Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-22 / 38. szám

3.984. szeptember 22. __ SZABAD гП т.пмП УЕ*..... ...... J Szeptember 28: Gromiko-Reagan találkozó 'K nemzetközi politikában továbbra Is fő nyitott kérdésekként szerepel­nek az emberiség életével, Földünk jövőjével, a világbékével összefüggő létkérdések. Konsztantyin Cser­­nyenkónak, az SZKP főtitkárának, szovjet államfőnek az utóbbi időben adott világpolitikai nyilatkozatai, kez­deményező javaslatai nagyon rávilá­gítanak a világkérdések lényegére. A közeljövőben fontos nemzetközi esemény színhelye lesz az ENSZ Köz­gyűlésének 39. ülésszaka. Nemcsak a szocialista közösség államaiban, ha­nem a világ nagy és kis országaiban egyaránt kezdeményező lépéseket vár­nak tőle, bogy bolygónk elkerülje a nukleáris katasztrófát. A világszer­vezet mostani ülésszakán a bevett gyakorlatnak megfelelően, Andrej G r o m i k o, az SZKP Politikai Bizott­ságának tagja, a miniszterelnök első helyettese, külügyminiszter vezeti a szovjet küldöttséget. Tavaly hiányol­tuk jelenlétét e fontos fórumon, mert az amerikai kormányzat az ENSZ-szel szemben vállalt kötelezettségeit meg­sértve megtitotta Gromiko repülőgépé­nek, hogy leszálljon New Yorkban és nem garantálta a vezető politikus biz­tonságát. Ezért a szovjet diplomácia vezetője nem volt jelen a 38. ülés­szak megnyitásán. Moszkvában fontosnak minősítik, hogy az ENSZ most aktfvan használja fel tekintélyét és lehetőségeit olyan feszültséggócok felszámolására, kon­fliktusok igazságos rendezésére, mint a közel-keleti, a közép-amerikai, a dél-afrikai. A Novosztyi sajtóiro­da elemzése szerint a közelgő ülés­szakon a politikai realizmust, a vi­lág sorsáért érzett felelősséget kell szembeállítani a militarista, az álla­mok közötti békés kapcsolatok alap­jait megingató, az ENSZ-t támadó tö­rekvésekkel. Az amerikai televízióban Georgij Kornyijenko, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének első helyettese és Szergej Andromejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari fő­nöke adott nyilatkozatot az NBC ame­rikai TV-társaságnak a szovjet-ame­rikai kapcsolatok kérdéséről és a két ország közötti tárgyalások lehetősé­géről. Kornyijenko elmondotta, megállapo­dás van arra, hogy Andrej Gromiko az ENSZ-közgyűlés ülésszakának ide­jén találkozik Schultz külügymi­niszterrel. Ezt a nyilatkozatot köve­tően történt az a washingtoni beje­lentés, hogy Gromiko szeptember 28- án találkozik Reagan elnökkel. Rea­gan rövid nyilatkozatában közölte: „Meghívtam Andrej Gromikót. a Szov­jetunió miniszterelnök-helyettesét és külügyminiszterét, hogy szeptember 28-án találkozzék velem a Fehér Ház­ban. Gromiko úr elfogadta a meghí­vást. Véleményem szerint fontos, hogy felhasználjuk azt a? alkalmat, amelyet Gromiko úr egyesült álla­mokbeli tartózkodása nyújt arra, hogy eszmecserét folytassunk a nemzetközi fontosságú kérdések széles köréről.“ A már idézett Kornyijenko egy kérdésre válaszolva elmondotta: „Szovjet részről nem lenne nehéz visszatérni ahhoz a hagyományhoz, hogy az ENSZ ülésszakára New York­ba érkező Gromiko Washingtonba is elmegy, hogy megbeszélést folytasson az elnökkel. Mint ismeretes, koráb­ban is hagyomány volt, hogy a Szov­jetunió képviselője amerikai tartóz­kodása során ellátogatott Washington­ba is, hogy a legmagasabb szinten tárgyalják meg a szovjet-amerikai kapcsolatok állását és a világ helyze­tét. Reagan elnök hivatalba lépése óta azonban nem került sor ilyen ta­lálkozóra. A két ország között csaknem min­den közvetlen tárgyalás megszakadt azt követően, hogy az Egyesült Ál­lamok megkezdte közép hatótávolsá­gú nukleáris eszközeinek nyugat-eu­rópai telepítését. A Szovjetunió tárgyalási készségét mutatja, hogy ennek ellenére új tár­gyalást javasolt a világűr fegyver­mentesítésére, a műholdelháritó fegy­verrendszerek eltiltására. Az ameri­kai fél azonban olyan feltételeket tá­masztott, hogy a megbeszéléseket az eredeti időpontban nem tarthatták meg. ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA A közelmúltban Kanadában parla­menti választásokat tartottak, me­lyek eredményeként a Konzervatív Párt ismét kormányt alakíthat. Az előző kormányt, amelynek élén Pier­re Trudeau, a Kanadai Liberális Párt vezére állott, John Napier Turner, a Kanadai Liberális Párt új vezetője váltotta fel kabinetjével. Turnernek mindössze 67 napig sikerült birtokol­nia a miniszterelnöki bársonyszéket. A győztes konzervatívoknak most kétségtelenül nagy nehézségekkel kell megbirkózniuk, előszűr Is igen magas — 12 százalékos a munkanél­küliség aránya, és gondot okoz a 20 milliárd dollárt meghaladó költség­­vetési hiány Is. A választók, Illetve a közvéleménykutatő Intézetek ennek okait elemezve elmarasztalták az elő­ző Trudeau-kormányzatot, melynek szemére vetették, hogy Trudeau ka­­nadizálásl programja, vagyis az ame­rikai mammutcégek kőolaj- és gáz­ipari Visszaszorítására irányuló prog­ramja bizonyos mértékben elkedvet­lenítette a külföldi beruházókat és ennek tudják be, hogy a kanadai gazdaság nem alkalmazkodott eléggé a világpiaci változásokhoz. A Trudeautól jobbra álló Turnertől pártjának tagjai azt várták, hogy képes lesz kifognia ezeket a konzervatívok vi­torlájából. Turner fő programpontja elsősorban a deficit lefaragása és a munkanélküliség csökkentése volt, amiben a győztes konzervatív vezető Brian Mnlroney programjához hason­lított, s mindketten a kapcsolatok javítását ígérték Washingtonnal. A konzervatívok előretörése után az amerikai monopóliumok beleszólásá­nak, valamint a kanadai gazdasági és politikai életre gyakorolt nyomá­sának erősödése várható. L. L. A távoli Etiópia, a világ egyik legősibb állama e hónapban kettős ünnepet ült. Tizedik év­fordulója volt annak, hogy az etió­­piai hadsereg forradalmi erői sfkra­­szálltak és feloszlatták a kormányt és a parlamentet, letaszították trón­járól az idős Haile Szelasszié csá­szárt és átvették az államhatalmat. A hadsereg keretében jelentkezett az új, friss erő, mely a magát Salamén királytól és a legendás Sába király­nőjétől származtató etióp nép társa­dalmi felszabadulásához elvezetni volt hivatott. Etiópia az 1930-ban megkoronázott négus uralkodása Ide­jén még a hetvenes években is lé­nyegében feudális ország maradt, el­sősorban a vidéken uralkodtak kö­zépkori viszonyok, földesúri igazság­talanság sújtotta a falvakat. Csak egykét nagyobb városban léteztek iparvállalatok, de az ország 14 köz­­igazgatási tartományából egynek sem volt némileg is számottevő ipara. A gazdaság a maroknyi uralkodó réteg kezében összpontosult, mely elzár­kózott a h'atásos reformoktól és vál­tozásoktól, szembeszállt a változások­ra törekvő néptömegekkei. 1971 és 1974 között különösen nagy aszály sújtotta az országot, melynek követ­keztében nagy éhínség puszított, mely 100—200 ezer embert ragadott el, egyetlen tartományban, Wollóban. A kiéleződött helyzet természete­sen a társadalmi konfliktusokat is fokozta, az uralkodó viszonyok tart­hatatlanokká váltak. 1974 elején formálódni kezdett egy határozott társadalmi, áramlat az uralkodó rendszerrel szemben, kez­detét vette az antifeudális nemzeti­demokratikus forradalom. 1974 feb­ruárjában hatalmas sztrájkot kezdtek az Addisz Abeba-i pedagógusok, taxi­sofőrök és a városi közlekedési al­kalmazottak. A szakszervezetek fel­hívására megtartották az ország tör­ténelmének első sztrájkját. A tünte­tések tovább terjedtek minden tarto­mányban. Nem sikerült a császár kí­sérlete, hogy ura maradjon a hely­zetnek, reformígéretei már nem ha­tottak. Az antifeudalista nemzeti-de­mokratikus forradalom 1974. szeptem­ber 12-én kulminált, a négus és egész rendszere megbukott. Felfüggesztet­ték és hatálytalanították az 1955. évi alkotmányt. Az ideiglenes katonai kormányzat 1974. december 24-t nyi­latkozatában kifejtette programcél­jait és kijelölte „az etiópjai szocia­lizmus“ fő elveit. Ez az ország el­maradottságának leküzdése, Üj társa­dalmi és politikai rendszer kiala­kítása. Az ország gazdasági program­ját 1975. február 7-1 különnyílatkozat részletezte a „Szocialista Etiópia" gazdaságpolitikájáról. Pontosan kije­lölte az állami és ' a magánszektor határét, megerősítette az állami ter­vezésnek és a gazdaság fölött gya­korolt állami ellenőrzésnek alapelvét. Az állam az ország természeti kin­cseinek ura lett, kezébe vette a vasúti és hajóforgalmat, a távközlés, a rádió és a televízió, valamint az ok­tatásügy irányítását. 1976. április 20-án megjelent a nemzeti-demokratikus forradalom programja. Ez a dokumentum már az erők kristályosodásából indult ki. Az etiópial forradalomnak a kezdet után sok akadályt kellett legyűrnie. Az ideiglenes katonai kormányzó tanács radikális szárnya az első években keményen küzdött a reformok jelle­géért és üteméért. Fel kellett vennie a harcot az aktivizálódó ellenforra­dalmi terrorista és anarchista csopor­tokkal. Az ideiglenes kormányzó ta­nácsban az ellenforradalomhoz von­zódó csoportot (Teferi Benti tábor­nok és követői) idejében leleplezték és felszámolták. Így indult el az etiópiai nép for­radalma az ú) élet útján, melyen a közelmúltban nagy sikert aratott, amikor Addis Abettóban megnyílt az Etióp Dolgozók Pártjának alapító kongresszusa. Három és fél évi elő­készítő munka előzte meg ez a ese­ményt. A tanácskozáson 1472 küldött vett részt, az öt világrész több mint 50 országából, hogy kifejezze a forradal­mi és nemzeti felszabadító mozgal­mak szolidaritását a most létrejött etióp testvérszervezettel. Pártunkat a kongresszuson Vaeil Bifak elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának elnök­ségi tagja, a KB titkára képviselte. nők tényleges egyenjogúságának ér" vényre juttatásához. Annak a gondo­latnak a jegyében, hogy a társadal­mi szervezeteket jobban be kell von­ni az állami életbe, külön is kitért a szónok a kebele nevű kisebb vá­rosi önkormányzati egységekre, ame­lyek saját területükön a közellátási tói a választott bíróságok tevékeny­ségén át a fegyveres honvédelemig sokféle feladatot látnak el, ezért az új államszervezetbe feltétlenül be kell vonni őket. Mengisztu több ízben is hivatkozott a Szovjetuniónak, a világ első szocialista államának a példájára és Lenin megállapításaira, kiemelve, hogy a cári Oroszország egykori közép-ázsiai belső gyarmatai az Októberi Forradalmat követően a kapitalizmust megkerülve indultak el a szocialista fejlődés útján, annak minden természetes nehézségével A forradalom gyümölcse Az Etióp Dolgozók Pártjának alapí­tó kongresszusán Mengisztu Hailé Mariam elnök terjesztette elő a -páft­­szervezö bizottság vezető testületének beszámolóját. Mengisztu, aki az ideig­lenes katonai kormányzó tanács (derg) vezetője Is, beszédében hang­súlyozta, hogy a pártalapítással új fejezet kezdődik az etióp forradalom történetében. Rámutatott arra az etiópiai sajátosságra, hogy a tisztek bizonyos részy is ugyanabból az el­nyomott és kisemmizett népi tömeg­ből került ki, mint a sorkatonaság, így azonosult a néppel. Etiópiában olyan népi demokratikus államot épí­tenek fel, amelynek vezető ereje a most alakuló kongresszusát tartó marxista-leninista párt, amely szer­vezetileg e demokratikus centraliz­mus, nemzetközi politikájában pedig a proletár Internacionalizmus elveit követi. Etiópia végig kívánja vinni nemzeti és népi demokratikus forra­dalmát. hogy áttérhessen a szocializ­mus alapjainak létrehozására, ami a súlyos történelmi örökség okán ter­mészetesen hosszabb folyamatnak ígérkezik. Ennek keretében kerül majd sor azokra az alkotmányos vál­tozásokra is, . amelyek célja olyan egységes politikai rendszer kialakí­tása, amelyben a dolgozók aktívan vesznek részt a közügyek intézésé­ben. Az így megalakítandó egységes és soknemzetiségű Etióp Népi Demok­ratikus Köztársaságot választott szervek fogjak majd irányítani. Az új alkotmány szavatolni fogja a törvé­nyességet, a lakosság demokratikus és a szociális jogait és Intézkedik a népgbíróságok Intézményesítéséről is. Az Etióp Dolgozók Pártja az ország életének vezető erejeként, a lakosság legszélesebb rétegeivel való kapcso­lataiban igen nagy súlyt helyez a forradalom úta alakult szervezetek és áj kormányzati tormák támogatá­sára. Mengjsztu kiemelte a paraszt­­szövetségek szerepét a zömmel me­zőgazdasági országban, a szakszerve­zetek kívánatos bevonását a gazda­sági, termelési feladatok megoldásá­ba, á meglevő Ifjúsági szövetségre épülő kommunista ifjúsági szövetség megalakításának, e réteg hathatósabb nevelésének és mozgósításénak ter­vét, a noszővetség hozzájárulását a együtt. Ez Etiópia számára ép úgy lelkesítő példa, mint a Szovjetunió lenini nemzetiségi politikája. Men­gisztu viszonylag hosszasan foglalko­zott a nemzetiségi kérdéssel, amelyet az ország fekvésére való tekintettel az imperializmus szeretne kijátszani Etiópia meggyengítésére. Emlékezte­tett a kívülről támogatott szeparatis­ta törekvésekre s ezekkel kapcsolat­ban élesen bírálta Szomáliát és Szu­dánt. Nemzetközi kérdésekről szólva Men­gisztu emlékeztetett arra, hogy az imperializmus az utóbbi években el­lentámadásba ment át, hogy vissza­szerezze elvesztett pozícióit, agresz­­szív kalandor politikát folytat, be­avatkozik a népek belügyeibe, szítja a fegyverkezési hajszát. Az Egyesült Államok immár a világűr felfegyver­zésére készül. Mengisztu ezzel szem­beállította a Szovjetunió lenini kül­politikáját, ' külön méltatva leszere­lési és fegyverzetkorlátozási erőfeszí­téseit, békekezdeményezéseit. A Szov­jetunió az etióp nép szemében a bé­ke. a társadalmi haladás és a nem­zeti függetlenség fő támasza, hangoz­tatta az etióp vezető. Az alapító kongresszus behatóan megvitatta Mengisztu Hailé Mariam beszámolóját. Jelképesnek tekintették, hogy a vitában az első felszólaló az eritreal pártszervezet vezető titkára volt. Eritreában ugyanis külső tá­mogatást kapnak a szeparatisták, akik fegyveresen támadják az ország egy­ségét és így az etiópiai' forradalmat. Az eritreal küldött csakúgy, mint a többi felszólaló egyértelműen támo­gatta az új párt égító programját. A küldöttek kiemelték Mengisztu személyes érdemeit, majd közfelkiál­tással egyhangúleg jóváhagyták és a tanácskozás fó dokumentumának minősítették az elhangzott beszámo­lót. Ezután a kongresszuson jelen le­vő számos afrikai vezető köszöntöt­te a kongresszust, majd sor került a többi külföldi felszólalásra. Ezek sorát Grigorij Romanov, az SZKP Po­litikai Bizottságának tagja, a KB tit­kára nyitottta meg tolmácsolva Konsztantyin Csernyenko főtitkár jó­kívánságait. LÖRINCZ I.ÄSZLÚ ОБЩИЙ ДОЛГ РАЗВИВАЮЩИХСЯ СТРАН ...itt *■ -Ä fejlődő országok összadóssága és a nyugati hitelezők profitja \ (L. Cseprunov rajza) .«ЛС 'прибыли a j; ЗАПАДНЫХ ä %mwopoB.tf Tt m # Harmadik nekifutás Stockholmban felújította munkáját az európai bizalom- és biztonságerósítési intézkedésekről, valamint a lesze­relésről folytatott konferencia, mely harmadik szaka­szába jutott. Oleg Grinyevszkij nagykövet, a szovjet delegáció ve­zetője kijelentette, hogy az Egyesült Államok és NATO- szövetségeseinek militarista politikája élezi a nemzet­közi feszültséget és ez a politikai vonal jellemzi a. stock­holmi tárgyalásokon elfoglalt álláspontjukat is. Washing­ton a kialakult erőviszonyok megbontására törekszik, amerikai nukleáris rakétákat telepit több nyugat-európai országba, most pedig kísérleteket tesz arra, hogy a vi­lágűrt a fegyverkezési hajsza új színterévé változtassa. Mindez ellentmond a stockholmi konferencia szellemé­nek, hiszen ez a fórum éppen arra hivatott, hogy hely­reállítsa a bizalmat, és megszilárdítsa a biztonságot Európában, mondotta a szovjet delegátus, és kiemelte, hogy a Szovjetunió kész a párbeszédre, de csaki* be­csületes és komoly dialógusra, amelynek célja megálla­podások elérése. Grinyevszkij a stockholmi konferencia kulcskérdésé­nek nevezte azt a tételt, begy a jelentős politikai lépé­seket szervesen össze kell hangolni a katonai-mflszakl Intézkedésekkel. Szigorúan meg kell tartani az egyen­lőség és az azonos biztonság elvét. Az a szovjet javas­lat, hogy a konferencián részt vevő nukleáris hatalmak kötelezik magukat, hogy nem alkalmaznak elsőnek atomfegyvert, továbbá kössének szerződést, hogy nem alkalmaznak katonai erőt, valamint a katonai bizalom­erősítő intézkedések, amelyeket a Szovjetunió javasolt, lehetővé tennék az európai helyzet radikális javítását. Grinyevszkij rámutatott: az Egyesült Államok, a NATO- orszégok bizalomerősítő intézkedésekként azokat a ja­vaslatokat szeretnék érvényre juttatni, amelyek arra irá­nyulnak, hogy nyílttá tegyék a Szovjetunió és a Varsói Szerződés országainak katonai tevékenységét, miközben az Egyesült Államok a saját területére ezeket az intéz­kedéseket nem terjesztené kt. A kommentátorok véle­ménye szerint a Szovjetunió úgy véli, a stockholmi kon­ferencia akkor érheti el célját, ha a tanácskozáson részt vevő NATO-országok változtatnak eddigi álláspontjukon és felelősségük tudatában megfelelő politikai akaratot mutatnak az érdemi párbeszédre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom