Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-07 / 1. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1984. Január 7„ 6 Főéiről holtidényben Asztalitenisz - bajnokság Immár hagyománynak számit a nyugat-szlovákiai kerületben, hogy az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, a Kerületi Népművelési Intézettel közösen megrendezi a téli hónapokban a mezőgazdasági szaktanintézetek kerületi asztalitenisz-bajnokságát. Az elmúlt évben erre december közepén került sor, a színhely — szintén hagyományosan — a Somorjai Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet volt. Ctibor Petrilla agrármérnök, igazgató megnyitó szavai után három napig pattogott a kaucsukiabda a zöld asztalokon. Az izgalmakban bővelkedő, színvonalas küzdelemsorozat után végül is a következő csapatok és egyé ni versenyzők vehették át a díjakat, valamint az azokkal járó értéke tárgyi jutalmakat: 1. Myjavai SZT1; 2. ТороГСапу-i SZTI; 3. Nové Mesto n/Váhom-i SZTI. Csapatverseny — fiúk: 1. Udvardi (Dvory n/Žitavou) SZTI; 2. Aranyosmaróti (Zlaté Moravce) SZTI; 3. Galántai (Galanta) SZTI. Egyéni — lányok: 1. Kendzierová Dana, Topoľčany; 2. Martinusíková Nadežda, Myjava; 3. Mrázová Miriam, Myjava. Egyéni — fiúk: 1. Kobolka György. Udvard; 2. Kovács Attila. Ipolyság (Šahy); 3. Mego Roman, Nové Mesto n/Váhom. z új év első napjaiban igencsak sűrűn kapnak szárnyra babonás szólamok és szokások, fűződjenek bár kéményseprőhöz, ólomöntéshez vagy akár a malac farkához. Régi-régi hiedelmek ezek, amelyeket ma már a legtöbb ember megmosolyog, de még mindig vannak, akik halálos komolyan hisznek bennük. De vajon mi is tulajdonképpen a babona? A legtöbbször ugyanis gépiesen mondjuk ki ezt a szót, mélyebb értelmét nemigen elemezzük. Hadd jelentsük ki mindjárt az elején: a babona és a tudatlanság között bizony „vérrokonsági van. A tudatlan ember képtelen ésszel felfogni, megérteni a természeti és társadalmi folyamatok törvényszerűségeit, így hiedelmeken alapuló, kabalisztikus világot teremt maga körül. Bár a babona évezredes múltra tekint vissza — ismerték már az őegyiptomiak is, az ókorban pedig „fénykorát“ élte — , a tudományos gondolkodásmód terjedése évszázadok során lassan-lassan visszaszorította az olyan szélsőséges formáit (pl. a boszorkányégetés I, melyek oly sok ártatlan ember halálát okozták. Habár még ma is vannak „divatos“ babonák erejük már jóformán csak az önszórakoztatás, a humor mivoltáig terjed. A régi — antik értékű — könyvek gyűjtői baráti körben nemegyszer hangoztatják: alig akad régi könyv, amely valamilyen megközelítésben ne foglalkozna a babonával. Az állítás igazságát nemcsak saját tapasztalataim bizonyítják, de az egyik jóbarátom könyvekből kigyűjtött „babonakollekciója" is; ahelyett tehát, hogy közismert babonák sorolásába fognék, hadd idézzek ebből a gyűjteményből néhány olyan hiedelmet, amelyeknek már folklorisztikus, vagy társadalomtörténeti értéke van. Ki is hinné ma azt, hogy a régi szakácskönyvek szerzői sem voltak mentesek a babonától? Az ismert magyar szakácsmesternek, Czifray Istvánnak 1883-as kiadású , szakácskönyve A gazdaasszonyok számára című receptgyűjteményében felfigyeltem arra, hogy a nagybecsű mester bizonyos ételkülönleaesséaei meVe” i*bjec'-p. teket is eszközölt — állítván, mikor, mely napokon is nem szabad ilucn vagy olyan ételt fogyasztani. Ahelyett, hogy ezek sorolásába kezdenék, inkább azon gondolkodjunk el, hogy eszerint a királyi udvar kiváltságosai is babonásak voltak? Nem csoda tehát, hogy a műveltséghez semmilyen formában nem jutó népréteg betegesen hitt a babonában. Fejedelmek, vezérek babonáiról lévén szó, hadd folytassuk a sort Nelson admirális démonűző cselekedeteinek egyikével: a legendás hírű „tengeri medve“ hajóinak árbocaira lópatkót szegeltetett — mondván, a vas elhárítja az ólmot. Amikor az angol flotta élén az admirális szétverte Napóleon híres hajóhadát, úgy tűnt, ennek a babonának — foganatja van. Ám annak, aki a patkókat az árbe»cokra parancsolta — francia puskagolyó oltotta ki az életét. Az ólom és a vas „kapcsolatáról“ a Tolnai Világlapjában ezt olvastam: az első világháború idején az angol hadvezetés parancsára gyárilag* ezerszámra gyártották — amulett gyanánt — a patkó formára hajlított szöget, amely állítólag megvédte a puskagolyótól a katonát. Persze az osztrákok sem voltak restek, még mívesebb kidolgozású — kis dobozokban forgalmazott — patkászeget kínáltak a katonáknak. A patkószegbe ez a felirat volt bevésve: „Hadiszerencse — 1914". Kommentár helyett csak annyit: évek múltán, amikor feltárták a tömegsírokat, hogy hazaszállítsák a sok-sok katona teteméi — már csak ezek a „talizmánok maradtak belőlük. Persze — amint már erről szó esett —• a babona még régebbi időkre nyúlik vissza. Ki hinné, hogy a bal láb már a régi Rómában is „rossz jelként" szerepelt? Egy 1821-ben kiadott történelemkönyvben például az olvasható, hogy ebben a korban az istenek templomaihoz páratlan számú lépcső vezetett. Hogy miért? A „kényes római isten bizonyára nem jó szemmel nézte volna azt, ha híve bal lábbal lép elébe. Ebből a korból származik a „bal lábbal kelés“ banonája is, ami még ma is él. Az idősebbek még ma is emlékeznek a Luca-napi kotyolás szokására, amelytől — a babona szerint — a tyúkok termékenyebbek lesznek. A néprajzi leírások e népszokás számos formáját ismertetik, ám abban megegyeznek, hogy a kotyolók rendszerint 7— 12 éves gyerekek, akik a házalás alkalmával egy versecskét fújnak el. Lám, lám: ez is egy módja volt a verstanulásnak .... Ojév lévén, idézzük fel, milyen hiedelmek fűződnek az év első napjához, Az „első“ — már évszázadok Óta babona tárgya volt, legyen sző az év első napjáról, az első termésről, gyereknél az első fogról stb. A humor kedvéért felsorolok néhány olyan babonái, melyek újévkor „időszerűek": aki újév napján korán kel, az egész évben friss, aki viszont későn, az bizony lusta lesz. Aki ezen a napon pénzt ad ki, annak bizony egész év-ko ben sok kiadása lesz. Leányok újév napján — a babona szerint —- karán keljenek, ugyanis amikor a kakas először kukorékol, s amerre néz, abból az irányból várhatja a lány a jövendőbelijét. Amint erről az egyik — 1870-ben kiadott — díszes kalendáriumban olvastam, az „első" babonájának van egy szomorúbb változata is: egy hiedelem azt állítja, hogy az, aki elsőnek lép az új házba, hamarosan meghal. Egy új házba költöző család, ismervén a babonát, a nagymamát küldte elsőnek a házba — abból a meggondolásból, hogy neki már úgy sincs sok hátra. Ez a történetecske igencsak furcsán alakult. A nagymama 105 évet élt meg jó egészségben, s túlélte azokat is, akik annak idején elsőként tuszkolták be -őt a házba. A fenti, eset — befejezésül — hadd szolgáljon tanulságként: lám, a babonafélők „fegyvere" is sokszor visszafelé sül el. Aki viszont nem hisz a babonákban, az félelem nélkül indulhat elődeink idejétmúlt hiedelmein. KALITA GABOR Egy CSEMABQK - alapszemzst munkájából A CSEMADOK királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) városi szervezete egyike a tőketerebesi (Trebišov) járás legnagyobb alapszervezeteinek. Csótú László elnököt arra kértem, hogy dióhéjban vonja meg tavalyi munkájuk mérlegét. — Sikeres rendezvények közül az első helyen Csibák Mária amatőr festő szépen megrendezett kiállítását említeném. Marika egyébként az Amatőr Képzőművészek Klubjának a tagja. Így kiállításának megrendezése külön öröm volt számunkra. Ogy érzem, kolléganőnk jő lehetőséget kapott arra, hogy tehetségét megismertesse a hazai tömegekkel, s egyben a nagyközönséghez is sikerült közelebb hoznunk a jelenlegi festészet értékeit. A továbbiakban kiemelném Havas Juditnak, a budapesti Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum előadóművészének igen sikeres vendégszereplését. Délelőtt egy nagyon kedves gyermekműsort adott elő, este pedig a felnőttek élvezhették művészetét. Műsorán népballadák és olyan költők művel szerepeltek, mint Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Vajda János, Ady Endre és Nagy László. Egy másik magyarországi vendégünk, dr. Szabadfalvi József etnográfus, előadást tartott a közép-európai népek állattartásáról és az ősi kerámiáról, amit színes diapozitívokkal illusztrált. Szervezetünk továbbá tevékenyen részt vett a kisgéresi (Malý Höret) CSEMADOK-napok előkészítésében és lefolytatásában. — Az idei tervek? — Vezetőségünk tagja. Hajdftk Géza tanár, Irodalmi estet készít elő Juhász Gyula életmővéből, a költő közelgő jubileumára. Az évvégi sikeres teaest után szeretnénk megszervezni a nemrég megalakult citerazenekar mielőbbi önálló fellépését. A zenekart egyébként Petrik János és Nádasdi János vezeti. —bogoly— Nők a volán mögött Érdekes rendezvény színhelye volt nemrégiben Diőszeg (Sládkovičovo). A Nőszövetség helyi alapszervezete, a Honvédelmi Szövetség helyi szervezete mellett működő autó-klubbal közösen tájékozódási és ügyességi autóversenyt hirdetett meg — kizárólag nők számára. A hét bejelentkezett női páros mellé „versenyen kívül“ még három férfi páros — az autó-klub csökkent mozgásképességű tagjai — is társult, így aztán valóban izgalmas látnivaló és jó verseny ígérkezett. A 60 kilométeres útszakaszt ún. vaktérkép alapján tájékozódva kellett megtenniük a versenyzőknek. A beiktatott megállókban közlekedési, műszaki, valamint politikai és kulturális jellegű kérdésekre kellett válaszolniuk, egy-egy alkalommal pedig gránátdobással, illetve célbalövéssel bizonyíthatták ügyességüket. Az időmérő állomáson áthaladva végül is a következő sorrend alakult ki: Az első díjat, s vele a Nöszövelség Galántai (Galanta) járási Bizottságának serlegét, valamint a rendezők Aranykoszorúját Piláriková Anna és Blichová Margita, a Nőszövetség galántai szervezetének tagjai nyerték. A második helyen a vágsellyei (Šaľa) Marková Eva/Begánnvá Marta páros végzett, míg a harmadik hely, s vele a Bronzkoszorú a „hazai“ Lovciová Anna/Cervenová Mária kettősnek jutott. Külön dicséret ШеН a rendezőket, hogy a ..nagyok“ versenyével párhuzamosan gyermekek számára is biztosítottak programot. A tizennégy nebuló krikettlabda-dobásban. zsákbanfutásban, „vérrombolásban“ és a közlekedési szabályok ismeretének szintjében mérte össze tudását. S ha már szót ejtettünk róluk, hadd mondjuk el azt is, hogy az első helyen Begán Rastislav, a másodikon Marková Laura, a harmadikon pedig Marková Carmen végzett, mindhárman Vágsellyéről. Visszatérve az autózó nőkre: versenyük példás fegyelmezettség mellett, Rajt! balesetmentesen zajlott le, így nem akadt dolguk a Vöröskereszt helyi szervezete tagjainak, akik egészségügyi szempontból biztosították a rendezvényt. A díjakat — a gyermekeknek is — Frenák Valéria a Nőszövetség jb titkára, Reizinger Tózsef, a vnb titkára. Buday Iván, a HSZ helyi szervezetének elnöke és Dömötör Alice, a Nőszövetség helyi szervezetének elnöknóje adta át. Rendezők és résztvevők egyaránt remélik, hogy a nagy sikerű rendezvény hagyománnyá válik a városban. NAGY MIHÁLY (A szerző felvétele) Az ekeli labdarúgók; az álló sorban balról az első Ollári Vidor, a sportszervezet elnöke Ekei községben (Okoliöná na Ostrove) 1949-ben alakult meg a sportszervezet. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a község a jelzett időben közigazgatásilag a megyeri (Calovo) járáshoz tartozott, ahol a labdarúgás igen magas színvonalon állott. Rövidesen az ekeli gárda is felzárkózott az élvonalba, s olyan — tizenegy évig tartó — időszak következteti, amelyet máig is a község labdarúgásának fénykoraként emlegetnek. Az 1960. évi területi átszervezés hozta az első nagy változást. Ekeit közigazgatásilag a komáromi (Komárno) járáshoz csatolták, ami „sportvonalon“ annyit jelentett, hogy mindent elölről kell kezdeni. A csapatot a komáromi járási bajnokság III. osztályába sorolták be, ahol közel egy évtizeden át küzdött a feljutásért. E vágyuk a 60-as évek végén beteljesedett, megnyerték a bajnokságot, s a következő idényben már a III. osztályban rúgták a bőrt. Örömük azonban tiszavirág éltű volt, mert egy felelőtlen incidens miatt a járási labdarúgó szövetség fegyelmi bizottsága kizárta a csapatot a II. osztályból. Üjra elölről kellett kezdeni mindent ... A csapat vezetői és játékosai azonban nem adták fel a harcot. Néhány éven belül ismét visszaküzdötték magukat a II. osztályba, ahol rövidesen jó nevet vívtak ki maguknak. Bár a rendszeres felkészüléshez nincs meg minden előfeltételük, mégis jó eredményekkel dicsekedhetnek. Ez elsősorban a csapategységnek, a kollektív szellemnek tudható be, valamint annak, hogy a játékosok minden egyes mérkőzésen teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel küzdenek. De annak is, hogy igyekeznek betartani Prorok Milan játékos-edző utasításait. A játékosok tudatosították, hogy önzetlenség és fegyelem nélkül nem érhető el siker. Prorok Milan edző jelenleg a kövétkezö játékoskerettel rendelkezik: Czita Mihály, Csicsai Sándor, Csépi Nándor. Csépi László, Horváth Ferenc. Bohus Antal, Nagy Károly, Lakatos Gábor, Fekete Ferenc, Uzola István. Katz István. Haxer Péter, Filkó Ottó. Веке István, Verturisz István. Az említett játékosokon múlik, a jó eredmények elérése, de elődeik példájából tudatosították, hosv ez csakis sportszerű eszközökkel, jó játékkal lehetséges. Szurkolóiknak is be kell azonban látniuk, hogy esetleges sportszerűtlen magatartásukkal csak a csapatnak árthatnak. Ha tehát gyengébb napot fog ki a gárda, vagy egyszerűen jobb az ellenfél, ne a játékvezetőben keressék a bűnbakot. Legyenek tárgyilagosak a játékosok által nyújtott teljesítményt és a játékvezető ítéleteit illetően egyaránt. Durva, sértő szavakkal csupán a saját szegénységi bizonyítványukat állítják ki. Űjabban egy ifjúsági csapatot is szerepeltetnek a járási bajnokságban, és a helyi alapiskolán is működik egy „pionírligát rúgó“ focicsapat. Hosszú távon is gondolnak tehát az utánpótlásra. Régi probléma egy korszerű szociális épület tető alá hozása. A .jelenlegi megoldás nem lehet végleges, mert sem esztétikai sem pedig higiéniai szempontból nem megfelelő. Ügy gondolom, hogy a művelődési ház befejezése után a soron következő feladatok egyike éppen a labdarúgó-pálya szociális épületének napirendre tűzése lehetne. Addig kell kilincselni a jnb illetékes szerveinél, valamint a CSSZTSZ járási bizottságánál, amíg a kérdés meghallgatásra nem talál — csak ezt tudjuk tanácsolni Fehér Miklós hnb-elnöknek, illetve a sportszervezet vezetőségének, Ollári Vidorral az élen. A pálya egyébként ideális helyen fekszik. Szépséghibája csupán $z, hogy igen fűcsomős, ami kizárja a jó labdakezelést, a finom technikai megoldásokat. Nem ártana, ha — mondjuk egy kiadós eső után — széltébenhosszában jó mélyen megfogasolnák és lehengerelnék. S végül: rejtély számomra, hogy miből fedezi a sportszervezet vezetősége a felmerülő kiadásokat, mert tudomásom szerint semminemű anyagi támogatásban nem részesülnek. A szövetkezet vezetősége csupán az autóbuszt bocsátja díjmentesen rendelkezésükre. Hogy mégis létezni tudnak, váljék a vezetőség dicséretére. Különösen Ollári Vidor elnök, Nagy Károly, Horváth József. Susík László és Lakatos Vince vezetőségi tagok érdemelnek dicséretet, akik szívügyüknek tekintik Ekel község labdarúgásának jelenét, jövőbeni fejlődését. Andriskin lózsef