Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-05 / 5. szám
v .SZABAD FÖLDMŰVES 1983. február 5. ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■’‘HORGÁSZAT Я HORGÁSZAT ■ í ElévÉietetlen érdemek a fiorgászsperiban Eredményhirdetés a fiatal sporttársak versenyén Hazánkban horgászsport művelő: manapság már szép sikerekkel szerepelnek a hazai és a nemzetközi versenyeken. Természetes viszont, hogy a szövetség tagjai közül csak azok képesek kimagasló sportteljesítmények elérésére, akik részt vesznek a különböző szintű edzése ken, s (gy a versenyeken sikereket aratnak. Ez persze nem mindenkinek sikerül, A többség tehát nem a dobogóra jutás, hanem a szabadidő kellemes eltöltése érdekében válik szenvedélyes horgászszá. A munkában elfáradó emberek sokasága a vizek mellett keresi a pihenést, s közülük nem kevesen megkedvelik a horgá szátok Mészáros Ottokár sportmestert, az SZHSZ érsekújvári (Nové Zámky) városi szervezetének vezetőségi tagját az utóbbi években sokan megismerhették, hiszen gyakran volt látható a hazai és a nemzetközi versenyeken. Érdemeket szerzett a horgászsport fejlesztésében. A közelmúltban felkerestük ót, hogv elbeszélgessünk vele a sikerek hátteréről. ■ Mikor és hogyan kötelezte el magát a horgászsport mellett? — tettük fel a megszokott kérdést, amelyre Így válaszolt: — Családunkban a horgászat hagyománynak számit. Nagyszülelm ugyanis a Nitra folyó tőszomszédságában laktak. Kertjük a folyó partjáig húzódott. Amikor a nagypapa a kerti növényeket öntözte, mi az unokák ügyeltünk a kert végén vízbe vetett horgászkészségre. A Nitra viza akkoriban még halban bővelkedő tiszta folyó volt. Így lettem nagy hódolója a horgászsportnak, s mindig arra törekedtem, hogy gazdag ismereteimet tovább bővítsem. • Ogy tudjuk, hogy egyike azoknak, akik sokat tettek hazánkban a sporthorgász-utánpótlás neveléséért. — A hatvanas évek elején Supka Jenő, az újvári horgászszervezet elnöke megkért, hogy vállaljam a fiatalok felkészítését a versenyekre. Akkoriban teljes erőfeszítéssel a szabadidő hasznos eltöltésére törekedve elhatároztam, hogy vállalom ezt a megbízatást, s a fokozatosság elvének betartásával átadom tapasztalataimat a fiataloknak. Horgászszervezetünkben már 23 éve vagyok a fiatalok segítője, gondoskodom róla, hogy a versenyekre jól felkészüljenek. • Csak kevesen tudják, hogy a horgászspnrt két kategóriára oszlik. Melyikek ezek? — A horgászsport a dobó és a halfogó kategóriákban csúcsosodik ki. Ezek teljesen különálló kategóriák. Én eleinte a dobósparttal foglalkoztam. A nemzetközi szabályok értelmében ez 11 tusából áll. A fiatalokkal eleinte a hat-, később pedig az öttusát gyakoroltam. Az újvári horgászfiatalok az 1963-ban megtartott kerületi versenyen nagyon szép sikerrel szerepeltek. Szövetségünk hálával tartozik Kuszenda Bélának, mert 5 rakta le a dobósport alapjait. Magam is neki köszönhetem, hogy tökéletesen elsajátítottam az alapelveket, és most másoknak átadhatom azokat. Az 1963—70 közötti években az áltáléin felkészített versenyzőkkel számos kerületi és országos bajnokságon értünk el jó eredményeket, és 1970-től már a nemzetközi küzdőtéren is megismerhették versenyzőink képességeit. • Hogyan jellemezné a családon belüli, és kívüli utánpótlást? — Gyuri fiam és Zsuzsi lányom szintén a dobósport rabja. Nagy örömöm telik bennük. Tehetséges versenyzőkké váltak továbbá Juraj Durka, Szolcsan József, Szúdor János, de mások is. A leányok közül rendkívüli tehetségnek bizonyult Szabó Edit, Oswald Éva, Sevcsik Mária, Gréta Dostálová stb. Helytállásukkal számos nemzetközi sikert arattunk, jó hírnevet szereztünk a városi szervezetnek, a hazai színeknek. Az Európa-bajnokságot 1978-ban Zsuzsi leányom (Emberová) nyerte Belgiumban. Jelenleg a gyermeknevelési feladatok miatt pihenőt tart. Az újvári fiúk csapata viszont többször szerzett országos bajnoki címet a dobósportban, viszont az egyéniben is kitűnően szerepeltek. A legszívósabb versenyzők egyike például Gyuri fiam, aki állatorvosi képzettséget szerzett Brnóban. Főiskolai tanulmányai Idején szorgalmasan járt a kemény edzésekre, s a nemzetközi versenyeken is szép eredménnyel képviselte színeinket. ö már több mint tíz éve a nemzeti válogatott élversenyzője, s az ntóbbi hat évben egyben csapatkapitánya is. • A dobósportban hol érték el a legjobb eredményt? — A múlt évben Karlové Varyban megtartott világbajnokságon az egyéniben több arany-, ezüst- és bronzérmet, a csapatbajnokságon pedig ezüstérmet szereztünk. Ojvárott a dobósport művelő! mindig komolyan vették az edzéseket. Ennek köszönhetők a szép sikerek. Ma a városi szervezet négy sportmesterrel dicsekedhet. Közülük három a Mészáros család tagja, jelenleg a dobósok szorgalmas téli edzéseket tartanak. Készülnek a következő Idényre, s a versenyekre. • Hallottuk, hogy 1973-tól a halfogó sportág is fellendült. Ebben a Mészáros Ottokár sportmester, a csehszlovák válogatott edzője kategóriában milyen szerepet vállalt? — Ebben a kategóriában 1978-ig voltam tagja az országos válogatottnak. Később viszont rámbíztáik a csapat edzésének irányítását. Ezen sportág fejlesztésében nagy érdemel vannak Huszár Ferenc sportmesternek, és Kukucska László sporttársnak. Ok ketten évekig a csehszlovák halfogó válogatott erősségei voltak, s a versenyeken kimagasló sikereket értek el. A nyugat-szlováklal kerület versenyzői a csapat és az egyéni bajnokságokon mindig jól szerepeltek. Az öttagú kerületi halfogó csapat tagjai között Mészáros Ferenc, Fábik László és Uhrin János emelkedett ki. A sporthorgász utánpótlás oktatása az újvári szervezetben némi kihagyás után ismét fellendült. Az ifjaik felkészítését már olyan tehetséges fiatal sporttársak segítik, akik korábban megszerezték az ismereteket. A plonlrház közreműködésével szervezett horgászati szakkörökben mintegy hatvan fiatalt készítenek fel. Elsajátítják az elméleti és a gyakorlati tudnivalókat. Az oktatók gondoskodnak róla, hogy a fiatalok a kézügyesség tekintetében az elődök nyomdokaiba lépjenek. Dicséretes, hogy a járási nemzeti bizottság a városi horgászszervezetet pénzügyileg is támogatja az utánpótlás nevelésében. Ilyen hatékony segítség nélkül el sem képzelhető a magas színvonal megtartása, a további sikerek elérése. — • — Befejezésül tán még annyit, hogy az újvári versenyzők a dobósportban az 1966—72. években három ízben védték meg az országos bajnoki címet. Mészáros Ottokár viszont a halfogó kategóriában 1964-től 1975-ig az országos válogatott csapatban ért el kiváló eredményeket. A hazai és a nemzetközi versenyeken elért teljesítményei és sikerei fejében kapta meg a sportmesteri címet. Ma már oszlopos tagja az SZHSZ edző testületének. Érthető, hogy rábízták az utánpótlás nevelését, s 1975-től gondoskodik az országos válogatott nemzetközi versenyekre való felkészítéséről. A szövetség kerületi és helyi választmányának aktív tagjaként Is nagy segítséget nyújt az Igényes feladatok megvalósításához. Elkötelezett magatartásával párosuló munkásságáért Mészáros elvtársat több ízben Is elismerésben részesítették. HOKSZA ISTVÄN Gjvárban 1978-ban az I. halfogó ligában az alábbi horgászszervezetek csapatai álltak rajthoz: (balról-jobbra): a bratislavai, a znojmói, a komáromi, az újvári, a prágai, a pardublcei és a ružomberoki + vadászat + Vadászat + vadászat + vadászat + vadászat + vadászat + vadászat + vadászat + vadászat +• vadászat + A nyírfajdról Amint tudjuk, a nyírfajd Európa több országában előfordul, népesebb állományaival azonban már csak Finnországban, Lengyelországban, a Szovjetunióban és további néhány ország egy-egy félreeső, kevésbé zavart zugában találkozhatunk. Visszaszorulása elsősorban az élőhelyén bekövetkezett nagyarányú változásokra, lecsapolásokra, talajjavításokra és az erdót egyre jobban zavaró tényezőkre vezethető vissza, Ide értve a turizmust, és méglnkább az alkalmi erdőjárók, az esetenként fegyelmezetlen kirándulók egyre szélesebb táborát Is. Dél-Csehországban a Šumava alatt elterülő tavakkal, mocsarakkal, lápokkkal tarkított, fenyóerdókkel tűzdelt ás Immár mezőgazdasági táblákkal Is szomszédos Jellegzetes nyírfajd élőhelyek az utóbbi két évtizedben, de főleg az 1970-es években szinte szeműnk láttán alakultak át, veszítették el azokat a jellemzőiket, adottságaikat, amelyek e madár létfeltételeit: táplálékát, dürgóhelyét és búvóhelyét meghatározzák. Ismerünk több olyan területrészt, ahol a hatalmas gépek tüntették el a mocsarak zsombékjalt, vájták a vízlevezető csatornák árkait, hogy a felszín alatt húzódó tőzeget kitermelhessék, és utána átadják a területet a mezőgaz daságnak. A kis lakosok még beszálltak maradék ósl jussukra, dürgőhe lyetkre, a láp egyik peremén még fészkeltek Is a lucfenyő alkotta erdófoltokban, még fúrödtek a reggeli napfény éltetó sugaraiban, tollászkodtak a lecsapolás következtében száradó nyírfák ágain. Ezt kővetően a rövtdebb Ideig tartó második dürgésl szakasz elteltével megcsende sedve elhúzódtak, hogy este vagy hajnalban újra beszálljanak szokott dürgőhelyükre, és másnap újult erővel dúljon a küzdelem a hölgyek kegyéért, az élet folytonosságáért, a faj fennmaradása érdekében.. Ezek a dürgőhelyek a tengerszlnt fölött 500—800 méter magasságban fekszenek, a csapadék mennyisége Is elég széles határok között (600—900 milliméter) Ingadozik, jelentős a páratartalom, sajátos a nyírfajd táplálkozása szempontjáől fontos növényvilág. A lecsapolásokkal azonban eltűntek azok a félcserjék és fák, amelyek termésűkkel, rügyeikkel táplálják e madarakat, és amelyek nélkül nem a savanyú talajokon díszlő csarab (Caluna vulgaris), a fekete áfonya (Vacclnlum myrtillus), a vörös áfonya (Vaccinlum vltls-idae) termése, Illetve zsenge hajtása értékes táplálékforrása a nyírfajdnak. Az erdőhatár feletti zónában élő populációk életében e két utóbbi fajon — főleg a vörös áfonyán — kívül a boróka (Juniperus communis) és a henye — vagy gyalogfenyő (Pinus montana], valamint egyéb növényfajok termése és rügyet Jelentenek értékes táplálékot a nyírfajd számára. Az említett fajok mellett további fontos növény a tőzeglápokon a ham-Ä kultúrnövények közül a hajdina ŕ— más nevén a pohánka (Fagopyrum sagittatum) egészíti ki a nyírfajd táplálékát. Hideg, kötött agyag és szélsőségesen kedvezőtlen homoktalaj kivételével mindenütt termeszthető, kedveli a savanyú talajokat. A nyírfajd párzási Ideje március végén kezdődik és június első napjaiban ér véget. Szarvasbőgés Idején, amidőn a fénymennyiség a tavaszihoz hasonló értékű, olykor szintén észlelhető dürgés, de ezt nem kíséri párzás. A fészekalja 2—6 tojásból áll. Zárttéri tenyésztése megoldott, ámbár körülményes, mert a zavarásra rendkívül érzékeny. A szaporulat fölnevelése, kihelyezése és főleg fennmaradása feltételeinek biztosítása alapos szakmai Ismereteket és nagy hozzáértést követel. Abban a szerencsés élményben Is részem volt, hogy a Moldva folyó két ágának, a meleg és a hideg Moldva összefolyásának háromszögében kialakult, kereken 250 hektár kiterjedésű 800 méter tengerszint feletti magasságban fekvő őslápon, a nyírfajd egyik legszebb előfordulási területén vadászhattam. A helyi vadászok nagyszerűen utánozzák a 'kiskakas jellegzetes „csuhikkolő“ és „bugyogő“ nászdalát, de a tojók szelíd „kotyogását“ is, amivel a vadászat esélyeit próbálják alkalmasint javítani. A vadász számára öröm is, meg mélységes meghatődottság Is e madár elejtése — főleg ezen a vidéken. Magam is Így voltam: amldőn a lövés zörejét tompítva a túlső hegyoldalhoz csapta a „holt berek“, és magam előtt láttam a vergődő madarat, nehéz volt a meghatottság könnyeit visszafojtani egy kis élet, egy, pompás madár nagy tragédiája fölött, amelyet örökre le^|rt, magába rejtett a hatalmas ősláp süppedő, ingoványos világa... és már csak az én emlékezetemben él ... (B. L). Január 19-én bútorvásárlást ügyben Dunaszerdahelyen /Dunajská Streda) Jártunk. Nagy meglepetésünkre és szerencsénkre már az első utunk sikeres volt. Éppen az említett napon kapták meg azt a szekrénysort, amit korábban már kinéztünk magunknak. A sikeres vásárlás után azt tanácsoltam, hogy menjünk ebédelni a Duna-szállába, ott egy jó fogásról tudok. Oda ts mentünk. Már az étterem elót megjegyeztem magamnak, hogy az én meglepetésem körülbelül elmarad. Erre abból következtettem, hogy az étterem melletti asztalon kitömött fácánt és vadrécét, továbbá agancsokat láttam. Egy ízlésesen terített asztalhoz ültünk. A nagy sürgés-forgás, a díszítés és tálalás valamit sejtetett, de csak az átlaprűl tudtuk meg, hogy a JEDNOTA Fogyasztást Szövetkezet január 17. és 21. között vadas napokat rendezett a szálló éttermében. Különleges ételek közül választhattunk. Előételként fácánpástétomot kínáltak. Ml fácánlevest rendeltünk, amelyben hús és házt metélt tészta volt. Nagyon ízletes volt. A vadas ételekből nagy volt a választék: tejfölös őzcomb, őzcomb vadász módon, borban párolt őzlapocka, őzgerinc sütve, őzborda vadász módon, roston sült szarvasszelet, szarvasrostélyos burgundi módon, tejfölös vaddisznószelet, vaddisznócomb angol módra, szarvasszelet sampinyonnal... Ml' az utóbb említett ételt kóstoltuk meg, nagyon finom volt. Az én „fogásomat“, a sült libamájat kénytelenek voltunk egy másik alkatomra elhalasztani, de azért tqy is jól jártunk, jblm j tudnak létezni. Kiszáradnak a nylr-vas áfonya (Vacclnlum uliglnosica), fák, amelyek rügyeit, barkáit szívesen amelynek kékesszürke bogyóit keresi csipegetik, ugyanígy elpusztulnak aa nyírfajd, és a tőzegáfonya (Vacclhavast égerek Is, amelyek rügyefnuím oxicoccus), amelynek vörös boszlntén fontos táplálékot jelentenékgyői, valamint kúszó hajtásai szintén a madár számára. A félcserjék közüle madár kedvelt táplálékai. i