Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-25 / 34. szám

1984. augusztus 25. , SZABAD FÖLDMŰVES A SZOCIALIZMUS ORSZÁGAIBÓL Érdemi lépéseket К Szovjetunió jó kapcsolatokat sze­retne az Egyesült Államokkal, de eh­hez mindkét fél részéről megfelelő akaratra van szükség, és Moszkva a szavaktól eltekintve nem lát érdemi változást a jelenlegi amerikai pozí­cióban. Márpedig megítélése szerint csakis a washingtoni kormányzat konkrét tettei nyithatnak utat a kap­csolatok normalizálásához, tgy ösz­­szegezhető Konsztantyin Csernyenkő­­nak, az SZKP főtitkárának válasza, amelyet Sean Mac-Bride, Lenin­én Nobel-békedíjas neves ír közéleti személyiség levelére adott. Mac-Bride, aki Reagan amerikai elnökhöz is levelet intézett, a szovjet — amerikai viszony és a leszerelés ösz­­szefüggéseiről fejtette ki véleményét. A szovjet államfő válaszában egyet­értőén állapította meg: a fegyverke­zés miatt világszerte mind nagyobb az aggodalom, s külön is utalt az űrfegyverkezés súlyos veszélyére. Ugyanakkor más véleményen van, mint az ír közéleti személyiség, aki szerint Reagan elnök legutóbbi nyilatkozásai a nukleáris háború ér­telmetlenségéről, a nukleáris fegyve­rek felszámolásának szükségességé­ről lehetőséget kínálnak a komoly tárgyalásokra. Csernyenko arra hívja fel a figyel­met, hogy amerikai részről nem ke­vésszer hangzottak el szavak a béké­ről és tárgyalásokról, de Washington minden tette ellentmond a meghirde­tett törekvéseknek, kapcsolatjavítási szándéknak. Nincs szó változásról a jelenlegi amerikai álláspontban — összegezi véleményét a szovjet állam­fő, és Mac-Bride-dal egyetértve hoz­záfűzi, hogy bármely szovjet—ameri­kai tárgyalás szilárd alapjául a felek őszinte jószándéka, a megfelelő elő­készítés szolgálhat. A szovjet vezetés úgy véli, hogy az amerikai kormányzat konkrét tettei és nem szavai nyithatnak utat a kap­csolatok normalizálásához. Napirenden a Komnál munkája Ä Komszomol Központi Bizottsága a napokban munkája stílusának javí­tásáról, a nevelő és szervezői tevékenység színvonalának emeléséről ta­nácskozott Megvitatta, milyen feladatokat ró a szovjet ifjúsági szervezetre az SZKP Központi Bizottságának július 6-i határozata, mely Intézkedett a Komszomol pártirányításának javításáról és a Komszomol szerepének növeléséről az ifjúság kommunista nevelésében. A Komszomol Központi Bizottságának ülésén Viktor Misin, a KB első titkára tartott beszámolót. Rámutatott, hogy a Komszomolnak hatékonyab­ban kell kivennie részét az ország előtt álló gazdasági feladatok végre­hajtásából. Ennek érdekében átgondoltabbá kell tenni a védnökségválla­lást, következetesebben kell végezni a fiatalok munkára, nevelését, hatá­rozottabban kell harcolni a fegyelmezetlenség, a lelkiismeretlen munka­végzés minden megnyilvánulása ellen. , Sok bírálat érte a Komszomol különböző szintű helyi bizottságait, a KB osztáyait, amelyek az ifjúság kommunista nevelésében megragadtak a régi módszereknél, s az aktivisták szűk, állandó körére szorítkozó tömegren­dezvényeket előnyben részesítik a fiatalok szélesebb köreit megmozgató, de munkaigényesebb, alaposabb előkészítést .igénylő munkamódszerekkel szemben. A felszólalók felhívták a figyelmet, hogy a Komszomolnak olyan légkört kell kialakítania szervezeteiben, amely lehetővé teszi a fiatalok számára a szovjet társadalom előtt álló legfontosabb problémákról folytatott ak­tív, őszinte vitát, s egyben cselekvésre is serkent. A Komszomolnak a leg­határozottabban küzdenie kell a szovjet fiatalság bizonyos köreiben ma még lellelhető mértéktelen Italfogyasztás, a törvénysértések, a közösségi együttélés szabályait semmibe vevő magatartásformák ellen. Л Román Szocialista Köztársaság ünnepel. Negyven évvel ezelőtt, 1944. augusztus 23-án népi felkelés tört ki, melyet huzamosabb időn át illegalitásban a kommunisták' szerveztek. A felkelés messzemenő történelmi változásokat indított el az ország életében. Felszabadult egy 237 500 négyzetkilométernyi és 22 millió 527 ezer lakosú terület, amely valaha а XVII. század derekáig tőrök uralom alatt sínylődött, majd a ro­mán népek lakta két fejedelemség, Havasalföld és Moldova egyesült, s ezzel megalapozta a jövendő egy­séges román államot. A fejlődés foly­tán később egy harmadik történelmi földterület, Erdély is az előbbiekhez került. Az első világháború Románia életé­ben is mozgalmas éveket jelentett, a nemzeti követelések mellett erősen jelentkeztek a megoldásra váró szo­ciális problémák is. Az akkori román kormány sokáig habozott, belépjen-e a világháborúba. Tétovázás után en­gedett a történelem sodrásának és 1916-ban az Antant-hatalmak mellett tört lándzsát. A területileg gyarapodott Román királyság a párizsi békeszerződés alá­írását követően egészségügyi öveze­tet, „cordon sanitaire“-t alkotott a Szovjetunióval szemben, s így elvá­lasztotta a Nyugatot a térségtől. A királyi kormány a nagyantant céljai­nak megfelelően burzsoá elnyomóTJO- litikát folytatott, és eleve, ügyelt ar­ra, hogy a forradalom megnyilvánu­lásának legparányibb szikráit is el­fojtsa. Nem számított meglepetésnek, hogy a királyi Románia a Hohenzolle­­rek vezetésével a hitleristák oldalán belesodródott a Szovjetunió elleni támadó hadjáratba a második világ­háborúban. A rendszer népellenes el­nyomó jellege különösen megerősö­dött akkor, amikor 1940-ben A n to­ne s c u marsall katonai fasiszta dik­tatúrát vezetett be az országban. A Román Koihmunista Párt illegalitás­ban is küzdött a helyzet visszafordí­tásáért, és 1941 szeptemberében elő­terjesztett programjavaslatában köve­telte a Szovjetunió elleni háború be­szüntetését és Románia kilépését a hitlerista szövetségből, s belépését a Hitler-ellenes koalícióba. A párt kez­deményezésére már 1943 júniusában megalakult a Hazafias Antihitlerista Front, majd 1944 októberében létre­jött a Nemzeti Demokratikus Front. Ezt megelőzően a kommunista párt kezdeményezésére 1944. augusztus 23-án fegyveres népfelkelés tört ki, mely megdöntötte Antonescu fasiszta Negyven éve a szocialista népek nagy családjában rendszerét, s az új vezérkari főnök parancsot adott a hadseregnek a hit­lerista hadosztályok megtámadására. Románia hadat üzent Németország­nak, a fővárosban és környékén foko­zatosan felszámolták a német ellen­állást, október 25-én pedig egész Ro­mánia felszabadult. A nagy változást követő kezdeti időszak kormányaiban a kommunisták is képviseltették ma­gukat, ám a döntő többség a burzsoá földbirtokos pártok kezében volt, bár a hatalmi' szervek a demokratikus erők kezébe kerültek. A történtek után fegyverszüneti egyezményt kö­töttek Moszkvában Románia és лъ antihitlerista koalíció államai között. A következő évben az előző reakciós kormányok bukása után megalakult doktor Petru Groza első demokratikus kormánya, amelyben már a Nemzeti Demokratikus Frontba tömörült pár­tok képviselői voltak többségben, s a kormány intézkedéseket hozott az or­szág demokratizálására, törvénybe ik­tatta a háborús bűnösök felelősségre­­vonását, folyamatosan elkezdődött a proletariátus és a parasztság forra­dalmi demokratikus diktatúrájának kialakulása. Az antifasiszta fordulat kivívásá­ban, Románia demokratikus útra való térésében nagy szerepük volt a szov­jet hadsereg győzelmeinek, kivált­képpen a kisinyov-jasi hadműveletek­nek, melyek utat nyitottak Délkelet- Európa felszabadítására. Az ország demokratikus erői felismerték, hogy az ország függetlenségét és szuvere­nitását csakis a Szovjetunióval való szövetség és együttműködés szavatol­ja. A második világháború befejezé­séig a hazafiak a szovjet hadsereg oldalán harcoltak, űzve a fasiszta be­tolakodókat, s részt vettek más or­szágok, elsősorban közvetlen szom­szédaik, de egyebek között hazánk felszabadításában is, és sokan életü­ket áldozták szabadságunkért. A felszabadulásának 40. évforduló­ját ünneplő román nép életének nagy eseménye volt Mihály király lemon­dását követően 1947-ben a Népköz­­társaság kikiáltása, amely a nemzeti ■ és demokratikus forradalom szociá> lista forradalomba való átnövését je­lentette. A párizsi békeszerződés 1947-es aláírását követően 1948 feb­ruárjában fontos dokumentum szüle­tet a román—szovjet barátsági együtt­működési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződés formájában, amelyet 1970'. július 7-én egy új szerződés váltott fel. Románia már 1918-ban felvette a hivatalos kapcsolatokat hazánkkal. Az 1939-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatokat 1945 májusában állítot­ták vissza. 1948 júliusában barátsági, együttműködési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződést kötöttünk húsz évre, melyet 1988 augusztusában újabb húsz évre megújítottunk. A' pártjaink és államaink barátságának és testvéri együttműködésének elmé­lyítéséről szóló 1977 júniusi nyilatko­zat szorosabb kölcsönös együttműkö­désünk fő irányait is kijelölte. Románia alapító tagja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, rész­vétele a szocialista gazdasági közös­ségben, és együttműködése a szocia­lista országokkal jelentős mértékben hozzájf öt gazdasági építő munkái­nak eredményeihez, persze az utóbbi években a világgazdaság gondjai Ro­mániát sem kerülték el, s a megol­dást az irányítás tökéletesítésében, az új munkastílusban, a gazdaságos­ság elérésében keresi, mint a többi szocialista állam. CsehszUivákia élénk külkereskedel­mi együttműködést folytat a testvéri Romániával, így például már egyez­tettük a két népgazdaság 1981—1985. évi fejlesztési tervét. Kivitelünkben energetikai és kohóipar! berendezé­sek, textil- és cipőipari termelési ka­pacitások, élelmiszer- és gumiipari technológiai berendezések, szerszám­gépek, személy- és teherautók, hír­adástechnikai és nyomdaipari eszkö­zök, továbbá kokszolható szén és kü­lönféle közszükségleti cikkek szere­pelnek. Kölcsönös árucsereforgalmunk 1980-ban meghaladta az 550 millió rubel értéket: élénk kulturális együtt­működést is folytatunk. Eredményes cukortermelés Havannában bejelentették, hogy a Júniusban végződött 1983—84. évi idényben Kuba több mint 8 millió tonna nyerscukrot termelt. Ez a har­madik legnagyobb eredmény az or­szág történelmében. A cukornádtermelés, illetve feldol­gozás, ahogyan Kubában nevezik, „a zafra“ meghatározó jelentőségű az ország gazdaságában. Kuba a világ egyik legnagyobb cukorexportőre. Ez biztosítja az ország exportbevételé­nek 80 százalékát. A cukor vezető népgazdasági szerepe az elkövetke­zendő években is megmarad. Bár az egykori gyarmati korszakból örökölt monokultúrás ipari és mezőgazdasági szerkezetet Kubában igyekeznek di­verzifikálni, többek között a vegyipar és az energetikai ipar különböző ágazatainak fejlesztésével, a hagyo­mányos vezető iparág szerepe való­színűleg csak kevéssel csökken a közeljövőben. A kialakult helyzetben a cukor vi­lágpiaci árának ingadozása gyakran hozza nehéz helyzetbe az ország gaz­dasági vezetését. A kubai kormány­zat fejleszti és modernizálja a cukor­nádtermelő gazdasági egységeket, il­letve a cukorgyárakat. A gépesítési program keretében az össztermésnek mintegy hatvan százalékát már kom­bájnnal aratják, s az újonnan épült kombájnüzem beindításával ez az arány a közeljövőben még magasabb lesz. A hagyományos kézi nádaratás azonban véglegesen valószínűleg nem tűnik el, hiszen egyes területek dom­borzati adottságai miatt csak kézzel takarítható be a cukornád. A cukoripar fejlesztésének másik iránya a cukorgyártás melléktermé­kének gazdaságos felhasználása. Ed­dig kidobott maradványait ezután egyebek között papírgyártásra és ta­karmányozásra, valamint a hagyo­mányos fűtőanyagok helyettesítésére kívánják felhasználni. еткриникеи-и Az Egyesült Államok politikája Kukrinyikszi rajza A választásokra készülő latin­amerikai országok között min­den vonatkozásban a nicara­­guai sandinista forradalmi kormány vonja magára a legnagyobb figyel­met. Előzetes bejelentések szerint no­vemberben tartják a parlamenti vá­lasztásokat, melyek alapos előkészí­tést igényelnek. Először is ellenséges környezetben zajlanak le a választá­sok, s az ellenség nemcsak külföldön, kívülről támad, hanem bizonyos bel­ső pszichikai támaszpontokat is ki­használva igyekszik a kétkedés mag­­vát elhintve az ellenforradalom cél­jainak megnyerni a választókat. A ni­­caraguai helyzetet pillanatnyilag jel­lemezve, azt mondhatnánk, hogy a forradalmi gondolat él ugyan az em­berekben, erős és reményeket keltő is, de a forradalmi úton elért konkrét eredmények, bár biztatóak, nyilván kisebbek a forradalmi lelkesedésnél. Ez végső soron az Egyesült Államok szolgálatában álló ellenforradalmárok müve is. Hiszen tevékenységük miatt lekötik az ország védőképes lakossá­gának jó részét, zavarják a hasznos termelő munkát, fegyverbe kénysze­rítik a fegyverbíró lakosságot, fiata­lokat és öregeket egyaránt. így ez elmúlt hónapokban Nicara­gua két jelentős tartományában az ellenforradalmi csoportok 500 tagját számolták fel, s az ellenforradalmá­rokkal vívott harcokban több mint 100 sandinista harcos is elesett, 80 pedig megsebesült. Áz uruguai hatóságok hevesen til­takoztak az ellen, hogy Washington védőszárnyai alá vonja az ellenforra­dalmárokat, akik a Hondurasszal szomszédos partokon gyorsnaszádo­­kon jelennek meg, majd bűnös művü­ket elvégezve, hirtelen elinalnak. P i­­r a n a típusú gyorsnaszádokról van szó, melyeket Washington bocsát a szolgálatában álló zsoldosok rendel­kezésére. Ilyen helyzetben valóban nehéz a nicaraguai forradalmi kormány min­den békeszerető kezdeményezése, melynek kifejező megnyilvánulása az amerikaiakkal folytatott szakaszos tárgyalás. Legutóbb mintegy két hét­tel ezelőtt a mexikói Manzanillo ki­kötővárosban ültek össze a két fél képviselői, és megtartották a tárgya­lások harmadik fordulóját. A tárgya­lások általában június 25-e óta foly­nak, de a legutóbbinak eddig még a témáját sem hozták nyilvánosságra. A nicaraguai kormány ismételten hangsúlyozta azt a szándékát, hogy kész komoly és felelősségteljes tár­gyalásokat folytatni az Egyesült Ál­lamokkal. A tárgyalások célja az, hogy mindkét ország kapcsolatait a kölcsönös tisztelet és az önrendelke­zési jog tiszteletben tartása mellett normalizálják. A két ország párbeszé­de a rendezés fontos tényezője lehet, de csak akkor érhető el haladás, ha Nicaragua példája Washington is hajlandóságot mutat komoly tárgyalásokra. Márpedig a Kongresszusban a“ fennálló kormány ellen harcoló somozista zsoldosoknak megszavaztatott újabb összegek alig­ha tanúsítják Washington jószándé­kát. A nicaraguai néphatalmat azonban nemcsak fegyveres beavatkozás ve­szélyezteti. Mint ismeretes, a sandi­nista kormányzat a nép államának érdekében intézkedéseket tett, hogy az ellenforradalmi kísérletek követ­keztében kikényszeritett rendkívüli állapotot enyhítsék, majd teljesen fel­oldják. Természetesen ez nem valami­lyen választási propaganda, a nicara­guai társadalom legszélesebb rétegei­nek érdekeit szolgálja. Nicaraguában a haladó és államépítő erők jelentős részét alkotja a katolikus papság, elsősorban alsópapság, éppen ezért elgondolkodtató, hogy magatartásuk nem találkozik a Vatikán helyeslésé­vel, sőt a római egyházi vezetőség mindenképpen gáncsolja igyekezete­ket. így a Vatikán a napokban ultimá­tumot intézett a nicaraguai papmi­niszterekhez és politikai tevékenysé­gük befejezésére szólította fel a ni­caraguai kormány három pap tagját. A Szentszék a kánon jog előírására utalva a papi hivatás gyakorlatával összeférhetetlennek tartja politikai működésüket és megtiltja, hogy a ne­ves író Fernando Cardenal az okta­tás, Ernesto Cardenal a kulturális, Miquel D’Escoto pedig a külügymi­niszteri teendőket továbbra is ellássa a nicaraguai kormányban. A vatikáni közlemény jelzi azt is, hogy az egy­ház következetesen nyomást gyako­rolt a nicaraguai forradalmi rend­szert támogató jezsuita papokra. Er­re utal az is, hogy Peter Kolvenbach jezsuita generális röviddel megvá­lasztása előtt egyházi felettesei ré­vén felszólította a nicaraguai okta­tási minisztert, váljon meg tisztségé­től* A történteket nem minősíthetjük másnak, mint a sandinista kormány­­rendszer hátbatámadásának a római egyházi hatóság részéről. Felételez­­hető, hogy mindez kapcsolatban van a pápa várható őszi, újabb latin­amerikai útjával. A római egyházi hatóság magatartásával azonosnl a nicaraguai jobboldali pártszövetség a „Demokratikus -Koordináció“, mely elutasította részvételét a novemberi választásokon, s bár az államtanács­tól újabb hét nap haladékot kapott, hogy bejegyeztesse magát, magatar­tásával azt kockáztatja, hogy wa­shingtoni érdekeket kiszolgáltatva, minden esélyét kockáztatja. Az or­szág első demokratikus választásaira más másfél millió személy vétette fel magát a választási jegyzékbe. Egyébként jellemző, hogy maga a keresztényszocialista pártelnök cáfol­ta meg Róma ellenvetéseit, amikor egy vendégfogadás alkalmából kije­lentette: „Nicaraguában nincs totali­tárius, kommunista rendszer, hiszen akkor ő pártja székházában nem tár­gyalhatna egy európai szociáldemok­ratával.“ A vatikáni állásfoglalás a nicara­guai papminiszterek esetében nagyon emlékeztet a háború utáni pápa, XII. Piusz korának viszonyaira. (i. L.) /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom