Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-08 / 36. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. szeptember 8, Az állattenyésztés fejlesztése össztársadalmi érdek! ~ V — v-—------A gépek napi karbantartása, s a kisebb hibák azonnali kijavítása alapvető feltétele a gyors ás veszteségmentes begyűjtésnek Fotó: Pavel Matis Ä Királyhelmeci (Krár. Chlmec) Állami Gazdaságban a CSKP XVI. kongresszusának határozata értelmében rövid és hosszú távú programot dolgoztak ki az állattenyésztés fejlesztésére. Az eddig elért eredményekről és a feladatokról Štefan H ns e k, a gazdaság termelési igazgatóhelyettese tájékoztatott. — Gazdaságunkban a 93,8 millió korona értékű mezőgazdasági össztermelésben az állattenyésztés 54,6 százalékban részesedett. Ezt úgy értük el, hogy következetesen végrehajtottuk a járási pártbizottság erre vonatkozó programját. A 7. ötéves tervidőszak fejlesztési tervének megfelelően növekedett a szarvasmarha-, a sertés- és a juhállomány. Egyidejűleg termelési tervünknek megfelelően növekedett a tej-, a hús- és gyapjútermelés, Az idei év első felében minden vonatkozásban jó eredményeket értünk el. ■ Az állattenyésztés szakaszán hogyan alakultak az első félév eredményei? — Örömmel mondhatom, hogy az előző év hasonló időszakához viszonyítva nem kevesebb, mint 4,8 millió koronával javult a termelésünk, ami 126,5 százalékos növekedést jelent. 'Az idei év első felének tervfeladatait 109,9 százalékra teljesítettük. A tervezett piaci termelésünket 1 millió 255 ezer koronával szárnyaltuk túl. ■ Valóban szép sikert értek el, de hogyan tovább? — Az eredményeknek örülünk, de ez nem jelenti azt, hogy elértük a lehetőségeink határát. Még sokat kell tennünk az állattenyésztés fejlesztéséért, mindenekelőtt az állományok bővítése tekintetében. A járási pártkonferencia határozatainak megfelelően konkrét programot dolgoztunk ki. Ennek végrehajtásával maradéktalanul teljesítjük a járás előirányzatait. — Jelenleg négyezer szarvasmarhánk van, ebből 1900 a téhén. Az év végére 100 darabbal, 1990-ig pedig ezer darabbal növeljük a tehénállományt. Az állatok takarmányozására jó lehetőséget nyújtanak az ősgyepek és a legeltetésre alkalmas területeink. Továbbá korszerűsítjük a tartási technológiát, növeljük az ellési arányt és csökkentjük az elhullásokat. Ám ami a legfontosabb, meg kell teremtenünk a szükséges mennyiségű és minőségű takarmányalapot. ■ Hogyan szándékoznak bővíteni a takarmányalapot, ugyanis köztudott, hogy a takarmányhiány fékezője az állattenyésztés intenzív fejlesztésének. Ezért a CSKP XVI. kongreszszusa stratégiai feladatként szabta meg a takarmánytermesztés fejlesztését. Mint ahogy a hatodik ötéves tervidőszakban elkezdtük a gabonaprogram megvalósítását, a 7. ötéves tervidőszakban ugyanúgy fordulatot kell elérnünk a takarmánynövények termesztésében, betakarításában, tartósításában és hasznosításában, mert e téren vannak a legnagyobb tartalékaink . — Mindenekelőtt a takarmánytermelés szerkezeti összetételét akarjuk javítani. Tápanyagokban gazdag takarmánynövények termesztésének előtérbehelyezésével. Ezért növeljük mind a pillangósok, főleg a lucerna, mind a takarmányrépa vetésterületét. Az idén 162 hektáron vetettünk silókukoricát, 60 hektáron takarmányrépát, s további 565 hektáron tarlókeveréket. összesen 433 hektár lóherénk, 50 hektár lucernánk van, és 451 hektáron fűfélét termesztünk. A pillangósok a szántóföld 19,8 százalékát foglalják el. Jövőre növeljük a lucerna vetésterületét. A réti kaszáló 778 hektárt tesz ki. A legelők területe pedig 870 hektár. Kellőképpen gondoskodunk a gyepterületek feljavításáról, trágyázásáról, s a legelőkön nyári szálláshelyeket építünk. Jelenleg az egész tehénállományt és hatszáz növendékállatot legeltetünk. Továbbá a Stará Ľubovňa-i járásban levő sulini szövetkezet legelőin négyszáz üszőt legeltetünk. A kooperációs legeltetést harmadik éve folytatjuk; ez mind a két fél számára kifizetődő. A legelőinkről még annyit szeretnék elmondani, hogy folyamatosan vezetjük be a szakaszos legeltetést. Mostanáig 320 hektárnyi területet kerítettünk szakaszokra. — Említést érdemel, hogy a növénytermesztés szakaszán éppen a takarmánynövények betakarításakor fordulnak elő a legnagyobb veszteségek mind a tápanyagtartalom, mind pedig a terméshozamok tekintetében. A helytelen szénakészítés következtében a levelek — a tápanyagtartalom szempontjából a legértékesebbek — lehullanak és kárbavesznek. így hozzávetőlegesen háromszáz kiló emészthető nitrogéntartalmú anyag vész kárba hektáronként. Gyakran előfordul — főleg esős időjárás esetében —, hogy a lucerna- és a lóhereszéna csak a csupasz szárakból áll, amelyekből a tehén nyolc liter helyett csupán három liter tejet képes termelni. ■ Milyen intézkedéseket valósítottak meg az említett veszteségek elkerülése céljából? — Éppen ezzel kapcsolatban akarom elmondani, hogy járási szintű állattenyésztési tapasztalatcserét tartottunk, ahol a tavasz folyamán bemutattuk a tömegtakarmányok tartósításának és dúsításának módjait. Az idén az évelő takarmánynövények betakarítási és tartósítási technológiájában döntő szerep jutott a szenázskészítésnek. Ezzel a módszerrel a herefélék több mint ötven százalékát tároltuk. Nagy gondot fordítottunk a technológiai fegyelem szigorú betartására. — A szenázsoláshoz Silkát használtunk. Továbbá bemutattuk, hogyan javítható a tömegtakarmány minősége, elsősorban karbamid hozzáadásával. A szalma ammőniás kezelését is szemléltettük. Van egy NAG-2-es szalmalúgozónk. A takarmánynövények kedvező termelési szerkezete kialakítása érdekében — kisebb területen — olyan növények termesztése is szükséges, melyek egy hektárról a lehető legnagyobb zöldtömeget adják. Ide tartoznak elsősorban a szántóföldi belterjes fűfélék, amelyek megfelelő tápanyagellátás mellett 120 tonna zöldanyagot is adnak hektáronként! Ez szénára átszámítva 31 tonna termésnek felel meg hektáronként. Az utóbbi három évben általában 400— 451 hektárról ilyen eredményeket érünk el. Természetesen van forrólevegős szárítóberendezésünk, takarmánypogácsázó gépsorunk Is. Ezeket a berendezéseket két műszakban üzemeltetjük. ■ Végül szeretném megkérdezni, hogy a téli időszakra lesz-e elegendő takarmány? — Takarmányból egyelőre nincs annyi, hogy bőségesen elegendő legyen. A takarmánynövények vetésterülete az utóbbi években gazdaságunkban is csökkent. Ez azt jelenti, hogy elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű tömegtakarmányt csakis a terméshozamok növelésével, a betakarítási veszteségek csökkentésével, a takarmányok ízesítésével és ésszerű hasznosításával biztosíthatjuk. Folyamatosan rátérünk példáin a cukorrépa gépi betakarítására, így évente a 240 hektárról hasznosíthatjuk a leveles répafejet. Az idén a hétszáz hektár szemes kukorica szárát cukorrépaszelettel tároljuk. Ezen túlmenően hasznosítjuk a borüzem melléktermékét, főleg a takarmánypogácsák gyártásában. Továbbá felhasználjuk a tejipar melléktermékeit is, évente mintegy négymillió litert. A tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a Királyhelmeci Állami Gazdaságban folyamatosan megteremtik a feltételeket az állattenyésztés gyors ütemű fejlesztésére és korszerűsítésére. Ez a jövőben az eddigieknél erőteljesebben hozzájárulbat a népgazdaság növekvő igényeinek a kielégítéséhez, ezáltal is eleget téve a CSKP XVI. kongresszusa, valamint a járási pártkonferencia határozatainak. 1 ILLÉS BERTALAN A lucerna egyik legértékesebb takarmánynövényünk, ám hogy megfelelő takarmányt nyerjünk belőle, fokozott gondot kell fordítani a begyűjtés menetére s persze az optimális időpont meghatározására A jelenlegi mezőgazdasági gyakorlatban nagyon sok olyan munkamódszert alkalmazunk, melyek talán évtizedekkel ezelőtt alakultak ki. Mélyen beivódtak ezek a gyakorlatba, s némi túlzással nevezhetnénk őket a mezőgazdasági gyakorlat axiómáinak is. Axiómák, mert alkalmazásuk szakmai indokaitól magától értetődőnek tekintjük, és csak a legritkább esetben kételkedünk azokban. Nem mindig vesszük észre a tudományos-műszaki fejlődés hatására bekövetkező változásokat és néhány esetleg már túlhaladott módszert még akkor is alkalmazunk, amikor az szakmailag indokolatlan. Ilyen, nagyon régen kialakult és régtől alkalmazott mukamóodszernek véljük a szántástól javasolt művelési irányok változtatását Is. KERESZTBEN NEM KELL A jelenlegi mezőgazdasági gyakorlat a talajmüvelésben az alábbi művelési irányokat alkalmazza: a tábla hosszanti oldalához viszonyított párhuzamos, kereszt- és átlós irányú művelés. Ismert még az egyirányú művelés fogalma is. Ha ezt szántáskor alkalmazzuk, akkor több éven keresztül ugyanabba az irányba végzett talajművelést értünk alatta. Ha az alapművelést követő talajmunkák esetén végezzük, akkor a szántásnál azonos irányban végzett műveleteket értünk alatta. A keresztirányú művelés szakmai indokai között talán az első helyen szerepel a vakbarázdák megszüntetésére való törekvés. Mára az erőgépek és az ekék olyan mértékben tökéletesedtek, hogy vakbarázdákról kevésbé beszélhetünk. Ha elő is fordul, akkor annak oka csak az emberi hanyagság, a pontatlan munkavégzés. A keresztirányú művelés másik fontos indoka az azonos mélységű szántásból eredő tömődött réteg, az úgynevezett eketalpréteg megszüntetése. Két-három évtizede mégsem az erőgépek, sem a munkagépek nem tették lehetővé a szántás mélységének elegendő változtatását. Maximálisan 20—25 centiméter mélységű szántást lehetett produkálni. Az egyetlen szerény lehetőség volt az eketalpréteg megszüntetésére a hossz- és keresztirányú művelés váltogatása. A keresztirányú szántással azonban végül is nem változtak meg a technikai feltételek, nem növekedtek a gépek teljesítményei, tehát ez nem oldotta meg a problémát. Megoldást csak a nagy teljesítményű erő- és munkagépek jelentettek. Ma mér a 100 kW feletti motorteljesítményű erőgépek és a különleges kialakítású ekék valóban megteremtik a feltételeit a különböző mélységű művelésnek. Az utóbbi évben egyre terjednek a középmély- és mélylazítók is. Ha ezekkel a gépekkel rendszeresen csak egy irányban műveljük is a táblát, akkor sem alakulhat ki az eketalpréteg. KEDVEZŐ A HOSSZÚ TÄBLA A mai nagy teljesítményű erő- és munkagépek megszüntették azokat az okokat, amelyek a keresztirányú művelés alkalmazását indokolták. A nagy munkaszélességű, nagy sebességgel üzemeltethető, nagy teljesítményű gépek azonban több, Ä taiajmüvelés axiómái az üzemeltetésükkel kapcsolatos problémát vetnek fel. Ahhoz, hogy ezek a gépek a motorteljesítménnyel arányos területteljesítményt produkáljanak, megfelelő körülményeket kell teremtenünk. Ezek között a legfontosabbak az üzemeltetés területi feltételei. A táblák mérete, alakja jelentősen befolyásolja a nagy teljesítményű gépek kihasználását. Vizsgálataink szerint — a gépesítés mai szintjén — megfelelő a kihasználás, ha a táblaméret 100—150 hektár. A tábla területénél a kihasználás szempontjából talán sokkal fontosabb a tábla mérete, alakja. A produktív idő és a fordulási mellékidő aránya elsősorban a hosszú elnyújtott, téglalap alakú táblákon kedvező. Vizsgálati eredményeink alapján 1000—1500 méteres táblák már megfelelő gépkihasználást eredményezhetnek. Az ennél nagyobb táblahosszúságoknáí a teljesítményt javító hatás tendenciája tovább érvényesül, de a különbségek már jelentéktelenek. Természetesen a teljesítmények és az időkihasználás befolyásolásán keresztül, a tábla hosszúsága a művelési költségek alakulására is hat. A műveleti önköltség az időveszteségek miatt a rövid táblákon is jelentős mértékben megemelkedik. A keresztirányú művelés agrotechnikai előnyei nem igazoltak, s a téglalap alakú táblák keresztirányú művelése, a kedvezőtlen keresztirányú hosszúságok miatt, mind a teljesítmények, mind az időkihasználás és a műveleti költségek alakulása szempontjából is hátrányos. Átlós művelés alatt tulajdonképpen azt értjük, hogy a művelés iránya az alapművelés, azaz a szántás irányával valamilyen, nem (90°-os) szöget zár be. Ez az elnevezés szögben való művelésként is ismert még. Átlósan előnyős Az átlós művelést elsősorban a szántás elmunkálásánál alkalmazzák. Ilyen irányú műveléssel nagymértékben javítható a talajművelő gépek felszínegyengető hatása. Az átlós művelés a téglalap alakú táblákon is nagyszerűen alkalmazható, anélkül, hogy jelentkeznének azok a kedvezőtlen hatások, amit a keresztirányú művelésnél kimutattunk. Jól megválasztott szöggel a szántott területen is megfelelő haladási sebességet lehet elérni, így a teljesítmények nem csökkennek olyan mértékben, mint a keresztirányú művelésnél. Az átlós művelést azokban az esetekben is nagyon gyakran használják, amikor egy adott tábla talaját több sorral végzett munkaművelettel készítik elő. Az utóbbi években az energiaválság hatására kialakult, úgynevezett energiatakarékos rendszereknek az egyik megoldása, hogy amikor a növény igénye lehetővé teszi, akkor a legtöbb energiát igénylő műveletet, a szántást elhagyják. Ezt áltálában valamilyen más, esetleg egymás után többször végzett művelettel helyettesítik. A gyakorlatban például igen elterjedt a szántás helyettesítése többszöri tárcsázással, főleg az őszi búza alá történő talaj-előkészítésnél. Természetesen ebben az esetben nemcsak az energiatakarékossági szempontok játszanak szerepet, hanem a szervezési, időjárási gondok is. Ilyen megoldásoknál ugyancsak indokolt az átlós művelés, hiszen így nagymértékben javítható a rögök felaprításának, a porhanyításnak a> hatékonysága és esetleg fokozoatosan növelhető a művelési mélység. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon sok olyan mezőgazdasági üzem, melynek területén nagyrészt téglalap alakú táblák találhatók, esetleg már évek óta a hoszszanti oldallal párhuzamosan egy irányban, illetve átlósan műveli tábláit és elvetette a keresztirányú művelés alkalmazását. Ennek ellenére fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk arról a témáról, támpontot adva azoknak az üzemeknek, ahol ezután szándékoznak területüket rendezni, tábláikat átalakítani, összevonni stb. A művelési irányoknál bekövetkezett változásokat nemcsak a területrendezésnél, táblásításná), hanem az üzemi munkaszervezési, gépkihasználási rendszer kialakításánál is ajánlatos figyelembe venni. M. G.
