Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-14 / 2. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1984, január 14. Demokratikusan, a köz javára Pártunk politikai vonalával« a XVI. pártkongresszus határozataival közismerten nemcsak a párttagság, hanem a pártonkívüliek is egyetértenek. Ez még inkább arra kötelez, hogy következetesen és torzítás nélkül hajtsuk végre azt a politikát, amely az egész pártközvéleményben igényként megfogalmazódott. A párttagok által szóvátett jelenségek többsége ugyanis éppen a végrehajtáshoz kapcsolódik. Ez megerősít bennünket abban, hogy a pártmunka sajátos operativitását nemcsak fenn kell tartanunk, de meg kell erősítenünk. Mit értünk ezen? Azt, hogy a mezőgazdasági üzemek pártszervezetei is minden szinten felelősek a jó politikai végrehajtásért, s nem nézhetik tétlenül, ha ettől eltérő gyakorlatot tapasztalnak. Az elmondottakat azért hangsúlyozzuk, mert a szavak semmiképpen sem lehetnek az igazi pártmunka alapjai, a siker igazi fokmérője az, azt jelenti, amit az embernek legtermészetesebb, legnélkülözhetetlenebb közege, a levegő. Ha az utóbbi hiányzik, ott már komoly baj van. A hasonlatot tovább gondolva, ha valami akadályoz a munkában, vagyis hibákra lelünk, rögtön utána nézünk, hogy nem a demokratizmus levegője hiányzik-e a környezetből. SZELLENEBEN Strbka Lajos ha a szavakat követő tettek aktívan hozzájárulnak a XVI. pártkongreszszus határozatainak következetes végrehajtásához. Milyen tapasztalatokat szereztek mindezekről a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dukla Efsz üzemi pártszervezetében — témáról Strbka Lajossal, az üzemi pártszervezet elnökével és Veréb Istvánnal, a járási pártbizottság aktivistájával beszélgettünk. ■ A tapasztalatok összegezésének folyamatában milyennek látják a szövetkezet pártszervezetében a párton belüli demokrácia helyzetét? — Megfelelőnek. Társult szövetkezetünkben 137 párttag tevékenykedik. Közvetlen irányításukat 13 tagú vállalati csúcsbizottság, a termelési ágazatoknak megfelelően 4 pártalapszervezet, és 9 pártcsoport végzi. Taggyűléseinken, tanácskozásainkon a viták jórészt a termeléssel összefüggő kérdésekre összpontosulnak. Persze tudjuk, hogy hiba lenne, ha a pártgyűlések vennék át azt a szerepet, amelyet a termelési, műszaki tanácskozásoknak kell betölteniük. De egyszerűen elkerülhetetlen, hogy az üzemi pártszervezet, az alapszervezetek és a pártcsoportok fórumán is gyakran szóljunk mindennapi gazdasági munkánkról, gondjainkról, s ezekre együtt gondolkodva keressük a megoldást. Tesszük ezt azért is, mert szövetkezetünk gazdasági problémáinak megoldásához politikai egyetértésre, egységes szemléletre és cselekvésre van szükség. Ezt újra és újra összekovácsolni csakis ily módom vagyunk képesek. Az elmondottak gyakorlatilag azt bizonyítják, hogy üzemi pártszervezetünkben nem attól lett demokratikus a párt belső élete, hogy unos-untalan beszélünk a demokráciáról. Hasonlattal élve, a demokratikus szellem a kommunistának ■ Bármennyire is természetes a pártéletben a demokrácia gyakorlata, az üzemi pártbizottság bizonyára tervszerűen törekszik annak továbbfejlesztésére. — Az előzőekben leszögezett állításunk, hogy a demokráciáról nem kell unos-untalan beszélni, nem jelenti azt, hogy szükségességét, jelentőségét nem kell állandóan tudatosítani a párttagoknak. A demokratikus centralizmus ,a pártélet alaptörvénye sok oldalú biztosítékot ad a párton belüli demokrácia érvényesüléséhez. Mi a párttagoktól, az alapszervezetek illetve a pártcsoportok vezetőitől gyakorlatilag azt kérjük, hogy úgy tolmácsolják, vagy írásban jelentsék az információkat, a kívülről jött véleményeket, ahogyan azok a valóságban elhangzottak. Az ember gyakran úgy érzi, hogy ki kell nyitni az „ablakot“. jelképesen, a demokratizmus tiszta levegőjében könnyebben mozog az ember, megvan a biztonságérzete, hogy határozottabban döntsön. A döntést megalapozó véleményből sohasem hiányozhat a bírálat. Gyakorlatilag, amikor valamire igent mondunk, valamit helyeslünk, óhatatlanul szembe kerülünk az attól eltérő nézetekkel, gondolatokkal. Igazunk mellett érvelve, cáfolnunk kell a mieinknek ellentmondó felfogást. Pártunk sikeres tevékenységének alapja az eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egység. Az egység magasabb színvonalra való emelése folyamatos munka és állandó kötelesség. Ezt pártszerű vitákkal, a téves nézetek bírálatával, a párt'álláspontjának kifejtésével és gyakorlati megvalósításával kell elérnünk. Ügyelnünk kell viszont arra, hogy a nézetek ütköztetése, a téyes felfogás bírálata ne csapjon át személyeskedésbe. A pártszerű bírálat a hibás nézeteket és a fogyatékosságokat támadja, s nem a személyiség ellen irányul. Üzemi pártszervezetünkben jól érvényesül ez a tétel. A rossz felfogást minősíti, de nem sérti az emberi méltóságot. Megfordítva a fogalmat: nincs a sértődésre oka annak, akit tévedésére figyelmeztetünk — szemtől szemben, a viszontválaszra Is alkalmat adva. ■ A bírálat, önbírálat fokmérője, hogy mi történik utána? — Pártmunkánk egyik sajátos meghatározója a formalizmus kiküszöbölése. A formális bírálat, önbirálat különben lelepleződik, ha a párttagság visszatér rá, ha nyomon követi, történt-e változás vagy sem. Az elmondottakból kiindulva nagy gondot fordítunk arra, hogy a hibát elkövetők és környezetük következetesebb legyen a tanulságok levonásában, s az egyes eseteket használják fel a rend és a fegyelem további megszilárdítására. Azok a párttagok, akiknél a gazdasági, a politikai és a társadalmi munka terén hiányosságokat észleltünk, haladékot kaptak, hogy bizonyítsák alkalmaságukat a párttagságra. Jőleső érzés, hogy két kivétellel mindegyiküknél becsületes változást, a pártmunkában nagyobb aktivitást, kezdeményezést tapasztalunk. Tehát teljes bizalmat kaptak. De ez nemcsak személyes sikerük, hanem az alapszervezeteinké is, amelyek a nehéz sorsforduló idején melléjük álltak, átsegítették őket életűk e kemény próbáján. ■ A demokratikus vezetés az elmondottak szerint, önmagában is kedvező feltételeket teremt a végrehajtáshoz. Ez a kedvező feltétel hogyan realizálódik a gyakorlatban? — A párt hadsereg ugyan, de nem katonai alakulat, a határozat kötelező, de nem katonai parancs, a pártban szervezettség, fegyelem van, de a kommmunisták kötelezettségvállalásai önkéntesek. Ezért oly fontos, hogy a végrehajtás első feltételeként megteremtsük az egységet az értelmezésben, a tennivalók kiválasztásában. Ezért a sző szoros értelmében óvakodunk attól, hogy az igazi szavak értelme a mindennapi használattól megkopjon, s ügyelünk arra, hogy gyakran használt fogalmainkat a mindennapi konkrét helyzetnek megfelelően élő tartalommal töltsük meg. A termőföld termőerejének fokozására, az öntözőberendezések maximális kihasználására, az ésszerűsítő brigáй imáim «шею! eleu Veréb István Fotó: th dók aktivizálására, a takarékos és gazdaságos termelés fontosságának tudatosítására, a szocialista brigádok tudatformáló hatására, a meggyőző szó erejére, a jól- szervezett munka fegyelmező hatására építve igyekszünk megvalósítani gazdaságpolitikai céljainkat. H Beszélgetésünk végső következtetését úgy foglalhatnám össze, hagy a pártán belüli demokrácia, a demokratikus vezetési stílus nem öncélú. — Természetesen. Értelme, lényege az, hogy segítségével minél több értéket hozzunk felszínre, persze nemcsak anyagi, hanem politikai és erkölcsi értékeket is. Ebben az értelemben nemcsak a pártdemokráciára, hanem a munkahelyi és a közéleti demokráciára is gondolunk. Az elmondottak értelmében az év eleji értékelő taggyűléseket is úgy szervezzük, hogy tovább mélyítsük pártunk politikájának — gazdaságosság, hatékonyság, minőség, tudomány, művelődés — .koncepcióit. Az elmondottak az erre való közvetlen ráhatást igénylik. Ennek fő formája a politikai tájékoztatáson és ismeretközlésen alapuló meggyőzés, amely az ideológiai és a köznapi politikai tudat között közvetít. Agitációs és propaganda munkánk fő feladatának ezért azt tekintjük, hogy összhangot teremtsen a közvetlen tapasztalatokon alapuló helyi, részleges és az össztársadalmi érdekek között. E vázlatos gondolatok befejezéseként azt kell leszögeznünk, hogy az elmondott feladatok megoldására való törekvés nem önérdek. Ezek mindegyike alá van rendelve a szocializmus általános céljainak, a személyiség kibontakoztatásának, s azt szolgálja, hogy az ember valóban saját életének alkotójává váljék a járás egyik élenjáró társult szövetkezetében — fejezte be a beszélgetést Strbka és Veréb elvtárs. CSIBA LÄSZLÖ Figyelemre méltó sajtóértekezletre került sor az elmúlt év végén az SZSZK Belügyminisztériumában. Fő napirendi pontja a társadalomban gyakran — sőt sajnos, egyre gyakrabban — tapasztalható visszaélések elemzése volt. Mint az illetékesek a bevezetőben hangsúlyozták, olyan jelenségről van szó, amelynek fő veszélye a szocialista ember öntudatának, erkölcsi és etikai magatartásának deformálásában rejlik, de némely kirívó esetben nem lebecsülendő a „gazdát cserélt“ anyagiak nagysága sem. E veszélyes társadalmi torzulás ellen való küzde'emből mindenkinek részt kell vállalnia, Így — a nyilvánosság elé tárás hatékony fegyverével — nem kis mértékben a sajtónak is. Nem könnyű feladat ez, hiszen tudjuk, hogy az ilyen esetek többsége — legyen szó megvesztegetésről, üzérkedésről, hálapénzről — eleve „szövetségbe tömöríti“ a feleket. Nem könnyű azért sem, mert azt is tudjuk sajnos, hogy ezek a törvénybe ütköző cselekedetek nagyon sok esetben vállalati igazgatók és más vezetők szemhunyásóval vagy éppenséggel aktív részesedésével történnek, ami rendkívül megnehezíti az ellenőrző szervek dolgát. Magyarán: sokszor nekik is úgy előnyösebb, ha — nem látják, amit látnak ... Szomorú, de tagadhatatlan tény ez, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy tavaly a népgazdaságot károsító bűncselekmények mindössze 15 százalékára derült fény az el’enőrző szervek munkája nyomán. Márpedig nem lehet kétséges, hogy olyan jelenséggel állunk szemben amelyet létérdekünk felszámolni, visszaszorítani, gyökerestől kiirtani. Hatékonyabb ellenőrzéssel, szigorúbb büntetésekkel, nyílt kipelengérezéssel. Milyen jelenségekre gondolunk? Kezdjük a legismertebbel: az úgynevezett orvosi hálapénzzel. Sajnos, de azt kell mondanunk, hogy általánossá vált. Az eleve hibás, demoralizáló felfogás szinte már a közvéleményt tükrözi: aki nem „ad“, olyan elbánásban is részesül. Megtűrhetjük-e érit a téveszméi napjainkban, a fej’ett szocialista társadalom építésének szakaszában, amelynek egyik legnagyobb, leghumánusabb vívmánya éppen az emberről való sokoldalú egészségügyi gondoskodás, a mindenki által igénybe vehető orvosi ellátás? Nemcsak egy kóros társadalmi jelenség visszafogásáról van szó: saját erkölcsi magatartásunkról is. Az orvost a szocialista társadalomnak tett esküje kötelezi, hogy a legjobb tudása szerint segítsen mindenkin, aki hozzá fordul. Fzzel nekünk is tisztában kell lennünk! Alkotmányunk egy gondolatát idézzük: Hazánk minden állampolgárának joga van képességei szabad kibontakoztatásához, tehát az intézményes tanuláshoz, művelődéshez. Hogyan fér össze ezzel, amikor — megtörtént esetekről beszélünk! — egy tanár kilencezer koronát tett zsebre védencének a főiskolára való bekerüléséért? Amikor egy házaspárnak, О Július Medved'nek, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere első helyettesének jubileuma alkalmából a szocialista mezőgazdaság fejlesztése terén kifejtett sokéves-érdemdús tevékenységéért a köztársasági elnök a Munka Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Ján Jano- Vic szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter adta át. ® Az SZLKF Központi Bizottsága szemináriumot rendezett a népgazdasági és az államigazgatási ellenőrzés elveinek érvényesítéséről, a reszortok 80 ezer korona megtakarított pénzéből 72 ezerbe (!!!) került a lánya orvosi fakultásra való felvétele? (Megjegyzés: mivel az ügyek kivizsgálása még folyamatban van, neveket nem közölhetünk; mindössze annyit mondhatunk el, hogy mindkét eset az érsekújvári járásben történt.) A korrupció, a megvesztegetés két említett formája, azon túl, hogy sarkalatosán szembeállít bennünket alkotmányban biztosított jogainkkal, más hasonlóságot is mutat. Mindenekelőtt: semmiféle intézményesített ellenőrzés nem deríthet rájuk fényt, ^italában négyszemközt, teljes diszkréció mellett zajlanak le, s mindkét félnek érdeke a titoktartás. Felszámolásuk tehát önbecsülés, lelkiismeret és erkölcsi tartás kérdése. Mindazoké a tulajdonságoké, amelyek a szocialista embertől elválaszthatatlanok, 'egyen a hivatása bármi, álljon az íróasztal bármelyik oldalán. Ezek voltuk a sajtótájékoztatón elhangzott beszámoló főbb gondolatai; ja továbbiakban néhány konkrét esetről volt szó. Valntaüzérkedés vádjával indítottak eljárást a pöstyéní (Piešťany) Magnólia Szálló néhány alkalmazottja ellen. Több mint két évig váltották be a nyugati fürdővendégek valutáit csehszlovák koronára, természetesen a hivatalos eljárás megkerülésével. Mintegy kétmillió korona jogtalan nyereséghez jutottak az említett időszak alatt. Ugyancsak folyamatban van az eljárás az ellen a — trenöíni — vállalati igazgató ellen, aki hosszú időn keresztül csak úgy volt hajlandó elfogadni beosztottai újítási javaslatait, ha zsebretebette a jutalom egy részét. Mindkét fél rajtavesztett annak az esetnek a kapcsán, ami a lévai (Levice)..járás egyik szövetkezetében történt: a gazdaság vezetői 22 ezer koronát fizették ki egy mérnöknek egy bizonyos gén beszerzéséért. Minthogy az illető már a kelet-szlovákiai kerület egyik szövetkezetében is felvett hasonló ürüggyel nagyobb összeget, leleplezése nem volt nehéz. Az utóbbi esetben — mintegy mellékesen — az is kiderült, hogy a szóban forgó 22 ezer koronának sz'ntén nem a legtisztább az eredete. Számtalan visszaélésre derütt fény a benzinkutasok munkájával kapcsolatban is. Az egyik kútkezelő például az eljárás során nyíltan beismerte, hogy műszakonként 700—800 korona jött össze csupán a — mint ő maga mondotta — „tankolási apróságokból“. Más esetben benzin- és gázolajutalványokkal való üzérkedés volt a vád, ami nemegyszer öltött „valutaméreteket“, külföldi kamionosok bevonásával. Az elmondottakkal együtt mintegy százharmincra tehető a tavalyi év során a nyugat-szlovákiai kerületben felderített, népgazdaságot károsító bűncselekmények száma. Befejezésül ismét csak annyit mondhatunk: közös érdekünk, az egész társadalom érdeke, hogy az eddiginél is erélyesebben lépjünk fel ellenük, a társadalmi és gazdasági élet minden területén. VASS GYULA és a konszernek főellenőreinek feladatairól, valamint az ellenőrzés felhasználásáról az irányítás, a szocialista törvényesség és erkölcs megszilárdítása terén. • Vasil BHak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára fogadta Horn Gyulát, az MSZMP KB nemzetközi osztályának vezetőjét. A szívélyes légkörű találkozón áttekintették a két testvérpárt és ország együttműködésének továbbfejlesztésével kapcsolatos kérdéseket. • Az új év egyik legjelentősebb kulturális rendezvénye a téli' filmfesztivál, melyet január 19-én nyitnak meg Považská Bystrlcán. Hetvenöt évvel ezelőtt, január 16-án született Szabó István munkás, a Csehszlovákiai Kommunista Ifjúsági Szövetség és az illegális SZLKP tisztségviselője. Szabónak tanult ki. 1929- ig szabóként Léván (Levice), 1929 és 1935 között, majd 1937 és 1939 között munkásként dolgozott. Az 1935—1936-os és az 1939— 1941-es években részben munkanélküli volt, részben Bratislavában alkalmi munkát vállalt. Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1934 óta volt tagja. Több tisztséget töltött be a Munkás Testedző Egyesületek Szövetségében és a Csehszlovákiai Kommunista Ifjúsági Szövetségben. 1934 óta a bratislavai Piros Barát kommunista ifjúsági szervezet elnöke. A KOMSZOMOL szervező és politikai munkájában egyike volt a legaktívabbaknak, tagja volt a KOMSZOMOL városi vezetőségének. " Szabó István egész sor sztrájkot, tüntetést, tiltakozó gyűlést Szabó István 1909—1945 szervezett. Forradalmi tevékeny ségéért gyakran üldözték, ezért nem tudott állandó munkahelye1. találni. Az 1936—1937-es években a Moszkvai Nemzetközi Lenini Iskolában tanult. A CSKP betiltása után egyike volt az SZLKP illegális hálózata szervezőinek, főieg a bratislavat körzetben. Beňus álnéven tevékenykedett. 1939-től a bratislavai körzeti illegális vezetőségnek titkára volt, s nagy érdemeket szerzett az illegális sajtótermékek (£ladivo, Hlas dediny, Boľševická zástava) kiadásában és terjesztésében. 1941. augusztus 21-én elfogták és Bratislavában bebörtönözték, 1943-ban 10 évi szabadságvesztésre ítélték. 1945. február 19-én a bratislavai foglyok Mauthausenbe történő szállítása közben egy bombatámadás következtében életét vesztette. Szabó Istvánról Bratislavában utcát neveztek el, ahol emléktábla őrzi forradalmi múltját. (ES) A táppénztarifa egységesítéséről Január elseje óta érvényben van a Szövetségi Gyűlés 148/1983 sz. törvénye a táppénztarifa egységesítéséről. Az új rendelkezés megszüntette a korábbi tarifát, amelynek alapján a táppénz összege a munkaviszony időtartamától függött, s így a fiatal dolgozók hátrányos helyzetben voltak. A módosítás csaknem 900 ezer fiatalabb dolgozó számára kedvező. Az év eleje óta a táppénz minden dolgozó számára egységes, s minden esetben a tiszta napi bér 79 százalékát teszi ki a munkaképtelenség első három napján, a munkaképte’enség negyedik napjától kezdve pedig a 90 százalékát. Már a munkaképtelenség első napjától kezdve a tiszta napibér 90 százaléka jár üzemi baleset, foglalkozási ártalom vagy karantén esetén. Ugyanez a táppénz jár családtag gondozásáéit. A Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztérium közlése szerint változatlan marad a tiszta bevétel kiszámításának módja, amelynek alapján a táppénz összegét meghatározzák, s továbbra sem változik a fliszta napi bér eddigi felső határa, amely 120 korona, illetve a kiemelt bányász szakmában 180 korona. Már az új rendelkezés érvényes akkor is, ha a táppénzigény még január elseje előtt keletkezett, de a táppénzt csak január elseje után folyósítják. Ilyen esetekben a táppénzt és a családtag gondozásáért járó juttatást január elsejétől az Ú! rendelkezés alapján kell módosítani. Ezl a módosítást a k'izületek maguk kötelesek elvé gezni a dolgozók kérése né kiil.
