Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-31 / 13. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1984. március 31« ELLENTMONDÁSOS t a tápok hasznosításában Egyik korábbi számunk egyebek között arról is hírt adott, hogy a múlt év folyamán a standard minőségű tápok termelése és forgalmazása szempontjából — a nyugat-szlovákiai kerületben — az Érsekújvárt (Nové Zámky) Terményfelvásárló és Ellátó Üzem keverőinek a gyártmányait értékelték a legjobbnak. A járás mezőgazdasága viszont a kiválónak ítélt tápok felhasználásával kerületi méretben a 11. helyet foglalta el. A minőségi szempontból való. ban kifogástalan tápok forgalmazása és hasznosítása közti nagy eltérések feltárása céljából a forgalmazó terményfelvásárló üzembe látogattunk, ahol jozef Naď agrármérnökkel, az igazgató termelési helyettesével ás munkatársaival folytattunk eszmecserét. Megemlítették, hogy a múlt év folyamán nem kevesebb, mint 127 ezer 923 tonna takarmánytápot juttattak a mezőgazdaságnak, s ebből 77 ezer 59S tonnát a sertésállomány takarmányozására használtak fel. Járási viszonylatban 24 gazdaságban foglalkoztak sertéshizlalással, viszont a múlt évben elért 436 grammos átlagos tömeggyarapodás semmiképpen sem öregbíti a járás jó hírnevét. Fel kellett rá figyelni, hogy itt valami nincs rendben. A sertésenként juttatott 1,66 kiló tápadag arról győzött meg minket, hogy a járásban több sertést tartanak a tervezettnél. Dušan Waclav, a terményfelvásárló üzem zootechnikusa megerősítette, hogy a múlt év szeptember 30. nyilvántartási adatai szerint a sertések terven felüli száma meghaladta a 15 ezret. Az év végére persze a többlet 5 ezer körülire zsugorodott, tény viszont, hogy ennek az állománynak is szüksége volt a takarmányra, s így egyéb okok mellett ennek rovására írható a gyenge tömeggyarapodás. A tápok hasznosítása tekintetében persze eltérések is előfordultak. A hagyományokhoz hűen az érsekújvári szövetkezetben érték el a legjobb, vagyis az 560 grammos napi darabonkénti tömeggyarapodást. A bardonovói szövetkezetben viszont az 547 grammos átlaggal szorosan az újváriak mögé sorakoztak. Tömeggyarapodás tekintetében tehát járási viszonylatban ezek a legjobbak. Ezzel szemben a bényi (Bíňa) szövetkezetét a 299 és a Stúrovói Állami Gazdaságot a 303 grammos átlagos tömeggyarapodással a sereghajtó gazdaságok között kell említenünk. Nem válik becsületükre a vérszegény eredmény. Az év eleji mérlegelésből úgy tűnik, hogy a járás néhány gazdaságában nem okultak a múlt év fogyatékosságaiból. Ismét több sertést tartanak a tervezettnél. A március elseji adatok alapján a bényi szövetkezetben például 700, a Štúrovói Állami Gazdaságban 400, a komjaticei szövetkezetben 600. a máúai szövetkezetben pedig 700 darabbal volt több sertés a tervezettnél. Járási méretben tehát 3600 körüli a terven felüli állomány. A múlt év hasonló időszakában a sertéstartó gazdaságok közül 11-nél 400 grammnál kevesebb tömeggyarapodást értek el. Az év eleji méréseknél azonban már csak két ilyen gazdaságot soroltak ebbe a csoportba. Van tehát remény arra, hogy az év végéig javuljon a sertések tömeggyarapodása. Az eltelt két hónapban végzett ellenőrző mérésekből ítélve elmondható, hogy az átlagos tőmeggyarapodás 470 gramm körüli, tehát 76 grammal jobb a tavaly ilyenkori átlagnál. Nem helyénvaló azonban, hogy egy-egy gazdaságban lényegesen több sertést tartanak, mint amennyit a terv előirányoz. A jövőben erre jobban oda kell figyelni, mert a gazdaságok csak a tervezett létszám részére kapnak erőtakarmányt. hízónként naponta mintegy két kilót. Amennyiben évközben nem számolnák fel a sertéstöbbletet, ez ismét lerontaná a tömeggyarapodás járási átlagát. Abban a törekvésben, hogy a járás sertéstartó gazdaságaiban jobb hatásfokkal hasznosítsák a juttatott tápokat, februárban felméréseket végeztek, ami alapja lehet a terményfelvásárlók és a sertéstenyésztő gazdaságok közti szerződéskötésnak, vagyis az átlagos tömeggyarapodás garantálásának. A bizottság megítélése szerint az érsekújvári, a bardoőovói, az udvardi (Dvory nad Žitavou), a koltai, a ffiri (Rubari) szövetkezetben és a Szőgyéni (Svodín) Üzemközi Nagyhizlaldában kifogástalan rendet találtak, ami indokolttá tette, hogy a gazdaságokkal szerződést kössenek a sertések tömeggyarapodásának a garantálására, arai mindkét fél részére előnyös. A bizottság a továbbiak során a tardoskeddi (Tvrdošovce), a köbölkúti (Gbelce), a libádi (Ľubá), a kameniénái, a Dolný Ohaj-i és a muzslai (Mužla) szövetkezet sertésállományánál feltárta a rendellenességeket s meghatározta azok kiküszöbölésének a határidejét. Március második felében újra felmérik a szóban forgó gazdaságok sertéstenyészetének a helyzetét, s ahol kifogástalan rendet találnak, ott lehetőség nyílik a tömeggyarapodást garantáló szerződés megkötésére. Ahol viszont a megadott határidőre sem számolják fel a rendellenességeket, még jő ideig várhatnak a további felmérésekre, s rendteremtés esetén a kétoldali szerződések megkötésére, mert ma már nem a forma, hanem a gazdaságos termelés kedvéért kötik a szerződéseket, s ahol betartják az alapelveket, abból mindkét félnek többlethaszna származik. Helyénvaló, hogy a járás szakembereiből kiválasztott bizottság esetenként rajtaütésszerű ellenőrzésekkel állapítja meg, hogy a gazdaságok vagy a tápok forgalmazói betartják e a szerződésben vállaltakat. Ügyelnek többek között a tervezett állomány megtartására. Nem teszik lehetővé az állomány túllépését, vagyis a juttaottt erőtakarmányok pocsékolását. Ha valamely gazdaságban több sertést találnának a tervezettnél, ezt a szerződés idevágó pontja megszegésének minősítenék, ami végeredményben a garancia előnyeinek az elvesztését jelentené. HOKSZA ISTVÁN munkát. Ügy tudom, hogy na* gyobb keresetre tettek szert. Hogy én miért maradtam mégis a szakmában? Ennek is van magyarázata. Gyerekkoromtól ezt csinálom, megszerettem, így nerp szívesen válnék meg tőle. A második ok, hogy vállalatom — ha nem is dédelget — de gondoskodik az anyagellátásról, a jő munkakörülményekről, s hogy teljesen őszinte legyek, semmi pénzért nem válnék meg megrendelőimtől. Tudja, a szakmát szerető embernek jól esik az elismerő szó. Ebből bőven jut nekem, Talán ezért döntöttem úgy, hogy nyugdíjaztatásomig a kaptafánál maradok — mondta befejezésül, nem kis meggyőződéssel. Mindaz amit Kaffan elvtárs elmondott, több a meggyőződésnél. Van benne jó adag szakmaszeretet is. Ogy vélem, hogy a ragaszkodás már gyermekfejjel kialakult benne. E- zért hiszem, hogy a kaptafától akkor sem válik meg, ha elért a nyugdíjkorhatárt. Kívánjuk neki, hogy nagyon sokáig javítgassa a betört orrú gyermekcipőket, az emberi lábakat védő „csukákat“, s szilárd anyagból készült munkáslábbeliket. Kaszonyi István Fotó: Gyüre László вямпкаянннш Gazdaságosan az erőforrásokkal Évek óta napirendi program az energia- és üzemanyagtakarékosság. Az üzemanyagok a legértékesebb energiahordozók, ezért fontos, hogy ne használjunk-többet a kelleténél. A múlt években több Intézkedés született a fogyasztás csökkentésére. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban az üzemanyagok hasznosítása kedvezően alakult. A biztonságos ellátás megkövetelte, hogy ésszerűen gazdálkodjanak az üzemanyaggal. Ez természetesen nem mehetett és ma sem mehet a termelés rovására. A határozatok, az újítási ötletek, az ésszerűsítő javaslatok a fajlagos üzemanyag-felhasználása több módszerét foglalták össze. Néhány példa közülük: Csökkentették a tehergépkocsik számát, s csak szállításokra használják azokat. A munkafolyamatoknál csak a szükséges teherbírású járműveket veszik igénybe a gazdaságok. A nagy teljesítményű erőgépeket aggregátumok vontatásánál igyekeztek kihasználni. A járművek egy részére fogyasztáscsökkentőt szereltek. Alapos karbantartással, rendszeres diagnosztikával megelőzték illetve megszüntették a túlfogyasztást. Minden jármű önindítóját, dinamóját, illetve alternátorát és akkumulátorát üzemben tartották. Járművenként naponta ellenőrizték és ellenőrzik a fogyasztást. Csak természetes, hogy a számítástechnikát is igénybe veszik a fogyasztás optimalizálására. A Nitrai Számítóközpont szolgáltatását, a drienőanyi szövetkezet mellett már a többi gazdasági is igénybe veszi. Ennek az a lényege, hogy a természeti adottságoktól kezdve, a teendőkön keresztül, az erő- és a munkagépek típusaként minden adatot a számítógépbe táplálnak, amely megadja a munkafolyamatokhoz szükséges legoptimálisabb gépcsoportosítást, illetve aggregátumsorozatot. Az elmúlt évben 9790 tonna gázolajat használtak fel a járás mezőgazdasági üzemei, tehát az enegedélyezett mennyiségnél 165 tonnával, a tavalyelőttinél pedig 3,4 százalékkal kevesebbet. Tavaly például a Veľké Teriakovce-1, a Hrnőiarské Zalužany-t, a bátkai (Bátka), a nagybalogi (Veľký Blh) és a kálošai gazdaságok lépték túl a fogyasztási normát 1— 8 százalékkal, Ojbáston (Nová Bašta) viszont 18, Lénártfalván (Lenártovce) 13, Sajógömörön (Gemer) 12, Gestetén (Hostice) 11,6 százalékos megtakarítást értek el. Ha viszont a 7. ötéves tervidőszak három évének az adatait vesszük, akkor az Fotó: Kontár Gyula alábbi következtetéseket vonhatjuk le: A járásban tizenhat százalékkal csökkentették a gázolaj fogyasztását. A gazdaságok között azonban nagyok az eltérések. Az eltelt három évben például a lénártfalvai szövetkezet 33, az újbástl 32, a várgedei (Hodejov) és a sajógömöri 23—23 százalékkal kevesebb gázolajat használt fel az erőgépek működtetéséhez. A kraskovoiak viszont egy, a tisoveciek három, a Hrnőiarské Zalužany-iak öt, a kálošiak pedig hat százalékos takarékosságot mutattak ki. Benzinből a megengedett évi mennyiségnél negyven tonnával, 1982-höz viszonyítva pedig 9 százalékkal használtak fel kevesebbet. A BENZIbfOL n. v. érdekeltté tette a gazdaságokat a fáradtolaj visszajuttatásában. Csak bizonyos mennyiségű fáradtolaj leadása után kaphatnak a következő hónapban olajat. Fűtőolajból 35,7 tonnát, földgázból pedig 75,5' ezer köbmétert takarítottak meg a járásban. A villamosenergíából viszont a tervezettnél többet használtak. A jövőben tehát tolj. tatnl ketl a nagy vlllanyfogyasztő berendezések cseréjét. A’ másodlagos hőenergia hasznosításában is nagy tartalékok mutatkoznak. Korábban már írtunk róla, hogy a napkollektorok igénybevételével 1983-ban a járásban megkezdik a napenergia hasznosítását. A mezőgazdasági üzemek eddig húsz ilyen berendezést rendeltek, de egy darabot sem kaptak a forgalmazód tői. Tény viszont, hogy a gazdaságok is „fáznak“ a napsugár csapdába ejtésétől, bár bebizonyosodott, hogy a napkollektorok használatával sok villanyáram takarítható meg. Viszonyaik között azonban a napsugárzás nem egyenletes, s így a vízmelegítés más forrásokkal is megoldható. Ha a napsugárzás kisebb a kelleténél, a berendezés automatikusan átkapcsol villanyfogyasztásra, s ha a víz eléri a kívánt hőfokot, akkor a berendezés önműködően kikapcsol. Bár az energia ingyenes, felhasználása azonban még költséges. Mégis szükségszerű, hogy a jövőben kihasználják a napenergiát. A járásban 1980-tól figyelemre méltó az energia- és a fűtőanyag-gazdálkodás. A tervszerűség volt a kedvező folyamat elindítója. Korábban nem voltak szakképzett energetikusok a gazdaságokban. Azóta sokat változott a helyzet. Műszakilag képzett dolgozók kerültek ebbe a tisztségbe, akik képesek az energiaprogram megvalósítására. A jövőben például gondosabban kell megválasztani a szállítás útvonalát, hogy a tervidőszak végéig — 1980-hoz képest legalább tizenhárom százalékkal csökkenjen a tonnakilométerek költsége. Lehetőleg minden gazdasági udvar rendelkezzen saját gépparkkal. A nagy teljesítményű erőgépeket úgy kell elosztani, hogy a minimumra csökkenjen az üresjárat. A' járművezetők érdekeltségének a felkeltésére évente takarékossági versenyt kell indítani, s ezt célprémiumokkal kell ösztönözni. A szarvasmarha-istállókban a vízmelegítésnél keletkezett másodlagos hőenergiát is fel kell használni. A takarmányszárítők csak akkor kaphatnak fűtőolajat ha az állami takarmányalapra leadták az előírt szárítmány menynyiséget. A betakarítás helyes megválasztásával, s a hideglevegős szárítási módszer széleskörű elterjesztésével a minimumra kell csökkenteni a gabona szárításánál használt hagyományos energiát. A kukorica területének nyolcvan százalékán, 1990-ig az eddiginél gazdaságosabb betakarítási módszert érvényesítenek. A lénártfalvai szövetkezet ehhez már be is szerezte a szükséges gépsort. Az évtized végéig a traktorral végzett szállításokat harminc százalékra akarják csökkenteni. Az állattenyésztés szakosítása terén arra törekednek, hofy a középszlovákiai kerület tejből, tojásból és baromfihúsból önellátó legyen. A 8. ötéves tervidőszak végéig meg kell kezdeni a biogáz termelését és felhasználását. Időszerű tehát, hogy minden erőforrást ésszerűen, gazdaságosan hasznosítsanak. KORCSMAROS LÄSZLÖ Д 2 eltelt évtized során jónéhányszor megfordultam Nagykaposon (Veľké Kapušany) a ctpöjavítőműhelyben. Szinte természetesnek tartom, hogy a műhely szolgálatait a lakosság rendszeresen Igénybe veszi. Az utóbbi időben viszont szembetűnt, hogy megnőtt az érdeklődés a lábbelijavító szolgáltatás iránt. Az emberek gyakrabban és többen keresik fel, mint régen. Mi ennek az oka? Ezt ne firtassuk. Elég abból annyi, hogy a műhely „utolsó mohikánja" Kaffan Bertalan nyakig van munkával. A munka jellege viszont már nem a régi. Manapság főleg a javít 6- szolgálat dominál. Éppen ez az, ami kiváltotta az érdeklődést. Az igazság az, hogy az emberek gondolkoznak. Ma már alig fordul elő, hogy egyegy lábbelit kisebb hiba miatt eldobnának. A takarékosság tehát erre a területre is kiterjedt. Ez érthető, s így van rendjén. A fokozódó érdeklődés vitt rá, hogy ellátogassak a szóban forgó műhelybe és elbeszélgessek Kaffan mesterrel, aki immár harmincöt éve — közmegelégedésre — dolgozik a szakmában. — Valamikor Nagykaposon csaknem harminc cipészmester dolgozott — kezdte a tájékoztatót Kaffan Bertalan. Végül egyedül maradtam, alig pár éve még két kollégával dolgoztam, de ők is elpártoltak. így egyedül maradtam a kaptafánál. Kaffan Bertalan a felszabadulás után kezdte a tanonckodást. Akkor alakult meg az első cipészszövetkezet, fó emlékei maradtak a tanoncévekről. Kiváló mesterei voltak, jó szakembert faragtak belőle. Ezt egyébként hűen igazolja a szakmában eltöltött három* és fél évtized. Népszerű cipészmester. Nála sokat jelent a szakma szeretete. Megrendelői értékelik, megbecsülik munkáját. Ezt elsősorban a jó minőségű munkával, a rendkívüli udvariassággal, emberséggel vívta ki. A letűnt évtizedekre emlékezve tovább fűzte a szót: A múltban, amikor még többen dolgoztunk a szakmában, másképpen volt. Gyakran előfordult, hogy havonta 100 pár új lábbelit is készítettünk. Nem titkolom, örültem, hiszen az bizonyos tekintetben alkotómunka volt. A jelenlegi munkát is megszoktam. A régi időket nem sírhatom vissza. Tudomásul veszem, hogy ma a javítószolgálatra nagyobb szükség van. Éppen ezért ebben igyekszem magam tökéletesíteni. Célom a megrendelők igényeinek kielégítése. Amint jobban körülnéztem a műhelyben, megállapítottam, hogy a kisüzem fenntartója törődik az egészséges és kellemes munkakörnyezet kialakításával. Bizonyítja ezt a műhely korszerűsítése, gépesítése. A valamikori kézi munkák egy részét gépek végzik.. A regélőkön sorakozó kaptafákat lassan belepi az idő pora. Ritkán van rájuk szükség. A különféle szerszámok, mint például a cakkozá, a rádli, a kézistuffer, a sokféle ráncfogó, a klemák, az ampaszok,a fapipa és egyebek már a régi időkre emlékeztetnek, s csak a helyet foglalják a műhelyben. A jelenlegi munkafolyamatban a legminimálisabb szerszámkészlet is elegendő. Vendéglátómmal főleg a szakmát érintő kérdésekről beszélgettem. Szóba került a „lelépett" kollégák sorsa, mostani kereseti lehetőségük és a jövő. Ezekkel kapcsolatosan sem volt szőfukar. Amit elmondott, azt őszintén gondolta. — Legutóbbi két kollégám közül az egyik nemrég meghalt. A bútorkészítő üzemben dolgozott, A másik a Vajáni fVojany] Hőerőműnél vállalt
