Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-20 / 42. szám
Csipkebogyó Ä csipkerózsát mindenki jól Ismeri, bemutatásától tehát bizonyára eltekinthetünk. Bennünket különben sem a növény érdekel, csupán a termése, a sokmagvú bogyó. Persze csak a vadrózsáké, mert gyógyászati célrí) kizárólag ez gyűjthető. A csipkebogyót akkor kell gyűjteni, amikor már szép piros, de még kemény, tehát még nem csípte meg a dér és nem fogta meg a fagy. Szárítani a lehető leggyorsabban kell. Amíg ereje van a napnak, természetes szárítással is kísérletezhetünk: a bogyókat napos helyen, papíron vékony . rétegben elterítjük. I-la más lehetőség nincs, sütőben is száríthatjuk, de a hőmérséklet nem haladhatja meg a 35 C-fokot. A szárítás közben megfeketett csipkebogyókat ki kell válogatni a drogból. Száradási aránya 3:1, kilónkénti felvásárlási ára 19 korona (néha a Jednota nyersen is felvásárolja). A csipkebogyó sok C-vitamint tartalmuz, következésképpen a belőle készült termékek (tea, gyümölcsíz, bor) egészségünk szilárdítását szolgálják. Meglehet, mindezt sokun tudják, mégis csak kevesen gyűjtik a csipkebogyót. S akik gyűjtik — vagy vásárolják —/azok közül is kevesen tudják, hogyan kell a jó teát elkészíteni. Főzni nem szabad, mert ezzel tönkretesszük a C-vitamint. Legjobb, ha a drogot este beáztatjuk langyos vízbe (egy csésze vízbe 3—5 grammot), s reggelre kész a tea. Gyógyászati célokra a csipkebogyó magja is felhasználható. Teája (ezt főzni kell) vizelethajtó és vesetisztító hatású. Akik szeretik a különlegességeket, pár liter bort is készíthetnek csipkebogyóból. Egy kiló megtisztított bogyót felöntünk 2 liter vízzel, hozzáadunk fél kiló cukrot és egy hónapig napos helyen tartjuk, majd leszűrjük (lefejtjük), palackozzuk és hűvös helyen tároljuk. Dr. Nagy Géza л okai küzdött a család j mindennapi megélhetéséért a pozsonyeperiesl Hahódnál Miklóst Mihály, aki már nyugdíjas. De amolyan örökmozgó, cselekvő ember. Megedzette, leleményességre nevelte a sors. Azt szokták mondani az ilyen emberre: a lég hálán is megélt Hát meg is. Itt a Kis-Duna balpartjdn, ahol a gyalogjáró híd átível a túloldalra. A sors nem kényeztette el őt. Megözvegyült. Feleségét, elég fiatalon, a halálba kergette az alattomos torokgyík. Tudta, bánkódással, befeléfordulással nem sokra viszi. A gyerekek felcseperedtek, a saját lábukra álltak, s kiröppentek a családi fészekből. Ojra nősült. Olyan asszonyt hozott a házhoz, aki jóravaló, szorgalmas, amellett az életkedv sem hiányzik belőle. így azután az élet, édes-kettesben derűsebb, tartalmasabb. Az elégedettséghez af Is hozzájárul, hogy a folyóparti porta csendjét olykorolykor hízósertések röfögése, baromfihad kotkodácsolása, kukorékolása töri meg. Mindketten nagyon szeretik az állatokat. Nem Is éreznék jól magukat, ha hiányoznának az udvarból. Hozzá tartozik az életükhöz a napi tennivalóik-A Miklósi-portán hoz, hogy kielégítsék rendre а követelőző szárnyasok és a röfik mohó étvágyát. — Valójában ml Is lenne velünk, ha mindent az üzletből kellene vásárolnunk? — veti fel a kérdést Miklósiné, a szór-gos-dolgos háziasszony. — Így meg mindenünk megvan, ami a Miklósiné a kakassal (A szerző felvétele) háztartáshoz kell. A két hízósertést ha levágjuk, kitart addig, amíg a következőt hízóba állítjuk. Vesződség van velük, annyi biztos, dehát valamit, valamiért ... Nem szorulunk a közellátásra. S ez ts valamit Meg aztán jól jön, mert a nyugdíjjáradékot másra, fontosabbra fordíthatjuk. A házigazda viharlépte fával bajlódott. A nemzetközi pionírtábor vezetője kérte őt rá,hogy a letört, vastag ág ne csúfítsa a környezetet, tegye rendbe, S 0 szívesen telte. Aztán, amikor minden a maga helyére került, saját termésű, zamatos vörös bort töltött a poharakba. — EgészségünkreI — koccintott, arra Invitálva, kóstoljuk csak meg a vérpezsdítő nedűt. EgészségünkreI A Miklósi házaspár egészségéreI Arra, hogy az öröm, az elégedettség, a derű sose hagyja el a portát. (kovács) Figyelmet érdemlő jelenség, hogy a kedvtelésből kertészkedők és a háztáji árutermeléssel foglalkozók körében az utóbbi két-három évben érezhetően felélénkült a virágtermesztés iránti érdeklődés, űrömmel üdvözöljük a kezdeményezést, merthogy nem pusztán kenyérrel él az ember, az esztétikai szükségletek kielégítésére is mindinkább igényt tartunk. Ez pedig egyértelműen az életszínvonal emelkedését jelzi. A vágott virág iránti keresletet jó részt behozatallal kell kielégítenünk. ]ó lenne, ha e tekintetben is önellátókká válnánk, de ehhez jelentősen fel kell lendítenünk a termelést. Mivel a nagyüzemi termelés egyelőre nem győzi a munkál, a háztáji kertészkcdök segiteniakarását üdvözölni kell. No meg segíteni és támogatni. Egyebek között szakirodalommal, hogy a termelőkedv — a hozzáértés hiányából következő kudarcok miatt — még jó ideig ne hagyjon alább. Eddig hiába jöttek az olvasói levelek, ilyen vonatkozású kérdésekre nem nagyon tudtunk megfelelő útbaigazítást adni. Éppen ezért a minap örömmel vettem kézbe a Príroda Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat legfrissebb kiadványainak egyikét, a Vutruba: Skleníkové kvetiny na rezanie című könyvet. Igaz, mint már az előszóból is kiderül, a könyv elsősorban a nagyüzemi virágkertészetek dolgozóinak íródott és a szakosított Középiskolák diákjai részére is javasolt kézikönyv gyanánt jelent meg, mégis minden virágtermesztés iránt érdeklődőnek bátran a figyelmébe ajánljuk. A szerző ugyan kevés helyet szentel az egyes virágok botanikai jellemzésének, a származással és a nemesítéssel kapcsolatos, úgymond történelmi adatok ismertetésének, viszont — és kistermelői szempontból feltétlenül ez a fontosabb — annál részletesebben tárgyalja a termesztés gyakorlati tudnivalóit. Hogy az ismeretes kultivárok közül csupán a pillanatnyi választék legfontosabhjait sorolja fel? Annyi baj legyen, az igazi újdonságok és különlegességek beszerzése úgyis csaknem lehetetlen (és általában nem is kifizetődő). Pozitívum, hogy a könyvben összefoglalva tanulmányozhatjuk a gyakorlatban kipróbált és bevált újabb hazai és külföldi tapasztalatokat és módszereket, megismerkedhetünk a tárgyalt üvegházi vágott virá-, gok legfontosabb betegségeivel és kártevőivel, illetve az ellenük folytatható védekezési módszerekkel. Az egész világon — a legfejlettebb virágkertészettel rendelkező országokban is — a szegfű, a rózsa és a krizantém a legfontosabb üvegházi vágott virág. Következtésképpen a szerző is elsősorban ezen virágféleségek termesztési módszereinek ismertetésére összpontosította figyelmét. De természetesen néhány további növénnyel is foglalkozik. Konkrétan az újabban tért hódító gerberával és flamingóvirággal, továbbá a fréziával, a nálunk is gyakran hajtatott tulipánnal és nárcisszal, no meg a nőszirommal. A cseh eredeti 1900-ban a prágai Státní zeméüélské nakladatelství gondozásában jelent meg — Humpál Zdenék színes fotóival és Pinč Miroslav mérnök tollrajzaival —, most Sopéáková Dorota tolmácsolásában szlovákul is olvashatjuk. Tízezer darabos példányszámban jelent meg, ára 26 korona. S ami még ide tartozik: a borító ízléses, szép (Bruno Musil tervezte), de... Elöl gyönyörű gerberák, hátul talán még szebb sztrelíciák. Nos, hogy az utóbbiak miért kerültek a borítóra, nem tudni, ugyanis erről a növényről a könyvben egy szó sem esik. Aki netán a cím alapján és ránézésére veszi meg a könyvet — talán pont a sztrelíciák miatt —, csalódva fogja félretenni. Ilyesmire bizony jobban kellene ügyelni. (kr) Kiállítási híradó A Szlovákiai Kisállatteuyésztők Szövetségének ipolyságl (Šahy) helyi szervezete a közelmúltban jól sikerült kiállítást rendezett, melynek a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat adott otthont. Gál István, a szervezet elnöke úgy tájékoztatott, hogy a tenyésztők elsősorban galambokat, nyulakat meg tyúkokat mutattak be, de azért természetesen díszmadarakban,' juhokban, nutriákban, arany- és ezüstfácánokban is gyönyörködhetett a. közel ezer látogató, örvendetes tény, hogy.a nézelödök között sok volt a fiatal. (bj) Érsekújvárban (Nové Zámky) a kertbarátok tartottak bemutatót szeptember derekán. Ml tagadás, a maga módján ez is szép volt, de tartalom és színvonal tekintetében bizony elmaradt a megszokottól. Az ok: a kertészkedök'részéről tapasztalt közömbössé. Kevesen neveztek be, így igen szerény volt a kollekció. Különösen virágból volt kevés — mindössze egy kertbarát hozott virágot! —, de hiányoztak a különleges zöldségnövények is. Pedig különböző fórumokon de sokszor szorgalmazzuk a meghonosításukat! Ami viszont a rendezők bűne — a bemutatón egyetlen szaklapot vagy szakkönyvet sem láttunk. Megfeledkeztek róla, vagy netán úgy tartják, a népszerűsítőnek mondott kiállítás akkor is teljesíti küldetését, ha mellőzik a legújabb kiadványok bemutatását (hogy az árusításról már ne is beszéljünk)? (pl) Mikor vedlik a tyúk? A kérdéssel kapcsolatos kistenyésztői vélemények eléggé eltérőek. Sokan állítják, hogy a tollváltás ideje elsősorban az adott fajta tulajdonságaitól függ. Mások úgy vélekednek, hogy a fajta nem játszik döntő szerepet, hiszen bizonyos időközönként minden tyúk vedlik, s a tollváltás idejének bekövetkeztét -mindenek előtt a tojástermelés intenzitása és a takarmányozás szakszerűsége határozza meg. Tény, hogy mindkét állításban van valami igazság. De talán vizsgáljuk meg közelebbről, mi is a vedlés, miért öltenek időnként új tnllruhát tyúkjaink? No meg persze a kakasok, hiszen ezek is vedlenek, csak náluk ez a folyamat nehezebben felismerhető. A vedlés törvényszerű élettani folyamat. Vedleni az egymástól éves vagy ennél öregebb tyúkok szoktak. Az év eleji (január-március) kelésből származó jércék, amelyek már megkezdték a tojásrakást, általában még nem vedlenek. Mondom általában, mert itt szerepe van a fajtára jellemző tulajdonságoknak. A vedlésre — fajtától függetlenül — a pajzsmirigy állal termelt hormonok gyakorolnak hatást, s a vedlés időpontját külső tényezők határozzák meg. Ezek közé tartozik a fény, a hőmérséklet, a levegő páratartalma, a takarmányozás módja, továbbá az ólazáslian és a gondozásban bekövetkező, esetleges változások stb. Vedlés idején csökken az állatok nemi tevékenysége és tojástermelése, s a tyúkok természetesen lényegesen érzékenyebbek az időjárás alakulására. A vedlés a nyakon veszi kezdetét, majd a test hátsó részén, a szárnyakon, s legvégül a test egyéb részein cserélődik ki a régi tollazat. Mint már említettük, a jércék az első évben nem vedlenek. Az idősebb tojók október közepén vagy végén kezdenek vedleni. A jó tojókra jellemző, hogy rendre október végén, sőt, a legjobbak csak november derekán kezdik a tollváltást. A szakszerűen táplált, ideális környezetben élő és jól gondozott tyúkok csak akkor hagyják (élbe a tojásterinelést, amikor evezötollaik felét már elhullajtották. A tojásrakás akkor veszi ismét kezdetét, amikor az evezűtollaknak több mint fele újra kifejlődött. Ez nagyjából decemberre várható. A hozzáértő tenyésztő az állomány értékelésekor természetesen a vedlés kezdetét és lefolyását is figyelembe veszi s a korán vagy hosszú ideig vedlő állatokat kiselejtezi. Jó tudni, hogy a vedlést késleltethetjük, illetve a tollváltás időtartamát lerövidíthetjük. Gyakori jelenség, hogy a tenyésztő éppen vedléskur csökkenti a napi takarmányadagot, mondván, ha nem tojnak a tyúkok, kevesebb eleséggel is be kell érniük. Szükséges e hangsúlyozni, hogy ez milyen helytelen nézet? Mihelyt kezdetét veszi a vedlés, a napi adag fehérjetartalmát 10—20 százalékkal növeljük és előtérbe helyezzük azokat a takarmányféleségeket, amelyek serkentik a tollak növekedését (napraforgó, len, kender, olajpogácsák ). Nem szaluid megfeledkezni a ként, kalciumot és foszfort tartalmazó eleségről, a könnyen emészthető, sok szénhidrátot tartalmazó takarmányokról sem. jót tesz, ha ilyenkur kukoricát és írót is kapnak az állatok, no meg naponta 3—5 dkg marharépát, 2—3 dkg murokrépát és 1—2 dkg sörélesztőt. A tollváltást serkentő takarmányokat (naponta kétszer) lágyeleség formájában célszeiű adagolni. És persze gondolni kell arra is, hogy mindig legyen az állatok előtt friss víz meg apró kavics (gritt). Keszi Molnár Ferane