Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-28 / 4. szám

1984.január 28.

SZABAD FÖLDMŰVES,

7

Arkagyij Gajdar

(1904-1941)

Arkagyij Petrovics Gajdar (eredeti nevén A. P. Golikov) rövid élete és munkássága ellenére a szovjet gyermekirodalom klasszikusának számít. Lgovban született; serdülő gyermekként is megértette a Nagy Október jelentőségét, í kitörő örömmel üdvözölte a forrada'mat. Ekkor vált a haladó eszmék elkötelezett hívévé, s ilyen szellemben kapcsolódott be a Szovjetunió megalakulását megelőző forradalmi mozgalmakba. Aktív részt vál'ait a fiatal szovjetországot fenyegető intervenciós és fehérgárdista csapatok elleni fegyveres harcból Is, a Nagy Honvédő Háború kitörése után pedig, szintén fegyverrel a kezében, az elsők között kelt hazája védelmére. A sok millió áldozat egyike volt: partizánként esett el, a háború eiső napjaiban.

Irodalmi tehetsége — amely nagy-nagy gyermekszeretettel és a gyermeki lélek kitűnő ismeretével párosult — hamar megmutatkozott. Gyermekeknek és serdülő fiataloknak szánt műveiben kezdettől fogva az élet valóságának ábrázolásával ötvözte az olvasmányos történetszövést; legnagyobb erényük éppen ezért a hétköznapokból merített pozitív példák nevelő ereje. Hőseit a maguk egyszerűségében állította eszményképül hazája ifjúsága elé, de erkölcsi tulajdonságok és jellemvonások szempontjából bármely nép fiataljai számára elévülhetetlen példaként szolgálhatnak.

Művei: Iskola, Hadititok, A dobos története, Csuk és Gek, s talán a legismertebb, a Timur és csapata, amely a szovjet gyermek- és ifjúsági mozgalom első irodalmi ábrázolása. Az író születésének 80. évfordulója alkalmából ebből közlünk részletet. (v)

Timur kiterítette maga elé a telep térképét, körülötte a zsákokkal letakart szalmán elhelyezkedtek a fiúk.

'Az ablaknyílás magasságában kőtélből font hintán megfigyelő ült. Nyakában zsinóron ütött-kopott színházi látcső csüngött.

Timurtól nem messze ült Zsenya, és feszült figyelemmel követte mindazt, ami ennek a különös és senki által sem tsmert, titokzatos vezérkarnak az ülésén látható és hallható volt.

Timur beszélt:

— Holnap hajnalban, amikor még mindenki alszik, Kolokolcsikov meg én kijavítjuk a vezetékeket, amelyeket ez a lány — Zsenyára mutatott — elszakított.

— Kolja el fog aludni — vetette közbe mérgesen a nagy fejű, matróztrikós Gejka. — Mindig csak reggelihez vagy ebédhez ébred föl.

— Rágalom! — kiáltotta Kolja Kolokolcsikov. Felugrott, és izgatottan, hebegve tiltakozott. — A nap első sugarával kelek.

— En nem tudom, melyik a nap első sugara, melyik a második, de Kolja feltétlenül elalszik — dörmögte Gejka konokul.

roncsot kapta, hogy nyaklevessel küldje haza a fiatal fiúkat.

— Hogyhogy nyaklevessel? — kiáltotta Kolja Kolokolcsikov hevesen, és még jobban elvörösödött. — Nyaklevessel a... mieinket?

— Bizony! — Timur felsóhajtott. — Bizony a mieinket. De most lássunk munkához gyerekek! — Valamennyien ismét elfoglalták a helyüket

— A Görbe utca 34. számú ház kertjében ismeretlen tettesek megdézsmáltak egy almafát — közölte méltatlankodva Kolja Kolokolcsikov. —

lie

ItftW

t

Ŕ /

ata

сьап

Ekkor a kötélen hintázó megfigyelő füttyentett. A gyerekek felugráltak. Az úton, porfelhőben, lovas tüzéregység vonult. A hatalmas, felszerszámozott lovak gyorsan húzták maguk után a zöld lőszeres kocsikat és a szürke ponyvával letakart ágyúkat. A szélfújta, napbarnította lovasok meg sem moccantak a nyeregben, sebesen befordultak a sarkon, és egyik üteg a másik után tűnt el a berekben.

A tüzérek elvonultak.

Letörtek két ágat, és összetaposták a virágágyat.

— Kié a ház? — Timur a viaszosvászon födelű füzetbe pillantott. — Krjukov vöröskatonáé. Ki van itt közöttünk, aki azelőtt idegen kertek és almafák szakértője volt?

— Én — hallatszott egy kissé zavart gyerekhang.

— Ki tehette ezt?

külön foglalkozunk. Gyerünk tovább!

— 'A 25. számú házból az öreg tejesasszony fiát behívták a lovassághoz — közölte valaki a sarokból.

— Na, csakhogy észrevetted! — Timur szemrehányóan csóválta a fejét. — Hiszen a kapun már harmadik napja rajta van a jelünk. Ki pingálta föl? Kolokolcsikov, te voltál az?

— En.

— Ügy. Hát akkor miért olyan görbe a csillag bal felső ága, mint a pióca? Ha valamit elvállalsz, csináld meg rendesen. Ha meglátják az emberek, kinevetnek. Gyerünk tovább!

Szima Szimakov ugrott fel, s nyugodtan, folyékonyan előadta:

— A Puskarjova utca 54. számú házból elveszett egy kecske. Amikor arra mentem, hát látom: egy öregasszony ver egy kislányt. Odakiáltok neki: „Nénike, a törvény tiltja a verést!“ Azt feleli erre: „Elveszett a kecske! — és szidja a kislányt: — Te átkozott, te“! „Hol veszett el?" — kérdem. „A vízmosásban, a kiserdőn túl elrágta a kötelez, és úgy eltűnt, mintha farkasok falták volna föl!"

— Várj csak! Kinek a háza?

— Pavel Gurjev vöröskatonáé. A kislány az 6 lánya, Nyurkának hívják. Az öregasszony, aki verte, a nagyanyja. A nevét nem tudom. A kecske szürke, a hátán fekete, és Manykának hívják.

— Meg kell keresni a kecskét! — adta ki Timur a parancsot. — Négy emberből álló különítmény indul. Te, te ... te ... meg te. No, ez minden gyerekek? Nincs több jelentenivalötok?

— A pályaudvarra mennek, vonatra szállnak — magyarázta fontoskodva Kolja Kolokolcsikov. — Az egyenruhájukról látom, mikor mennek gyakorlatra, mikor parádéra, mikor máshová.

*— No, ha látod, hát hallgassI — rlpakodott rá Gejka. — Nekünk is van szemünk. Tudjátok-e, fiúk, hogy ez a fecsegő meg akar szökni, hogy beálljon a Vörös Hadseregbe?

•— Nem szabadi — elegyedett bele Timur a vitába. — Hiábavaló próbálkozás.

— Hogyhogy nem szabad? — kérdezte Kolja elvörösödve. — Azelőtt a fiúk mind kiszöktek a frontra!

— Az régen volt! Most valamenyni parancsnok a legeslegszigorúbb pa— Miska Kvaktnnak kellett lennie meg a társának, akit Figurának hívnak. Az almafa Micsurin-féle aranyalmafajta, ez természetesen gondos választás eredménye.

■— Megint és megint csak Kvakin...

— Timur el gondokozott. — GejkaI Te beszéltél vele?

— Beszéltem.

— No és?

— Kétszer pofon ütöttem.

■— És ő?

— Hát... 6 ts kétszer pofon ütött engem.

— Ugyan, neked minden csak pofon meg pofon .. .ezzel nem sokra megyünk. No, nem baj, Kvakinnal majd

—A 22-ben egy kislányt sírt — közölte Gejka kelletlenül.

— Mtért sírt?

— Kérdeztem, nem felelt.

— jobban kellett volna kérdezned. Talán megverte vagy megsértette valaki?

— Kérdeztem, nem felelt.

— Négyéves.

— Szegénykel Ha még egy felnőtt ...de négyéves! kié az a ház?

— Pavlov hadnagyé. Azé, akt nemrégiben elesett a határon.

•— kérdeztem, nem felelt“ — utánozta Timur bosszúsan Gejkát. Elkomorult az arca, tűnődött. — Jól van... Majd én magam intézkedem.

\

\

\

4

I

s

I

4

I

N

I

4

I

4

I

s

I

s

I

s

I

ADY ENDRE*:

Intés az őrzőkhöz

őrzők, vigyázzatok a strázsán, csillag-szórók az éjszakák, Szent-Iános-bogarak a kertben, emlékek elmúlt nyarakon,

Flórenc nyarán s összekeverten búcsúztató őszi Lidónak emlékei a hajnali párás, dísz-kócos tánci termen, történt szépek, éltek és voltak, kik meg nem halhatnak soha, őrzött elevenek és holtak, szivek távoli mosolya, reátok néz, aggódva, árván, őrzők, vigyázzatok a strázsán. .

Őrzők, vigyázzatok a strázsán, az Élet él és élni akar, nem azért adott annyi szépet, hogy átvádoljanak most rajta véres s ostoba feneségek.

Oly szomorú embernek lenni s szörnyűek az állat-hős igék s a csillag-szóró éjszakák ma sem engedik feledtetni az ember Szépbe-szőtt hitét, s akik még vagytok őrzőn, árván, őrzők: vigyázzatok a strázsán.

* Hatvanöt évvel ezelőtt, 1919. Január 27-én halt meg Ady Endre, a magyar líra egyik legnagyobb alakja, forradalmi megújítója. Egyik, szenvedélyes békevágytól fűtött versével emlékezünk rá.

шоеежш

I

S

I

s

I

s

I

N

I

s

I

V

I

s

I

I

s

I

s

1

um

A bratislavai Vlagyimir Iljlcs Lenin Múzeum a napokban ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját.

Ebből az alkalomból felkerestük Emil Greif igazgatót, aki az intézmény alapításáról, eddigi tevékenységéről, valamint az elkövetkező időszak terveiről tájékoztatott.

A múzeum 1954. január 20-án, a Lenin halálának 30. évfordulóját megelőző napon nyitotta meg kapuit a közönség előtt. Harminc év nemcsak az ember életében jelenti az igazi felnőtté válást, hanem egy kulturális Intézmény esetében is jelentős határkő, amikor visszatekinthetünk a megalakulás óta eltelt évekre, a számos kiállításra és rendezvényre, amely helyet kapott a múzeum épületében. A három évtized alatt közel kétmillió látogató tekintette meg a bratislavai múzeumot.

A legtöbb érdeklődő a kerek évfordulók éveiben, Lenin születésének centenáriuma, valamint a NOSZP 60. évfordulója alkalmából nézte meg a kiállítást. A vendégek között fiatalok és idősebbek, hazaiak és külföldiek egyaránt megtalálhatók. Évente a legnagyobb érdeklődés a csehszlovák —szovjet barátsági hónapban, valamint az iskolai kirándulások Idején mutatkozik, amikor naponta átlag ezer, másfél ezer vendég érkezik. A hazai látogatók mellett számos külföldi turista is felkeresi a Lenin Múzeumot nemcsak a szocialista, hanem a tőkés országokból is. A múzeum lektorai a szlovák nyelven kívül orosz, német, angol és természetesen magyar nyelven kalauzolják a vendégeket.

Eddig négy állandó és több ideiglenes kiállítást rendeztek. A jelenleg látható tárlatot 1982 december elsején nyitották meg. Ez a dátum fontos állomást jelent az intézmény életében, mivel akkor alkalmazták első ízben a korszerű követelményeknek megfelelő audiovizuális programot, amely nagy segítséget nyújt a múzeum dolgozóinak. Valljuk be őszintén, hogy a tudományos-műszaki haladás vívmányai és az ebből fakadó igények már korábban indokolttá tették volna e nélkülözhetetlen programrendszer bevezetését.

Most pedig tekintsünk szét alaposabban, hogy mit is láthatnak a látogatók a jelenlegi állandó kiállításon. Elöljáróban annyit, hogy a dokumentumok között számos újdonság is szerepel, amelyeket mindezideig nem láthattott a hazai közönség: Lenin kéziratainak fakszimiléi, az SZKP és a CSKP történetét, valamint a nemzetközi munkásmozgalmat bemutató eredeti dokumentumok, és folytathatnánk a sort.

A tizenkét teremben megrendezett kiállítás kronológiai sorrendben követi a nagy gondolkodó életútját, munkásságának kezdetét és fokozatos kibontakozását, majd pedig annak világtörténelmi jelentőségét. A tárlat központi gondolata, hogy hangsúlyozza Lenin munkásságának jelentőségét Marx és Engels művének továbbfejlesztésében, a munkáspártokról és a szocialista forradalomról szóló tanítását, valamint rámutasson az imperializmus elemzése és értékelése terén végzett tevékenységére.

Az első három helyiségben figyelemmel kísérhetjük Lenin fiatalkori éveit, a tudományos kommunizmus megalapítóinak a munkásságára való hatását, az Iszkrának, a munkások első összoroszországi politikai lapjának szerepét a bolsevikok pártjának megalakításában. Számos dokumentum foglalkozik az első oroszországi burzsoá demokratikus forradalommal, annak a nemzetközi munkásmozgalomra való hatásával. Megismerkedhetünk az első legális bolsevik lap, a Pravda megalakulásának történetével.

A negyedik helyiségben Lenin — a

Nagy Októberi Szocialista Forradalom

szervezője és vezetője címmel követhetjük a világtörténelmi fontosságú esemény létrejöttének, a szocialista forradalom győzelmének eseményeit. Az NOSZF jelentőségét és a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésében vállalt szerepét dokumentálja a kiállítási anyag. A következő teremben a szovjet hatalom elsődleges feladatával, a kapitalizmusból a szocializmusba vezető út stratégiájával, valamint az új társadalom gazdaságpolitikai alapjainak a lerakásával ismerkedhetünk meg- Nyomon követhetjük továbbá az iparosítást, a mezőgazdaság kollektivizálását, a kultúra átalakulását, az ötéves tervidőszak bevezetését, vagyis a szocializmus győzelmének egy-egy jelentős állomását.

A következő színhelyen a NOSZF- nak, valamint a bolsevikok politikájában a nemzetközi munkásmozgalomra gyakorolt hatásáról, a Kominternbe való belépés követelményeként a Kommunista Internacionálé II. kongresszusán elfogadott 21 pont szövegéből olvashatunk. A csehszlovákiai munkásmozgalom fejlődését, a CSKP megalakulását felelevenítő gazdag fénykép- és dokumentumgyűjtemény is itt kapott helyet.

A szocialista társadalom védelme az egész szocialista tábor feladata. Ezt demonstrálja az a gyűjtemény, amely a Nagy Honvédő Háború hősi harcait ábrázoló fénykép- és filmfelvételek segítségével a háború szörnyűségeit idézi fel. A második világháborúban a fasizmus felett aratott történelmi győzelem a szovjet nép elszántságát, kitartását, politikai és katonai erejét bizonyítja. A mai vészterhes időben is a Szovjetunió békepolítikája, továbbá a lázas fegyverkezés elleni harc az egyedüli járható út az emberiség számára, ha továbbra is békében, nyugodt körülmények között akar élni.

A Szovjetunió Alkotmánya, az SZKP kongresszusainak dokumentumai, a műszaki-anyagi bázis kiépítésének fontossága a fejlett szocialista társadalomban — mindez a nyolcadik teremben található. A kővetkezőkben pedig a szocialista országok külpolitikájának alapvető vonásait tárgyaló blokkot tanulmányozhatjuk. A további teremben a nemzeti felszabadító harc, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom szerepének és jelentőségének a bemutatása kapott helyet. Az utolsó helyiségben a látogatók Lenin műveit tekinthetik meg, amelyeknek elméleti és gyakorlati tapasztalatait a kommunista és munkáspártok képviselői váltják valóra.

A múzeumot elsősorban fiatalok látogatják. Ottjártamkor is több iskola diákjai tekintették meg a kiállítást. A Karvai (Kravany nad Dunajom) Mezőgazdasági Szaktanintézet első osztályos tanulói például Tenczel István orosz szakos tanár, osztályfőnök vezetésével látogattak el Bratislavába.

A kiállítások rendezése mellett a szakképzett előadók szívesen tartanak előadásokat a jelenlevőknek. Emil Greif igazgató több alkalommal említette, hogy tovább szeretnék javítani együttműködésüket elsősorban a moszkvai és a prágai múzeummal. Végül reményét fejezte ki, hogy az idén sikerül további két audiovizuális programmal bővíteniük az eddigi műsorkínálatukat.

Akik esetleg nem tudnák, azok kedvéért közöljük, hogy a bratislavai Lenin Múzeum hétfő kivételével minden nap várja az érdeklődőket. Az előrejelzett tömeges látogatások során a megegyezés szerint filmvetítésre is vállalkoznak az intézmény dolgozói. S végül ide kívánkozik, hogy a múzeum színvonalas munkájának elismeréseként már több éve a Munka Érdemrend viselője.

Bárdos Gyula