Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-31 / 13. szám
Hajtatott zöldségeink növényvédelme Ä gubacsormányos gubacsal a karalábé gyökérnyakán 3 Ä csibék keltetésének és nevelésének legmegfelelőbb ideje a tavaszi hónapokra esik. Napjainkban a kotlést igénylő, házi keltetés helyett egyre inkább előtérbe kerül a gépi keltetés, A teret hódítő eljárás egyik komoly előnye, hogy nem kell kivárnunk amíg valamelyik tyúk megkotllk, hanem tetszés szerint beütemezhetjük a keltetést, s ezzel egyetemben a tojásrakás! időszak kezdetét is. Gyakori jelenség, hogy főleg a középnehéz és nagy testű tyúkfajtákat tenyésztők aggódnak, hogy kedvenceik — elsősorban a tenyészkakasok — nem fejlődnek ki kellőképpen a tényészévad kezdetéig. Ezzel szemben a törpe vagy kis testű fajták tenyésztői viszont attól tartanak, hogy állataik ä kiállítási idény kezdetére túlságoson kifejlődnek, nagy gonddal nevelt tenyészkakasaik a szabványban előírtnál nehezebbek lesznek. Ebből következik, hogy a keltetés és a csibenevelés időszakát körültekintően kell megválasztani, Illetve az elképzelésekkel összhangban, a legmegfelelőbb Időpontra kell a keltetőkből megrendelni a csibéket. Nem árt, ha a tenyésztők tudatosítják, hogy a rendszerint kifutős tartást alkalmazó, háztáji tenyészetekben a nagyüzemitől lényegesen eltérő a nevelési-tenyésztési feltétel. Általános tapasztalat, hogy januárban—márciusban kelte-" tett csibék nevelése során lényegesen kisebb a veszteség mint a júniusban vagy még később keltetett állomány esetében. A korai csirkék életképesebbek s gyorsabban nőnek, mert fejlődésük arra az Időszakra esik, amikor egyre hosszabbodnak a nappalok, és melegebbre fordul az idő, tehát a kifutó is. benépesíthető. Ezek a csirkék hamarabb felnőnek, és az első évben nagyobb termelőképességüek. már az őszi-téli hónapokban sok tojást termelnek. Persze a korai csibék felnevelését szakszerűen előkészített — általában villanyárammal fűtött — nevelőhelyiség nélkül aligha lehet megoldani. A korai csibenevelés a tenyésztő részéről odaadóbb munkát és nagyobb kezdett tojásrakást a tartási feltételek változása (takarmányozás, áthelyezés sth.) hálására nyakrészi vedlés követheti, ez pedig néhány hetes kiesést jelent a termelésben. Mint ismeretes, az egyes fajták növekedése és fejlődése különböző ideig tart. A keltetést és a nevelést ennek ismeretében kell időzíteni. Legtöbb időre a nehéz tyúkfajtáknak A korai vagy a kései csibe értékesebb? gondosságot Igényel, amit a később jelentkező nagyobb hozam természetesen kamatostól megtérít. Sok tenyésztő későbbi időpontra rendeli a csirkéket, hogy a nevelést külön helyiség biztosítása nélkül és kevesebb munkával oldhassa meg. A később keltetett csibék azonban a tél beálltáig nem fejezik be fejlődésüket és rendszerint csak a következő év tavaszán kezdenek tojni. Ha ezeket a csibéket ráadásul szerényen etetik, akkor egész életükben gyengék maradnak, és nagyon keveset tojnak. Itt természetesen azt is jő figyelembe venni, hogy a termelést korábban kezdő tyúkoknál eleve adott a nagy termelőképesség. A késel csibék kevésbé ellenállók, gyakran különféle betegségekben szenvednek, mivel a meleg nyári hónapokban kedvezőbbek a feltételek a betegségek terjedésére. Ezzel szemben a korai csirkék eleve elkerülik a fertőzések terjedésének intenzív időszakát vagy jobban ellenállnak a betegségeknek. Persze a túl korai keltetésből származó csibék sem jók, főleg ami a könnyű fajtákat Illeti. Ugyanis a korán megvan szükségük, tehát ezeket februárban ajánlatos keltetni, hogy október végére tökéletesen kifejlődjenek. A középnehéz fajták fejlődése 6—7 hónapig tart, következésképpen ezeket február végén vagy márciusban keltetjük. így elérhetjük, hogy a tojásrakás csak akkor vegye kezdetét, amikor a termelés már nem mehet a test fejlődésének rovására. A könnyű tyűkfajták fejlődése általában öt, a kevésbé nemes fajtáké hat hőnapot vesz igénybe. Ebből következik, hogy ezeket a fajtákat március végén, áprilisban vagy legkésőbb május elején tanácsos keltetni. A termelékenyebb könnyű fajtáknál elég gyakori jelenség, hogy már öthőnapos kor előtt kezdetét veszi a tojásrakás. Ezt az esetek többségében a fehérje, mindenekelőtt az állati eredetű fehérjék túladagolása váltja ki. Az Ilyen csibék tenyészérettsége megelőzi a testi érettséget, az állatok testileg fejletlenek és kisebbek maradnak, az általuk termelt tojások soha nem érik el a kívánt nagyságot. Ha ilyen jelenséggel találkozunk, ne örüljünk a korai termelésnek, inkább a napi adag módosításával igye-E 1' képek. f 3 aképek Gaül Arpád, a csiTizradványi yCilizská Radvaü] Csllizköz Efs z fiatal esztergályosa, a Szlovákiai Kertészkedók Szövetsége helyt alapszervezetének tagja immár negyedik éve kertészkedéssel tölti szabadidejének nagyobb hányadát. Kerlésztársal példáját követve, szerződéses árutermeléssel igyekszik a társadalom és a saját érdekében ésszerűen hasznosítani a rendelkezésére álló, legfeljebb átlagos terjedelműnek nevezhető földterületet. Hozzáértését és szorgalmát leginkább az évi 28—30 ezer koronás bevétel érzékelteti. Tavaly karalábét, paprikát meg paradicsomot termelt eladásra. A faluban kísérletező kedvű emberkém emlegetik. No meg amolyan barkácsolásra hajla- tájékoztatott, miközben a szémos ezermesterként. Amikor pen fejlődő növényzetet szemfelkerestUk, a salátával betele- léltük. — Kétszáz híján hülyített jóliházban tett-veit. — ezer palántát ültettünk ki s a- Ogy határozott a család, hogy mint látja, alig van kiesés. Ha karalábé helyett az idén fejes minden jól megy, legkésőbb salátával próbálkozunk elfő- március húszadikán megkezdgadható eredményt elérni — hetjük a szállítást. kezzzünk későbbre halasztani s tojásrakás kezdetét. A napi adagot ilyenkor kevésbé értékes eleségből kell összeállítani; a szemesek közül legjobb a zabot előtérbe helyezni. Aki hozzájut, 9—11 hetes korig csibetápot, később jércék részére készült tápot etessen. A napi adag fehérjetartalmát csak közvetlenül az időben kezdődő tojásrakás előtt célszerű növelni (tojótáp). A törpe, de főleg a kimondottan kis testű tyúkfajták tenyésztői különösen ügyeljenek arra, hogy kedvenceik ne fejlődjenek ki túl korán. Ezen fajták keltetését májusban vagy június elején kell kezdeni. A későbbi keltetés már hátrányos. Persze a valamivel korábban keltetett csirkék sem haladnak előre túlságosan a fejlődésben, ha Idejekorán módosítjuk a napi adagjukat, nem tápláljuk túl őkel és lehetővé tesszük számukra a legelőn tartózkodást. A tenyésztő érdeke, hogy a számára legkedvesebb fajta a legmegfelelőbb időben befejezze a fejlődést és megkezdje a termelést. Aki kiállításra készül, úgy ütemezze be a keltetést, illetve a nevelést, hogy idény kezdetére megfelelő fejlettségű állatai legyenek. Bármilyen fejlett Is az állat, november l-től a felnőtt állatokra érvényes követelmények alapján történik a pontozás és ilyenkor a fejletlen egyedeket bizony alacsonyabb osztályba sorolják. Tény, hogy a késel csirkék soha nem érnek el olyan termelékenységet, mint a kora tavasziak. Igaz ugyan, hogy a későbbi nevelés olcsóbb és kevésbé munkaigényes, viszont ez a takarékosság a hasznosságban meg a külalakban később megbosszulja magát. Kreéek ). — A szervezet elnökétől tudom, hogy a kerti traktoron kívül egy speciális kályhái is készített. Ez lenne az? — Először fűrészporos kályhát csináltam, de valahogy nem tudtuk vele kellően kifüteni a 22X8,5 méteres sátrat. Meg az is gondot okozott, hogy éjszakánként gyakran ellenőrizni kellett a fűtést. Ezért csináltam ezt a hulladékjával meg szénnel fűthető kályhát, melynek az az előnye, hogy éjszakára átkapcsolhatjuk a gázpalackra, ml pedig nyugodtan pihenhetünk. — Nem költséges ez a megoldás? — Biztos, hogy költségesebb, mint a jűrészporral való fűtés, de az éjszakai nyugalom és biztonság IS megér valamit. Persze csak a végén derül ki, mennyivel drágább így a hajtatás. Elképzelhető, hoqu jövőre visszatérünk a fűrészporhoz, de akkor még egy kályhát kell csinálnom, hogy az egész sátorban egyenletes hőmérsékletet biztosíthassunk. (kr) A tél végi, kora tavaszi zöldséghajtatás növényvédelmi szempontból nagyon előnyös, mert ilyenkor a károsítok még nem okoznak különösebb gondot. Legtöbb probléma a palántaneveléssel van, mert a kertészkedők többnyire találomra, talajvizsgálat nélkül készítik a földkeveréket, és ráadásai kiadós műtrágyázással próbálják siettetni a palánták fejlődését. Nem kimondottan növényvédelmi téma, mégismegemlítjük, hogy a kistermelők gyakran panaszkodnak a növényvédelmi szolgálat szakembereinek — leállt a palánták fejlődése, a levelek sárgulnak, a gyökérzet bámul. Mindez a túltrágyázás következménye. A talajvizsgálat csaknem minden esetben kimutatta, hogy tál nagy a talaj sókonceniráeiója. Az ilyen földben nevelt palántákon általában nem lehet segíteni, az ú|rnvetés pedig időveszteséggel jár, tehát legjobb a bajt megelőzni. RETEK Tavaszi hajtatáskor nines különösebb gond a károsítókkal, hiszen a növény tenyész- Ideje alig 4—5 hét Az őszi hajtatást a káposztalégy lárvái nehezítik, s a káposzta-peronoszpóra is inkább csak ilyenkor jelentkezik. A betegség a leveleken kívül a gumót is megtámadja (fekete foltok a héjon, erősebb fertőzés esetén a gyümölcshúsban is). A retek növényvédelmét nagyon nehéz megoldani, mert a tenyészidő rövid, viszont a vegyszerek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje elég hosszú. A vegyszerezés helyett inkább arra törekedjünk, hogy megfelelő környezeti feltételek (alacsony hőmérséklet, rendszeres vízellátás és szellőztetés) megteremtésével segítsük növényeink egészséges fejlődését A SALÄTÄT általában két kórokozó (fehérpenész, peronoszpóra) veszélyezteti. Mint tudjuk, a fehérpenészes rothadást a Sclerotinia sclerotiorum gomba okozza, amely más zöldségnövényeket (pL paprika, uborka, sárgarépa) is megfertőzhet. Komolyabb mértékben főleg fényszegény időszakban, túltrágyázott és tnlöntőzött talajon jelentkezik. A peronoszpórának viszont a magas páratartalom kedvez. Ilyen környezettel általában a fóliasátrakban találkozunk. A peronoszpóra akkor veszélyes igazán, ha fiatal növényéket fertőz. Egészségügyi szempontok miatt a salátát nem permetezzük. A peronoszpóra ellen hatásos szellőztetéssel harcolunk, a fehérpenészes rothadásnak pedig agrotechnikai módsze. rekkel (helyes vetésforgó) igyekszünk elejét venni. KARFIOL A mindennapi gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a növény nem <;vel rózsát. Az élettani megbetegedést molibdénhiány okozza. A hiánybetegségben szenvedő növény alig vagy egyáltalán nem fejleszt virágzatot, levéllemezei csonkák és torzak. A betegség leggyakrabban savanyú kémhatású, kevés meszet tartalmazó talajokon fordul elő. Ha a. tüneteket időben észleljük, akkor azonnali permetezéssel (ammúninm- vagy nátriummolibdenát-oldat) esetleg segíthetünk a bajon. Mondom esetleg, mert a kezelés csak ritkán nyújt teljes sikert. Ezért jobb, ha talajvizsgálatot végeztetünk és a talaj kémhatásának, illetve valós táperejének ismeretében ősszel annyi meszet juttatunk. hogy a talaj kémhatása pH 7-re módosuljon, majd tavasszal a már említett vegyszerekből 20—30 grammnyit juttatunk egy négyzetméterre. Jó tudni, hogy a karfiolon kívül más káposztafélék is molibdénhiánvban szenvedhetnek. Mivel a tápelem hiányára a karfiol reagál legérzékenyebben, a szakirodalom mindig ezzel a növénnyel kapcsolatban tárgyalja ezt a hiánybetegséget. KARALÁBÉ Akárcsak más káposztaféléknél, a karalábénál is gyakran jelentkezik — főleg palántanevelés idején — a levelek színén fehéres vagy sárgás foltokat, a fonáki részen pedig szürkefehér bevonatot előidéző káposzta-peronnszpóra. A betegség tüneteinek észlelése után igyekezzünk szellőztetéssel csökkenteni a magas páratartalmat. Nagyon sűrű növényállomány (palántanevelés) esetében permetezni is tanácsos (Dithane, Perozi n). A hajtatásban ugyancsak gyakori gnmófelrepedezásnek az egyenetlen vízellátás az oka. Megelőzésében csakis a rendszeres locsolás lehet segítségünkre. Ritkán ugyan, de a káposztafélék hajtatása során két gyökérkárosodás is előfordulhat. A gyökérgolyvát a Plasmodiophora brassicae ősgomba, a gyökérgubacsokat pedig a gubacsormányos (Ceutorrhynchus pleurostigma) okozza. A gyökérgolyvánál a gyökereken keletkeznek kisebb-nagyobb dudorok, míg a 8—10 mm nagyságú gyökérgubacsok a gyö. kérnyakon találhatók. A gyökérgolyva — éppúgy mint a molibdéiihiány — savanyú kémhatású talajokon jelentkezik. Ebből következik, hogy az ellene való védekezés legegyszerűb média a meszezés. A talaj megelőző kezelésére természetesen a káposztafélék telepítését megelőző őszön kell sort keríteni. Semleges kémhatású talaiokon a kórokozó nem tud fejlődni. A gubacsormányos már kora tavasszal (márciustól májnsig) látogatja a káposztaféléket, és egyesével rakja le tojásait a fiatal növények gyökérnvakába. A megtámadott növények gyengébben fejlődnek, és ha több gnbacs van rajtuk, akkor többnyire elpusztulnak. Vegyszeres védekezésre (Actellic 50 ЕС) csak a palántanevelés idején van lehetőség. Maflák György agrármérnök
