Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-05 / 44. szám

A kezdeti időszakban, kor a leendő gyümölcsfák ko­ronájának váza kialakul, a he­lyes fejlődés serkentésében igen komoly szerepet játszik a tele­pítés előtt végzett készlettrá­gyázás, illetve az első években alkalmazott nitrogén-műtrágyá­zás. Istállótrágyát vagy kom­­posztot három-négyéves időkö­zönként juttatunk, árankénti 300—400 kilogrammos adagban. Az isiállótrágyát mindig ősszel, a komposztot ősszel vagy ta­vasszal — a tenyészidény kez­dete előtt — adagoljuk. A kom­posztot ajánlatos már érlelés idején műtrágyával dúsítani. A feltehetően gyökérzettel behá­lózott területen a trágyát seké­lyebben kell bedolgozni a föld­be: ősszel és tavasz elején leg­feljebb 10 cm, tenyészidóben pedig S—8 cm mélyen forgat­hatjuk meg a talajt. Az istálló­­vagy komposzttrágyázás évé­ben általában nem szükséges más trágyaféleséget adagolni. Ha a fák különösen gazdagon berakódnak gyümölccsel, virág­zás ötén árankénti 450—600 gramm nitrogénnek megfelelő mennyiségű mészsalétromot (15 százalékos N) vagy mészammon­­salétromot (30 százalékos N) juttathatunk. Nitrogénnel akkor trágyázunk, ha elég csapadék hullik. Aszályos időjárás esetén előnyösebb karbamidot vagy lombtrágyát használni (4—6 permetezés a tenyészidóben). Kedvezőtlen időjárás, magas pH-érték vagy egyéb okok kö­vetkeztében növényeink olykor nem képesek teljes mértékben kihasználni a talajban felhal­mozott tápanyagokat. Gyakran előfordul, hogy a tápanyagok kötött formában vannak jelen a talajban és növényeink hiány­betegségben szenvednek. Ilyen esetekben igen komoly szerepe van a gyökéren kívüli táp­anyagpótlásnak, lombtrágyázás­nak. Kombinált műtrágyák hasz­nálata esetén az adagokat úgy kell megállapítani, hogy semmi esetre ne adagoljuk túl a nit­rogént (egyszeri adagban áran­ként maximum 1 kg tiszta ha tóanyag juttatható). Előfordul, hogy az összetett műtrágya nem tartalmazza valamelyik elemet. Ilyenkor egyszerű mű­trágyát is juttatni kell. A tér ma fák trágyázásában igen ka moly szerep jut a káliumnak melyből igen sokat elvon a tér més. Kálisót kizárólag ősszel vagy tél végén ajánlatos hasz nálni (kloridos forma), kálium szulfátot pedig tavasz elején adagoljunk. A bogyósok nem kedvelik a kloridos kálimütrá gyát, ezért trágyázásukra in­kább káliumszulfátot használ­junk. Nem szabad megfeledkezni a magnéziumról, hiszen egyebek között a magnézium jelenlété­től függ, hogy mennyire tud ér­vényesülni a juttatott kálium. Ha a K:Mg arány megközelítő­leg 1 vagy 1 alatti, akkor a káliummal végzett trágyázás mindenképpen hozzájárul a ho­zamnöveléshez. Ha viszont a K:Mg arány 3-nál nagyobb, ak­kor a káli-műtrágyázás — füg­getlenül a talaj abszolút ká­lium-tartalmától — mindig ne­gatív hatást vált ki. A gondos kertész arra is gondol, hogy a juttatott táp­anyagokból, illetve a csapadék­ból igen sokat felhasználnak a gyomnövények. Ezért a gyü­mölcsös földjét mindenkor gyommentesen kell tartani. A kedvező csapadékviszonyú kör­zetekben június végén érdemes zöldtrágyázásra valamilyen ke­veréket vetni és azt ősszel be­forgatni a talajba. Ahol 7U0 mm-nél több csapadék hullik vagy lehetőség kínálkozik a rendszeres öntözésre, ott a fák alját érdemes füvesíteni és a nyert zöld tömeget (évi 8—10 kaszálás) talajtakarásra fel­használni. Persze ilyenkor két­szeresére kell növelni a jutta­tott nitrogén mennyiségét. A fiatal csemeték gyökérze­tének fejlődését a gyümölcsös­ben elterített, bármilyen szer­ves, talajárnyékoló anyag ked­vezően befolyásolja. Persze a felhasznált anyagot még a csa­padékszegény időszak kezdete előtt kell elteríteni. Az árnyé­kolásra felhasznált anyag csök­kenti a párolgást és kedvező feltételeket teremt a gyökerek fejlődéséhez. Télre a talajtaka­ró anyagot ajánlatos összegyűj­teni és komposztálni, nehogy meghúzódjanak alatta a pockok és kárt tegyenek a gyökérzet­ben. A termő gyümölcsfák alatt virágzás idején legjobb műve­letlenül és takarás nélkül tar­tani a földet — még akkor is, ba a gyomok ellen története­sen vegyszert kell alkalmazni —, mert a tiszta és megülepe­dett föld növeli a talajkisugár­zást, az pedig igen komoly sze­repet játszik a kései fagyok káros hatásának csökkentésé­ben. GALINA HUDSKA agrár­mérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa A gyümölcsösök trágyázása ami-Az olgyai (Oldzaj Kulcsár Bela — a szerződéses kapcsolat érleimében — mindenekelőtt zöldséget termel, de azért a gyümölcsfáit sem hanyagolja el. Amint a felvétel is mutatja, a szorgoskodás az Idén is meghozla a várt eredményt. Fotó: —bor Az augusztus végi, szeptember ele­jt termésbecslések idején szőlé­szeink többnyire csúcshozammal kecsegtető kilátásokról beszéltek. Ennek megfelelően a termelők országszerte ko­moly gonddal készültek a szüretre. Ter­mészetesen a nagyüzemekben és a ház­tájiban egyaránt. A közelmúltban, hoz­závetőlegesen egy héttel a felvásárlási­­feldolgozási idény befejezése előtt, a Nyitrai (Nitra) Borászati Üzem köböl­­kúti (Gbelce) üzemegységében az lránt érdeklődtünk, végül is mennyire bizo­nyult megalapozottnak a korábbi re­ménykedés? Kérdésünkre Kulich Ľubomír mérnök, a borászati üzem vezetője válaszolt. — Szőlészeink jól becsülték meg a ter­mést. Valóban az utóbbi évtized egyik leggazdagabb szőlőtermése az Idei. Igaz, hogy a múlt évi valóságtól jócskán el­maradunk, viszont az átlagos évek szín­vonalának megfeleljen tervezett, felvá­sárlási feladatot jelentősen túlteljesítjük. — Ha lehetne egy kicsit konkrétab­ban ... — Végleges számadatokról egyelőre korai lenne beszólni, viszont annyi már bizonyos, hogy a tervezett 8800 tonnával szemben a valóságban hozzávetőlegesen 11 ezer tonna szőlő felvásárlására és fel­dolgozására nyílik lehetőségünk. Az ér­sekújvári (Nové Zámky) és a komáromi (Komárno) Járás üzemünk hatáskörébe tartozó nagyüzemei a múlt évben 14 ezer tonna szőlőt értékesítettek. Illetve majdnem ennyit, mert némi nyersanya­got a kertészkedőktől is kaptunk feldol­gozásra. A köbölkúti üzem szeptember 5-én kezdte a feldolgozást s október 6-án tel­jesítette felvásárlási feladatát. Persze amikor szükséges volt, a hétvégeken is teljes kapacitással üzemelt, s a legfor­galmasabb napokon 350—400 tonna sző­lőt is átvettek a termelőktől. — Milyen kapcsolata van az üzemnek a kistermelőkkel? — Kapcsolatunk, amely a kölcsönös Gazdag volt az ősz előnyök figyelembe vételén alapszik, igazán jónak mondható. A kertészkedők­től évente 2000—2200 tonna szőlőt ve­szünk meg. Az Idén nagyjából kétezer­száz tonnáról beszélhetünk. — Hogyan szervezik a háztájiban meg­termelt szőlő felvásárlását? — A korábbi gyakorlatnak megfele­lően, ezúttal is három községben, Szö­­gyénben (Svodln), Kürtön (Strekov j és Bátorkeszin (Vojnlce) nyitottunk felvá­sárló központot. S természetesen Itt az üzemben is bármikor és bárkitől átvet­tük a felkínált termést. A nagyobb mennyiség értékesítésére készülő kister­melőket, valamint a felvásárló központo­kat elláttuk műanyag rekeszekkel, hogy a termés tárolása és szállítása senkinek ne okozzon különösebb gondot. Ogy vé­lem, partnereinknek nem adtunk okot panaszra vagy bosszúságra. Az üzem laboratóriumában Zimka Fe­renc technológussal a szőlőtermés minő­ségéről beszélgettünk. — Az idei szőlő kimondottan jó minő­ségű. Üzemünk fennállásának tizenkét éve alatt még nem volt rá példa, hogy az I. A minőségi osztályba tartozó sző­lőfajták mustjába ne kelljen cukrot ten­ni. Most ezek átlagos cukortartalma 21 fok. S ami ugyancsak örvendetes, a vö­rös bort adó fajták színanyagban igen­igen gazdagok. — Ez az értékelés a kistermelők által megvételre kínált szőlő esetében is helytálló? — Igen. Sőt úgy is mondhatnánk, hogy a kertészkedők általában jobb minőségű, nagyobb cukortartalmú szőlőt szállítot­tak mint a nagyüzemek. Ha a kertész­kedők a feldolgozásnak és a borkezelés­nek is olyan mesterei mint a termelés­nek, akkor bizonyára lesz mivel dicse­kedniük a borkóstolók alkalmával. — Befejezésül még egy kérdés: a ko­moly feldolgozó kapacitással dolgozó üzemben bizonyára jelentős mennyiségű melléktermék halmozódik fel. Milyen sors vár a törkölyre? — A társadalmi elvárásoknak megfe­lelően, ezt Is hasznosítjuk. A korábbi megállapodásoknak megfelelően a tör­kölyt a Tardoskeddl (Tvrdošovce) Efsz vásárolja meg és szárítás utón takar­mányként hasznosítja. (bor) Míndtnf лтйць i A gyümölcsösben már a ké­sei. fajtákat is leszüreteltük, kicsit kifújhatjuk magunkat. Sok idő azonban nincsen a pi­henésre, hiszen a tárolót szel­lőztetni, a gyümölcsöt rendsze­resen ellenőrizni kell. És per­sze a kertben is bőven akad meg tennivaló. Haladéktalanul gyűjtsük ösz­­sbc a hullott gyümölcsöt, a fák­ról szedjük le a gyümölcsmú­miákat, vágjuk le a hernyőfész­­keket — ez az idén különösen fontos —, tisztogassuk meg az idősebb fák törzsét és a felhal­mozott anyagokat égessük el. Keressük és semmisítsük meg a gyűrűs- és gyapjaspille tojás­csomóit, törjük le a taplógom­bákat, a helyüket pedig az élő szövetig tisztítsuk meg és zár­juk le fémmentes olajfestékkel. A termés súlya alatt elroppant vagy szüretkor megsérült ága­kat vágjuk le, a sebeket pedig gondosan zárjuk le. A fertőzött faleveleket gereblyézzük össze és jó mélyen ássuk le vagy égessük el. Teritsük el a szerves trágyát, szórjuk ki a műtrágyát s ha a lomb nagyobb hányada már le­hullott, vegyük elő az ásót Óvatosan dolgozzunk, mert a fák — különösen a kajszi meg az őszibarack — érzékenyek a gyökérsérülésekre. Ha szerves trágyaként komposztot adagn Innk, akkor mészport is jut­tathatunk a földbe. Jól teszi, aki a talajom"' során mintát vesz, hogy tavas? szál a laboratóriumi elem?, eredményének ismeretében vé gezhesse a tápanyagpótlást. A megvénült, esetleg beleg fákat most kell kivágni, a ren delkezésre álló oltványokat — a bogyósokkal együtt — a fa gyök beálltáig kell eltelepíteni Ne sajnáljuk a fáradságot meg a gödörásásra fordított időt, ne telepítsük a fiatal csemetét az éppen kivágott fa helyére. A talajon tság rendszerint rossz fejlődést, olykor az oltvány pusztulását okozza. Általános alapelv, hogy arra a területre, * ahol korábban csonthéjas dísz­lett, feltétlenül almástermésűt кеЧ telepíteni és fordftva. A talajt jó rögösre ássuk és meg véletlenül se gereblyézzük el, mert akkor kevés téli csa­padékot képes befogadni. Már­pedig a kimondottan száraz nyár után igencsak szüksége van a földnek a nedvességre. Az. ásás után lehalló lombot nem kell összegyűjteni, elég megpermetezni karbamiddal, a Nitrosan 2 százalékos vagy a Fundazol 0,2 százalékos tömény­ségű oldatával. A fák törzsére erősítsünk bernyóenyves öve­ket, hogy segítségünkre legye-3nek a kis és nagy téli araszo­lók állományának gyérítésében. Lombhallás után ritkítsak meg a ribiszke- és egresbokro­kat, a bokor alakú birset s vág­juk ki a folytontermő málna le termett vesszőit. Az egészséges, bőtermő fákról lassan megszed­hetjük az oltóvesszőket. A kö­tegelt vesszőket nedves homok­ba állítva, pincében kell tárol­ni. A szamócást úgy szórjuk meg komposzífölddel vagy istál­lótrágyával, hogy a növények szívrésze szabadon maradjon. A pincében, kamrában és gyü­­mölcstárolóban helyezzünk el csalétket, állítsunk csapdát a várhatóan nagy számban jelent­kező mezei pockoknak. A táro­lót lehetőleg éjszaka szellőztes­sük. Ideje befejezni a kései zöld­ségfélék betakarítását. Tovább­ra is kint maradhat a petrezse­lyem, a paszternák, a fekete­­gyökér, a bimbóskel és a hosz­­szú tenyészidejű fejes káposzta. Ha a gyökérzöldségek sorközeit kiadósán megszórjuk szalmás trágyával, szabadföldben is jól telelhetek, esetleg egész télen folyamatosan szedhetők. Eny­hébb teleken a sárgarépával is érdemes kísérletezni. Viszont a téli retket feltétlenül fel kell szedni a fagyok beállta előtt. Az endivia-töveket földlabdával telepítsük ót az elsötétített me­legágyba, halványításra. A spárga száraz lombját tép­jük le és tegyük a komposztba, a fóliával boritott spenótot eny­hébb napokun szellőztessük, hi­deg, de napos időben árnyékol­juk. A múlt hónapban vetett sárgarépa fólia alatt vagy me­legágy! ablakokkal védve telel­tethető. Dolgozzuk ki a jövő évi ve­tési és ültetési tervet s a növé­nyek igényelnek megfelelően végzett tápanyagpótlós utón kezdjük meg az ásást Készít­sük el a korai gyökérzöldsé­gek helyét, vessünk zöldbursot, petrezselymet, sárgarépát, ül­tessünk fokhagymái, korai zöld­hagymának nagyobb dughagy­­mát, és telepítsünk tormát. Szüret után az elöregedett szőlőt vágjuk ki, a tőkéket égessük el. A fiatal szőlői aján­latos felkupacolni, a hagyomá­nyos ültetvényekei fedni. A termő szőlőben pótoljuk a hiányzó tőkéket; kötött talajon oltvánnyal, homoktalajon gyö­keres vesszővel, döntéssel vagy bujtással. Alaposan megtrágyá­zott és megforgatott földbe kezdhetjük telepíteni a szőlőt. Lombhullás után a házilag ké­szített - oltványokat óvatos; i szedjük föl és azonnal telepít­sük el vagy értékesítsük. Tavaly is meg az idén is gaz­dagon termett a szőlő, most ki­adósán kell trágyáznunk. A ta­­lajmuukákat ne halogasusk fö­löslegesen. Már a pincében is akad mun­ka. Zajos erjedés után 2—3 hétel az újbort le kell fejteni a seprőről. A bor soha ne áll­jon darabban, a hordót vagy egyéb tároló edényt rendszere­sen töltögessük föl. A pincét időnként kénszeietek égetésé­vel fertőtlenítsük. A rózsát takarni kell, mert mínusz 8 C-fokosnál nagyobb hidegben könnyen megfagy. A bokrokat vágjuk vissza és ku­pacoljuk föl, a fákat csavarjuk be papírral. A lomblevelű örök­zöldekre szórjunk falombot és fenyőgallyakkal árnyékoljuk őket. Megkezdhetjük a díszcserjék tisztogatását, folytatjuk a tele­pítést, a trágyázást és a talaj­munkákat. A füves területre is szórjunk némi szerves és mű­trágyát. Időnként ellenőrizzük a tárait gumókat és virághagy­mákat. Novemberben még vet­hetünk teltvirágú búzavirágot. Szobanövényeink télen keve­sebb vizet és fényt igényelnek, s fokozottan érzékenyek a hu­zatra (sárgulás, lombhullás), tehát körültekintően szellőztes­sünk. Az amarilliszt, a kará­csonyi kaktuszt meg a hajtatás­ra előkészített, cserépbe ülte­tett viréghagymákat (jácint, krókusz, tulipán) hetente egy­­szer-kéiszer ajánlatos mtijj.o­­csolni, a kaktuszokat és a pozs­­gásokat elég tíznaponkáut. Must már a leandert, a kukorica és babérlevelet is ajánlatos fagy­mentes helyre telepíteni. A me­dencékből engedjük ki a vizet,' a vízinövények pincében telel­hetett töveit néha locsoljuk meg, különben tavaszig kiszá­radnak. (kr| Sárgarépaszörp. Megtisztítunk, majd lereszelünk 2 kg sárgaré­pát és vászonzacskóba téve, jól kipréseljük a levét. Éjszaka pi­hentetjük, hogy szépen letisz­­uljon. Másnap a levet óvatosan leöntjük az üledékről, majd ál­landó keverés közben sűrű szörppé főzzük. Dalkedli vagy hagyományos mártások készíté­sére használhatjuk. Sárgarépalekvár. MegV eti­lünk és lereszelünk 1 kg sárga­répát, hozzáadunk egy kávéska­nálnyi reszelt citromhéjat, s 10 percig főzzük. Ezt követően belekeverjük három citrom le­vét, hozzáadunk 1 kg cukrot és gyors kavargatás közben sűrű Kásává főzzük. Alma és kürte „bundában“. ■Jagyobb lédús almákat ketté­vágunk, eltávolítjuk a magná­­zat, meghámozzuk a gyümöl­csöt, majd 4—5 mm vastag sze­letekre vágjuk. A szeleteket megforgatjuk simalisztben, > tában, majd forró olajban pi­rosra sütjük. A tészta V* li­ter tejből, egy kanál cukorból, hat kanál féldaralisztből, 2 to­jásból, csipetnyi sőt: és két kanál fehér borból készül. A körtét hasonlóképpen kell készíteni, de hámozás után nem sz. . к a iái. hanem előbb kevés cukrot és fehér bort tartalmazó vízben puhára pároljuk. Amikor lecsöpög, a gyümölcsöt úgy dolgozzuk fel, minth az almát. Ha elkészül, tiszta vagy fahéjas porcukor­ral meghintve tálaljuk Pikáns saláta fejes kápusztá­ból. 80 dkg fejes káposztából, 8 dkg olajból, 4 dkg cseresznye­paprikából meg salátáiéból ké­szül. Az apróra vágott káposz­tát leforrázzuk, lecsöpögtetjük, leöntjük forró olajjal (ebben előzőleg cseresznyepaprikát 'tá­rolunk) és elkeverjük saláta­lével. Hűtve, zsíros, kövér hú­sos ételekhez, frissensültekhez tálaljuk. Földváry Sándor, az SZKSZ oigyal (Ofdza) alapszervezetének titkára az idén karalábé és kelkáposzta után — a társadalmi igényeknek megfelelően — kései karfiolt termelt eladásra Fotó: —dek

Next

/
Oldalképek
Tartalom