Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-07 / 1. szám

1984. január 7.-SZABAD FÖLDMŰVES Sör- és malaragvartásunk eredményei és távlatai Aránylag gyakori téma, hogy Szlo­vákia sörgyártásának nincs hagyomá­nya. Egyesek szerint az itteni minő­ség nem éri el a csehországi söröket. Adatok bizonyitják viszont, hogy a fenti állítás nem helytálló. Vychiíén ugyanis több mint 500. Haván 348, Hlohovecon 2Б0, Bytöőn 1ЭВ, Poprá­­don 170, Kassán (Košice) 125, Micha­­lovcén 115, Bratislavában pedig 110 éves múltja van a sörgyártásnak. Ahol Ilyen gazdag múltra tekinthet vissza a sörgyártás, ott a minőség sem maradhat el. Tény viszont, hogy az élelmiszeripar szocialista átépíté­sét követő években a sör- és maláta­­iparban is gyökeres változások tör­téntek. Az eltelt évtizedekben az ipar­ág kapacitása társadalmunk gazda­ságpolitikai céljaival úgyszólván azo­nos ütemben nőtt, és termelése is bő­vült. Ez abból is látható, hogy az iparág 35 évvel ezelőtt mindössze 28 ezer tonna malátát termelt, és 950 ezer hektoliter sört forgalmazott. A következetes fejlesztési politika, a társadalom által meghatározott be­ruházói keretek révén viszont korsze­rűvé fejlődött az iparág, s lehetővé vált, hogy mintegy 200 ezer tonna malátát gyártsanak, többb mint В mil­lió hektoliter sört és 1 millió 500 ezer hektoliter üdítőitalt forgalmazzanak évente. A maláta összmennytségének több mint 57 százalékát, a sörből pedig mintegy 540 ezer hektolitert szállíta­nak külföldre. A malátát 20, a sört pedig 7 országba szállítják, örvende­tes, hogy a gyártmányok jó hírnevet szereztek Szlovákia sör- és maláta­iparának. Az utóbbi 6 évben készült el a ter­melési-gazdasági egység legújabb ma­látagyártó üzeme Velky Šariš-ban, ugyanakkor Banská Bystricán, Mar­tinban, Poprádon. Ružomberokban korszerű szódagyárat adtak át, s a bratislavai szódagyár is rövidesen el­készül. Bytčán és más körzetekben kezdetét vette a sörgyár felújítása és más kapacitások bővítése. Kiemelt fel­adatnak tartják például az ógyallal (Hurbanovo) malátagyár bővítését, hogy több kiváló minőségű maláta juthasson exportra. A fejlesztést tervezetben számolnak a sörgyártás bővítésével is. Sajnos a régi üzemrészlegek közül néhány ha­marosan hasznavehetetlenné válik, esetleg átszervezésre szorul. Emiatt a termelési kapacitás nem a feltétele­zett 3 millió 120 ezer. hanem csupán 1 millió 800 ezer hektoliter többlettel növekszik. A termelési-gazdasági egység álló eszközeinek értéke eléri a 2 milliárd 400 millió koronát. Számolnak azzal, hogy a 7. ötéves tervidőszak végére az állóeszközök értéke eléri a 3 mil­liárd koronát. Ez mindennél jobban bizonyítja, hogy ez az iparág mennyit fejlődött az eltelt 35 esztendőben. Štefan Junas mérnök, vezérigazgató kiemelte, hogy a sör- és malátaipar fejlesztésében a vállalati és az üzemi munkakollektívák elévülhetetlen ér­demeket szereztek. A termelési-gaz­dasági egység több mint 160 szocia­lista brigádjának 2620 tagja segíti a célok megvalósítását, s a benyújtott újítások és szabadalmak gyakorlati megvalósításával mintegy 8 millió ko­rona többlethaszon elérése válik le­hetővé. Egy-egy dolgozó munkater­melékenysége évente túlhaladja a 102 ezer koronát. A munkakollektívák versenyszelle­mének állandó ébrentartásával, a tu­dományos-műszaki vívmányok érvé­nyesítésével arra törekednek, hogy minél teljesebb legyen a fogyasztók igényeinek kielégítése, a termelési célok — ide értve a gyártmányfej­lesztést is — megvalósítása, az ener­giahordozók ésszerű felhasználása, az alapanyagok veszteségmentes tárolá­sa és feldolgozása, a technológiai és a munkafegyelem következetes betar­tása. a gyártó kapacitások minőségi karbantartása, a brigádmozgalnm ál­landó serkentése, a nehéz kézi mun­ka fokozatos kiküszöbölése, stb. A termelési-gazdasági egység tiszt­ségviselői arra törekednek, hogy még szorosabbra fűzzék a kapcsolatot a nyersanyagot termelő mezőgazdasági üzemekkel. A standard minőségű nyersanyag növelésének reményében bontakoztatták ki partnereik között a szocialista versenyt. Azon gazdaságo­kat, amelyek standard minőségű sör­árpát forgalmaztak, jutalomban része­sítették. Nem kis problémát okoz a sör- és malátaipar vezetőinek, hogy az utób­bi években forgalmazott sörárpa mi­nősége csak részben kielégítő. Az összmennyiségnek csak kis hányada érte el a standard minőséget, mert több nitrogént adtak az árpa hektár­jára, mint amennyi kellett volna. Szlovákia mezőgazdasági üzemei évi átlagban mintegy 750 ezer tonna árpát termelnek. Az összmennyiségből 260 ezer tonna sörárpa kellene a fel­dolgozó iparnak. Sajnálatos, hogy jó néhány gazdaságban hasonlóan trá­gyázták a sörárpát, mint a takarmá­nyozásra szánt árpát. Ez pedig alap­vető hiba. Nem a véletlen műve te­hát. hogy az első és a második minő­ségi osztályba sorolható sörárpa mennyisége nem elegendő. A múlt év­ben például az első minősítést elért árpából 5620, másodosztályúból pedig mintegy 25 ezer tonnát vásároltak fel. Annak érdekében, hogy az iparág a lehető legtökéletesebben teljesíthesse exportfeladatát, Csehországból 2300 tonna standard minőségű és 4413 ton­na másodosztályú sörérpát szereztek be. Említést érdemel, hogy a tőkés pia­con a standard minőségű sörárpa ton­nája jelenleg 220 dollárba kerül, a maláta tonnájáért viszont csak 250 dollárt számítanak. A fentiekből lát­ható, hogy kifizetődőbb lenne a stan­dard minőségű sörárpa exportja. A malátagyártás ugyanis nagyon ener­gia- és munkaigényes folyamat. Csak természetes, hogy a kifizetődőség mértékének az eldöntése a közgazdá­szok feladata. Bárhogyan is dönte­nek. haladéktalanul szükséges, hogy a mezőgazdaság az eddiginél lénye­gesen jobb minőségű söripari nyers­anyagot termeljen és forgalmazzon. A közelmúltban már olyan elképze­lések megvalósítása is szóba került, hogy a malátagyárak körzetében több ezer hektáros sörárpatermelő bázis­gazdaságokat kellene létesíteni, hogy biztosítható legyen a standard minő­ségű nyersanyag jelentékeny mennyi­sége. Ennek lényege abban van, hogy a sör- és a malátaipar szakemberei közvetlenül befolyásolhatnák a sör­árpa termelésének technológiai folya­máét, természetesen a szakszerű trá­gyázást is. Még nem tisztázott persze, hogy ezen bázisok szervezeti szem­pontból a sör- és malátaiparághoz, vagy pedig a mezőgazdasághoz tar­toznának. A Szlovákiában gyártott sörök jó minőségének a bizonyítéka, hogy a Csehszlovákiában készített 20 fajta sör közül a Szovjetunióban végzett minősítés során az Aranyfácán került ki győztesen, a Budvar sör pedig má­sodik lett. Attól eltekintve, hogy a sör- és ma­látaipar vezetőinek problémát okoz a vártnál gyengébb minőségű árpa hasznosítása, mégis arra törekednek, hogy a készítmények minősége egyre jobb legyen. A sörválaszték minőségi javítása mellett az üdítő italok eltart­hatósági idejének meghosszabbítására törekednek, mert a minőség már ki­elégítő. Az üdítő italok mennyiségé­nek növelése viszont a szörpök kor­látozott készlete miatt egyelőre nem szorgalmazható. Az idén mégis arra törekednek, hogy a korábbi valóság­hoz viszonyítva a sörtermelést leg­alább egy, az üdítő italok gyártását pedig öt százalékkal növeljék. Az iparág vezetőinek a múltban az is gondot okozott, hogy a kelleténél kevesebb volt a palack. Közben vi­szont annyi üveg halmozódott fel, hogy a készletekből nagy tételben exportra is jutna. Ennek lehetőségé­ről tájékoztatták a KOOSPOL külke­reskedelmi vállalatot. A gyártmányok választékának köz­vetlen minőségi ellenőrzése, illetve a többlépcsős irányítás kiküszöbölése arra sarkallja a vezérigazgatóságot, hogy az ógyallai és a bratislavai sör­gyárat belátható időn belül, a nyit­­rai sörgyárat pe­dig a későbbi idő­szakban vállalattá fejlessze. Az új szervezeti besoro­lással a vezérigaz­gatóság közvetle­nül, vagyis közbe­eső szervek nélkül irányíthatja majd a vállalatokat. Mi­vel az őgyallai sörnek és malátá­nak külföldön jő piaca van. a válla­lati jogkör s a vezérigazgatóság közvetlen irányítá sa kedvezően be­folyásolhatja mind a termékminőség mind az exportké­pesség javulását. HOKSZA ISTVÁN A moesarak Természeti környezetünk egyik sa­játságos része a mocsarak és lá­pok világa. A megítélés szempontjai­tól függően tekinthetjük őket a szú­nyogok fészkének, területrablóknak, csúnya. szükségtelen területeknek, használhatjuk szemétdombnak vagy lerakodóhelynek. Csak kevesen isme­rik az egyedi, páratlanul érdekes élő­világ szépségét, rejtelmeit és jelentő­ségét. Ismerkedjünk meg néhány ténnyel, melyek indokolják a mocsa­rak védelmének szükségszerűségét. A mocsarak elhelyezkedése nem véletlenszerű. Rendszerint mélyedé­sekben, a régi folyómedrek helyén, vagy a homokdombokkal elzárt, agya­gos talajú területeken alakinak ki. Fontos szerepük van a viz talajbeli és föld alatti vándorlásában és fel­­halmozódásában. Indokolatlan bete­metésük vagy lecsapódásuk csak ke­vés és igen silány földet juttat a me­zőgazdaságnak. ám annál több későb­bi gondot. A visszaszorított viz ntat keres a felszínre, és gyakran éppen az értékes, már jól rekuítivált földe­ket teheti tönkre. A sorozatosan le­csapolt mocsarak mentén fokozódik a talaj kiszáradása, csökken a talaj­víz szintje, és azt újabb költségekkel, fáradságos munkával — öntözéssel kell pótolni. Ez a paradox tény is rá­mutat arra, hogy jobban kell ismer­nünk. becsülnünk és hasznosítanunk a természetes erőforrásokat és lehe­tőségeket. Nem lebecsülendő a mocsarak víz­tároló szerepe. A nyílt vízfelületek befolyásolják a vidék klímáját. Ezt negatív értelemben tapasztaljuk olyan helyeken, ahol tömeges lecsapoláso­­kat végeztek. A helyi párolgás csök­kenése kedvezőtlenül befolyásolja a felhőképződést. A természetes állóvi­zek ipari célt szolgálhatnak. Tndjuk, hogy mennyire szükséges az ivóvíz célszerű és takarékos felhasználása, ezért öntözésre, építkezésekre stb. megfelel a mocsarak vize. Mivel ezek rendszerint az üzemek és települések közelében vannak, nem válik szüksé­gessé a drága és energiaigényes szál­lítás nagyobb távolságokról — per­sze, — amíg megvannak!. A mocsa­rak kiszárítása egyenesen katasztró­fába következményekkel járhat. Fel­számolásukkal igen savanyú, eUivata­­gosodó talajt nyerünk, amely gyúlé­konnyá válhat! Szomorú tapasztalato­kat szereztek ilyen beavatkozásokkal például a szovjet mezőgazdászok Moszkva környékén és Belorusiziá­­ban. valamint Kanadában. A mocsári növényi társulások igen termékenyek, amit az iszapban fel-A CSKP KB 8. ülésének határozatait szinte naponta tárgyalják a pártszer­vek. a pártszervezetek, a szakszerve­zetek. A tudományos-műszaki fejlesz­tés ugyanis fontos területe a terme­lésnek. Az üzemek és vállalatok ter­mékei anélkül nem érvényesülnének a külföldi piacokon, sőt hazánkban sem. Ez a kor követelménye* Az Agrozet komáromi (Komárno) üzemében gondosan áttanulmányoz­ták a CSKP KB 8. ülésének határoza­tait. Lebontották az üzem feltételeire, az egyes munkahelyeken Is megtár­gyalták azokat. A múlt évben, novem­ber elején a pártszervezet az üzemi szakszervezeti bizottsággal és a gaz­dasági vezetéssel karöltve konferen cián tárgyalta meg, hogyan is kíván­nak előbbrejutni a tudományos-mű­szaki fejlesztésben. Mint ismeretes, az Agrozet komáro­mi üzemében többek között burgo­nyaültető és burgonyaosztályoző gé­peket gyártanak a külföldi és hazai mezőgazdasági üzemek részére. Láto­gatásomkor az üzem igazgatóhelyet­tesétől. Szabó Lajostól arra kértem választ, hogyan váltják valóra a CSKP KB 8. ülésének határozatait. Elmon­dotta. hogy éppen az említett konfe­rencián konkrét programot hagytak jóvá. amely a tudományos-műszaki fejlesztés feladatait tartalmazza, a 7« vedebneben halmozódó bomló szerves anyagok maximális hasznosítása biztosít. El­képzelni is nehéz, hogy milyen mó­don képesek a vízinövények haszno­sítani a napenergiát és termelni a szerves anyagot. Például a mérsékelt égövi termőföld, a modern agrotech­nika vívmányai segftségével 1 hek­tár gabonaföldről kb. 3—4 tonna szer­ves száraz anyagot (beszámítva a ma­got isi tud biztosítani, míg a mocsa­ras rétekről és a vizek partjairól ka­szálással évente 20—20 (!) tonna szá­raz takarmányt lehet nyerni. Az ada­tok birtokában érdemes elgondolkod­ni a kiszárítás értelméről és talán ér­demes újból nedves kaszálókká és le­gelőkké „rekultiválni“ a silány minő­ségű, szikesedő földeket. Hasonló akciókra már sor került a Szovjetunióban, az Egyesült Államok­ban és más országokban. Példánl Finnországban kb. 300 ezer hektár szántóföldet alakítottak újból kaszá­iévá. Hazánk éghajlati körülményei között kitűnően termelhető bizonyos mocsarakban sok haszonnövény is, például a kálmos vagy a vidrafű. Ezek fontos gyógyszeripari és szesz­ipari nyersanyagok, s jelenleg nagy részüket külföldről importáljak devi­záért. Nem elhanyagolható az a le­hetőség sem, hogy az alkalmas mo­csarakat haltenyésztésre hasznosít­suk. Elmúlt az a korszak, amikor ha­lászati tárolók céljaira csak hatalmas kiterjedésű vízfelületeket tudtunk el­képzelni. A kutatások jelenlegi állása szerint célszerűbb a tavacskák sorozata, ami­nek természetesen más pozitívumai is vannak, például az üdülési lehe­tőségek, a klimatikai hatás stb. A va­dászok jól tudják, hogy a megőrzött és kevéssé bolygatott mocsarak az állatok igazi paradicsomai. A vadász­ható fajok rendszeres kilövése nem­csak sportlehetőséget biztosít. Lehet ennek népgazdasági haszna is. Legutoljára szólnék a mocsarak szerepéről a természettudományban és a természetvédelemben. Ezek a te­rületek jelenleg is a megfigyelés és kutatás fontos forrásai. Az itt élő növény- és állatközösségek vizsgála­ta segíti ismereteink további bővülé­sét a természeti folyamatokról. A mo­csarakban sok védett és veszélyezte­tett növény és állat él. Ezek élet­terének megőrzése nemcsak esztétikai és környezetismereti feladat, hanem egyben döntő fontosságú a genetikai állomány megőrzésének céljából a jö­vő kutatói számára. ötéves tervidőszak utolsó két eszten­dejére. Ennek alapján az Agrozet ko­máromi üzeme négy új termék próba­gyártását kezdi meg. Elsősorban a hat- és négysoros burgonyaültető és burgonyaosztályozó gépek iránt van érdeklődés itthon és külföldön, mivel ezek korszerűbbek lesznek az eddig gyártottaknál. Megjegyzem, hogy a négy- és hatsoros burgonyaültető gé­pek — a hazai mezőgazdaság részére gyártják és szállítják — az I. osztály­ba vannak sorolva. E két gépfajta az üzem össztermelésének 25,3 százalé­kát teszi ki, és az idén már sorozat­ban gyártják. Az 1984-es esztendőben tovább kor­szerűsítik gyártmányaikat. Elkészül egy újabb hatsoros burgonyaültető gép kísérleti példánya — speciálisan csak az NDK mezőgazdasága részére. Ez az új innovált gép nagyobb telje­sítményű és jobb minőségű lesz, mint az eddig gyártott hatsoros burgonya­ültetők. A kísérleti sorozat 1984 ne­gyedik negyedében készül el. Soro­zatgyártásra pedig 1985 januárjától kerül sor. Reméljük, a korszerűsített, innovált gépek és az Agrozet komáromi üze­mének további gyártmányai öregbítik majd a csehszlovák mezőgazdasági gépgyártás jő hírnevét. Dr. Kolozsi Ernő _BOGOLY JÁNOS Korszerűsítik gyártmányaikat

Next

/
Oldalképek
Tartalom