Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-17 / 50. szám

1983. december У/. _SZÄÄAfl FÖLDMŰVES. CSONTOS VILMOS: Miért UHASME Hol tart néptáncmozgalmunk? A csehszlovákiai magyar néptánc­­együttesek legutóbb- 1982-ben mérték össze tudásukat. Az 1982-es zsellzl (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztivál után aztán nagy vita kerekedett arról, hogy hol Is tart tulajdonképpen néptáncmoz­galmunk. Egyesek szerint mély vál­ságba került és hosszú időbe telik majd, amíg sikerül újra fellendíteni. A másik tábor éppen az ellenkezőjét állította, összehasonlító szakmai elem­zéssel bizonyítva, hogy nemzetiségi ténccsoportjalnk már elérték az or­szágos színvonalat, sőt, akár nemzet­közi mércével Is mérhetők. Könnyű lenne elintézni a kérdést azzal, hogy az első tábor túlságosan borúlátó, a másik viszont egészség­telenül optimista. Csakhogy mindkét tábornak Igaza van, méghozzá úgy, hogy az egyik véleménye nem zárja ki a másikét. A mozgalom értékelé­sénél ugyanis két különböző szem­pontból Indultak ki a szakemberek. Hadd foglaljam össze röviden az elsőnek említett csoport véleményét. Ok a mozgáskultúra oldaláról közelí­tették meg a kérdést, s arra Jutottak, hogy a zenei nevelés — s vele a tánc­tehetség — színvonalának csökkenése ennek csökkenését Is maga után von­ja. A másik szakmai szempont, hogy a néptáncot mint önálló műfajt, felü­letesen értékelik még azok Is, akik alkalmi tánccsoportokban táncolva megismerték népi táncaink tájegysé­genkénti Jellegzetességeit. De a tán­colni tudó és szerető emberek óriási többségének fogalma sincs a különb­ségről, amelyek egy-egy néprajzi táj­egységünk táncait Jellegzetessé teszik. S a harmadik tényező, amely mély válságba Juttatta a mozgalmat, a fia­talok érdektelensége eme műfaj lránt. A másik tábor véleménye a szocio­lógiai kutatások eredményein alapszik, amelyek szerint ma már az emberek szabadidejét annyi minden leköti, hogy mennyiségi növekedés a szabad­idő-töltés Ismert formál esetében nem várható. Az amatőr művészeti mozga­lom Iránt tehát megváltoztak az Igé­nyek, s egyre Inkább előtérbe kerül a tömegességgel szemben a színvo­nal, mint alapvető követelmény. A zsellzl verseny lényegében nemcsak örömmel töltheti el a szakembereket magas művészi színvonala miatt, ha­nem az ú] Igények elvét Igazolja. Csak azok a csoportok tudtak ugyanis számottevő eredményt elérni, amelyek már korábban Is rendszeresen magas szakmai színvonalon dolgoztak, egy­aránt törekedve mozgáskultúrájuk és néphagyományalnkban való Jártassá­guk elmélyítésére. Változott-e az elmúlt Időszakban valamit a helyzet, és ha Igen, miben? Az Idő rövidsége miatt gyökeres vál­tozásról természetesen nem beszélhe­tünk. Van azonban néhány olyan Je­lenség, amely ezt a gyökeres válto­zást sejteti, s valóban csak Idő kér­dése, mikor számolhatunk be egy egészen új helyzetről. E bíztató Jelenségek közül Is az el­ső helyre kívánkozik a néptáncrajon­gók számának növekedése. Az Idei, XXVIIII. Országos Népművészeti Fesz­tiválon a gyermekcsoportok versenye zajlott, összesen tizenkét együttes vett részt a központi versenyen, de a válogató bizottság huszonnyolc együt­test tekintett meg. Ennyi gyermek­­tánccsoport még sosem Jelentkezett a versenybe. Alá kell húzni azt Is, hogy a bizottság csak olyan csoportokat tekintett meg, amelyek teljesítették a kiírás feltételeit, azaz legalább húsz perces, önállóan gyűjtött és össze­állított műsorral Jöttek. Emellett tu­dunk még további csoportokról Is, a­­melvek szintén eleget tettek az emlí­tett kiírás követelményeinek, csak nem készültek el Időre műsorukkal. Ezekkel együtt negyvenre tehető a teljes rendszerességgel dolgozó cso­portok száma, azaz közel 1500 gyer­mek hódol a néptáncnak. A Jövő tehát biztosítottnak látszik. Még mindig a tömegességnél ma­radva, említem — szintén pozitív Je­lenségként — a táncházak elterjedé­sét. Igaz, ma még viszonylag kevés­helyen működik rendszeresen, de ahol Igen, ahol felkészült táncosok, tánc­pedagógusok, vezetik, nem ritka а COO (hatszázl) főnyi tömeg sem. A tánc­házat mint a néptánc tömegessé téte­lének formáját, ősi hagyományaink Ismertetésének e módszerét a Cseh­szlovákiai Magyar Dolgozók Kulturá­lis Szövetségének Központi Bizottsá­ga Is támogatja. Az Idei művelődési és művészi Jellegű rendezvényeken a táncházat minden esetben besoroltuk a szórakoztató, Illetve a versenyen kívüli műsorok közé. Természetesen tudjuk, hogy ezeken a rendezvénye­ken a két-háromszéz táncoló fiatal közül vajmi kevesen tanulják meg például az erdélyi táncrendet. De — és ez a legfontosabb — Ízelítőt kap­tak a táncházak hangulatából, megis­merhettek egy olyan szórakozási for­mát, amely válóban nevel, szellemiek­ben gyaraplt, egyúttal pedig a test­edzés egyik kulturált formája. S ha megtetszett nekik, meghonosítását bi­zonyára szorgalmazni fogják saját kis közösségükben, ami mozgalommá nö­vesztheti a ma még csak a próbálko­zás szintjén álló táncházi művelődésl­­-szőrakozásl formát. Ez pedig — a mennyiségi szempontokat figyelve — gyökeres változáshoz vezethet. Együtteseink szakmai fejlődésének lehetőségeire még visszatérek. Előbb azonban hadd szögezzünk le két tényt, amelyek talán megfelelően bi­zonyítják azt az állítást, hogy élcso­portjaink művészi szempontból elér­ték az országos szintet. A gyermek­­csoportok szlovákiai versenyén, ame­lyet hagyományosan Prešovban ren­deznek, két hazai magyar együttes Is szerepelt. Az ekell (OkoIlCná na Ost­rove) Tátika és a gortval (Gortva) Barkóca. Mindkét együttes díjjal tért haza. Meg kell azonban Jegyezni, hogy a Tátika az Idei rendezvényre a legutóbbi verseny fődíjasaként érke­zett. Igaz, ez a két együttes nyerte — megosztva — a hazai magyar gyer­­mektánccsoportok Idei zsellzl verse­nyét, de a győzelmük nem volt egé­szen egyértelmű. A másik „Igazoló“ tény, hogy az Idei, szlovákiai szintű osztályozó versenybe hat együttesünk nevezett, közülük öt megvédte, Illetve megszerezte a „C“ kategóriás minősí­tést, és négyet — köztük a komáro­mi (Komárno) Hajóst, a somorjal (Sa­­morln) Csaliét, és a fülekpüspöki (FIT. Biskupice) Palócot — a Jövő évi „B“ kategórlzáclós versenybe Javasolt a zsűri. Szakmai szempontból Jelen­leg tehát itt tartunk. A Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma az utóbbi Időben elfogadott és közzétett több dokumentumában Is szorgalmazza a kultúrára fordítandó anyagi Javak összevonását. Más szóval az együtt­működést azon Intézmények, szerve­zetek és termelési egységek között, amelyeknek pénzügyi eszközök állnak rendelkezésükre. Miért említem ezt? Mert az előbb­­relépés feltételei közül most már az anyagiak állanak az első helyen. Saj­nos, még mindig nincs olyan archí­vum vagy adattár, ahová nemzetisé­günk tánccsoportjainak vezetői segéd­anyagért fordulhatnának. Egy ilyen adattár létrehozása azért Is égetően időszerű, mert az adatközlők sora egyre ritkul. A gyűjtések és a feldol­gozások költségesek, mint ahogy az említett adattár létrehozása Is, ezért szükséges, hogy egyesítsék erőiket az illetékes tudományos és kulturális In­tézmények, amelyeknek programjában — kormányrendelet által megszabott feladatként — a nemzeti kultúra ápo­lása, fejlesztése szerepel. További — szintén anyagiakat igénylő — lényeges kérdés a csopor­tok felszereltsége. A stilizált ruhák — az alkalmi tánccsoportok még használhatnak Ilyet — elkészítése is több ezer koronát Igényel. Azoknak a tánccsoportoknak viszont, amelyek Igényesebben akarnak dolgozni, a ka­­tegorlzáclós versenyeken Indulni vagy benevezni a zsellzl fesztivál alkalmá­ból kiirt versenyre a táncoknak meg­felelő néprajzi hűségű ruhatái-i kell kialakítaniuk. Az erre fordítandó ösz­­szeget viszont már tízezrekben lehet csak számolni. Néptáncegyütteseink többségükben a CSEMADOK helyi szer­vezeteinek csoportjaként működnek. A helyi szervezetek egyetlen biztos bevételi forrását viszont csak a tag­­illetmények alkotják, s ez vajmi ke­vés. Ezért lenne nagyon fontos, hogy egységes földművesszövetkezeteink és az állami gazdaságok társfenntartó szervként szociális és kulturális alap­jukból bizonyos összeget tánccsoport­jainknak Juttassanak. Annál Is Inkább a szövetkezetek és az állami gazdasá­gok nyújthatnák ezt a segítséget, mert a magyarlakta Járások Ipari ter­melő egységei többségében flóküze­­mek, amelyek lehetőségei kisebbek, mint a mezőgazdasági üzemeké. Az ifjúság nevelése szempontjából meg­térülő befektetésként Is fölfoghatnánk ezt a támogatást, hiszen a ténccso­­portokban elsősorban fiatalok dolgoz­nak, s mint említettem a néptánc ugyan szórakozás és szórakoztatás, de egyúttal több­irányú nevelő ha­tása Is van. Viszont önmagában a nem­zetiségi kultúra tá­mogatása Is olyan feladat, amely össz­hangban van a CSKP nemzetiségi politikájával, s pár­tunk kultúrpoliti­kai céljainak meg­valósítását Is szol­gálja. Néptáncmozgal­munk helyzete nem rossz, kilátásai pe­dig egyértelműen Jók. Hogy a kedve­ző Jelek valósággá váljanak, közös a­­karatra, összefo­gásra van szükség. Ilyen vihar még nem szakadt rám. — Nem is vihar ez: zúgó orkán. Szívem nyugalmát felkavarta. Kérdem a Sorsot: mért akarta? Miért zúdul zúzmarás őszbe Nvár vihara, hogy ágam törje, Agam, amely gyümölcsöt Ígért... — Most tördelni akarja, — miért? Adósod vagyok, Sors? — Ott látom Vétkeim sorát a rováson: „Szerettem, csókok tüzén égtem“. Ha bűn ez, — büntess, — de másképpen! Ne törd a fámat, hagyd meg nékem, őszi alkonyom, békességem, S a lombomat is — addig legalább, Amíg gyümölcsét beériell az ág. Szabó Gyula: Nehéz kapálás A fecskéi nézem. Fekete gombsze­me hidegen villan a napfényben. Elő­kelő Idegen, akt most érkezett ide mint híres művész vagy tudós, hogy két gyorsvonat között megtartsa elő­adását vagy hangversenyét. Frakkban van és fehér mellényben, tartása ün­nepélyes, kissé unott, fő néhány lé­pésre áll tőlem, valamit mond ts, de nem nekem szól. Lehet, hogy műsor­­számát próbálgatja el magában fellé­pés előtt. Tudom, hogy közelebb nem enged, s ha lépnék egyet feléje, nyomban tovarebbenne. Mintha mon­daná: maid ott a teremben láthat kö­zelebbről is. Nagyvonalú életet él, mindig esté­lyt ruhában van és sokat utazik. A telet messzi, meleg tájakon tölti, mint a milliomosok. A verébről tudok mindent. Alázato­san és hangosan köszöni a kenyér­­morzsákat, és tolakodó bizalmasság­gal mondja el sorsát. A cinke is köz­lékenyen csipegi el a kalandjatt egy jó szóért. A fecskéről nem tudok semmit, csak látom: gőgös, könnyen megsértődik, és nem ajánlatos megbántani. Tekin­télye rejtelmes és őst. Még a falusi gyerekek ts tudják ezt, anélkül, hogy tanították volna őket. A gyermekek a többi madarat, ha csak tehetik, haj­szolják és fogságba is ejtik, a fecs­kétől babonás tisztelettel húzódnak el. ök is tudják, hogy nem jó megbán­tani őt, akárcsak a magasrangú embe­reket. Beszédje ts más, mint a többi madárnak, s mtntha raccsolna. A ve­réb úgy beszél, mint a takarítónő, pongyolán, tájszólással és nyers köz­vetlenséggel. A fecske gyorspergésű, Idegenszerű beszéddjét valószínűleg csak kaszinóbeit társat értik, Pedig szívesen hallgatnám az élmé­nyeit. Járt az afrikai kikötőkben, lá­tott gyapotültetvényeket. A Nílust ts látta, krokodilokat és bennszülötte­ket. Látott esetleg néger tOrzsfőnököt ts. Mindezt elmondhatná nekem, s hallgatnám szívesen, hogyan látja 0 a világot. Csakhogy nem beszél. Lehet az ts, hogy nem gőgös, csak hazátlan. Itt Is, ott is Idegen. Száraz Pál FELHÍVÁS A CSEMADOK Központi Bizottsága a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége meg­alakulásának 35. évfordulója tiszteletére országos irodalmi-történel­mi vetélkedőt hirdet. A vetélkedő célja, hogy az SZNF eseményeinek és történelmi Je­lentőségének felidézésével, a haladó forradalmi hagyományok feltá­rásával tovább erősítsük a szocialista hazaflság és a proletár nem­zetköziség elvének érvényesítését a lakosság körében, s egyben megismerkedjünk a CSEMADOK-nak a CSKP kultúrpolitikája meg­valósításában elért eredményeivel. A vetélkedő feltételei 1. A vetélkedőn részt vehet minden csehszlovák állampolgár, aki az e célra kiadott Jelentkezési lapot 19B4. január 31-ig kitöltve be­küldi a CSEMADOK illetékes Járási bizottságára. 2. A Jelentkezési lapok a CSEMADOK járási bizottságain szerez­hetők be. 3. A versenyben háromtagfi csoportok vehetnek részt. A VETÉLKEDŐ LEBONYOLÍTÁSA 1. A hárnmfordnlős vetélkedőt (járási forduló, országos elődöntő, országos döntő) a CSEMADOK KB 1984. március —1984. május 9. között rendezi. 2. A vetélkedő kérdéseit a CSEMADOK KB állítja össze. Az egyes fordulókban elért pontszámok a következő fordulóban érvényüket vesztik. ) 3. A versenyzők részére a CSEMADOK KB tájékoztatót készít a felkészüléshez, amelyet a jelentkező csoportok a CSEMADOK járási bizottságain kaphatnak meg. 4. Az országos döntőben helyezést elért csoportok tagjai értékes tárgyi jutalomban, az országos elődöntőben részt vevő csoportok tagjai könyvjutalomban részesülnek, a vetélkedő valamennyi részt­vevője oklevelet kap. Fotó: —vass— NESZMÉRI SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom