Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-07 / 1. szám
osztatlan adag részévé válnak, egyéni tulajdonságaik a komplex hatás révén hatványozódnak. A fehérjék és az energia közötti arány megoldása a répatermő körzetekben igen bonyolult feladatot jelent. Itt a hereféléket a vetésforgó gerincének tekintik, és ezek talajjavító hatása valóban vitathatatlan. A szarvasmarhák táplálása szempontjából azonban az energiadeficit kiegyenlítésére törekvés megköveteli, hogy a lucerna és a herefélék részarányának növelésével párhuzamosan, növeljük a szénhidrátos takarmányok vetésterületét, tehát a tömegtakarmányok össztermelését, és ennek megfelelően az állatsűrűséget is. Ez azonban megvalós! hatatlan, mivel a gabonafélék, esetleg más növények vetésterületének csökkentéséhez vezetne a viszonylag legtermékenyebb területeken, ugyanakkor táptalajt kínálna a szarvasmarha-tenyésztés területi széthelyezésének jelentős módosítására törekvésnek, ezt pedig istálló-kapacitások híján nem tudnánk megoldani. Ezért ezekben a körzetekben olyan gazdasági növényeket kell keresni és termeszteni, amelyek jé étrendi hatású és kellő energiatartalmú összetevőt biztosítanak a szarvasmarhák takarmányadagjának összeállításához. Ilyen gazdasági növények a kukorica [a magasabban fekvő vidékeken a szenázsolásra termesztett zab), de mindenekelőtt a kapás takarmánynövények, amelyeket korábban a nagyüzemi technológia szempontjából alkalmatlan gazdasági termékeknek minősítettünk. Az utóbbi években a kapások értékelésében nagy fordulatnak lehetünk tanút, mivel ezeknek a takarmányoknak — a termesztésükkel, betakarításukkal és tárolásukkal kapcsolatos, megoldatlan kérdések ellenére — több felbecsülhetetlen tulajdonsága van. Ezért termőterületüket az eddigi 16 ezer hektárról (1980) 1985-ig 30 ezer hektárra keli* növelnünk, és 1990 ben, a CSKP KB 13. ülésének határozata szerint, már 90 ezer hektáron kell kapás takarmányokat termelnünk (BENDA, 198?), A kapás takarmányokat, mindenekelőtt a takarmányrépát azért előnyös besorolni a tehenek és az üszők takarmányadagjába, mert kedvezően befolyásolják az állatok egészségi állapotát és termékenységét, serkentik a tejtermelést, ízletesek, alacsony rosttartalmúak és könnyen emészthetek. Ezek a tulajdonságok lehetővé teszik, hogy tömegtakarmányok formájában a lehető legnagyobb mennyiségű szárazanyagot etessük fel az állatokkal, takarékos abrakfogyasztás ellenére is nagy termelőképességet biztosítsunk. Az utóbbi években, a szarvasmarhák (elsősorban a fejőstehenek) termelőképességének növelésével párhuzamosan, egyre többen figyelmeztettek a takarmányadagok nitrát- és nitrit-tartalmának a szarvasmarhák egészségét és újratermelő-képességét veszélyeztető hatására. A problémát éppen a szénhidrátokban bővelkedő kapások segítségével oldhatjuk meg, mivel ezek kedvezően befolyásolhatják a takarmányadag pH-értékét. Az állatok egészségi állapotára és termelőképességének alakulására éppen azért vannak jó hatással, mert mérsékelik a takarmányadag nitrátjainak mérgező hatását. Nem szabad lebecsülni a fiatal állatoknak eddig mesterségesen adagolt vitaminok természetes vitaminokkal való helyettesítésének kérdését sem. Ebből a szempontból a murokrépa-fajok termesztésének lesz döntő jelentősége. A zöldtakarmányozás időszakában feltétlenül be kell tartani azt a szabályt, hogy a megtermelt tömegtakarmánynak legfeljebb 40 százalékát szabad közvetlenül feletetni, 60 százalékát pedig tartósítani kell. Ebből 87 százalék silózva és szeníázsolva kerüljön tárolásra. A takarmányok tartósításának kiegészítő módszere a hagyományos szénakészítés. így kellene tartósítani a télire szánt takarmány 25 százalékát. A legjobb minőségű szálas takarmányokat forrólevegős takarmányszárítással kellene tartósítani, mert a gyorsszárított takarmánnyal néhány állatcsoport esetében teljesen pótolni lehet az abrakot. Tény, hogy a szarvasmarhák táplálásának rossz étrendi színvonala, amely az állatok egészségi állapotának a szájon át történő fertőzés és az emésztési zavarok következtében beállott romlásában nyilvánult meg, a mezőgazdasági gyakorlatban meghonosodott, újszerű technológiájú szilázsolási rendszerekből ered. Ennek megelőzése érdekében korlátozzuk a frissen betakarított takarmány szilázsolását és áttérünk a nagyobb szárazanyag tartalmú, előfonnyasztott takarmány szilázsolására, mivel ez elősegíti az aránytalanul nagy szervessav-tartalmú. bomlási termékeket és mérgező anyagokat tartalmazó szilázsok etetésének korlátozását. A szénakészítést elsősorban azokban a mezőgazdasági vállalatokban szorgalmazzuk, ahol kialakították a begyűjtés és főként a tárolás nagyüzemi formálnak feltételeit. Amint tapasztaljuk, ezekben a vállalatokban a szénakészítésnek is meg vannak a maga problémái. .Elsősorban a nagy befogadóképességű tárolókban végzett utánszárltás követel nagy gondosságot és technológiai fegyelmet. Szakszerű becslések szerint, a takarmányozási technika jelenlegi színvonala a termelést az adott táplálóanyag-tartalom mellett kb. 15—20 százalékkal csökkenti (KOLÁR). A szarvasmarha-tenyésztés nagyüzemi formál és különféle technológiai rendszerei megkövetelik a takarmányozási technika és takarmányfeldolgozás módosítását. Az állattartás és takarmányozás csoportos módja megkívánja, hogy kizárjuk a takarmányadag ízletesebb, illetve értékesebb összetevőinek kiválogatását és elsődleges fogyasztását. Ennek a követelménynek tesz eleget a keveréktakarmány, vagyis az olyan takarmányadag, amelyben a megfelelő arányban adagolt takarmányféléket olyan formában keverik össze, amely kizárja az egyes összetevőknek a takarmány kezelése idején való, ismételt elkülönülését. Csak a központi takarmánykeverő üzemek rendszere teszi lehetővé az állatok táplálásának tényleges irányítását, mivel a takarmány elosztása és előkészítése szakember kezében van. A jelenlegi viszonyok között, amikor a mezőgazdasági gyakorlat a szükséges tömegtakarmányokat — az adott éghajlati feltételeknek megfelelően — csupán 80—90 százalékban képes biztosítani, a keveréktakarmányok alkalmazását a legfontosabb intézkedések egyikének kell tekintenünk. Ez — az ízék-veszteségek korlátozásával együtt — jelentősen csökkentheti a takarmányhiányt (K0ĹÄR 1982). A takarmánykeverék gazdaságosságának, és általában a keverési technológia fejlesztési lehetőségeinek sarkallatos problémája jelenleg a szállítás területére, illetve a hajtóanyagszükséglet szakaszára tolódott át. Az új központi takarmánykeverő üzemek építését csak az egyes mezőgazdasági üzemek szállításának kimondottan exakt elemzése alapján lehet elkezdeni. A keverőüzemeket ugyanis az összpontosítás további elemének kell tekinteni, amely törvényszerűen maga után vonja a termelés gazdasági bázisának kiszélesítését és a szállítási távolságok növekedését. A répatermesztési körzetek sajátságos problémája a cukorgyári répaszelet hasznosítása. Ennek a takarmánynak nagy szerepet kellene játszania elsősorban a fejőstehenek táplálásában, méghozzá két rövidebb időszakban. Először répakampány idején, amikor a cukorgyári répaszeletet friss állapotban takarmányozzuk fel. A takarmányadagban — a répafej-szitázszsal kombinálva (amely kezdetben még nincsen eléggé megerjedve) — elsősorban a tejtermelésben érvényesül jól. Nehézségek akkor merülnek fel, ha hosszabb időre, júliusi és augusztusi felhasználásra akarjuk tartósítani. Ugyanis a fehérjetartalmú, öregebb zöldtakarmánnyal keverve tartósított répaszelet ezekben a hónapokban kiváló eredményekhez vezet a tejtermelésben. A cukorgyár! répaszelet jó minőségben való eltartásának nehézségei a cukorrépa feldolgozásának jelenlegi technológiájából erednek. Ugyanis a mezőgazdasági üzemek erősen roncsolt szerkezetű és minimális erjeszthető szénhidrát-tartalmú répaszeletet kapnak a cukorgyártól. A répaszelet puffer-képessége minimális, a keletkező savaknak nincs mivel kötődniük, így a pH-érték többnyire 4 alá süllyed. Következésképpen a szilázs sok szerves savat tartalmaz és a szarvasmarhák etetésére kevésbé alkalmas. A cukorgyár! répaszelet savanyodására jellemző a szénhidrát-maradványok vajsavas erjedése, és elsősorban a pektinanyagok anaerob feltételek közötti keletkezése. A tartósító hatás szempontjából ajánlatos a savanyítási folyamat intenzitását lehetőség szerint korlátozni. A savanyítási folyamatok korlátozására — tartósító anyagként — formaldehidet és formaldehid-bázisú készítményeket, tehát erős szerves savakat javasolnak. Az így nyert takarmányt -nem erjesztő savak segítségével, hanem vegyileg tartósították, ezért NON/FERMENTED jelzéssel látják el (CÍFKA 1982). nézzük a példákat A tananyagban felsorolt példákat olyan — sikeresen gazdálkodó — mezőgazdasági üzemekből vettük, amelyek a mezőgazdasági termelésben már évek óta tartós és meggyőző eredményeket érnek el. 1. A szarvasmarhák táplálását irányító központ, Hradec Králové Ez a szarvasmarhák táplálását irányító központ (a továbbiakban csak SZTIK) 1981. május 1-én kezdte meg működését. Irányító munkájának célja a takarmányok kihasználásának ésszerűbbé tétele. Tevékenységével Igyekszik előmozdítani a hazai takarmőnyforrások gyarapodását, ami szükségessé teszi, hogy a követelményeket összhangba hozza a gazdasági tömegtakarmányok termelésével és biztosítsa a takarmányozási rendszerek által megkövetelt takarmányösszetételt. Az SZTIK a körzeti mezőgazdasági laboratórium útján gondoskodik a szarvasmarhákkal feletetett takarmányok rendszeres laboratóriumi elemzéséről. A takarmányvizsgálat révén szerzett táplálóérték-adatok, és az adott takarmányozási időszakban rendelkezésre álló takarmánymennyiség alapján irányítja vagy kidolgozza a szarvasmarhák egyes csoportjainak takarmányadagját, 6 így biztosítja a takarmány ésszerű kihasználását. Alközpont a mezőgazdasági üzemek zootechnlkusaival és takarmány-felelőseivel, valamint az agronómiái szolgálattal karöltve, rendszeresen felülvizsgálja és értékeli a takarmánynövények állapotát, és a megfelelő fejlettségi állapotban javasolja azok zöídtakarmányozásra vagy tartósításra való felhasználását. Tekintetbe veszi természetesen a körzeti mezőgazdasági laboratórium adatait (szárazanyag- és rosttartalom) is. Hasonlóképpen jár el szilázsoláskor és szenázsoláskor Is, amikor elsősorban a növényzet szárazanyag-tartalmát kíséri figyelemmel. Továbbá figyelemmel követi és ellenőrzi az őszi takarmánybetakarításit, s meghatározza a takarmánynövények betakarítási sorrendjét, hogy az esetleges takarmányfölösleget tartósítással hasznosíthassák. Folyamatosan ellenőrzik az abraktakarmány forgalmazását' és feletetését, értékelve a kihasználás mértékét. Hasonlóképpen ellenőrzik a zöldtakarmány behordását és hasznosítását. A takarmányadagok összeállítása után az SZTIK az egész takarmányozási Időszak folyamán ellenőrzi azok megtartását. Komoly gond, hogy az egy számosállatra jutó, megtermelt szárazanyag-mennyiség kevés és hiányzik a nyári takarmányadagból a stabilizációs összetevő, amellyel a tenyészidő folyamán a zöldtakarmány ingadozó minőségét kiegyenlíthetnénk. Az SZTIK a kidolgozott takarmánymérlegek alapján állítja össze a takarmányadagokat és javaslatot tesz a szántóföldi takarmánynövények szerkezetének megváltoztatására. A préselt (szemcsézett, brikettezett) takarmányok készítése szakaszán 8 kooperációs körzetben működnek közre. A Babícel VKT esetében a kooperáció minden takarmánynemre kiterjed. A központ dolgozza ki a mezőgazdasági vállalatok számára az előzetes takarmánymérleget, s minden szarvasmarha-csoport átmeneti és téli időszakra érvényes takarmányadagját. A takarmányadagok szárazanyag-tartalma nem minden esetben felel meg a követelményeknek. Ez különösen azokra a vállalatokra érvényes, amelyekben nagy az állatok termelőképessége. A nagy termelőképességű tenyészetek számára feltétlenül elegendő szénát kell biztosítani. Fokozatosan megteremtik a többkomponensű keveréktakarmányok gyártásának feltételeit. A szarvasmarhák egyes kategóriáinak termelőképességét csak úgy növelhetjük, ha biztosítjuk a takarmánynövények megfelelő összetételét. Az SZTIK a téli időszakban folyamatosan kutatja a nem hagyományos takarmányforrások kihasználásának lehetőségeit, és segít megoldani a takarmánygondokat azokban a mezőgazdasági vállalatokban, melyekben az aszály vagy más okok miatt alacsonyabb takarmányhozamokat értek el. Hasonlóképpen Irányítja a mezőgazdasági vállalatok szarvasmarha-államányának ásványianyag-ellátását. Az SZTIK működése a járás mezőgazdasági vállalatainak 80 százalékára terjed ki. A központ dolgozói hetente kétszer takarmánymintát vesznek, ezeket elektronikus számítógép elemzi, és egyúttal kidolgozza a mezőgazdasági vállalatok számára a takarmányadagok legmegfelelőbb összetételét. A központ kidolgozta a takarmányok kihasználásának kötelező rendszerét. Az 1982-es év 3. negyedéve takarmány-fogyasztásának felső határát 18 ezer 590 tonna abraktakarmányban és 17 ezer 940 tonna takarmánykeverékben határozta meg. Ezt a határér*éket a negyedév folyamán 324 tonna abraktakarmánynyal emelték, amit a termelés serkentésére és a tejfelvásárlás' eredmények javítására fordítottak. Az abrakot a 4 ezer literen felüli termelőképességű tehenekre írták szét. A jmi által irányított mezőgazdasági vállalatok a 3. negyedévben 19 ezer 342 tonna abrakot vételeztek (a tervet 426 tonnával, azaz 2,2 százalékkal lépték túl), takarmánykeverékekből viszont 18 ezer 226 tonnát vettek át, vagyis 38 tonnával kevesebbet a tervezettnél. Az előirányzott mennyiséget túlhaladó abraktakarmányt a következő negyedévben meg kellett takarítaniuk az üzemeknek. A kötelező érvényű takarmányozási rendszer feladatainak szellemében kidolgozták az 1983-as évre szóló, előzetes takarmánymérlegeket. E mérlegek szerint a kerületi mezőgazdasági igazgatóság irányítása alá tartozó mezőgazdasági üzemekben az abraktakarmárty-szükséglet 1983-ban csak 86,01 százalékban van fedezve (beleértve a központi takarmányalapból tervezett kiutalást is), a tömegtaknrmány-szükséglet viszont keményítőértékben 104,7 százalékra biztosított. A takarmánymérlegeket a mezőgazdasági vállalatok 1982. október 15-ig dolgozták ki. A termékenységre eső abrakíakarmány-szükséglet: 1 liter tej — norma 0,27 kg, valóság 0,25 kg. Hízómarhák 1 kg-os súlygyarapodása — norma 2,20 kg, valóság 1,91 kg. Hízósertések 1 kg-os súlygyarapodása — norma 3,65 kg, valóság 3.20 kg. 1 kg tojás kitermelése — norma 0,17 kg, valóság 0,166 kg. 1 kg pecsenyecsirke előállítása — norma 2.50 kg, valóság 2,48 kg. A felsoroltakból láthatjuk, hogy a feladatok teljesítését döntő módon az összetételében kiegyensúlyozott táplálás és a megfelelő takarmányalap biztosítása befolyásolja A Hradec Králové-i járásban a takarmányalap stabilizálását és a szarvasmarha-állomány racionális táplálását döntő módon az SZTIK befolyásolja. A szarvasmarhák táplálásának irányítási rendszere befolyásolja a szántóföldi takarmánytermelés összetételét az agrotechnikát, a betakarítás és a tartósítás módját, tehát a mezőgazdasági termelés irányításának szerves részét képezi. 2. A zubereci Szlovák Nemzeti Felkelés Efsz A zubereci Szlovák Nemzeti Felkelés Efsz 1972. október 21- én alakult meg két község, Habovka és Zuberec egyéni gazdáinak összefogása következtében. Az összpontosított mezőgazdasági földterület 2 ezer 575 hektárt tett, ebből 452 hektár volt szántóföld. A magángazdáktól átvett föld elhanyagolt állapotban került a közösbe és nem felelt meg a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek. Kezdetét vette a talajjavítás, ami még jelenleg is folyamatban van. Az állattenyésztési termelés elsősorban a szarvasmarha- és juhtenyésztésre Irányult, ami meghatározta a növénytermelés feladatát is — biztosítania kellett a szükséges takarmányalapot. A mezőgazdasági földterület nagysága 1981-ben, a földalap keretében végrehajtott változtatások, a határmegállapítások és a talajjavítás után 2 ezer 600 hektár lett. Az állatsűrfiség ebben az évben (a közös mezőgazdasági vállalatokban tartott növendék- és hízómarhát nem számítva), 100 ha mezőgazdasági földterületre átszámítva, 52 számosállat vo-lt. Az állattenyésztési termelés elsősorban juhtenyésztésre (1500 db), tehéntartásra (500 db) és üszőnevelésre irányult. A Zubereci Efsz által müveit terület az Orava folyó vízgyűjtő területéhez tartozik. A müveit terület lejtős jellegű, túlnyomórészt északnyugati és délnyugati fekvésű. Alsó határa 740 m magasan van a tengerszint felett, a legmagasabban fekvő területek tengerszint feletti magassága 1140 m. A terület a hideg északi szelek közvetlen hatásától általában védett, lejtési szöge többnyire 13—38 fok között mozog. Körülbelül 1100 hektárnyi területen végeztek talajjavítást, 465 hektáron befejezték a meliorációt. A növénytermelés Irányzatát az adott természeti feltételek szabták meg. A közös gazdálkodás kezdeti időszakában a termelési eredmények igen ingadozóak voltak, ami főként a földalap rendezetlenségével és az uralkodó éghajlati feltételekkel magyarázható. A mezőgazdasági földalap rendezésének az 1980- ban megvalósított leltározás adott végleges formát. Mindaddig kis földcsíkokat tartottak nyilván, amelyek gyakran elszigeteltek, gépekkel megközelíthetetlenek, néha fél hektárosnál kisebb terjedelműek voltak. Az egyes gazdasági növények termelési tervében nem vették tekintetbe az éghajlati és talajfeltételeket. Az adottságoknak kevésbé megfelelő vagy teljesen alkalmatlan gazdasági növényeket termesztettek, így nem csoda, hogy a terméshozamok gyengék és ingadozóak voltak. Az árpa legnagyobb átlagos terméshozama az 1973—1976-os években 1,35, a zabé 2,2, az őszi búzáé 3,53, az őszi rozsé 4,8, a burgonyáé pedig 14,1 tonna volt. Az egyéves szántóföldi takarmánynövényekből — szé-
