Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-07 / 1. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 1984. Január 7„ 6 Főéiről holtidényben Asztalitenisz - bajnokság Immár hagyománynak számit a nyugat-szlovákiai kerületben, hogy az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, a Kerületi Népmű­velési Intézettel közösen megrendezi a téli hónapokban a mezőgazdasági szaktanintézetek kerületi asztalitenisz-bajnokságát. Az elmúlt évben erre december közepén került sor, a színhely — szintén hagyományosan — a Somorjai Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet volt. Ctibor Petrilla agrármérnök, igazgató megnyitó szavai után három napig pattogott a kaucsukiabda a zöld asztalokon. Az izgalmakban bővelkedő, színvonalas küzdelemsorozat után végül is a következő csapatok és egyé ni versenyzők vehették át a díjakat, valamint az azokkal járó értéke tárgyi jutalmakat: 1. Myjavai SZT1; 2. ТороГСапу-i SZTI; 3. Nové Mesto n/Váhom-i SZTI. Csapatverseny — fiúk: 1. Udvardi (Dvory n/Žitavou) SZTI; 2. Aranyosmaróti (Zlaté Moravce) SZTI; 3. Galántai (Galanta) SZTI. Egyéni — lányok: 1. Kendzierová Dana, Topoľčany; 2. Martinusíková Nadežda, Myjava; 3. Mrázová Miriam, Myjava. Egyéni — fiúk: 1. Kobolka György. Udvard; 2. Kovács Attila. Ipolyság (Šahy); 3. Mego Roman, Nové Mesto n/Váhom. z új év első napjaiban igen­csak sűrűn kapnak szárnyra babonás szólamok és szoká­sok, fűződjenek bár kéményseprőhöz, ólomöntéshez vagy akár a malac far­kához. Régi-régi hiedelmek ezek, ame­lyeket ma már a legtöbb ember meg­mosolyog, de még mindig vannak, akik halálos komolyan hisznek ben­nük. De vajon mi is tulajdonképpen a babona? A legtöbbször ugyanis gé­piesen mondjuk ki ezt a szót, mé­lyebb értelmét nemigen elemezzük. Hadd jelentsük ki mindjárt az ele­jén: a babona és a tudatlanság kö­zött bizony „vérrokonsági van. A tu­datlan ember képtelen ésszel felfog­ni, megérteni a természeti és társa­dalmi folyamatok törvényszerűségeit, így hiedelmeken alapuló, kabaliszti­­kus világot teremt maga körül. Bár a babona évezredes múltra tekint vissza — ismerték már az őegyipto­­miak is, az ókorban pedig „fényko­rát“ élte — , a tudományos gondol­kodásmód terjedése évszázadok során lassan-lassan visszaszorította az olyan szélsőséges formáit (pl. a boszorkány­égetés I, melyek oly sok ártatlan em­ber halálát okozták. Habár még ma is vannak „divatos“ babonák erejük már jóformán csak az önszórakozta­tás, a humor mivoltáig terjed. A régi — antik értékű — könyvek gyűjtői baráti körben nemegyszer hangoztatják: alig akad régi könyv, amely valamilyen megközelítésben ne foglalkozna a babonával. Az állítás igazságát nemcsak saját tapasztala­taim bizonyítják, de az egyik jóbará­tom könyvekből kigyűjtött „babona­­kollekciója" is; ahelyett tehát, hogy közismert babonák sorolásába fognék, hadd idézzek ebből a gyűjteményből néhány olyan hiedelmet, amelyeknek már folklorisztikus, vagy társadalom­­történeti értéke van. Ki is hinné ma azt, hogy a régi sza­kácskönyvek szerzői sem voltak men­tesek a babonától? Az ismert magyar szakácsmesternek, Czifray Istvánnak 1883-as kiadású , szakácskönyve A gazdaasszonyok számára című recept­gyűjteményében felfigyeltem arra, hogy a nagybecsű mester bizonyos ételkülönleaesséaei meVe” i*bjec'-p. teket is eszközölt — állítván, mikor, mely napokon is nem szabad ilucn vagy olyan ételt fogyasztani. Ahe­lyett, hogy ezek sorolásába kezde­nék, inkább azon gondolkodjunk el, hogy eszerint a királyi udvar kivált­ságosai is babonásak voltak? Nem csoda tehát, hogy a műveltséghez sem­milyen formában nem jutó népréteg betegesen hitt a babonában. Fejedelmek, vezérek babonáiról lé­vén szó, hadd folytassuk a sort Nel­son admirális démonűző cselekedetei­nek egyikével: a legendás hírű „ten­geri medve“ hajóinak árbocaira lópat­kót szegeltetett — mondván, a vas elhárítja az ólmot. Amikor az angol flotta élén az admirális szétverte Napóleon híres hajóhadát, úgy tűnt, ennek a babonának — foganatja van. Ám annak, aki a patkókat az árbe»­­cokra parancsolta — francia puska­golyó oltotta ki az életét. Az ólom és a vas „kapcsolatáról“ a Tolnai Világlapjában ezt olvastam: az első világháború idején az angol hadvezetés parancsára gyárilag* ezer­számra gyártották — amulett gya­nánt — a patkó formára hajlított szö­get, amely állítólag megvédte a pus­­kagolyótól a katonát. Persze az osztrákok sem voltak restek, még mí­vesebb kidolgozású — kis dobozok­ban forgalmazott — patkászeget kí­náltak a katonáknak. A patkószegbe ez a felirat volt bevésve: „Hadisze­rencse — 1914". Kommentár helyett csak annyit: évek múltán, amikor fel­tárták a tömegsírokat, hogy hazaszál­lítsák a sok-sok katona teteméi — már csak ezek a „talizmánok marad­tak belőlük. Persze — amint már erről szó esett —• a babona még régebbi időkre nyú­lik vissza. Ki hinné, hogy a bal láb már a régi Rómában is „rossz jel­ként" szerepelt? Egy 1821-ben kia­dott történelemkönyvben például az olvasható, hogy ebben a korban az istenek templomaihoz páratlan szá­mú lépcső vezetett. Hogy miért? A „kényes római isten bizonyára nem jó szemmel nézte volna azt, ha híve bal lábbal lép elébe. Ebből a korból származik a „bal lábbal kelés“ bano­­nája is, ami még ma is él. Az idősebbek még ma is emlékez­nek a Luca-napi kotyolás szokására, amelytől — a babona szerint — a tyú­kok termékenyebbek lesznek. A nép­rajzi leírások e népszokás számos for­máját ismertetik, ám abban megegyez­nek, hogy a kotyolók rendszerint 7— 12 éves gyerekek, akik a házalás al­kalmával egy versecskét fújnak el. Lám, lám: ez is egy módja volt a verstanulásnak .... Ojév lévén, idézzük fel, milyen hie­delmek fűződnek az év első napjához, Az „első“ — már évszázadok Óta ba­bona tárgya volt, legyen sző az év első napjáról, az első termésről, gye­reknél az első fogról stb. A humor kedvéért felsorolok néhány olyan ba­bonái, melyek újévkor „időszerűek": aki újév napján korán kel, az egész évben friss, aki viszont későn, az bi­zony lusta lesz. Aki ezen a napon pénzt ad ki, annak bizony egész év-ko ben sok kiadása lesz. Leányok újév napján — a babona szerint —- ka­rán keljenek, ugyanis amikor a ka­kas először kukorékol, s amerre néz, abból az irányból várhatja a lány a jövendőbelijét. Amint erről az egyik — 1870-ben kiadott — díszes kalen­dáriumban olvastam, az „első" babo­nájának van egy szomorúbb változa­ta is: egy hiedelem azt állítja, hogy az, aki elsőnek lép az új házba, ha­marosan meghal. Egy új házba köl­töző család, ismervén a babonát, a nagymamát küldte elsőnek a házba — abból a meggondolásból, hogy neki már úgy sincs sok hátra. Ez a törté­­netecske igencsak furcsán alakult. A nagymama 105 évet élt meg jó egészségben, s túlélte azokat is, akik annak idején elsőként tuszkolták be -őt a házba. A fenti, eset — befejezésül — hadd szolgáljon tanulságként: lám, a ba­­bonafélők „fegyvere" is sokszor vis­szafelé sül el. Aki viszont nem hisz a babonákban, az félelem nélkül in­dulhat elődeink idejétmúlt hiedel­mein. KALITA GABOR Egy CSEMABQK - alapszemzst munkájából A CSEMADOK királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) vá­rosi szervezete egyike a tőketerebesi (Trebišov) járás legnagyobb alapszervezeteinek. Csótú László elnököt ar­ra kértem, hogy dióhéjban vonja meg tavalyi munkájuk mérlegét. — Sikeres rendezvények közül az első helyen Csibák Mária amatőr festő szépen megrendezett kiállítását em­líteném. Marika egyébként az Amatőr Képzőművészek Klubjának a tagja. Így kiállításának megrendezése külön öröm volt számunkra. Ogy érzem, kolléganőnk jő lehető­séget kapott arra, hogy tehetségét megismertesse a ha­zai tömegekkel, s egyben a nagyközönséghez is sikerült közelebb hoznunk a jelenlegi festészet értékeit. A továb­biakban kiemelném Havas Juditnak, a budapesti Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum előadóművészének igen sikeres vendégszereplését. Délelőtt egy nagyon kedves gyermek­műsort adott elő, este pedig a felnőttek élvezhették mű­vészetét. Műsorán népballadák és olyan költők művel szerepeltek, mint Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Vajda János, Ady Endre és Nagy László. Egy másik magyarországi vendégünk, dr. Szabadfalvi József etnográfus, előadást tartott a kö­zép-európai népek állattartásáról és az ősi kerámiáról, amit színes diapozitívokkal illusztrált. Szervezetünk to­vábbá tevékenyen részt vett a kisgéresi (Malý Höret) CSEMADOK-napok előkészítésében és lefolytatásában. — Az idei tervek? — Vezetőségünk tagja. Hajdftk Géza tanár, Irodalmi estet készít elő Juhász Gyula életmővéből, a költő kö­zelgő jubileumára. Az évvégi sikeres teaest után szeret­nénk megszervezni a nemrég megalakult citerazenekar mielőbbi önálló fellépését. A zenekart egyébként Petrik János és Nádasdi János vezeti. —bogoly— Nők a volán mögött Érdekes rendezvény színhelye volt nemrégiben Diőszeg (Sládkovičovo). A Nőszövetség helyi alapszervezete, a Honvédelmi Szövetség helyi szerve­zete mellett működő autó-klubbal kö­zösen tájékozódási és ügyességi autó­versenyt hirdetett meg — kizárólag nők számára. A hét bejelentkezett női páros mellé „versenyen kívül“ még három férfi páros — az autó-klub csökkent mozgásképességű tagjai — is társult, így aztán valóban izgalmas látnivaló és jó verseny ígérkezett. A 60 kilométeres útszakaszt ún. vaktérkép alapján tájékozódva kellett megtenniük a versenyzőknek. A beik­tatott megállókban közlekedési, mű­szaki, valamint politikai és kulturális jellegű kérdésekre kellett válaszol­niuk, egy-egy alkalommal pedig grá­nátdobással, illetve célbalövéssel bi­zonyíthatták ügyességüket. Az időmé­rő állomáson áthaladva végül is a kö­vetkező sorrend alakult ki: Az első díjat, s vele a Nöszövelség Galántai (Galanta) járási Bizottságá­nak serlegét, valamint a rendezők Aranykoszorúját Piláriková Anna és Blichová Margita, a Nőszövetség ga­lántai szervezetének tagjai nyerték. A második helyen a vágsellyei (Šaľa) Marková Eva/Begánnvá Marta páros végzett, míg a harmadik hely, s vele a Bronzkoszorú a „hazai“ Lovciová Anna/Cervenová Mária kettősnek ju­tott. Külön dicséret ШеН a rendezőket, hogy a ..nagyok“ versenyével párhu­zamosan gyermekek számára is bizto­sítottak programot. A tizennégy ne­buló krikettlabda-dobásban. zsákban­­futásban, „vérrombolásban“ és a köz­lekedési szabályok ismeretének szint­jében mérte össze tudását. S ha már szót ejtettünk róluk, hadd mondjuk el azt is, hogy az első helyen Begán Rastislav, a másodikon Marková Lau­ra, a harmadikon pedig Marková Car­men végzett, mindhárman Vágsellyé­­ről. Visszatérve az autózó nőkre: verse­nyük példás fegyelmezettség mellett, Rajt! balesetmentesen zajlott le, így nem akadt dolguk a Vöröskereszt helyi szervezete tagjainak, akik egészség­­ügyi szempontból biztosították a ren­dezvényt. A díjakat — a gyermekek­nek is — Frenák Valéria a Nőszövet­ség jb titkára, Reizinger Tózsef, a vnb titkára. Buday Iván, a HSZ helyi szer­vezetének elnöke és Dömötör Alice, a Nőszövetség helyi szervezetének el­­nöknóje adta át. Rendezők és részt­vevők egyaránt remélik, hogy a nagy sikerű rendezvény hagyománnyá vá­lik a városban. NAGY MIHÁLY (A szerző felvétele) Az ekeli labdarúgók; az álló sorban balról az első Ollári Vidor, a sport­szervezet elnöke Ekei községben (Okoliöná na Ostro­ve) 1949-ben alakult meg a sportszer­vezet. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a község a jelzett időben köz­igazgatásilag a megyeri (Calovo) já­ráshoz tartozott, ahol a labdarúgás igen magas színvonalon állott. Rövi­desen az ekeli gárda is felzárkózott az élvonalba, s olyan — tizenegy évig tartó — időszak következteti, ame­lyet máig is a község labdarúgásá­nak fénykoraként emlegetnek. Az 1960. évi területi átszervezés hozta az első nagy változást. Ekeit közigazgatásilag a komáromi (Komár­no) járáshoz csatolták, ami „sport­vonalon“ annyit jelentett, hogy min­dent elölről kell kezdeni. A csapatot a komáromi járási bajnokság III. osz­tályába sorolták be, ahol közel egy évtizeden át küzdött a feljutásért. E vágyuk a 60-as évek végén beteljese­dett, megnyerték a bajnokságot, s a következő idényben már a III. osz­tályban rúgták a bőrt. Örömük azon­ban tiszavirág éltű volt, mert egy fe­lelőtlen incidens miatt a járási lab­darúgó szövetség fegyelmi bizottsága kizárta a csapatot a II. osztályból. Üjra elölről kellett kezdeni min­dent ... A csapat vezetői és játékosai azon­ban nem adták fel a harcot. Néhány éven belül ismét visszaküzdötték ma­gukat a II. osztályba, ahol rövidesen jó nevet vívtak ki maguknak. Bár a rendszeres felkészüléshez nincs meg minden előfeltételük, mégis jó ered­ményekkel dicsekedhetnek. Ez első­sorban a csapategységnek, a kollektív szellemnek tudható be, valamint an­nak, hogy a játékosok minden egyes mérkőzésen teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel küzdenek. De annak is, hogy igyekeznek betartani Prorok Milan játékos-edző utasításait. A já­tékosok tudatosították, hogy önzetlen­ség és fegyelem nélkül nem érhető el siker. Prorok Milan edző jelenleg a kövét­­kezö játékoskerettel rendelkezik: Czita Mihály, Csicsai Sándor, Csépi Nándor. Csépi László, Horváth Fe­renc. Bohus Antal, Nagy Károly, La­katos Gábor, Fekete Ferenc, Uzola István. Katz István. Haxer Péter, Fil­­kó Ottó. Веке István, Verturisz István. Az említett játékosokon múlik, a jó eredmények elérése, de elődeik példá­jából tudatosították, hosv ez csakis sportszerű eszközökkel, jó játékkal le­hetséges. Szurkolóiknak is be kell azonban látniuk, hogy esetleges sport­szerűtlen magatartásukkal csak a csa­patnak árthatnak. Ha tehát gyengébb napot fog ki a gárda, vagy egysze­rűen jobb az ellenfél, ne a játékveze­tőben keressék a bűnbakot. Legyenek tárgyilagosak a játékosok által nyúj­tott teljesítményt és a játékvezető ítéleteit illetően egyaránt. Durva, sér­tő szavakkal csupán a saját szegény­ségi bizonyítványukat állítják ki. Űjabban egy ifjúsági csapatot is szerepeltetnek a járási bajnokságban, és a helyi alapiskolán is működik egy „pionírligát rúgó“ focicsapat. Hosszú távon is gondolnak tehát az utánpót­lásra. Régi probléma egy korszerű szociá­lis épület tető alá hozása. A .jelen­legi megoldás nem lehet végleges, mert sem esztétikai sem pedig higié­niai szempontból nem megfelelő. Ügy gondolom, hogy a művelődési ház be­fejezése után a soron következő fel­adatok egyike éppen a labdarúgó-pá­lya szociális épületének napirendre tűzése lehetne. Addig kell kilincsel­ni a jnb illetékes szerveinél, valamint a CSSZTSZ járási bizottságánál, amíg a kérdés meghallgatásra nem talál — csak ezt tudjuk tanácsolni Fehér Miklós hnb-elnöknek, illetve a sport­­szervezet vezetőségének, Ollári Vidor­­ral az élen. A pálya egyébként ideális helyen fekszik. Szépséghibája csupán $z, hogy igen fűcsomős, ami kizárja a jó lab­dakezelést, a finom technikai meg­oldásokat. Nem ártana, ha — mond­juk egy kiadós eső után — széltében­­hosszában jó mélyen megfogasolnák és lehengerelnék. S végül: rejtély számomra, hogy mi­ből fedezi a sportszervezet vezetősé­ge a felmerülő kiadásokat, mert tu­domásom szerint semminemű anyagi támogatásban nem részesülnek. A szövetkezet vezetősége csupán az au­tóbuszt bocsátja díjmentesen rendel­kezésükre. Hogy mégis létezni tud­nak, váljék a vezetőség dicséretére. Különösen Ollári Vidor elnök, Nagy Károly, Horváth József. Susík László és Lakatos Vince vezetőségi tagok ér­demelnek dicséretet, akik szívügyük­nek tekintik Ekel község labdarúgá­sának jelenét, jövőbeni fejlődését. Andriskin lózsef

Next

/
Oldalképek
Tartalom