Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-11 / 6. szám

N .v 1984. feSrnár ll-SZABAD FÖLDMŰVES 3 1 A SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL Gyorsul a gazdasági fejlődés 'A Szovjetunió Minisztertanácsa legutóbbi ülésén a tavalyt gazdaság- és társadalomfejlesztési terv végrehajtásával és az állami költségvetés tel­jesítésével foglalkozott. Megállapították, hogy a nemzeti jövedelem 1982-höz képest 3,1 százalékkal, az ipari termelés 4 százalékkal növekedett. A mun­katermelékenység az iparban 3,1 százalékkal, a mezőgazdaságban 8 száza­lékkal nagyobbodott. A mezőgazdasági termelés volumene tavaly 5 száza­lékkal előzte meg az 1982. évit. Az illésen különösen nagy gondot fordítottak a tudományos-műszaki fej­lesztésre. a termelés automatizálására, a legkorszerűbb technológiai eljá­rások alkalmazására. Az SZKP Központi Bizottsága egy konkrét kerületi pártszervezet mun­káját vizsgálva hozott általános érvényű határozatot a pártszervezeteknek az élelmiszerprogram végrehajtásával kapcsolatos feladatairól. A határozat további feladatokat határozott meg a pártbizottság részére az élelmiszer­programban kijelölt feladatok teljesítése érdekében. A határozat értelmé­ben nagyobb mértékben kell támaszkodni a pártalapszervezetekre. növelni kell befolyásukat a gazdasági és társadalmi feladatok végrehajtásában. Fo­kozott figyelmet kel! fordítani a hanyag gazdálkodás elleni küzdelemre, ■ minimálisra kell csökkenteni a veszteségeket. ESEMÉNYEK MARGŐJáRA Kipróbált li szegi meg a megállapodásokat? Bonnban botrány botrányt ér. Még Jól emlékszünk von Lambsdorf egykori gazdaságügyi miniszternek a Frick­­konszernnel kapcsolatos megveszte­getési botrányára, amelynek kapcsán köztisztviselőhöz méltatlan magatar­tás esetei leplezSdtek le. Most űjabb botránya van Bonn-nak, s ennek kap­csán a tiltakozások pergőtüzében álló egyik főszereplő nem más, mint Wör­­ner hadügyminiszter. A szenvedő alany Günter Kiessling nyugatnémet tábornok, a NATO európai főparancs­nokának helyettese, akinek leváltását a bonni hadügyminisztertől maga a főparancsnok kérte. Világos megoko­­lás nem volt. Am kitudódott, hogy a tábornok többször Is helytelenítő ki­jelentéseket tett a NATO európai stratégiájáról és politikai lépéseiről. S természetesen bírálta a bonni had­ügyminisztert Is. Am, hogy mégis legyen valamilyen botcsinálta ok a Kiessling Idő előtti kényszernyugdíjazásra kárhoztató módszerek megszabadulni a számára kényelmet­lenné vált Kiesslmgtől, hogy kapcso­latai révén elvesztette megbízható­ságát. A történet alaptalanul Rédl Alfréd ezredesnek, az Osztrák-Magyar Monarchia egykori hírszerzési főnö­kének ismert „botrányára“ utal. Meg kell jegyeznünk, hogy a fasiz­mus hatalomra jutása után a harmin­cas években Hitler Is úgy próbált megszabadulni mozgalmi vetélytár­­saitól, hogy a homoszexualitás vádjá­nak gyanújába keverte őket, kivel az SS-legények sortüze végzett, kit pe­dig „törvényes úton“ kényszerltettek katonai funkcióiról való lemondásra. Kiessling esete vészesen emlékeztet a múltra. A kényelmetlenné vált em­berektől a legszennyesebb eszközök­kel Is Igyekeznek megszabadulni. Itt említhetnénk Gert Bastian hadsereg­­tábornok leváltását, amit azzal „érde­melt kí“, hogy békeharcossá lett és szembehelyezkedett a NATO ember-Д Szovjetunió washingtoni nagy­­követsége emlékeztetőt nyújtott át az amerikai külügyminisz­tériumnak a fegyverzetellenőrzés- és csökkentés kérdésével, valamint azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Álla­mok miként teljesíti e területen vál­lalt jogi és politikai kötelezettségeit. Az okmány megállapítja, hogy az amerikai fél magatartása, negatív lé­pései súlyos aggodalomra adnak okot. Az Egyesült Államok olyan új hadá­szati témadórendszerek gyorsított ki­­fejlesztését kezdte meg, mint az MX, a Midgetman interkontinentális bal­lisztikus rakéták, a Trident rakétákat hordozó atom-tengeralattjárók, a B-l В és Stealth hadászati bombázók, a Shuttle típusú űrrepülőgép, valamint a nagy hatótávolságú légi, tengeri és földi telepítésű robotrepülőgépek. Az Egyesült Államok katonai kiadásai 1985 és 1989 között a tervek szerint elérik a 2 ezer milliárd dollárt, vagy­is, csaknem annyit, amennyit e célra az elmúlt harmincöt évben költöttek. Mindezt a katonai fölény elérésének reményében teszi. Az amerikai álláspont következté­ben megszakadtak a nukleáris fegy­verzetről folytatott tárgyalások. Ko­rábban az Egyesült Államok egyolda­lúan megszüntette a nukleáris fegy­verkísérletek általános és teljes be­tiltásáról, az Indiai-óceán térségéről, a műholdromboló rendszerekről és más kérdésekről folytatott tárgyalá­sokat. Ily módon az amerikaiak szét­zilálták a fegyverkorlátozás folyama­tát. Az amerikai fél mind gyakrabban cselekszik vállalt kötelettségeitől el­térő módon, sőt egyenesen megsérti azokat, állapítja meg az emlékeztető és részletezi ezeket az eseteket. A do­kumentum emlékeztet rá, hogy az Egyesült Államok aláírta ugyan, de nem ratifikálta a SALT-II szerződést. Nem valósult meg a szerződéshez csa­tolt jegyzőkönyvbe iktatott kérdések megoldása. Ily módon az Egyesült Ál­lamok nem teljesítette azt a kitételt, amely kölcsönösen elfogadható meg­oldások kidolgozását irányozza elő a hadászati fegyverek bizonyos kategó­riáiban. mindenekelőtt a tengeri és szárazföldi állomásoztatású nagy ha­tótávolságú robotrepülőgépek eseté­ben. Ma már világos, hogy minden azzal a céllal történt, hogy az Egye­sült Államok szabad kezet kapjon a nagy hatótávolságú robotrepülőgépek tömeges kifejlesztéséhez. A nyugat-európai rakétatelepítéssel az amerikai fél rálépett a SALT-II-ben foglalt előírások megsértésének az útjára. Ezek ugyanis tiltják a szerző­dés megkerülését harmadik ország vagy országok bevonásával. A nuk­leáris eszközök nyugat-európai tele­pítése viszont egyértelműen az ame­rikai hadászati fegyvertár kiegészí­tését szolgálja. A dokumentum figyelmeztet rá, hogy az amerikai fél mindeddig nem ratifikálta a föld alatti atomkísérle­­tekröl és a békés célú atomrobbantá­sokról kötött 1974. és 197B. évi meg­állapodásokat. Többször Is előfordult, hogy az amerikai föld alatti atomrob­bantások következtében az amerikai felségterületen csapódtak le a rádtó­­aktív szennyező anyagok, s az ame­rikai fél többször is túllépte a kísér­leti atomtöltetek megengedhető 150 kilotonnás erejét. A szovjet dokumentum emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok el­zárkózik a vegyi fegyverek kérdésé­vel folytatandó tárgyalásoktól és nem ad pozitív választ a Varsói Szerződés­nek arra a legutóbbi javaslatára sem, hogy Európát teljesen mentesítsék a vegyi fegyverektől. Egyre komolyab­ban és élesebben merül fel a kérdés, milyen az Egyesült Államok viszonya vállalt kötelezettségeihez. A szovjet fél ezt nem a vita kedvéért kérdezi. Nagyon fontos dolgokról van itt szó, elsősorban a bizalomról. Ha az ame­rikai fél kijelenti, hogy érdekelt a fegyvercsökkentés folyamatának ha­tékony előmozodításában, akkor le kell vonnia a megfelelő gyakorlati következtetéseket. Nyílt levél a szakszervezetekhez A szocialista országok szakszervezeti központjai veze­tőinek prágai tanácskozásán Európa dolgozóihoz és szak­­szervezeteihez intézett nyílt levelet fogadtak el. A levél hangsúlyozza: Célunk az atomfegyvermentes Európa, va­lamint az emberiségnek a nukleáris katasztrófától való megmentése volt és marad. Teljes szolidaritásunkat fe­jezzük ki az Önök háborúellenes küzdelmével és meg­győződésünk, hogy közös feladatunk megvédeni a népek békéhez, szadasághoz és élethez való jogát. Európa az otthonunk, és minden dolgozónak, minden szakszervezetnek közös gondja, hogy megmentsük a há­ború lángjaitól. A népeknek ma nincs fontosabb felada­tuk, mint a béke megóvása, a fegyverkészletek megsem­misítésének kikényszerítése. Európa dolgozói.és szakszervezetei közös kötelességé­nek és közös ügyének tartjuk, hogy fokozzák azokat az akciókat; amelyek a fegyverkezési verseny megfékezését, a nukleáris fegyverzet szintjének az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján történő csökkentését, vala­mint az atomfegyverek teljes megsemmisítését és az Ily módon felszabaduló eszközöknek a dolgozók érdekében történő felhasználását .sürgetik és támogatják. A népek biztonsága és békéje csak az általános le­szerelés és mindenekelőtt a nukleáris leszerelés útján szavatolható. Javasoljuk az európai szakszervezeteknek, hogy for­duljanak közösen az európai bizalom- és biztonságerősí­­tő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencia résztvevőihez, és fejezzék ki a dolgozók egységes békevágyát. döntés alátámasztására, nyilván hiva­talos körökből elterjesztették azt a kőszahírt, hogy a tábornok katona­tiszthez méltatlan életmódot él, neve­zetesen férfiaknak fenntartott gyanús hírű klubokat és szórakozóhelyeket látogat. A ki nem mondott vád néha talán még rosszabb, mint a suttogás. Tény az, hogy a NATO parancsnoksá­ga azzal a feltételezéssel próbált ellenes politikájával. Nyilván Kiess­­linget Is egy Ilyen szemnek tartják, abban a láncolatban, amelyet a NATO-politikét ellenző katonatisztek és politikusok alkotnak a bonni ál­lamban. Az ellenzéki pártok és erők képvi­selői tiltakozásuk jeléül Wörner le­mondását követelték, amit a hadügy­miniszter már korábban fel is kínált. Reagan a rajtvonalon Együttes tanácskozás X stockholmi konferencia első he­tének végén Rómában együttes ta­nácskozást tartott a Brandt- és a Pal­­me-bizottság. A tanácskozást Bettino Craxi olasz kormányfő nyitotta meg. A két szervezet munkájában 25 euró­pai ország, valamint Ázsia, Afrika és Latin-Amerika neves politikusai és közéleti személyiségei vesznek részt. Az együttes ülés fő célja a gazdasági világválság és a fegyverkezés össze­függéseinek vizsgálata volt. Willy Brandt, a nemzetközi fejlesz­tés tanulmányozására alakult függet­len bizottság elnöke kijelentette; az elmúlt három évben a nemzetközi helyzet jelentősen megromlott, és je­lenleg a fegyverkezési verseny újabb fordulójának vagyunk a tanúi. Az erőforrásokat nem a fegyverekre, hanem az éhezés ellent harcra kell fordítani — han­goztatta. Palme svéd miniszterelnök, a lesze­relés és a biztonság kérdéseivel fog­lalkozó másik független bizottság el­nöke arra mutatott rá, hogy különös figyelem fordul jelenleg a háború el­hárításának módozataira. Számos or­szágban új háborúellenes mozgalmak bontakoztak ki, és az emberek tízez­rei fejezik ki aggodalmukat a nem­zetközi helyzet rosszabbodása miatt, jegyezte meg Palme, és emlékezte­tett arra, hogy a jövőbe vetett remé­nyeink szorosan összefüggnek az eny­hüléssel. A két bizottság javasolta, hogy ren­deljenek el egy éves moratóriumot az atomfegyverek fejlesztésére, és hívja­nak össze gazdasági világértekezletet a fejlődő országok eladósodása ügyé­ben. A két bizottság első ízben tartott együttes tanácskozást, amelyen a vi­lágválság és a fegyverkezés összefüg­gését tanulmányozta. (—in) Az amerikai hatóságok nem szívesen beszélnek arról, hogy az ország­ban nemcsak óriási méreteket ölt a munkanélküliség, dívik a fajüldözés, nagy a társadalmi igazságtalanság és a lakosság egy része ma is éhezik. Miféle éhség lehet a leggazdagabb nyugati államban? — találóan szem­lélteti a karikatú­ra. — Nem látok éhező amerikai gyerekek létezését bizonyító tényeket Reagan amerikai elnök a közelmúlt­ban az amerikai törvényhozás előtt mondott hagyományos újesztendei be­szédében látványos „művészi produk­ciót“ vitt véghez. Mintha csak időzí­tette volna ezt az évente hagyományo­san elhangzó plnöki beszámolót. Most kormányzása három évének eredmé­nyeit foglalta össze. Beszédét ngyan­­akkor annak a már várt, tehát sehol senkinek meglepetést nem okozó be­jelentésnek szentelte, hogy az ameri­kai választók bizalmáért folyamodik, hogy további négy évre is betölthesse a legnagyobb amerikai közjogi mél­tóságot. Reagan közölte, hogy Bush alelnökkel kíván indulni, s mindket­tőjüket a „választók kegyeibe“ aján­lotta. Természetesen, igazában nem az amerikai lakosság, a dolgozók fogják választani az új elnököt és alelnö­­köt. A mellettük álló milliomos körök nyilván már régebben megnyitották az erszényüket, hiszen az elnökválasz­tás költségeit hivatalosan a Reagan és Bush újjáválasztására alakult kam­pánybizottság fogja finanszírozni. Reagan elnök beszédének belpoli­tikai vonatkozásában az utóbbi idő enyhe gazdasági felélénkülésével pró­bálta eredményesen feltüntetni hiva­tali ténykedését. Úgymond, mérsék­lődtek a kamatlábak, sikerült gátat vetni az árak emelkedésének, lejjebb szorítani a munkanélküliséget stb. Mindezt azzal magyarázta, hogy az Egyesült Államok „talpraállt“, „visz­­szatért“, azaz újra „kemény politi­kát“ folytat. Reagan beszédében úgy festette le az ország helyzetét, hogy elődje kormányzásának utolsó évé­ben már a tönk szélén állott, és e helyzet megváltoztatásának szüksé­gességével magyarázta azt. hogy Wa­shington „megalkuvás nélkül“ lépett fel keleti politikájában. Az elnök azt azonban szándékosan „kifejtette“, hogy mibe került ez a kemény politi­ka az Egyesült Államoknak, mely Reagan elnöksége alatt normális poli­tikájává tette a fegyverkezési haj­szát. A legfőbb tanulság, mely az elnöki beszédből levonható az. hogy az egy­kori filmsztár egyáltalán nem okult politikájának kudarcaiból, fűként kül­politikai vereségeiből, hanem az Egye­sült Államok továbbra is megígért mi­­litarizálási politikáját az amerikai néppel kívánja megfizettetni. A hadi­ipari komplexumhoz tartozó vállala­tok ismét megkapták az elnök Ígére­tét, hogy politikájának előterében ma­rad az ország „védelmi erejének“ mo­dernizálása, mely további milliárdo­­kát fog felemészteni. Ebben pedig az egyedüli új valami az, hogy Amerika felfedezésének megünneplésére az elnök olyan űr­programot kíván az amerikai orszá­gos űrkutatási hivataltól, a NASA-tól, melyben például állandó emberlakta űrállomás kifejlesztése szerepel egy évtizeden belül. Temérdek pénzt pocsékolnak el, ugyanakkor az amerikai elnök fegy­verkezési politikájának máris fontos szerves részét alkotja a világűr mili­­tarizálása. A közelmúltban mór kipró­bálták az úgynevezett müholdromboló rakétaberendezést, mely Washington megbízottainak kezében korántsem a leszerelést és a békés célú kutatást fogja szolgálni. Ronald Reagan tehát ismét odaállt a rajtvonalhoz. Mire az Egyesült Ab lamokban eldördül az elnökválasztási vélekedést jelző startpisztoly, Reagan* nek már sikereket keli aratnia a kam­pány fontos részét alkotó előválasz­tásokon. Egyes közvéleménykutató intézetek felmérése szerint ha most tartanák az elnökválasztást, Reagan aligha kapna annyi szavazatot, amellyel be­nevezhetne a kampány döntőjébe. Bár­mennyire is keresi tevékenységének látszateredményeit, Amerika népe mindinkább rádöbben, fel kell ismer­nie, hogy az Unió történelmének leg­gyengébb elnökével volt dolga, aki* nek kíméletlen, a népek sorsát mellő­ző politikája háborús kerékvágásba vitte az ország kocsiját. Reagan azon­ban ezt nem látja, vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem látná, s bár a modern civilizáció megőrzésére fel­szólítva a lakosságot, hangoztatta, hogy „a nukleáris háborút nem lehet megnyerni és nem szabad megvívni“, miért nem tartja magát az elnök eh­hez a megállapodáshoz, annál is in­kább, mert a modern civilizáció szö­ges ellentétben van a kilátásba he­lyezett nukleáris pusztulással, márpe­dig Washington továbbra is a milita­­rizálást, a katonai előkészületeket he­lyezi előnybe. Kompromisszumok Casablancában Konferenciákban, csúcstalálkozók­ban mozgalmas héten került sor az iszlám államok csúcsértekezletének casablancal ülésére. Ennek igen fon­tos küldetést szántak a libanoni és általában a közel-keleti helyzet ren­dezésének előmozdításában, különö­sen azok után, hogy Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet elnöke, szorosan köréje tömörülő kö­vetőivel együtt kiszorult Libanonból. Arafat helyzetét komplikálta, hogy Egyiptom földjére érve találkozott Mubarrak egyiptomi kormányfővel, mely a Camp David-! alku kérdésé­ben teljesen elődje álláspontját kép­viseli. Arafat ezzel kompromittálta magát több arab vezető és mozgalom szemében. Mivel a Camp David-i al­ku miatt az Iszlám Szervezet kizárta soraiból Egyiptomot, az egyik fő kér­dés most a megbékélés jegyében Egyiptom visszavétele volt. Az Iszlám konferencia csúcsértekezlete diplo­máciai békeoffenzíva kezdeményezé­sét határozta el az izraeli-arab vi­szály rendezésére. Az értekezlet tá­mogatásáról biztosította az 1982. szep­temberében elfogadott fezi béketervet és leszögezte, hogy az ENSZ Bizton­sági Tanácsának 1967 novemberi 242. határozta „összeegyeztethetetlen a pa­lesztinok és az arabok jogaival“. A csúcsértekezletnek az Iraki-iráni konfliktusra vonatkozó tervezete fel­szólította a két országot, vessen vé­get a háborúnak és vonuljon vissza nemzetközileg elismert határai közé. A küldöttségek úgy döntöttek, hogy Guinea, Pakisztán és Szíria részvéte­lével bizottságot hoznak létre Egyip­tom 1979-ben felfüggesztett tagsága kérdésének rendezésére. LÖRINCZ LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom