Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-06 / 31. szám

1983. augusztus 6, SZABAD FÖLDMŰVES Köszönet a segítőknek! Határrészrííl - határrészre portosítäsa eddig megoldhatatlannak bizonyult. A technika Így segíti, sőt tökéletesíti az irányítást. GYÜMÖLCSÖZŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS A Т-6-os somodi táblán nyolc kom­bájn vágja kenyérgabonát, ebből hat a magyarországi VII. Pártkongresszus Mgtsz-é. A kombájnosok munkáját Zsig­­r a i József, az üzemegység növény­termesztési ágazatvezetője irányítja s ellenőrzi. — A Solaris bázafajtánk öt tonná­val fizetett hektáronként — mondja odaérkezésünkkor, katonás hangsúly­­lyal és tömörséggel, majd a kék-fehér „dorombolok“ felé invitál. Egy E—516-os halad az élen. Meg­állítanék közülük egyet, dehát ez a próbálkozásom sikertelen: Szabó Imre, a magyarországi vendégkom­­bájnosok csoportvezetője kárpótol némi tájékoztatással: — Negyedik éve működünk együtt a szepsi testvérgazdasággal. Az idén 6 kombájnnal és 2 tehergépkocsival segítünk. Ellátásunkról példásan gon­doskodik az igazgatóság. A terepvi­szonyok is jók. Csak az időjárás volt kissé mostoha hozzánk az utóbbi na­pokban; az eső többször is megza­varta a betakarítást. Sabol elvtárs az órájára pillant: — Fél három, háromkor kezdődik az aratási munkaértekezlet. Igyekez­zünk, tovább... — mondja szinte pa­­rancsolóan. EGY KIS ÜZEMZAVAR Néhány kilométert gurulunk, s már­is a zsarnói határban vagyunk, abol a táblaszélen egy E—516-os vesztegel. De nincs komolyabb baja. Valamilyen zöld folyondár tekeredett a kalászte­­relőre, ha ettől megszabadítják a szerkezetet, indulhat a többiek nyo­mába. Fazekas Miklós ügyesen elvégzi a „rutinjavítást“, s még infor­mációt is ad önmagáról: a városi szolgáltató vállalatnál gépkocsivezető, de szabadságát a gazdaságban dolgo­zó István öccse mellett, ezen a gépen tölti. — És hol van most az öccse? — Most váltottam fel, bizonyára a nyárfák árnyékában pihen, a gáton. Annyit említsek csupán róla: Faze­kas István, a gazdaság egyik legjobb kombájnosa. ERKÖLCSI HITVALLÁS ÉS EGY „MINIÜJSÄG“ ) jóllakott kollégáik irányába. — Csak nyugi, nyugi, fiúk! Mind­járt megyünk... — Így az egyik markos tátrai legény. Aztán még kortyolnak néhányat a frissítőből, nyújtóznak nagyot, és éhes társaik helyébe ülnek, hogy a gép­­monstramok folytonosan üzemelhes­senek. Mi is folytatjuk utunkat, most már személygépkocsival, melynek volánja mögött Filip Sabol, a gazdaság fő­mérnöke ül. „REJTÉLYES“ RÄDIÖÜZENETEK Az autóban ülve, érdekes párbeszéd üti meg a fülemet: — Halló! Alkatrészraktár? Figye­lem! A második kombájnrajhoz be­osztott szerelőkocsiból jelentkezem. Egy (...) számú csapágyra lenne szükségem. — Vettük a bfvást. Értettük. Sajnos a kért csapággyal nem szolgálha­tunk ... A hívás folytatódik, valahogy Így: — Egyes és hármas számú műhely­kocsi jelentkezzék! Egy (...) számú csapágy kellene. — Hallói Itt 3-as, nekünk van, azonnal küldjük: — Köszönöm, viszlát. A modulálatlan hangszln és a fésü­letlen fogalmazásmód, valamint Sabol elvtárs magyarázata mindent érthe­tővé tett számomra, feloldva kíván­csiságomat. — Zárt láncú, kis hatótávolságú adó-vevővel szereltük fel az aratás­ban részt vevő jármüveinket. Ebben a kocsiban is van egy ilyen. Itt, ni — mutat egy alig észrevehető kis műszerre, melyet a kesztyűtartó alá szereltek fel. — Eléggé sokba került, de már az eddigi tapasztalatok is egyértelműen igazolták (tavaly alkal­maztuk első Ízben!), hogy rövid távon megtérül a közel félmilliós befekte­tés. Ezek segítségével — központi és közvetlen hívásokra — operatívan tudjuk irányítani az aratás menetét. Könnyebb, áttekinthetőbb a szerve­zés. Például egy meghibásodott gép javításának az idejét a minimumra csökkenthetjük. Sokrétű hasznosságát ma még teljesen be sem látjuk ... Gazdaságunk két pólusa között több mint féiszáz kilométer a távolság. E hatalmas területen folyó munkák át­tekintése és irányítása vagy — rossz idő esetén — a gépek gyors átcso-Autónk sebesen röpít a gazdaság felé. A látvány lenyűgöző, hiszen a szaimafelszedő kocsik szorgoskodnak, arrébb meg a tárcsák hántják a tar­lót. A sárga színtartományból fokoza­tosan barna árnyalatba borul a határ. A nyitott föld látványa a másodvetést juttatja eszembe. A főmérnök vála­szol: 60 hektárnyit vetnek. Ez, amint mondja, elegendő, mivel más forrás­ból biztosított a tömeg-, illetve zöld­takarmányuk. ... Három óra előtt egy perccel az értekezlet színhelyén vagyunk. — Nálunk nem lehet elkésni a gyű­lésről — avat be a házirend titkaiba Kiss elvtársnő. — Különben szégyen­keznünk kell a többiek előtt Nincs számonkérés vagy nyilvános megro­vás, csupán önértékelésünkben ala­kult ki ez a szigorúság... Ritkán találkozunk ilyen belső pa­ranccsá nemesedő rendszabállyal. Ez a pontosság csak hatékony munkával, időbeosztással, jó szervezéssel és ön­fegyelem árán érhető el. Erre viszont nagyobb önállóságot lehet építeni. Az ajtóban Szaniszló Sándor­ral, a gazdaság ellenőrző bizottságá­nak elnökével találkozom. Hóna alatt kötegnyi géppapír: a szocialista ver­seny mai értékelésének sokszorositott példányai. — Engem bíztak meg a ..miniúj­ság“ szerkesztésével, amit naponta nyolcvan példányban adunk ki. Dél­után kettőig kell összegyűjtenem az adatokat. Feldolgozásra és sokszoro­sítására egy órányi időm marad. A „háromórai“ megbeszélésen osztom szét a vezetők között, akik aztán el­juttatják a dolgozók kezébe. Az ara­tók még a délután folyamán kiolvas­hatják belőle a gazdaság összeredmé­­nyei mellett saját teljesítményüket. S ha úgy érzik, hogy lemaradtak tár­saik mögött, a következő napokban még behozhatják a hátrányt, javíthat­nak egyéni teljesítményükön ... — el­mondja még a továbbiakban, hogy sok éves tapasztalatok gondos elem­zése után döntöttek úgy, hogy ezt a módszert alkalmazzák, mely jobb tel­jesítmény elérésére ösztönöz. Persze végs.ő számvetést a gabona betakarí­tása után készítenek. S a jutalmat is ki-ki a végzett munkája szerint, a munkatöbblet vállalása figyelembevé­telével kapja. Szaniszló elvtárs nyilatkozatának utolsó két mondatát érdemes a riport zárórészévé tenni: — Nálunk megéri jól és ügyesen, a minőség és a gazdaságosság elő­térbe helyezésével dolgozni. S ezt va­lamennyi dolgozónk tudja és érzi is — fizetéskor. Korcsmáros László A nagykürtös! (Veľký Krtíš) já­rás déli részén levő mezőgaz­dasági üzemek nagy többségé­ben már Július derekán befejezték a kalászosok aratását. Persze, ez alól kivétel az lpolynyékl (Vinica) szövet­kezet, melyben a két hegyvidéki köz-Utolsó nekirugaszkodás — Az ellenőrzések során észlelt hi­bák orvoslása a gépkezelők dolga? — Igen, így van — válaszol Sanyi. — Am ha olyan meghibásodást ész­lelünk, amit nem áll módunkban el­távolítani, akkor azt bejegyezzük a javítási naplóba, és a traktort külön erre a célra kijelölt helyre állítjuk le. Másnap aztán onnét bekerül a Javítóműhelybe. '— Ha már tíz éve üzemel a gép­­karbantartó részleg, fenntartása bizo­nyára kifizetődik a szövetkezetnek. Ml erről a gépkezelők véleménye? Azáltal, hogy a traktorosoknak nem kell reggel karbantartást végez­niük, gépeikkel hamarabb állhatnak munkába, tehát nagyobb lehet a napi teljesítményük — így vélekedik Sza­bó István. — A szakszerű napi karbantartás­sal nemcsak a gépek teljesítménye növelhető lényegesen — érvel meg­győzően Bodzsár —, de élettartamuk Is meghosszabbítható. Tehát minden­képpen kifizetődik a műszak utáni szakszerű karbantartás. — Megszokható ez a rendszeres délutáni' műszak? — Délután fél egykor kezdünk, és este kilenckor vagy fél tízkor vég­zünk. Van ennek hátránya Is, előnye ts. A lényeg az, hogy jól bevált ez a karbantartási forma. S megszoktuk már ezt a munkaidőt — mondja a többiek nevében Is Szabó István gép­­karbantartó. r Bodzsár Gyula logni kezd a jelzőlámpája valame­lyiknek, azonnal ott teremnek, hogy megszabadítsák terhűktől a gépóriá­sokat. Messzemenően gondoskodnak itt az aratókról. Nagypál István az, akit olyannyira várnak az emberek, hogy kiszáradt, porlepte torkukat leöblít­sék. Amint megérkezik, hamar körül­veszik őt az épp pihenőben levő kombájnosok, hogy új erőre kapva felváltsák társaikat. Jól esik egy kis pihenés, nyújtózkbdás az útmenti fák árnyékában, hogy aztán az utolsó ne­kirugaszkodás következhessek: a kom­bájnok, átforrósodott vezetőfülkéjé­ben, a magszállltó teherautók volán­ja mögött, vagy a zakatoló szalma­préseket üzemeltető traktorokon, a bálákat szállító járműveken ... Mind­ez harci feladat, amit elodázni nem lehet, mielőbb teljesíteni kell. Hiszen az ország kenyerének fedél alá jutta­tása, a szalma kazlakba hordása, a tarlóhántás és a többi munka végző! minden elismerést megérdemelnek. (böjtös) Szárny­bontogatás Derék fiú ez a Gyurka. Jövő évben végez a Mecenzéfi (Me* dzevj Mezőgazdasági Szaktaninté­zetben mint gépjavító. С от p о l у Béni, a leleszi (Lelesj Május 1, Ejsz gépcsoportvezetője bíztatja, — Na, eredj' csak, fiam, mutasd meg, mit tudsz! Felbőg a motor, majd finoman indul a gabonakombájn. — Az iljftn indítás még a ta­pasztaltabb motorosnak, gépész­nek is dicséretére válik ... — szál az elismerés az előbbi biztatást kö­vetben. — Mivé lesz az emberfia? Ogy nézzem rá. alig nyomott negy­ven kilót, amikor könyörgött az apjának, hogy őt gépjavító szak­iskolába adják ... Nézze meg most, milyen legénnyé vált?! — Es kinek a fia? — Éles Jánosé, Nagyszelmencről (Veľký Slamenecj. Ügyes gyerek! Szavamra mondom: gépjavítónak született. Köröz a kombájn. A harmadik fordulónál kitekint a vezetófülké­­bői. Szája szögletében mosoly buj­kál. Látni rajta: élvezi azt, amit csinál. Aztán intik, hogy álljon le. J\ búzatáblán tehát már bizonyí­­ott de kérdés: vezethet-e ez az ifjú kombájnt? Önérzetesen vá­laszol: — Van már jogosítványom, kom­bájnvezetésre. Az első és a má­sodik tanévben a vezetést, a kar­bantartást tanultuk, a harmadik, vagyis a most, nemrég zárult tan­évben szereztem meg a jogosít­ványt. Szakképesítésem van egyéb mezőgazdasági gépek vezetésére is. Gyurinak ez az első aratása. — Es azt tudod-e — kérdezem —, hogy mi az a vendégoldal? A fiú hallgat egy sort, aztán ki­böki: — Hát azt biz’ én nem tudom. — Es, „mi fán terem“ az osz­tag? — Arról sem hallottam..., de azért ne nézzen balgának...! — és sorolja, mi-mindent tud a kom­bájnról. — Hogyan kerültél a leleszi szö­vetkezetbe? — Három évv%l ezelőtt, amikor iskolába kerültem, szerződést kö­töttünk, s tőlük kaptam az ösztön­díját. Jól érzem itt magam, de a­­zért a javítóműhely lehetne job­ban felszerelt is. A jövő évben érettségizem és aztán ... —- Odahaza mivel töltőd a sza­badidődet? — Nagyon szeretek olvasni s ta­nulok. De ilyenkor reggeltől estig a határban vagyok ... No meg a­­zért otthon is akad tennivaló a ház körül. Hiszen maga is tud­­fa... Hogyne tudnám! Azt viszont nem tudom, mi lakozik Gyuriban, a jö­vőjét illetően. Aki oly otthonosan, magabiztosan ül a kombájn nyer­gében. Aztán kitárulkozik, hogy ő min­­denképpen gépszerelő szeret, ne lenni. Azt a munkát szereti a legjobban. Édesapja is megmond­ta... — Es mit mond most az apád, amikor reggel munkába Indulsz? Akkor, amikor meglett emberek társa vagy a kemény munkában? — fiát azt mondta a minap is: „Jól viselkedj, fiam, bajt ne csi­nálj. Es hallgass a felnőttekre...!“ Igyekszem ehhez tartani magamat. S tanulni — a tapasztalt emberek­től. Sokat. Mindez a boldoguláso­mat segíti elő. (illés] séggel való egyesülés következtében két héttel eltolódik az aratás. Bornstein Oszkár agrármérnök, a szövetkezet főagronómusa újságolta, hogy az idén 840 hektár gabona várt aratásra, melyből kereken 500 hektár volt a búza. — Az előző évekhez viszonyítva jóval kedvezőbbek a hozamátlagaink, ám a csalli (Üelovce) és a magasma j­­tényi (Hrušov) határ termése ezt je­lentősen csökkenti — magyarázza a növénytermesztési főágazatvezető. — A betakarítás jól haladt annak elle­­nérej hogy néhányszor záporok, ziva­tarok zavarták meg az hratók, mun­káját. Ehhez járult még az is, hogy az Idén magasabbra nőtt a gabona, s kisebb sebességgel kellett halad­niuk az aratócséplő gépeknek. Beszélgetésünk közben érkezett meg Mics Sándor agronómus, akt elégedet­ten nyilatkozott a szalmabegyűjtés menetéről, bálázásáról, a tarlóhántás­ról és a tarlókeverékek vetéséről. Július közepéig mintegy 100 hektárba került tarlókeverék... csak hát eső kellene, mert kegyetlenül száraz a föld, a futóesők vajmi kevés csapa­dékot juttatnak a talajba. Az Ürgátja dűlőbe Indultam, hogy megtekintsem a kombájnok munkáját. Mire odaértem, éppen befejezték a kombájnolást, s átruccantak a Tövis dűlőbe, ahol még volt valamennyi aratntvaló... A tábla végén a kom­­bájnos-csoport vezetőjével, Csinger Lászlóval beszélgetünk, miközben a gépőriások lassan eltűnnek a hajlat mögött. A csoportvezető dicséri a kombájnosokat: Bartal Pétert, Bugyi Lászlót, Krajcsa Bélát, Marinyec Ká­rolyt, Molnár Bélát, Petrezsél Lászlót, Pavel Matušovot, Refka Lászlót, Cyril Sást és társaikat, mondván — eddig komolyabb üzemzavar nélkül folyt az aratás. Természetesen, ez a gépjavítók munkáját Is dicséri. Meg aztán Ra­­dos Béla, szervizkocsijával állandóan a kombájnok nyomában jár, hogy az esetleges üzemzavart nyomban orvo­solhassa. Amint elnézem, zavarmentes a szemhordás is. A hét teherrgépkocsi vezetője — Mics Sándor, Oroszlán László, Creri Józsiéi, Lukács László és a többiek — egyetlen perc pihenőt sem adnak a kombájnnak. Mihelyt vil-A tarlóhántás fontos agrotechnikai művelet . Fotók: Kádek, Kovács, CSTK, Bodzsár Á Szepsi (Moldava nad Bodvou) Állami Gazdaság a 3360 hektárnyi szántójának nem egészen a felén, 1570 hektáron termesztett az idén gabonát. Kovái Pavol agrármérnököt, a gazdaság növénytermesztési főágazat­­vezetőjét kérdezzük az aratás mene­téről. — Huszonkét kombájnnal aratunk, ebből tizenöt a miénk. Kisegítők a Stará Lubovűa-i járásból és Magyar­­országról érkeztek. Milyen a hozam­átlagunk? Szépnek ígérkezik. Remél­jük, hogy a tervezettet túllépjük. A szalmabegyűjtést tizennégy felszedő­kocsival s négy bálázógéppel végez­zük. S a tarlóhántás is jó ütemben halad, három tárcsaegyüttessel és két tarlóhántó ekével. A gazdaság három üzemegységét látogatjuk meg: Hetényt (Hatiny), Szepsi! és Zsarnót (Žarnov) — sor­rendben. A TÄTRAI LEGÉNYEK HELYTÄLLÄSA A hegyi körzetbe ebédet szállító Aviával jutunk el. Kísérőmmel, Kiss elvtársnővel, a szakszervezet üzemi bizottságának elnökével az aratók el­látásáról és a gabonabetakarítási ver­senyről beszélgetünk. — Három ilyen autó juttatja a helyszínre az ebédet és az üdítő­frissítő italt. Az aratók a villásreggeli elfogyasztása után tízórait kapnak, becsomagolva. Az uzsonnát délben osztjuk ki, vacsorájukat pedig már a szállásukon fogyaszthatják el. Na­ponta értékeljük a versenyzők telje­sítményét... — fejezte be a tájékoz­tatást a szakszervezet üzemi bizott­ságának legilletékesebbje, mivel meg­érkeztünk a hetényi 114 hektáros bú­zatáblához. Az aratók szemlátomást örültek a főtt ételnek. Első csoport­juk az útmenti almafák lombsátra alá telepedett, hogy elfogyassza a bősé­ges, kalóriadús ebédet. Az étkezés alatti tereferéből tud­tam meg, hogy a keménykötésű, napbarnított emberek négy E—512- essel egy tátraalji szövetkezetből jöt­tek segíteni. Legbeszédesebb társuk, a tizenegyedik aratását ünneplő Fran­tišek Sek els k ý azt is közölte, hogy ők már ötödször aratnak ebben a gazdaságban. , Toporfiák mérnök, az üzemegy­ség növénytermesztési ágazatvezetője, kérdésemre azt válaszolja, hogy bár eléggé dőlt a búza, megadja a négy tonnát hektáronként. A búza nedves­ségtartalma nem haladja meg a 16 százalékot, s a szemveszteség száza­lékaránya is a megszabott norma alatt van. Közben a kombájnok „másodpiló­tái“ váltást sürgetően integetnek a Rusznyák János — Igen, épp ideje — mondja Szabó István, miután a kis bódéban megnéz­te a szóban forgó traktor „papír­jait". — Olajat milyen időközönként cse­rélnek? — kérdezem Bodzsár Sanyit. — Igazság szerint a meghatározott motoróra-szám elérése után kellene, de mivel ez nem mindig ellenőrizhe­tő pontosan, a motorórát átszámítot­tuk üzemanyagfogyasztásra. Így aztán a megszabott üzemanyag elégetése után végzünk olajcserét. A ZT 300-as traktoroknál 1200 liter, például a Skoda 180-asnál 2000 liter gázolaj elégetése után cseréljük az olajat. Természetesen minden génről pontos gázolajfogyasztást vezetünk, és je­gyezzük az olajcseréket Is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom