Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-07 / 1. szám
12 „SZABAD FÖLDMŰVES. 1994. Január 7. Tavaly a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a kedvezőtlen időjárási viszonyok, az egyre nehezedő gazdasági gondok ellenére is pozitív eredményeket értünk el. Ennek köszönhetően stabilizálódott a lakosság élelmiszerellátása, ahol sikerült a magas szintet megtartani. E néhány mondat nyomán önként vetődik fel a kérdés, mi eredményezte azt, hogy képesek voltunk tartani a lépés ütemét, s mi szükséges ahhoz, hogy az elkövetkezendő években is előbbre léphessünk a 7. ötéves terv elsőrendű céljának megvalósítása felé, vagyis a szemesekből való önellátás eléréséhez, az alapvető élelmiszerek termelésében pedig az önellátottság fokának növeléséhez. Ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni Miroslav Toman szövetségi mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a közelmúltban megtartott sajtótájékoztatón. Az előzetes becslések szerint tavaly a mezőgazdasági bruttó termelés elérte a 108 milliárd koronát. Ezáltal a tervet 2,8 százalékkal túlteljesítet-Й feltárásával tűk. Ehhez legnagyobb mértékben az állattenyésztés járult hozzá, ahol a termelési tervfeladatoknak 106,7 százalékos arányban tettünk eleget. A növénytermesztés szakaszán alig két százalékos lemaradás tapasztalható. A növénytermesztésen belül az előrehaladást elsősorban a gabonaprogram sikeres megvalósításának köszönhetjük. Ugyanis szocialista mezőgazdaságunk fennállása óta tavaly első ízben sikerült a szemesek termelésében túllépnünk a 11 millió tonnás bűvös határvonalat. Az országos átlagban elért 4,35 tonnás hektárhozam valóban rangos eredmény. Az őszi repce termesztésében úgyszólván rekordtermést értünk el a 2,67 tonnás országos hektárhozammal. Ennek köszönhetően a tervet több mint 21 százalékkal túlteljesítettük, s így igen kedvező nyersanyagalapot teremtettunk az olajipar részére. Igen kedvezően alakult a hüvelyesek termése is a felmutatott 2,29 tonnás átlaghozammal. A növénytermesztésben a lemaradást főleg a cukorrépa, a burgonya, a zöldségfélék és a takarmánynövények gyengébb termése idézte elő. A jövőben ezen ágazatok fejlesztésére kell majd fordítani a figyelmet — hangoztatta a miniszter. Elsősorban a komplex gépesítés és a tárolás kérdésének megoldását kell véghez vinni, amely végső soron a tetemes betakarítási és tárolási veszteségek csökkentését eredményezné. Az állattenyésztés szakaszán a kedvező eredmények annak köszönhetők, hogy sikerült felújítani a termelés intenzitását, s ennek következtében az áruértékesítési tervfeladatokat maradéktalanul teljesíteni. Tavaly kétségtelenül kiemelkedő sikereket értünk el a tejtermelésben, ahol az előirányzott értékesítési tervet hozzávetőlegesen 480 millió literrel túlteljesítettük. Ez az előző év valóságához viszonyítva tehenenként 262 literes tejhasznosságnövekedést jelent. Az országos átlagban elért tehenenkénti évi 3350 literes tejtermeléssel és a négy százalék körüli zsírtartalommal a szocialista országok élvonalába kerültünk a tehenészet terén. Örvendetes, hogy a tejtermelés növekedése mellett továbbra is megtartottuk az egy liter tej előállítására fordított 0,23 kilogrammos erötakarmány-fogyasztást. A miniszter azonban kiemelten hangsúlyozta, hogy a jövőt illetően valamennyi mezőgazdasági üzem vezetőjének és dolgozójának egyaránt tudatosítania kell: az állattenyésztés további növekedése csakis akkor lehet célszerű, ha nem történik a gabonabehozatal rovására, s csakis a saját belső forrásainkra, tartalékainkra támaszkodunk. Ezért az előbbre’épés érdekében teljes mértékben ki kell aknázni a tömegtakarmányalap bővítésében rejlő lehetőségeket. E tekintetben országos viszonylatban a legnagyobb tartalékok a rétek és legelők kihasználásában rejlenek. Ehhez elsősorban a lejtős területekre alkalmas betakarító gépsorok fejlesztését kell szorgalmazni. A kedvező nyersanyagalap alakulása jó kiindulópontot jelentett élelmiszeriparunk számára is, ahol a bruttó termelést 1,5 százalékkal teljesítettük túl. Ez az 1982-es év valóságához viszonyítva 2,5 százalékos növekedést jelent. Bizonyos javulás tapasztalható az áru minőségében, bár ezen a téren akadnak még bőven tartalékok. Az idei évre szóló feladatok összhangban vannak a 7. ötéves terv irányvonalával. A mezőgazdaságban továbbra is a növénytermesztés elsődleges fejlesztése a legfontosabb feladat. Ezt tavaly nem sikerült elérnünk, hiszen az állattenyésztés növekedése lényegesen gyorsabb ütemű volt. A mezőgazdasági bruttó termelés a múlt évi szinten marad. Ezzel szemben az előző év valóságához viszonyítva a növénytermesztés bruttó termelésében 5,2 százalékos, az árutermelésben pedig 7,7 százalékos növekedéssel számolunk. Tehát a növénytermesztés üteme határozza meg az á’lattenyésztés intenzitását. A figyelem homlokterébe az idén is a gabonaprogram megvalósítása kerül. A cél: szemesekből elérni a 11 millió tonna termelést. Igényes feladat vár a mezőgazdasági üzemekre a szemes kukorica termesztésében. Az idén 23 százalékkal nagyobb termést kell majd betakarítani, mint az előző három esztendőben. Az előző évhez viszonyítva a tömegtakarmány-alapot is jelentős mértékben bővíteni kell. Az idén a tömegtakarmányok termelésében — szénára átszámítva — 14,9 millió tonnával számolunk. Az előző év valóságához mérten ugyancsak növeljük a cukorrépa, a burgonya és a zöldségfélék termelését. Az állattenyésztés szakaszán a legnagyobb hangsúlyt a szarvasmarhatenyésztés belterjesítésére kell fordítani. Itt az egyes ágazatok fejlesztését a takarmányok mennyisége és minősége határozza meg. Az élelmiszeriparban a fogyasztói igényeknek megfelelő termékszerkezeti változás, a választék bővítése és az élelmiszerek minőségének javítása kerül előtérbe. Fokozott feladatok hárulnak a termékfelújításra. Az anyagi-műszaki ellátásban népgazdaságunk lehetőségeiből kell kiindulnunk. Tudatosítanunk kell, hogy a korlátozott nyersanyag- és energ'aforrások nem rövid idejű nehézséget, hanem tartósan fennálló állapotot jelentenek, amellyel hosszú távon számolnunk kell. Tehát maximális mértékben oda kell hatni az anyagi befektetések kihasználására, a mindennemű veszteségek csökkentésére, vagyis a gazdaságosságra, a hatékonyságra. E tarta'ékok kiaknázásának egyik szinte költségmentes eszköze az irányító munkában, a szervezésben, de nem utolsósorban a tudományos-műszaki haladás gyakorlati alkalmazásában rejlik. KLAMARCSIK MARIA A többel, a jobbat és a kor-Hazánkban a termelési rendszerek még nem rendelkeznek nagy múlttal, de azt máris igazolták, hogy sokat adnak a mezőgazdaságban dolgozók szemléletének korszerűsítéséhez, s egész mezőgazdaságunk fejlesztéséhez. Létrejöttük révén ivódott az agrárszakemberek tudatába: egy-egy termék előál ításához a lehető legjobb összhangot kell megteremteni a termelésre ható tényezők —■ gép, fajta, eszköz, vegyszer, műtrágya, szakmai ismeret stb. — között, mert ilyen összhang nélkül nem várható gazdaságos, jövedelmező termelés. Az okszerű tápanyagpótlás, a technológiai fegyelem fontosságának felismerése szintén a termelési rendszerekhez kapcsolfidik. Termelési rendszereink a többet, a jobbat és a korszerűbbet akarás szülöttei. Tevékenységük tartalmát, működési keretét — a gyakorlati igényeknek megfelelően — teljes egészében a kezdeményező gazdaságok alakították ki. A lencse, a bab és a szója rendszerközpontjainak szakemberei a közelmúltban a nyugat-szlovákiaí kerületi párlbizottság által szervezett szakmai értekezleten adtak számot eddigi eredményeikről. Az eddigi tapasztalatok — az alábbiakban kivonatszerűen kerülnek közlésre — többek között azt is bizonyítják, hogy a termelési rendszerek bevezetésével hatékonyan formálható mezőgazdasági nagyüzemeinkben a terme'és, s a gyakorlatban eredményesen beépíthetők a tudományos-műszaki fejlődés hazai és külföldi eredményei. Andrássy Sándor agrármérnök, a légi (Lehnice) Csehszlovák-NDK Barátság szövetkezet elnöke A lencse termelési rendszerét tavaly alkalmaztuk először a Bratislava-vidéke, a dunaszerdahelyí (Dunajská Streda), a komáromi (Komárno), a galántai (Galánta) és az érsekújvári (Nové Zámky) járás összesen tizenkét gazdaságában. A lencsét 1030 hektáron termesztettük, ami húsz hektárral kevesebb volt a tervezetthez viszonyítva. Az említett területből 200 hektárt — ebből a légi szövetkezetben 150, a nagysallói (Tekovské Lužany) Haladás Efsz-ben pedig 50 hektárt — vetőmagtermesztésre szántuk. Termelési rendszerünk keretében 1,04 tonnás hektárhozamnt értünk el, s összesen 1074,8 tonna lencsét termeltünk. Ezzel az eredménnyel 54,8 tonnával felülmúltuk az előirányzott tervet. Vetőmagbői 150 tonnát készítettünk elő. A lencse termelési rendszerének első évi tapasztalataival érdemes bővebben is foglalkozni. De elöljáróban hadd említsem meg a rendszer beindulásának előzményeit. Szövetkezetünkben a lencsetermesztéssel nyolc éve foglalkozunk. Az évek során szerzett tapasztalatok alapján készítettük elő a lencse síkvidéki termelési technológiájának elveit. Ezeket az összes taggazdaság rendelkezésére bocsátottuk. A lencsetermesztésben kitűzött feladatokat az illetékes tudományos és kutatóintézetek, a kerületi mezőgazdasági igazgatóság, valamint az összes gazdaság képviselőinek részvételével közösen megvitattuk, továbbá valamennyi taggazdaság vezetőjével részleteztük. A partnergazdaságok részéről igen előnyös szerződést terjesztettünk elő. Saját tevékenységünkért ellenszolgáltatást nem követeltünk, ezeket saját költségeinkre végeztük. Sajnálatos módon öt mezőgazdasági üzem, mégpedig az oroszvári (Rusovee), az újfalusi (Nová Dedinka), a Nová Dedina-i (lévai járás) és a gútai (Kolárovo) szövetkezet, valamint a Komáromi Állami Gazdaság kivételével a lencse termelési rendszerébe bevont többi mezőgazdasági üzem nem kötötte meg velünk a szerződést. Ez a tény és a múlt évi eredmények megyőztek bennünket arról, hogy a lencsetermelés sikeressége nemcsak a rendszergazda igyekezetén múlik, hanem a taggazdaságok hozzáállásán is, amely a jelek szerint nem volt éppen a legkedvezőbb. Ebből arra lehet következtetni, hogy a járási mezőgazdasgi igazgatóságok részéről a termelők kiválasztása gyakran adminisztratív módon történik. A mezőgazdasági üzem így kényszer hatására vállalja a lencse termesztésével járó kötelezettséget. Tavaly például a vetőmag átvételéről idejében értesítettük a taggazdaságokat. Köztük több olyan gazdaság is akad, ahol a vetőmagot elkésve, áprilisban vették át, akkor, amikor más üzemekben a vetőmag rég a földben volt. Az ilyen kézenfoghatő hiányosságok természetszerűen kicsi hozamokban mutatkozott meg. Az év folyamán egyetlen szövetkezet vagy állami gazdaság sem igényelte tőlünk a talaj- vagy a levélminták elemzését. Továbbá két héttel a betakarítás előtt valamennyi taggazdaságunkban a növényzet biológiai temőképességének elemzését végeztük el. Az elemzés eredményei iránt a nemesácsai (Zemianska OlCa) szövetkezet kivételével egyetlen mezőgazdasági üzemben sem tanúsítottak érdeklődést. A lencsetermesztés mellőzése az elkésett vetésben, a hiányos növényvédelemben, vagy egyéb agrotechnikai intézkedés elmulasztásában nyilvánult meg. Tehát az emberi tényező hatott leginkább a hozamok alakulására. Lehet, hogy éppen így akarták az adott mezőgazdasági üzemben bizonyítani, hogy a lencsetermesztés náluk nem megy. Az ilyen termelőknek nincs mit keresniük a termelési rendszer taggazdaságainak soraiban. A lencse fuzáriumos megbetegedésével 1982-ben szerzett rossz tapasztalatok arra késztettek bennünket, hogy mindenekelőtt e kérdés megoldásával próbálkozzunk. Ugyanis az erős fertőzés következtében a lencse hozamai nem haladták meg a hektárronkéntl 0,2 tonnát. Tavaly a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet közreműködésével a fuzáriumos fertőzéssel több kísérletet folytattunk. Az erdmények vészjelzőek voltak. A vetőmag úgyszólván 25 százaléka e veszélyes gombabetegség hordozójának bizonyult. Közbenjárásunkra azután elvégezték a vetőmag csávázását és inkrusztálását. A növényzet május 20-án végzett ellenőrzéséből arra lehetett következtetni, hogy a vetőmag csávázása jelentős mértékben befolyásolta a növényzet egészségi állapotát, amely látszólag kitűnőnek mutatkozott. A fuzáriumos fertőzéssel végzett kísérletek azonban arra utaltak, hogy a gomba az egészséges növények rizoszférájában is előfordul. Július folyamán a fuzáriumos fertőzés következtében a növényzetben bizonyos károsodást észleltünk. Ezért a fuzáriumos fertőzés elleni védelemnek a jövőben is fokozott figyelmet szentelünk. A május végén, illetve június elején végzett ellenőrzések során hozzávetőlegesen 40 hektárnyi területen fonálférgek által okozott károkat észleltünk. Ezért az idén ajánlatos lesz, ha a lencsetermelő gazdaságokban talajmintákat vesznek a fonálféreg előfordulási fokának megállapítására és szükség esetén vetés előtt elvégzik a talajferfőtlenítést. Tavaly a lencsetermesztésben a legjobb eredményt a nagysallói Haladás szövetkezetben érték el, ahol száz hektárról átlagban 1,64 tonnát takarítottak be. Sorrendben a második volt a légi szövetkezet, ahol háromszáz hektáron 1,5 tonna volt az átlaghozam. Ugyancsak kiváló eredménynyel dicsekedhet a köbölkúti (Gbelce) és a nemesöcsai szövetkezet, hiszen ők is elérték az 1,39, illetve az 1,16 tonnás hektárhozamot. A leggyengébb hozamot — átlagban 0,26 illetve 0,22 tonnát — a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) és a Nová Dedinka-i szövetkezetben érték el. De a lévai, a gútai, az újfalusi szövetkezetben és a Komáromi Állami Gazdaságban sem haladta meg a lencse hozama a 0,50 tonnás átlagot. Az, Idén is úgy, mint a múltban, hozzá akarunk járulni a legújabb tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazásához a lencse termelési rendszerének keretében. A szakszerűen irányított tápanyagpőtlással, megfelelő növényvédelemmel, s kellő műszaki ellátottság segítségével teljes mértékben ki akarjuk aknázni a rendelkezésre álló lencsefajták 3,3 tonnás biológiai termőképességét, s ezáltal valamennyi taggazdaságban stabil hozamokat biztosítani. Igaz, tudásunkat és képességeinket csakis azokban a gazdaságokban akarjuk érvényesíteni, ahol a lencsetermesztés eredményessége a termelők elsődleges érdeke. A partnergazdaságokkal való szerződéses kapcsolatok tekintetében lehetőséget nyújtunk az alternatív megoldásra. A szerződés értelmében a taggazdaságok rendelkezésére bocsátjuk a termesztési technológiát, elvégezzük a talaj- és növényminták vételét és elemzését, valamint a fuzáriumos fertőzés tesztjét, biztosítjuk a szükséges inkrusztált vetőmagot, a növényvédő szereket és egyéb anyagi eszközöket, az Accord Pneumatic vetőgépeinkkel minőségi veté9t végzünk, a tenyészidő folyamán pedig tanácsadó szolgáltatást nyújtunk, továbbá a dolgozók betanításáról Is gondoskodunk. A felsorolt szolgáltatásokért a partnergazdaságok vagy 1800 koronát fizetnek minden hektár után, vagy a másik lehetőség érteimében a nyújtott szolgáltatásokért a lencse termésének bizonyos részét átadják a rendszergazdaságnak olyan mennyiségben, amely megfelel a terven felüli, illetve az utóbbi három év átlagát meghaladó termés ötven százalékának. Csak remélhetjük, hogy az idén a termelők sokkal nagyobb felelősségtudattal és jobb hozzáállással látnak majd hozzá a termelési rendszerek alkalmazásához a lencsetermesztésben előirányzott feladatok megvalósítása érdekében. Amodern lencsefajták biológiai termőképessége lehetővé teszi a 3—4 tonnás hektározamok elérését. Ezt a lehetőséget ezidáig korántsem használtuk ki. Ezen adottság teljes kiaknázásának lényege az egyetemes hozzáállásban rejlik. Abban, hogy a biológiai anyag, a korszerű tápanyagpótlás, a növényvédelem, a gépesítés vagyis az egész agrotechnika a színvonalas munkaszervezéssel társítva, együttes módon alkalmazva alkotja a termelési rendszert. Varga Kálmán, a keszegfalusi (Kameničná) Steiner Gábor szövetkezet elnöke A gottwaldovi Agropodnik dolgozói fejlesztési munkájuk során azon me zőgazdasági üzemekre is gnndoltak, ahol a nedves kukorica betakarításával és tárolásával foglalkoznak. Ehhez a technológiához több gépi eszközt gyártottak, többek között korszerű darálógépeket is Fotó: Vass Szövetkezetünk az 1982-es évtől kezdve a nyugat-szlovákiai kerület szójatermesztésének rendszergazdája. Ezért elsőrendű érdekünk egy olyan termelési rendszer kidolgozása, amelynek segítségével az összes partnergazdaságban két tonna körüli hektárhozamok érhetők el. Az előttünk álló feladat igényes, de megvalósítható. Erről győznek meg bennünket a szőjatermesztésben elért eredményeink. Szövetkezetünkben a szóját négy éve termesztjük. Az elvárt hozamok eléréséhez kedvező agroökológiai feltételeket teremtettünk. A szántóföldi kísérleteink meggyőzően igazolják, hogy a komáromi járás adottságai között is a kívánt két tonnás hektárhozam,' illetve ennek mérsékelt növekedése elérhető. Míg 1980-ban nyolc fajta átlagában 1,99 tonnát, 1981-ben már 2,38 tonnát takarítottunk be egy hektárról, addig 1982-ben — kilenc fajta termesztésével — 2,72 tonnás, tavaly pedig tizenhárom fajta átlagában 2.26 tonnás hektározamot értünk el. Négy év alatt 2,36 tonna volt a hektáronkénti átlaghozam, ami igen jó eredménynek számít. Minden évjáratban azonban akadtak olyan fajták is, amelyek három tonnán felüli hozamokkal is fizettek. A rendszeres munka, a megfelelő agrotechnika és fajta kiválasztása, az integrált növényvédelem és maga az ember döntő tényezőit alkotják egy zárt körű termelési rendszer kialakításának, amely átlagos évjáratban is lehetővé teszi a költségek hatékony kihasználását és a szójatermesztés megfelelő jövedelmezőségének biztosítását. Hiszen közgazdasági összehasonlításban a szója két tonnás átlaghozama, a hektáronként elért 7,8 tonna szemes kukorica, illetve 9 tonna őszi búza átlagtermésének felel meg. Ezek pedig kézzelfogható bizonyítékok. Ezenfelül a szója világpiaci ára szüntelenül emelkedik, nem is beszélve felbecsülhetetlen jelentőségéről az emberek ésszerű táplálkozásában, illetve az állatok takarmányozásában. Hazánk szójatermesztésében az elmúlt esztendő fordulópontot jelentett. Ugyanis ekkor alkalmaztuk első ízben 17 taggazdaság bevonásával a termelési rendszert. Igaz, a végeredményt az igen aszályos év kedvezőtlenül befolyásolta. A negatív hatást a 630 hektáron.— vagyis a terület 30,6 százalékán — alkalmazott öntözés is csupán részben ellensúlyozta. Bírálóan kell szólnunk arról, hogy nem mindegyik taggazdaságban tartották be maradéktalanul a javasolt termesztési technológiát Több gazdaságban a szóját sűrűbb, 11—30 centiméteres sarokba vetették, ami később a tenyészidő folyamán akadályozta a sorközi művelést és a mechanikai gvomirtást. Ez főleg a nyári hónapok-
