Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-03 / 35. szám

VEDELEM ^siepíemíeríen' Aki augusztus folyamán el­mulasztotta megpermetezni az almafákat a takácsatkák ellen, napjainkban már pirosló tojás­csomókat találhat az ágakon. A tojásrakó nőstények ellen szeptember elején még perme két képező Trichothecium gom­bát találunk. Ez a gomba saj­nos nemcsak rothadást idéz elő, de még rendkívül keserű’ ízt is ad a fertőzött gyümölcs­nek. így a romlásnak indult, de még idejekorán kiválogatott Szeptember elején a csemegeszőlőt már nem permetezzük, a borszőlők közül is csak azokat a fajtákat, amelyek a hónap végén vagy októberben kerülnek szüretelésre Fotó: —bor tezhetünk Bi-58 EC-vel vagy valamilyen speciális atkaölő szerrel (Plictran, Miiből). A ke­zelést érdemes elvégezni, mert ezzel csökkenthetjük a telelő tojások számát. Persze, kizáró­lag azokat a fákat szabad ke­zelni, amelyeken már nincsen termés vagy amelyek csak a hónap végén vagy októberben kerülnek szüretelésre. Az őszi és a téli körtefajtá­kat — különösen csapadékos időben — a varasodás másod­lagos fertőzése ellen főteg azért szükséges kezelni, hogy ne ke­rüljön fertőzött gyümölcs a tá­rolóba. Ugyanis a varas folto­kon megtelepszenek e külön­féle szaprofita gombák és a fertőzött gyümölcs teljes rotha­dását okozzák. A varas folto­kon gyakran rózsaszínű telepe­gyümölcs már élvezhetetlen, nem hasznosítható. A szeptember végén érő őszi­barackfajtákat rendszerint meg­támadják a keleti gyümölcs­moly lárvái. A kártételt — az érvényes élelmezés-egészség­ügyi várakozási idő szigorú megtartásával — igyekezzünk megelőzni (Metation, Anthio). A jól berakodott, még kiadós hozamot ígérő paradicsomot a hónap első napjaiban érdemes még egyszer megpermetezni a paradicsomvész (fitoftóra) el­len. A kezelésre különösen ak­kor ajánlatos sort keríteni, ha közben csapadékosra fordul az időjárás. Ajánlott szer a Kupri­­kol, melynek előírt élelmezés­egészségügyi várakozási ideje 7 nap. A téli káposztaféléket — szükség szerint — a káposzta­lepke, a káposzta-bagolylepke hernyói, illetve a molytetvek ellen kell permetezni. Az Actel­­lic 50 ЕС az említett kártevők mindegyikét irtja, a Soldep csak a hernyókat. Az uborkát nyár végén már leginkább csak a lisztharmat kártételétől szokás óvni. Leg­előnyösebb a Sulikol К haszná­lata, mivel ennek a szernek a várakozási ideje mindössze 3 nap. A rózsát továbbra is óvni kell a levélbetegségektől, mert a korai lombhullásnak igen ká­ros következménye lehet (fagy­kár az éretlen vesszőkön). A lisztharmat ellen Sulikol К, a rozsda és a feketefoltosság al­len Dithane használata javasol­ható. A krizantémot szintén a le­vélbetegségek fenyegetik leg­inkább. A gombahetegségek ter­jedésének veszélye szeptember­től kezdve — a hűvös, harma­tos éjszakák és csapadékos időjárás beálltával — egyre fo­kozódik. Virágzásig még elég sok idő van hátra, tehát feltét­lenül kezelni kell a növényze­tet; 10—14 napos időközökben egészen virágzásig kezeljük a krizantémot (Orthocid, Ditha­ne). A hűvös idő közeledtével visszatelepitjük a lakásba a szobai dísznövényeket. Előtte persze alaposan vizsgáljuk meg őket, nem találunk-e rajtuk ta­kácsatkákat vagy pajzstetveket. Az utóbbiakat szabad szemmel is felfedezhetjük, viszont a ta­kácsatkák jelenlétéről meg a levelek színén található, apró ezüstös vagy sárgás foltok árulkodnak. A fertőzött növé­nyeket még a szabadban per­metezzük meg Bi-58 EC-vel, Me­­tationnal vagy valamilyen spe­ciális akariciddel. Nehány nap­pal permetezés ntán a növé­nyeket még alaposan mossuk le s csak azután vigyük őket a lakásba, illetve a teleltetésre szolgáló helyiségbe. MATLÄK GYÖRGY agrármérnök Állítható sorhúzó Egész évben jól használhat­juk az állítható sorhúzót. Négy, trapéz alakú véggel ellátott, csúsztatható tüskéjét négyszög szelvényű csódarab tartja. A szerszámot erre a „sínre“' erő­­sítet nyéllel húzhatjuk. Az állítható sorhúzó elkészí­téséhez lakatosszerszámok és hegesztóberendezés szüksége­sek. Az ábrán megadott alkat­részméreteket a meglevő anya­gokéhoz „igazíthatjuk“. Csak a négyszög szelvényű tartónak és a tüskék nyakrészének a mére­tei kötöttek; a tüskék a sínen lazán Illeszkedjenek, könnyen csúsztathatók legyenek. A négyszög keresztmetszetű zártszelvény (A) 800X20X20 mm-es. Közepére hegesszünk 150—200 mm hosszú acélcső darabot (B), amelybe majd a nyelet erősítjük. A nyéi tartó­­'csöve kb. 10°-os szöget zárjon be a vízszintessel, hogy a szer­számot könnyebben vezethes­sük. A nyél beütése után a cső­darab oldalába készítsünk egy zsákfuratot, s az abba hajtott facsavarral vagy egy vastagabb szeggel rögzítsük a nyelet. Egy tüske nyakrésze (C) 60X25X25 mm-es, a ráhegesz­­tett sorhúzó tüske (F) 5 mm vastag acéllemezből készülhet. A nyakrész négyszög szelvényű csődarabjába fúrjunk lyukat, s afölé hegesszünk egy M6-os anyát (D). Abba hajtjuk be majd a tüskét a kívánt távol­ságban rögzítő, szárnyas szorí­tócsavart (Ej. Mielőtt a szerszámot össze­szerelnénk, alkatrészeit fessük be rozsdagátló alapozóval, majd színes zománcfestékkel. A nye­let színtelen lakkal vonhatjuk be. (dt) Hullott gyümölcsből... Igen, a hullott gyümölcs is érték, de úgy tűnik, többnyire csak a termelőnek. Hivatalos értékesítése már az átlagos termést kínáló években is gend, tehát magunknak kell megta­lálni a hasznosítás legmegfele­lőbb módját. Legalábbis addig, amíg — az érdekvédelmi szö­vetség kezdeményezése nyomán — minden körzetben kiépül a háztájiban megtermelt gyü­mölcs feldolgozását (aszalás, sajtolás, lekvárfőzés stb.) vég­ző létesítmények hálózata. Néhány ötlet a hullott gyü­mölcs hasznosítására. Szilvalekvár. A hullott, asza­lásra alkalmatlan (puha) gyü­mölcsből legjobb lekvárt főzni. Száz kiló szilvából körülbelül 30—35 kilogramm lekvárt nye­rünk. Főzés közben állandóan kevergetni kell, különben köny­­nyen leég. Ha minden igyeke­zetünk ellenére megtörténik a baj, a lekvárt azonnal töltsük át másik, edénybe, a főzőfazék faláról kaparjuk és mossuk ie az odaégett masszát, • majd az edényt kenjük ki kevés zsírral vagy olajjal és máris folytat­hatjuk benne a főzést. A szilva­lekvár akkor mondható kész­nek, ha a pohár vízbe helyezett kiskanálnyi lekvár nem folyik szét, hanem leszáll a pohár al­jára. A poharakba vagy edé­nyekbe rakott lekvár tetejét ki­hűlés után ajánlatos alkoholba mártott ecsettel megkenni. Szilvabor. Nagyon ízletes, fű­szeres feű, erős csemegebor ké­szíthető a szilvából, mégis csak elvétve beszélnek felőle a ker­tésztársak (talán azért, mert jobban szeretik a töményét? )j Az érett szilvát megmossuk, összezúzzuk, a fele magot is hozzákeverjük (szintén zúzva) és néhány napig erjesztjük. Ha már elegendő levet enged, ki­préseljük. 3,5 liter musthoz 1 liter vizet meg 0,75 kilo­gramm cukrot kell adni. Almabor. A gyümölcsterme­lők körében általában kedvelt, de ritkán készítik, mert arány­lag sok munka van vele. A gyü­mölcsöt előbb meg kell mosni, az ehetetlen részeket ki kell vágni, azután a gyümölcsöt meg kell darálni (húsőrlő) és ki kell sajtolni. Négy liter must­hoz 0,75 liter vizet és 0,50 kg cukrot adhatunk. Az újbort tisztulás után rögtön le kell fejteni. Almaszörp. A lényerés folya­mata hasonló, mint az almabor­nál. Egy liter sajtolt léhez 1,25 kiló cukrot keverünk, hirtelen tűzön felforrósítjuk, hozzáad­juk a citromsavat (1 dkg), és azonnal előmelegített palackok­ba töltjük. A palackokat lezár­juk, pokrócba csavarva hagyjuk kihűlni. Csépe Pál, Várgede (Hodejov) folyamatosan szedjük és hasznosítsuk vagy érté­kesítsük a zöldséget. A karfiolt, karalábét, káposztá­kat, a nemrég telepített sóskát, spenótot, valamint a lassan már fogyasztható termést kíná­ló, másodvetésű borsót rend­szeresen öntözzük. A hónap elején időszerű el­vetni a téli salátát, hogy az előkészített ágyást szeptember végén kellően megerősödött palántával telepíthessük be. A hónap elején még vethetünk rö­vid tenyészidejű (hónapos) ret­ket. Mielőbb készítsük el a fok­hagyma, valamint a zöldhagy­mának szánt dughagyma föld­jét, hogy pihent és megülepe­dett talajba kerüljön az ültető­anyag. A dughagymának a nagyját válogassuk őszi ülte­tésre, s akárcsak a fokhagy­mát, majd ezt is szeptember utolsó napjaiban ültessük el. Burgonya, paradicsom vagy hagymafélék után ne ültessünk fokhagymát. A kiválasztott föld­területet lássuk el tápanyagok­kal (négyzetméterenként mint­egy 5 kg komposztot meg 10 dkg Cererit műtrágyát ajánla­tos adni), az ültetésre sz ..t, szép nagy (külső) gerezdeket pedig csávázzuk (áztatás 5 szá­zalékos Sulka-oldatban 6—12 óráig, 0,2 százalékos Fundazol­­oidatban 1—2 óráig). A megüresedett üvegház föld­jét komposztáljuk, s ha nem készülünk kései hajtatásra vagy igen korai palántanevelésre (különösen kockázatos és ener­giaigényes vállalkozás lenne), akkor az üvegházat egy Időre előléptethetjük tárolóvá. A pin­cét vagy egyéb tárolót ideje alaposan kitakarítani és fertőt­leníteni. Aki vetőmagot termel, lassan gyűjthet! a magokat. Ha a bor­sóból és babból tervezünk ve­tőmagot fogni, csépelés helyett kézzel fejtsük ki, így kevesebb lesz a sérült szem. A még szép, egészséges zöld­ség fölé érdemes Ideiglenes fóliasátrat emelni, mert a ko­rai fagyok esetleg idő előtt tönkreteszik. Ha megóvjuk a növényzetet az átmeneti hideg időtől, talán még novemberben is szüretelhetünk friss papri­kát, ■ paradicsomot, padlizsánt stb. A paradicsomot esetleg fel­tépve, fagymentes helyiségben felfüggesztve is rákényszerít­­hetjük, hogy gyümölcseit beér­lelje. A hónap végén felszedhetjük a zellert; lombját" szárítva, gu­móját homokba ágyazva tárol­hatjuk. Ha hirtelen csapadékos­ra fordul az Időjárás, az egész nyáron vízhiányban szenvedő gyökérzöldség könnyen felrepe­dezik. Ez elsősorban a sárga­répát fenyegeti, ezért szükség esetén szeptember végén föl­szedhető. A kertben ízletes gyümölcsöt kínál a késet őszibarack, a szilva, van már alma, körte, potyogni kezd a dió és a mo­gyoró, de ha gondoltunk a vál­tozatosságra, még most Is csi­pegethetünk szamócát és mál­nát is. Mindent a míiCfú idejében Ideje, hogy befejezzük a dió, a gesztenye és a mogyoró ritkítását, az őszibarack hajtá­sainak bekurtítását, illetve a szamócatelepítést. A korábbi ül­tetvényt fejtrágyázzuk, beka­páljuk majd alaposan eláraszt­juk, hogy jól felkészüljön a te­lelésre. Ne feledkezzünk meg a ribiszke és az egres ritkításá­ról. Általános alapelv, hogy szep­tember elején még folytatni le­het az alvószemzést, ha az alany adja a héját. Nos, az idei száraz nyár után erre már aligha kínálkozik lehetőség. A fák alatt rendszeresen gyűjtsük össze a hullott gyü­mölcsöt, ezzel eljövendő nö­vényvédelmi gondjainkat eny­hítjük. Közben készüljünk fel a szüretre: takarítsuk lei ''s fertőtlenítsük a tárolót, vala­mint a rekeszeket. A helyisé­get legegyszerűbben meszelés­sel fertőtleníthetjük, de a ha­tékonyság növelése céljából ajánlatos fertőtlenítő permete­zést (Kuprikol, bordói lé) is végezni. A rekeszeket elég Jól kisúrolnl, a fertőtlenítést elvég­zi helyettünk a napfény. Az érés sorrendjében már a hónap végén megkezdhetjük a szüretet. A tárolásra szánt gyü­mölcsöt mindig korábban szed­jük, hiszen a többi még köz­ben gyarapodhat, színeződhet. Okosan teszi, aki a legszebb gyümölcsöket most szedi le (színszedésj, hogy nagyjából egy hónap múlva hasonlóan szép almákat szüretelhessen közvetlen fogyasztásra. A szín­szedést a bőtermő Golden Deli­cious hálálja meg leginkább, de a többi fajtánál is Jó eredmény­nyel alkalmazható. A .s­ra szánt gyümölcsöt kocsány­­nyal együtt szedjük és lehető­leg azonnal válogatva, z*á­­lyozva rakjuk a tárolóházi re­keszekbe. Jól teszi, aki ::_ü­­ret előtt még egyszer megper­metezi a tárolásra szánt gyü­mölcsöt. Jó megoldás a per­­metlében való fürösztés is (20 másodpec), csak kicsit nehezen megoldható, azonkívül nagyon idő- és munkaigényes eljárás. Most már befejezzük a cson­kázást '(hegyelés, tetejezés) és figyelmünket a már fogyaszt­ható csemegeszőlőre összponto­sítjuk. A finom gyümölcsöt kí­náló fürtöket óvni kell a da­razsak meg a madarak kárté­telétől. A teljesen érett cse­megeszőlőt mielőbb szüreteljük A gondos gazda idejekorán felkészül a szüretre Fotó: bor le: egy része gyorsan elfogy, a többit értékesíthetjük vagy fölfüggesztve, esetleg konipót­­nak elkészítve eltehetjük téli­re. A borszőlőt — főleg a kései fajtákat — még egyszer meg­permetezhetjük, de közben ideje felkészülni a közelgő szű­reire. A présházat és a pin­cét alaposan takarítsuk ki, fer­tőtlenítsük, készítsük elő a szü­reteléshez, feldolgozáshoz és erjesztéshez szükséges edénye­ket, kádakat, hordókat (az új hordók előkészítése különösen nagy figyelmet érdemel) és kü­lönféle segédeszközöket. A ko­rán érő borszőlők lassan kí­nálni kezdik magukat, de ne ha­markodjuk el a szüretelést. Az egészséges szőlőt — hacsak nem köszönt ránk tartósan csa­padékos idő — mindaddig a tőkén hagyjuk, amíg gyarap­szik a bogyók cukortartalma (próbaszüret). A mustkészilés éš mustkezelés tudnivalóiról majd külön cikkben szólunk. Nyáron a legtöbb körzetben igen kevés csapadék hullott. Ennek hatását rövidesen tapasz­talni fogjuk. Viszont ha az ősz­utó is ilyen szűkmarkú lesz, akkor a szőlő aligha tud kielé­gítően felkészülni a telelésre, és jövőre a hozam sem lesz va­lami kimagasló. Ezért szeptem­ber végén — akárcsak a gyü­mölcsöst — a szőlőültetvényt Is tanácsos alaposan eláraszta­ni. Ugyanez a feladat vár a vi­rágkedvelőkre is, hiszen a dísz­cserjéknek is sok csapadékra van szükségük, hogy jól felké­szülhessenek a télre. A díszkertben még telepíthe­tünk pázsitot fenyőt, örökzöl­det, szabadföldbe vethetünk díszmákot, szarkalábat, köröm- és tatárvlrágot, ültethetünk li­liomot, tulipánt, nárciszt és egyéb szabadban jól telelő hagymás virágokat. Ha vaň pa­lántánk, állandó helyére ültet­hetjük az évelő szarkalábot, a százszorszépet, a kétéves ker­ti szegfűt meg a törökszegfűt, és persze a gyűszűvirágot is. A kerti gyöngyvirág tőosztással szaporítható. Ideje felszedni a kardvirág hagymagumóit s éjszakára vé­dő takarásban részesíteni a krizantémot meg a még viruló dáliát. A magot érlelő virágo­kat zacskózással óvjuk az élel­met kereső madaraktól. A szobanövényeket most már nenj tápoldatozzuk, hanem las­san felkészítjük a tel:lé_:e. A mikulásvirágot napos, legalább 18 C-fokos hőmérsékletű helyi­ségbe kell tenni, ha november­ben gyönyörködni szeretnénk a virágjában. A most nyíló r»k­­láment rendszeres locsolássá és tápoldatozással igyekezzünk ió erőben tartani. Némely dísznö­vények (pl. amarillisz, g.uxi­­nia, klívia) még a tenyésznvu­­galom időszakát élik, ezeket csak ritkán és nagyon kevés vízzel szabad locsolni. (krl

Next

/
Oldalképek
Tartalom