Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-14 / 2. szám

12 .SZABAD FÖLDMŰVES. Í984, január 14. oiiiánv kapcsolata O A rendszeres agrokémiai talajvizsgálat jelentősége # Miért nő a savanyú kémhatásfi talajok területe? 9 Pazarlás a szellemi tő­kével és az anyagi eszközökkel. 9 Tanulságok egy jó példa nyomán A mezőgazdasági termelés tovább­fejlesztése megköveteli a növényter­mesztés gyorsabb ütemű növelését az áilat'enyésztési termeléssel szemben. Csak így gondoskodhattak a szüksé­ges tak8rmánybázis kialakításáról. Nyilvánva ň tehát, begy a talaj táp­anyagtartalmának megőrzése, illetve optimális szintre való emelése a leg­lényegesebb feladatok közé tartozik. Ennek érdekében megkülönböztetett figyelmet kell szente’ni az istállótrá­gyának, 'Tetve az optimális műtrá­gya-adag'к meghatározásának. Hegy jó-e a szántás, nem gyomos-e a fö’d, az közvetlenül is érzékelhető, de hegy a talajban mennyi például a nitro^éníartalom és mennyit kell visz­­sfcapótolni, azt ránézésre már nem le­het e'd önteni. Mivel a növénytermesz­tés intenzív fejlesztésének a talaj táp­­anyagnátt'Sa je’entis tényezője, ezért van szükség rendszeres agrokémiai talajvizsgálatokra. 'Amíg a vegyipar nem gyártott ele­gendő m- r,ágyát, add-'g több tápanya­gé vontak ki a talajból a növények, mint amennyit a gazdálkodók a föld­be jut’a’trk. A talai termőerejének regennrő,ftdása csak a szocialista navy‘zemi gazdálkodás feltételei kö­zött bontakozhatott ki és valósnUiat meg. Az agrokémiai talajvizsgálatok rendszerét 1955-ben vezették be Szlo­vákiában. A méréseket rendszeresen, bizonyos időközökben megismétlik. Ebben az elemző cikkben arról lesz szó, hogy a rozsnyói IRoíüaval járás­ban mi’ven a termőföld tápanyagtar­talma, és a mezőgazdasági üzemek milyen-1 mértékben használják ki az agrokémiai vállalat által végzett ta­lajvizsgálatok eredményeit. E, téma nap!rendre tűzését a CSKP KB 4. és 8. plénumának határozatai teszik idő­szerűvé és rendkívül indokolttá. — * — A Rozsnyói Agrokémiai Vállalat az 1970—1975-ös években bonyolította le. a IV., az 1975—1980-as években pedig az V. agrokémiai talajvizsgálat! cik­lust, amelynek során több tízezer ta­­lajm’ntát elemezlek. A vizsgálatok eredményeként kimutatták, hogy az egyes területeken miként alakultak a talaj alapvető agrokémiai tulajdonsá­gai. Erre az adatbázisra építve dol­gozták ki számí’ógépek segítségével — minden parcellára külön-kiilön — az ésszerű tápanyagnótlás terveit. A két C’kbis vizsgálatainak eredmé­nyeit áttanulmányozva és összehason­lítva azokat, azt tapasztaltam, hogy a 6. ötövos íerv időszakában gyorsab­ban változott a talaj vegyi összetéte­le. mint az azt mege'őző öt esztendő ala’t. S meg kell jegyezni, kedvezőt­len irányban. A hetvenes évek eleiéhez viszonyít­va az évtized végéig négy százalékkal nőit a savanyú kémbatásű tálaink részaránya, fgy a járás szántóterüle­tének közel húsz százaléka — 3500 hektár — savanyú kémhatású. A leg­nagyobb mértékben az almás! fjablo­­nov nad Turňou], a pelsőci (Plešivec) és a goőa'tovói szövetkezetekben romlott a talajreakció. Ugyanakkor a Vlachovői rfsz-ben és mindkét állami gazdaságban némi javulás tapasztal­ható. A savanyú kémhatású talajok területének a növekedése egyrészt az 57 százalékos ká'isó túlzott mértékű használatával, másrészt az elégtelen meszezéssel függ össze. Az V. talaj­vizsgálati ciklus ideje alatt évente 13 ezer tonna mésztrágyára lett volna szükség ahhoz, hogy legalább meg­akadályozzák a talaj kémhatásának romlását. A mésztaria'mú műtrágyák kijuttatását a járásban egyedül az agrokémiai vállalat végzi. Azonban kedvező időjárási viszonyok mel'ett is csak a szükséges meszezésnek a felét képes biztosítani, hiányos fel­szerelés miatt. A savanyú kémhatású talajok részarányának további növe­kedése esak úgy volna megállítható, ha a vállalat elegendő gépi eszközt vásárolhatna. A műtrágyázás során fokozatosan növekedett — bár csak kis mértékben — a talaj foszfortartalma, illetve ja­vult a talajban lévő foszforkészletek oldhatóságának mértéke. A foszforel­látás javulása minden talajtípus ese­tében bekövetkezett, de a mezőgazda­­sági terület 63 százaléka így is fosz­forban szegénynek bizonyult. Legna­gyobb javulás a goCaltovói, a lubení­­ki, a rejdovai és a szilicei (Silica) szövetkezeíekben, valamint a jelsavai Állami Gazdaságban állt be. Az almá­­si, de főleg a revúcai szövetkezetben differenciált műtrágyázással kell helyreállítani a foszforban rendkívül szegény talajok tápanyagháztartását. Legerőteljesebben a káliumtartalom növekedett. A IV. és az V. talajvizs­gálati ciklus között több mint tíz szá­zalékkal fokoz datt a kálium készle­te, ezért felhívták a mezőgazdasági üzemek figyelmét, hogy csökkentsék a káliumműtrágyák mennyiségét. Mi­vel a talajok foszforral és káliummal telítődnek, csupán annyi műtrágyát kell alkalmazni, amennyi pótolja a növények által elvont mennyiséget. Hosszúszón (Dlhá Ve3), Goőaltovón és Almáson az utóbbi tíz év alatt ala­posan feldúsították a talajt kálium­mal. Vlachovón, Roštáron és Görgőn (Hrhov) viszont csökkent a készlet. A talajok magnéziumtartalmában az egyes gazdaságok között óriási kü­lönbségek tapasztalhatók. Míg például a lnbeníki gazdaságban 722 milli­gramm magnéziumot mutatnak ki egy kiló talajban, addig a görgői termő­föld magnéziumhiányban szenved (78 mg). Meg kell jegyezni, hogy az agroké­miai vállalatból a talajvizsgálatok számítógéppel feldolgozott, s térké­pekkel is szemléltetett eredményeit megküldték a gazdaságokba. Enneic segítségével a növénytermesztők reá­lis trágyázási tervet készíthettek és valósíthattak meg. Miután a termelés irányítói kézbe kapták a tudományos­műszaki információkat, érdemes né­hány példán keresztül szemléltetni, hogy a mezőgazdasági üzemekben mi­ként igazodnak a tápanyagpótlás tu­dományosan megalapozott alapelvei­hez. Tapasztalataim alapján a legtöbb mezőgazdasági üzemben a legalsó asztaífiókban lapulnak a talajelemzé­sek, s ha elvétve néhol bele is néz­nek, az ott írottak nem jutnak el ren­deltetési helyükre, a raktárakba, ahol a dolgozók „száraz beton módjára“ lapáttal keverik össze a különféle műtrágyákat egy átlagos „recept“ alapján, valamennyi táblára egyféle arányban. Olyan szövetkezetben is jártam, ahol egyszerűen elveszett — így mondták — az értékes segédesz­köz. A műtrágyák afféle keverési módszerével is találkoztam, hogy a szabadban nagy halmokban tárolt sokféle műtrágyát úgy, ahogy jött — mérés, keverés nélkül —, lapátolták a szórógépbe. Ide kívánkozik az is, hogy a járásban — helytelenül .— közvetlenül a vetés előtt szórják el és dolgozzák a talajba a műtrágya­­szükséglet teljes adagját. Ezt megte­tézve, néhány agronómusnak — a ta­lajvizsgálat tudományosan megalapo­zott eredményével a fiókjában — ma is az a je'szava, hogy „használjunk minél több műtrágyát“! A tápanyag­pótlás során is érvényes, hogy a „jó­ból is megárt ‘a sok“. Előfordulhat, hogy az optimális tápanyagadag túl­lépése nem a hozamok növekedését, hanem éppen ennek ellenkezőjét eredményezi. A műtrágyázás ésszerű határait — környezetvédelmi és gaz­daságossági szempontokat figyelembe véve — nem szabad túllépni. Az agrokémiai vállalat egyelőre csupán néhány gazdaságban vállalta magára a műtrágyázás elvégzését. Ilyen esetekben nincs is különösebb gond a talajvizsgálatok eredményei­nek betartásával. Igazán nagy ered­mények persze akkor születnének, ha nemcsak arra lehetne építeni, hogy a mezőgazdaságban sok értelmes szak­ember van, aki felismeri a gondokat és saját lelkiismeretére hallgatva cse­lekszik. Számtalan kidolgozott tervet azért nem valósítanak meg, mert az irányítás jelenlegi rendszere arra készteti a gazdaságokat, hogy csak akkor lépjenek, ha már „szorít a ci­pő“. Amig nem szorít, folyhat a pa­zarlás. A szóban forgó szaktanács­adás méltatlan sorsának a másik elő­idézője. hogy az agrokémiai vállalat dolgozói ugyan begyűjtik a talajmin­tákat, de nem áll módjukban a trá­gyázási tervek felhasználásának fo­lyamatos ellenőrzésére. — — Végezetül hadd számoljak be egy tanulságos jó példáról is. * A görgői szövetkezetben a növé­nyek tápanyagellátásáért felelős agro­­nómus asztalán találtam az 1982-ben érkezett talajelemzés eredményeit, térképpel, értékes útmutatásokkal, adatokkal kiegészítve. — Használjuk is — mondta a fiatal mérnök. — Vétek és felelőtlenség volna sutba vágni s nem kamatoztat­ni. Persze a megvalósításához, vagy inkább a várt eredményekhez jó alap­anyagra van szükség. Műtrágyáink minősége nem a legmegfelelőbb, a szemcsézett műtrágyából kellene több, ezek ugyan drágábbak, de hasz­nálatuk összehasonlíthatatlanul ked­vezőbb. Összetett műtrágyákat sem ka­punk kellő választékban. A növények és a talajok szempontjából nem mind­egy. hogy a káliumot kálisóval — többnyire csak ilyet kapunk —, ká­liumszulfáttal, kainitte! vagy pedig reformkálival; a foszforszükségletet por alakú szuperfoszfáttal (nálunk ez a legismertebb), granulált szuper­foszfáttal vagy citrofoszfáttal; a nitro­génhiányt pedig kénsavas ammóniá­val (ebből kapunk a legtöbbet), nát­­riumsalétrommal, mészsalétrommal, ammőniumnitráttal vagy esetleg kar­­bamiddal pótoljuk. De még ilyen fel­tételek mellett is lehetne javítani a műtrágyázás gazdaságosságán, ha a gazdaságok az agrokémiai vállalat in­formációs és szolgáltató rendszerét megfelelőképpen kihasználnák ... — De van még valami — egészíti ki Molnár agrármérnök gondolatait Körtvély Károly, a szövetkezet alelnö­­ke. A szerves trágyára nagy szükség van. amiről az intenzív műtrágyázás mellett sem szabad megfeledkezni. Sőt, ideje volna azt előtérbe helyezni, elsősorban a talajszerkezet és a talaj mikrobiális tevékenységének javítása szempontjából. Mi öt év áta, évente tízezer tonna tőzeget dolgozunk be a talajba, ezenkívül a szántóterület hu­szonnyolc százalékát istállétrágyáz­­zuk. A terméshozamok fokozásában azonban még ez sem jelent mindent. Altalajlazításra is szükség volna. Saj­nos ezt mi is elhanyagoltuk, pedig van erre a célra egy VIBROLAZ 80-as gépünk. Mégsem használjuk. Mond­jam azt, hogy a szűkösen rendelkezé­sünkre álló üzemanyag miatt... Nem­csak azért. Egyszerűen nem szoktuk meg a használatát... Nem érezzük a kényszerűségét. Az elmondottak alapján megállapít­ható, hogy az említett, téma esetében már használatra kész, könnyen és minden körülményeskedés mellőzésé­vel felhasználható tudományos ered­mények alkalmazásáról van szó. A földjeink aránylag jók, az időjárás sem szélsőséges, és kiváló szakembe­reink vannak. De a hatékonyság te­kintetében mégis elmaradunk a lehe­tőségektől. Alapvető fordulatot a szel­lemi tőkével való jobb gazdálkodás hozhat, javítani kell az érdekeltségi rendszert. £s végül, de nem utolsó­sorban, az iparnak is meg kell tennie a lépéseket az anyagi-műszaki ellátás színvonalának emelése érdekében. • KORCSMAROS LÄSZLÖ Napirenden a juhtenyésztés fejlesztése Az alapvető élelmiszerek termelé­sének fokozására mezőgazdasági üze­meink egyre nagyobb figyelmet fordí­tanak. A termelési módszerek töké­letesítésével, a termőföjd maradékta­lan kihasználásával igyekeznek haté­konyabbá tenni a növénytermesztést. Az erőtakarmányokkal való takaré­kosság azonban megköveteli, hogy az állattenyésztési területen is szerkezeti változásokat eszközöljünk. Ennek eredményeképpen került sor a sertés­­állomány csökkentésére, illetve a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére, ahol a tömegtakarményok hasznosítá­séval gazdaságosabban lehet előállí­tani az állati termékeket. A szarvasmarha-tenyésztéshez szük­séges tömegtakarmány jelentős há­nyadát a fűfélék teszik ki, ezek beta­karítása azonban különösen a mere­dek lejtőkről, hegyoldalakról gondot 2300, Ipolyvarbőn (Vrbovkej ÍIOO, Alsópalojtán pedig 650 darab juhot tartanak. A kőkeszl szövetkezetben 110 darab juhot számláló törzsállo­mány van. A többi szövetkezetben, valamint a Nagykürtös! Állami Gazda­ságban a juhok létszáma nem halad« ja meg a hétszázat A tervek szerint 1985-tg az anyáit száma 6580-ra az összőllomány pedig 4500—5000 darabbal növekszik. Jelen­tősebb állománynöveléssel a DaCov Lom-1 és az érújfalul szövetkezetben, valamint a Nagykürtösi Állami Gazda­ságban számolunk, ahol a hústerme­lés kerül előtérbe. Ezekben az üze­mekben intenzív neveléssel a jelenle­gi 710 tonna húsmennyiséget 262 ton­nára növeljük. A cigája fájtét tej* illetve sajttermelésre tenyésztjük majd, egy anyától átlagban 20—22 kg sajt termelésével számolunk. A bússal Jfea шШшШ A nagykürtös! járásban is szükség van a szakképzett állatgondozókra (A szerző felvétele] okoz. A korszerű technikával rendel­kező mezőgazdasági üzemeink sem képesek ezen területek termését be­gyűjteni, hasznosítani. Ezért kerül egyre gyakrabban napirendre a juh­tenyésztés kérdése. Ezáltal ugyan nemcsak az említett legelők, kaszálók fütermásét lehetne gazdaságosan hasznosítani, de a szántóföldi termé­nyek betakarítása nyomán keletkezett hulladékot, vagyis az „alkalmi lege­lők“ takarmányát is. Am hiába számít hazánkban hagyo­mánynak a juhtenyésztés, a jelenlegi állapottal nem lehetünk elégedettek. A Juhállomány a mezőgazdaság szo­cialista átépítése utáni években érez­hetően megcsappant, s bár azóta lé­nyegesen javult a juhtenyésztés hely­zete, adottságaink a jelenleginél jóval többre adnak lehetőséget. így van ez a nagykürtös! (Veľký Krtíš) járásban is, melynek juhte­nyésztéséről a járási mezőgazdasági igazgatóság főállattenyésztője, Alžbeta Kanátová agrármérnök adott helyzet­képet. — Szlovákiában közismerten gaz­dag hagyománya van a juhtenyésztés­nek. Az 1970-es év elején hazánkban 977 ezer darab juhot tenyésztettek, ebből Szlovákiában 593 ezret, vagyis az összállomány 72,2 százalékát. A juhtenyésztés intenzitása 100 hektár mezőgazdasági területre vonatkoztat­va járásonként, körzetenként változó. A közép-szlovákiai kerületben 35,2 darab jut 100 hektár mezőgazdasági területre, de járásunkban mindössze 25,5 darab. Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy Európa' egyes orszá­gaiban jóval magasabb ez a szám — Bulgáriában 162,5, Romániában 96,2, Nagy-Britanniában 150,7, Norvégiában 196,8 —, akkor megállapíthatjuk, hogy nálunk még jelentős tartalékok van­nak a juhtenyésztés terén. A jelenlegi állapot kedvezőbbé tétele érdekében az elkövetkező években további Jelen­tős beruházásokra lesz szükség, új is­tállókat kell építenünk mind az anya­állatok tartásához, mind a pecsenye­bárányok neveléséhez. # A járásban minden mezőgazda­­sági üzem foglalkozik juhtenyésztés­sel? — Jelenleg 14 mezőgazdasági üze­münkből 8 gazdaságban tartanak ju­hokat. Az összállomány nyáron 12 ezer, télen 8 ezer körül mozog. Az anyák száma ebből 4800 darab. Leg­nagyobb állománya az érújfalui (Zá­­vada) szövetkezetnek van: 3000 da-, rab, ebből 1450 anya. DaCov Lomban (BušinceJ, a kőkeszi (Kamenné Ко* sihy), az Ipolyvarból (Vrbovka) és а zsélyi (Zelovce) szövetkezetben a gyapjútermelés lesz az elsődleges cél. A DaCov Lom-1, érújfalui, alsópalojtal szövetkezetben, valamint a Nagykür­tösi Állami Gazdaságban az He de France és a Berrichon du Cher fajták keresztezésével húshasznú fajtákat nemesítünk. Az említett üzemekben két év alatt három, idénytől függet­len pároztatást alkalmazunk. Ily mó­don 100 anyától 118 bárányt terve­zünk elválasztani. 9 Mit mutatnak a jelenlegi adatok, mennyire eredményes a járás juhte­nyésztése? — Előbbrelépésre feltétlenül van lehetőség, csak meg kell teremteni ehhez a feltételeket. Jelenleg 98 da­rab bárányt választunk el 100 anyá­tól. Ez gyengébb eredmény, már azért is, mert az ellések 30—40 százaléka Ikerszülés volt. Az alacsony bárány­­elválasztási arány főleg a nagyarányú elhullás következménye. Az elválasz­tás legeredményesebb a Daöov Lom-i, az érújfalul, az alsópalojtal szövetke­zetben, ahol több mint 100 bárányt választottak el 100 anya átlagában. A gyapjútermelés az előző évben a cigája fajtánál volt a legnagyobb: DaCov Lom-ban 24,7, érújfaluban 21 kilogrammot tett ki darabonként. Sajtból a bússal szövetkezet 13,8 kilót ért el a merinó juhoktól. 9 Mindent összegezve: biztató a juhtenyésztés jövője a járásban? — A tapasztalatok azt mutatják, hogy a juh alkalmas ,nagyüzemi te­nyésztésre. A takarmányozásnál, fe­jősnél technikát is lehet alkalmazni. Az állomány alakítása, szaporítása biológiai beavatkozással mestersége­sen szabályozható. Mindezen tulaj­donságok a juhhús Ipart szintű ter­melését Is lehetővé tehetik. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindezek megvalósításához elegendő és jól képzett állatgondozóra, a sajt­készítéshez értó szakemberekre, ba­csókra lesz szükség. Ez viszont meg­követeli, hogy számukra kedvező szo­ciális feltételeket biztosító, műszaki­lag megfelelően felszerelt nyári ju­hásztanyákat létesítsünk, javítani kell a munkakörülményeket, érdekeltté kell tenni az embereket a jobb ered­mények elérésében. Érezniük kell a róluk való gondoskodást, hiszen a velük való törődés minősége és foka jelentősen befolyásolhatja a juhte­nyésztés eredményeinek alakulását. BÖJTÖS JANOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom