Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-14 / 2. szám

1984, január 14. SZABAD FÖLDMŰVES Kimeríthetetlen forrás Voltak idők, amikor azt hit­tük, hogy Földünk nyersanyag­készletei kimeríthetetlenek, és ennek megfe élőén bántunk ve­lük. Fennen hangoztattuk, hogy uraljuk a természetet és sike­rűit egyértelműen az ember szolgálatába állítani. Aztán rá kellett döbbennünk, hogy té­vedtünk, a természet törvényeit nem lehet a kényünk-kedvilnk szerint változtatni. Győzelmünk a természet felett purrhoszi győzelemnek bizonyult. Ener­giahordozó- és nyersanyagkész­letünk véges. Saját érdekünk­ben más forrás után keli néz­nünk. Az energiahordozók és nyers­anyagkészletek sorvadása kö­vetkeztében egyre több sző esik a biomasszáról. A fogalom még nem olyan közkeletű, hogy ne szorulna némi magyarázatra. E szerint biomassza alatt értjük a jelenlegi összes szárazföldi és vízi, élő és elhalt szerveze­tek (mikroorganizmusok, növé­nyek, állatok) öesztömegét, to­vábbá az ezek feldolgozását végző ipari folyamatok, az ál­lattenyésztés és az emberi tele­pülések összes biológiai erede­tű szerves hulladékát, mellék­­termékét, illetve a mikrobiális ipar termékeit is. Vagyis bio­massza minden, ami biológiai eredetű. Tulajdonképpen ez ember is biomassza, de még­sem foglalhatjuk bele a bio­masszába, amikor annak a hasz­nosításáról beszélünk. Az emberiség kezdettől fog­va, ám tudatlanul hasznosította a biomasszát. Ha eltekintünk például a biomassza természe­tes körforgásától, hogy például a növényi eredetű biomassza állati takarmány, az állati ere­detű biomassza emberi táplá­lék, akkor eleinte csak mint energiahordozót használta fű­tésre. A legújabb megál apltá­­sok szerint Földünk jelenlegi energiamérlegén helül alig 2 százalékot tesz ki, a tűzifából származó energia. Régebben természetesen magasabb volt a részesedés aránya, sőt voltak korok, amikor a tűzifa volt az egyetlen, kizárólagos energia­­forrás. Ugyancsak ősidőktől használták a biomasszát a fö'.d termőképességének javítására, ami viszont újabb biomassza­termelést szolgáltat. Legnagyobb előnye, hogy gya­korlatilag kimeríthetetlen. Amíg a természeti erőforrások egy része (földgáz, szén, kőolaj stb.) a felhasználás során meg­semmisül, illetve átalakul, és az összes többi hagyományos nyersanyagok nagyobb része egyszeri felhasználás ntán to­vább már nem hasznosítható, a biomassza olyan forrás, a­­mely megújítható, sőt megfele­lő körülmények között magától is megújul. Minden vegetációs ciklus alatt szinte majdnem teljes egészében újratermelő­dik. Hagyjuk most figyelmen kí­vül a biomassza többi felhasz­nálási lehetőségeit, és vegyük szemügyre, milyen óriási ki­használási lehetőséget kínál a száraz anyag. Kiszámították — ha nem is vesszük figyelembe a tarló- és gyökérraaradványo­­kat —, hogy a mező- és erdő­gazdaságokban évente majdnem 130 millió tonna száraz anyag­nak megfelelő biomassza kép­ződik. amelynek csak elenyésző részét hasznosítjuk. Senki sem gondol arra, hogy összegyűjtse a fokitermelés közben hátra maradt vagy egy­szerűen lehullott ágakat, gal­lyakat, száraz anyagot. Ugyan­úgy legtöbbször a semmibe vész a fa’feldolgozásban, cel­­lulózgyártásban vagy bútor­­gyártásban visszamaradó for­gács, fakéreg. A korábbi évek­ben Zvolen határában éjjel­­nappal égett a Bučina üzem­ben visszamaradt fahulladék. Azóta már egészen Jól jövedel­mező kamposztá'ó üzem kezdte meg a felhasználását. De ez inkább csak egyedi eset. A további fafeldolgozó üzemekben, bútorgyárakban változatlanul kárba vész az ér­tékes anyag, holott köztudomá­sú, hogy mindeníé e biológiai eredetű anyagból szerves trá­gya és kamposzt készíthető. Márpedig a mezőgazdaságnak égetően szüksége van a szer­ves trágyára. Mezőgazdasági dolgozóink a megmondhat ói, hogy a túlzott mfitrágyahaszná­­lat meglehetősen megváltoztat­ta a termőföld szerkezetét. Ha továbbra is így járunk el a ta­lajerőgazdálkodásban, Jáváte heietlen károkat okozhatunk Ugyanakkor itt a lehetőség в talajerő fokozására. A szerves trágya pótolhatat­lan, s látszólagos hiánya eile nére azt kell mondanom, hogy korlátlan mennyiségben rendel­kezésre áll. Érdemes lenne el­­gondo'kodni hosszú távon, a biomassza, a hulladékfa feldol­gozásában rejlő lehetőségeken. Évekkel ezelőtt ogy bemutatón láttam egy kis külföldi kerti gépet, egy egyszerű örlőberen dezést, amely képes volt porrá zúzni minden szerves és szer­vetlen anyagot, bármilyen kerti és háztartási hulladékot, ame­lyet aztán tetsíés szerint kom­posztálhattak. Szinte fel sem mérhető, milyen óriási mennyi­ségű kompnsztot. szerves trá­gyát készíthetnénk, ha ugyan­ezt tennénk nagyiizemileg csu­pán az erdőben képződő bio­masszával. A világ szárazföldi növény­zetének évi biomasszahozamát 122 milliárd tonnára becsii ik, s ebből 70 milliárd tonnát ter­melnek csapén az erdők. Ná­lunk ez a mennyiség közel 100 millió tonna, s ebből az erdők­ben 60—85 millió tonna szerves anyag képződik. Ha ebből le is számítjuk a fejlődő fák tömeg­gyarapodásét és a fe'do'gozotf mennyiséget, még akkor is te­kintélyes tömegű biomassza ma­rad vissza, amely megérdemel­né, hogy — képletesen szólva — lehajoljunk érte és saját céljainkra használjuk fe’. PALAGYI LAJOS Sikeres gasztronómiai napok... Hatodik éve, hogy a lévai (Le-űce) IĽDNOTA fogyasztási szö­vetkezet és a magyarországi szobi ÁFÉSZ baráti kapcsolatra lépett. Évente megrendezik Léván a magyar, Magyarországon, vagyis a szobi járásban viszont a szlovák vendéglátó napokat. A közelmúltban Léván a ROZKVET Szálló éttermében magyar gasztronómiai hetet tartottak. A szobi AFÉSZ-től két szakács, Nagy Horváth Ferenc, a bernecebarátt ÁFÉSZ bisztrójából (felvételünk bal oldalán) és Wiederman László a verőcema­ros! mozgó bisztróból (a felvétel jobb oldalán) segített a ROZKVET Szálló konyhai személyzetének az ételek elkészí­tésénél. Az ételek magyaros zamatjának kialakításában nagy sze­repük volt. Hat nap alatt többször bekukkantottam az étte­rembe, s tapasztaltam, hogy ízlett a vendégeknek a magyar szakácsok főztje. Ez természetes, hiszen a választék annyira gazdag volt, hogy az étlapon minden vendég megtalálhatta a nglri tetsző ételt, és melléje a Magyarországról hozott ita­lokat. Az eőételek közül például a grillezett ponty, a hortobágyi húsos palacsinta és a gombasaiáta ízlett a legjobban a ven­dégeknek. A levesek közül a palíc leves és a jókai bableves újdonságként került az asztalokra. A hétféle kész ételből a kolozsvári töltött káposzta, a debreceni sertés karaj (ezt tej­fölös zöldbabfőzelékkel tálalták) és a magyarosan fűszerezett bográcsgulyás fogyott a legjobban. A vendégek ugyanakkor nyolc féle frissen készített ételből is rendelhettfek. Ezek kö­zül a magyarosan pirított sertésmájba rablóhús és a vadász­­módra készlett bálszlnérmek ízlettek a vendégeknek legin­kább. Aki a halételeket és a tésztaféléket kedvelte, az Is meg­­ta álhatta a neki tetszőt. Az ételekhez tízféle saláta- és bur­­gonyaköretbau válogathattak a vendégek. A vendéglátó napok Léván sikeres rendezvénynek bizonyultak. Remélhető, hogy a lévai JEDNOTA a Jövőben Is rendez hasonló gasztronómiai hetet, nem csak Léván, hanem a járás többi városában és na­gyobb községében is. Császár Ernő Bratlslavában, az Iparügyi Minisztérium tanácstermében értékelték a vegyi-, könnyű- és faipari ágazat múlt évi ered­ményeit, és szóltak az idei leg­fontosabb feladatokról. Pavol Hrivnák mérnök, az SZSZK iparügyi minisztere sze­rint a tavalyi igényes felada­tok teljesítését megnehezítették a nemzetközi politikai és gaz­dasági élet körülményeinek változásai. Ennek ellenére nem zártunk rossz évet. Szép sike­reket értünk el a beruházások kivitelezésének meggyorsításá­ban. Az ágazat tavaly köze! húsz milliárd korona értékű árut biztosított a hazai piac számára, és több új, jobb minő­ségű termékkel gazdagította a kereskedelmi árukínálatot. A bonyolult nemzetközi helyzet rányomta bélyegét a nem szo­cialista országokkal való ke­reskedelmi kapcsolatainkra, és ezért nem minden ágazat tudta ezen a téren a kitűzött felada­tokat maradéktalanul teljesíte­ni. A szocialista országokkal kötött megegyezésekben vállalt exportfeladatainkat viszont túl­teljesítettük. Az ágazatban kel­lő figyelmet tanúsítottak az újltómozgalomnak, és néhány Jó példa bizonyltja, hogy közös összefogással lehetséges a gyár­tási folyamatok anyag- és ener­giaigényességét csökkenteni, ezzel Is növelve a munka ha­tékonyságát. Gondot okozott viszont az üzemszervezés és bizony nem mindenütt tudtak rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott követelményekhez, a piaci ke­reslethez. Nem volt probléma­­mentes a korszerű technológiai folyamatok és eljárások elsajá­títása, a pozitív jelenségek ál­talánosítása. Ezen a téren az egyes vezetők jobb összmunká­jára, eredményesebb tapaszta­latcseréjére van szükség, hogy a jő példa széles körben mi­előbb követőkre találjon. A mi­nőségi mutatók javításában el­ért tavalyi eredményeinkkel, különösen a bútor- és a fafel­dolgozó iparban nem lehetünk korántsem elégedettek. Számos termék minősége nem éri el a kívánt szintet, és ez természe­tesen kihat a piaci árukínálat­ra. Az értékesítés elengedhe­tetlen tartozéka a Jó minőség a bútorok esetében pedig nem utolsósorban az esztétikai szempontoknak megfelelő for­matervezés, a kivitel. Több részeredményt értünk el: vi­szonylag javult az Irányító és szervező munka színvonala, a munkaerkölcs, a. gyártási folya­matokon belüli ellenőrzések te­rén vlszon még nagyon sok fel­adat vár megoldásra. Az ener glamegtakarításban 1,5 száza­lékkal jobb eredmények szület­tek. mint 1982-ben. Az ágazat nagy figyelmet for­dított a múlt évben Is a kör­nyezetvédelemre, ezt bizonyít­ják az ű] szennyvíztisztító állo­mások, amelyek egy részét már üzembe helyezték, a többi pe­dig a közeljövőben kerül át­adásra. A bratislaval Slovnaft nemzeti vállalatban, a strážskei Chemkőban, valamint a Žarno­­vicán és Ružomberokban át­adott állomások csökkentik fo­lyóink szennyezettségét. Az Idén a tavalyiaknál Igé­nyesebb feladatok állnak az ágazat dolgozói előtt. Az egyes részlegeken, üzemekben, válla­latokban, a terme'ési-gazdasági egységekben szükséges, hogy részletesen elemezzék a tava­lyi év eredményeit, és a szer­zett tapasztalatokat kamatoz­tassák. A tavalyi esztendő ta­nulságait leszűrve az ágazat valamennyi területén Igyekez­ni kell a hiányosságok kikü­szöbölésére. A vegyiparban si­került a magas színvonal ál­landósítása, így a hetedik öt­éves tervidőszak gazdasági fel­adatainak a teljesítéséhez adot­tak a feltételek. Az ágazatban a legnagyobb súlyt a bútor- és a fafeldolgozó Ipar hiányossá­gainak mielőbbi kiküszöbölésé­re kell fektetni. Az eddigieknél jőval nagyobb mértékben kell hasznosítanunk a többi szocia­lista ország, valamint a hazai tudományos-műszaki fejlesztés eredményeit. Karkövetelmény, hogy lerövidítsük a kutatásban feltárt öj ismeretek és az azok széles körű hasznosítása közti időszakot. A könnyűiparban a gyártmányfejlesztés növelése az elsődleges feladat. A belföldi és a külföldi piacra szánt ter­mékek mennyiségének a növe­lése mellett nagyobb gondot kell fordítanunk a minőség ja­vítására. A korszerű piackuta­tás legúiabbb Ismereteit figye­lembe véve szükségszerű, hogy a keresletnek megfelelő áru­cikkeket tudjunk folyamatosan készíteni. A rendszeres anyag­ellátás a mai gyártmányfejlesz­tés nélkülözhetetlen feltétele, ezért az anyagbeszerzők fel­adata, hogy Jő minőségű és nem utolsósorban elegendő alapanyagot tudjanak biztosí­tani az egyes iparágak számé­ra, a szállításban történő fenn­akadás elkerülése végett. Közismert, hogy áz ágazat népgazdasági szempontból a meghatározó reszortok közé tartozik. A munka minőségi ja­vítása összetett feladat, amely több tényezőtől függ. A munka­erkölcs és a fegyelem növelése feltételezi a gyártási folyamat­ban részt vállaló valamennyi dolgozó, részlegvezető céltuda­tos munkáját, igényességét és odaadását. Minden tartalékun­kat ki kell aknáznunk, hogy maradéktalanul teljesítők a he­tedik ötéves tervidőszak fel­adatait. Az Iparügyi miniszter meggyőződését fejezte ki, hogy az ágazat vezetői és dolgozói a maguk területén mindent megtesznek, hogy az idei év befejezésekor számottevő elő­­rélépést könyvelhessünk el. BARDOS GYULA A több mint 1393 milliós beruházással épülő víz' erőmű. Képünkön a villamos energiát termelő részleg látható (A szerző felvétele] Befejezés előtt Aki egy évvel korábban és a napokban megtekintette a vág­­királyfai (Králové nad Váhom) vízi erőmű építését, csak cso­dálkozhat. Már tető alatt van a villamos energiát szolgáltató részleg. November elején kezd­ték meg az építmény üvegezé­sét A munka hetekig eltarthat, összesen 160 tonna üveget használnak fel az épület befe­déséhez. Fontosnak bizonyult ehhez a két nagy teljesítményű daru felszerelése is. Ezeket az Uherský Erod-i gépgyár dolgo­zói készítik, illetve szerelik fel. A daruk részét képezik a vízi erőmű épületének. Ezekkel he­lyezik el a Kaplan-turblnákat végleges helyükre. Egyenkénti súlyuk 90 tonna. A daruk eme­lési képessége viszont 125 ton­na. A darukat akkor is haszno­síthatják, ha netán a turbinák javításra szorulnak. A vágsellyei (Sala) Hydro­­stav dolgozói két nyújtott mű­szakban tevékenykednek a vízi erőmű munkálatainál. Készen van az erőmű azon része Is, amelyen keresztül a fölösleges víz elfolyik a tárolóba. Az épü­let jobb oldalán a duzzasztógát Is elkészült. Így hajózhatóvá válik a Vág vize Komáromtól Fzeredig, a ČKD Blansko dol­gozói már szerelik a hatalmas vaskapukat, amelyek elzárják a víz útját, hogy a hajók kellő magasságba emelkedhessenek. Ez a tároló hazánk második legnagyobb víztárolója lesz. jö­vőre megkezdik feltöltését. Több mint 60 millió köbméter víz lesz benne. A Hydrostav dolgozói vállal­ták, hogy 1985 decemberében a vízi erőművet átadják rendel­tetésének. Addig persze még sok munka vár rájuk. A tároló helyén ma még erdő van. A fákat el kell távolítani majd­nem 10 kilométernyi hosszúság­ban, s ez nem csekélység. Amennyiben a munkálatok olyan tempóban folynak, mint 1982-ban, akkor 1986-től a két turbina naponta 44,8 MW, illet­ve évente 113 GWő villanyener­giát szolgáltat. Népgazdaságunknak persze más haszon is származik a tá­roló megépítéséből. Mintegy 50 millió köbméter kavicsot ter­melnek ki erről a területről. A kavics kitermelését akkor sem állítják le. ha a tároló megtelt vízzel. Hozzá ke’l még tennem, hogy a víztároló 63 ezer hektár szántóterület öntö­zését teszi lehetővé a. körzet­ben. Krajcsovios Ferdinánd A mellekteriM nyomában A mellékter­mékek ésszerű hasznosítása szinte állandó jel’egfi témája különféle ta­nácskozások­nak. A terme­lésben keletke­zett mellékter­mékek elhelye­zése sokszor gondot okoz. Energiát, mun­kát emészt fel, amennyiben nem biztosított a frissen törté­nő felhasználá­sa. A kisebb üzemekben, a­­ho! könnyen megvalósítha­tók az ötletek, könnyebben boldogulnak a melléktermé­kekkel. Olyan üzemekben vi­szont, ahol nagy a felhalmozó­dás, több ráfordítást igényel ezeknek a hasznosítása. Amikor betoppantam a rima­szombati (Rimavská Sobota) húsipari üzem igazgatóhelyet­teséhez, Pavel I š t ó k mérnök­höz, a melléktermékek haszno­sításának a kérdése érdekelt. — Üzemünkben tényleg sok melléktermék halmozódik fel. Többségét a vélj és a csont te­szi ki. Ezeket sajnos képtele­nek vagyunk feldolgozni. Kör­nyékünkön pedig erre egy üzem sem rendezkedett be. Ez persze nem jelenti azt, hogy a melléktermékek nem haszno­sulnak. A vért például testvér­üzemünk, a zvolení húsipari üzem veszi át tőlünk szárítás­ra, s a vér'iszt hasznos össze­tevője a íakarntánytápaknak. — A csonttal kissé több a gondunk. Szerződést kötöttünk a lieskoveci feldolgozóval, s en­nek értelmében hetente kétszer kellene elszállítaniuk a csontot. A szerződésben foglaltakat a­­zonban nem tartják be ponto­san. Reméljük, hogy ez az ál­lapot csak átmeneti. Mi min­dent megteszünk azért, hogy a problémát orvosoljuk. Tárgyal­ni fogunk a partnerekkel a ja­vulás érdekében. Másik állomásom a rima­­szombati malom volt, ahol még gazdaságosabban bánnak a mel­léktermékkel. A tisztításnál visszamaradt magvakat a szöt vetkeze'ek vásárolják meg. A korpát pedig a terményfelvá­sárló és e'látó vállalat kapja a tápok dúsításához. FARKAS OTTÖ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom