Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-28 / 17. szám

1984. április 28. SZABAD FÖLDMŰVES Búcsú Vietnamtól (VII. rész) Gépünk a Hanoi repülőtérről 16 óra 55 perckor indult, ie csoportunk már 14.00 bárkor a repülőtéren volt. Még­­egyszer az emlékezetünkbe véstük a rizsföldeken serényen dolgozó nők s férfiak látványát, s gondolatban már mindannyian, az akkor még na. ' gyón távolinak tűnő otthon problé­máival foglalkoztunk. Az újabb repülőtéri formaságok s a csomagok leadása után, több Viet­namban dolgozó csehszlovák állam­polgárral találkoztunk. Közülük egy középkorú prágai hazánkfia lett szá­munkra a legszimpatikusabb. Károly barátommal hosszú, kellemes beszél­getésbe elegyedtünk a feltűnően tá­jékozott. Vietnamot nagyon jól Isme­rő férfival. Sok érdekes • ismerettel lattünk gazdagabbak a beszélgetés folytán Sosem hallottam a társalgá­sunkat megelőzően annyi érdekes és pontos -magyarázatot a szomszédos Kambodzsa problémáinak belső tár­sadalmi okairól. Pol-Pot személyéről, Kína politikai szerepéről és célkitű­zéseiről e forrongó térségben. Közös ismerősre is találtunk. Személyes ló­­barátlát, járási pártbizottságunk ve­zető titkárát, ir. Magvar<cs Vincét üdvözölte közvetítésünkkel, akivel évekig dolgozott együtt a CSKP Köz­ponti Bizottságán Azután rákérdez­tem, hogy kihez is van tulaidokénpen szerencsénk. — Csehszlovákia Vet­ami nagykövete vagyok — mutatko­zott be. Alaposan meglepődtünk, de nem maradt sok időnk a csodálko­zásra. mert beszállásra szólítottak bennünket... Az IL—62-es csehszlovák légibu­szunkban. már otthon éreztük ma­gunkat. Ahogy nyárias öltözékeink­ben elhelyezkedtünk a hatalmas gép­ben, légikísérőink mosolyogva kérdez­ték: kászí‘ettünk-e meleg ruhát? Prá­gában havas fagyos 1dő vár ránk. Hát arról bizonv megfeledkeztünk... Menetrend szerint. 18 őrá 55 perc­kor startoltunk. A lemenő Nap ha­talmas vörös korongié irányában ha­ladva. 900 km-es óránkénti sebes­séggel figyeltük a számunkra eddigi leghosszabb naplementét. Első közbeeső állomásunk Bombay volt- Közel öí órás repülőút után este 21 órakor szálltunk ki India egyik legforgalmasabb repülőterén A turbános. sötét bőrű emberek, fá­tyolozott arcú száriba öltözött nők sokaságából, szinte „kilógtak“ a far­­memadrágos sportos öltözetű, fehér­bőrű turisták. A repülőtér árubősége csodálatos. Vehetsz, amit akarsz — de csak dollárért, s méregdrágán Ha nem látná az ember á csont-bőr, hosszú vászoningbe öltözött takarító­kat, hordárokat, s a többi dolgozót, hajlamos lenne elhinni, hogy egy gazdag ország vendége. A fény és árny országa ez ahol az árnyék sok­kal sötétebb az általunk ismertnél .. Startoló gépünk ablakából |ó! lát­hattuk az esti Bombay fényesen ki­világított forgalmas sugárútjait, ra­gyogó neonreklámjait, sötét foltok­ban megmutatkozó szegénynegyedeit. Irány Dubai — az újabb közbaeső repülőtér — az Egyesült Arab Emi­rátusok egyik városa. Figyeljük új útitársainkat. A szomszédom egy so­vány. kistermetű, sötétbőrü. indiai legényke. Németországba repül. Ha­zai időre állítottuk óráinkat. Így este fél tízkor landoltunk Dubaiban. Alat­tunk ez a fényárban úszó csodálatos tengerparti város. Nem szánhattunk ki gépünkből. Csak az ablakon és a nyitott altón át csodálhattuk a hatal­mas repülőtér nyüzsgő forgalmát. Hosszú, hófehér Ing-ruhás, elegáns zakót viselő, fejkendős, arab öreg­urak szállnak fel gépünkre. A sze­mélyzet fehér takarókkal borítla be üléseiket s meleg bolhos plédeket készít elő számukra Megtudjuk, hogy a piešťany! gyógyfürdőbe utaznak. — Ezek se fejtek még tehenet — jegyzi meg Károly barátom A gép nyitott alfaján kellemes, nedves, langyos le­vegő áramlik be A sötét égbolton fénvesen sziporkáztak a csillagok ... November 30-án, éjfél előtt indul­tunk Irány Prága. Európa pontosab­ban a Balkán-félsziget fölött, hatal­mas szélvihar rázta meg gépiinket. A levegő érezhetően lehűlt. Előke­rültek a kabátok — az utasok részé­re előkészített meleg takarók A 18 C-fokos hőmérséklet kifejezetten hi­degnek tűnt. Szomszédom, a kis hin­du legény fogai hangosan vacogtak. Csendben gondolatainkba mélyedve — hazafelé tartottunk. S végre 1983. december 1-én, hainall 5 őrá 15 perc­kor hazai földet értek gépünk fűtő­művei. Sietőssé vált a kiszállás. A- míg a nyitott ajtó közelébe nem ér­tünk. Mert az arcunkba csapódó je­ges szél ráébresztett bennünket a hazai valóságra a már csak álom­nak. emléknek tűnő távoli világ után. Dideregve, fázva vártunk csomagé ia'nkra. hogy meleg ruháinkkal együtt magukra vegyük itthoni gondjainkat, problémáinkat. A velünk együtt érke­ző tucatnyi vietnami fiatalnak, fiúk­nak, lányoknak, önkéntelenül is utat engedtünk. Mert mi már átéreztük az 6 Itteni helyzetük valóságát, is­mertük ittlétük céllát. lényegét.. в • • Most néhány hónap távlatából gon­dolhatok vissza arra a viszonylag rö­­vtdő Időre amit Vietnamban tölthet­tem. Ennyf idő elegendő ahhoz, hogy átértékelődjenek az emberben az ott látottak, az új ismeretek, a friss be­nyomások, a sokszor érthetetlennek tűnő társadalmi jelenségek és szoká­sok. /\zóta űjabb turistacsoport Is járt a Szövetkezeti Földművesek Szö­vetsége révén Vietnamban. Köztük csallóköziek, személyes ismerőseim is. Akikkel beszélgettem, egyetértet­tek azzal, amit leírtam. Sőt. felhív­ták a figyelmemet számos, szerintük (s szerintem Is) olyan fontos dolog­ra. amelyekről nem tettem említést. De bízom abban, hogy akad az ott jártak közül rajtam kívül Is olyan, aki tollat véve a kezébe, megosztja élményeit azokkal, akik nem jut­hatnak el Ázsia ezen távoli részébe. Telefonon, levélben is fordultak hozzám olvasók e útleírás kancsán. Kérdezték, sőt el is marasztaltak. Elmarasztaltak például azért, hogy a Szabad Földműves hasábjain jelentet­tem meg ezt az útleírást, s a legke­vesebbet a vietnami mezőgazdaságról írtam. Nehéz lenne erről többet írni. Mi, akik benne élünk, nem is tuda­tosítjuk, hogy milyen korszerű, szo­cialista nagyüzemi mezőgazdasági vállalatok keretein belül termelhet­jük meg „mindennapi kenyerünket“. Ha egy csoda folytén módunk lenne egy több száz hektáros érett búzatáb­lát. a rajta dolgozó korszerű gabona­kombájnokkal együtt összehasonlítani egy másik, jóval kisebb búzatáblával, ameWen kézikaszások, marokszedők, kévekötők szorgoskodnak — akkor érzékelnénk' igazán annak az útnak a hosszát, amelyet mi eddig megtet­tünk a szocialista mezőgazdaság fej­lesztése útján. Vietnami barátaink előtt ismertek eredményeink, életkö­rülményeink. Ennek következtében velünk szemben szerények, de hatá­rozottan célratörőek. Az ő fejlődésük útiéban azonban rengeteg akadály áll még. Mesterségesen, rosszindulatúan létrehozott akadályok mellett más nehézségekkel Is meg kell küzden’ük. A társadalmi jellegű nehézségekre gondolok, amelyek főleg az ország déli részén dominálnak- A gvarmati múlt örökségének „eredményei“ — az írástudatlanság, a vallásos hagyomá­nyok minden társadalmi haladást gátló szokásainak felszámolása időt. s óriási türelmet s energ’át ivénylő feladatok. Dél-Vetnem forradalma nem a klasszikus szoc'alista forrada­lom természetesnek tűnő eredményeit hozta. Véres, kegyetlen, elszánt népi for­radalom ért vége* 1975-ben Dél- Vietnamban világra szóló győzelem­mel. A szocialista Vietnam és a világ szocialista országa'nak segítségével Az eredmény a szabad, egységes, szocialista Vietnam lett. S most a szabadság örömét élvező nép, a nép­­hatalom vezetésével új harcot vív. A társadalmi haladást gátló gazdasági, eszmei barikádok lerombolása a cél. De az akadályok legyőzése, a feilő­­dés útiénak szabaddátétele, még nem elegendő Útat. érthetőt, haladót kell a régi helyébe plántálni. Azok. akik­re ez a feladat vár. akik az új élhar­cosai lesznek, lelenleg a szocialista országokban tanulnak feilődnek. 5 ha véletlenül találkozol velük az utcán, legyen számukra *gv bíztató moso­lyod. Komoly munka, nagy feladat vár rájuk távoli, gyönyörű, szocia­lista hazáiukban. (Vége) Tánczos Tibor, a Csilizköz Efsz alelnöke ANDRE] PLAVKA: Májusi ének Tavasz győzelméről kell, hogy énekeljek — piros hajnalt hozott s piros virágkelyhet dalol, derűt áraszt mindenkinek arca, mert győzött a tavasz s örömét átadja. Ha szememet vetem a nyüzsgő utcákra, mintha piros rózsát látnék ezerszámra, szeretet rózsáit, melyeket harc oltott: békés így lesz a kert, s ki benne éL boldog Szemem találkozik más emberszemekkel: mintha rút éj után látnék derűs reggelt, éje után vérnek, nyomornak és könnynek, mikor jogért küzdött a dolgozó tömeg. Munkánknak ünnepén dalra nyílik ajkunk, menetelünk, többé nem fog semmi rajtunk, a vörös zászlóknak egyre nő erdeje, győzelmesen ujjong már Május elseje. ELENA CEPCEKOVÄ: Május 1. Halkabban ver a gyár szive mezőn sem dörög a traktor, vörösre gyűl az ég íve májusra virradatkor. Szabad hazánkban boldogan ujjong, dalol a nép, úri bitorlók nem verik holtra forró szivét. Zászlók lobbannak szert*, mint vöröslő tüzek s alatta árad énekelve a májusi tömeg. £s ha leszáll a csöndes éj s a házak szenderegnek, dolgozóink erős karja őrzi gyermekünkéi Május, dolgozók májusa dicsőség, üdv neked, feléd tekintünk, milliók, építve békés életeti * Tavasz a juhásztanyán Bár már több mint egy évtizede két társulat két központtal szolgálja nemzetiségünk szín­házi kultúráját, a mai napig sem le­het hazai magyar drámairodalomról beszélni. Sőt. az emlftett tíz év alatt talán kevesebb alkotás született, mint a korábbiakban a felszabadulás után. annak ellenére, hogy közben az iro­dalom más műfajait művelők száma megsokasodott. Ez írás nem óhajt a miértekkel foglalkozni, e megállapí­tásra viszont szükség volt ahhoz, hogy megértsük, miért várta színház­látogató közönségünk, sőt maga a színház is oly nagy szeretettel és iz­galommal Mészáros László EGV TANÜ IOÉZÉSE című alkotásának bemutató­ját. A várakozást az tette feszülteb­bé. hogy elsődrámás szerzőről van szó, de leginkább az. hogy a cseh­szlovákiai magyarság eddigi legna­gyobb egyéniségének életét óhajtotta megidézni: Fábry Zoltánról Íródott в dráma. Lehet-e ilyen nagy egyéniségről — aki ráadásul lényegében kortársunk volt — drámát írni? Van-e annyi is­meretanyaga színházlátogató közön­ségünknek Fábry Zoltánról mint em­berről és mint egy szellemiség kép­viselőjéről. hogy élvezhető és mara­dandó élményeket adó színházi esten találkozzunk vele’ És ha igen, az ember vagy a szellemiség az. ami színházba csalogat, és nem okoz-e csalódást? Hiszen a színház legin­kább az „itt és most“ művészete. Egy-egy előadás élményei — de ku­darcai is — megismételhetetlenek, s az élményhez, a kudarchoz is egy­aránt iárul hozzá a befogadó, a szín­házat harmadik elemként alkotó néző. Nagyon kemény fába vágta hát fej­széjét Mészáros László. Ügy érzem, sokkal nagyobb színházi ismeretek­kel és drámairól tapasztalatokkal ren­delkező szerzőnek sem lett volna könnyű dolga. Annál is inkább, mert Fábry alkotásai (legalábbis egy ré­szük) a 'sző legszorosabb érteimében nekönk. rólunk Íródtak. Öt még nem kell „megfejteni“, „megmagyarázni“, 6 még a közvetlen személyiségével hatntt ránk. ról, ki és milyen volt Fábry, mit je­lent a „vox humana“ és az „ember az embertelenségben“... Az ered­mény olyan szomorú állapotokról ta­núskodott, hogy a felmérés feldolgo­zása hivatalosan eoha nem jelent meg. A bemutató előadás után — a da­rabot a MATESZ kassai (Košice) Thália színpada játssza —, bevallom, nagyon csalódott voltam. Mészáros ugyanis arra építette drámáját, hogy „minden élet drámai, csak meg kell találni benne a drámai csomóponto. kat“ (idézet a szerző vallomásából, amely a műsorfüzetben jelent meg). Ez Így nem is lenne baj, sőt, a meg­több mint fél évszázadot próbál át­fogni a szerző alkotásával, ami szin. te lehetetlen, főleg akkor, ha egyet­len komoly történelmi eseményt, sorsfordulót sem akar kihagyni be­lőle. Ezért éreztem talán — a már emlftett szerkezeti hiányosságokon túl — tartalmilag is fogyatékosnak a kétfelvonásos színmüvet. Ilyen ha­talmas időkarolás, tele súlyos törté­nelmi eseményekkel teljességgel le­hetetlenné tette az elmélyülést, azaz tartalmilag felszínességre ffélte ön­magát a szerző. Ilyen körülmények között a rende­ző (Horváth Lajos) és a színészek (Szogyéni Tibor, Lengyel Ferenc, Kö-Ismerjük meg Fábryt Ugyanakkor jómagam is végeztem Fotó: -ita- felmérést gimnazistáink körében ar­állapitás teljes mértékben igaz. csak­hogy különbség van az „élet szülte dráma“ és a dráma, mint színpadi műfaj között. Az élet drámai esemé­nyeinek felidézése és csokorba fűzése még nem biztosan (sőt szinte biztos, hogy nem) eredményez élvezhető, jő színházi alkotást. Az eseményeknek, az eseménysorozatoknak a művészet nyelvén kell megszólalniuk, s nem­csak a színpadon, hanem már az frott szövegben is. Azért okozott csa­lódást Mészáros László alkotása az egyszeri megtekintés után, mert az események időrendi felsorolásán kí­vül. (amelyeket már mind ismerhet­tünk részben Fábry levelezéseiből, részben visszaemlékezéseiből), s az eseményekhez kapcsolódó Fábry-idé­­zeteken túl a szerző érzésem szerint semmit nem adott a nézőnek. Az al­kotás nem nyújt lehetőséget színnadi szituációk teremtésére, tulajdonkép­pen nincs benne konfliktus, s ezáltal drámai feszültség sem. Mert hiába dráma önmagában is az első és a második világháború, egy ember ül. dözése bebörtönzése egy ezekkel fel­­lesen egyenrangú, külön dráma le­het, s ezt érzékeltetni keil, nem rá­bízni a néző történelemismeretérel A színházakban a drámai fűtöttség­nek primer módon kell a néző felé sugároznia, nem pedig a néző tudata által magyarázatot kapnia. Ráadásul vesdi Szabó Mária. Érsek György, Vá­­rady Béla, Molnár László, Udvardy Anna, Kádek Rita, Pólós Arpád. Gom. bős Ilona, László Géza, Danyi Irén, Bocsárszky Attila) teljesítményéről csak annyit: látszott Igyekezetük és dicséretes, hogy sok esetben sikerült ritmusossá tenni az előadást, és he­lyenként jó színpadi szituációt te­remteni, a szövegkönyv ellenére is. Említettem, hogy a kassal bemuta­tó után csalódott voltam. Utána lehe­tőségem nyilt megnézni a darabot még kétszer és több emberrel beszél­ni. akik különböző helyeken tekin­tették meg az előadást. Magam is 'anasztattam, mások is állították, hogy a darabnak nagy sikere van. A véleményem ettől függetlenül nem változott, csak rájöttem a darab egy nagy előnyére, amelyet a bemutatón nem fedezhettem fel (megjegyzem: ott nem volt olyan nagy közönségsi. kerei): az emberek megismerkednek Fábry néhány gondolatával, hosszabb, rövidebb idézeteket hallanak alkotá­saiból, rólunk nekönk szóló gondo­latokat fogadnak be. olyanokat, ame­lyeket egyébként ritkán olvashatnak, hallhatnak. S ez tetszik az emberek­nek. Ennek viszont örülhetünk (ez ennek a drámának az előnye), mert ezek után talán többen vásárolják, de fő'eg olvassák majd Fábry holtán alkotásait. —neszméri—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom