt leívelődött, legyengült, hajtásnövekedésben leállt termőkaron folyamatos, de nem erős termőrészifjítást végzünk. A karcsú orsó napjaink legkorszerűbb koronaformája. Főleg az almatermesztésben terjedt el. Kialakításánál a következő általános elveket kell szem előtt tartani: ■ Az erős hajtásnövekedés, felfelé törő hajtásképletek csökkentik a fiatal fákon a termőrészképződést, a terméshozást, lassítják az ültetvény termőre fordulását. A hajtásnövekedés a törpe alanyokkal, a gyenge vagy mérsékelt metszéssel, a vesszők visszametszésének mellőzésével, a hajtáshelyzet megváltoztatásával, a szükség szerint kémiai növekedés szabályozásával, valamint a növekedést fokozó trágyázással és az öntözés mérséklésével szabályozható; Ш a karcsú orsó kedvező formája a kúp, azaz alul a 80 cm-es törzsmagasság felett 3 esetleg 4 erősebb termőrésztartó elágazást hagyjunk meg, továbbá a korona felső részének az elsűrűsödését, s ezzel a középső és az alsó koropazóna beárnyékolását, felkapaszkodását akadályozzuk meg; ■ a meredeken felfelé törő hajtásokat (a zöldmetszés, zöldválogatás során) eltávolítjuk vagy lekötözzük; ■ a központi tengelyen, a sudáron a termőrésztartó elágazásokat spirálisan, szórt állásban neveljük ki.egymástól kb. 40 cm távolságra; ■ a központi tengelyt, a fa sudarát 2,5 m magasan egy vízszintes helyzetű termőrészekkel berakott elágazásra vágjuk vissza; ■ érős növekedésű, féltörpe alanyra oltott, felfelé törekvő habitusú fajták (pl. Starking) alakító metszését a nedvkeringés megindulása után és a virágzás között, az áprilisi hónapban végezzük el; ■ az alanynemes fajtakombinációknak megfelelően válasszuk meg a sor- és tőtávolságot. A Golden D. és Jonathán fajta 3,5x1, 3,5x1,25, míg a Starking 4x1,5, távolságra ültethető. Ehhez a koronaformához a karós vagy huzalos támrendszert szükséges alkalmazni. NÉMELY GYÜMÖLCSFAJ METSZÉSI KÜLÖNLEGESSÉGE A kajszifák metszése: a metszés mértékét a hajtásnövekedés szerint változtatjuk. A cél, hogy 30—50 cm átlagnövekedést érjünk el és tartsunk is meg. Ezt szakszerű trágyázás és metszés együttes hatásaként érhetjük el. Kerülni kell a túl erős ritkítást, de meg kell akadályozni a korona elsűrűsödését is. A szétterülő koronában a lehajtó ágakat egy-egy felfelé törő elágazásra vágjuk vissza. A kajszifák meghálálják a visszametszést, illetve a vékonyabb gallyak, ágak ritkítását. A visszametszést azonbah úgy kell végezni, hogy a korona ne sűrűsödjön el. A kajszi sebkezelésére nagy gondot kell fordítani. A szilvák metszése: leggyakoribb faalak a természetes vagy szabad orsó. Gyenge koronaritkító metszés alkalmazása a célszerű. Cseresznyefa metszése: az alakító metszés 2—3 évig tart. Utána 3—8 évenként elegendő ritkítani, de az évenkénti ellenőrző metszés során a törött, beteg ágakat távolítjuk el. A cseresznye metszésekor kerüljük az 5 cm-nél vastagabb ágak levágását, mert a fa elmézgásodhat. Nagy gondot kell fordítani a sebkezelésre. Meggy metszése: alakitó metszését gondosan és körültekintően kell végeznünk. Legmegfelelőbb koronaforma házikertekben a tölcsárkorona, nagyüzemileg pedig a ferdekarú sövény. A termőkarú meggyfák metszése koronaritkításból, a vesszők 111. a gallyak visszametszéséből, azaz termőrészifjításból áll. A METSZÉS NÖVÉNYEGÉSZSÉGÜGYI hatAsai A metszés többé-kevésbé tartós folytonossági hiányt hoz létre a növény szöveteiben. Ekkor átmenetileg a külvilággal olyan szövetrészek is kapcsolatba kerülnek, amelyeket addig epidermisz, illetve periderm borított. Ilyenkor a felületre került szövetek részben elpusztulnak, másrészt a sebgyógyulás kiindulópontjai. A sebrészek szövetpusztulása mind a háncsrészre, mind a fásrészre kiterjed, s a fel és leszálló nedváramot részlegesen gátló féloldalas beszáradások formájában Jelentkezik. Bizonyos gyengültségi állapot is bekövetkezik és a sebzések kaput nyitnak egyidejűleg a kártevőknek és a kórokozóknak Is. Ezért mindazok a tényezők, melyek a sebgyógyulást siettetik, egyben a fa fiziológiái és egészségi állapotára is kedvezőek. Ezt lényegében a kővetkezők befolyásolják: ■ a metszés időpontja; ■ a metszés sebzés felülete és a metszés módja; ■ a gyümölcsfaj sebérzékenysége. A metszés Időpontját a gyümölcsfaj sebérzékenységétől függően kell megválasztani. A sebgyógyulás ugyanis májustól augusztusig gyors, szeptember és október folyamán lassul, míg novembertől márciusig stagnál. A téli metszést elsősorban a kevésbé érzékeny almatermésűek bírják, a nyárvégi és a tavaszi metszések pedig leginkább a csonthéjasok nagyobb sebérzékenységének felelnek meg. A metszési sebzés és a metszés módja egy-egy időponton belül is enyhítheti vagy súlyosbíthatja a metszés egészségi hatásait. A kisebb és a roncsolás nélküli sebzések gyorsabban gyógyulnak. Visszametszéskor kerülni kell, hogy a végálló rügyek felett csonk maradjon, mert az viszszaszárad és táptalajt ad a betegségeknek. A visszametszés és a ritkító metszés alapvetően különbözik egymástól növényegészségügyi szempontból. Előbbinél azonos nagyságú sebzés esetén a sebek nehezebben gyógyulnak. A kajszival kapcsolatban ismeretes, hogy a végálló sebek különböznek az oldalsó sebzésektől. A végálló sebek alatt kúp alakú nekrózísok keletkeznek, melyek az edények és a faparenchlma-sejtek mézgás anyaggal való eltömődésének tulajdoníthatók. E mézgásodás a kéreg, a háncs és a kambium elszáradásával akadályozza meg a sebhegesztő szövet kialakulását. Amennyiben a vtsszametszéseket egymást követő években megismételjük, úgy az egymáshoz közel fekvő kúp alakú nekrozisok akadályozzák a nedváramlást. Az oldalsó sebzéseknél a ritkító metszések által okozott nekrozisok viszont kevésbé mélyek, s rendszerint megállnak a főág edényrészébe való belépés helyén. A viszszametszés és a ritkító metszés kedvezőtlen hatását a sebzések száma is fokozza. Az őszibarack egyvesszős metszése a kétvesszős, azaz a váltómetszéshez képest kevesebb sebzéssel Jár. Kísérletek kimutatták, hogy azonos növényvédelem mellett is az egyvesszős metszés Jelentősen mérsékelte a fák gombabelegségét. MIKLÖS GABOR agrármérnök, a GabCíkovói Állami Gazdaság gyümölcsészeti részlegének vezetője és koronaalakítása
