Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-22 / 38. szám

1984. szeptember 22. szabad földműves PÄLYÄZAT • PÄLYÄZAT • PÄLYÄZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT # PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT Közepesből élenjáró |*r i L n mm1 1 11 Az évfordulók jó alkalmat adnak a visszapillantásra. A Fiileki (Fifakovo) Állami Gazdaság is ilyen mérföldkő­höz érkezett, ugyanis ebben az évben ünnepli megalakulásának 30. évfor­dulóját. A CSKP IX. ko*g­­resszusa konkrét feladatként jelölte meg e mezőgazda­ság szocialista át­építését. Klement Gottwald elvtárs a kongresszusonT^^^^^nľ^, hangsúlyozta, hogy a szocializmus ügyének meg kell nyernie a falut, a kis- és középparasztságot Az állami gazdaságoknak pedig munkájukkal példát kell szolgálniuk és bemutat­niuk a közös gazdálkodás előnyeit. A munkásosztály és a parasztság szö­vetsége nélkülözhetetlen a falu át­alakításában. A szocializmus hazánk­ban nem győzhet, amíg a faluban nem jönnek létre a szocialista tulaj­donviszonyok. E határozatok megva­lósításából fakadt, hogy az állami gazdaságok már kezdettől fogva se­gédkezet nyújtottak a megalakult efsz-nek, főleg vetőmag, tenyészálla­tok, gépek és szakemberek formájá­ban. A FUleki Állami Gazdaság 1954. ja­nuár 1-én alakult. Induláskor 24 farmmal és 5 üzemegységgel rendel­kezett, s 3177 hektár földterületen gazdálkodott. 1960-ig a mezőgazdasá­gi terület fokozatosan gyarapodott. Ekkor a művelés alatt állő területe­ket a szétdaraboltság jellemezte. Né­melyik istálló és parcella több mint 20 km-re esett az igazgatóságtól. A járások és állami gazdaságok decentralizálása következtében az AG földterülete lényegesen módosult. Az utolsó lényeges változás 1979-ben történt, amikor a Bozitai (Buzitka) Efsz-hez került a dórái és a keresz­túri (Nové Hony) üzemegység. Ennek ellensúlyozásaként az AG-hoz csatol­ták a Fülekpüspöki (Biskupice) Efsz-t és a galsal (Hollša) szövetkezet kur­­tányl farmját. Jelenleg az ÄG 5246 hektár mezőgazdasági területen gaz­dálkodik, ebből 3006 hektár a szántó. Az üzemegységek száma ötre, a far­moké pedig tizenegyre csökkent. Hegedűs Gyula élő krónikása a Fü­­leki ÄG-nak. űt kérdeztem meg, hogy mozaikszerűen Idézze fel a 30 évved ezelőtti élet- és munkakörülménye­ket. — 1949 óta az akkor megalakult Losonci, 1954-től kezdve pedig meg­szakítás nélkül a Füleki 'Állami Gaz­daságban dolgozom. A háború utáni időből rossz állapotban levő épülete­ket „örököltünk“, amelyeket előbb használatra alkalmassá kellett ten­nünk. Ez sok időbe, munkába és pénzbe kérőit. Elhanyagolt kisparcel­­lás földjeink voltak, gyakran nagy távolságra egymástól. Dolgozóink döntő többsége az egykori cselédek­ből és béresekből verbuválódott. Ezek az emberek saját bőrükön érezték a kizsákmányolás minden kínját és nyomorúságát. Ragaszkodásunk az életet jelentő földhöz, állatszeretetük, szorgalmuk csodálatra méltó volt. Tán öntudatlanul is sejthették, hogy hogy most több közük van a földhöz, mint bármikor azelőtt, most gazdái lettek az ezeréves jussnak. Embert próbáló idők voltak ezek az évek, твг! gépesítés hiányában nagy erő­feszítésbe és sok verítékbe került megművelni ekkora területet. A 12— 14 órás munkaidő inkább szabály volt, mint kivétel. Munkacsúcsok ide­jén nem egyszer előfordult, hogy a brigádosokkal duplájára nőtt a mezőn dolgozók száma. A mai értelemben vett szociális létesítmények nem lé­teztek, de a falvak villamosításában a parasztember a szocialista fejlődés első kézzelfogható eredményét látta. A fejlődés ütemét az alábbi össze­hasonlítás is bizonyltja: a gabonafé­lék átlagos hektárhozama az 1955. évi 1,68-ról 1983-ban 4,61, a cukor­répáé 20-ról 33,44, a lucernáé pedig 2,3-ról 11,77 tonnára nőtt; a tehenek átlagos évi tejelékenysége az 1954. évi 5,81-ról a múlt évben 9,18 literre, a hízómarhák átlagos napi súlygyara­podása n.59-ró1 OR4. a hízósertéseké 0,16-ról 0,51 kilogrammra, a kocán-Paulus János agrármérnök, az ÄG igazgatója gratulál „A legjobb üzem­egység“ yándorzászlót elnyert egresi gazdaság képviselőinek, Bodzási Lász lónak és Fodor Jenőnek kénti malacelválasztás 7,95-ről 17,34 darabra, az egyedenkénti gyapjúter­melés pedig 2,92-ről 4,88 klióra növe­kedett. A három évtized alatt megvalósult beruházások közül csak a legfonto­sabbakat említem: az 1200-as sertés­­hizlalda, a 14 ezres tyúkfarm, az 550 férőhelyes (ehénistálló, a gabonaszá­rító, tisztító és tároló, valamint a ta­karmányfeldolgozó komplexum. A gé­pesítettség mértékének illusztrálásá­ra egy összehasonlító adat: míg 1954- ben 120 pár ló és 10 traktor volt, ad­dig az idén 15 pár ló és 85 traktor. A szakosodás révén fokozatosan ki­alakult a gazdaság termelési profilja. Az állattenyésztésben a tej-, valamint a marha-' és sertéshústermelés, a nö­vénytermesztésben pedig a gabona-, a cukorrépa- és a zöldségtermelés do­minál. 1979-től Paulus János agrármérnök áll a gazdaság élén, aki az AG múlt­ját, jelenét és jövőjét így ecsetelte: — Bevezetőként illik megemlékez­nem az elődeimről, akik munkájuk­kal megalapozták szocialista mező­­gazdaságunkat. 1954-től 1957-ig Mázor Kiss Alajos Néztem az elém helyezett sárguló jegyzőkönyvkivo­natokat Tekinte­tem meg-megakadt egy-egy mondaton: „... az előkészítő bizottság 1949. áp­rilis 20-án ülése­zett“ ............az ala­kuló tagsági gyű­lésre 1949. decem­ber 22-én került sor 129 tag jelen­létében ...“ Egy másik nyomtatvá­nyon a megalakult szövetkezet veze­tőségének összetétele ragadja meg a figyelmem. Ízlelgetem a neveket: Frankó Mihály elnök, Kiss Alajos al­­elnök, Csepregi János, Balogh Imre, Madarász Géza, Pleskó János, Kantár Eduard és Matusovicz Mihály elnök­ségi tagok, Pavol Kysel és Ondrej Moléán póttagok — Közülük már csak ketten élnek a faluban — mondja Illés László, a szimői (Zemné) Haladás Efsz sze­mélyzeti osztályának vezetője. Kiss Alajos nevére mutat, majd ujja le­csúszik Matusovicz Mihály nevére. — A többiek meghaltak, vagy a történelem forgószele más vidékre vetette őket. Egyébként rendelkezünk régi dokumentumokkal a szövetkeze­ti klubban, az ülésteremben az egyik részleg is a szövetkezet múltját, meg­alakulását idézi. Megköszönöm a forrásanyagot és a segítséget, s elindulok, hogy a nyom­tatott betűk helyett élő, elevenen csobogő emlékpatakot keressenek, amely magával hordja a forrás ízét és zámatát is. Igyekeztem felkeresni mindkét élő tanút, de csupán az egyikkel sike­rült emlékfonálon a múltba merül­nöm, s ldelg-óráig feleleveníteni a letűnt éveket, a megpróbáltatások Időszakát. Kiss Alajos soha vissza nem térő korok élő krónikása, a tisztességes, emberi életmódot követelők egyik ve­zetője. A párt szimői alapszervezető­­nek legrégibb tagja — élete élő törté­nelem. I A falon függő kormánykitüntetés­sel szemben foglal helyet, s engem is invitál, érezzem otthonosan ma­gam a meghittséget árasztó verandán. — Szímőn születtem 1908-ban i­mondja. — Már fiatalon a Károlyi­birtokon, a Pikó- meg a Zsófia-major­­ban napszámosként ismerkedtem meg a nélkülözés és a kiszolgáltatottság keserű érzésével. Aztán kubikus let­tem. Bejártuk Sáros meg Liptó kör­nyékét, Brezno, Kassa (Košice), Pre­šov, Ružomberok mind-mind roboto­lásunk állomáshelyei. Idehaza 1927- ben megalakult a kommunista párt helyi szervezete. A pártösszejövete­lekre el-eljárogattam, szerveztem a fiatalságot, de akkor még nem tar­toztam a tagok sorába. 1928-ban be­soroztak katonának, október elején ГД ШВ fi Györgynek kellett megküzdenie a kez­dés és útkeresés minden gondjával. Kulicb Vendelín )2 hónapig csak ideiglenesen, majd 20 éven keresztül 1959-től 1978-ig Víťaz Gyula irányí­totta a gazdaságot. Ez utóbbinak el­évülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a gazdaságot a közepesek sorá­ból az élvonalbeliek közé emelte. Dolgozóink a SZNF 40. évfordulója tiszteletére 1 millió 237 korona érté­kű szocialsita kötelezettségvállalást tettek. Az idei feladatok teljesítéséhez adottak a feltételek. Tovább folytat­juk a gazdasági épületek felújítását, még az idén megkezdjük a napener­gia hasznosítását. A dolgozóinkról való gondoskodást szolgálja a Tátrá­ban felépített üdülőház, két orvosi rendelő és a kibővített üzemi konyha. Természetesen vannak gondjaink is. Például az állattenyésztésben a hízómarha alacsony súlygya­rapodása okoz gondot. En* nek okát az egyenetlen ta­karmányozásban látjuk. Állami gazdaságunk jövő­jét derűlátóan ítélem meg, mert élvezzük a párt- és az állami szervek bizalmát, tá* mogatását és elismerését. Ä1* dozatkész munkás- és veze* tőgárdánk van, akik képe­sek megvalósítani a 7. öt­éves terv feladatait. Szerény ünnepség kereté­ben emlékezünk meg a har­minc évvel ezelőtti megala­kulásról. Felmérjük a meg­tett utat, hogy ebből erőt és önbizalmat merítsünk a jövő feladatainak teljesítő* séhez. Kitüntetjük és meg­jutalmazzuk azokat a mun* katársainkat, akik 30 vagy annál több éve dolgoznak az állami gazdaságban. Leg* alább néhányat említek kö­zülük: Hegedűs Gyula, Ma­gyar László, Antal Milan, Bodzási László, Asztalos László, Krnáö János, Agócs Gyula, Karkusz Ferenc. Ogy érzem, szerénytelen* ség nélkül elmondható, hogy állami gazdaságunk teljesí­tette a CSKP által megha­tározott küldetését. A takarmányszárító és granuláló komplexum, a háttérben az 550 férőhelyes tebénfarm TARI BÉLA Töretlen akarattal, felelősségtudattal rukkoltam; a gazdasági válság miatt csak másfél évvet szolgáltam. 1930-ban szereltem le, s rögtön jelentkeztem a párt szimői szervezetébe. Nem vol­tam jelölt, mindjárt rendes tagként vettek fel, mivel előtte már tevékeny­kedtem. Rögtön vezetőségi tag is lettem, megbízatásul a fiatalok szer­vezését, megnyerését kaptam. A har­mincas évek nagy megpróbáltatásai­ból a sztrájkok meg a tüntetések szervezőjeként vettem ki részem. Há­zunkba sok fiatal bejárt, szerveztem őket, a csendőrök szemében meg szálka lettem. Ténykedésemért néha­­néha hosszabb-rövidebb időre be is csuktak, többször tartottak házkuta­tást, de minden esetben eredményte­lenül, mivel irataink biztonságos he­lyen voltak elrejtve. Egyik alkalom­mal valamennyi ablakunkat beverték, hogy ki vagy kik tették, máig sem tudom. A későbbiek, során aktívan kivette részét valamennyi baloldali, elkötele­zett szervezet helyi sejtjének létre­hozásából a Proletár Testnevelési Egyesületnek megalakulását követően rögtön az elnöke lett. Később meg­alakították a Szovjetbarátok Egyesü­letét is, itt szintén a vezetőségbe vá­lasztották, és vezetőségi tagja lett a Munkás Szakszervezetek szimői szer­vezetének Is. Részletesen szől egy-egy akciójuk kivitelezéséről, aztán már a felsza­badulást követő évek eseményfonala pereg az emlékezés orsóján: — Már 1945 májusában önként je-Cséplés az alakulást követő években lentkeztünk az újjáépítési munká­latokra. Kladnóra kerültünk. Az egyik alkalommal éppen szabadságon vol­tam idehaza, hivattak a községhá­zára. Brusno fürdőbe küldtek isko­lázásra. Ott ismertették velünk a szö­vetkezet megalakulásáról szóló hatá­rozatot, az előkészítés, a megvalósí­tás formáit. Idehaza Frankó Mihály­­lyal meg a többiekkel megalakítottuk a III. típusú szövetkezetei Akik szim­patizáltak velünk, beléptek. Ma Is emlékszem: 225 hektáron kezdtük a közös gazdálkodást, ebből mintegy 30—35 Jiektár volt szántóterület. Ólakról, istállókról csak álmodoz­tunk. Két traktorunk volt, pár eke, néhány ló meg töretlen hit, buzgó elszántság. Ez serkentett bennünket. Felelősségtudattal tettük, amit vál­laltunk. Elhallgat. Tekintete valahová a múltba téved, ül némán, magábame­­rülten, mintha az emlékkockák mo­zaikképe nem akarna összeállni. Alig hallhatóan meg-megcsőválja ószes üstökét. És közben az Illés elvtárstól kapott anyagba pislantok: ellenőrzőm az elhangzottakat. Valóban 225 hek­táron kezdték, amelyből 36 volt a szántóterület, beépített rész nem lé­tezett. — Először a tyükfarm létesült — szólal meg ismét magabiztosan, a tétovázás legkisebb jele sem érződik a hangján — Aztán kocákat vettünk, az első vetőgépet, a húszon négyso­rosat én vettem. Kezdetben kilenc ko­rona volt a munkaegység, aztán ti­zenháromra emelkedett Nálunk egy esetben sem fordult elő, hogy a ter­vezett munkaegység összegét nem tudtuk volna kifizetni. Igaz, akadtak olyanok, nem sokan, akik hátat akar­tak fordítani a közösnek. Hatan vol­tak. A járási szervek segítségével őket is meggyőztük, hol a helyük. Végül is maradtak. Pár perces hallgatás után újabb emlékfoszlányok szakadoznak fel a még ma is elszánt tekintetű, határo­zott magatartású alapító tag lassú, megfontolt szavai nyomán: — Én 1970-ig tevékenykedtem a szövetkezetben. Soha nem akartam funkcionárius lenni, a dolgozók közé vágyódtam. Voltam a kocsisok veze­tője, raktárosként is dolgoztam, két alkalommal pártelnöknek is megvá­lasztottak, de állandóan a néphez vonzódtam. Húsz évig tevékenyked­tem, s azt hiszem, munkánk nem volt hiábavaló. Ma már a fél falu itt ke­resi a kenyerét 1970-ig hét személy töltötte be az elnöki tisztséget; a munkaegység harminc koronára emelkedett, a föld­terület pedig 2104 hektárra, amely­ből 1876 hektár volt a szántó. Ebben az időben négyszáztízen találtak a szövetkezetben megfelelő munkahe­lyet. — Ott voltam a szövetkezet alap­jainak lerakásakor, s fejlődésének második lépcsőjénél is. Tizennégy évvel ezelőtt az andódi (Andovce) és a kamocsai (Катоба) szövetkeze­tekkel egyesült, s a Haladás Efsz ne^ vet vette fel. A társult efsz elnöke Balogh László lett. Ma is ő irányít­ja a többezer hektáron ghzdálkodó szövetkezetét. Én akkor már nyug­díjba vonultam. Hogy jól tevékeny­kednek, azt tudom, de eredmények­kel, számadatokkal nem szolgálhatok. A mi munkánk által elvetett mag most szökik kalászba. Felemelő, öröm­teli érzés tudni: munkánk nem volt hiábavaló cselekedet. A jelen eredményeiről Illés Lász­lót faggatom, s az impozáns iroda­­helyiség azonnal megtelik számada­tok tömegével: — Szövetkezetünk 4761 hektár me­zőgazdasági területen gazdálkodik, amelyből 4311 hektár a szántó. Min­denekelőtt a gabonafélék, a kukori­ca, a cukorrépa, az olajnüvények, a szója, a szőlő, a gyümölcs- és a zöld­ségfélék termesztésében érünk el fi­gyelemre méltó eredményeket. Állat­tenyésztésünk a hízóállatok tartására és a tejtermelésre összpontosul. 1268 tagunk van, mindhárom részlegen szövetkezeti klubok biztosítják tag­jaink és a községek lakosainak a kulturált szórakozási lehetőségeket. Dzemi étkezdénkben naponta 200— 250 ebédet készítenek, az ételt a tá­volabbi részlegekre ie elszállítjuk. A' lakásfeltételek javítása érdekében fel­építettünk 24 lakásegységet, az idén újabb nyolc átadásra kerül sor. Kü­lönösen eredményes az összmunkánk a három község nemzeti bizottságai­val: 1981-ben Szfmőn és Andódon át­adtunk 60—60 személyes óvodát, 1983- ban 3,5 millió korona értékben kör­zeti egészségégügyi központ épült Szímőn, amelyhez a szövetkezet 800 ezer koronával járult hozzá. Augusztus 18-án a dolgozók béke­­nagygyűlésére került sor szövetkeze­tünk megalakulásának 35. és az SZNF 40. évfordulója jegyében. Egész na­pos kultúrműsorral szórakoztattuk a tagságot, s nem feledkeztünk meg alapító tagjainkról sem — húszat ki­tüntetésben részesítettünk. Azokat, akik a legválságosabb időszakban is Felelősségteljesen végezték feladatu­kat PÉNZES ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom