Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-05 / 5. szám
1983. február 5. SZABAD FÖLDMŰVES rónáig terjedő összeg elérésével számolnak. Ogy tűnik, hogy a szövetkezetek teherfuvarozással kapcsolatos tevékenysége mintegy 566 millió koronával tovább csökken. Az üzemanyagok behatárolt felhasználása nagyon érzékenyen érinti például a nem mezőgazdasági vállalatokat, de a lakosságot is, mert a fuvarázási szolgáltatás gyakorlatilag a minimumra csökkent. A melléküzemági termelésben tehát olyan szerkezeti váltás időszerű, amely hosszú távon szavatolja a nyersanyagalapot, tehát a termelés egyenletességét. Tudatosítani kell, hogy bizonyos mértékben korlátozott a nyersanyagellátás lehetősége, a növekvő energiaárak is befolyásolják a jövedelmezőséget, s így egy-egy körzetben a melléküzemágak már kevésbé járulhatnak hozzá a mezőgazdaság esetleges mérleghiányának a kiegyenlítéséhez. Ne feledjük el, hogy a melléküzemági termelésnek az irányelvek olyan feladatokat szántak, hogy segítse a mezőgazdasági üzemeket a jövedelmezőség stabilizálásában. Ez kívánatossá teszi, hogy a gazdaságok vezetői a társadalom igényeinek vetületűben olyan feladatok végzésére rendezzék be a melléküzemágakat, hogy segíthessék az országos gondok megoldását, s egyben állandó, biztos jövedelmet nyújtsanak a mezőgazdaságnak. Fontos kérdés persze a nyersanyagháttér. Ezt pedig az iparágaknak kell részükre biztosítani. A melléküzemági termelés fellendítésére további lehetőség a mezőgazdaságban fellelhető terményfeleslegek szélesebb körű feldolgozása, porciózása és lehető legrövidebb úton történő eljuttatása a fogyasztóhoz. Ezekkel a lehetőségekkel sajnos még kevés gazdaságban élnek. Időszerű volna például a lakossági szolgáltatások bővítése, helyenként pedig kis pékségek, esetleg gyümölcsaszalásra alkalmas létesítmények üzemeltetése, és egyéb feladatok végzése is. A lehetőségek tehát adattak, szükséges, hogy a gazdaságokban ehhez igazodjanak. Csak olyan feladatok megvalósítására vállalkozzanak, amelyek kevésbé energiaigényesek, ugyanakkor a melléküzemágak valóban segíthetik a mezőgazdasági üzem jövedelemforrásainak gyarapítását. HOKSZA ISTVÁN Й meNékíizemi termelés tehetőségei A CSSZSZK kormánya idestova hat éve, a 106. sz. rendelettel szabályozta a mezőgazdasági üzemek melléküzemági tevékenységének engedélyezését, s az üzemelés alapelveit. A rendelet arra hivatott, hogy kiküszöbölje a tevékenységből a korábbi években elburjánzott rendellenességeket, de a szervezetlenséget is. Az ezzel kapcsolatos elvek megtartásának időközönkénti ellenőrzéséért a járási és a kerületi irányító szervek, továbbá a mezőgazdaságiélelmezésügyi tárca munkaközössége illetékes, azaz felelős. A legutóbbi felmérések azt mutatták, hogy a melléküzemági termelés foghíjas anyagiműszaki bázisa miatt legfeljebb csak a boltokban nem kapható néhány mezőgazdasági munkaeszköz bizonyos hányadának az előteremtésére alkalmas. A 185/81. sz. kormányrendelet viszont a soron levő feladatok sikeres valóra váltása céljából az általános gépipari tárcát ruházta fel a melléküzemági termelés fő védnöki teendőinek az ellátásával, ugyanakkor a mezőgazdasági és élelmezésügyi, az iparügyi, a belügyi tárcáknak, továbbá a kerületi nemzeti bizottságoknak, a kisipari szövetkezeteknek aktívan kell segíteniük a célok megvalósítását. A múlt években a hiánycikkek listáját gyarapító munkaeszközök gyártása terén például szép eredményt értek el a krupinai szövetkezetben, ahol évi átlagban 45 ezer lapátot, 16 ezer ásót; a senohradi szövetkezetben, ahol 38 ezer villát, a kálnicai szövetkezetben, ahol 3 ezer létrát készítettek megrendelésre. Nitrán ugyanakkor a szervezett műszaki napok szintén arra sarkalltak, hopv hasznos ötletekkel serkentsék az ipart a bemutatott szerszámok és munkaeszközök sorozatgyártására. Az iparügyi és a mezőgazdaságiélelmezésügyi tárca együttműködését továbbra is a gazdasági szerződések alapozzák meg, s a melléküzemágak termelésében is ezek az elvek érvényesülnek. Az erre az évre kidolgozott tervjavaslat megvalósítása érdekében a tárcák a tervhivatalnak közösen nyújtották be a melléküzemági termelésben szükséges nyersanyagok igényét. Főleg faanyagot, hengerelt fémet, acélcsöveket,' cinket és egyebeket kértek a központi alapokból. A legfrissebb felmérések viszont arról győznek meg minket, hogy a tél folyamán további 4—6 ezer személy alkalmazható a melléküzemági termelésben. Főleg női munkaerőkről van szó, akik nyáron a növénytermesztésben dolgoznak, de a tenyészidő után tétlenségre vannak kárhoztatva. Téli foglalkoztatásuk tehát csak lakhelyükön jöhet számításba. Aktív közreműködésükkel a melléküzemágak teljesítménye további 750 millió, esetleg 1 milliárd korona értékkel gyarapodna. Az érvényben levő termelési szerkezet ésszerű módosítása csak segítené a melléküzemági termelés kooperációs jellegének kialakítását. Számításba jöhetne például a mezőgazdasági és némely textilipari vállalatok együttműködése az idényen kívüli időszakban. A termelési célzatú kooperáció természetesen a nehéz- és az általános gépipar, továbbá a bőrfeldolgozó iparág vállalataival is esedékes. A mezőgazdasági üzemek az együttműködést lehetőségeikhez mérten máris szorgalmazzák, a meghatározott ipari vállalatokkal. Főleg olyanokkal, amelyek szavatolják a részükre szükséges alapanyagokat. A gazdasági vezetők tehát nagyon érzékenyen reagálnak a lehetőségekre, s arra törekednek, hogy a szabad kapacitást minél gazdaságosabban kihasználják, mert csak így javulhatnak a gazdasági eredmények. A korábbi években például helyenként jó eredményeket értek el a teherfuvarozásban, a fém- és famegmunkálásban, de a mezőgazdasági terményfelesleg feldolgozásában és forgalmazásában is. Az energiahordozók felhasználásának behatárolt lehetőségei viszont már nem teszik lehetővé a nem mezőgazdasági jellegű fuvarozást. A szövetkezetekben 1981-ben emiatt 194 millió koronával csökkentek a teljesítmények. Ezt a kiesést a fa- és a fémmegmunkálás bővítésével szeretnék egyensúlyba hozni, s így mintegy 182 millió ko-A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy 1979-ben a szövetkezetek teljesítményének 14,6, 1980-ban 17,7, 1981-ben pedig 15,2 százalékát a melléküzemági termelésből biztosították, de az is bizonyítható, hogy az 1976—80. években a melléküzemági termelésből a szövetkezetek 1,2 milliárd korona többletbevételt értek el. A munkaerő-ellátottság megállapítása során az derült ki, hogy 1979- ben 16 ezer 895, 1981-ben pedig 19 ezer 326 személy dolgozott a meľ'küzemági termelésben. A létszámnövekedés azzal indokolható, hogy a kormányrendelet életbe léptetése után a korábbinál jobban aktivizálódtak a melléküzemágak, s olyan munkaeszközök és szerszámok gyártását is vállalták, amelyek a boltokban nem kaphatók. TAKARÉKOSABBAN! A termelés fellendítésének társadalmi szükségszerűsége mellett napjainkban az eszközök és az energiahordozók lehető legtökéletesebb kihasználása is időszerű. A mezőgazdaságban és a feldolgozó iparágakban a gazdaságosság eléréséért a nem hagyományos erőforrások feltárására és hasznosítására is törekedni kell. A mezőgazdasági-élelmezésügyi tárca illetékes bizottsága a közelmúltban testületileg értékelte és ellenőrizte az energiahordozók' felhasználását. Megállapította, hogy e téren több vállalat figyelmet keltő eredményeket ért el. Bebizonyosodott, hogy a mezőgazdasági üzemek és a feldolgozó ipar vállalatainak sokasága felelősségtudattal valósította meg az energiatakarékosságra ösztönző irány, elveket, bár néhol még problémák is előfordultak. Egy-egy vállalatban, ahol tényleg keresték az új megoldások lehetőségét, a nem hagyományos energiaforrások feltárását és kihasználását is napirenden tartják. A Nitrai Agrokomplex vezérigazgatóság lahnei farmján például a kifejt tej hűtése során „leadott“ hőenergiával vizet melegítenek. Ily módon 73 kW6 villanyáramot takarítanak meg naponta. A malantai farmon ugyanakkor napelemeket használnak hasonló célzattal. Nem a véletlen műve tehát, hogy az Agrokomplex vállalatai a múlt évben a jó szervezés és a gazdaságosságra való törekvés kapcsán 600 tonna üzemanyagot takarítottak meg. Gondolkodva cselekedni Tény viszont, hogy nem mindegyik vállalatban gondoskodtak eléggé az ŠT—180-as traktorok vonóerejének tökéletesebb kihasználásáról. Legyen mentségükre, hogy ehhez még ma sem rendelkeznek megfelelő munkagépekkel, ám így is helyes lenne ha az újító kollektívák a nagy vonóerejű traktorok tökéletesebb kihasználására megoldást találnának. A PALMA nemzeti vállalat dolgozói az energiahordozók takarékos felh^nálásában szintén szép eredményeket érnek el. Ez annak is köszönhető, hogy az Illetékes vállalati felügyelő bizottság állandóan figyelem mel kíséri az erőforrások gazdaságos kihasználását. Ha viszont eltéréseket észlelnek, szintén figyelmeztetik az illetékeseket. A nem hagyományos energiaforrások felkutatásában és hasznosításában természetesen más vállalatok is példát mutatnak. Köztük említhetjük például a Malom- és Sütőipari Tröszt vállalatait is, ahol mintegy 7500 Gj hagyományos energiahordozó megtakarítását napelemekkel termelt energiával tervezik. A baromfifeldolgozó iparban ugyancsak energiatakarékosságra, vagyis az erőforrások hatékony feltárására törekednek. Prešov mellett a Salgovíki farmon például biogáztermelő egységet létesítenek. Üzembe helyezése után jelentős mennyiségű villanyáramot takaríthatnak meg. Más .vállalatok vezetői viszont azt tartják, hogy sok kicsi sokra megy, s ezzel a szemlélettel máris szép eredményeket érnek el. A gépjavító műhelyek és csarnokok ajtajára például ponyvát feszítenek, s a tél folyamán 15—30 százalékkal kevesebb fűtőanyagot használnak fel, mint korábban. Feltehető, hogy az elmondottak új ötletekre serkentik azokat, akik az erőforrások feltárása tekintetében csak az elmélkedésig jutottak el. <^hai^ Mitől függ a kenyér illata és jó minősége? Mindennapi kenyerünk a nagyüzemi termelés során sokat veszít minőségéből, pedig az emberek az illatos, a ropogós, a puha és ízletes kenyeret szeretik. Mi tehát a titka az Illatos és jó minőségű kenyér készítésének? Erről beszélgettem Ján Stahulákkal, a rozsnyói (Rožňava) sütöde igazgatójával. • Azt tartják, hogy minden más eledelre rá lehet unni, csak a kenyérre nem, noha évszázadokon át megőrizte egyszerű képletét: liszt, só és víz. A sütés és a tésztakészítés módja persze módo sült. a kenyér utánozhatatlan aromá ja és életünkben betöltött szerepe nagyjából ma is ugyanaz, mint régen. Mi adja a kenyér sajátságos illatát? — Bebizonyosodott, hogy a kenyérben mintegy kétszáz aromaképző anyag van; többek között szénhidrátok, különféle savaik, illóolajok és karbonvegyületek. működik megbízhatóan). A kovászkeverőből a még folyékony kenyéralapanyag átjut a tárolókádakban érő „öreg“ kovászhoz, aztán további technológiai folyamatnak kellene lefolynia: a pumpák a tárolóládák (friss és érett kovász) tartalmát visszaszivatják a kovászkeverőbe, s a homogenizálón keresztül ez addig áramlik # Vajon honnét származnak a vegyületek? — Minthogy a kenyér Izét nem az illatáti — csupán a só befolyásolja, az illatadó anyagok a kelés és a sülés folyamán keletkeznek. ф Hogyan kel meg a kenyér? —Az élesztővel vagy a kovásszal olyan mikrobáik kerülnek a tésztába, amelyek a búza szerves anyagát felbontják. így különféle alkoholok, főleg etilalkohol és aldehidek keletkeznek. Fügetlenül attól, hogy hol sütik a kenyeret — falusi vagy sütőipari kemencében, meghatározó szerepet Játszik a nagy hőmérséklet A kemencében 250—270 C-fok meleg van, ezáltal a tészta 180—230 C-fok hőmérsékletre hévül. Száz fok" fölött már olyan folyamat indul meg benne, amelynek során a cukrok aminosavakkal, peptidekkel és fehérjékkel egyesülnek. Ez a folyamat főleg a kenyérhéjban megy végbe; nem véletlen tehát, hogy ez a ikenyér legillatosabb része. ф Mi határozza meg a kenyér aromáját? — Az adagolás. Csak az aromaképző anyagok összetételétől függ a kenyér illata. ф A kenyeret néha megtámodja az úgynevezett burgonyabetegség. A \isült tészta nyúlós és kellemetlen szagú lesz. Mi ennek az oka? — Az aromaképző anyagok vizsgálata során kiderült, hogy a „beteg“ kenyérben furcsa módon ugyanazok a vegyületek találhatók, mint az egészségesben — csak más arányban: A „beteg“ kenyérben főként a diacetil mennyiség nő meg. A foszlós, rugalmas, illatos kenyér az emésztőnedvek képződésére is kedvezően hat, ezzel szemben a „rossz“ kenyér nehezebben emészthető. A kenyér jő minőségé tehát az egészséges táplálkozás szempontjából nem közömbös. A falusi kenyér Illata rendszerint abból eredt, hogy lassú tűzön sütötték. Ez persze a sütődében sem tartozik a megvalósíthatatlan folyamatok közé, tehát nagyüzemi módszerekkel is süthető jő minőségű kenyér. • Az elmondottak alapján, hogyan ügyelnek Rozsnyón a kenyér minőségére, azaz milyen osztályzatot kapnap a vásárlóktól? — A fogyasztók véleményezése szerint finom az általunk készített kenyér. A pár éve üzemelő korszerű, automatizált sütődében a jelenleginél még Illatosabb és foszlősabb kenyeret süthetnénk, ha a „lerobbant“ alkatrészeket újakkal pótolhatnánk. Jöjjön csak velem és Ismerkedjen meg a problémáinkkal, a műszaki fogyatékosságokkal a helyszínen — Invitál az igazgató a tágas csarnokban, s közben hozzáértően magyaráz: >— Látja ezt a berendezést? — mutat a homogenizálőra. Arra szolgál, hogy megfelelő arányban összekeverje a kovászt és a többi alapanyagot; az élesztőt, a liszttel és a vízzel. (Itt a víz hőmérsékletét állandó, 40 C- fokos szinten tartő hőautomata nem körbe-körbe, amíg a régi kovász tökéletesen össze nem vegyül az újjaL Ennek kellene történnie, de mivel a körforgásos szivattyúztatást a berendezés meghibásodása miatt képtelenek vagyunk megoldani, ezért az új kovász az „egyesítés“ után mintegy két őrá elteltével kezd csak keveredni a régivel, tehát akkor, amikor az felritkul (addig viszont a tetején úszik). Ez az elegyedés tökéletlen, s emiatt nem kielégítő a „születendő" kenyér minősége. De menjünk tovább. Az érett tészta a dagasztógépbe kerüí, ahol liszttel és sőoldattal vegyül. Ennél a munkafolyamatnál nélkülözzük az adagoló automatát, amelyet most egy mechanikus szabályozó helyettesít, ha viszont a tészta sűrűsége eltér az optimális értéktől, akkor a kemencében a kenyér egyenlőtlenül sül. A rozsnyói sütődében napi átlagban 320 mázsa — négyféle — kenyeret készítenek. A kenyér bizonyos fajtáihoz más-más arányú lisztkeverék szükséges. Az arányokat betartó, s egyben keverőautomatát üzem képtelensége Aiatt a tökéletlen mechanizmusok s a dolgozók szemmértéke helyettesíti, a megengedettnél nagyobb hibaszázalékkal. Amikor tehát hébe-héba előfordul, hogy a boltokba nyúlós vagy uiorzsalékos, esetleg repedt vagy tésztaízű kenyér kerül, ennek pontosan behatárolható okai vannak. Ez igazolja megbízhatóan, hogy a hagyományosan dagasztott tésztából sütött kenyér jobb minőségű, mint az, amit automata gépsorok készítenek. Az -automata tésztaelőkészítő gépek teljesítménye ugyanis nem arányos a kemencék sütőkapacttásával, emiatt a hagyományos dagasztógépeket is hrasználják. ф Miért jelent problémát a hiányzó pótalkatrészek beszerzése? — kérdezem a nagy szaktudással rendelkező vezetőtől. A válasz nem meglepd, hanem elgondolkodtató: — Külföldről (Magyarországról) csak valutáért lehet beszerezni. Nekünk a valutából eddig még nem Jutott. A vásárlók persze ezt nem tud-ják, de nem is érdekli őket. A pénzükért — Jogosan — ]ó minőségű kenyeret akarnak. ф Nem nyomasztó így a kenyérgyártás? — A „levegő“ állandóan tele van feszültséggel, s mindig fennáll egy újabb meghibásodás eshetősége —i ami fokozott félelemérzetet ikelt. A beszélgetés elején- elmondott tájékoztatás alapján megvan a remény, hogy a nagyüzemben sütött kenyér az előbb-utóbb hiányzó pótalkatrészek beszerezhetőségével, valamint a sütőtechnikai berendezések tökéletesítésével ugyanolyan jő ízű legyen, mint amit nagyanyáink még teknőben, kézzel dagasztottak és búbos kemencében sütöttek a családnak. Korcsmáros László
