Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-28 / 4. szám

ч Milyen a jó konyhákért? f 1» т em mindegy még a kony­­liakerlben sem, hogy fá­­radságos munkánk mek­kora összeggel tehermentesíti a háztartást. Minél korábban szüretelhetjük az első termése­ket, annál kevesebb a kiadá­sunk, hiszen egy két szem pri­­mörpaprika árán később lecsó­­ravalönyit is vásárolhatunk. Nézzük tehát:, mi'yen szerin­tünk a jó konyhakert? Kora ta­vasszal adjon bőségesen zöld­hagymát, retket és salátát. A későbbiekben elegendő papri­kát, paradicsomot és uborkát, teremje meg egész évre a sár­garépát, petrezselymet. Sok minden lehet még benne, de ezek semmiképpen sem hiá­nyolhatnak. ALAPVETŐ KÖVETELMÉNY: a lehető legkisebb terület te­remje meg a konyháravalót, hogy a kertben pihenésre is bőven jusson hely, a gyerekek­nek is legyen hol játszani, s a virágoktól se kelljen sajná’ni egy két ágyast. A hagymadug­­gatásról, retekvetésről még ko­rai lenne beszélnünk, de a pa­lántaneveléshez már a tél fo­lyamán hozzá kell kezdenünk, hogy június elejétől érett pap­rikát, paradicsomot szedhes­sünk róluk. Nem kell ehhez sem üveg- sem fóliaház, mert a kiültetést a szabadföldi ágyá­­sokba az utolsó tavaszi fagyok után (május közepén) kezdjük. Csakhogy ekkor már nem ha­gyományos fejlettségű palántá­kat rakunk ki, hanem tenyész­­edényben (tejeszacskóban) elő­nevelt, jól fejlett töveket, ame­lyeken a kötődött terméskezde­mények két-három héten belül szedésre éretté növekszenek. Módszerünk munkaigénye­sebb a hagyományosnál, de kis tételben nem számottevő ez a több’etmunka. Ugyanakkor vi­szont tiszta, esztétikus, ponto­san tervezhetünk rá, mert min­den tápkockából kész palántára számíthatunk. Ha a tejfölöspo­harakba előcsíráztatott magot vetünk, egy sem foglalhatja a IVfllflBZHLUHK KÉRDÉS: Ismerősök biztatására hall­gatva tavaly úgy határoztam, hogy a korábban merő kedvte­lésből — jobban csak a gyere­kek kedvéért — vásárolt hullá­mos papagájokat szaporítani fogom. A párzási hajlamot erő­sítő takarmányozás gyorsan meghozta a várt eredményt, s a csaknem másfél éves madarak „szerelmének“ nemsokára to­jásrakás, költés lett a termé­szetes következménye. Az egész család érdeklődéssel várta a „csodát“, de amikor elérkezett az öröm ideje, alig értünk rá megcsodálni a fészakhagyókat, máris elhullajtották a szárny- és faroktollaikat. Igaz, később Ismét tökéletesen kifejlődött a helyet üresen. Lényeges szem­pont, mert jobb híján egy déli fekvésű napsütötte ablakban neveljük fel a konyhakert ösz­­szes palántáját, s a szűkös hellyel igen pontosan kell gaz­dálkodnunk. A KERTI MUNKA JANUÁRBAN KEZDŐDIK — A LAKÁSBAN Ilyenkor már jólesik a közel­gő tavaszra készülődni. Első dolgunk a vetőmagvak előcsí­­ráztatása. A paprika- és a para­­d:csommagvakat kis tányérba helyezett, tiszta vászondarab­kára rakjuk ki egyenként, s 25 —30 fokos vízzel benedvesít­jük, majd a háztartásban hasz­nálatos hártyavékony fóliával borítjuk le. így az egy két cen­timéteres légtér alatt mindig magas a páratartalom, nem kell félnünk a kicsírázott növénykék kiszáradásától. Állandó (26—28 C-fokas) hőmérsékleten tartjuk. A magvak 3—4 nap alatt életre kelnek. A mozdulatlanokat csi­pesszel kiszedjük közülük, ne foglalják a helyet a többi elől. Még ekkor sem sietünk a ve­téssel, megvárjuk a szikleveles állapot kezdetét, ezzel is több nap előnyt nyerünk a hagyomá­nyos neveléshez képest. Az ap­ró növényeket innen tejfölöspo­hárba ültetjük át, így március elejére-közepére hagyományos fejlettségű, kész palántát nye­rünk. Néhány hétig — az első bimbók megjelenéséig — szét­­rakással { 10X10 centiméteres kötésben) szépen gyarapodnak a tejfölöspohárban is. Ezután azonban már csak nagyubb ter­mesztőközegben fejlődik tovább töretlenül. Ekkor félbevágott (üres fenekű!) tejeszacskóba ültetjük át, s a végleges kiülte­tésig abban nevelkedik. A 30— 40 százaléknyi, földdé érett is­tollazatuk és különösebb bajt azóta sem észleltünk, engem mégis érdekelne — mi okozta a fiatalkori tollhullást, valami­lyen betegség vagy inkább táp­­anyaghiány? Z. Zs., P. VÁLASZUNK: A fiatal, egyébként egészsé­ges és kifogástalanul fejlett pa­pagájoknál bizony előfordul olykor-olykor, hogy 28—35 na­pos korukban — tehát közvet­lenül fészakhagyás előtt vagy pár nappal azt követően — el­­hullajtják a nagy evező- és fa­roktollaikat. Ezt szaknyelven francia vedlésnek nevezik. A vi­lágszerte ismeretes jelenség a francia nagytenyészetekben je­lentkezett először, innen szár­mazó az elnevezés. A hullámos papagájok tolliii­tállótrágyával dúsított, porha­­nyós kértiföldben hamarosan begyökeresedik, s az ültetésig az első terméseit is néhány centiméter nagyságúra neveli. A palánták levelét soha i\e érje víz, áz öntözővizet mind!; alulról kapják A műanyag lá­dák aljába fólia bélést rakunk, hogy a vizét visszatartsa. Az ide öntött vizet vagy tápoldatot a növénykék akadálytalanul, gyorsan szívhatják fel, hiszen a poharak és a zacskók alja hiányzik. Noha e módszer ré­vén a gombabetegségekkel ki­sebb a gondunk, a permetezé­seket azonban így sem mellőz­hetjük teljesen, mert a szokat­lanul gyors termőrefordulás miatt a palántanevelés során kell felkészítenünk növényein­ket a szabadföldi körülmények­re (levéltetű, atka). Májusban ültetünk, amikor már túl vagyunk az utolsó fa­gyos éjszakákon. Az üresfene­kű tejeszacskóval együtt is ki­ültethető a palánta — egyes termesztők tapasztalata szerint —, mi mégis inkább válasszuk le róla a fóliát, s úgy rakjuk be az előre elkészített ültetőgö­dörbe. A palánta helyét legegy­­szeűbb 10-es kályhacsővel ki­emelni. így a furat éppen egy centiméternyivel nagyobb átmé­rőjű mint a palánta földhenge­re. A mélysége is pontosan megszabható, s ráadásul igen gyorsan haladhatunk az ülte­téssel anélkül, hogy kézzel kellene a földben vájkálnunk. A földhenger körüli keskeny hézag az első beöntözés után beiszapolódik. Az így előnevelt tövek észre sem veszik a kiül­­tetéat, terméskezdeményeiket 2—3 hét alatt (május végére­­június elejére) szedésre éretté nevelik, június elejétől a 100 tőből álló paprikaágyásról he báját egyesek betegségnek mondják, mások fogyatékosság­nak tartják. Annyi bizonyos, hogy nem degenerációs tünet, hiszen vadon befogott madarak utódain, sőt, igazoltan nem ro­kontenyésztésből származó ma­darak fiókáin is megfigyelték ezt a jelenséget. A tolihibás hullámos papagá­jokat két csoportra osztjuk. Az egyik csoportba azok tartoznak, melyeknek csak szárny- és fa­rokhibája van, különben kifo­gástalan a tollazatuk. Ezek a madarak két-három hónapon belül tökéletesen betollasodnak és a korábban kihullott nagy evező- és farokfollaik — a ren­des vedléssel járó tollváltást kivéve — soha többé nem hul­lanak ki. A második csoportba kerülnek azok a madarak, me­lyeknél a tolihiba az egész tente 10—12 kiló friss termést szedhetünk. A paradicsom szintén üres fenekű, de egészben hagyott tejeszacskóba kerül úgy, hogy a palánta szárából is beteme­tünk 10—15 centimóternyit. Az átültetésre kerülő palánta föld­labdáját a konténer aljába he* lyezzük, a föld alá kerülő szár­rész leveleit fölkopasztjuk. ta< lajjal körbeágyazzuk, csak a palánta csúcsa marad szaba­don. Az eltemetett szárrész is végig begyökercsedik, a palán* ta erőteljes fejlődésnek indul az ültetés idejére, két-három virágfürtöt nevel, s az alsó für­tön már cseresznye nagyságú terméskezdeményeket hord z. Ahhoz, hogy a korán érő pap­rikához friss paradicsomot is tehessünk június elején az asz­talra: a rövid (determinált nö* vekedésű) paradicsomfajták kö­zül is érdemes annyi palántát nevelni, ; amennyi a lugaspara­dicsomok éréskezdetéig ellátja a családot. Rakhatjuk őket külön ágyásba is, vagy a lugasparesli­­csom sorába ültetjük váltakoz­va: egy korai, egy lugas, 20 centiméteres tőtávolságra. Ami­kor a korai leérik, a töveket ki­húzzuk, így a lugastő nagyobb életteret nyerve, később már bőven ontja a termését. Tízmé* ternyi hosszú, fél méter széles ágyás is e'egendö ily módon egy 4—5 tagú család bőséges ellátására, mert a 40—50 tőről heti 10—15 kg paradicsom szed­hető. Az uborka és a sárgadinnye magvak csíráztatását csak már* cius derekán kezdjük. A szik­­leveleskori ültetéssel ezek gyor­sabban, látványosabban fejlőd* nek mint az apró paprika- vagy paradicsomcsírák, s a kész pa* hinták még átültetés nélkül sem öregszenek el a májusi ki­ültetésig. Az uborkát és a diny* nyét is támrendszerre futtat­juk. mert így harmadnyi helyet sem foglalnak földön futó tár­saikhoz képest, a betegségek is kevésbé támadják a termések is tiszták maradnak, s a szedé­sük is kényelmesebb. SZÉKELY ZS. testre kiterjed és ráadásul testi hibák is jelentkeznek. Ezek a papagájok egész életükben de­­generáltak maradnak, szaporí­tásuk nem javasolható. Tehát a francia vedlést nem betegség okozza. Hogy ponto* san mi, azt ma még csak sejt­jük. Szakvélemények szerint az első két hét takarmányozásá­ban, illetve a szülők nyújtotta táplálék valamely fogyatékossá­gában kell keresni. Egvelőre az sem tisztázott, hogy a francia vedlés miért jelentkezik néha nagy számban, máskor viszont csak szórványosan. Következés­képpen: szaporítsa bátran a madarait (a hibás testalkatún­kat kivéve), hiszen ezzel a toll­­hibával általában mindenki ta­lálkozik, aki hullámos papagá­jokat szaporít, csak nem min­denki vallja be. (kJ A Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének helyi szer­vezeteiben kezdetét vette az évzáró tagyűlések időszaka. Kertészkedőink, ahogy jó gazdához illik, sikert és ku­darcot egyaránt mérlegre helyezve summázzák a múlt évi szorgalom eredményeit. Pontosabban az utóbbi éve­két, hiszen a szövetség immár IV. kongresszusára készül s bizony legfőbb ideje felmérni a legfelsőbb fórum ta­nácskozása óta megtett utat, hogy a még hátralevő csak­nem égy évben kertészkedőink mindenütt azokra a fel­adatokra összpoptosíthassák figyelmüket, melyeknek tel­jesítésében egyelőre kisebb-nagyobb lemaradás tapasz­talható. ‘ Vladimír Mosný elvtárssal, a szövetség központi bizottsá­gának titkárával nemrég ker­­tészkedőinknek a szövetség utóbbi kongresszusa óta kifej­tett tevékenységéről, a még gyakran bosszantó gondokról, a kertbarátmozgalom és a háztáji árutermelés fejlesztési lehető­ségeiről beszélgettünk. — Amikor a XVI. pártkong­resszus jóváhagyta hazánk gaz­dasági és szociális fejlődésének ötéves programtervét, a nagy­üzemek mellett az érdekvédel­mi szövetségek legfontosabb feladatait is körvonalazta — hangsúlyozta többek között az SZKSZ KB titkára. — Mi, ker­­tészkedűk azt a feladatot kap­tuk, hogy lehetőségeink töké­letesebb kihasználásával, az irányított háztáji árutermelés fokozásával, illetve — ahogy azt a CSKP KB ülései is kifeje­zésre juttatták — a parlagföl­dek mie’őbbi művelésbe vételé­vel járuljunk hozzá az élelmi­­szcr-önel’átottság hőn óhajtett megszilárdulásához. Nos, szö­vetségünk helyi szervezeteinek most éppen az a legfontosabb feladata, hogy a taggyűlések al­kalmával összegezzék, mennyit voltunk képesek tenni eddig az országos gondok enyhítéséért és mire futja az erőnkből, meg a lehetőségeinkből az elkövet­kező időszakban. ♦ ön szerint túlsúlyban vi­dám vagy inkább szomorkás hangulatú tanácskozásoknak nézünk elébe? — Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy a jól működő, a körültekintő és hozzáértő ve­zetőség által irányított helyi szervezeteink zömében ezúttal is vidám és örömteli lesz a ta­nácskozás. Mi tagadás, az ered­ményeink jók, van mivel büsz­kélkednünk. Persze, ahogy az már lenni szokott, a sok vidám ember és szervezet között bizo-1 nyara akadnak majd bús'ako­­dók is. No meg busszank-dók, persze, mert a megtermelt ja­vak értékesítése sajnos még mindig nem gond nélküli, és a termelő számára nélkülözhetet­len kellékek beszerzése is bo­nyodalmakkal jár. ^ Egyelőre maradjunk az eredményeknél. Készíthetnénk egy gyors mérleget? — Semmi akadálya. Felméré­seink igazolják, hogy a társada­lom párthatározatokban rögzí­tett elvárása) jogosak voltak, és szövetségünk is a valós fej­lesztési lehetőségeknek meg­felelően határozta meg annak idején a legfontosabb feladato­kat. Önként és túlnyomó részt kedvtelésből vállalt kötelezett­ségeinknek eddig eleget tet­tünk. A központi bizottság min­denekelőtt a szervezett kertész­kedők számának növelésében, a helyi szervezetek aktivitásának fellendítésében és az áruter­melés szervezésében elért sike­reket értékeli nagyra. A nem kis problémák ellenére komoly eredményt tudunk felmutatni az elfekvő földterületeken végzett keríteiep-építésében, a válasz­tási program teljesítését és a nagyüzemi mezőgazdaságot se gítő társadalmi munkában. Szö­vetségünk a szervezed tevé­kenység felendítésére szocia­lista versenyt hirdetett, mely­nek keretében tagjaink 1981- ben 3 millió 125 ezer óra, 1982- ben pedig 2 millió 967 ezer óra társadalmi munkával járultak hozzá a választási program mi­előbbi teljesítéséhez. Ezen túl­menően kertészkedő'nk évente körülbelül 800 ezer óra társa­dalmi munkát végeznek a me­zőgazdasági munkacsúcsok ide­jén, és hozzávetőlegesen három­ezer tonna szénát gyűjtenek a gépek számára megközelíthetet­len területeken. A gondozott parkok, a virágpompában úszó falusi vagy városi utcák is zöm­mel a kertészkedők szorgalmát dicsérik. ♦ És most beszéljünk a tár­sadalmi szempontból legfonto­sabb kérdésről, a termelésben elért eredményekről. — A szlovákiai kertbarátmoz­galom eredeti fejlesztési kon­cepciója értelmében szövetsé­günk úgy irányította a fejlesz­tést, hogy 1985-ben képesek le­gyünk megtermelni a háztáji­ban 101 ezer tonna gyümölcsöt és 99,6 ezer tonna zöldséget Ha ebből leszámítjuk a ker­tészkedők és hozzátartozóik szükségletét fedező mennyisé* get, akkor a tervidőszak utolsó évében 48,6 ezer tonna gyümöl­csöt meg 38,8 ezer tonna zöld­séget kellett volna kínálnunk a társadalmi alapok megteremté­séhez. Annak ellenére, hogy a kerttelepek építésére kiszemelt földterületnek eddig csak egy hányadát kaptuk meg, úgy szer­veztük a munkát, hogy a ter­melési-értékesítési feladatain­kat teljesíthessük. Kertészke­dőink tavaly 73 ezer 387 tonna zöldséget és 32 ezer 142 tonna gyümölcsöt adtak át a felvá­sárlással megbízott szerveze­teknek. ♦ Hogyan tovább? — A Szlovákiában felvásár­lásra kerülő zöldségnek 34, a gyümölcsnek pedig 63 százalé­kát már eddig is a háztáji ker­tészkedők kínálták megvételre. Arról nem is beszélve, hogy a kertbarátmozgalom terebélyese­­dése immár az ország lakossá­gának 12 százalékát tette önel­látóvá. Es további javulásra van kilátás, hiszen a legújabb fej­lesztési e'képzelések szerint a kistermelőktől 1985-ben 72,8 ezer tonna zöldséget és 67,2 ezer tonna gyümölcsöt kellena felvásárolniuk a megbízott szer­vezeteknek. Ha ezt a színvona* lat sikerül elérni, akkor a nö­vekvő fogyasztói igények kielé­gítéséhez szükséges alapok megteremtését valóban elsősor­ban hazai forrásokra alapozhat­juk. A kertbarátmozgalom eddi­gi eredményei igazolják, hogy szövetségünk a komolyabb fel* adatokat is képes teljesíteni. ф Milyen járható útjai van* nak a kistermelés tervezett üte* mű fejlesztésének? — A háztáji termelés növelé* séhez két út vezet. Az egyik, hogy egyre több házikerttel rendelkező kis'erme'őt nyer­(Folytatás a 3. oldalon) A jól szervezett szakelőadások hatékonyan hozzájárulnak a kertbarátmozgalom fejlesztéséhez. Felvéte'ünkön Majerík Emil agrármérnök, a Zemianske Sady-i Középfokú Mezőgazdasági Szaktaniutézet tanára a szőlő zöldoltásának módját ismerteti Fotó: Matis P, A kongresszusi előkészületek jegyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom