Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-14 / 2. szám
19B4, január 14. SZABAD FÖLDMŰVES A Szovjetunió kitartóan halad a béke útján Mint már Jelentettük, az SZKP Központi Bizottságának ülését követően a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa is megvitatta az 1384. évi gazdasági és szociális fejlesztés tervét, valamint az állami költségvetés tervezetét. Az elhangzott beszámolók alapján 1983-ban az ipart termelés 4, a mezőgazdasági termelés pedig 3,6 százalékkal növekedett. Előzetes eredmények sierint a tavalyi felhasznált nemzeti jövedelem értéke eléri' a mintegy 482 milliárd rubelt, ami az előző évhez viszonyítva 3,1 százalékkal nagyobb. Nyikolaj Rajbaknvnak, a Szovjetunió Állami Tervbizottsága elnökének beszámolója értelmében tavaly fontos intézkedések történtek a nép élelszínvonalának emelése érdekében. Mintegy 10 millió ember költözött új lakásba, s emelkedtek a munkások és a kolhozparasztok bérei. Az 1984. évi tervben a nemzeti jövedelem egész növekedését — 14 milliárd 600 millió rubelt — a nép életszínvonalának emelésére fordítják. Az ipari termelés előirányzott növekedése 3,8 százalék, a mezőgazdasági termelés volumene _6,4 százalékkal bővül. A terv nagy figyelmet szentel a fűtőanyagenergetikai komplexum fejlesztésének. Az olajjövesztés eléri a 723 millió tonnát, vagyis 5 millió tonnával lesz több. mint tavaly. 465 milliárd kilowattóra villamos energia termelését irányozták elő, vagyis 3,6 százalékkal többet, mint 1983-ban. A mezőgazdasági brurtő termelés értékének el keil érnie a 10,4 milliárd rubelt, ugyanakkor az egész növekedést a munka termelékenységének fokozásával kell elérni. A munkások és alkalmazottak átlagos havi bérét 2,2 százalékkal tervezik növelni, a kolhozparasztok munkadíjazása pedig 3 százalékkal lesz nagyobbb. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának mindkét kamarája egyhangúlag jóváhagyta az előterjesztett beszámolókat. Utolsó ülésén jóváhagyta még a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról szóló határozatot, melyben a Legfelsőbb Tanács kifejezi súlyos aggodalmát amiatt, hogy az imperialista erők, mindenekelőtt az Egyesült Államok imperialistái fokozódó militarizmusának és agresszivitásának következtében nagymértékben kiéleződött a nemzetközt helyzet. A Legfelsőbb Tanács teljes mértékben támogatta és jóváhagyta azokat a gyakorlati lépéseket és intézkedéseket, amelyeket az SZKP és a szovjet kormány tett a Szovjetunió védelmi képességének erősítésére, a szovjet nép és szövetségesei biztonságának szavatolására. A Legfelsőbb Tanács felhívással fordul a világ parlamentjeihez és népeihez. Felhívja ez emberiség Ü- gye mét arra, hogy az imperializmus értelmetlen kardcsörtető po'itiköiá, veszélyezteti a békét. Ez a politika mindenekelőtt az Egyesült Államoknak és NATO szövetségeseinek abban a törekvésében nyilvánul meg, hogy mindenáron megbontsák a kialakult és a nemzetközi biztonság alapjául szolgáló katonai egyensúlyt, s Nyu-Polgárjogi harcosra emüezünk 1929. január 15-én látta meg a napvilágot egy atlantai baptista lelkész családjában Martin Luther King, a neves hitszónok és po'gárjogi harcos, akit elkötelezett nemes tevékenységéért 1954-ben Nobel-békedíjra méltattak. Akkor lépett színre, amikor az Egyesült Államokban a fajüldöző politika egyes államokban a kormányzók beállítottságától függően állampolitikai rangra eme kedett. Martin Luther King kezdetben csak a baptista templomokban tartott prédikációiban szállt síkra a népén esett roppant igazságtalanság, a négerek iskolai kitiltása, minden téren történő közéleti megkülönböztetése és elnyomása ellen. A köz szolgálatában érlelődött harcos politikussá. Idealista meggyőződéséből merítette az erőt, a megbékélés, az egyetértés keresését sürgette. King a harcban, a fajgyűlölők politikája e'lcni viaskodásban érlelődött tapasztalt politikussá, aki az általa elkezdett társadalmi küzdelem taktikai kérdéseiben is jól kiismerte magát. Fe’israerte az elnémított, a társadalmi élet peremére parancsolt néger tömegekben rejlő félelmetes társadalmi erőt, mely létkérdésük megoldatlansága következtében vulkáni erőkitörásben kereshet magának szabad utat. Martin Luther King tehát saját népe, a négerek amerikája érdekében tartotta vissza követőit az erőszakos választól; annál tragikusabb volt sorsának beteljesülése. 1963. júniusában orgyilkos merénylők pisztolygolyőja oltotta ki életét, amikor mozgalmának követői impozáns nagygyűlésre készültek a Tennessee állambeli Memphisben. A gyűlés szónoka King lett volna, de beszéde elmaradt. Az amerikai igazságsz-lgáHatás azonnal „tettest produkált“, aki James Earl Ray személyében „ta'ált meg“. Rayt gyors ügyintézéssel 89 évi börtönbüntetésre ítélte a bíróság. A vád azonban megalapozatlan volt, főként azt nem tudták bebizonyítani, amit leginkább szerettek vulpa, hogy King egyedül, „saját szakállára“ cselekedett, akár csak lee Oswald, Kennedy elnök feltételezett gyilkosa, vagy Sirhon S. Sirhan Robert Kennedy igezságügyminlszter merénylője. A King meggyilkolása ügyében folytatott további vizsgálat, az ítélet felülvizsgálása során bebizonyosodott, hogy az említett amerikai hatalmi csoportok szervezetten törtek King életére is, és az utasítást maga Floower, a FBI igazgatója adta ki. Az 1968-as drámai események tovább peregtek, mert a King emlékére tartott gyászistentiszteleten egy néger fiatalember. maniákns személy rev'ivoriövésckkel megölte King anyját, Albertét. A King Indította mozgalom zászlaját tovább vitték közeli munkatársai: Coretta, a felesége, Ralph Abernathy lelkész, King utóda a szervezetben és mások, akik a demokratikus Amerika és minden haladó erő tiszteletét és támogatását élvezik. LÖRINCZ LÁSZLÓ gat-Eurőpában — lehetetlenné téve ezzel a Genfi tárgyalások folytatását — új amerikai atomrakétákat állítsanak hadrendbe. A Legfelsőbb Tanács megerősítette: ha az Egyesült Államok és a többi NA" Ó-tagállam kész visszatérni az amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták európai telepítésének megkezdése előtti állapothoz, akkor a Szovjetunió is kész ugyanezt megtenni. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nagy megelégedését fejezte ki, hogy az ENSZ közgyűlése elfogadta a nukleáris háború elítéléséről szóió nyilatkozatot, valamint a nukleáris fegyverek befagyasztásáról, az űrfegyverkezést hajsza elhárításáról szóló határozatot, és kijelenti: a Szovjetunió -e határozatok valóraváltása érdekében kész intézkedések megfontolására, ha az Egyesült Államok és a NATO többi tagál ama hasonló készséget, tanúsít. A Legfelsőbb Tanács szükségesnek farija, hogy kitartóan törekedjenek ama javaslatok megvalósítására, amelyek előirányozzák: a Varsói Szerződés és a NATO tagállami kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való , kölcsönös lemondásról és békés kapcsolatok fenntartásáról, a Szovjetunió példájára minden atomhata’om vállaljon kötelezettséget arra, hogy lemond az atomfegyver elsőként való alkalmazásáról, és akadályozzák meg a fegyverkezési- hajszát a kozmikus térségben. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa felhatalmazta a szovjet kormányt: folytassa a Szovjet Állam és szövetségesei biztonságának szavatolását célzó irányvonalát, a jövőben is tegye meg aznk&t a szükséges lépéseket, amelyek a kialakult helyzet figyelembe véte'ével a nemzetközi helyzet pozitív változását kezdeményeznék, képviselje tevő’egesen ezt az irányvonalat az európai bizalnm- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencián. A rzovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy a Szovjetunió nem tör egyetlen egy állam biztonságára sem — seti Nyugaton sem Keleten. A Szovjetunió békében óhajt élni valamennyi állammal, s a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés elvét kívánja követni a gyakorlatban. A határozat rámutat: a Szovjetunió békeszerotő külpolitikája a jögőben is mevbízhatőan támaszkodik a Szovjetunió Kommunista Pár'ía kürü! szorosan tömörülő egész uép önfeláldozó munkájára. Cj állam született Újévre virradó éjjel új nemzeti zászló szökött fel az árbocra Brunei délkelet-ázsiai szultanátusban. A szultánság mindmáig Anglia védnöki területeként létezett. Ha némi elnézéssel értékelnénk Nagy-Britannia gyaripatpoíltikáját, azt is mondhatnánk, hogy a szultánság függetlenségének elnyerésével folytatódik az egykori brit impériiimnak a második világháború után .„Szueztől keletre“ fo’ytatott politikája. Ennek a lényege abban rejlett, hogy Anglia a nemzeti felszabadító mozgalmak reá nézve veszteséget je’entő fellángolásSnak következményé től tartva, ideiében meeadta a látszólagos, elsősorban politikai fügeetlanséget a Ion donnái szemben ál’ő gyarmatoknak, mielőtt ezt ténylegesen kíhacnlták volna. Anglia tehát ezzel a politikával eleve ki akarta fosni a sze’et a vitorlából, hogy függetlenné' nyťvánífott gyarmatain aztán úi formában folytathassa gyarmati politikáját. Brune* az egykori B o r n e ó, vaeyis Kalimantan szigetének északnyugati partvidékén, a Csendes-óceán nyugati részében terül el. Valaha a 14. században egy indonéziai királyság — Majapahit uralma alá tart'zott. A mai- Brunei szultánság is a 15. században alakult ki, és fénykorát a 16. század derekén érte el. 1580-ban rövid ideig spanyol uralom a’á került, maid 1888-tól brit védnöki állam lett. 1959-ben rész’eges. majd 1971-től telies belső autonómiát nvert. A másod к világháború idején, 1941-töl 1945-ig ideiglenesen Japán megszállása alá került. A hatalom új bitorlóival szembefordult lakosság zsákmányolt fegyverekkel küzdött a betolakodók kiűzéséért, s ezek a fegyverek a kezében maradtak akkor is, amikor a régi gyarmattartók ismét régi módon akartak berendezkedni. Az 1962. évi népfelkelést az angolok elfojtották, majd ezt kövefően Nagy- Britannia egyezményt írt alá a szultánnal, akit egyéhként a brit kormány nevez ki államfőnek, s e szerződés értelmében került sor most Brunei függetlenségének kikiáltására. Az új állam 5765 négyzetki’ométer területű, ISO ezer Iskosa van. Néprajzi szempontból dominálnak a malájok, akik a ■ lakosság 65 százalékát alkrtlák, s a legnagyobb törzset az egykor fejvadász dajakok képviselik. Hnsznnnéey százalékos a kínaieb és hét százalékos az indiaiak részaránya. Brunei közelségében terül el a •Malaysiának nevezett nagymaláj államszövetség, melyet kaucsuk és olajgazdasága tesz jelentőssé. A múlt fejlődését tekintve nem zárható ki, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom kései kibontakozásának eredményeként Brunei esetleg társulhatna Malaysiával, bár így is a brit nemzetközösség tagia maradna. A jelen’egi uralkodó а В о 1 k i c h dinasztiából származó szultán. Az ország gazdasági életét azonban a Brunei Shell Petroleum társaság tartja kezében. Fő ásványkincsei a kőolaj és a gáz. Terményei a kaucsukfa, a szágó, legelőin sokféle szarvasmarhát tenyésztenek. Brunei tehát újévtől kezdve független tagállama lett a brit nemzetközösségnek. Tisztán az érdekesség kedvéért megemlíthetjük, hogy nemrégen olasz televíziós sorozatot láthattunk Brunei és a környező területek történelmi múltjáról. Meg kell azonban mondani, hogy a Sandokansorozat nem történelmi valóságra épült, hanem giccses történetnek alakult. A valóságot az igazi történelem írta, mely a nemzeti felszabadító mozgalom beteljesedésével csúcs~sodott ki e földrészen, s a brit uralmat meghonosító James Brooks kései utódai az ország igazi urát, a zömében maláj lakosságot képviselő szultán felségjogainak elismerésére kényszerültek, a további történetet pedig majd a fiigget'enné vált Brunei népe fogja írni — a demokráciáért vívett küzdelmével. (L. L.) Széíje^^zeé javíthatatlanok TERROR ÉS TfjRVÉNYTIPRÄS A megszálló amerikai katonaság otthonossá tette a terrort és törvénytiprást Grenadán Зо-усг t,-fi' Demokratizálás washingténi módra Borisz Jeflmov rajza Az új essztendő küszöbén az Egyesült Államok bejelentette, hogy nem óhajt tovább maradni az Egyesült Nemzetek Szervezetében szakosított Intézményében, az UNESCO néven ismert nevelésügyi, tudomány:s és kulturális szervezetben. Az Egyesült Államok bejelentését e szervezet és általában az ENSZ ellen intézett szenvedélyes hangú kirohanások előzték meg. Nem vitás, hogy Shultz külügyminiszter Reagan elnökkel összhangban járt el, amikor szorgalmazta, hogy a világszervezet vegye tudomásul, hogy az Egyesült Államok hátat fordít az UNESCO-nak. Felette meglepő az amerikai kormány eljárása, különösen most, amikor a világ kormányainak jobbik része megértésre, a közös egyetemes érdekek szorgalmazására, a háborús konfliktusok elkerülésére és békés megoldások keresésére törekszik. Mivel indokolja Washington ezt a béke ügyének szolgálatával ellentétes lépését? Nehéz bármivel Is indokolnia. Hiszen az ENSZ és szakosított szervei a béke ügyének szolgálatában állnak, a bennük vállalt tagságbői eredő kötelességek teljesítése tehát mindenképp azonos a béke szolgálatával. Washington azzal -az ürüggyel „kezdte kl“ az UNESCO-t, hogy ez a szervezet állítólag egyoldalúan Amerika-ellenesen politizál, s az Egyesült Államok, mely az UNESCO költségvetési terveinek eddig negyedrészét viselte, ezzel nem érthet egyet; tehát az alapszabályok értelmében a jövő évben kilép a szervezetből. A bejelentés azért történt meg most, mert a szabályok értelmében a tagállamnak egy évvel a tényleges kilépés előtt kell közölnie a szándékát. Washington magatartása különösen felfigyeltető, ha párhuzamba hozzuk az elmúlt időszakban a világszervezet ellen Intézett kirohanásaival, olyan cselekményeivel, melyekkel eleve gátolja az ENSZ munkáját. Elsősorban arra gondolunk, hogy fondorlataival megakadá'yozta Gnyniko szovjet külügyminiszter részvéteiét az EN"Z közgyűlésének idei 38. ülésszakán, mely Igen fontos, és Washington számára olykor kellemetlen napirendi pontokat vitatott meg, s hozott velük kapcsolatban határozatot. így említhetnénk az ENSZ-nek a nemzetközi terrorizmussal, továbbá a külföldi képviseleti hivatalok védelmével kapcsolatos határozatát. Mint ismeretes, nem egy külföldi ellenséges szervezet intézett támadásokat az amerikai hatóságok titkos vagy leplezett támogatását élvezve a neki nem tetsző államok. elsősorban szocialista országok külföldi képviseleti testületet el-len. A felelősségre vonás természetesen a legtöbb esetben elmaradt. Az Egyesült Államok egyébként is találva érezte magát a nemzetközi terrorizmussal foglalkozó ENSZ határozatból, hiszen grenadai beavatkozásával a legszembetűnőbb iskolapéldát mutatta. Furcsa még Washingtonnak az UNESCO-bél való kilépése melletti ágálása azért Is, mert egyebek között „nemzetközi cenzúrával“ vádolta meg ezt a szervezetet annak fényében, hogy határozatot hozott a nemzetközi tájékoztatás megkönnyítéséről. Washingtonnak ez nyilván azért nem tetszik, mert az igazság terjesztésére törekvő sajtó könnyen leleplezi a Fehér Ház piszkos ügyelt, a latinamerikai népek ellen elkövetett provokációit, s a nemzetközi terrorizmus pártolását. Washington ármánykodására vet fényt Reagan elnök karácsonyi üzenete is, amelyben a nemzetközi helyzet kiéleződéséért mindenkit okéi, csak éppen nem saját kormányát. A Fehér Ház szemében így kerül a vádlottak padjára most az UNESCO is. Állítólagos cenzori szerepét azzal érdemelte ki az amerikai kormánytól, hogy tevékenységével a vonatkozó ENSZ határozat alapján akadályokat gördített az Egyesült Államok „információs Imperealizmusa“ kiterjesztésének útjába, s az összes koholt vádak mellett Washington ebben látja fő érvét, hogy kilépjen az UNESCO-ből. —in-Gyilkosok és pártfogóik Я . A nemzetközi terrorizmus legszembetűnőbb példája volt e hetekben a washingtoni pártfogást élvező somozista ellenforradalmi bandák nicaragual gaztette. A világ közvéleménye megismert egy nevet, mely jelezte, hogy eggyel tovább szaporodott az ellenforradalmi garázdálkodás áldozatainak száma. Az történt ugyanis, hogy a törvényes nicaragual rendszer ellen harcoló somozista bandák a szomszéd Honduras területéről betörtek Nicaraguába és a határövezetben megölték Schlaefer nicaragual püspököt, aki az ottani ha'adó rendszer őszinte támogatója volt, és rokonszenvezett a sandinista mozgalommal Is. A püspökről eleinte azt a hírt terjesztették, hogy jószántából követte a környező falvak lakosságának egy részét is elhurcoló ellenforradalmárokat, később azonban kitudódott, hogy az e’lenforradalmár banditák valóságos vérfürdőt rendeztek az elhurcolt polgári személyek körében, köztük gyermekeket Is felkoncoltak. Az ellenállást tanúsító püspöknek, a miszkité indiánok védnökének Is halál lett a sorsa. A nemzetközi közvéleményt megrázta a tragédia. Ugyanakkor nyílni kezdtek a szemek. Ki az, aki a nép érdekeit képviseli, és kt támad ellene fegyverrel?! A somozista banditáknak az amerikai hatóságok adják ingyen a fegyvert. és Reagan kormányzata tolerálja az amerikai segítséggel elkövetett garázdaságokat, melyek a világszervezetben is nem egy vita tárgyát alkották. Nicaragua népe és minden jőszándékú békeszerető ember a világon nyíltan rámutathat a Reagan-kormányzatra — ezek a gyilkosok védnökei és támogatói. Az amerikai kormány tehát decemberben ismét a vádlottak padlája került a nemzetközi terrorizmus pártolása vádjával. A közvélemény máris elmarasztalta visszaeső bűnösként: hiszen a délafrikai köztársaság fajüldöző rendszere is a támogatástői vérszemet kapva, újabb független afrikai államokat szemelt ki támadási célpontul. jelenleg Lesotho van soron, melynek megvédéséért az- ENPZ- közgyűlés felújuló 38. ülésszakának határozott és gyors intézkedéseket kell tenni. És természetesen népünk is haraggal ítéli el az Ango’ába betört UNITA-zsoldosok amerikai pártfogóit, hiszen nem utolsósorban ők a hibásak és felelősek azért, hogy az elhurcolt és mindmáig fogságban tartott csehszlovák állampolgárok állandó lélektani nyomás és stressz alatt é'nek. Washington az őt érő vádakkal . szemben úgy viselkedik, mint a síiket ember: amit nem hall meg, az nincs: legalábbis ezt hiszi.
