Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-07 / 1. szám

nára átszámítva — hektáronként 6,5 tonnát takarítottak be. Ezeket a hozamokat a kedvező éghajlatú években, és a jó minőségű talajokon termesztett gazdasági növényeknél érték el.

Az elmondottakból az is kitűnik, hogy a hozamok ingadozását a növények váltakozás nélküli, egyoldalú termesztése is befolyásolta. A talaj igen kevés szerves anyagot tartalmazott, és ezt a fogyatékosságot nem sikerült orvosolniuk sem fűrészporos lstállótrágyával, sem pedig hígtrágyázással. Hereféléket 1982-ig csak kis mértékben termesztettek, pedig ezek a növények a talajt köztudottan nagy mennyiségű szerves anyaggal gazdagítják.

Az utóbbi három évben javulás állt be a szántóföldi növénytermesztés szerkezetében. Növelték a gabonafélék (őszi rozs), de főleg a szántőföldi takarmánynövények területét, s ugyancsak nőtt a szenázsolásra termelt zab, a takarmánykeverékek, a szárításra termesztett lóbab és az Ideiglenes gyepnövényzet területe. A jövőben már nem számolnak burgonyatermeléssel, és a gabonafélék vetésterületét is 50 hektárra csökkentik. Az efsz így áttér a takarmánynövények termesztésére,

A szövetkezet 1982-ben látott hozzá a szántóföldi takarmánynövények fajtaösszetételének módosításához. Figyelmét az évelő takarmányok termesztésére fordította, ami reményt nyújt arra, hogy u megtermelt takarmányok minősége, de ugyanakkor a talaj minősége is javulni fog. összesen 97 hektáros szántóterületen terveznek takarmánynövényeket termeszteni, ennek. 60 százalékán herét vetnek. A termés egy részét hagyományos módon, száritó állványokon, a többit szárítóberendezéssel akarják szárítani vagy szenázsolní fogják. A legtöbb takarmánylisztet majd lóbabból készítik (a terület 15 százaléka), amely a körzetben a legmegbízhatóbb hozamokat nyújtja és rosszabb minőségű, főként nedvesebb talajokon is termeszthető. A takarmányliszt-termelési feladat 90 százalékát a lóbab segítségével akarják teljesíteni. A takarmánytermesztésre előirányzott szántóterület többi részén őszi keverékeket vagy egyéves fűfajtákkal alávetett rozsot kívánnak termeszteni.

Az adott viszonyok között problémát jelent a tisztán szénhidrát tartalmú takarmány biztosítása. A hiányt cukorgyári répaszelet és melasz vásárlásával pótolják. A nagy tengerszint feletti magasság, a tenyészidő alatti alacsony hőmérséklet (9,9 C-fok) és a kései (még június 18-án is előfordulóJ fagyok miatt kukoricát nem termeszthetnek.

Az efsz mezőgazdasági földterületének 93,4 százaléka állan'dó gyepterület. Maximális terméshozamokat csak az utóbbi években sikerült elérniük, amikor a rétekről hektáronkénti átlagban 4,8 tonna, a legelőkről pedig 1,4 tonna tqrmést takarítottak be. A szénatermelést 40 százalékban a szövetkezeti tagok hozzátartozóinak mozgósításával sikerült biztosítaniuk. A gépek számára nehezen hozzáférhető (25 fokon felüli lejtés, nedves talaj, egyenetlen és külterjes területek stb.), állandó gyepterületeket felosztották a szövetkezeti tagok családjai között. A segítség nagyon sokat jelent, hiszen 1981-ben az efsz 811, a családok pedig 903 tonna szénát gyűjtöttek, így a téli készlet összesen 1714 tonna volt. 1982-ben az efsz 1063, a családok pedig 720 tonnával járultak hozzá a közös téli szénakészletének megalapozásához.

Az állandó gyepterületek tápanyag-ellátásában még mindig hiányosságok vannak. A réteket és a belterjes legelőket — főként a tavaszt időszakban — nem mindig sikerül megtrágyázni. A földeket hosszú ideig hótakaró borítja vagy erősen elvizenyősödnek s a gépeket nem lehet munkába állítani. Egyébként a tavaszi és az őszi gépi növényápolásra sok gondot fordítanak. A maguk gyártotta munkaeszközök minősége ugyan nem éri el a szükséges paramétereket, de legalább lehetővé teszik a gyepterület ápolását.

A rétek hozamának növelése szakaszán a legnagyobb tartalékot a felújítás jelenti. Eddig 300 ha rétet törtek fel és készítettek elő az ismételt füvesítésre. A legelők takarmánytermelésének növelése még ennél is nagyobb nehézségekkel jár. Ugyanis legelőként szerepelnek a legmagasabban fekvő, leromlott területek, a tarackos tippanhoz hasonló növényekből álló, gyenge minőségű növényzetek, a gépekkel nem művelhető, egyenetlen, eróziós, árkos kimosásoktól barázdált és erősen elvizenyősödött gyepterületek is. Ezek ápolása és hasznosítása nagy nehézségekkel jár. A juhok és az üszők legeltetését egybekötik a gyepnövényzet karámozás útján történő felújításával.

A legelők belterjesítését az intézkedések egész sora célozza. Ezek egyike a növényzet fajösszetételének gyors módosítása. Az eredetileg' túlsúlyban levő, vad és értéktelen fűfajok helyébe nagyobb termelőképességű — és takarmányozás szempontjából értékesebb — fűfajok kerültek. A tarackos tippant belterjesebb trágyázással és növényápolással, rávetessél és

gyors felújítással fokozatosan sikerült elnyomniuk. így kevesebb területen nagyobb fűtermést és jobb legelőt biztosítottak az állatoknak, a többi legelőt pedig pl. szénakészítéssel hasz, noslthatják.

3. A Gottwaldov-Teőovice-i Efsz példája

A Gottwaldov-Teőovice-1 Efsz a gottwaldovi járásban talált ható. Ez a járás 43 ezer hektárnyi mezőgazdasági földterülettel rendelkezik, és tartósan jó termelési eredményeket ér el. így például 1982-ben gabonából 4,48 tonna volt a járási úti laghozam. A járásban 100 hektárra 118 szarvasmarha jut, s ösz-i szesen 10 ezer fejőstehenet tartanak. A tehenenkénti évi tejhozam 1981-ben elérte a 3 ezer 915 literes átlagot. Száz tehéntől 105 borjút nevellek fel, és a marhahlzlalásban az átlagos napi felhlzás 0,89 kg volt.

A Gottwaldov-Tečovice-i Efsz háromezer hektáros mezőgazdasági földterületen gazdálkodik és hosszú évek óta kiváló gazdasági eredményeket ér el. A gabonatermelésben 1982-ben 5,31 tonna átlagos terméshozamot ért el, a tehenek átlagos évi tejhozama 1981-ben meghaladta a 4 ezer litert, és a hízó-, marhák átlagos napi súlygyarapodása elért a 0,80 kg-ot.

Ebben a gazdaságban az állatok nagy termelőképességének alapvető feltétele a változatlan takarmányadag. Az adag állandósítását az tette lehetővé, hogy a növénytermelés teljes mértékben fedezi az ágazat takarmányszükségletét. A réputermő körzetben gazdálkodó szövetkezet szempontjából különösen fontos, hogy a takarmányadag összeállításakor az egyes összetevőket úgy hangolja össze, hogy ne kerüljön sor nagyobb N-anyag veszteségekre. Ezért a téli és a nyári időszak takarmányadagjainak alapját a kukoricaszilázs (állatonként és naponta 10—12 kg) képezi. Ehhez e téli időszakban inég cukorgyári répaszeletből készített szilázs (10—15 kg) és széna, nyáron pedig 25 kg lucerna vagy 30—35 kg here, esetleg 40 kg perje jár. Melaszt kizárólag nyáron etetnek, mivel a téli időszakban a takarmányadag általában több szénhidrátot tartalmaz.

Gondot okoz a cukorgyári répaszelet hasznosítása, mert kevés (10—12 százalék) szárazanyagot tartalmaz, tehát silózásra alkalmatlan, szorítása pedig nem gazdaságos. Egyedüli megoldás lenne, ha a cukorgyári répaszelet nagyobb szárazanyag-tartalommal érkezne a mezőgazdasági üzemekbe. Az állatok takarmányozásának fontos eleme a homogenizálás. Ezt a szövetkezet a kukorica feletetésében érvényesíti. A magvak és a növényszárak megbontásával (feltárásával) elérik, hogy az állatok a takarmányt nemcsak elfogyasztják, de maradéktalanul ki is használják.

Az SZT1K és a Brnói Mezőgazdasági Főiskola segítségével minden szarvasmarha-csoport takarmányadagját számítógéppel optimalizálták. Ugyanis ügyelni kell arra, hogy a takarmány minőségi változása ne változtassa meg a bendősav pH-értékét, mert ez nemcsak nagyobb takarmányfogyasztáshoz, de mindenekelőtt a termelőképesség csökkentéséhez vezetne.

A fejőstehenek szempontjából igen időszerű kérdés az állatok emészthető N-anyagokkal való túletetése. Különösen nyári időszakban kell betartani a lucerna (25 kg), a here (35 kg) és a perje (40 kg) maximális adagját. A fejősteheneknek a szárazonállás időszakában nagyobb mennyiségű szénhidrátot és rostanyagot kell adni, ezért a téli időszakban a takarmányadagba kevesebb szilázst és nagyobb mennyiségű takarmányszalmát juttatnak, nyáron pedig csökkentik a zöldtakarmány mennyiségét. Szem előtt kell tartani, hogy az emészthető N-anyagokkal való túletetés számtalan emésztési zavar okozója lehet.

Ami a szalma kezelését illeti, ezt a kukoricaszilázs homogenizálására való tekintettel elhagyják. Ennek oka, hogy az eredeti állapotban adagolt szalma, amennyiben az állatoknak naponta 2—3 kg-ot adunk, javítja á bendő működését.

Az abraktakarmány kihasználásának ésszerűsítését a szövetkezet két vonalon érvényesíti. Az egyik, hogy ellés után minden fejőnő figyelemmel kíséri a tehén laktációs görbéjét. Abból a tényből indulnak ki, hogy a tehén az ellést követő 20. napon eléri a termelőképességének 70 százalékával egyenlő tejelékenységet. A tejelés az ellést követő második hónapban éri el a maximumot, ezután a fejőstehén már nem reagál nagyobb tejtermeléssel az abraktakarmány mennyiségének növelésére. A másik vonal, hogy igen fontosnak tartják a tehenek ellésre való előkészítését. Ellés előtt 1—2 héttel növelik az abrak-adagot és áttérnek az ellés utáni takarmányadagra. Ezzel megelőzik a stresszállapotot, amelyet a takarmányadag megváltoztatása az elléssel egyetemben okozna. Az abraktakarmány egyedi etetését a szövetkezet korlátokkal oldotta meg.

A szarvasmarha-hizlalásban optimalizálták az állatcsoportok takarmányozását, s reggel és este azonos összetételű takarmányadagot kínálnak az állatoknak.

HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA

4. tananyag

Tömegtafcarmányokkal a keveréktakarmányok felhasználásának csökkentéséért

A CSKP KB 4. ülése megvitatta а XVI. pártkongresszus által kitűzött feladatok teljesítését és kidolgozta az élelmiszerekkel és a mezőgazdasági termékekkel való önellátottságunk növelésének stratégiáját. A Központi Bizottság egyértelműen hangsúlyozta, hogy az élelmiszer-szükségletet nem a behozatal növelésével, hanem a mezőgazdasági termelés határozott és erőteljes fejlesztésével kell fedeznünk.

A mezőgazdasági termelés növelését a 7. ötéves tervidőszakban lényegesen kisebb gabonabehozatallal, a műtrágyafelhasználás mérsékeltebb növelésével, és kisebb munkaeröráfordítással kell biztosítani. A CSKP KB 1975. évi októberi ülésének és a CSKP XV. kongresszusának határozatait nem teljesítettük maradéktalanul. Ennek következtében a mezőgazdasági termelés növelését jó részt a jelentős, takarmánybehozatalt igénylő, nagyobb sertés- és baromfihús termeléssel biztosítottuk. A gabonatermelésben elért többletet gyakorlatilag maradéktalanul az állati eredetű termékek termelésének növelésére fordítottuk anélkül, hogy a takarmánybehozatalt korlátoztuk volna. Mivel a gabona meg a nyersanyagok világpiaci ára 1970 óta állandóan emelkedik, ezek behozatala számunkra gazdasági szempontból igencsak hátrányos.

Legfontosabb távlati feladatunk, hogy minőségi fordulatot érjünk el a növénytermesztésben, csökkentsük a takarmánybehozataltól való függőségünk mértékét és megszilárdítsuk élelmiszer-önellátöttságunkat. A gabonatermelés növelésével egyidejűleg lényegesen növelnünk és állandósítanunk kell a többi termékféleség és takarmányok terméshozamát is, és meg kell teremtenünk a szükséges tartalékokat ahhoz, hogy szükségleteinket a rosszabb években is fedezni tudjuk.

E tananyag legfontosabb célja, hogy abraktakarmányt takarítsunk meg a gazdasági állatok, elsősorban a szarvasmarhák takarmányozásában. Azt szemlélteti, hogyan lehet az abraktakarmányt maximális mértékben minőségi tömegtakarmánnyal helyettesíteni. Ugyanis a 7. ötéves terv irányszámai szerint a tömegtakarmányok segítségével tehenenként napi 7—7,5 liter tejet kell termelnünk és hízómarhánként napi 0,6—0,65 kg-os súlygyarapodást kell elérnünk. A tananyag két példa segítségével igyekszik bemutatni, hogy a mezőgazdasági vállalatok hogyan akarják a 7. ötéves tervből eredő feladatot teljesíteni.

ÄLTALÄNOS ISMERETEK

Csehszlovákiában 1 millió 450 ezer hektárnyi szántóterületen termesztünk tömegtakarmányt, és az 1 millió 680 ezer hektárnyi gyepterületből 1 millió 530 ezer hektár a kaszáló. Az állandó gyepterületek nagy részaránya (a szántóterület 48 százaléka) megköveteli, hogy az anyagi-műszaki ellátottság, a termelési-gazdasági eredmények értékelése és a dolgozók anyagi érdekeltsége szakaszán a takarmánytermelésre legalább olyan gondot fordítsunk, mint a növénytermelés egyéb fontos ágazataira. A növénytermelés eddigi mennyiségi értékelési módjáról, amely a teljes termelési értéken alapult, át kell térni a minőségi értékelésre, amelynek mutatója a szarvasmarha-tenyésztésben elért végtermékek mennyisége. Ugyanis a tömegtakarmányoknak több mint 90 százalékát a szarvasmarhák fogyasztják el.

A gazdasági állatok termelésének színvonala lényegében három tényezőcsoport függvénye. Ezeket a csoportokat egy

egyenlő oldalú háromszöghöz hasonlíthatnánk. Az egyik ob dalt a genetika és a nemesítés képezi, itt alakul ki a termelőképesség. A másik oldalt az állattartás és az istállőzás technikája, a harmadikat pedig a takarmányozás adja (Benda 1982).

Az elégtelen és nem teljes értékű takarmányozás következménye, hogy a rendelkezésünkre álló takarmányból a lehetségesnél kevesebb állati eredetű terméket termelünk. A begyűj-i tölt tömegtakarmányok jelenlegi alacsony táplálóanyag-tartal-. mát a különféle behatások okozzák, a takarmánynövények faj- és fajtaösszetételétől kezdve, a betakarítás, a tartósítás és a tárolás minőségén át, egészen a feleletésig. A tömaglakarnxányokkal etetett fejőstehenek átlagos napi tejtermelése 1981- ben kb. 4,5—5 liter volt (Adamec, Kolár, 1982).

Megállapíthatjuk, hogy a szarvasmarhák takarmányalapjának racionalizálását, és ezzel a takarmánynövények termőterületére eső végtermékek mennyiségének növelését elősegítő, legfontosabb tényező a tömegtakarmányok minősége és fajtaöszszetétele, mindenekelőtt a táplálóanyagok energia- és fehérjetartalmának kölcsönös aránya. Ellentmondás tapasztalható a szükséglet idényen és körzeteken belüli fedezésében is.

A szálas takarmányok összetételét a szarvasmarha-tenyésztés szükségleteihez kell igazítani, mivel a tudományosan megalapozott takarmányozási rendszerek érvényesítése növeli az egyes takarmányfélék mennyisége iránti követelményeket. Hozzávetőleges tervezés céljaira olyan irányelveket dolgoztunk ki, amelyek tömegtakarmány formájában egy számosállatra naponként 10 g szárazanyagot, vagyis évente 3,7 tonna hasznosítható, illetve 4,5 tonna megtermelt szárazanyagot igyekeznek biztosítani.

A csehországi mezőgazdasági vállalatokban kidolgozott takarmányozási programok eredményei azt mutatják, hogy a szükségletet egyes években csupán 85—95 százalékban.tudtuk fedezni. Ami a 7. ötéves tervidőszak távlati mérlegét illeti, a jelenlegi gazdálkodási módok és a szarvasmarha-tenyésztés fontosságának hangsúlyozása esetén, ez a mennyiség sem tudja biztosítani a ténylegesen kimutatott takarmányszükséglet és a takarmánytermelés közötti szükséges összhangot. A takarmányforrások nagysága közötti mérlegkülönbözeteit a tömegtar karmányok általánosan alacsony minősége jelentősen elmélyíti. Ezek a tényezők érzékenyen befolyásolják az abraktakarmány-szükségletet.

Hogyan teremthetünk tehát a vetésterület struktúrájával és a takarmánynövények fajtaösszetételével reális alapot a tömegtakarmányok termelőhatásának növelésére a szarvasmarha-tenyésztésben?

Ennek a követelménynek a tömegtakarmányok olyan összetétele felel meg, amelyben — az állandó gyepterületek szénatermését' is beleértve — az energia- (keményítőérték) és fehérjetartalom (emészthető nyersfehérje) közötti arány eléri a 6-os értéket. A megfelelő táparányt csak úgy érhetjük el, ha az évelő takarmányokat és a szénhidrátos takarmánynövényeket ésszerű részarányban termesztjük.

A takarmányádagot az összetevők komplex kölcsönhatásának szempontjából kell értékelni, nem pedig ósupán az összetevők értéke szerint. A takarmányalap optimális kihasználása csakis a takarmányadag helyes összeállításával lehetséges. Az egyes takarmányfélék egyéni jellege eltűnik, a takarmányok