Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-28 / 4. szám
SZABAD FÖLDMŰVES » 1984. január Z8, 6 Ä Zempléni szigethegység déli nyúlványának tövében áll a Szőlőskei (Viničky) Mezőgazdasági Szaktanintézet épületegysége. Valóban komplexum, mivel nem egy-két épület, hanem régebbi, új és még épülő létesítmények sora alkotja, beékelve a szőlőskerték és gyümölcsösök közé. Az új épületeket nézve akaratlanul is eszembe jut egy tizennégy évvel ezelőtti látogatásom ugyanitt. Eléggé lehangoló élmény volt. Régi, kopott épületben, gyéren világított helyiségben tartottam meg előadásomat, amely után elbeszélgettem a lányokkal (akkor még jóformán csak lányok tanultak itt) helyzetükről. Elmondták, hogy meglehetősen sivár az itteni életük, kevés a lehetőség kikapcsolódásra, szórakozásra vagy hobbira — alig várják már a két év leteltét, hogy szabadulhassanak innen. Az eltelt közel másfél évtized alatt a helyzet gyökeresen megváltozott, nem utolsósorban az új iskolareform következményeként. Mostanában is gyakran kapok ide meghívást, s így alkalmam van részt venni különféle színvonalas rendezvényeken, mint szakmai vetélkedők, táncversenyek, sportrendezvények és politikai vitadélutánok. Szeretném kiemelni a sport szerepét az iskola életében. Érdekes, hogy bár ezen a téren voltak a legrosszabbak a lehetőségek, (sőt, még ma sem ideálisak, hisz a pályák egy része még nincs készen), mégis kiemelkedjek az elért eredmények. 1983-ban másodszor nyerték el a „Szakmunkástanulók a párt tiszteletére“ elnevezésű országos sportrendezvény vándorserlegét, és megvan rá a reményük, hogy 1984-ben harmadszor — egyben véglegesen — is megszerezzék. Az est ünnepi műsorából Az elért sikerek mögött széles körű tömegsport-mozgalom áll, hiszen az Iskolában évente, átlag mintegy 30 különböző sportrendezvényt szerveznek. Nem hiányzik a szervezési keret sem, hisz saját testnevelési, Illetve HSZ-alapszervezetük van. Az előbbi 208-as taglétszáma csaknem száz százalékos szervezettséget jelent, hiszen az iskolának 250 tanulója van. Nemrég adtak át egy korszerű tornatermet, amely járási és kerületi sportrendezvények céljaira is szolgái. A tornaterem és a sportpályák építésénél a tanulók több mint 21 ezer órát dolgoztak le .társadalmi munkában. Jelenleg — természetesen a focin kívül — az atlétika, a kézilabda, a kosárlabda, a röplabda, az asztalitenisz, a turisztika, a sakk és a lövészet művelésére van lehetőségük, s bár uszodájuk nincs, megoldották az úszás oktatását Is, hiszen a Karcsa holtága nincs messze. A rátermettségi jelvény megszerzésében is szép sikereket könyvelhetnek el — 1983-ban 80 „bronzot“ és 15 „ezüstöt“ érdemeltek ki. Tavaly decemberben az új tornateremben megtartották a hagyományos munkadicsőség estjét. Színpompás, gördülékeny, igen jól sikerült rendezvény volt. Felidézték a barátsági hónap rendezvényeit, értékelték a nyári és őszi idénymunkákban nyújtott segítséget, a jelentősebb kulturális és sportrendezvényeken való részvéteit és az itt elért eredményeket, kitüntették a példás tanulókat, pedagógusokat, köszöntötték a jubilánsokat és ünnepélyesen felavatták az új SZISZ-tagokat. Az est jő hangulatban, vidám kultúrműsorral és szórakozással zárult. Mint általában, á sikerek titka itt is az emberekben rejlik. Az iskola (A szerző felvétele) igazgatója, Kása Sándor mérnök, kandidátus tapasztalt pedagógus, fáradhatatlan szervező és nem utolsósorban régi sportember. Hatalmas energiával irányítja nemcsak az iskola mindennapi oktató-nevelő munkáját, hanem a szerteágazó és igényes építkezési munkálatokat is, szervezi az iskolán kívüli munkát,- sőt, tankönyvet is ír. Bizakodik, hogy már a következő tanévben birtokba vehetik az új épületet. Megvalósíthatónak látszik egy új, még nagyobb tornaterem és esetleg egy termálfürdő felépítése is; ezek a , létesítmények ugyanis nemcsak az iskola tanulóit; de' a széles tömegeket is'szolgálnák. Mostanában már jő hangulatban távozom Szőlőskéről, hiszen úgymond, a szemem láttára alakuľť ki az új — hála a társadalom megértésének és a körültekintő, áldozatos munkáinak. BOGOLY JÁNOS A gyógyulás és в" I "■ Я üdülés Modern világunkban, ahol a -civilizációs ártalmak mindinkább megtépázzák egészségünkét, égyre nagyobb szerepet kapnak az olyan gyógyfürdők, ahol a rendszeres kezelés mellett biztosított a tartalmas pihenés, a színvonalas kulturális kikapcsolódás lehetősége. Ezek közé tartozik a világhírű Trenčianske Teplice-i gyógyfürdő is, ahol nemcsak házai, de külföldi vendégek is keresik gyógyulásukat. Pillantsunk vissza egy kissé a múltba, a fürdőváros történelmébe. Már a neolit korban is létezett itt település, de a felbuzgó vizek gyógyító hatását csak Mátyás király korában fedezték fel. A Zápolya családprovizórikus fürdőtelepet épített ki, s ezután már rohamosan szaporodtak a fürdőépületek Trenčianske Tepiicén. Persze az igazi fejlődés a felszabadulás utáni években következett be. Felépült a MACHNÄC, majd a FAX szanatórium, több kisebb intézmény mellett 1975-ben adták át a jugoszláv építészek által kivitelezett nagyon szép KRYM szanatóriumot. Sétáljunk végig együtt a festői városkán. Gyönyörű természeti környezetben helyezkedik el, Trenčíntôl mintegy harminc kilométerre. Lomb- és tűlevelű erdei, enyhe lejtésű dombjai jó levegőt, kitűnő turisztikai lehetőségeket kínálnak üdülőknek és gyógyulni vágyóknak egyaránt. A 660 méter magas Omšenská Baba, a 950 méteres Zihlavík vagy a gyönyörű Vápeč környékét turistautak hálózzák be. Sok ismert festőt ihletett meg a város belterületén fekvő, a Trenčianka patak „Tibiit A fürdőváros legkorszerűbb szanatóriuma, a KRYM mellett elterülő park. Csodás tavacskája, korszerűen kiépített szabadidőközpontja vonzza az embereket. Található itt teke- és teniszpálya, csónakázni is lehet, de. van röplabda- és futópálya is. A nyári csúcsforgalom egyik célpontja a Béka nevű gyógystrand, ahol még október elején is lubickolhatnak az idelátogatók. A gyógyuláshoz nagyban hozzájárulnak az aktív sportolási lehetőségek u (A szerző, felvételei) Az, aki három-négyhetes gýógybeutalőt kap Trenčianske Teplicére, elvárja azt is, hogy szakszerű kezelésben, színvonalas ellátásban részesüljön. Ezt teljes mértékben biztosítják a korszerűén felszerelt szanatóriumok. A gyógykezelés módjai — az egyes betegségek szerint — részletesen kidolgozott tudományos ismereteken alapulnak. Trenčianske Tep'Ucén főleg mozgásszervi, reumatikus betegségeket gyógyítanak. Az öt medence, 39 C-fokos gyógyvizével főleg arra szolgál, hogy a beteg ízületeket meglazítsa; ezután következik a torna, majd a masszázs és a többi procedúra. A fürdőváros legkiválóbban felszerelt szanatóriuma a KRYM. Az összkomfortos kétágyas szobák, a társalgók, a nappali bár, a szauna, mindmind a beteg gyógyulását, jó közérzetét szolgálják. A szanatórium legnagyobb előnye, hogy a beteg itt egy helyen jut hozzá minden kezeléshez. Ez főleg a reumában szenvedő, a hidegre- érzékeny beutaltak számára előnyös. A szanatórium főorvosa MUDr. Jalarosv Simák. Mikor azt kérdeztem tőle, melyek, -a legelterjedtebb mozgásszervi betegségek, a reumát említette elsőként. — Az utóbbi Időben nagy figyelmet fordítunk a reuma komplex kivizsgálására. Ugyanis helytelen az az állítás, miszerint csak azokat a testrészeket kell kezelni, ahol a beteg közvetlen.. fájdalmat érez. Nem. is. annyira a végtagi, mint inkább-a szívtáji reumatikus fájdalmak kezelésére -összpontosítjuk figyelmünket; a betegségnek ez a formája ugyanis jóval nagyobb károsodást okoz a szervezetben. Tapasztalatunk szerint a legelterjedtebb betegségek a krónikus progresszív artritída, a oszteoartrózis és az extraartrikuláris reumatizmus. Aki — akár páciensként, akár turistaként — három hétig Trenčianske Tepiicén tartózkodik, rendszerint így vélekedik: van élet .ebben a városban ... Ez a vé’eménye elsősorban a városka pezsgő kulturális életébe való belekóstolása nyomán alakulhatott ki. A könyv olyan barát — mint ezt egy mozgássérült beteg mondotta —, amely segít a betegségek elfeledésében, leküzdésében. Ehhez a véleményhez tarthatja magát a fürdő igazgatósága is, mivel minden szanatórium kiválóan felszerelt könyvtárral rendelkezik. Emellett a betegek igényt tartanak a városi könyvtár szolgáltatásaira is, amely 28 ezer könyvvel, folyóiratokkal stb. rendelkezik. A könyvtár csaronokában egymást követik a tartalmasabbnál tartalmasabb kiállítások. Ottjártamkor nevelő jellegű kiállítást láthattam- a járásbíróság és közbiztonsági testület szervezésében A bűnözés aránya a trenčíni járásban témájú kiállítást tekinthették ineg az érdeklődők. Ezt egy fényképkíállítás követte, majd fiatal képzőművészek munkáit tekinthette meg az értő közönség. A városka tulajdonképpeni kulturális központja a „Fürdőudvar“, ahol a hangulatos kertvendéglő mellett két színpad is található. A színház főleg a téli időszakban üzemel, tavasszal, nyáron és ősszel az amfiteátrumban tartanak előadásokat. Otttartózkodásom Idején én Is megcsodáltam a gazdag, színvonalas rendezvénysorozatot. Szinte naponta váltották egymást olyan neves zenekarod, mint a Moravanka vagy a Valdovka; a színházi előadások, az esztrádműsorok, a - filmvetítések szintén rendszeresek voltak.. Az „esti kimenők“ alkalmával a fürdővendégek — ha reumájuk már enyhült — meglátogathatják azokat a szórakozóhelyeket is, ahol minden este zene szólítja táncba a vendégeket. Trenčianske Teplicére nagyon sok mezőgazdasági dolgozó is kap beutalót, akik többnyire a POĽNOHOSPODÁR szanatóriumban kapnak elhelyezést. Ez a tény is jól tükrözi azt, hogy országunk szociális politikája a dolgozó embert szolgálja. KALITA GABOR MŰKRITIKA ÉS KÖZEGE A közelmúltban részt vettem a kulturális minisztérium egyik sajtótájékoztatóján, amelynek témáját így lehetne sommázni: a műkritika problémáiról. Szorgalmasan jegyezgettem, ahogy az illik, ám ahogy az előadók egyre jobban belemélyedtek — hogy azt ne mondjam: belebonyolódtak — a problémakörbe, úgy csökkent sorról siirra a lelkesedésem: mindez már jócskán kívül esik lapunk profilján. Legfeljebb nem írok róla, döntöttem el magamban, hallgatom tovább magánemberként, amiből maximum anynyi kár származhat, hogy olvasóink nem ismerik meg a mükritika időszerű problémáit. A téma azonban, valahol a tudatom alatt, mégis belém rögzült. Jegyzetfüzetemet áťapozva ugyan mindig átugortam ezt a néhány sietősen telerótt oldalt, de egy két címszó mégis minden alkalommal visszakiabált rám. Egyszóval: a téma nem hagyta eltemelni magát, napvilágra kívánkozott. Persze azt is hozzá kell tennem, hogy nem egészen az eredeti formájában; sokkal inkább azoknak a gondolatoknak a reflexiójaként, amelyek magva még ott, a kényelmes fotelben üldögélve fogamzott meg bennem. Tényekkel ismerkedhettünk meg, viszonylag kimerítően és részletesen. Mondanivalóra szempontjából kissé átfogalmazva: jelenségekről hallottunk — okaik nélkül. Lássuk előbb a jelenségeket, s azután az — általam vélt, tehát szubjektív, vitatható (és ennek örünék!) — okokat. Műkritikánk fő célja a minőségjavítás, hangsúlyozták az előadók. Az érdemi, előremutató kritika hiánya szükségszerűen érezteti hatását a művészetek fejlődésében. Egyetlen mondattal sommázták például a rádió ilyen irányú tevékenységét: kevés a kritika. Utána a televízió került szőnyegre: műbírálatai megrekednek az ismertetés szintjén, minthogy a legtöbb értékelés, recenzió sokkal inkább oda sorolható. Irodalomkritika; viszonylag a legjobb a helyzet, de sokszor á’talánnsító, keveset mondó, arról nem is szólva, hogy — elsősorban a könyvkiadás területén — az eleve bírálni hivatott lektorok sokszor elbújnak a kiadók háta mögé. Színház: szinte megdöbbentően kicsi a valóban értők által írt, érdemi szintű kritikák száma. Film: ugyanez a helyzet, ami az előzővel együtt azért érthetetlen, mivel a színház- és filmművészeti főisko'ák jóval több végzőst bocsátanak ki évente, mint amennyi közvetlenül a szakmában el tud helyezkedni. Az egyetlen elfogadható magyarázat: a tömegkommunikációs eszközök ilyen tárgyú rovatai nem túl vonzóak számukra. A zenében maradjunk csak a szinte napról napra úi'at hozó, tehát rugalmas, differenciáit reagálást igénylő könnyű műfajnál: egyetlen ilyen témájú lapunk, a Popu'ar szinte kizárólag csak rögzít, konstatál, bemutat, arról nem is szólva, hogy küldetését messze meghaladó terjedelmet biztosít a techn!kának. Egy szó mint száz: műkritikánk szinte minden területen kívánnivalókat hagy maga után. Ha egy jelenség ennyire általános, annak már okai vannak. Mélyebb elemzésükre nem vállalkoztam, néhány olyan összefüggés boncolgatását azonban mégis megkockáztatnám, amelyeknek érzésem szerint némi közük lehet a problémák ama bizonyos közös nevezőjéhez. Induljunk ki egy axiomatikus igazságból: a kritika az előrehaladási szolgálja. Hibákra, fogyatékosságokra hivatott rámutatni, természetesen a kiküszöbölésük lehetőségeivel együtt. Jelképesen odadobott kesztyű, kihívás az alkotó vagy az előadó felé, egymást építő, csiszo’6 viták első sz’kráia. Ilyen minőségében öncélú sem lehet, h'szen a nyomában fakadó esetleges javulásból valamennyien részesedhetünk. Egyenesen következik a fentiekből, hogy a műbírálatnak, ha úgy szükséges, igen:s keménynek kell lennie. Értelmetlenné és fölöslegessé válik, ha a fogyatékosságokat kendőzünk, prob'émákat hallgatunk el, indokolatlanul dicsérünk, a tényleges kritikában pedig leefe'iehb az általánosságokig merészkedünk. Mindehhez szerintem — természetesen a hozzáértésen kívül — két do'og szükséges: elfogulatlanság és bátorság. Oj, fiatal hangra van tehát szükség! Olyan kritikusokra. akik mentesek elődeik elfogultságától. attól az óvatosk°dó, az őszinteséget gúzsba kötő hozzáállástól, amit az, ismeretségek, a „szakmán belül“ kiépített kapcso'atok téves értelmezése jelent. Magyarán: más közegbe kell helyeznünk a krttikát mint olyant. Az igazi célnak alávetett eszközök, az őszinte szókimondás, az egészséges társadalmi kapcsolatok közegébe. A művészetben csakúgy, mint életünk bármely más területén. VASS GYULA' A SOKOLDALŰ KÉPZÉS т ш.
