Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-27 / 43. szám
* Szabod Földműves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1984. október 27. *Ar 43. szám ★ XXXV. évfolyam ir Ara 1,— Kč» Gazdagító értékek Az idei pártoktatási év alapvető célja: telkészfteni, képessé tenni a mezőgazdaságban dolgozó párttagokat a közelebbi és távlati feladatok teljesítésére. Pártunk Központi Bizottságának 11. ülése többek között megállapította, hogy adva vannak, s megteremthetők a feltételek a határozatok sikeres végrehajtásához. Nos, e feltételek közé kell sorolnunk a politikai-ideológiai felkészültséget is. Akárcsak tavaly, úgy az idén is minden bizonnyal fokozott érdeklődéssel tanulmányozzák a pártoktatás résztvevői a fejlett szocialista társadalom építésének kérdéskörét. A tulajdonviszonyok fejlődése, szocialista vonásainak erősödése vagy a társadalom osztályszerkezeiében és rétegződésében tapasztalható fokozatos átalakulás. szövetségi politikánk vagy a szocialista nemzeti egység — nem pusztán elméleti kérdések, hanem egy irányban ható, céltudatos együttműködést, közös munkálkodást kívánnak, társadalmunk minden tagjától, elsősorban a kommunistáktól az élet minden területén. A jelen feladatait minél alaposabban megismerve, és ezek megoldásán munkálkodva egyben a jövő szocialista tendenciáit roppant bonyolult és ellentmondásos folyamatban kell tudnunk felismerni, burkából kibontakoztatni, világra segíteni. Közhely már, hogy egész előrehaladásunk kulcsa gazdasági építőmunkánk sikere. Köztudott az is, hogy hozzá a nemzetközi gazdasági feltételek az utóbbi években a vártnál sokkal kedvezőtlenebbé váltak; s ebben a körülményben, mint valami tükörben világosabban kirajzolódnak saját munkánk fogyatékosságai is. Mit tehet, milyen segítséget nyújthat a pártnktatás a mezőgazdaság igényes céljainak eléréséhez, a rendkívül nehéz feladatok megoldáshoz? Igen sokat! Ha ugyanis nemcsak a vezető és irányító szervek, hanem a mezőgazdaságban dolgozók százezrei számára is világosabbá válnak olyan fogalmak, mint a hatékonyság és a termelékenység, a tervszerűség és a gazdaságirányítás, a belső tartalékok feltárása és az ésszerű takarékosság, a népgazdasági egyensúly megteremtése, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és a termékszerkezet alakítása és így tovább, akkor minden bizonnyal közelebb jutunk a megoldáshoz. A Központi Bizottság 11. ülése külön megjelölt három olyan nagy, önmagában is szerteágazó témakört, amelyeknek korunkban megkülönböztetett jelentősége van. Ezért nélkülözhetetlen valamennyiünk tisztánlátása és egyértelmű állásfoglalása társadalmi rendünk alapjának, a szocialista hatalom jellegének kérdéseiben. Világosan kell látnunk, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmának szilárdsága, valamint a szövetkezeti demokrácia mind szélesebb körű kibontakoztatása és erősítése ugyanannak a folyamatnak két, egymástól elválaszthatatlan, egymást feltételező odala. Nem kevésbé fontos számunkra, amiről manapság oly sok szó esik: a szocialista életmód s/éles körű térhódítása. A pártoktatásban lehetőség nyílik rá, hogy e fogalmat elméletileg megalapozva, és ne szűk értelemben vizsgáljuk. Ne korlátozódjék csupán a szabad idő értelmes eltöltésére, hanem a gyakorlatban is belefoglaljuk mindenekelőtt a munkavégzés értelmes,, etikus, emberhez méltó szocialista módját, a közéleti-politikai érdeklődést és aktivitást, a közösségi magatartás uralkodóvá válását. Életmódunk — egyúttal a mezőgazdasági termelés — egyik központi kérdése a munka. Hiszen az életmód a személyes emberi élet síkján nem jelent mást, mint a „hogyan élünk?“ kérdésre adott gyakorlati választ, azt, hogy társadalmilag, történelmileg adott feltételek között hogyan cselekszünk, miként élünk lehetőségeinkkel. A munka — szakmai követelményeivel, jellegével, intenzitásával, szervezeti kereteivel, az általa nyújtott jogvédelemmel, az anyagi lehetőségekkel, a munkahely emberi tényezőivel — nemcsak cselekvésünk objektív feltételeinek jó részét szabja meg, hanem magatartásunkra, gondolkodásmódunkra is rányomja bélyegét. Mindezt azért kell hangsúlyoznunk, mert az utasításokat, a vezetői követelményeket éppenséggel lélektelenül is végre lehet hajtani, tehpt úgy is, hogy a dolgozó betart minden szabályt és rendelkezést, mégis — vagy éppen ezzel — lassítja, bénítja a cél elérését. A csupán utasításra történő munka tehát önmagában nem elégséges: belső fűtöttség, mély meggyőződés, a fegyelem mellett önállóság, gondolati bátorság, kezdeményezés is kell hozzá. Nagy és nemes hivatása a politikai oktatásnak a szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra való nevelés. Nem véletlen, hogy az antikommunista propaganda a nacionalista érzelmek szításával igyekszik fellazítani a szocialista országok népeinek testvéri együttműködését, barátságát. Leplezze le oktató-nevelő munkánk ezeket a mesterkedéseket, s a tények erejével gyökereztesse meg azt a meggyőződést, hogy legigazabh nemzeti céljainkat csakis következetes internacionalista politikánk folytatásával érhetjük el. A jelenlegi, rendkívül bonyolult nemzetközi helyzet főbb tendenciáinak az elemzése és megvilágítása ugyancsak fontos feladata a politikai továbbképzésnek. Ez a terület nem nélkülözheti a szóbeli propagandamunkát, a megvitatás lehetőségét, a folyamatok történelmi léptékű értékelését. A politikai oktatás keretében világítsuk meg azt a szívós küzdelmet, amelyet a békéért és a nemzetközi enyhülés további érvényesülésé ért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért folytatnak a béke, a szocializmus, a haladás erői — mindenekelőtt a Szovjetunió — az imperializmus napjainkban tapasztalható, mármár ismét a hidegháborúra emlékeztető fenyegetéseivel szemben. Az idei pártoktatási évben bizonyos új szervezeti vonások is jelzik a minőségre, illetve a nagyobb követelményekre való törekvést. Ezzel összhangban a politikai továbbképzésnek főleg azokat a szellemi, magatartásbeli tulajdonságokat kell kifejlesztenie, amelyek állal az ember jobban megfelel például a szocialista munkaerkölcsnek. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a politikailag képzettebb dolgozó mókáját tudatosabban végzi, megszerzi a közéletiséghez szükséges áttekintést, megnő a művelődési igénye, nyitottabb a közösség irányában, s alkalmasabb a szakma, a tudományok új eredményeinek, felismeréseinek a befogadására. Az elméleti gondolkodást, a politikai, ideológiai ismereteket gazdagítanunk kell mindazzal, ami a gyakorlatból, az emberek tapasztalataiból, a társadalmi tudat fejlődéséből fakad. S ez sem öncélú tevékenység. Arra szolgál, hogy az elihéleti és politikai gondolat felvilágosítóan, mozgósítóan, megújítóan hasson a mindennapi gyakorlatra, a józan észre, éppen a társadalmi fejlődés érdekében. Az idei pártn^tatási évben szenteljünk kellő figyelmet a megújításra. Létezik nálunk ugyanis olyan felfogás, amely általában csak a szakmai műveltségre tartja érvényesnek a már megszerzett tudás elavulásának veszélyét, s kevésbé érzékeli, ismeri fel, hogy a felejtés avulás lúlhaladás törvényei a politikai, ideológiai műveltségelemeket sem kímélik. Valójában a politikai képzési formáknak nemcsak az a szerepük, hogy megalapozzák és növeljék a mezőgazdaságban dolgozó párttagok politikai, ideológiai ismereteit. Legalább ilyen jelentőségű a felejtés-avulás-túlhaladás ellensúlyozása. a szocialista alapelvek és értékek folyamatos, tudati továbbépítése. rendszeres felújítása, elmélyültebb megismertetése. És az is. hogy ez a képzés az új társadalmi problémákat és feladatokat megvilágítsa. jelentkezésük okait feltárja, a belőlük adódó következtetéseket, követelményeket elfogadtassa. CSIBA LÄSZLÖ A gondos növényápolás, a korszerű termelési eljárások — csepegtető öntözés — a gabčíkovól CSSZB Állami Gazdaságban bőséges almatermést eredményeztek Fölé: Tóth József A CSKP Központi Bizottsága 11. ülésének vitájából Miroslav Toman, a CSSZSZK mezőgazdasá gi és élelmezésügyi minisztere A mezőgazdaság pozitív fejlődésének alapvető tényezője a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fejlesztéséről való sokoldalú gondoskodás, a dolgozók áldozatos munkája és a mezőgazdaságra fordított összeg növekedése. Ennek köszönhetően a párt központi bizottsága most egészében véve kedvező mérleget vonhat meg a 7. ötéves tervidőszak első négy éve eredményeinek értékelésekor. A legnagyobb eredménynek a kiegyensúlyozott élelmiszerpiacot, a növénytermesztés és az állattenyésztés intenzitásának növekedését, a nyersanyagok, a takarmányok és az energia jobb kihasználását és értékesítését, valamint a mezőgazdasági üzemek stabilitásának meg. szilárdítását tartjuk. Tudatában vagyunk annak, hogy az említett sikerek nem vonatkoznak minden területre. Például a kukorica- és répatermesztő vidékeken 234 üzem van — ami az összes üzem csaknem 31 százaléka — ahol a növénytermesztés színvonala egy hektár mezőgazdasági földterületre számítva néni éri el az átlagot az adott termelési feltételek között. Néhány munkaterületen lemaradnak, íóleg a kapásnövények esetében. Egyre jobban előtérbe kerül az állattenyésztés szerkezetének és hatékonyságának fejlesztése. Kedvező eredménynek tartjuk, hogy a termelékenység növekedése mellett csökken az egységnyi termékre eső' szemestakarmány-fogyasztás. Arra fordítjuk a figyelmet, hogy az állattenyésztés elsősorban az intenzitás fukuzásávat fejlődjön. Ezzel összhangban állapítjuk meg a gazdasági állatok számát. A mezőgazdasági üzemek vezetőinek figyelmét következetesen arra irányítjuk, hogy a szarvasmarha-tenyésztés további gyarapodását a tömegtakarmányok részarányának növelésével biztosítsák. Arra törekszünk, hogy a sertés- és baromfitenyésztésben jobban kihasználjuk a szemes takarmányt. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum most minőségileg új szakaszhoz érkezett. A termelés további emelése és az eredmények stabilizálása megköveteli, hogy még átgondoltabban és rendszeresebben irányítsuk az intézkedéseket a növekedés minden lehetőségének kihasználására, mind a mezőgazdaságon és az élelmiszeriparon, mind pedig a szállítói ágazatokon belül. Mindezt teljes mértékben igazolták a mezőgazdaság és a közélelmezést biztosító más ágazatok fejlesztésével kapcsolatos hosszú távú program kidolgozása során szerzett tapasztalatok. Belőlük kitűnik, hogy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum további előrehaladásának a tudományos-műszaki fejlesztés elmélyítésére és szélesebb körű alkalmazására, az irányítómunka ha tékonyságának fokozására, valamint a tervszerű irányítási rendszert tökéletesítő intézkedésekhez szükséges feltételek megteremtésére kell támaszkodnia. A korlátozottabb anyagi források, munkaerőforrások és a mezőgazdasági földterületek mellett csakis a tudományos-műszaki ismeretek következetes érvényesítésével biztosíthatjuk áz élelmiszergyártás további növelését. Kulcsfontosságú probléma ez abban a folyamatban, amelyben mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk az intenzív fejlesztés útjára tér ál. Az önellátás stratégiai irányvonala megvalósításának döntő és meghatároző útja ez. Ehhez viszonylag széles körű kutatási bázissal rendelkezünk. Arról van szó, hogy tevékenységét aktívabban koordináljuk, céltudatosabban irányítsuk a munkát, a figyelmet a legfontosabb feladatokra irányítsuk, s képesek legyünk a testvéri országok és a világ többi országának ismereteiből • meríteni. E tekintetben egész ágazatunk irányító szervei még adósak. A terv, a gazdasági feltételek, a szolgáltatások na* gyobb részvételének segítségével a mezőgazdasági üzemek számára hozzáférhetővé akarjuk tenni a legújabb technikai vívmányokat. Meg akarjuk velük érlelni, hogy számukra ez szükséges és elengedhetetlen. Fontos lépés a tudomány és a technika, a mezőgazdasági-ipari komplexum egységes fejlesztési tervének bevezetése, ameiy magába foglalta a munkamegosztást az alap- és alkalmazott kutatásban és termelésben. Az elmúlt években a mezőgazdaságban is emelkedett a szervező és irányítómunka szfnvunala, de még ennek ellenére sok a tartalék és a hiányosság. Nagyon lassan változik az irányítómunka stílusa és módszere, s az irányítás elmarad a kur követelményeitől. Sok esetben a mezőgazdasági igazgatóságok még mindig arra törekszenek, hogy ne csak az üzemek termelési feladatainak részletes meghatározását tartsák szem előtt, hanem a növénytermesztés struktúráját, valamint a gazdasági állatok állományát is. A megrendelő szervezetek inkább támaszkodnak a terv direktív szétírására, ahelyett, hogy saját kezdeményezéssel és támogatással hozzájáruljanak alapvető nyersanyagszükségletünk biztosításához. Ezért azt akarjuk, hogy tevékenységükben a tervezés érvényesüljön, amelyet a tudományos-műszaki Ismeretek alkalmazásával, valamint a káderek ^választásával és felkészítésével érnének el. Az állomány módosításában mutatkozó fejlődés azt igazolja, hogy hatékonyabban kell- reagálni a helyzet alakulására, konkrét intézkedéseket kell foganatosítani, és következetesebben kell megoldani az élelmiszer-termelés fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az állami gazdaságokra. A mezőgazdasági igazgatóságok fő feladata a dinamikus és arányos fejlesztés feltételeinek megteremtése. Nagy hangsúlyt helyezünk azokra az intézkedésekre, amelyek ^aját források alapján az élelmiszer-termelés stabilitásának erősítésére irányulnak. Nagyon fontos a takarmány“, “és a nyersanyagtartalékok, a félkészáru-tartalékök'és a kész élelmiszerkészletek megteremtése mind központi, mind pedig üzemi szinten. Nemcsak a tartalékok létrehozásához szükséges feltételek megteremtéséről van szó a tervezésben és a finanszírozásban, hanem elsősorban arról, hogy az üzemek alapvetően megváltoztathassák a tartalékok létrehozásával kapcsolatos módszereiket. Már ebben az évben törekszünk a rendkívüli jó gabonatermés kihasználására és a viszonylag jó tömegtakarmány-termelés alapján a készletek megteremtésére. Csak így lehetséges, hogy biztosítsuk — kockázat nélkül — az állattenyésztés további tervszerű fejlődését. Ezeket a kockázatokat elsősorban a termelésben mutatkozó ingadozások hozták magukkal, snem. csak a társadalomnak, hanem az egyes mezőgazdasági üzemeknek is veszteséget jelentenek. (Folytatás a 2. oldalon) l
