Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-06 / 31. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES

1983. augusztus 6.

A felkészülés jegyében

Vannak községek, sőt olyan aprű falvak is, amelyeknek labdarúgói évről évre sikeresen szerepelnek a különböző szintű labdarúgó-bajnokságokban.

Az eredmények tényezöl a következők: a jó vezetés, a szervezés, a gondos szakmai Irányítás, vagyis az edzők fáradhatatlan munkássága. Sokat jelent az anyagi biztonság is. Amióta a mezőgazdasági üzemek megerősödtek és pénzügyileg, továbbá szállítóeszközökkel jelentősen segítik a sportszervezetek tevékenységét, a fejlődés szembetűnő. A labdarúgó-szakosztályok ugyanis a számottevő anyagi bevételi források mellett sem voltak képsek kiadásukat fedezni. Természetesen döntő tényező a fiatalok kedve, szeretete és talán az a kis lokálpatriotizmus, amellyel falujuk nevéért, egyesületük színéért küzdenek. -A szövetkezetek gazdasági fellendülése és ezzel egyetemben a sporttevékenység kibontakozása talán a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban nyilvánul meg a legszembetűnőbben. A labdarúgásba:1! is példamutató eredmények igazolják a fejlődést. Köismert, hogy a járás székhe-, lyén levő labdarúgó csapat az elmúlt labdarúgó idényben Is már a legmagasabb szintű bajnokságba való- felkerülésért küzdött. Az eredményes tevékenységet Igazolja az is, hogy négy csapat — köztük három falust — már ősszel a kerületi bajnokságban küzd a pontokért. Ezek a kerületi 1. A. osztályban bajnokságot nyers diőspatonylak (Orechová Potöít), továbbá az élcsoportban végző nagymagyari (Zlaté Klasy) és a bősi (Gaböíkovo) labdarúgó-csapat. A közelmúltban történt átszervezés után a kerületi verseny déli csportjában (a nyugat-szlovákiai kerületben négy csoportot létesítettek) négy labdarúgó-csapat szerepel majd a dunaszerdahelyi járásból.

a politikailag ts jelentős vetélkedőn, s eddig ötször sikerült bekerülniük a döntőbe. Az idén harmadszor kerültünk ki győztesen a mérkőzéssorozatból és a kiírás elvei alapján végleg a vitrinünkbe került az értékes pohár. Büszkék vagyunk rá és most örülünk igazán, hogy mindig komolyan vettük a Felszabadulási Kupáért való küzdelemsorozatot.

A dunamenti községekben még egy nevezetes labdarúgó tornára került sor a forró júliusi napokban. Sárkány Imrétől, a falusi pártszervezet elnökétől, a sportszervezet vezetőségének politikai felelősétől tudtam meg, hogy már kilencedik ízben rendezik meg a Duna Kupa versenyt. Majdnem egy évtizeddel ezelőtt Kováts mérnök és még néhány lelkes sporttárs kezdeményezésére hozták létre ezt a nyári labdarúgó-tornát, a szomszédos községek résztvételével (Bős, Baka, Nyárad, Várkony) azzal a céllal, hogy összemérjék erejüket és egyúttal segítsék a felkészülést az őszi Idényre. Rendszerint ezen a tornán mutatkoznak be a csapatokban a saját nevelésű játékosok, s esetenként a máshonnan átigazolt játékosok Is. A baráti labdarúgó-tornán eddig hatszor Bős diadalmaskodott, egyszer-egyszer a várkonyiak (Vrakúüj és a nyáradiaknak (Topofovec) sikerült az első helyet megszerezni. Évről évre más-más sportszervezet a torna szervezője, és igyekeznek mind a négy csapatot emlékezetes ajándékban részesíteni. Az idén a bakai stadionban került sor a torna megrendezésére. (Nem véletlenül használom a stadion szót: a bakai sporttelep selymes gyepszőnyegével, központi székházával, lelátójával méltán kiérdemli ezt az elnevezést.)

Az ünnepélyesen megnyitott sportnap meglepetéssel kezdődött: Dávid legyőzte Góliátot. Igaz csak tizenegyesekkel, de Nyárad — a négy közül a legkisebb falu — legyőzte a két osztállyal „magasabban“ játszó bösi

A Duna Kupa győztese — a bakai csapat

A járási bajnokságokban szereplő csapatok között Is vannak jó képességű együttesek. Ezek közé tartozik a bakai gárda Is, amely a járási bajnokság II. osztályának déli csoportjában hosszú évek óta az élmezőnyhöz tartozik és már nyert bajnokságot is, s csak a selejtező mérkőzés jelentett megálljt a továbbjutásnak.

Bakán, az alig több mint ezer lakosú faluban a vezetőség, a pedagógusok szisztematikusan törődnek a labdarúgó sport fejlesztésével. A kölyökcsapat rendszeresen és sikeresen szerepel a járási bajnokságokban.

gárdát, s így a legesélyesebb csapat nem került be a következő vasárnapra kiirt döntőbe. A bakai fiúk simán fektették kétvállra a várkonyiakut. s Így az első helyért a két rivális, Baka és Nyárad játszottak, ugyanúgy, mint a Felszabadulási Kupa döntőjében. Az izgalmas, fordulatos mérkőzésen nem bírt egymással a két jő képességű csapat, s a találkozó döntetlen eredménnyel végződött. A tizenegyes rúgásoknál a bakai csapat volt a szerencsésebb, s ezt elsősorban annak köszönheti, hogy Lukács Vendel kapusnak három tizenegyest

A második

helyezett

nyáradiak

Az Ifjú együttes a negyedik helyen végzett az elmúlt évadban. А В csapat а III. osztályban a második helyen kötött ki és az A csapat szintén az előkelő második helyen végzett a II. osztályban. Emellett az együttes újból győztese lett a Felszabadulási Kupának és most véglegesen a birtokukba került.

— Hatvannégy csapat Indult a felszabadulásl labdarúgó tornán — em lltette Kováts Gyula agrármérnök, a bakai sportszervezet elnöke. Labdarúgóink minden évben részt vesznek

sikerült bárftania. Végeredményben Baka, a rendező sportszervezet csapata végzett kupagyőztesként — először — a labdarúgő-tornán.

A torna végeredménye:

1.

Baka

2

1

1

0

7:2

3

2.

Nyárad

2

1

1

0

2:2

3

3.

Bős

2

1

0

i

9:1

2

4.

Várkony

2

0

0

2

1:14

0

TÖTH DEZSŐ

Egyik ismerősöm inspirált e cikk megírására, mondván: — Emlékszel-e még gyermekkorod mézeskalácsaira amit a vásárokról vagy búcsúkról hozott ajándékba apád?

— Hát persze, hogy emlékszem! — gyűlt ki a fantáziám, s már meg is jelentek az emlékezés jeleivel Irt képek, felnőttkorom komor brómlemezén. A színes mesealakok: törpék, télapók, hőleányok, táltosok, babák és ördögök. Agyam ízeket őrző sejtmembránjain átcsordult a mogyorós, diós, mandulás mézéspuszedlik Ize. De hol vannak már azok az évek?

— Ha nagyon akarod, összehozlak a szakma legjelesebbjeinek egyikével; a 75 éves Šuchy Feri bácsival még elbeszélgethetsz. De igyekezzél, hogy „életeninnen“ találd őt, mert társaiért már eljött az idő.

Rézből készült névjegytába előtt állok egy lakótömb sokadik emeletén Izgatottan nyomom meg a csengő gombját. Kis Idő múlva kitárul az ajtó, s elöltem áll a ritkuló, hófehér hajú apóka, — akit keresek, jóságos arcára csodálkozást rajzol a vendég váratlan jelensége, de azért bizalommal beenged.

— Mire jó egy gyakorlatában megszűnt szakma-, egy csendben lezáru’t korszak emlékeit, abroncsait felszaggatni? — kutatja tudakolúzásom indftőokát Feri bácsi.

A kérdésnek megfelelően formálom a választ:

— Hogy kiszabadítsuk az emlékdongák fogságába zárt múltat, hogy átmentsük a jövftnkbe egy szép mesterség színeit, zamatét...

Riportalanyom kényelmesen elhelyezkedik egy fotel mélyén, s onnan sugározza felém életének és mesterségének történetét.

— Kereken egy fél évszázadot dolgoztam le a szakmában, amely mindig biztos megélhetést jelentett. Vivirágzé ipar volt annak idején a mézeskalácskészítés és a cukrászat. Még a grófok közül is sokan kitanulták. Névre, tekintélyre csak nagyon sok gyakorlat és tapasztalat birtokában lehetett szert tenni.

— Feri bácsinak sikerült elnyernie a szakma legmagasabb elismerését. Mézeskalácskészítő művészként került be a város krónikájába. Honnan Indult és hogyan jutott el eddig? — biztatom egy korszakfelmérő vallomástételre.

— Apám s anyám korán meghattak. A rokonoknál nevelkedtem fel. Asztalos- vagy lakatosinasnak nőm mehettem, Aiert szegények voltunk. Egyedül a cukrásziparban lehetett a taníttatás és a napi koszt díját munkával letörleszteni. Márton Ferenc cukrász- és mézeskalácsos mellett bá'^m éven keresztül tanultam a szakma fortélyai I. széusévét. Mivel nem '■pH gyerekük, a házimunka nagyobbik részét is velem végeztették el.

.«ШЫШ ■£ 4«

Néprajzosok

A CSEMADOK Gaiántai (Galanta)

Járási Bizottságának néprajzi albizottsága immár több mint tíz esztendős példás tevékenységre tekinthet vissza. Rendszeres gyűjtő munkát végeznek, amelybe bekapcsolódnak a gimnazisták és az alapiskolák tanulói is. Munkájuk eredményeit, módszereiket több lapban is propagálják. Feltétlenül szólni kell oly,an jelentős munkákról, mint Gágyor József Szól a rigó kiskorában, Illetve Megy a gyűrű vándorútra című könyvei, amelyek a tájegység legjellegzetesebb népi gyermekjátékainak és gyermekdalainak összegyűjtése nyomán keletkeztek. A két mű a Madách Kiadó gondozásában jelent meg; Mérocz Károly Kodály Zoltán nyomában című munkáját pedig a Pedagógiai Kiadó jelentette meg.

Az albizottság munkájának eredményeképpen számtalan népdal, néptánc, népviselet menekült meg a feledéstől és vált újra közkinccsé. így születet meg tavaly például a Csak tiszta forrásbél című összeállítás, amelynek kiemelkedő sikere volt a Zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztiválon; a központi kulturális rendezvények „utazó“ néprajzi kiállításának anyagát tavaly szintén a gaiántai járás szolgáltatta.

A néprajzi albizottság egyéb irányú tevékenységéből említést érdemel az a kiállítás, amelyet a nádszegi (Trstice) juhos Rudolf népművész képeiből válogattak össze, s a járás három helységében mutattak be, továbbá az egyes helyi szervezetekben megtartott — összesen tizenkét — néprajzi témájú előadás. Mindent összevetve elmondható, hogy a gaiántai néprajzosok évek óta egyre hatékonyabban alkalmazzák azokat a munkaformákat, amelyek a művészetek és a néphagyomány esáközeivel eredményesen járulnak hozzá a szocialista ember neveléséhez.

Száraz Pál

Egy letűnt

mesterség

nyomában

Reggel négytől este hat óráig dolgoztam. Az inaskodás mellett csizmát p'ucoltam, malacot gondoztam és takarítottam, tehát szolga is voltam. Három év múltán a Prešov melletti Lipanyba mentem cukrászsegédnek. Hosszú éveket töltöttem Ungváron, Kassán (Košicel, közben megnősültem. Rozsnyón (Rožňava) telepedtünk le véglegesen, ötvenkettőig mézeskalácsosok voltunk. Akkor felszólítottak, hogy adjam be az ipart. Azt követően hetvenegyig a cukrásziparban dolgoztam, most pedig kazánfűtő vagyok egy intézménynél.

— Szükségszerű volt a régi mesterség felszámolása?

— Egyáltalán nem volt az. A régi mézeskalácsoknak még most is volna keletjük, ha mesterségesen be nem szűkítik a kínálatot.

A régi feljegyzések szerint Rozsnyónak messze földön ismert mézraktárai voltak a 17—18. században. A tizenkilencedik század elején évente közel kétszáz tonna tisztított mézet szállítottak külföldre, főleg Galíciába. 1930 táján öt országos hírl^ mézeskalácsos működött a városban.

— Mi biztosította a mézeskalácsok iránti rendkívüli érdeklődést?

— Elsősorban a jándékjellege. de legalább annyira a rendkívüli szín-, íz- és formagazdagsága. A gyerekek előbb játszottak vele, aztán megették. Egészséges volt.

— Különlegesen finom izek, zamatok tűntek el a mézeskalácsokkal. Miből, s hogyan készültek ezek a gyermekkorunk játék- és mesevilágához szervesen kötődő csemegék?

— E mesterség alapszabályainak az elsajátítása után a jő mester idővel saját ötleteivel, receptjeivel is gazdagította, fejlesztette a mézeskalácskészítés művészetét. A mézeskalácsosok általában rendkívül kifinomult és gazdag fantáziavtlággal rendelkeznek. Ez tartotta ébren napról-napra a munkakedvüket, ez szült šzinte nap mint nap új ötleteket, s ebből táplálkozott halálukig nem szűnő vonzalmuk a mézeskalácskészítés Iránt.

Feri bácsi annyira elmerült a múlt emlékeiben, s ezek olyan hévvel törtek fel benne, hogy pár perc alatt — fiókok mélyéről, szekrények tetőiéről és az előszoba elfüggönyözött, rejtett zugaiból — összeszedte és elém halmozta vallomásának hitelt nyújtó tárgyi bizonyságait. Az egykorú fából készült formák sžinte hiányérzetet keltő látványa után a különböző országokban készített, mézeskalácsokra ragasztandó színes képek bűvkörébe kerültem. Gyönyörű albumok őrzik egy fél évszázad bélyegek módjára összegyűjtött ragasztványclmkéit: mesehősökről, történelmi személyekről, állatokról, korabeli jármüvekről, gépekről. Gyerekes izgalommal hordja elém a kifakult, porlepte vagy gondosan becsomagolt eszközöket. Néhány mézeskalácsból készített karácsonyfadísz, hajdani búcsúfia Is előkerül a rejtekhelyekről.

— Elraktam ezeket, hadd tudják meg az unokáim (legalább ebből).

hogy mézeskalácsos volt a nagyapjuk. Bevallom — talán bolondság is —, hogyha volna egy családi házunk és valamivel több jövedelmem, még ma is ,,kiváltanám az ipart“.

— Az előbbi kérdésem — az elkalandozás miatt — megválaszolatlanul maradt. Kanyarodjunk hát vissza a mézeskaláckészítéshez.

— Rendben van, de elöljáróban hadd mondjam el, hogy a mézeskalácsok minőségével, díszítésével, formájával mindig az ünnepekhez kellett igazodnunk. A mézeskalácstésztát a következőképpen készítettük: A mézbe simalisztet szórtunk, s addig kevertük, amíg a tészta el nem vált a kanáltól. A keverést folytatva tojássárgáját, szegfűszeget, őrölt fahéjat, ízesítöanyagokat és szarvassőt (sütőport) adtunk hozzá. Amikor megkelt a tészta, keményre habartuk, lesimítottuk, a formákkal „kibökdöstük“, utána tepsibe raktuk. A sütés után, ha kihűlt, glazúroztuk, azaz bekentük péppé sürített, lefőzött cukorsziruppal, amihez esetenként csokoládét vagy kakaót is kevertünk, hogy szép barna legyen a színe A csokoládés készítményeket rummal, a fehér mázba mértottakat pedig citrommal és ananásszal ízesítettük. Közkedveltek voltak a mogyorós, diós, mandulás, mazsolás mézespuszedlik. Ezekbe több tojássárgáját, fűszert és apróra vágott szárított gyümölcsöt kevertünk. Különféle méretekben és alakzatokban készültek: baba, lő, bicikli, szív és így tovább, húsvétra, karácsonyra. Vásárokon, sátoros ünnepeken, búcsúkon árusítottuk.

Területünkre Nürnbergből érkeztek az első mézeskalácsosok. A mézeskalácskészltésből fejlődött ki idővel a cukrászat, amelyben ugyancsak az egyénileg kikísérletezett receptek alapján tettek különbséget mester és mester között. Feri bácsi elbeszélései alapján e még ma ts virágzó mesterséget az Iparművészekké fejlődött cukrászmesterek tartják fenn.

— Szomorú vagyok, hogy utánnótlás híján nincs kiró hagynom, nincs kinek átadnom fél évszázados tapasztalataimat. Ügy néz .ki, hogy magammal viszem a< sírba azt a rengeteg — mintegy háromezer — receptet is, amelvte a szakmában eltöltött hosszú évek során összegyííjtögettem kiötlöttem, egyéni ízekkel gazdagítottam, s amelyek lényegében ismertté tették a nevemet.

— *Szívet facsaróan komor a riport

zárójelenete.

A délután és a tetemre hívott múlt homályával megtelt szobában Suchy Feri bácsi emlékeibe mélyedve, roskatagon ül az Idő súlya alatt. Valami fontos dolog juthatott az eszébe, mert feláll: kimozdul múltmagányából, s elindul a szobasarokban lévő, sötétbernára mázolt szekrény felé, amelynek egyik „emlékfiókjáből“ Igazi mézeskalácsokat rak elém:

— Ezeket vigye haza a gyerekeinek. Még biztosan nem láttak Ilyet. Legalább ezzel is gazdagodik ifjúkori emíékviláguk. KORCSMÄROS LÁSZLÓ

Gárdonyi Géza

(1863-1922)

Augusztus 3-án emlékeztünk meg a kiváló magyar író születésének 120. évfordulójáról. Ebből az alkalomból — néhány gondolat erejéig — kevésbé ismert oldaláról mutatjuk öt be; regényírói munkássága mellett ugyanis elismert nyelvművelő is volt. Az alábbi idézetek -amelyek az anyanyelv-szeretetéről és — ismeretéről tanúskodnak — a Titkos napló, az Én magam és a Magyarul így! című köteteiből valók.

GYÖNGYFŰZÉS

A csárdái zenész, az iparhegedűs 25—30 hanggal dolgozik. Any nyival eljátszik minden dalt. A művészhegedűs ugyanazon a hegedűn 200—300 hangot zendít elő.

Épp így vagyunk az íröművé szettel is. Az iparos író a közélet kopott kis szótárából él. Ö azzal mindent elmond, amit akar, s a vele egyszintű olvasó megelégszik vele.

A művészíró azonban ismert a nyelvbeli kifejezések sokféle kü lönbségét s a különbségek sokféle színét és sokféle erejét: s egy pillantásra lát és választ, mint a gyöngyfűző asszony.

XXX

REST

... avagy: lusta, lomha, lassantapints, renyhe, rohoda, dologta-lan, andalgó, henye, henyélő, here, kapakerüló, tunya, lahaj, in qyenélő, lanyha, tétlen, tohonya, sutban-ülö, felhő vizsgáló, csigavér. —

XXX

VILÁGOSÁN, MAGYAROSAN

ffa Kant véletlenül magyarnak születik, világosan írta volna meg a filozófiáját.

Mert a magyar nyelvnek természete a világosság. A magyar nyelv olyan, mint a fű, amely a pinceablakból is világosságra tör ...

XXX

A VISSZASZEREZHETETLEPl

Minden nemzetnek fő kincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszti, Isién se adja vissza többé.