Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-30 / 17. szám
1983. április 30. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Egy állatbarát szatirikus SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JAROSLAV HAŠEK Svejket, a „derék katonát" — Jaroslav Hašek világhírű szatirikus regényének főhősét — aligha szükséges olvasóinknak bemutatni, hiszen Jól ismerik könyvből, színpadról, filmekről, bábjátékokból, jellegzetes alakja föltűnik és továbbalakul más Írók műveiben is, például Bertolt Brecht „Švejk a második világháborúban" című színdarabjában. Olaszországban operát Is Írtak róla. Emellett tel-felbukkan a mindennapi életben, mert ezt a regényhőst — ahogy méltán állapíthatjuk meg róla — a „köztudat magáévá tette" és az egész világon „közbecsűlésnek" örvend. Švejk szeretetének, időálló népszerűségének okait sokan kutatták már. Goda Gábor, aki 1945-ban Hašek főműve első magyar fordításának — Karikás Frigyes két világháború közt megjelent munkája! — egyik átdolgozója és gondozója volt, többek közt ezeket Írja előszavában: „Švejk irodalmi családja: a világirodalom egyik legelőkelőbb dinasztiája... Talán az emberiség történetének legfanyalgóbb, mégis legharciasabb, az „emberben" legmélyebben csalódott és bízó álmodozóinak, a szatirikusoknak családja ... Az egyik ős, talán a legkönyörtelenebb és legpesszimistább, aki óriástalpaival átlépi térben és Időben az „egészet": Swift Gulliverje ennek a mi Švejkiinknek éppúgy rokona, mint Rabelais Gargantuája és Pantagruelje, vagy Cervantes Don Quijotéja, Voltaire Candide-ja és még Le Sage Sánta ördöge is. Švejkiink igen előkelő helyet foglal el szatirikus dinasztiájának gazdagon terített családi asztala mellett." Szívesen folytatnánk a különböző érdekes és értékes vélemények ismertetését, de ezúttal itt, e rovatban Švejknek, s általában Hašek egész életművének egyik jellemző, de kevéssé, vagy nem méltatott vonására szeretnénk ráirányítani az olvasóink figyelmét. Szembetűnő, hogy e nagy cseb író regényében, humoreszkjeiben s más írásaiban gyakran megjelennek az állatok Is. švejk például — más szakmáitól, munkáitól eltekintve — a kutyákkal is hivatásszerűen foglalkozik. A cselekmény során sokszor mond el érdekes, sőt elképesztő kutyatörténeteket. Csalárd „kutyaszerző akciója" idézi elő sorsának baljós fordulatát: a frontra küldik, felettesével együtt. A katonavonat fogdavagonjában neki mesél — útközben — sorstársa, Marek önkéntes arról, hogy miképpen lett az „Állatok Világa" c. folyóirat szerkesztője, és ezt a munkáját hogyan végezte. Természetesen erről is humoros, szatirikus képet kapunk. Marek önkéntes alakjában — a kutatások kiderítették! — számos vonatkozásban az író önmagát személyesíti meg és így érthető az a tény, hogy életének sok mozzanatát, történését használja fel a megjelenítéséhez. Ezek közé tartoznak az „Állatok Világa" című folyóirat, szerkesztéséről őrzött emlékei is. A hányatott életű, nyo morgó Hašeknak itt sikerül 1910-ben állandó munkát kapnia. Szerkesztő lesz, de nem sokáig, mert ezt az állását is elveszti. Az okokat szatirikus s Ironikus formában tárja fel a regényében és több humoreszkjében. Ezt kővetően Kutyatenyésztési Vállalatot „Kinológial Intézetet" — alapit, mely szintén nem bizonyai tartós vállalkozásnak. Mégis ennek hatásai is érezhetők alkotómunkájában. Bálint György nagy magyar kritikus a harmincas évek elején rokonszenvvel és elismeréssel méltatja Hašeket és művét: „ .. a világirodalom egyik legegészségesebb, legrobusztusabb szatirikusának" nevezi őt egyik cikkében s a másiknak pedig ezt a címet adja: „A halhatatlan kutyamosó". Annyi mindenképpen bizonyos, hogy e nagy cseh Írót az állatoktól érkező inspirációk is iblették-segltették. (I. L.) az „Állatok világa" szerkesztőségében (RÉSZLET A SVEjKBÖL) Tulajdonképpen, hogy Is lettem én az „Állatok Világáénak, e rendkívül érdekes folyóiratnak a szerkesztője? Ez jó Ideig magam előtt Is igen bonyolult rejtélynek látszott, mígnem arra a nézetre jutottam, hogy tettemet csakis teljesen beszámíthatatlan állapotban követhettem el, s ebbe az állapotba nem sodorhatott más, mint baráti szeretetem egy régi cimborám, bizonyos Hájek Iránt, aki mindaddig becsületesen szerkesztette a szóban forgó folyóiratot, de közben beleszeretet a folyóirat tulajdonosának a lányába, ezért pedig Fuchs úr felmondott neki azonnali hatállyal s azzal a feltétellel, hogy szerez maga helyett egy rendes szerkesztőt. Látják, kérem, ilyen furcsa alkalmaztatás! viszonyok voltak akkoriban. A lap tulajdonosa, amikor Hájek barátom bemutatott neki, rendkívül barátságosan fogadott, s megkérdezte, hogy van-e legalább valami halvány fogalmam az állatokról, majd nagy megelégedéssel töltötte el a válaszom, hogy én mindig igen nagyrabecsültem az állatokat, afféle átmenetet láttam bennük az ember felé, s különösen az állatvédelem szempontjából mindig respektáltam vágyaikat és kívánságaikat. Egyötlen állat se kíván mást, csak azt, hogy lehetőleg fájdalommentesen öljék meg, mielőtt megennék. A pontynak már születésétől fogva az a rögeszméje, hogy nem szép a szakácsnőtől, amikor élve vágja fel neki a hasát, s a kakasnyakak kitekerésének szokása merénylet az állatvédő egyesület ellen, amely a szárnyasok levágását kizárólag szakavatott kezeknek óhajtja fenntartani. A sült gébek meggörbült alakja e haldokló halak tiltakozását fejezi ki: protestálnak az ellen, hogy Podol-Iszákos állatok. A napisajtó nemrég beszámolt arról, hogy egy szeszfőzde pincéjében kiömlött a pálinka, s az ott tanyázó patkányok benyakaltak belőle. A részeg állatokat százszámra verték agyon a szeszfőzde alkalmazottai. E hírben semmi különös nincs, mert sok állatról tudjuk, hogy szereti az alkoholt. Ismeretes, hogy a majmok és az elefántok, vagyis az értelmileg legfejlettebb emlősök nem vetik meg a jóféle itókát. Brehm megemlékezik egy páviánról, amely szenvedélyes sörivó volt, és tobzódásai után másodnapos csömör gyötörte. Már az ókori természetvlzsgálók tudták, hogy az elefántok szeretik a szeszes italokat. Természetesen köztük is akad néhány antialkoholista. A medve is sörissza. Egy vendéglőben ketrecbe zárt medvét tartottak, s egy ízben egy mámoros honpolgár egymásután adogatta a mackónak a sörrel telt korsókat. A medve együltében ötven korsó sört ivott meg. Az állaikertekben sok jobb sorsra érdében élve kisüssék őket margarinban. A pulykacomb ... Fuchs úr Itt félbeszakított, és megkérdezte, hogy értek-e a baromfitenyésztéshez, a kutyákhoz, a háztnyulakhoz, a méhészethez, az állatvilág sokrétű jelenségeihez, tudok-e Idegen lapokból alkalmas képeket kivágni, külföldi közlönyökből az állatokra vonatkozó szakcikkeket lefordítani, kiismerem-e magam a Brehmben, s tudnék-e vele együtt vezércikket írni az állatok életéről, különös te kintettel a katolikus ünnepekre, az időjárás változására, a lóversenyekre, a vadászatokra, a rendőrkutyák tenyésztésére, a nemzeti és egyházi ünnepnapokra, röviden: volna-e újságírói áttekintésem az éppen adódó helyzetről, s tudnám-e gyümölcsöztem! azt egy rövid, de tartalmas vezércikkben. Kijelentettem, hogy már igen sokat töprengtem rajta, hogyan kellene helyesen irányítani egy olyan folyóiratot, mint az „Állatok Világa", s mindezen rovatokat és szempontokat töké letesen tudnám képviselni, lévén alapos Ismereteim az említett tárgyakról. Fő törekvésem azonban az lenne, hogy eddig még nem látott magas színvonalra emeljen a folyóiratot. Hogy átszervezzem, mind tartalmilag, mind tárgyllag... ... Minthogy valami teljesen újat akartam nyújtani a közönségnek, kitaláltam különféle állatokat. Abból az elvből Indultam ki, hogy például az elefánt, a tigris, az oroszlán, a majom, a vakond, a 16, a malac és a többiek már amúgy is régóta ismeretesek az „Állatok Világáénak minden olvasója előtt, hogy az olvasót fel kell rázni valami újdonsággal, új felfedezésekkel, s az első lépésem ebben az Irányban a kénhasú bálna mes állat rászokik az alkoholra, még a különben oly mértéktartó szarvas Is. Az háziállatok közül a macska válik gyakran notorikus alkoholistává. Sok vendéglőben találkozunk ilyen züllött kandúrokkal. A klasszikus római írók müveiben nem egy említést találunk arról, hogy a macskafajú ragadozók szívesen részegeskednek, így például a párduc, amely e réven jutott be Bacchus kíséretébe. Németországban a diákok gyakran rászoktatták kutyájukat a sörivásra, s az állatok e rossz szokásuktól később — gazdáikhoz hasonlóan — nem bírnak már megszabadulni. Kevesen tudják azonban, hogy még a csendes, szerény sündisznó is szenvedélyesen fogyasztja a szesztartalmú Italokat. A patkányokhoz hasonlóan az egerek között sem ritka a tömeges részegség. Lene nevezetes természettudós nővére egy ízben a pincében részeg egeret talált, amely addig kóstolgatta az óbort, míg nem volt képes lábra állni. (Tóth Tibor fordítása) volt. Ez az én új bálnafajtám akkora volt, mint a tőkehal, s egy hangyasavval telt hólyag jellemezte, valamint egy különleges bélcsatorna, ezen keresztül az én kénhasú bálnám valami mérges és kábító savat fecskendezett a kisebb halakra, melyeket fel akart falni, később egy angol tudós ... már nem emlékszem rá, hogy milyen névvel ruháztam fel. el is nevezte ezt a savat bálnasavnak. A bálnazsírt már eddig is Ismerte mindenki, de az új sav felkeltette néhány olvasó figyelmét, ezek érdeklődtek nálam a bálnasavat gyártó cég iránt. Egyáltalán, biztosíthatom önöket, hogy az „Állatok Világa" olvasói rendkívül kíváncsiak. A kénhasú bálna után rövid Időközönként egész sor új állatot fedeztem fel. Megemlítem közülük az agyafúrt bubut (emlősállat az erszényesek rendjéből), az édeshúsú ökröt (a tehén őstípusa), és a szépiaázalékot, amelyet a vándorpatkány fajták közé soroltam. 0] állataim napról napra szaporodtak. Magam is rendkívül meg voltam lepve, hogy milyen sikereket érek el ezen a téren. Sohasem hittem volna, hogy az állatvilág ily hathatós kiegészítésre szorul, s hogy Brehm annyi állatot kihagyott az „Állatok Világa" című munkájából. Tudott-e »Brehm. s mindazok, akik utána következtek, az én izlandi denevéremről, a „távoli denevérről“, az én házimacskámról, amely a Kilimandzsáró hegy tetején lakott „ingerlő szarvas-pacsuha“ néven?. .. (Réz Adám fordítása) f Íromlott a gépkocsim. Odahaza ültem, s komor gondolataim a javítással járó bajlódás körül rajzottak, amikor a jeleségem félénken ezt javasolta: — Elmehetnénk csak úgy sétálni? — Hogyhogy sétálni? — kérdeztem csodálkova. — Csak úgy, gyalogosan — magyarázta az asszony belevörösödve. — Vagyis azt akarod mondani, hogy a Járdát méricskéljük? — Na igen ...De persze nemcsak a Járdán lehet... — a feleségem végül Is belezavarodott. A sétálás ötlete először felhábori tott, de egy perc múlva már inkább eredetinek és mulatságosnak tűnt. Egyszóval felöltöztünk és nekiindultunk. Eleinte kizárólag egyenesen előre- és előrelépkedtünk, majd a feleségem azt javasolta, forduljunk balra. — Biztos vagy benne, hogy itt nem ttlgs balra kanyarodni? — kérdeztem. — De hiszen nem gépkocsival vagyunk — figyelmeztetett az asszony. — Ja, perszel — eszméltem fel, és befordultunk balra. Elégedetten és nyugodtan mentünk touább, amikor hirtelen megszólalt a feleségem ... — Nyomás, érjük utol ott azt az alakotI — Gyerünk, tapossunk bele! — vidultam fel. kis hírek az „Állatvilágból" (RÉSZLET A VIDÄM ÄLLATKERT CImO KÖTETBŐL) JUHÁSZ GYULA: A munka Én őt dicsérem csak, az élet anyját; Kitől jövendő győzelmünk ered; A munkát dalolom, ki a szabadság Otjára visz gyász és romok fölött. A gyárkémény harsogja diadalát S a zengő sínen kattogó vonat, A béke ő, a haladás, Igazság, Mely leigázza a villámokat. Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng, és zúgni fog örökkön, Míg minden bálvány porba omol itt. Én őt dicsérem, csak az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság S kinek világa most hajnalodik. Szabó Gyula: Kaszát feni VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ: Kis májusi dal A télen át csupasz fa, nézd, újra friss, megyünk az új tavaszba, Én is, te is, mi is. Május gyolcsvászna libben, meg-meglegyinti Vidáman, ifjú hitben megyünk, megyünk, megyünk. Kezünkben lobogó tűz örömet oszt. Mindenre lobogót tűz: Pirost, pirost, pirost. Édes tavaszba mosdó friss tereken ütemre lépni most jő nekünk, neked, nekem. Leköröztünk egy Járókelőt, azután a másikat, a harmadikat, véglgszáguldottunk az utcán, csak a szél fütyörészett a fülünkbe. Elsuhantak mellettünk az emberek, a házak, a fák... Egyszer csak felvillant előttünk egy ismeretlen alak háta, akt csaknem olyan gyorsan haladt, mint m Próbáltuk előzni szabályosan is, sza bálytalanul is, de sehogy se engedeti bennünket előre. — Jelezz neki — figyelmeztetett a feleségem. — Tü-tüüü — szaladt kt a számon, miközben változatlan sebességgel robogtunk előre. — Fékezz, fékezz! — kiáltott a nejem, és belekapaszkodott a karomba, de már későn. Belerohantunk ebbe a langalétába, akinek méretei dömperével vetekedtek. — Nem tudnak vigyázni?! — támadt nekem az illető. — Na és maga? Nem hallotta, hogy dudáltam?! — estem neki én is. — Na és a féktávolság? Várjuk csak meg a rendőrt! — fenyegetőzött. Időközben a feleségem magához tért a megrázkódtatásából: — Térjetek észre! Nem az autóban ültők! \ Mintha hideg vízzel öntöttek volna nyakon. — Barátom! Egy autós! Szintén pórul Jártál, ne is tagadd, azért gyalogolsz! Hogy s mint történt? — Elrepült a hátsó híd — közölte komoran. — Nálam meg a karburátor. Testvérekként borultunk össze. — Engedje meg, hogy bemutatkozzam — mondtam. — Az én rendszámom MMH 22-98, 0 pedig a feleségem. — Nagyon örvendek. MML 10-65. — Régóta gyalogos? — faggattam. — Már egy teljes hete ... f— En teljesen kezdő vagyok: első nap merészkedtem ki... És kezdetét vette az autósok szokásos eszmecseréje. Megvitattuk az alkatrészhiányt, a benzinárakat, az autószervizek munkáját, kocsink fogyasztását ... Kiöntöttük a lelkünket egymásnak. Aztán szívélyesen elbúcsúztunk új barátunktól, s 0 eltávozott, óránként négy kilométeres sebességgel. Egy elegáns fordulóval mi. is elindultunk hazafelé. Mindketten nagyon éhesek voltunk már: ideje volt üzemanyagot vételeznünk. Lev Novozsenov Fordította: Sz. B.
