Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-13 / 41. szám
уЬянЬ,.. j 1984. október 13. SZABAD FÖLDMŰVES Andrej Gromiko beszéde az ENSZ - közgyűlés általános vitájában 'Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szeptember 27-én felszólalt az ENSZ-közgyűlés ülésszakának általános vitájában és új javaslatokat terjesztett a közgyűlés elé. Beszédében részletesen foglalkozott az Egyesült Államok nemzetközi politikáiénak értékelésével, valamint a szovjet—amerikai kapcsolatokkal. Ä szovjet külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy az ENSZ megalakulása idején a szövetséges országok egyesült erővel győzték le a fasiszta agresszort. Egyes országok azonban közvetlenül a második világháborút követően háborús előkészületekbe kezdtek, agresszív katonai tömböket hoztak létre, köztük az Észak-atlanti Szerződést, erőpolitikával kísérleteztek, hideghábdrús légkört teremtettek. Amikor a n emzetközi kapcsolatokat a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködésének kibontakozása jellemezte — mint például az enyhülés időszakában — e folyamat ellenzői nem sajnálták az erőfeszítéseket az előrehaladás akadályozására. Sromiko hangoztatta, a Szovjetunió és a szocialista közösség országai erőfeszítéseiket a legfontosabb cél elérésére összpontosítják, arra, hogy megakadályozzák a nukleáris katasztrófát, s emlékeztetett a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének és a KGST csúcsértekezletének állásfoglalására. A szovjet külügyminiszter kiemelte, nem elegendő csupán rámutatni, hogy fennáll az atomháború veszélye, hanem azt is meg kell mutatni, hogy mi ennek a veszélynek a forrása. Alapvető fontosságú az, hogy összehasonlítsák a két politikai irányvonalat, a nukleáris fegyverek problémájának kétfajta megközelítését. Andrej Gromiko rámutatott: országa kezdettől fogva határozottan követelte a nukleáris fegyveres teljes eltiltását, de nem születtek konkrét eredmények a nukleáris fegyverek számának korlátozásában vagy csökkentésében. „Azt a kötélhúzást, amely az amerikai külpolitikát meghatározó erők között folyik, a militarista módon gondolkodók nyerték meg“ — hangoztatta. „Ezek az erők azzal próbálják meg elértékteleníteni a meglevő szovjet—amerikai megállapodásokat, hogy amint az a SALT-2 szerződés esetében történt, megpróbálják lerombolni mindazt, amit hosszú és nehéz munkával sikerült elérni.“ Gromiko emlékeztetett arra, hány fontos nemzetközi tárgyalás szakadt meg az amerikai fél hibájából. Részletesen foglalkozott a genfi tárgyalások kérdésével is, rámutatva: az Egyesült Államok küldöttsége Genfben olyan forgatókönyv alapján dolgozott, amelynek nem a megállapodás elérése volt a célja. „Hogyan lehetne másként minősíteni azt, hogy miközben az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról tárgyalunk, partnereink pontosan ennek az ellenkezőjét csinálják? Azt mondják nekünk, hogy vagy elfogadjuk az amerikai álláspontot, vagy nem lesz megállapodás. így most nincs megállapodás. Washington feltett szándéka volt, hogy kisiklatja mind a közép-hatótávolságú, mind a hadászati nukeláris fegyverekről folytatott tárgyalásokat“. — állapította meg Andrej Gromiko. A szavak csűrés-csavarása arról, hogy pártfogolják a tárgyalásokat, csupán hamis propagandaeszköz, célja nyilvánvaló. A nukleáris fegyverek felhalmozása nem jelent járható utat. Az útnak az ellenkező irányban kell vezetnie, abba, amely az ilyen fegyverek eltávolításához és az azt követő teljes felszámolásához vezet mind Európában, mind az egész világon. A Szovjetunió a komoly tárgyalások híve. Nem csupán készen állunk az ilyen tárgyalásokra, hanem szorgalmazzuk is azokat. Továbbra is érvényesek a hadászati nukleáris fegyverek korlátozására és csökkentésére, valamint az európai nukleáris fegyverek korlátozására vonatkozó javaslataink. Ezek egyik félnek sem adnának előnyöket, egyiket sem juttatnák hátrányos helyzetbe. Az Egyesült Államoknak kell felszámolnia azokat az akadályokat, amelyeket a tárgyalások útjába állított — szögezte le a szovjet külügyminiszter, s kijelentette, hogy a Szovjetunió lehetségesnek tartja az ehhez vezető lépéseket. Ilyen téren hatékony intézkedés lenne, ha elfogadnák azt az ENSZ által támogatott javaslatunkat, hogy valamennyi nukleáris hatalom mind mennyiségileg, mind minőségileg fagyassza be nukleáris fegyvereit. Ezt elsősorban a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak kellene megtennie kétoldali alapon, hogy ezzel példát adjanak a többi nukleáris államnak. javasoljuk Washingtonnak, hogy adjuk meg ezt a példát. „A jelenlegi helyzetben legalább is fel kell függeszteni a nukleáris fegyverkezési versenyt. A világ túljutott azon a ponton, amelynél már nemcsak veszélyes, hanem értelmetlen is az ilyen fegyverek további felhalmozása és korszerűsítése. A mai körülmények között értelmetlenség arra számítani, hogy bárki is katonai fölényre tehessen szert. Teljes mértékben illúzió, ha abban reménykednek, hogy egy nukleáris háborút, legyen az világméretű vagy helyi jellegű, villámháború vagy elhúzódó, meg lehessen nyerni bármilyen legyen is e nukleáris háború katonai doktrínája.“ A szovjet külügyminiszter bírálta azokat. akik az ilyen elképzeléseket az állami politika rangjára kívánják emelni, akik ismét azt hirdetik, hogy a. békét xsak az erő útján lehet megvalósítani. „Mindig csak azt halljuk, hogy a nemzetközi béke biztosítéka az erő. az erő és ismét csak az erő. Más szavakkal: fegyverek, fegyverek, újabb és újabb fegyverek. De vajon a múlt tapasztalatai nem mást mondanak-e?“ — vetette fel Gromiko hangsúlyozva: a jelenlegi kiélezetten veszélyes katonai és politikai szembenállás időszakában különösen fontos, hogy ne szalasszuk el a lehetőségeket. „A nukleáris fegyverek befagyasztásáról megállapodásra kell jutni, s ezzel megnyílik az új az ilyen fegyverek készleteinek későbbi csökkentése felé.“ A nukleáris korszak azt követeti, hogy a politikai gondolkodás legyen összhangban a realitásokkal. Mindenütt, ahol ebben még az eró, az „elrettentés“ és a „fölény“ eszmél az uralkodóak, azokat fel kell váltani az erő alkalmazáséról történő lemondás, a bizalom, az egyenlőség, egymás biztonsági érdekel kölcsönös tiszteletben tartásának gondolatéval. Andrej Gromiko emlékeztetett Konsztantyin Csernyenkónak, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének márciusi javaslatára a nukleáris hatalmak közötti kapcsolatok normálnak megállapításáról, kijelentve: a Szovjetunió kész arra, hogy bármikor megállapodást kössöo a többi nukleáris hatalommal e normák kölcsönös elismeréséről, kötelezővé tételéről. Ez csökkentené a nukleáris konfliktus kirobbanásának veszélyét. Gromiko foglalkozott az űrfegyverkezési verseny veszélyével is, sürgetőnek nevezve a megállapodásokat. „Ha nem sikerül idejében megállítani a fegyverkezési verseny kiterjedését a világűrre, akkor ez visszafordíthatatlan folyamattá válik. Hatékony intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a világűr békés maradjon. Gromiko emlékeztetett arra, hogy az ENSZ-közgyűlés tavalyi ülésszaka elfogadta a világ fegyvermentesítésére vonatkozó szovjet javaslatot, s arra, hogy a Szovjetunió egyoldalú kötelezettséget vállalt: nem telepít műholdelhárító fegyvereket a világűrbe mindaddig, amíg az Egyesült Államok és más államok hasonlóan járnak el. A külügyminiszter hasonló fontosságú lépésnek nevezte a szovjetamerikai tárgyalások megkezdésére vonatkozó javaslatot is, kijelentve, a tárgyalások megkezdésének meghiúsulásáért teljes mértékben az Egyesült Államokat terheli a felelősség. Washington nem akarja ezt a tárgyalást. „Felhívjuk az Egyesült Államok kormányát: ismerje el, hogy a világűr militarizálása az egész emberiséget fenyegeti, az amerikai népet is! Kifejezzük azt a reményünket, hogy az Egyesült Államok kormánya tartózkodik az olyan lépésektől, amelyek a világűrt visszafordíthatatlanul a katonai versengés színterévé tennék, s kész lesz arra, hogy a megállapodás céljával kezdjen tárgyalásokat erről. A Szovjetunió a maga részéről továbbra is támogatja az ilyen tárgyalások lehető leghamarabb történő megkezdését. Javasolja, tűzzék a jelenlegi ülésszak napirendjére a következő fontos és sürgős napirendi pontot: a világűr kizárólag békés célokra, az egész emberiség javára szolgáló felhasználása. Gromiko kijelentette: mindenekelőtt azonnal és mindörökre meg kell tiltani az erő alkalmazását a világűrben. Emlékeztetett országa és a szocialista országok több más javaslatára, amelyek mind a háborús feszültség csökkentését, az erő alkalmazásának, Illetve az erővel történő fenyegetésnek eltiltását szolgálják. Rámutatott: a jelenlegi stockholmi tárgyalásokon a NATO-országok igyekeznek megakadályozni a megállapodásokat, javaslataik rosszul álcázott katonai felderítési programok. Hasonló magatartást tanúsít a NATO a bécsi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon is. A genfi tárgyalásokkal kapcsolatban rámutatott: a jelek szerint nem minden részvevő akarja az ilyen tárgyalások sikerét. Emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió kész részt venni más, a leszerelést, a feszültség enyhítését célzó tárgyalásokon is. Szóit arról Is, hogy a fegyverkezési verseny komoly károkat okoz még akkor is, amikor hallgatnak a fegyverek, mert hatalmas szellemi és anyagi kapacitást von el olyan világméretű problémák megoldása elől, mint az éhezés, a betegségek, az új energiaforrások feltárása, a környezet védelme. Ezeket a feladatokat, nem lehet deklaratív kijelentésekkel, vagy az egyes országok társadalmi gazdasági berendezkedésétől függő segítségnyújtással megoldani, — hangoztatta Gromiko, s megállapította: a világ gazdasági és társadalmi kérdéseinek megoldását úgy lehet elérni, ha sürgetik a fegyverkezési verseny lényeges csökkentését szolgáló lépéseket, a leszerelés megvalósítását. Ezzel összefüggésben emlékeztetett a Varsói Szerződés tagállamainak a NATO-hoz intézett javaslatára, kezdjenek tárgyalásokat a katonai költségek befagyasztásáról és csökkentéséről. Erre a javaslatra eddig— aligha véletlenül — nem érkezett válasz. A szovjet külügyminiszter kiemelte, hogy a Szovjetunió csupán kényszerűségből, saját maga, valamint barátai és szövetségesei biztonsága érdekében kényszerül fegyverei korszerűsítésére. Sohasem kerestük, nem keressük most sem a fölényt, amellett vagyunk, hogy a katonai erőegyensúlyt a lehető legalacsonyabb szinten valósítsák meg. Utalt a Sozvjetunió számo^ leszerelési javaslatára, így a nukleáris fegyverkísérletek teljes eltiltását, a hagyományos fegyverzet csökkentését szolgáló Javaslataira. Azt Is aláhúzta, hogy a Szovjetunió mindig kedvező választ ad más országok hasonló célú elképzeléseire. Bármilyen javaslatot, érvelést terjesztettünk is elő, mindig azt a választ kaptuk, hogy ezek elfogadhatatlanok. A másik oldalon viszont arra hivatkoznak, hogy pártfogolják a fegyverkezési verseny megállítását, de csak a fegyverek korszerűsítését, azok felhalmozását követően. Ez abszurd gondolat — hangoztatta Gromiko. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a megállapodások e lényeges kérdésekről azért hiányoznak, mert a NATO tagállamai nem Is akarják azokat, A NATO külpolitikáját szorosan összekapcsolta a nukleáris és a hagyományos fegyverek felhalmozásával, áthatolhatatlan akadályokat állít a megegyezés útjába. Azokban az esetekben, midőn a Szovjetunió ás az Egyesült Államok képviselői találkoznak, még az elemi tisztesség is hiányzik. Mindaz, amit az amerikai fél mond, arra szolgál, hogy egyoldalú előnyöket biztosítson az Égvesült Államoknak. Ezért kezdettől fogva kudarcra vagyunk kárhoztatva. Gromiko a továbbiakban kijelentette, hogy a szovjet küldöttséget „felhatalmazták arra, hogy kijelentse a közgyűlés magas fóruma előtt: a Szovjetunió továbbra is eddigi politikáját folytatja, amely a békére, a leszerelésre, a nukleáris fegyverzet korlátozására, majd ezt követő felszámolására, karunk egyéb sürgető kérdéseinek megoldására irányul.“ Az Egyesült Államok jelenlegi politikája az, ami a világpolitikában meglevő két irányvonal közötti szakadék minden eddiginél nagyobb elmélyüléséhez, kiszélesedéséhez vezetett és gyakorlatilag gátat emelt a megegyezéshez vezető úton — mondotta Gromiko. „Ma sokakat aggaszt az a kérdés, vajon minden elveszett-e s az egyetlen lehetőség csak az, hogy beismerjük: a nemzetközi kapcsolatokra teljes sötétség borul. Mi nem fogadjuk el a világhelyzet ilyen megítélését. A katasztrófa érzete idegen a mi világnézetünktől. A háború előtt kell áthághatatlan akadályt emelnünk, véget kell vetnünk a fegyverek felhalmozásának a világban.“ Gromiko konkrét példákat említett arra, hogyan súlyosbította az elmúlt időszakban az Egyesült Allaftiok politikája a nemzetközi helyzetet, a nemzetközi jog és erkölcs megsértésének, bandita támadásnak minősítette Grenada lerohanását. Emlékeztetett a Salvador ügyeibe történő amerikai beavatkozásra, a Nicaragua elleni katonai, politikai és gazdasági akcióra, a Kuba elleni fenyegetésekre. Hangsúlyozta: a közép-amerikai problémákat békés úton kell megoldani, úgy, hogy az Egyesült Államok feltételek nélkül felhagy beavatkozásával. Gromiko ezzel kapcsolatban méltatta Nicaragua, Kuba és a Contadora-csoport erőfeszítéseit, amelyek alapot teremthetnek a rendezésre. Szólt a közelkeleti helyzetről is, barbár tettnek minősítve Izrael Libanon elleni agresszióját. A Szovjetunió Kínai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatainak kérdéseiről szólva megjegyezte, hogy a szovjet vezetés több ízben Is leszögezte álláspontját, normális jószomszédi kapcsolatokat akar a két ország között. A nemzetközi terrorizmus kérdésére kitérve hangsúlyozta, hogy egyes államok napjainkban a katonai fölény megszerzése, a terrorizmusnak a nemzetközi politikában történő megvalósítása’ érdekében olyan lépésekhez folyamodnak, amelyekkel megkísérlik aláásni más országok társadalmi-politikai rendszerét. Kormánya nevében javaslatot terjesztett a közgyűlés ülésszaka elé: sürgősen vitassa meg a a következő javaslatot: az állami szintű terrorizmus politikájához, valamint a szuverén államok társadalmi-politikai rendszerének aláaknázására irányuló akciók teljes eltiltása, javasolta: az ENSZ határozottan Ítélje el a más országokkal és népekkel szembeni állami szintű terrorizmus politikáját és gyakorlatát. El kell Ítélni és meg kell tiltani minden olyan akciót, amely erőszakkal változtatná meg, vagy aláásná más szuverén államok társadalmi rendszerét, megingatná vagy megdöntené törvényes kormányukat, le kell mondani minden ilyen jellegű katonai akcióról, bármely űrüggyel történjék is az, és be kell szüntetni a jelenleg folyamatban levő ilyen akciókat. Beszéde befejező részében a külügyminiszter a szovjet—amerikai kapcsolatokkal foglalkozott. Kijelentettél sok Igazság van azokban a megállapításokban, hogy a nemzetközi helyzet közvetlenül összefügg a szovjetamerikai kapcsolatokkal. Országunk ma is, mint eddig is, amellett van, hogy normális kapcsolatokat tartsunk fenn az Egyesült Államokkal. Kapcsolataink a legutóbbi Időkig így alakultak, noha voltak hullámvölgyek és kiemelkedő pontok, a második világháború Idején pedig egymás szövetségesei voltunk. A legutóbbi Időszakban azoban Washington magatartása miatt kapcsolataink felborultak. „Á történelem nem az egyik vagy a másik amerikai kormányzat hivatalba léptével kezdődik. Azoknak, akik most meghatározzák az Egyesült Államok politikáját, sokat kell tenniük azért, mogy megbízzanak kijelentéseikben, az általuk vállalt kötelezettségekben. Nem lehet érdeminek tekinteni az olyan kísérleteket, amelyek arra irányulnak, hogy forma! változásokkal helyettesítsék a politika lényegét illető változásokat, azt, hogy a militarizmus politikáját a béke politikájával váltsák fel. Arra van szükség, hogy valóban elhatározzák ezt a lépést. A Szovjetunió véleménye szerint nem a szavakban történő biztosítékok, hanem csupán a konkrét 'tettek vezethetnek el kapcsolataink normalizálásához az Egyesült Államokkal. Minden amerikainak, minden amerikai családnak tudnia kell, hogy a Szovjetunió békét, és csakis békét akar az Egyesült Államokkal — mondotta beszéde befejező részében Andrej Gromiko. A CIA fogai M. Abramov rajza =MEGTÖRT A JÉG? = A GROMIKO-REAGAN-TALÁLKOZÓ UTÁN Ronald Reagan amerikai elnök négyéves megbízatása során első Ízben folytatott megbeszélést magas rangú szövet politikussal. Szeptember 28-án fogadta Gromiko szovjet külügyminisztert. Reagan és Gromiko tárgyalásain jelen volt GeorgiJ Kornyijenko, a külügyminiszter első helyettese és Anatolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet is. Gromiko még Washingtonba utazása előtt találkozott Walter Mondale demokrata párti elnökjelölttel, aki a találkozó után úgy nyilatkozott, hogy benyomása szerint a Szovjetunió kész a kapcsolatok javítására, ha az Egyesült Államok részéről hasonló törekvést tapasztal. Mondale szerint az amerikai—szovjet kapcsolatoknak a külpolitikában a legelső helyet kell biztosítani. Kampánya során Mondale végig élesen bírálta a Reagan kormányzatot amiatt, hogy szükségtelenül kitér a szovjet vezetőkkel való tárgyalások elől, hogy a fegyverkezési verseny fokozásában, nem pedig a fegyverkorlátozási tárgyalásokban érdekelt. Moszkvában és Washingtonban hosszú Ideig kommentárok tárgya volt Gromiko külügyminlszer ENSZ-beli felszólalása, továbbá találkozója Reagannel. A moszkvai Pravda úgy fogalmazott, hogy Gromiko és Reagan találkozója sajnos nem támasztja alá, hogy bármilyen pozitív gyakorlati változás következett volna be az amerikai kormányzat külpolitikájában. A lap kitért Reagan ENSZ- beszédére is, s leszögezte, hogy az elnök patetlkus békeszólamai éles ellentmondásban vannak kormányzata gyakorlati tetteivel. Az elnök ugyan hangoztatta, hogy le akarja dönteni a szovjet és az amerikai nép közötti korlátokat, meg akarja szüntetni az őket elválasztó politikai bizalmatlanságot, de ugyanakkor Washington közölte, hogy megkezdi az Amerika Hangja rádióállomás több mint egymilliárd dolláros modernizálását. Ez az adó ugyanis a szocialista országok elleni lélektani háború egyik fő eszköze. Reagan elnök békeszölamaival kapcsolatban a New York Times kommentárjában megjegyezte: „Ha Reagan kezdettől fogva elkötelezett híve lett volna a fegyverzetkorlátozásnak, akkor mi oka annak, hogy 1984 vége ilyen kemény munkában találja őt, hogy ezt bizonyítsa?“
