Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-03 / 9. szám

1984. március 3. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Történelmi barangolás egy műemlékvárosban Alkonyodon, mire megérkez- ,, ,, tünk a Poprád folyó partján el­terülő. 16 ezer lakosú városká­ba. Mintha a történelem ködé­ből, vagy az idő ősrengetegéből merült volna fel előttünk az ősi Késmárk (Kežmarok), pati­nás épületeivel, amelyek kilenc évszázad emlékeit idézik. A XII. század közepén már volt itt te­lepülés. A tatárjárás után az elpusztított város a régi helyén épült fel ismét. Később kitűnt kereskedőinek és kézművesei­nek szorgalmával, ezért szabad királyi város rangjára emelke­dett. Ebből az időből szárma­zik egyik nevezetessége, a Sze­­pesség és egyben Szlovákia legrégibb, legszebb és legépeb­ben fennmaradt harangtornya. Mellette áll a városka legneve­zetesebb (ebben az Írásban ki­kerülhetetlenül sok a „leg“ szócska) műemléke, a Szentke­reszt templom. Legrégibb rész­leteiben még a tatároknak a Szepességben végbevitt pusztí­tása (1242) utáni időkből szár­mazik; legnagyobb értéke ma 1 a XV. századból származó, mű­vészi faragású szárnyas főol­tár. Este csendes a főtér, az em­lékeké. A régi házak, árká­dok, kövek történelmi korokról me­sélnek. Lassan leszáll az éjszaka; hű­vös szellő száll felém a távolban sö­tétlő tátrai erdők felől . OOO Késmárk belvárosát a Szlovák Nem­zeti Tanács még 1954-ben műemlék­­városrésszé nyilvánította. Itt találha­tó a városka második legértékesebb műemléke. Szlovákia leghíresebb és legnagyobb fatemploma. 1690 és 1717 között építették, kizárólag fából; a szögeket keményfából faragfák, az or­gonának fasípjal vannak... Egy újabb „emlékkő“ felé Indulok: az 1190-ben apácazárdának épült Thö­­köly-várhoz. Nézem az idő vasfogá­val dacoló magas bástyafalakat, s köz­ben a múltat álmodom bele a vár­ba... 1348-ban a keresztes lovagoké lett. 1441-ben a husziták foglalták el, s erődítménnyé építve innen uralkod­tak e széles tájon. Később Mátyás ki­rály Zápolya Imrének adományozta, majd a Thököly-család tulajdonába került, akik reneszánsz stílusú vár­kastéllyá alakították át, Thököly Imre fejedelem bukása után e bécsi udvar lefoglalta a várat, fényűző berendező sét Bécsbe szállították. Késóbb volt kaszárnya, raktár, még textllgyár Is. Az állami műemlékvédelem az utóbbi A harangtorony — a szepességi rene­szánsz tipikus képviselője két évtizedben nagy költségekkel res­­tauráltatja az öttornyos várat, s ma már megközelítőleg olyannak láthat­juk, mint amilyen fénykorában lehe­tett. A várkápolna külső fala mellett a fasiszták által 1945-ben kivégzett partizánok emlékoszlopa áll. Ват a fenti várkastélyban is beren­deztek egy érdekes honismereti mú­zeumot, most mégis egy másik, még figyelemreméltóbb múzeumba kalau­zolom el Önöket. Az egykori késmárki líceumról van szó, amelyet 1533-ban alapítottak. Sokáig ez volt a Szepes­­ség egyetlen nagy Igényű tanintézete, kiváló könyvtárral, neves professzo­rokkal. A 150 ezer(l) kötetes könyv­tár sok eredeti nyomtatványt íB tar­talmaz. Az iskola — melyben szlová­kok, magyarok, németek egyaránt ta­nultak — egy faépületben kezdte mű­ködését, később fokozatosan bővült. Az itt folyó oktató munka mindig ru­galmasan követte az Idők változásait. A kor legfelvilégosultabb tudósai hir­dették Itt a haladó humanista tano­kat és természettudományos Ismerete­ket a nagy szlovák pedagógus, Ko­­menský pedagógiai elveinek szellemé­ben. A nyolc évfolyamos latin nyelvű Iskolában történelmet, irodalmat, be­szédkultúrát, mértant, jogot, logikát, filozófiát és fizikát tanítottak.. 1865- ben főiskolai rangra emelkedett, 1906-ban glmnáziumnfá alakult át. Az egy­kori professzorok közül Ján Benediktl és Ján Chalúpka érdemel említést, míg a hallgatók között a szlovák nem­zet olyan ébresztőinek nevével talál­kozhatunk, mint például Jonáš Záhor­ský, Janko Král, Pavol Országh- Hvíezdoslav, Martin Kukučín, Janko Jesenský, Martin Rázus és mások, de rajtuk kívül itt szerzett műveltséget Pavol Jozef Šafárik, August Hiroslav Škultéty és Samo Chalúpka is. S hogy miért mondtuk el mindezt? Minde­nekelőtt azért, mert a líceum ma iro­dalmi múzeumnak van berendezve; történetének írásos és ,egyéb doku­mentumait az egykori tantermekben helyezték el. Értékes Irodalomtörténeti emlékek láthatók a vitrinek üveg­lapjai mögött: Komenský egyik köny­vének első kiadása, korabeli osztály­­könyvek, tablók, bizonyítványok, isko­lai lapok, sőt diákcslnytevésekről ké­szült jegyzőkönyvek is ... P. J. Šafá­­ríknak, J. Chalupkának és P. 0. Hvíezdoslavnak külön emlékszobája van. A több nyelvű könyvgyűjtemény­ből 20 ezer kötetet a látogatók is megtekinthetnek, a könyvtár, és az írásos dokumentumok java része azon­ban még elrendezésre Illetve feldol­gozásra vár. 0 0 0 Még sohasem szívtam magamba ilyen töménységben a múlt évszáza­dokat idézó atmoszféráját. A könyvek lapjairól Ismert történelmet most lát­hattam, érzékelhettem, tapinthattam, mint a letagadhatatlan, háromdimen­ziós valóságot... Az Idó nagy ívén át nyúlnak vissza a mába a törté­nelmi emlékek szálai, hogy jelképsze­­rűen fonódjanak össze a ma emberé­nek jelenével, alkotó munkájával. S ezt a szálat, a példás és gondos mű­emlékvédelem jóvoltából, az utódnem­zedék is tovább sodorhatja. KORCSMAROS LÁSZLÓ mm A közel három évszázados fatemplom Fotó: a szerzó és archív Takács már este a pufajka zse­bébe süllyeztette a zsugát. Tegnap is huszonegyezéssel csapták agyon a drága időt, mert nem érkezett meg a S-lBO-as traktor­hoz a pótalkatrész. Munka helyett így zsugáznt voltak kénytelenek, s kifosztották Somogyit, a nyurga gépjavítót. Emlegette is emiatt sűrűn Bárdost, a szende anyagbeszerzőt, aki nem gondoskodott idejében pótalkat­részekről. No nem a háta mögött; ott ült az ts velük. Hiába, nem tud paran­csolni magának: ha meglátja Takács kezében a harminckettőt, amint har­­montkázik vele, bizseregni kezdenek az ujjat, s 6 is lapot kér. Behúzódtak a füstös, de eléggé me­leg kovácsműhelybe. Elmúlt már tíz óra is, s ôk kitartóan verték a blattot. Pótalkatrésznek se híre, se hamva. Csak Elvira, az egyik szakácsnő főtt. Forró teát hozott, kannában, s Takács, Somogyi meg a többiek szürcsőlni kezdték a forró védőitalt. Aztán újra osztottak, csapkodták a lapokat, s mi tagadás, olykor cifrákat káromkod­tak. Észre sem vették, amikor betop­pant az elnök. Nem volt Idejük szét­rebbenni. Takács éppen a második lapot gusztálta, miután tizenhétre kért. S éppen elengedett egy vaskos „isten­­hozzädot“, amikor a kalapos férfi be­toppant. — Jó zsugázást, srácoki — köszön­tötte a gépjavítókat. Próbálták elrejteni a lapokat, de már késő volt. EGRI VIKTOR: FÉNY ÉS KENYÉR Az 1982-ben elhunyt Egri Viktor 85. születésnapjáról emlékezik meg a ki­adó e posztumusz kötet kiadásával. A könyv az írö utolsó önéletrajzi jel­legű visszaemlékezéseit közli, vala­mint bő válogatásban teszi hozzáfér­hetővé Egri életművének elbeszéléseit és novelláit. VARGA ERZSÉBET: EGYSZER CSAK SZÁRNYRA KELT Második verseskönyvével jelentke­zik a fiatal szlovákiai magyar költő­­nö. Varga Erzsébetet szerény, csendes hangvételű lírikusként ismerhettük meg. Oj kötetében szembetűnő a szer­ző azon törekvése, hogy tágítsa köl­tészetének határait formában és tar­talomban egyaránt. OJ MINDENES GYŰJTEMÉNY 2. Kiadónk másodízben Jelentkezik a hazai magyar szerzők társadalomtu­dományi tanulmányaiból összeállított kötettel. A mostani válogatás kéj na­gyobb egységre: néprajzi és történel­mi dolgozatokra osztható. Valamennyi szerző hazai tájakkal, Dél-Szlovákía területével és lakosságával kapcsola­tos témát dolgoz fel. A MULLÖK VAROSA (MESEANTOLŰGIA) A csehszlovákiai magyar ifjúsági la­pokban az utóbbi években megjelent mesék között tallózva állította össze a válogató ezt a korszerű gyermek­­télektani-pedagöglai szempontokhoz és poétikai szemlélethez igazított me­­seantolőgiát. A kötetben található me­sék óvodás és iskolás korú gyerme­kekhez egyaránt szólnak, három éves­től tizenkét éves korig. EDUARD PETIŠKA: HÁZASSÁGI KALAUZ Petlška neve nem Ismeretlen a m gyár olvasó előtt, több könyve jple már mag magyar fordításban. Ebb a művében nem házassági tanácso kai látja el az olvasót, hanem reg nyes történetben mutatja meg a sz relem és házasság örömeit, gondja A történetet gyerekeik boldogság vágyó öregedő szülők, élettársukat i vesztett magányosok visszaemlékez sei teszik teljessé. JAROSLAV HAVL1CEK: TAVASZ A HÁZBAN Havlíček a cseh Irodalom nagy ej kus tehetsége. Ez a pályakezdő к regénye már hamisítatlan Havlíče Írás: színtere egy ódon bérház Prá valamelyik külvárosában, amely a ' lágtó! éppoly vigasztalanul!Távol es: mint a benne tengődő, kislklott éle kisemberek. Ebből a környezetből 1 rí a szép és romlatlan Agata, egy s2 gény mosónő törvénytelen lánya. JflwitiuÁ a. VÁRNÁI ZSENI: Milliók szívében... Szememben most Is forró könnyek égnek, mikor a múltra visszagondolok, mert a könny és vér ára a születésnek, s minden újnak, ml tudjuk asszonyok! Mert kínban, vérben szüljük gyermekünket, s így szült a nép is új, nagy korszakot, mikor betett a mérték, és a földben megölt szíveknek vére lázadott. S nagy forradalmak rázták meg a földet, — ott voltam én a kezdet kezdetén, — mikor elindult végső küzdelemre az ínségverte tengernyi szegény. És lett belőlük népek óriása ... csodálatos, mily sok, sok éve már, hogy győzött és égig ér homlokával az egykori legázolt proletár. Szívemben újra lángragyúl az ének, mikor a múltra visszagondolok, de hol vannak az egykori legények, és hol vannak a hősi asszonyok?! Én hallom őket most az őszi szélben, mikor a zászlók erdeje suhog, s hallom őket az ifjak énekében, ha zengenek hatalmas kórusok. S látom őket a húnyó nap tüzében, mikor vöröslő fényben fölragyog; s szívük dobban a milliók szívében, így élnek ők, a régi harcosok! S ha csillagot tűz a nép az égre, s ha új csodákat szülnek a napok ... Ti benne éltek, egykori legények, s benne ragyogtok, hősi asszonyok! — Hagyják csak! — mondta az el­nök meglepő nyugalommal. Takácsnak éppen kapóra jött a nagyvonalúság. Nem sokat kérette magát, és szétterítette Ismét a lapjait. — HuszonegyI — vágta le Somogyi elé, és lejben számolni kezdte a ban­kot. Ne felejtsd el, hogy öt üveg sör­rel tartozol — emlékeztette Somogyi. — Mióta kártyáznak? — érdeklő­dött az elnök. Nyurga, a soros osztó válaszolt, akt a meglepetéstől kissé dgdogott. — Re .. .reggeliztünk, tt.. .ittunk egy kis teát. Szóval reggeltől. A kibtcek röhögni kezdtek. — Miért? — érdeklődött az elnök. — A raktárban nincs az S-180- ashoz csapágy — adta meg a pontos felvilágosítást Bárdos. — Tegnapra ígérték a járáson, de nem kaptam. A műhelyvezető már négy napja be­teg. A jőágazatvezetőt egy hete nem láttuk. A javítóműhelyben meg na­gyon hideg van. Elfogyott a szenünk, nincs mivel tüzelni. Fázunk. Az elnök megígérte, hogy sürgősen intézkedik. Elköszönt, kocsiba alt, el­hajtott . Szólt a csinos titkárnőnek, hogy azonnal hívja Dömét, az ágazat: vezetőt. — Mikor jártál utoljára a javítómű­helyben? — szegezte neki a kérdést. Döme habogott, kertelt, de még mi­­élőt kitalálhatott volna valami elfo­gadható indokolt, az elnök a torkára forrasztotta a szót. — Ne halandzsázz, kérlekl Tudod, milyen hidegben zsugáznak ott az embereid?! — Nem tudom, elnök elvtárs szabadkozott Döme. — Lehet, hogy elfogyott a szenük, de én már napok óta a leltározással vagyok elfoglalva. Nem volt időm kinézni. — Hát menj ki és nézd megI Meg­veszi szegényeket az Isten hidege. Ml lesz ebből, ha véletlenül megtudja egy újságíró? Rögtön megírja, hogy ilyen meg olyan nálunk a dolgozókról való szociális gondoskodás. Hát kell ez nekünk? — Értem, elnök elvtárs. Azonnal Intézkedem. Személyesen — vála­szolta Döme, és kisietett az irodából. Délután a műhelyben már valóban kellemes meleget árasztott a házilag készített vaskályha. Nem kellett to­vább fagyoskodniuk Takácséknak. Somogyi vigyorgott. Takács dicsér­te az elnököt: állta a szavát, azonnal intézkedett. Küldött egy hónapra való szenet. Pufajkája zsebéből előkotorászta a zsugát. Felragyogtak a szemek. — Ossz, Takács! — mondta Somo­gyi. — Így már kibírtuk pótalkatrész nélkül is. ILLÉS BERTALAN Fotó: — kaltta-* Duna-parti csendélet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom