Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-30 / 17. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. április 3ti. le em a híres Kosztolányi­­fw versről akarok elemzési *■ írni, nem is az új divat­nak hódolok a versből kölcsön­vett clmidézettel. A Dunamentl Tavasz és a Jókat-napok nyu­gat-szlovákiai kerületi döntő­jének hangulatát idézgetem magamban. Mindkettőt Ersekúj­­várott INové Zámky] rendezték meg, április 7. és 10. között. A Dunamentt Tavaszét a CSE­­MADOK Központi Bizottsága, a Jubileumra készülő fókái­­napokét a Nyugat-szlovákiai Kerületi Népművelési Központ szervezte. A Dunamentt Tavasz kerületi döntőjén valamennyi olyan mű­faj szerepelt, amely a központi rendezvény műsorát képezi. Szombaton a vers- és próza­mondók versenye zajlott le az első három kategóriában, vala­mint a bábcsoportok mutatkoz­tak be mindkét kategóriában. Mindkét verseny magas színvo­nalú volt, az egyes műsorokat a játékosság, a fantázia, a gyer­meki leleményesség és (olykor meglepőj képzettársítások jel­lemezték. A vers- és prózamon­dók versenyének külön értéke, hogy újabbb csehszlovákiai ma­gyar szerzők alkotásait fedez­ték jel a gyermekek, feltehe­tően a pedagógusok sugallatá­ra. Azért is öröm ez mert iga­zolódni látszik az irodalomkn­­tikusok véleménye, mely sze rint gyermekirodalmunk az utóbbi hat-hét év termésének következtében-valóban „felnőt­té“ vált. Csak a harmadik kate­gória versenyzői esetében nem ilyen egyértelmű a kedvező vé lemény. Bár némi előrelépés felfedezhető volt, a már akut nak nevezhető probléma — a választás — most ts erőteljesen rányomta bélyegét egy egy elő­adásra. A versmondók verse­nyében kategóriánként a követ kezök nyertek; I.: Recska Gá­bor, Köbölkút (GbelceJ, II.: Nyúl Péter, Léva (Levice), III.: Sza bó Ildikó, Dunaszerdahely (Du najská Streda). Prózamondás ban kategóriánként, az előbbi sorrendben a győztesek: Czlbor Károly, Marcelháza (Marcelo vá), Stubendek Katalin, Komá­rom (Komárno) és Keszegh Tí­mea. Marcelháza. A bábcsoportok versenyét a legtalálóbban Ján Chyňaynak. a nyttrai jNitra/ bábszínház rendezőjének szavaival jelle­mezhetném: „Igazán kellemes órákat tölthettünk el az érsek­­újvári CSEMADOK-székházban. A csoportok nagy többsége a közepesnél sokkal jobb színvo­nalon van, és láttunk néhány egészen kimagasló teljesítményt is. Ez utóbbi megállapítás első­sorban a két győztesre, a pár­kányi (Štúrovo] Nevenincs, va­lamint a marcelházi Prücsök bábcsoportra érvényes. Elsősor­ban az összeállítások frissesé­éppen bemutatott darabot, ha­nem együtt élt a színpadi cse­lekménnyel, és a legkisebb jel­re is, amely együttműködésre hívta a közönséget, azonnal reagált. Valamennyiünk örömé­re szolgált, hogy a csoportok többsége népmese-feldolgozást vitt színpadra úgy, hogy azok gondolati és szerkezeti tiszta ságán egyszer sem esett csor­ba. Népmeséink egyik jellem­zője — színházi szempontokat figyelve — a tökéletes drama­ge, ötletgazdagsága, a jó báb­technika lepett meg. Ügy ér­zem, ilyen vonatkozásaiban ez a verseny magasabb színvonalú volt, mint a szlovák bábcsopor­tok nyugat-szlovákiai sereg­szemléje. Igazán sajnálom, hogy ezek a csoportok nagyon ritkán jutnak el a szlovákiai bábcsoportok különböző feszti­váljaira, elsősorban a nemzet­közi jellegűekre. Meg is ígé­rem, hogy ahol csak tehetem, szorgalmazni fogom az itt lá­tott csoportok meghívását az országos versenyekre.“ Kom­mentárként csak annyit: ügy legyen, hiszen ezek szerint cso­portjaink gazdagodást jelente­nének az említett fesztiválok­nak, versenyeknek, ugyanakkor ők is gyarapodhatnának tapasz­talatokban, esztétikai élmé­nyekben. A gyermekszínjátszók verse­nyére vasárnap, szintén a CSE­MADOK-székházban került sor. Ezt a napot egyszerűen úgy lehetne összefoglalni, hogy a gyermekek a címben feltett kérdésre tettekkel válaszoltak. Az előadások fő jellemzője a játékosság volt, a közönség ltermészetesen szintén gyerme­kekI pedig nemcsak élvezte az £ turgia. Ez tette lehetővé, hogy a rendezők jobban összpontosít­hattak a színjátszás többi ele­mére, a jelmezekre, díszletek­re, eszközökre, na és magára a rendezésre, s ez egyénei műén pozitívan hatott az elő­adások színvonalára. Ugyanak­kor szem előtt tartották a pe­dagógiai alapelveket ts: nem erőszakolták rá a gyerekekre saját akaratukat, nem követel­ték tőlük a szolgalelkűséget a kifejezési eszközök megválasz­tásában, hanem teret adtak fantáziájuknak, a gondolatok, a képek értelmezésében és meg jelenitésében sem korlátozták őket, csak amennyire a színpad törvényei megkövetelik. A győz­tesek e műfajban ezúttal a Szenei (Senecj Magyar Tan­nyelvű Alapiskolából kerültek ki. Az első kategóriában a már korábban Is jól Ismert Pöttöm színház, a másodikban pedig Csuka Mária másik csoportja az újonnan alakult Ifjú Gárda A Jókai-napok kerületi verse­nye ezúttal csak a színjátszó­kat szólította Érsekújvárba; a vers- és prózamondók, valamint a ktssztnpadok versenyére még márciusban került sor Duna­­szerdahelyen. Az A és B, vala­mint a C kategóriájú csoportok versenye, sajnos, elmaradt a várakozástól. Egyrészt: alig volt különbség az említett ka­tegóriába tartozó együttesek előadásainak színvonala között, másrészt egészen igénytelen, művészileg értéktelen darabo­kat Is láthatott a közönség. Azokpn az előadásokon, ame­lyeken a választással, annak drámairodalml értékével elége­dett lehetett a közönség, a megvalósításban adódtak kifo­gásolnivalók. A legtöbb problé­mát — most már évek óta — a bemutatott alkotások drama­turgiája, a díszletek és a jel­mezek egysége, az előadások ritmusa okozta. Megkérdőjelez­hető az ts, mennyire sikerült a rendezőknek és a színészeknek üjrajorgalmazniuk azokat a gon­dolatokat, amelyek húsz, har­minc, vagy éppen kétszáz év­vel ezelőtt lettek papírra vet­ve. Hogy is írta ezt Ady End­re? „Az let, mondjuk: Élez, vagy viaskodásba űz bennün­ket, vagy megengedi, hogy ál­modjunk. Az emberek az álmo­kat szeretik jobban, s az álmo­­dók különbek, mint a viasko­­dók. A művész, mondjuk: Mű­vész, az embert lélek e kétútú­­ságának Herkulese, s ha amit mondunk, a szavak olcsó játé­kának tetszik is: viaskodva ál­modja, vagy álmodva vlaskodja át az életet. A színpadról pe­dig szintén csak az merjen hoz­zánk szólni, ki két kálváriát járt. Hozzon a vtaskodásból töb­bet, vagy az álomból, nem bán­juk, de hozza az élet nagysze­rű teljességét." Az A és В kategóriás csopor­tok közös versenyét a CSEMA. DÓK érseküjvárt helyi szerve­zetének csoportja nyerte, amely Schiller Haramiák című szín­művét mutatta be. A C kategó­riás csoportok versenyében a bíráló bizottság a muzslai > jMuila] színjátszókat hirdette ki győztesként; ők A debreceni lunátikus című színmüvet adták elő. Minden! egybevetve: a szép szó ünnepe volt Érsekújváron. Már csak azért is, mert aki ott volt, szereti a játékot. Es so­kan voltak Érsekújváron: sze­replők, nézők, rendezők, szer­vezők: Márpedig a játék becsü­let dolga isi N. S. XM V* BELEKKEL A királyhelmeci Vox Humana Azzal kell kezdenem, saj­nos, hogy a vers- és próza­mondók, valamint a kisszín­­padok Ktrályhelmecen (Kráľ. Chľmec) megrendezett Járá­si versenyétől bizony többet vártunk. Nem a részvételi arányra gondolok: jelentke­ző és résztvevő volt elég, baj volt viszont a minőség­gel. Az Idei versenyt ennek tükrében semmiképpen sem nevezhetjük színvonalasabb­nak, mint, mondjuk, a tava­lyi évfolyamot, sőt, Inkább visszaesésről beszélhetnénk. „Jót s jól — ebben áll a nagy titok“ — hangzik a költő Intése, s a versenyzők leg­nagyobb többsége ennek sajnos csak az első feléhez tartotta magát. Felemásan, sőt bántóan hatott a színpa­don a pösze, selyp, raccsolő beszéd ... Ezek természete­sen nem Is jutottak tovább, szóljunk a továbbiakban a jobbakról. A témaválasztás, úgy tű­nik, egyre biztosabb. A gye­rekek Weöres Sándor, Sim­­kó Tibor, Kulcsár Ferenc, Varga Imre verseit, illetve népmese-feldolgozásokat vit­tek színpadra, de a jó vá­lasztás jellemezte a közép­­iskolások és a felnőttek mű-A szerző felvétele rendben a bolyt (Bol) Plő­­nyiczky Erzsébet, a nagyk#­­posi gimnázium két tanuló­ja, Szabó Katalin és Jakab Elemér, valamint a pólyán! (Pofany) Molnár Gyöngyi él a leleszi (Leles) dr. Bajusz Ernő emelkedtek ki. A bevezető sorok legin­kább a klsszlnpadok verse­nyére érvényesek. Nem sok szépet s jót láthattunk, an­nak ellenére, hogy a részt­vevő csoportok egyike-mási­­ka a korábbi években már országos hírnevet vívott ki magának. A királyhelmeci Vox Humana kisszlnpad si­kerrel szerepelt már a Jókai­­napokon, a bélyl (Blei) és a bolyki alapiskolások pe­dig a Dunamentl Tavasz egy-egy utóbbi évfolyamán álltak a dobogón. A bélyiek most Az egyszerű csízma­­dia-mesedoktor elmü mese­feldolgozást adták elő, a bo­ly! csoport Kacor király történetével, a királyhelme­­ci alapiskolások pedig a Szamárvásár című darabbal léptek fel. A felnőttek ka­tegóriájába sorolt Vox Hu­mana Az ember tragédiájá­ból állította össze műsorát Milliók egy miatt címmel. Nos, e négy csoportról A párkányi Nevenincs ACSEMADOK központi rendezvényei közül Időrendben elsőként a jókai-napokra kerül sor. Az országos sereg­szemlét kerületi versenyek előzték meg; a nyugat­szlovákiaira Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) került sor. Nem akarom felsorolni az eredménylistát, csak annyit belőle, ami kapcsolódik a továbbiakhoz: a vers- és prózamondók ötö­dik kategóriájában az ipolysági (Šahy) Vas Ottó bizonyait а legjobbnak, a kisszinpadok rendkívül erős mezőnyében pedig harmadik helyen végzett az ugyancsak Ipolysági József Attila Irodalmi Színpad. Aki összefüggést sejt a két tény között, Igaza van, mert a fennállásának huszadik évfordulóját ünneplő József Attila Irodalmi Színpad vezetője Vas Ottó tanár. Az eredményhirde­tés után beszélgettem vele:, felidéztünk az Indulás pillanatait, és átfutottuk a sikerekben gazdag húsz esztendő történetét. — Irodalmi színpadunk 1963 szeptemberében alakult az Ipolysági gimnázium tanulóiból, azzal a céllal, hogy a CSEMA DÓK helyi szervezetének munkáját színesebbé tegye — kezdi a visszaemlékezést Vas Ottó, majd Így folytatja: — Ugyanezen óv novemberében léptünk először nyilvánosság elé egy, a név­adónk költészetéből összeállított műsorral. A bemutatkozás sikeres volt, s hamarosan új műsor betanulásába kezdtünk. Ez Cselényl László Nap-ének című költeményének feldolgozó sa volt, amelyet 1964 áprilisában mutattunk be. A bemutató után meghívást kaptunk a Jókai-napokra, az Irodalmi szín padok első seregszemléjére, de nem fogadtuk el; úgy gondol tűk, nem vagyunk még olyan szinten, hogy országos fesztivé Ion vegyünk részt... — Melyiket tartja az első, valóban sikeres ás színvonalas műsoruknak? ■— 1965-ben a Katona a hóban című összeállítással már mind műfajilag, mind a rendezés színvonalát tekintve elége dettek voltunk; úgy éreztük, ezzel már benevezhetünk a Jókai­­napokra.' Meg is tettük, és a Jókai emlékérem ezüst fokozatát szereztük meg vele. A marcelházi Priicsök Gyökeres György felvételei — Milyenek voltak az els6 sikert követő évek? — A kerületi versenyek csak jóval ezután váltak kötelezővé, a bíráló bizottság „házhoz jött , hogy megtekintse műsorun­kat. Így az országos fesztiválra való felkészülés egyben hazai premiert, Illetve további előadásokat ts jelentett. Érzésem szerint ebből az Időszakból a legsikeresebb összeállításaink közé tartozott az Ébredés (1967/68), amellyel a balassagyar-Két évtized tükrében natt Irodalmi Színpadi Napokon nagydljat, Itthon pedig to­vábbi két díjat szereztünk, valamint a Leláncolt Prométheusz '1989), amellyel a Jókai-napok nagydiját nyertük el. — A kezdés évei tehát töretlen felfelé Ívelést hoztak. El­mondható ez a későbbi időszakról Is? — Ogy érzem, igen. A Minden dal forradalom című, (1969/ 1970-es) összeállítással Magyarországon és Itthon összesen négy, a Radnóti művei alapján készült Ember, vigyázz! című műsorral (1973/74) pedig összesen öt díjat nyertünk. Ezt kö vette a Jöjj el szabadság című József Attila-összeállítás, majd a Majakovszkij művel alapján készült Költők, barikádra című műsor és Karinthy Az ember tragédiája című müvének feldol­gozása; e két műsorral szerepeltünk 1975-ben a Jókal-napo kon. Ez — mármint hogy egy együttes két ízben léphetett fel a Jókai-napokon — eddig rajtunk kívül csak a Gágyor Péter vezette Szép Szónak sikerült. — Mivel lepték meg e nézőket az idei kerületi versenyen? •— Ez alkalommal a Vívódás című, . Ady-versekból készült összeállítással léptünk fel. Szerelmi versekkel kezdődik, hogy aztán annál disszonánsabb legyen az átmenet azokba a ma is kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy várakozáson alul szerepeltek. Nem lehe­tett nem látni a kisebb­­nagyobb botlásokat, nem érezni a fellépések sutasá­gát, kidolgozatlanságát. Nem kívánom vitatni, hogy Így is sok munka volt mögöttük, de a látottak arról győztek meg, hogy mégis kevés — mindenképpen rá kellett vol­na tenni legalább még azzal a bizouyos „egy lapáttal“. Ha mégis ki kéne emelnem valamelyik csoportot, első­sorban a kiemelés relativ voltát hangsúlyoznám, és csak azután említeném a Szaniszló Ferencná vezette bolyiakat. Hozzáteszem vi­szont: lesz még alkalmuk bizonyítani, akárcsak a töb Ы továbbjutónak. Illés Bertalan Időszerű, közösségi fogantatást! dilemmákba — mondhatnám fgy Is: gyötrelmekbe, — amelyeket a magyar társadalom és a ma­gyarságtudat okozott Adynak. Kifejezést nyer a műsorban az egyén és a társadalom gyakori ellentéte Is. Innen a elme Is: Vívódás. — Eddig tulajdonképpen nemigen esett szó másról, mint a versenyekről, holott ha jól emlékszem, azzal kezdtük, hogy az irodalmi színpad a legszélesebb értelemben vett közművelő­dési céllal alakult. Gondolom, „versenyen kívül“ Is fellépnek néha-néha...? — Természetesen. Ott vagyunk városunk valamennyi na­gyobb szabású kulturális, politikai vagy egyéb nyilvános ren­dezvényén, amelyekre sokszor külön alkalmi összeállítással készülünk. — Hogyan fest ae eltelt két évtized a statisztika tükrében? — Fennállásunk húsz esztendeje alatt összesen 41 verseny- és alkalmi összeállítást tanultunk be, amelyeket együttvéve pontosan száz alkalommal adtunk elő. A Jegypénztárak és egyéb dokumentumok tanúsága szerint eddig mintegy huszon­ötezren láttak bennünket. Ami a szereplőket, a csoport tag- Jatl Illeti, szükségszerűen nagy a migráció, hiszen középisko­lásokról van szó: eddig összesen 153 tag fordult meg a cso­portban. Végezetül szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a csoport működése folyamatos volt, nem hagytunk ki egyetlen évadot sem. Kisszlnpadaink között ezen a téren tudtommal egyedülállók vagyunk. Az elhangzottak alapján azt hiszem, csak az elismerés hangján szólhatunk az ipolysági József Attila Irodalmi Színpad sikerekben gazdag két évtizedes tevékenységéről, ami nem kis mértékben csupaszív vezetőjük, Vas Ottó érdeme. Munká­jában nemcsak Irodalomszeretete, cselekvési vágya és kezde­ményezőkészsége nyilvánul meg, de pedagógusi hivatástudata és felelősségérze ts. Mind ő, mind az általa vezetett irodalmi színpad ott lesz a Jókai-napokon; a Jubileum alkalmából kí­vánjunk nekik közösen sok sikert. KAJTOR PÄL sorszámait Is. Ez utóbbiakat illetően külön öröm volt a viszonylag nagyszámú je­lentkezés mindkét kategó­riában. A verseny eredménylistá­ja, dióhéjban: Az alapiskolás versmon­dók közül a nagygéresi (Veľký Horeš) Tóbiás Zol­tán, a „hazai“ Csorosz Eleo­nóra és a Bodrogszerdahelyt (Streda nad Bodrogom) kép­viselő Benkő Ilona bizonyult a legjobbnak. Ugyanebben a műfajban a középiskolá­sok kategóriájában a nagy kapóéi (Veľké Kapušany) Tóth Tibor, a felnőttek kö­zött pedig a Szolnocska (Solniökal színeit képviselő Zvolenszkyné Kiss Gabriella érdemelte ki a legfőbb elis­merést. Prózamondásban, ugyanilyen kategória-sor-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom