Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-08 / 36. szám
1984. szeptember 8. SZABAD FÖLDMŰVES' 13 A gabonatermelés további ürfildkft! a politikai munkában, mind az üzemirányítás külső és belső szférájában. Nem véletlen, hogy ezen a téren járásunk országos méretben úttörő szerepet vállalt... Az egyre kimagaslóbb hozamokért ádáz küzdelmet, s az emberi elmének a kedvezőtlen természeti adottságok feletti győzelmét jól példázzák az egyes évjáratokban a gazdaságok zömében elért hozamok, amelyek 1986- ban 3—3,5 tonna, 1972-ben 4—4,5 tonna, 1975-ben 5—5,6 tonna, 1980-ban pedig 6—6,5 tonna között ingadoztak. Az adatsort érdemes már a teljesség kedvéért is az idei eredményekkel is kiegészíteni. A gabonaféléket az idén összesen 28 ezer hektárról takarították be, ebből a kalászosokat 25 ezer hektárról. A gabonatermésben elérték a 180 ezer tonnát. A búzatermelésben a tervezett 108 ezer tonnával szemben 132 ezer tonnát, árpából pedig az előirányzott 35 ezer tonna helyett 44 ezer tonnát takarítottak be. Járási átlagban búzából 7,27, árpából pedig 8,3 tonna átlaghozamot értek el hektáronként. Elmondható, hogy gabonatermelési tervét valamennyi mezőgazdasági üzem túlszárnyalta. Viszont olyan rekordhozamok is születtek, amilyenekről hajdanában kisparcellás kísérletekben is alig akadt példa. A búzatermesztésben az elért 9,01 tonnás hektárhozammal a nagymegyeri (Galovo) szövetkezet került az élre. A felbári (Horný Bar), a lúcsi (Lúč), a várkonyi (Vrakúň) szövetkezet, az AGROKOMPLEX nagymegyeri üzeme, a nyárasdi (Topolntky) Növénynemesítő Állomáson, az Oszort (Kvetuslavov) Magtermelő Állami Gazdaságban és az UKSUP Nagymegyeri Fajtanemesítő Állomásán, a búza átlaghozama meghaladta a 8 tonnát. Az árpatermelésben az ekecsi (Okoč) szövetkezet 8,23 tonnás csúcshozammal jár az élen. De a gellei (Holice)ésa felbári (Horný Bar) szövetkezet, valamint a Nagymegyeri Fajtanemesítő Állomás is 7,5 tonna körüli átlaggal dicsekedhet. A járásban szinte hagyománnyá vált, akár a kudarc, akár a kimagasló eredmények okainak mély és részletes elemzése. Bár a végső következtetések levonásához hosszabb idő szükséges, azért több hasznos tapasztalat és okfejtés már az elhangzott beszámolóból is kicsendült. Mindenekelőtt különös gonddal választották ki az adottságoknak legmegfelelőbb fajtákat. A termőterület 20,7 százalékán a Danúbia, 15,5 százalékán a Vala, 10.4 százalékán a Košútka, 9,6 százalékán az Amika, 8,2 százalékán pedig a Be 20-as búzafajtát termesztették. Kisebb területen pedig az Istra. a Jubilejná, az SO- 6300-as. a Slávia, a Vigint és az Iris fajtákat. Az árpatermesztésben a kutató- és fajtanemesítő intézetek javaslatára a terület negyven százalékán az Opál, 26 százalékán a Korái, 11—11 százalékán pedig a Spartan és a Kryštál fajta termesztése került előtérbe. A gabonafélék alá a talajelőkészítést igen jó minőségben végezték el. A gazdaságok az aszály kedvezőtlen hatását nagyobb vetőmagmennyiséggel igyekeztek pótolni. Ennek köszönhetően az esetek többségében sikerült biztosítani a szükséges egyedszámot. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a búza esetében az egyes fajtáktól függően hektáronként 5—7 millió, az árpa esetében pedig 3,5—4,5 millió egyedszám szükséges a hozamok kedvező alakulásához. Bebizonyosodott a korai és intenzív öntözés felbecsülhetetlen jelentősége is. E- gyetlen évben sem kezdték meg a gabonafélék öntözését olyan korán és erőteljesen, mint az idén. Megkülönböztetett figyelmet szen- I telnek járásszerte az árpa termesztésének is, mivel az előző években a hektárhozamok jelentős mértékben ingadoztak. A nagy és kiegyensúlyozott hozamok elérése érdekében a tudományos- és kutatóintézetekkel együttműködve komplex termesztési technológiát dolgoztak ki, melyet az egyes gazdaságok viszonyai között táblák és fajták szerint alkalmaztak. Az idei aratást valóban minimális veszteséggel végezték el a járás gazdaságai. Ehhez jelentős mértékben hozzájárnlt a megfelelően irányitott anyagi érdekeltség és a széles körben kibontakozott szocialista versenymozgalom, amelynek súlypontja mindenekelőtt a munka minősége volt. A betakarítás egyöntetű folyaből pedig a Csémy—Füssy és Zalka— Tóth páros neve szerepelt. Természetesen az idei aratásban sok kiváló kombájnos és traktoros tanúsította, hogy valóban nagy mestere a szakmának. Igazolták ezt Öllé elvtárs szavai is, amikor hangoztatta: — A jó eredmények összetevőinek elemzése során kiemelkedő helyet foglal el az ember. Gabonatermesztésünk belterjesítési folyamata párhuzamos a mezőgazdasági dolgozók politikai, társadalmi és szakmai színvonalának emelkedésével. Ma a gabonatermelés programszerű folyamattá alakult, amelynek egyes elemei tudományosan megalapozottak. Ma ezt a problémakört a dolgozók döntő többsége legalább olyan szinten uralja, mint húsz évvel ezelőtt, a középfokú műszaki káderek. Ennél fényesebb bizonyíték a nagyüzemi gazdálkodásban megtett harmincöt éves út sikeréről el sem képzelhető. Az idén a járás mezőgazdsági üzemei összesen 76 ezer 457 tonna gabonát adtak az állami alapokba és 64 ezer 444 tonnnát a takarmány alapba. Sörárpából 8 ezer tonnát értékesítettek, ami 133 százalékos tervteljesítésnek felel meg. A kalászosok termelé-A járás legkiválóbb kombájnosai méltó erkölcsi és anyagi elismerésben részesültek Fotó: Fogas Ferenc mattá vált, amelynek keretében szorosan egymásra kapcsolódott az aratás, a magszállítás, az utókezelés, a tárolás, a szalniabegyííjtés, a tarlóhántás, a másodnövények vetése stb. Az aktívaértekezlet kiváló alkalom volt arra, hogy az aratásban legjobban helytálló, s a legnagyobb teljesítményt nyújtó kombájnosok méltó erkölcsi és anyagi elismerésben részesüljenek. A ranglétra legfelső fokán, vagyis az első helyezettek küzött — kombájnkategóriák szerint — a begyétei (Kútnikyj Bugár—Bokros és Bugár—Zsemlye, a Csiiizküz Efszsi és értékesítési tervének túlszárnyalásával behozták az előző évek lemaradását. Tiszta számlával léphetnek a 7. ötéves tervidőszak utolsó évébe, s minden feltétel adott ahhoz, hogy a gabonaprogramban kitűzött feladataikat maradéktalanul .teljesítsék. Céljuk az, hogy az idei tapasztalatokból levont tanulságok kamatoztatásával az eddiginél következetesebb és még öntudatosnbb munkával a hét tonnás hektárhozamok ne csupán egy évjárat eredményeit fémjelezzék, hanem általános gyakorlattá váljanak. KLAMARCSIK MÄRIA г52ШМВЕЯК 1--------A belterjes takarmánytermesztés gyakorlati tapasztalatai A légi (Lehnice) Csehszlovák—NDK Barátság Földművesszövetkezet öszszesen 3647 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik. A növénytermesztés szakaszán az egyik legjelentősebb belterjesítő tényezőként az öntözést tartjuk számon, amelyet 3500 hektáron alkalmazunk. Az öntözés számunkra már azért is fontos, mert a gyenge adottságú kavicsos, sekély szántórétegfi talajok úgyszólván 990 hektárnyi területet foglalnak el. Mivel az éghajlat meleg és száraz, az öntözés a hektárhozamok növelésében és stabilizálásában is kiemelkedő szerepet tölt be. Éppen az említett gyenge adottságú talajokon, közel ktlencszáz hektáron, a takarmánynövényeket termesztjük. Szakszerűen Irányított tápanyagpótlás és Intenzív öntözés esetén kimagasló és stabil hozamok biztosíthatók. A takarmánynövények a szántóterületnek hozzávetőlegesen 25 százalékát foglalják el, ebből az évelő takarmánynövények 13,2 százalékot. Az egynyári takarmánynövények közül a silókukoricát termesztjük Az évelő takarmánynövények közül a lucerna, a fűfélék és ezek keverékei jönnek számításba. A farm melletti területekre ffíkeverékeket vetünk, az idén 140 hektárnyi területei füvesítettünk be. A legelő nagyságát rendszerint az állatok száma határozza meg. A belterjes füfélék területe 110 hektár. Az egyes fajták közül első sorban a jltrált, a Dilanát, az Aubádet és a Lolitát termesztjük. Az emlf tett fűfélékre az intenzív növekedés és a nagy zöldtömegtermelés a jellemző Ezérl öntözött körülmények között a takarmány-termesztési vetésforgóba való besorolásuk Indokolt. A többi takarmánynövénnyel összehasonlítva óriási előnyük az. hogv a ta lajra nem tgénvesek. s kevésbé érzékenyek a talaj fizikai és kémiai tu Újdonságaival szemben. Az altalajvíz szintje sem meghatározó tényező. Megfelelő faj és fajtaválaszték esetén a kavicsos és a kötött talajokon egyaránt eredményesen termeszthetők. Az utóbbi időben az évelő fűfélék és a herefüves keverékek mellett egyéves, illetve másféléves fűfélék termesztésével is foglalkozunk. Közéjük tartozik például a Dilana és az Aubade fajta, melyekből hektáronkénti átlagban 110 tonna zöldtömeget takarítottunk be. Ezek a fű félék igen jól hasznosítják az öntözővizet és a nitrogénes műtrágyázást. A termőföld célszerű hasznosítása céljából a belterjes egyéves füféléket gabona alávetéseként ts termesztjük. Tavaly az egynyári füféléket őszi keverékekbe vetettük alá, s nagyon jó termést értünk el: hektáronkénti átlagban 33 tonnát. A termésből készült takarmányliszt nitrogén tartalmú anyaga meghaladta a tíz százalékot. Szükséges megemlíteni, hogy azokon a területeken, ahol a rozsot idejében és gyorsan betakarítottuk, a fűnövényzet gyorsan fejlődött. Viszont azokon a területeken, ahol az esőzések miatt késett a betakarítás, a fű nem fejlődött és utóvetést kellett végeznünk. Az utóbbi időben a belterjes fűfélékkal kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés, vajon a jelentős menynyiségü nitrogénműtrágya-szükségletük következtében termesztésük észszerü-e, mivel meglehetősen energiaigényes. Főleg, ha a lucerna termesztésével hasonlítjuk össze, amely a nitrogént a levegőből is köti. A füfélék termesztése mellett szól elsősorban az a tény, hogy nem érzékenyek az elgyomosodással, a betegségekkel és a kártevőkkel szemben, s Így a növényvédő szerek alkalmazása nélkül is eredményesen termeszthetők. A hereíüves keverékek termesztése esetén a nitrogénszükséglet mindössze 150 kilő hatóanyag hektáronként — a tisztavetésben termesztett fűfélék esetében alkalmazott 300—350 kiló nitrogénadaggal szemben. Gazdaságunkban a kettős termesztés minél szélesebb körű kiterjesztését szorgalmazzuk.. Ezért a niásodnövényeket — amelyeket a fűfélékkel együtt főleg zöldtakarmányozásra alkalmazzuk — hozzávetőlegesen ötszáz hektárnyi területen termesztjük. A másodnövények közül igen jöl bevált a keresztesvirágúak családfába tartozó Perko, Tyfon, Emerald, a többi növénykultúra közül pedig a köles, a szója, a szudáni fű és az egynyári perje. Tavaly jó termést értünk el a repce betakarítása után vetett igen korai kukorica hibridekkel Is. Igaz, a kukorica termesztése nem minden évjáratban hozza meg a várt eredményt. Olyan hibridekre van szükség, amelyek kevésbé érzékenyek a nap hosszára. Éppen ezért a köztermesztésben levő hibridek erre a célra nem alkalmasak. Az idén több olyan kukorica hibriddel — Sanora, Pioneer 3995 stb. — kísérleteztünk, amelyek a kettős termesztés követelményeinek megfelelnek. Gazdaságunkban a takarmánytermesztést úgy szervezzük, hogy a zöldtakarmányozás minél hosszabb időszakra terjedjen ki. E, tekintetben nagyon fontos szerepet tölt be a legelA belterjes legelők gazdag zöldtakarmány forrást biztosítanak a szarvasmarháknak az egész tenyészidö folyamán Fotó: Sánta tetés, amelynek jóvoltából a napi tejtermelés átlaga 0,5—1,5 literre] növelhető. Nem beszélve arról, hogy ez a takarmányozási mód gazdasági szempontból is igen előnyös. A kettöstermesztés rendszerének a bevezetéséhez olyan géppark szükséges, amely lehetővé teszi a vetés előtti talajelőkészités gyors elvégzését. Ezen túlmenően húsz százalékkal több műtrágyát kell alkalmazni, megfelelő vízgazdálkodású talajok kiválasztása szükséges, s olyan növényvédelem, amely az egész tenyészidö folyamán a növények egészséges fejlődését biztosítja. Természetesen a gyors betakarítás és az ehhez szükséges gépi felszerelés is fontos követelmény. Szövetkezeteinkben immár harmadik éve a nedves kukorica betakarítási és tárolási módszerét alkalmazzuk. A szem csutka keverék bevált. Mindkét állatfajnál azonban a tél folyamán fehérjehiány jelei mutatkoztak. Ezt a problémát a begyűjtött zöldanyag funkcionálásával próbáljuk megoldani. A zöldanyagból kisajtolt nagy fehérjetartalmú levet a téli időszak folyamán külön tartályokban tároljuk majd. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy a belterjes takarmánytermesztésnek egyik alapvető tényezője az öntözés. Ez tette lehetővé a belterjes fűfélék termesztését és ezek hektárhozamainak stabilizálását, kedvezőtlenebb talajadottságok között is. Míg tucernából hektáronkénti átlagban 40—50 tonnát, addig fűfélékből 90— UO tonna zöldtőmeget takarítottunk be. Persze az sem elhanyagolandó tényező,-hogy növekszik a talaj szervesanyag-tartalma is mivel a füvek betakarítása után jelentős mennyiségű gyökértömeg marad a talajban, amelynek beszántása komoly talajjavító hatást gyakorol. Andrássy Sándor agrármérnök, a szövetkezet elnöke Adunaszerdahelyi (Dun. Streda járás mezőgazdasági üzemei nek vezetői, agronómusai él legjobb kombájnosal a közelmúltbai megtartott járási aktivaértekezletei — fvan Znášik, az SZLKP kerületi bi zottsága mezőgazdasági osztályánál munkatársa, Magyarics Vince, a járá si pártbizottság vezető titkára, Öllé Gyula, a járási pártbizottság titkára Bartos András, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetője. Dudás Kálmán, a járási nemzeti bizottság elnöke és a többi vendég jelenlétében — a gabonaprogram megvalósításának idei eredményeit és tapasztalatait vitatták meg. Valamennyi résztvevő számára ünnepélyes és örömteljes pillanat volt az, amikor Fekete József, a nagymegyeri (Galovo) Agrokomplex igazgatója és Bartal Ferenc, a lúcsi (Lúč) szövetkezet elnöke a mezőgazdasági dolgozók nevében átadta a járás politikai és gazdasági vezetőinek az aratás eredményes befejezésének jelképeként a kalászokból font koszorút, s az idei búzából sült kenyeret. Az aratás hagyományos szimbólumai ugyanis az idén egy újabb mérföldkövet jelentettek a járás gabonatermelésében. Alig néhány évvel ezelőtt ritkaság számba menő példaként emlegettük a „hatvanasokat“, ma pedig „nyolcvanasokról“, sőt „kilencvenesekről“ beszélhetünk. Kétségtelenül a tudományos-műszaki haladás vívmányaival, a széles körű képzettséggel és magas szintű szaktudással párosuló szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek az eredménye, hogy az idén a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági dolgozóinak első ízben sikerült túllépniük a gabonatermelésben a hét tonnás átlagot. Nem a véletlen műve ez. és nem is csupán egy küzdelmes évnek az eredménye, hanem évtizedekig tartó, s a jövőben is folytatódó céltudatos, folyamatos és párthatározatok szellemében végrehajtott munkának a gyümölcse. A járás politikai, gazdasági vezetői és mezőgazdasági dolgozói magukévá tették pártunk agrárpolitikájának stratégiai célját, vagyis a szemesekből való önellátást. Ez a feladat a járás adottságaira kidolgozott és következetesen végrehajtott gabonaprogramban csúcsosodik ki. amely egyetemes módon magába foglalja a belterjes gabonatermesztés össszes elemét, a biológiai anyagtól kezdve, egészen a fajtaspecifikus agrotechnikáig. Az önellátás felé vezető út jelentőségéről Öllé elvtárs az idei gabonatermesztést értékelő beszámolójában ekképpen nyilatkozott. A gabonaprogram — s ezen belül a búzaprogram — megvalósítása több mint két évtizede alapvető politikaigazdasági célt képvisel járásunkban, s meghatározó szerepet tölt be mind
