Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-15 / 50. szám

1984. decemtier 15. ■SZABAD FÖLDMŰVES * A Szovjetunióban bárom évtized­del ezelőtt kapcsolták be az ország villamosenergetikai rend­szerébe a világ elsp atomerőművét. A tudomány é? a technika rohamos ütemű fejlődése során ez az új ener­getikai ágazat is hatalmas fejlődé­sen megy át. Az első S MW teljesít­ményű erőművet követően a szovjet szakemberek ma már az 100Ö—1600 MW-os gyorsreaktorokat tervezik. A többi szocialista országgal közösen hazánk is élt a szovjet szakemberek által felkínált együttműködési lehe­tőségekkel. Elméleti és gyakorlati té­ren egyaránt óriási segítséget jelen­tett a múltban és jelent ma is az em­lített kooperáció. A csehszlovák atomenergetikai prog­ramot a szovjet gyártmányú WER 440 és WER 1000-es reaktorokra ala­pozták. jaslovské Bohitnicében a múlt hónapban sikeresen vizsgázott a V2- es atomerőmű első blokkja, Így a V 1-es erőmű két blokkjához egy újabb csatlakozott. Ez különbözik az elő­zőektől, mivel építése során az ed­dig szerzett tapasztalatokra és a köz­ben állandóan megújuló ismeretekre is alapoztak. Ezenkívül további atom­erőművek építését végzik Dukovany­­ban. Temelínben és Mohiban (Mo­­chovce). A lévai (Levice) járásban készülő Mohi Atomerőmű bat főbb szakaszra tagolt építkezése az első akadályon sikeresen túljutott. A Zsolnai (Žilina) Váhostav Liptovský Hrádok-i üzemé­nek dolgozói közös szocialista válla­lásukat teljesítették, s szeptember 19-én határidő előtt, kiváló minőség­ben elkészültek az atomerőmű első szakaszának építési munkáival. Az ün­nepi alkalomból megtartott munka­az igazi ideje azonban csak ezután következik, amikor a földmunkák és az alap után kezdetét veszi a tulaj­donképpeni erőműépítés. A múlt hónapban tartott rövid te­repszemle során újra meggyőződhet­tem arról, milyen óriási méretű épít­kezésről van szó. Nem adnánk hű ké­pet a beruházás menetéről, ha nem szólnánk a felmerült nehézségekről. Az első szakasz idő- és munkaigényes feladatait talán így tömörithetnénk: a hegyet le kellett tarolni és áthe­lyezni, s biztosítani az alapot a to­vábbi munkák folyamatos végzésé­hez. Az építkezés vezetőinek tájékoz­tatása szerint többször nehézséget 1988-ban pedig már 10 ezer dolgo­zóra számítanak, amikorra a munka­csúcs várható. Ennyi ember számára biztosítani a megfelelő munkafeltéte­leket nem jelent könnyű feladatot. A közlekedést külön autóbuszuk igény­­bevételével oldották meg. Az üzemi étkezdében jelenleg csak szűkös kö­rülmények között férnek el a dolgo­zók, már kész azonban az új épület, ahol korszerű, az előírásoknak meg­felelő központban étkezhetnek majd a dolgozók. A szociális létesítmények, mint minden építőipari beruházás al-A FOLYTATÁS kaiméval, nem a legmegfelelőbbek, ezért nagy gondot fordítanak arra, hogy mielőbb javítsanak az eddigi helyzeten. A járási székhelyen új la­értekezleten Dušan Choma mérnök, a Zsolnai Váhostav igazgatója és Voj­tech Belčák, a Liptovský Hrádok-i 03-as számú üzem igazgatója értékel­te a Váhostav dolgozóinak és a part­nervállalatok képviselőinek sikeres tevékenységét. A legjobb dolgozókat erkölcsi és anyagi elismerésben ré­szesítették. A Váhostav dolgozói a hatalmas energetikai építkezés első szakaszá­ban közel 10 millió köbméter anya­got mozgattak meg. A bernházás el­ső fázisában végzett igényes föld­munkák mellett a hatalmas kő- és sziklatáblák eltávolítása is nagy pon­tosságot illetve szakértelmet köve­telt Az eredeti elképzelés alapján ugyanis sziklás alapra helyezték vol­na a reaktor gépházát, ám a szeiz­mográfjai mérések következtében a biztonságos üzemeltetés végett a vas­betonalap mellett döntöttek a szakem­berek Így terven felül a sziklás ta­lajréteg eltávolítása nagyobb módosí­tásokat és gépátszervezéseket igé­nyelt.. Olyan látszólag ellentétes hely­zet alakult ki, hogy a dolgozók egyik csoportja épített — betonozott, a má­sik pedig rombolt — robbantotta a sziklás, köves felszíni réteget. Ez a két merőben más jellegű munkafolya­mat egyeztetése alaposan próbára tet­te a Váhostav dolgozóinak szervező­­készségét, mivel össze kellett han­golni a két művelet időpontját, még­pedig úgy, hogy mindkettőt határidő­re és kiváló minőségben elvégezhes­sék. Az egyeztetésnél természetesen a munkabiztonsági szabályok követ­kezetes betartásáról sem feledkeztek meg, ennek köszönhetően az építke­zésen nem történt nagyobb sérülés vagy munkabaleset. Felmerülhet az a kérdés, hogy mi­ként tudják az itteni építők alkal­mazni a jaslovské Bohunice-i Atom­erőmű készítése során szerzett ta­pasztalataikat. Ennek kapcsán el kell mondanunk, hogy két atomerő tulaj­donképpen teljesen más geológiai vi­szonyok és körülmények között, más terepü és összetételű alapra épül. Így a tapasztalatok felhasználásának KÖVETKEZIK okozott egy-egy földgyalu vagy más speciális munkafolyamatot végző gép meghibásodása, mivel a pótalkatrész­ellátás sokszor jelentett fejtörést. A hatalmas teljesítményű gépek huza­mosabb ideig tartó kiesése nemcsak károkat és késést okozott, hanem a munkák átszervezésével is járt. A Vá­hostav és a Hydrostav dolgozóinak a többi partnervállalat segítségével mégis sikerült teljesíteniük feladatai­kat. Ez főleg az üzemképes gépek fokozottabb igénybevételének és ter­mészetesen az építők szakszerű mun­kájának köszönhető. Az atomerőmű építésének eddi­gi menetéről, s a további öt szakasz során elvégzett és elvégzendő felada­tokról Rudolf Kvetan mérnök, a fő­kivitelező képviselője és Dušan Mly­­nárik mérnök, a Hydrostav egyik vezetője informált. A második sza­kasz legfontosabb feladata az erőmű első két blokkjának és a gépház alap­jának az elkészítése. A következő fá­zisban a másik két blokk, a negye­dikben a külső bekötőutak és a va­sútvonal kiépítése, az ötödik szakasz­ban a szociális beruházások kivitele­zése. a hatodikban pedig a belső be­kötőutak építése, a külsőkkel való összekapcsolása szerepel. Ezenkívül az elosztóállomás és a melléktermé­kek tárolására alkalmas központi le­rakat kiépítése is jelentős fontosságú feladat. Októbertől a második szakasz épí­tése az eddiginél jóval gyorsabb ütemben halad. A nagy teljesítményű betonkeverő központoknak csak a második szakaszban több mint SS00 köbméter vasbetont kell szétteríte­niük az első blokkok alapjainak le­rakásakor. November közepén hozzávetőlege­sen 1700—1800-ra volt tehető az itt dolgozók száma. Jövőre három és fél, kótelepet építenek az erőmű dolgo­zóinak, ahol a járulékos szolgáltatá­sok sem fognak hiányozni. A következőkben röviden vázoljuk, vajon mit is jelent majd energetikai iparunk számára a Mohi Atomerőmű üzembe helyezése. A mostani tervek szerint 1990-ben hazánk atomerőműi­nek összteljesítménye 10 ezer MW lesz, s ehhez remélhetőleg már az itteni erőmű első blokkja is hozzá­járul. A későbbiek során összesen négy blokk látja majd el a vidéket energetikai szempontból. Azért esett a választás Mohira, mert ez a terület üzembiztonsági és környezetvédelmi szempontból a legmegfelelőbb. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztériumának szakemberei a közeljövőben kidolgozzák az erőmű mellékhő-energiájának mezőgazdasá­gi célokra történő felhasználási terve­zetét. Elsősorban az üvegházi ter­mesztési módszerek széles körűbb al­kalmazásával számolnak. Gondolatban elég messzire elka­landoztunk, pedig még csak az első akadályon jutottak túl az atomerő­mű építői. Ahhoz, hogy a többi sza­kasz feladatait is a mostani eredmé­nyekhez hasonlóan határidőre és ki­váló minőségben elvégezhessék sok mindenre szükség van. Főleg azonban a kivitelező vállalatokon és a párt­­nerüzemeken múlik, hogy sikerül-e a terveknek megfelelően teljes mér­tékben megvalósítani az elképzelése­ket. A Váhostav és a többi vállalatok dolgozóinak eddigi sikerein felbuz­dulván azonban reméljük, hogy a to­vábbiakban egyre kevesebb buktatón át vezet majd az út a sikeres befe­jezésig — az ellentéteknél maradva — az üzembe helyezés kezdetéig. BÄRDOS GYULÄ---------------------n Korszerű eljárások és a környezetvédelem Az emberiség léte alapvetően függ az energia termelésétől és felhaszná­lásától. Ez a tény szoros összefüg­gésben áll a környezetvédelem kér­déseivel, hisz az ember fokozódó ak­tivitása e téren egyre fokozottabban és negatívabban kihat az életkörnye­zetre. Legnagyobb gondot az ún. fo­­szilis energiahordozók felhasználása jelenti, mint például a szén és a kő­olaj. A földgáz környezetkárosító ha­tása az előbbieknél jóval csekélyebb. Különösen kedvezőtlen a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy a hetvenes évekig az energiatermelésben 95 szá­zalékig rosszabb minőségű barnasze­net használtak fel, elsősorban az elektromos energia termeléséhez, és persze fűtést célokra is. Az ökológu­sok és az egészségügyi szakemberek egyre riasztóbb híreket és adato­kat közölnek arról, hogy mindez mi­lyen káros hatással van a természeti környezetre és jgy közvetlenül, de közvetve is magára az emberre, mint biológiai lényre. A konvencionális energiahordozók áremelkedései és az előbb említett károsító tényezők fo­kozott jelentkezése arra késztette az energetika szakembereit, hogy alter­natív energiaforrások megoldásán dolgozzanak, amelyekkel a hagyomá­nyos módszerek felcserélhetők lenné­nek és csökkenne a környezet továb­bi károsodása. Több ilyen megoldást már ki is dolgoztak, de ügv tűnik, hogy széles körű elterjedésük egye­lőre nem várható, tekintettel arra, hogy általában elég költségesek, így a beruházás ára nagyon magas. A sajtóban és az ismeretterjesztő írá­sokban sokszor esik szó ezekről az energiaforrásokról, és mindenütt ki­hangsúlyozzák, hogy feltétlen kör­nyezetkímélő hatásuk van. Nézzük az egyes eljárások előnyeit és hátrá­nyait környezetvédelmi szempontból. Az egyik gyakran emlegetett forrás az ún. geotermális energia. Tudjuk, hogy a föld belsejében jelentős hő­energia tárolódik, ami a rádioaktív elemek bomlásának mellékterméke­ként keletkezik. Nem kell e tény va­lóságáról meggyőződni, mondjuk a legközelebbi tűzhányók meglátogatá­sával, elég gondolnunk például a ná­lunk is bőven létező termálforrások­ra. A geotermális energiának egyet­len számításba Jöhető forrása a fel­törő meleg víz. Ez felhasználható üvegházak, fóliasátrak és épületek fű­tésére és más hasonló célokra. Egyes országokban már működnek geoter­­málls erőművek, ahol a forró gőzt használják az erőmüvek turbináinak a meghajtására. Előnye, hogy elmé­letileg ingyenes energiaforrásról van szó. Hátránya, hogy csak ott valósít­ható meg, ahol ilýen források van­nak, ez pedig nem mindig egyezik a szükségletekkel. Környezetvédelmi szempontból legnagyobb gond a fel­használt melegvíz elvezetése. A gon­dot elsősorban a maradékhő jelenti, valamint a termálvizek magas ásvány­tartalma, amely nem engedi meg, hogy közvetlenül vissza engedjük azo­kat a felszíni vizeinkbe. Galántán, ahol a lakásokat és a kórházat ter­málvízzel fűtik, a hulladékvizet ho­mokszűrőkön szűrik át, lágyabb for­rásvízzel hígítják, hogy az kiereszt­hető legyen a felszíni vizekbe. A környezetvédelmi gondok mellett akadnak műszaki problémák is. A ma­gas sótartalom ugyancsak megrövidí­ti a felhasznált vezetékek élettarta­mát, ezek gyorsan korrodálódnak és eltömődnek a lerakott sóktól. A második, gyakran emlegetett energiaforrás a szél energiája. Ez nem új találmány, hisz már jóval Don Quijote előtt ismerték az embe­rek, s a szélmalmok találmányát fel is használták. Nem véletlenül neve­zik például Hollandiát a szélmalmok országának. Elméletileg óriási ener­giaforrásnak számít, de műszakilag igen sok a hátránya. Először is igen kevés olyan hely van, ahol közel len­nének egymáshoz az ipari közpon­tok, a nagyvárosok és a szeles vi­dékek, valamint nem utolsósorban a szél, mint meteorológiai tényező, nem állandó és ezért kiszámíthatatlan. En­nek ellenére egyes helyeken, főleg szeles fennsíkokon, jól felhasználha­tó a vízszivattyúk meghajtására, mint kiegészítő áramforrás. Környezetvé­delmi szempontból több gond jelent­kezik, ha a nagyobb felhasználást tervbe vennék, a szükséges földte­rület viszonylagos nagysága és a táj­kép esztétikájának a megbontása, ami nem mellékes, többek között Idegen­forgalmi szempontból, és az esetleges árnyékolás kedvezőtlenül» hathat a mezőgazdasági növénytermesztésre és a lakókörnyezetre is. Hiszen egy 2000 KW teljesítményű szélerőmű tornyá­nak a magassága kb. 45 méter és la­pátkerekeinek átmérője szintén 45 méter. További kedvezőtlen környe­zeti hatásuk a zajosság. A zajt, egy­részt a lapátkerekek forgása, más­részt maga az energiaátvitel okozza a torony belsejében. Harmadikként számításba Jöhet az atomenergia. A hasadásos reaktorok elve már több mint negyven éve meg­­oldott, mégis elterjedtségük elég cse­kély — jelenleg a világ energiater­melésének mindössze 2 százalékát fedezik. Az ötvenes években még úgy tűnt, hogy nincs különösebb akadálya az atomerőművek elterjedésének, de azóta kiderült, hogy a biztonsági be­rendezések figyelembevétele igencsak megdrágítja építésüket. Többen azt gondolnák, hogy az esetleges rádió­­aktív hulladék a legveszélyesebb té­nyező, de ez nincs így. Paradox tény, de például a kőszenet égető „kiasz­­szikus“ hőerőművek több rádioaktív Izotópot juttatnak a levegőbe, mint a működő atomerőművek, ahol ez cse­kély, normán aluli mérték. Ha ósz­­szevetjük a légszennyezést, az össze­hasonlítás az atomerőmüveknek ked­vez. Legnagyobb környezetkárosító tényező az ún. hőszennyezés, ami egyrészt forró levegő, gőz és forró víz formájában távozik az erőműből, másrészt a kimerült fűtőelemek igen veszélyes hulladékának a tárolása. Sajnos, ma még csak tartalmuk egy része hasznosítható, vagy rövid le­bomlási idejű, a többséget olyan he­lyen kell tárolni, ahol nem veszélyez­tetik sem az embert, sem a természe­tet. Ezt eddig csak a nagyobb álla­mok tudták megoldani — sivatagos, lakatlan vidékeken stb. Nem látszik jó megoldásnak a hulladék elsüly­­lyesztése a tengerben, még jól záró­dó, acéltartályokban sem. Megbízha­tóbb a régi sóbányákban történő tá­­.rolás. Szinte kimeríthetetlen energiafor­rás számunkra a Nap. Először emlí­tettük a geotermális energiát, de en­nek aránya roppant csekély összeha­sonlítva azzal az energiával, ami a legközelebbi csillagokból érkezik föl­dünkre. Ha mondjuk a föld belsejé­nek hőtermelése egy csapásra meg­szűnne, ezt észre Sem vennénk, mert a föld felszínén csupán 0,2 C-fok hő­csökkenést tapasztalnánk. A többi hőt a naptői kapjuk. Az utóbbi évek­ben több kivitelezhető megoldást si­került találni a napenergia hasznosí­tására, de igazi áttörés még nem kö­vetkezett be. Nagy akadályt jelent a jelenleg ismert napcellák viszony­lagosan magas ára és a napsütés me­teorológiai korlátoltsága a földfelszín különböző pontjain. Környezetvédelmi szempontból nagy gondot jelent a be­építendő területek nagysága. Svédor­szágbeli kísérletek nyomán kiderült, hogy 52 önálló lakóház fűtéséhez szükséges naperőmű telepeinek a felszerelése 1300 négyzetméter terü­letet igényel. Ügy tűnik, hogy van egy járhatóbb út Is, az ún. nem ener­­giatárolós rendszerek, ahol a kol­lektorok csak a felszín kis részét fog­lalják el, s a hőtárolás a föld alatti tárolókban történik. Ezt a hőt fel le­het használni háztartási vízmelegítés­re és más hasonló célokra. Ml az elmondottakból a tanulság? Ogy tűnik, hogy az energetikusok ko­molyan vették legtöbb országban a környezetvédők figyelmeztetéseit, és igyekeznek új eljárásokat kifejleszte­ni, bár ezek sem teljesen mentesek a károsító hatásoktól. A megoldás nem várható egy módszer kiváltságos alkalmazásától — alkalmazásuk csak dialektikus egységben látszik meg­oldhatónak. Eddig csak olyan meg­oldásokat vettünk figyelembe, ame­lyek nagy ipari centrumok ellátását biztosítanák. Ismerjük a nagyváro­sok környékének csődzsungelét, pe­dig mutatkozik egy más út is. Ebben Franciaország az „úttörő“. Nagyon el­terjedtek például a törpe-vízerőmű­vek; érdekes, és bizonyos körülmé­nyek közt kiváló megoldás az ún. „önellátó ház“, amelyeknek pincéjé­ben akkumulátortelepek vannak, a háztető pedig napelemekből készült. Az Ilyen ház nem igényel semmilyen külső energiaforrást, még vízvezeté­ket és csatornázást sem. Bár nem várható az ilyen létesítményektől az energiaprobléma megoldása, létük és elterjedésük enyhítheti a közhálőza­­tok magas terheltségét. BOGOLT JÁNOS \

Next

/
Oldalképek
Tartalom