Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-13 / 32. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. augusztus 13. 12 Až istälôtrigya szakszerű kezelése Sok-sok évszázadba, sőt évezredbe került, amíg az emberiség eljutott odáig, hogy a trágyát értékelje és szakszerűen kezelje. Szomorúan kell azonban megállapítanunk, hogy egyes mezőgazdasági üzemeinkben még ma­napság is elhanyagolják a trágya ke­zelését, és így az értékes tápanyag nagy része veszendőbe megy. Ezáltal mezőgazdaságunkat évente százmilliós veszteségek érik. Mielőtt rátérnénk a helyes trágya­kezelés módjára, meg kell említe­nünk, hogy miből is áll az Istállótrá­gya, és milyen körülmények határoz­zák meg annak mennyiségét és minő­ségét. Ismerünk nyers és érett istái lótrágyát. A nyerstrágya az ürülék és a vizelet, valamint az alom keveréke. Ez az anyag trágyatelepen bizonyos idő alatt beérik. A legtöbb hiba ott történik, hogy sok helyütt az istálló­trágyát nem kezelik, s így a nyers­anyag ki van téve a napsütés és a szél szárító hatásának. Ennek követ­keztében a tápanyagok nagy része használhatatlanná válik. Megmarad a sokszor csak szalmával egyenlő érté­kű anyag. A helyes trágyakezelés nemcsak a mennyiség és a minőség szempontjá­ból fontos, de döntő szerepet játszik az egészséges talajkörnyezet kiala­kításában is. A háziállatok ürüléké­vel igen gyakran jutnak élősködők a külvilágra, például a fonálférgek, a májmétely petéi és a baromfipestis. Gyakran megtörténik, hogy az ilyen félig érett, vagy éretlen trágyát füves területekre juttatják, s az állatok Így könnyen megfertőződhetnek. A trágya értékét számtalan tényező befolyásolja. Az istállótrágya mennyi­sége és minősége függ az aimozástól, az állatfajtáktól, az állatok korától, továbbá a takarmányok mennyiségé­től és minőségétől. Döntő ténvező azonban a trágyakezelés helyes mód­­ja. A gyakorlatban sokszor találkozunk azzal a téves felfogással, hogy a trá­gyatelep építése költséges és nem ki­fizetődő. Néha megdöbbentő az a ha­nyagság, amikor a jól megépített trá­gyagödrök sincsenek kihasználva, s ugyanakkor a trágya szanaszét he­ver, s szabadon mossa az eső. A cél­szerű trágyatelep legalább e két kö­vetelménynek feleljen meg: vízhatlan legyen az alja; megfelelőek legyenek a méretei. A trágyatelep építésekor az állat­fajtához, a gyakorlati követelmények­hez és a helyi viszonyokhoz igazo­dunk. A trágya kezelésével járó em béri munka nagyon nehéz, ezért mi­nél jobban ki kell használnunk a gé­pesítés adta lehetőségeket. Ezt függő csillék, vagy keskenyvágányú csillék segítségével lehet megoldani, örven­detes az a jelenség, hogy istállóink­ban a munka nagy részét gépek vég­zik. Az istállótrágya erjesztését, vagyis a nyerstrágya átalakulását jó minő­ségű istállótrágyává nem szabad a véletlenre bízni. Az erjesztés! folya­matot úgy irányíthatjuk, hogy ana­erob (légmentes) körülményeket hozunk létre. Ezt a következőkép­pen végezzük: ■ a trágyát tömbökbe rakjuk, vagyis csökkentjük a nyerstrágya érint­kezési felületét a levegővel; ■ a trágyát azonnal tömörítjük; ■ a tömbre a levegőtől jól záró fe­dőanyagot rakunk; HIDEG ERJESZTÉS Ennél a módszernél úgy járunk el, hogy a trágyatelep területét az állo­mányhoz mérten megfelelő számú szakaszra osztjuk. Szakaszonként a tömböket körülbelül két méter ma­gasra emeljük. Közben nagy gondot fordítunk a tömbök külső falának elkészítésére. Ha a trágyatelepen másféle trágyát is tárolunk, a réte­geket keverjük. A tömb felületét mindennap takarjuk be. Ez megvédi a trágyát a nap, az eső és a szél ká­ros hatásától, s a nedvességet is sza­bályozza. Ha a trágya szalmás, gyú­­ratás előtt megöntözzük vízzel vagy hígított trágyalével. Ha hordozható szivattyúnk van, akkor híg habarcsot készítünk agyagból, és ezzel perme­tezzük be a tömbök oldalát. Megszik­­kadása után szigetelő réteg képződik. A trágya tárolásának és előkészítésé­nek ezt a módját hideg erjesztésnek nevezzük. A trágyán levő vékony agyagréteg helyettesíti a trágyatöm­bök költséges tetőzését. Ha csak egy kevés nedvességet is tartalmaz a tömb, leköti az illanó karbamidot, lecsapódik benne a párolgó nedves­ség. Az agyag elszigeteli a levegőtől a trágyatömböt, s a benne levő táp­anyagok a mikroorganizmusok hatá­sára felszabadulnak, és szerves anya­got képeznek. Tehát annak a folya­matnak egy része, ami egyébként a talajban folyna le, már a trágyatele­pen megy végbe. MELEG ERJESZTÉS A másik eljárás a meleg erjesztés. A trágya ilyen kezelése lehetővé te­szi, hogy az éretlen istállótrágyából televény képződjék. Ez a hideg er­jesztéssel szemben abból áll, hogy a Meddig hátrány a kedvezőtlen A leleszi (Leles) Május 1. szövetkezet kedvezőtlen adott­ságok között gazdálkodik. Va­jon örökös hátrány marad ez? Hogyan, milyen módszerek se­gítségével lehetne változtatni a helyzeten, javítani az alacsony jövedelmezőségen? Ez volt a témája beszélgeté­sünknek, amelyen részt vett JUHASZ LAJOS agrármérnök, a szövetkezet elnöke, Török Imre, az üzemi pártszervezet elnöke, Brezo István üzemgazdász és Létrán László agrármérnök, nö­vénytermesztési főágazatvezető. # A CSKP XVI. kongresszusának határozatai az alacsony jövedelmező­ségű mezőgazdasági üzemek kérdé­seivel Is foglalkoztak. Ennek nyomán a huzamosan lemaradozó mezőgazda­­sági üzemek vezetői feladatul kap­ták az átfogó fejlesztési és belterje­­sltési tervek kidolgozását a gazdál­kodás hatékonyságának növelésére. Készült-e Ilyen terv? Mit tartalmaz, miben jelölték meg a legfontosabb teendőket? Török I.: A CSKP XVI. kongresszu­sának határozatai nyomán dolgoztuk ki a 7. ötéves tervidőszakra szóló ter­melési és gazdasági tervet. Majd 1981-ben egy hosszú távú intenzifiká­­termesztésre. Olyan termelési ágaza- Mezógazdaságl és Élelmezésügyi Mi­nisztériuma utasítása szerint egy komplex fejlesztési tervet munkál­tunk ki, amelyben szövetkezetünk belső feltételeinek a kihasználására törekedtünk. Juhász L.: A fejlesztési terv gazda­ságunk helyzetének tényfeltáró elem­zésére épült. Előzőleg megvizsgáltuk, mely ágazatok a jövedelmezőek, me­lyek a veszteségesek. Így született döntés arról, melyeket számoljuk fel, melyeket lehet, vagy kell fejleszteni. Látrán L.: Azt szokták mondani, szegény ember vízzel főz. Sajnos ha­tárunk talajai roppant gyenge termő­képességnek, humuszt alig tartalmaz­nak. jelenleg 3241 hektár mezőgazda­­sági területen gazdálkodunk, ebből 2146 hektár a szántő, de ennek a fele sem alkalmas jövedelmező növény­­termesztésre. Olyan termelési ágaza­tokat kerestünk, melyek nyereséget hoznak. Az első lépés a ráfizetéses ágazatok felszámolása volt. Sajnos a kedvezőtlen adottságok következtében növénytermesztésünk évek óta veszte­séges. Brezo I.: Az Idén hozzáláttunk a komplex fejlesztési terv megvalósítá­sához és 1985-ig teljes egészében le akarjuk zárni. Alacsony jövedelmező­sége miatt az Idén cukorrépát nem termelünk. Felszámoltuk a 15 hektár kiöregedett gyümölcsöst és kilenc hektár szőlőt is. Így 24 hektár termő­földet nyertünk. Látrán L.: Az étkezési bab vetéste­rületét az Idén 100 hektárral növel­tük, ami annyit Jelent, hogy 250 hek­táron termesztjük. Napraforgót 220 hektáron vetettünk. A szemes kukori­cát az Idén 400 hektárról takarítjuk be. Elmondhatom, hogy a kukorica termesztésével intenzívebben foglal­kozunk. Jobb földbe került a tengeri, jobb hibrideket választottunk ki, megfelelő tápanyag-utánpótlást bizto­sítottunk. Még azt hozzá tenném, hogy a babot a szőgyénl (Svodín) termelési rendszer keretében termel­jük, előírt és megkövetelt technoló­gia szerint. Juhász L.: Az állattenyésztés szaka­szán hozzáfogtunk a szarvasmarha­­tenyésztési program megvalósításá­hoz. Egy hétszáz férőhelyes tehénfar­mot építettünk, melyet rövidesen át­adunk rendeltetésének. Az eddig nem gazdaságos szarvasmarha-hizlalást nem szüntetjük meg, hanem megke­ressük a módját, hogyan lehetne ki­fizetővé tenni. A felszabadult régi tehénlstállőkat korszerűsítjük és majd azokban összpontosítjuk a híkómar­­hákat. Brezo I.: Erre az évre 53 millió korona értékű bruttó termelést ter­veztünk. Tavaly a termelési költsé­gek meghaladták az 50 millió koro­nát, az idén 48,2 millió korona értékű költségekkel számolunk. Ha a fejlesz­tési terv végrehajtásában következe­tesek leszünk, rövidesen kilábalha­tunk a hullámvölgyből. • Mit tesznek a termőföld ésszerű kihasználása érdekében? Tűrök I.: összterületünk 82,4 száza­léka gle] típusú talaj, ami annyit Je­lent, hogy kötött és nehezen művel­hető. Az állandóan visszatérő belvíz is sújtott bennünket. Tíz év átlagában évente az elárasztott terület megha­ladta az 500 hektárt. Ezeken a tala­jokon még a termelési költségek sem térültek meg. Az idén is, még június 16-án is vetettünk. Brezo I.: Az utóbbi években 870 hektárnyi területen talajrendezést vé­geztünk. Ahol lehetett, táblásltottuk földjeinket. De ezeken a területeken kultúrnövények nem termeszthetők, viszont korszerű rét- és legelőgaz­dálkodást lehet rajtuk kialakítani. E célból a munkálatokat elkezdtük. A legelőink nagyobb részét szakaszosan elkerítettük, ám a feljavításukról is gondoskodnunk kell. Létrán L.: Mintegy 600 hektár olyan szántóföldünk van, ahol a növényter­mesztés kimondottan kockázatos. Az utóbbi években ezekre a területekre a szövetkezet csak ráfizetett. Szerin­tem ezeket a parcellákat is fokozato­san be kellene füvesíteni. A másik dolog: a szántóinkon már ideje volna a korszerű agrotechnikát bevézetni, ami természetesen megköveteli a megfelelő vetésforgó kialakítását. Mindehhez persze korszerű talajmeg­munkáló gépekre volna szükségünk. Ha ez megvalósul, a növénytermesz­tés ráfordításai biztonságosan megté­rülnek, lllletve nyereségesen gazdál­kodhatunk. # A jövedelmezőség megalapozásá­nak fontos eszköze az üzemszervezés­ben rejlő tartalékok feltárása és ki­­hasaználása. E tekintetben milyen in­tézkedések történtek? Juhász L.: Fejlesztési tervünk ér­telmében a négy főágazat önálló el­számoló egységgé alakult. A belüze­­ml önelszámolási rendszer működé­séhez a feltételeket megteremtettük. Ezzel növekszik az önállóságunk és felelősségünk Is. Természetesen a tel­jes átállás nem valósítható meg má­ról holnapra. Brezo I.: Ha a belüzeml önelszámo­lási rendszer létrejön, kedvező válto­zás következhet be az energiagazdál­kodásban, a gépek kihasználásában, a javítási és karbantartási költségek csökkentésében. Ami a takarmánygazdálkodásunkat illeti, 574 hektár legelővel és 473 hektár kaszálóval rendelkezünk. A korszerű gyepgazdálkodás kialakítá­sával elegendő mennyiségű szálas ta­karmányt készíthetünk az állatok szá­kihordott nyerstrágyát nem tömörit­­jiik azonnal, hanem lazán állni hagy­juk, hogy levegőhöz juthasson. Ennek következtében a mikróbák élénk tevé­kenységet fejtenek ki, sok hőt szaba­dítanak fel, a hőmérséklet hirtelen emelkedik és a 80—70 C-fokot is el­éri. A hőmérséklet további emelkedé­sét döngöléssel akadályozhatjuk meg. A meleg erjedés megindulásához az évszaktól függően változóan 3—S nap szükséges. A meleg erjesztéses módszerrel tör­ténő trágyaérlelésnek több előnye van. Az erjedés rövid idő alatt megy végbe, ami olyan, mint egy rövid ideig tartó fertőtlenítés, mert a ma­gas hőmérséklet számtalan kártevőt és sok gyommagot is elpusztít. A me­leg erjesztés a betonlapos trágyatele­pen vagy a mezei trógyatelepen is megvalósítható. A meleg erjesztés esetén a továbbiakban hasonlóan kell eljárnunk, mint a hideg erjesztésnél. Ennél is tömböket kell alakítanunk és kb. tíz számosállatra számítunk egy négyzetméternyi területet. Erre a felületre kihordjuk a trágyát és fel­lazítva 80—120 cm-es rétegekbe rak­juk. A rövid, szecskázott alomszalmó­­val kevert trágyát pedig 120 centiméter timéter magasságba, a hosszú szalmá­val kert trágyát pedig 120 centiméter magasságba rakjuk. A falak körülta­­pasztása itt is előnyös. A lazán fel­­hányt rétegre deszkaborítót helye­zünk. Másnap megalapozzuk a követ­kező rakványhelyet és az első mellett így folytatjuk tovább. Amint a laza nyerstrágya hőmérséklete az első tömbben eléri a 55 C-fok meleget, a réteget jól begyúratjuk és szigeteljük. Utána ismételten laza nyerstrágya­­réteget rakunk rá, és így fokozato­san, átlagosan 4 naponként érik be egy-egy réteg. A rakvány magassága 3—4 méter, szélessége 6 méter, hosz­­szúsága pedig tetszés szerinti lehet. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy az alsóbb rétegek nem károsodnak, mint az gyakran előfordul a hideg erjesztéses módszer alkalmazásakor. A tömb befejezése után a réteget jól begyűrjuk, és agyaggal befödjük. Az érés három hónapig tart. A hideg er­jesztés alkalmazásakor a trágya vég­ső beérése a talajban megy végbe, ezért már ősszel be kell szántani. A meleg erjesztéssel előállított trágya nem veszíthet minőségéből még akkor sem, ha huzamosabb ideg áll a szán­tófölden. és az Is elég, ha sekélyen dolgozzuk be a talajba. Nagyot len­dítene mezőgazdaságunkon, ha a he­lyes trágyakezelésnek nagyobb jelen­tőséget tulajdonítanánk, és nem in­téznénk el kézlegyintéssel. K. MOLNÄR FERENC Fotó: Archív adottság? mára. Szántóföldön 290 hektáron vö­rösherét és 130 hektáron lucernát termesztünk. A takarmányliszt készí­téséhez korszerű szárítónk van. Ezen túlmenően nagy teljesítményű pogá­­csázó gépsorral Is rendelkezünk. Az az igazság, hogy sem a szárítónk, sem a pogácsázó gépsorunk nincs ki­használva. Török I.: Legnagyobb tartalékaink az emberekben vannak. A fejlesztési programunk eredményes megvalósítá­sa bizonyos átszervezést tesz szüksé­gessé. Néhány kádercserére már sor került. Jobban számítunk a fiatalokra. Bátran állítjuk őket felelős posztokra, s reméljük, hogy belátható időn belül lekerülünk a veszteségesen gazdál­kodó szövetkezetek listájáról. Termé­szetesen a korszerűsítéshez pénzre van szükségünk. Sok mindenről elbeszélgettünk a leleszi Május 1, Efsz vezetőivel. Tény és való, a mezőgazdasági termelés korszerűsítése a szakszerű termesztési eljárások bevezetése, az ésszerű — nagyüzemi Igényekhez alkalmazkodó — termelési szerkezet kialakítása egyik gazdaságban sem olcsó mulat­ság, sok ráfordítást, szakértelmet, időt követel. Hatványozottan érvényes e megállapítás olyan gazdaságra, a­­mely aránylag nagy területtel rendel-, kezlk. A leleszi szövetkezet gazdasági eredményeiről az elmúlt esztendők során temérdek szó esett mindén zár­számadón, sőt Járási szintű értekez­leten is. A helyi vezetők az évek so­rán számtalan változást eszközöltek már e határban, megszámlálhatatlan tervmódosítás, elképzelés látott Itt napvilágot. A nagyobb hozamok, a nagyobb összjövedelem elérése újabb és újabb termelési tervek kidolgozá­sára ösztönözte a szövetkezet veze­tőit. Valamennyi Intézkedés a terme­lési folyamatok javítását, a nagyobb hozamok elérését tűzte ki célul. Az új fejlesztési terv a .szakszerű agrotechnika, a szerves- és műtrágyá­zás révén sokkal jobb eredmények el­érésére nyújt lehetőséget. Bízunk benne, hogy a fejlesztési program az eddiginél aktívabb cselekvésre ösz­tönzi a szövetkezet egész tagságát. Illés Bertalan Zamatok, ízek 'A minap egy esemény felszínre hozta a gyümölcsfákkal kapcsolatos élményeimet. Utam a jabloncai (St­íleké Jablonica) határban, csenevész sarjerdön vezetett át. A meredek, gödrös hegyoldal megizzasztott. Meg­álltam pihenni. A száznál Is több ki­száradt, haldokló és kusza koronájú cseresznyefa méltatlan sorsát figyel­ve, arra gondoltam, hogy mennyi gonddal, nemzedékről nemzedékre szálló gyakorlattal, majdani gyümölcs­szüretek reményével ültették be a hegyoldalt annak idején a falusi gaz­dák. —® — Különös terep, ahol járok. Nem Is tudom, hogy erdő, vagy mező? Vala­mikor nyilván mezőnek tartották, s így szerepelt a telekkönyvi térké­peken Is. De aztán tagosították eze­ket a földeket, később egyszerűen elhagyták a szövetkezetekbe tömö­rült földművesek, s most az állami gazdaság sem viseli gondját. Az erdő már jő ideje elfoglalta ezt a gyü­mölcsfákkal beültetett mezőt. A ne­mes telepítés körül felnőtt kőris- és mogyoréfákat kivágták a falusiak. A gyümölcsöt termőkhöz — egyelőre — ősi tiszteletből nem nyúltak. A tüs­kökből, gyökerekből kisarjadtak az új hajtások. Mezőnek nem mező ez a földterület, de erdő sem. Az alma­fák csodálkozva néznek a kőrisekre, a kőrisek a mélyből felkapaszkodó ragacsos dugványra. A tüskés kökény és a vadszeder bozótjába belegaba­lyodott szilvafák görbülten nőttek a korhadó tüskökön burjánzó suhángo­­sok ágbogába. Vadrőzsagallyak, lábat gabalyító törzsre kúszó ágboga őrzi a bozontos cseresznyefákat. Derékig süppedve az aljnövényzet kusza dzsungelében, kidőlt fatörzsek sorompói alatt bujkálva, szomorúan veszem számba szülőföldem gyümöl­csöseit. S mindez nem sérti az embe­rek, illetve az üj tulajdonosok gazda­­önérzetét?! E fák most még hajta­nak, oltóanyagot kínálnak. De ki gondol ma oltásra, szemezésre, mikor még a gyümölcsöt termő fa gondozá­sát, ápolását, nyesegetését sem vállal­ják az utódok magukra? A rozsnyől (Rožňava) piactér sar­kában egy öreg néni piros körtét és apró szilvát árult fonott fűzfakosár­ból. Közelebb léptem hozzá. Az édes Illat gyermekkori gyümölcsösökbe csal vissza. Erőltetem az agyamat: mikor ettem utoljára Ilyen gyümöl­csöt? Tíz vagy húsz éve lehetett, de akkor Is elvétve, egy-egy kertbe be­­lopózva jutottam csak hozzá. Azóta jószerével nem Is láttam Ilyeneket. A színe, s alakja után próbálok visz­­szaemlékeznl: milyen ízű is volt? Ha jól emlékszem, akkor a körtének édesnek kell lenni, a szilva íze pedig a szőlőére hasonlít. De vajon mi a neve? Gondolkozom... A, megvan: a vérbélű körte és a muskotály szil­va. Kérdezem a falusi anyókát, hogy az-e? — Az, kedves — örvend meg a né­ni. — Megismerte? Tessék, késtolja meg. Beleharapok a gyümölcsbe. ínye­men szétfröccsen a rózsaszín húsú körte leve. Élvezem a rosszanások egymásutánjait. Az apró szilva Is de jó. Izemlékek öntik el a nyelvem idegrostjait: a gömbölyű, Ize után elnevezett korai lisztes szilva, az ár­pával érő puha vajkörte, az aratás után sárguló császárkörte, s az alma­fajták sokasága; a nagy, piros, sava­nyú sóvári fontos — a súlya után el­nevezve —, az édes nyári sajtos, a korai kerek kásás stb. almák. A felsorolt ízeket termő gyümölcs­fák már csak az emlékezetben élnek. Kiöregedtek, kiszáradtak, kivágták, jó néhány ízzel lettünk szegényeb­bek, mert egyetlen, oltógallyát sem mentettük át fiatak vadalanyba. Egy­re kevesebb van az ősi ízekből. Félő, hogy egy-egy, napjainkban kivágott gyümölcsfa a maga nemében az utol­só is lehet. Aki nem ízlelte a régi kertek gyü­mölcseit, annak nem hiányoznak ezek az ízek. Csak annak hiányoznak, aki látta, ismerte, ízlelte. Az ilyen ember gazdagabb azoknál, akik mindezt nem látták, nem ismerték, nem ízlelték. Ügy vélem, előkelő feladataink közé kellene sorolni, őshonos gyümölcs­fáink megőrzését, hogy az utánunk jövők is megízleihessék termésüket. KORCRM*ROS T.ASZÉÖ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom