Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-31 / 13. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1 Í984. március 31« Bár Jócskán túl vagyunk már a farsangi vigalmakon, emlékeznünk azért szabad a bolondos télbűcsúztató napokra. Főleg, ha ezt egy olyan népszokás kapcsán tehetjük, amely már alig-alig él falvainklxm, de ahol él, ott ünnepnapnak számit: a Jalu apraja-nagyja készül rá, jól előkészített forgatókönyvre épül, mégis kacagtató rögtönzések mozaikjából áll össze, s aktív részesének lenni megtiszteltetés. Külön érdekesség. hogy a dőrejárás — mert hiszen erről van szó — inkább az apróbb falvakban maradt fenn: Csákányban t Čakany J, Tejfalun I Mliečno j, Gombán /Hubice), Csötösztön /Cilistov), amelyek viszonylag összefüggő tájegységet alkotnak a dunaszerdahelyl fDunajská Streda) járásban. Közülük egy március4 eleji, kissé szeles vasárnap délután az alig négyszáz lakosú Gombára látogattam el. • • A násznép, ahogy illik, kezdi rendbeszedni magát, majd lassan felsorakozik az udvaron. Az eseménynek kijáró ünnepi áhítatnak a nyoma sincs, annál nagyobb viszont a jókedv, a kurjongatás, sőt — micsoda szentségtörés! — az egyik duhaj vendég görbebot jával virtuóz ügyességgel leröpíti a kackiás vőlegény emeletnyi magasságú, felpántlikázott keménykalapját. Mások a talpig fehérbe öltözött, szemérmes menyasszonyt veszik alapos vizsgálat alá, a bátrabbak mi tagadás, nemcsak szemmel... Sok hasznuk nincs belőle, mert az „ara“ csontos lábai sejtetni engedik, hogy egy alaposabb „szexvizsgán“ alighanem furcsa dolgok derülnének ki róla, s hogy csábosán domborodó bájait tavaly nyáron valószínűleg még egy almafán ringatta a szél. A „koszorúslány“ a menyasszony uszálya helyett egy potrohos demizsont szorongatva áll be a sorba, amely lassan, de biztosan menetkész. Miután a zenekarral is kiegészült — amely jelen esetben egy harmonikásból és egy gitárosból áll Iez utóbbi hangszere valószínűleg egy leselejtezett hólapát, szőlőkordon-drótokkal felhúrozva) — vidám, de lékott ázhat at lan zeneszó kíséretében elindulnak, hogy frigyüket szentesítsék. Az igazi lagzival szemben ők önellátók, mert — nylonharisnyával a fején, mint egy bostoni bankrabló — ott ballag közöttük a „plébános" is. Mire a kultúrház elé, az „esketés“ színhelyére érnek, már tekintélyes tömeg kíséri őket. Utat nyitnak a jövendőbeli sógornak, akit, ki tudja miért, talicskán toltak a helyszínre, s ott mindén ceremónia nélkül begurítottak az ünneplők közé: a „dőrének“ mindent szabad... A plébános csendet int, megigazítja a fején a harisnyát, hogy szavainak nagyobb nyomorékot adjon, felkapaszkodik egy asztalból és egy székből álló „szószékre“. Kissé hátráltatja a szertartást, hogy az emelvény közben háromszor is összeomlik, maga alá temetve a derék férfiút, de az ifjú pár türelmesen vár. Isten szolgája végezetül mégiscsak a biztosabb anyaföldet választja; óriási üdvrivalgás és vad harmonikaszó kíséretében onnan adja atyai áldását a megilletődött fiatalokra. Elcsattan — férfias keménységgel — az első hitvesi csók, a harmonikás rázendít a Lohengrmnászindulára, a sógor visszaül a talicskába, és mindenki boldog. Jómagam is' befejezettnek véltem ezzel riporteri küldetésemet — szolgáljon mentségemre, hogy először -voltam ilyen esemény szemtanúja —, ám búcsúzkodásom első szavai után a falubeliek csodáikévá kérdezték: „Hova megy? Még csak most kezdődik!“ Együtt követtük tehát tovább a virágos kedvű társaságot. A kultúrház udvaráról kiérve hatalmas csörömpölés közepette elrobogott mellettünk a sógor talicskája: a koszorúslány tolta, félelmetes sebességgel. Sietségük oka érthető volt, hiszen a násznép e két illusztris képviselőjének illik ott lenni, amikor a menet üdvrivalgások kíséretében betér pontosabban: beront — az első portára, hoqy elrekvirálja az új pár jogos esküvői jussát. Az első után következik a második, a harmadik, majd sorban az összes többi: sértés lenne a házigazdára nézve, ha egyet is kihagynának. Ténykedésüket riadtan szétrebbenő tyúkok, kétségbeesetten visító malpcok jelezték, hogy az utcán büszkén mutogathassák egymásnak a zsákmányt: sapkába összekapkodott tojást, kabát alatt káráló tyúkot és egyéb földi javakat. Persze óvatos házigazdák is akadtak, akik idejében felkészültek az elemi csapással felérő lakodalmi menet jöttére: az ilyen helyeken valóságos torlasz védte a tyúkólat, és pincelakat mögött röfögött a malac. Ám nem azért dóré a dőre, hogy bárhonnan is üres kézzel távozzon: ha más nem akad, legfeljebb elkötik a falhoz támasztott biciklit, rosszabb esetben kitolják az útra a család féltve őrzött Trabantját. Es nevetés, kacagás, jókedv a nyomukban mindenütt, a „kárvallottak" részéről ugyanúgy, mint kísérőikéről. A képtelenebbnél képtelenebb jelmezbe öltözött dőrék pedig, a sikertől felbuzdulva olyan rögtönzéseket produkálnak, hogy kabarészínészeknek is becsületükre válna. A sógor a talicskából szabályszerű irányváltozást jelez a karjával, de megfeledkezik róla, hogy a hóna alatt egy tyúk lapul. Á szárnyas, amely alighanem már rég leszámolt az életével, azonnal kihasználja a szabadulás lehetőségét, és észveszejtő kotkodácsolással próbál kereket oldani. Természetes, hogy a dőrék egy emberként vetik magukat utána: a koszorúslány elengedi a talicska rúdjait, és egy hátborzongató tigrisugrás után húsz centiméterre a tyúk mellett ér földet; a gitáros félbehagy egy akkordot, és hangszerével próbálja jeltartóztatni a menekülőt; az üldözésbe maga a vőlegény is bekapcsolódik, és keménykalapja zúgva repül a tyűk után. Egycsapásra félbemarad azonban a hajsza, amikor a násznép két díszes tagja visító, rugdalózú zsákot cipel ki az egyik portáról: malacpeecsenye lesz hát az esti mulatság fénypontja. • • Az elmondottak alapján, minden vidámsága ellenére is valóságos istencsapásnak, afféle rablóhadjáratnak tűnhet a dőrejárás: ezért először azt tisztázzuk, hogy ilyesmiről szó sincs. Senki sincs megrövidítve, mert az ily módon összegyűlt javakat, ahogy közösen „adták“, ugyanúgy közösen (A szerző (elvételei) pusztítják is el az esti piulatságban. Ilyen minőségben a dőrejárást a farsang végi vigalmakhoz való, hozzájárulás legősibb és legigazságosabb formájáhak tekinthetjük: a duhaj jókedv mellett is szemmel tartották, ki mennyit tett a közös asztalra, s ennek nagyságát íratlan törvények szabták meg. A „jobbmúdúak" bőkezűbbek voltak, amit viszont a vacsoraasztalnál is megérezték; s ha valaki netán bezárta volna a kaput a dőrék előtt, a legnagyobb illetlenség lett volna megjelennie a farsangi mulatságon. Az elmondottakon kívül természetesen rituális gyökerei is vannak e népszokásnak. A farsang, a vidámság búcsúztatásának jelképe a hoszszú böjti hetek előtt. Ősi formája a megjátszott esküvő, de- valóban csak a vőlegény és a menyasszony a feltétlenül szükséges „kellék“: a többi maskara általában már a télbúcsúztatás és a tavaszköszöntés hagyományait is magán viseli. Így általában van a menetben borbély,- aki hatalmas faborotvával borotválja a télt otthonülésben ellomposodott férfiakat; vannak meszelősök, s hosszú nyelű szerszámaik ugyan mi mást jelképezhetnének, mint a termékenységet; van szalmabábú, amit az utolsó porta meglátogatása után ünnepélyesen elégetnek a falu főterén, s a tűz. mint ősidőktől fogva mindig, most is a megtisztulás szimbóluma. Es még sok egyéby teljesen ösztönszerüen beöltözött bábu is csatlakozhat a menethez: perselyesj alabárdos, muzsikus, hogy a maguk módján, a maguk ötleteivel járuljanak hozzá az általános vigassághoz: a dőrének mindent szabad ... Ilyen a hangulat a „dörejárta" falvakban már kora délutántól kezdve ezen a napon; kell-e vajon ecsetelni, hogy ezek után milyen a folytatás, az esti mulatság? VASS GYULA1 ■» Marcelházára (Marcelová) egy hétköznap délelőttjén érkeztem. Az impozáns művelődési ház főbejáratát zárva találtam, ami ebben az Időpontban természetes is volt. Mégsem kellett dolgavégezetlenül távoznom: az épület előtt — indulásra készen — találkoztam Benkő Antallal, a művelődési ház vezetőjével. Nem sok Idő állt rendelkezésére, de tömören mégis összefoglalta munkájukat. 1977-től van ebben a funkcióban. Korábban az építkezési vállalatnál dolgozott, de aktív részt vállalt a község kulturális életéből is. E kettősség lekötötte minden idejét, ezért az utóbbi foglalkozás meliert döntött. Természetesen nincs egyedül, segíti őt két ügyes munkatársa, Gál László és Bélái Anna. Vitathatatlan, hogy az utóbbi években megvalósított sikeres vetélkedők, versenyek és egyéb kulturális rendezvények mindenekelőtt az ő rátermettségüket dicsérik. Munkatervük gazdag és sokrétű, ügyelnek a gondos előkészítésre. Méltón ünnepelték meg például a Februári Győzelem 36. évfordulóját, színvonalas műsort készítettek a szövetkezet évzáró közgyűlésére, megünnepelték a nőnapot. Emellett természetesen foglalkoznak az amatőr együttesek felkészítésével, amelyekről érdemes pár szót bővebben Is szólni. Nagyszerűen működik a községben a Benkó Antal vezette hat tagú eiterazenekar. Kitartó szorgalmuknak Eredményes munkát végeznek köszönhetően az együttes olyan sikersorozatot ért el, amely nemcsak a járásban, de országosan, sőt külföldön is 'Ismertté tette « község nevét. Elismeréssel kell szólnunk az együttes vezetőjének derekas, sokrétű munkájáról, az együttes tagjairól, akiknek számos versenyen és fellépésen tapsolhatott a közönség, Így például a Tavaszi szél... tavalyi országos döntőjén is, ahol a negyedikek lettek. A gyermekcsoportokkal Gál László foglalkozik, karöltve az alapiskola pedagógusaival. A színvonalas előkészítésnek köszönhető, hogy a kisszínpad az országos versenyen harmadik helyezést ért el a múlt évben. Külön említésre méltó a Priicsök bábegyüttes, amely sikeresen működik. Ebben szintén nagy érdeme van Gál Lászlónak és feleségének, akik az együttessel rendszeresen foglalkoznak. Gál Lászlóné felelősségteljes munkája mellett nagy szakmai hozzáértéssel az ügyes kezű, dús fantáziával rendelkező gyerekekkel a bábukat készíti. Gál László több mesét írt és dramatizált, állított színpadra. Tavaly a Mátyás király juhásza című népmesefeldolgozást adták elő Gél László rendezésében, mellyel a Prncsök a Dunamenti Tavaszon megnyerter a bábcsoportok országos versenyét. A vers- és prózamondók kerületi döntőjén Czibor Károly első, Keszegh Tímea harmadik helyezést ért el. Igen aktív tevékenységet fejt ki Bélái Anna, akinek a gondjaira az iskolán kívüli nevelőmunka van bíz-Benkó Antal Fotó: —ita— va. ö szervezi az előadásokat, akadémiákat, vetélkedőket. A fiatalok az ifjúsági klubban szórakozhatnak, amely szintén a művelődés! házban kapott helyet. Egyébként, mint megtudtam, nagyra értékelik az ifjúsági szervezet eddig kifejtett munkáját: a fiatalok aktívan bekapcsolódnak a társadalmi munkákba, sportversenyeken vesznek részt, illőnként sikeresen szerepelnek a politikai és kulturális rendezvényeken, ünnepi esteken. Jól működik a modern tánccsoport és a tíz éve alakult Melodic könnyűzenei együttes. Nevük nemcsak a faluban ismert, hanem a környéken is, mert gyakran fellépnek és a szórakoztató rendezvényeken ők szolgáltatják a zenét. A művelődést ház, valamint az efsz anyagilag támogatja az együttest. Történelmi visszapillantással, tanulságokkal szolgál a forradalmi hagyományok 'emlékszobája. A kultúrfelelősök aktív munkája révén a faliújságon a társadalmi szervezetek életét és munkáját ábrázolja. Írásbeli és tárgyi dokumentumok szemléltetik a falu szociális átalakulását, fejlődését, veterán párttagok, szövetkezeti alapító tagok fényképeit, emlékplakettjeit őrzik az üveg alatt. Minden évben ebben a helyiségben tartják a szikra- és pioníravatást, azzal a céllal, hogy a tanulókkal megismertessék községük múltját. A szomszéd helyiség falumúzeum: az összegyűjtött eredeti népművészeti tárágyakból, mezőgazdasági eszközökből rendezték be. Azt is megkérdeztem Benkó Antaltól, hogy milyen körülmények között próbálhatnak az egyes csoportok, kik segítik munkájukat? Mint elmondotta, a művelődési ház, amelyet 1976- ban átalakítottak, felszerelésével és berendezéséved megfelel. minden követelménynek. Kényelmes, klimatizált nézőtér, tágas színpad, korszerű világítástechnika jjellemzi, Így nemcsak amatőr' hanem hivatásos művészek is szívesen jönnek vendégszerepelni. Élnek is ezzel a lehetőséggel, ezért gyakori vendég a községben a komáromi Magyar Területi Színház, az Ifjú Szívek, de külföldi vendégművészek Is. Évente több kiállítást is rendeznek Itt. Idén február első felében került sor immár a 26. tárlat megnyitására, amelyen Kopócs Tibor, Dúdor István, Janiga József, Kocsis István. Mihalovics Miklós és Fügedi Jenő alkotásait tekinthették meg az érdeklődők. Az egységes földművesszövetkezet•tel, valamint a helyi nemzeti bizottsággal Jó az együttműködés. A szövetkezet vezetősége messzemenőleg támogatja a kulturális tevékenységet, kibontakoztatásához megad minden anyagi támogatást. A falu képviselőinek sem mindegy, hogy a fiatalok hol s mivel töltik szabadidejüket, hogyan tevékenykednek a társadalmi szervezetek. Az elmondottakból kiderült, hogy Marcelházán a kultúra szgretetével, ápolásával nincs probléma. Köszönhető ez elsősorban amnak a néhány lelkes, ügyszerető embernek, akik fáradságot nem ismerve irányítják és szervezik a kulturális életet, de természetesen nemcsak nekik; mindenkinek, aki a felsorolt sikerekből akár szereplőként, akár vezetőként, akár anyagi támogatóként részt vállalt. NAGY TERÉZ
