Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-05 / 5. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1863. február 5. 8 A jutalmazásról és a büntetésről A jutalmazás az értékelés pozitív formája. A tapasz­talat igazolja, hogy hatása kedvezőbb, mint az értékelés negatív formájáé, a büntetésé. A jutalmazás helyes ma­gatartásra ösztönző ereje nagyobb, mivel Jobb kapcso­latot hoz létre a gyermek és a felnőtt között. Pedagó­giailag kedvező hatást azért eredményez, mert a gyer­mekben sikerélményt vált ki, melyet minduntalan meg akar ismételni. Ügyeljünk arra, hogy a jutalmazás legyen megalapo­zott, s minden esetben valamilyen erőfeszítés elismeré­sét tükrözze. Ne kapjon a gyermek elismerést, jutalmat azért, aminek a teljesítése nem követel tőle önuralmat, igyekezeten .Jő, ha a gyermek Is tudja,, hogy a szülők’ figyelembe veszik a teljesítőképességét is. Köztudomású ugyanis, hogy nem minden gyermek egyforma képessé­gű, ezért a jutalmazás teljesítményét is differenciálni kell. A jobb képesésgű gyermeket akkor jutalmazzuk, ha magasabb színvonalú teljesítményt nyújt, a gyengéb­bet jutalmazzuk azért is, amiért a tehetségesebb testvér nem kap jutalmat. Mindebből kitűnik, bogy ne jutalmaz­zunk gyakran. Ilyen esetben fennáll annak a veszélye, hogy a gyermek elbizakodik, erőfeszítéseit csökkenti. Fontos az is, hogy a szülők vegyék figyelembe a gyer­mek egyéniségét, sajátos fejlődését. A könnyen csüg­gedő, bátortalan gyermek gyakoribb jutalmazásra szo­rul, mint a magabiztoes gyermek. A családban élő valamennyi felnőtt egységes álTás­­pontot képvisel a jutalmazásnál. EZj azért szükséges, hogy az azonos szintű tetteket azonosan bírálja el a család és az iskola. A családi és az iskolai egységes nevelési ráhatás csakis szoros egysében valósítható meg. Az egységnek abban is meg kell nyilvánulnia, hogy a családban és az osztályban valamennyi gyermek azo­nos elbírálásban részesüljön. Ne kapjon a megérdemelt­nél nagyobb jutalmat az, aki valamilyen okból közelebb Divat a bizsu áll a nevelőkhöz, de ne kapjon kisebb elismerést az sem, akire éppen neheztel valamelyik nevelő. Kísérje a jutalmazást annak a közösségnek az egyet­értése, ahová a gyermek tartozik. Akkor jutalmazzuk reálisan, ha a család, az osztály valamennyi tagja egy­ségesen belátja, hogy a jutalom megérdemelt volt. Mind a családban, mind az iskolában a jutalmazásnak több formáját különböztetjük meg. A gyermek egyéni­ségéhez, fejlődéséhez mérten megnyilvánulhat elismerő mosollyal, fejbőlintással, szóbeli elismeréssel, dicséret, tárgyi jutalom, formájában stb. Az egyes formák alkal­mazásánál törekedni kell a változatosságra.' A szülőtől nevelőtől függ, hogy mennyire tud érvényt szerezni a pusztán erkölcsi tartalmú, elismerést kifejező, anyagi értéket nem képviselő jutalomnak. Helyesen járunk el akkor, ha a tárgyi jutalmaknál a kisebb értékűek sze­repelnek gyakrabban, s nagyobb értékűekke! a kiemel­kedő teljesítmény, jelentős erőfeszítést értékeljük. A jutalmazás csupán a többi nevelési módszer alkal­mazásával együttesen vezethet eredményre. A szülő gyermeke tetteit ne csak megigyőzéssel, a helyes maga­tartásra vonatkozó felvilágosítással kísérje, hanem a magatartás értékelésével, a jutalmazás vagy a büntetés valamilyen formájával is. Ha a gyermek súlyos vétséget követ el, ha ismételten helytelenül jár el, akkor a szü­lőnek és pedagógusnak a gyermek fejlődése érdekében alkalmazni, kell a büntetést. A büntetés kudarcélményt vált ki, melyet negatív érzelmek kísérnek. Legyen a büntetés megérdemelt. A gyermekkel tisztázni kell pon­tosan, miben és milyen mértékben hibázott. Az Indokolt­nál súlyosabb büntetés a gyermekben dacot, ellenke­zést vált ki, az igazságosnál enyhébb viszont nem ösz­tönzi magatartásának megváltoztatására. Mindenkor vegyük figyelembe a gyermek egyéniségét. Érzékeny lelkületű gyermeket, s azt, aki magatartásában helyes irányú fejlődést mutat, enyhébben, a közömbösét, a jóra kevésbé törekvőt, az ismételten helytelenül viselkedő» súlyosabban kell büntetni. Ugyanúgy, mint a jutalma­zásnál, a büntetésnél is lényeges, hogy a nevelők egy­séges állásponton legyenek, azonos értékmérőt alkal­mazzanak. Ha ez nem így van, akkor nem teljesíti kül­detését. Ügyelni kel! arrq is, hogy azonosan ítéljük meg a gyermeket. Ne ikedvezzünk a kisebbnek a na­gyobbal szemben, a kedveskedőnek a zárkózottal szem ben. Sohasem legyen a büntetés megszégyenítő, megfé­lemlítő, megalázó. Abból kell kiindulni, hogy a büntetés nevelési eszköz, melynek célja a javítás, nem pedig a megtorlás. Általa nem megalázni, hanem helyes útra térítve nevelni kívánunk. Akkor teljesíti küldetését, ha egyetért vele a közösség valamennyi tagja. Ellenkező esetben a közösség a megbüntetett mellé áll és hatás­talanná válik. Célját akkor éri el, ha a gyermek átéli a közösség elítélését, mert az vezet a helytelenül cselek­vő egyén és a helyesen ítélő közösség konfliktusának feloldásához. Az elkövetett cselekedethez mérten külön­böző formáit alkalmazhatjuk. Annál eredményesebb, minél érzékenyebb, finomabb formáit alkalmazzuk. SVINGER ISTVÁN <----------------Reneszánszát éli a bizsu! Kitűzők, láncok, gyöngyök, klipszek és művirágok kavalkádja tekint ránk a kira­katból — s a nők Öltözékéről. Kiemelik a ruha — és az egyes testrészek: a nyak, a kar, az arc — szépségét; hódítóvá teszik a külsőt. Képünk a híres Jablonect Üveggyár termékeiből mutat be egyet, ötleteket adva e divatékszerek viseléséhez. — Psszt — hallatszott a kerítés je­löl. — Pssz, Eszterke! Eszter letette kezéből a könyvet, odaszaladt a kerítéshez. Ott két or­gonabokor közül a szomszéd Jancsi nevetett rá teli száljai: — Szereted a jött kukoricát? — Mi az, hogyI Hol van? — Ittt — Jancsi a két karjában jö halom kukoricacsövet dajkált. — Ne­ked szedtem egyenest, de jut-belőle a többinek is. — Hozd át — ajánlotta Eszter —, Itt majd megfőzzük. Jancsi a rövidebb utat választotta. Atdobálta a kukoricát a kerítésen, aztán magasba lendült 0 is. Fél kar­ral a kerítésoszlopon egyensúlyozva tótágast állt, s a szeme sarkából Esz­terre pislogott, elismerést várva — majd széles ívben, és félkörben földet ért. — RemekI — bólintott Eszter. — Mit nem adnék érte, ha meg merném csinálna Jancsi belevörösödött a dicséretbe. Es egyszeriben elöntötte a buzgalom. Nekiesett a kukoricacsöveknek, és bontogatni kezdte őket. Halványzöld, bordás ťevelek alól nyirkos, zsenge sárgászöld, cérnaszálakhoz hasonló valamiket hámozott le. — Azt add idei — szólt rá Eszter. — Ügy tudom, az ilyenből bajuszt szokás csinálni... — Nekem? — kérdezte Károlyka. aki ott lábgtlankodott körülöttük. — Mindenkinek — felelte Eszter. De ha akarod, legeslegelöször neked Károlyka akarta. Megdicsöülí mo­sollyal hagyta, hogy Eszter bajuszt fabrikáljon az orra alá. Aztán emeli fejjel nekilendült. Letopogott a lép­csőn. A lépcső alján összefonta a karját a háta mögött. Szép komóto ( san így akart sétálgatni. Mindenki nevetve nézett utána. Az tán azt látták, hogy Károlyka karja egyszerre magasba lendül, és mint valami elszabadult szitakötő csapdos a levegőben. Mintha nem is a földön járna, ohjan sebesen iramodon lefelé Egyre gyorsabban kapkodta a lábát, és egyre vékonyabb hangon vison­­gott: — Juuufl... Naaa .. .1 Én nem aka­rokI Neeem .. .1 — Állj meg — kiabálta Eszter —, állj meg, hallod? I Hát persze, hogy hallotta Károlyka. Éppen csak azt nem tudta, hogyan álljon meg. Gondolatban meg ts állt, és csodálkozott, hogy a valóságban mégis szalad. — Egy lejtőn nem lehet csak úgy megállni — mondta a lépcső tetején Zsuzsi. — Aki egyszer egy lejtőre ke­rül, annak végig kell futni a laposig, sajnos, vagy pedig, hasra esik az em­ber. Károlyka Is ezt tette. De akkorra jartcsi már a nyomában volt. Károly­ka visongva hempergett a kelkáposz­­taágyás közepén. Jancsi a nyakába ültette. Föllovagoltak egészen az eső vlzeshordöig. — Kukk , itt vagyok! — hajolt a hordó fölé Károlyka, majd izgatottan hadonászni kezdett. — Jél... Hát ez meg belülről mindenütt csillog! A többiek ts bekukkantottak a hor­dóba. Károlyka igazat mondott. A hordó belsejében fénylő aranysávok keresztezték egymást széltében-hosz­­szában, a csillogásban porszemek ráncoltok remegve. Csak víz nem volt a hordóban. Szemernyi sémi Annál több repedés, meg lyuk tátongott az oldalán. Azokon át lövellt be a nap­sugár és táncoltatta a porszemeket. — ö, — sóhajtotta elfulladva Rita —, ez nem is közönséges hordó. Ez egy igazi varázshordó ...! — Igen, játsszuk azt, hogy odauta­zol vele, ahová akarsz! — toldotta meg Rita. — HogyisneI — biggyesztette el a száját Zsuzsi. — Majd éppen egy ilyen lyukas hordóban... Én szekéren uta­zom inkább, meg vonaton! — Amikor ezt mondta, négykézláb állt éppen, és fél kézzel kalapált. És már emelte is a jobb lábát, hogy kilépjen a hordó­ból, amikor a hordó váratlanul meg­moccant. DOccent egyet és oldalt for­dult. Félkörbe fordult a tengelye kö­rül, és lassan görögni kezdett lefelé. A kintlevők ámulva bámulták. Oda­­ktnn aranylott a nap, a levegő teli volt virágillattal, de a hordóban meg­rekedt a meleg. Zsuzsinak csupa ve­ríték lett a homloka. — Szédülök — lehelte, mert hol fölülről, hol alulról látta az eget, a bokrokatt, fákat, az egész kerek világot mindenestől. — SegítségI — kiáltotta aztán. — Mikor áll ez már meg? Eszter a lépcső tetejéről biztatta: — Nem kell félniI Te mondtad, hogy ilyenkor mindig végig kell fut­ni a laposig. Ott majd megállt — Igen... — kiabálta Zsuzsi. «­­De ez egy varázshordó ..., azt mond­­tátok. Jancsi nagy ugrásokkal utána eredt. Közben füttyógetett. Végül elkapta a hordót, a pereménél fogva. Elkapta Zsuzsi kezét is, és kihúzta a napvi­lágra a kislányt, aztán nagyot lódí­tott a hordón. Az gurulni kezdett megint. Most már a laposon. Egye­nest a diófának. Ott halkan, becsá­­natkéröen reccsent egyet, majd meg­állt. Az egyik oldala kéttényílt, akár az érett görögdinnye. Mire a többiek leértek, Zsuzsi a fű­ben ülve éppen egy szagos bükkönyt nyújtott át Jancsinak: — Kösz! — mondta égnek emelt orral. — Ezt azért kapod, mert meg­mentettél. Vagy nem ilyen szokott lenni a mesék vége? BAKÓ AGNES ! kelte nyugta kelte nyugta ÜbttKUAK ► 6. p. ó. p. ó. p ó. p. Február 7 Hétfő TÓDOR \ VANDA i ! 7 03 16 54 3 04 12 03 Február 8 Kedd ARANKA < ZOJA 1 i 7 02 16 56 4 03 12 42----------i— Február 9 Szerda ABIGÉL ZDENKO 1 7 00 16 57 4 58 13 27 Február 10 Csütörtök ELVIRA GABRIELA 1 6 59 16 59 5 47 14 19 Február 11 Péntek BERTOLD PEZIDER [ 6 57 17 00 6 27 15 18 Február 12 Szombat LlniA ’ PERLA I 6 58 17 02 7 01 16 20 Február 13 Vasárnap ELLA, LIftDA ARPÄD 1 6 54 17 03 7 30 17 24 A dohányzás és az alvás A pennsylvaniai egyetem (USA) kutatóinak egy csoportja megfigyelte, hogy a dohányosoknak jóval tovább tart az elalvás és az ébredés, mint a nemdohányosoknak. A megfigyelése­ket laboratóriumi körülmények kö­zölt, mérőszerek segítségével végez­ték. A három vizsgált éjszaka során a műszerek 50 kísérleti személynél je­gyezték fai az alvás különböző sza­kaszainak lefolyását. A 31 év átlagos életkort képviselő 31 férfi és 19 nő mindegyike erős dohányos volt: mintegy 25 cigarettát szívtak el na­ponta. Velük párhuzamosan folyt 50 hasonló életkorú aemdobényos meg­figyelése is. A mért adatok szerint az elalvás, illetve az ébredés fázisa a dohányosoknál 44—49 percig tartott, míg a nemdohányzóknál 30—34 per­cig. Még szembetűnőbb volt a kü­lönbség a legerősebb dohányosok (napi 60 cigaretta) esetében: a kísér­let ötödik napján, amikor felhagytak a dohányzással, álomba merülésük szakasza mindössze 18 percig tartott. A kísérlet eredményeinek értékelé­sénél a tudósok arra a következte­tésre jutottak, hogy a nikotin- ingerlő hatással van a központi idegrendszer­re, és akadályozza az alvás fázisai­nak normális lefolyását. Ezt az a tu­lajdonsága okozza, hogy fokozza az adrenalin és a noradrenalin kiválasz­tását a szervezetben. Az is bebizonyo­sodott, hogy ha a dohányos felhagy káros szenvedélyével, a két említett hormon kiválasztásának egyensúlya szinte azonnal helyreáll, és alvásza­varai megszűnnek. GALAN mérnök Faliképet, párnát, kisebb-nagyobb horgolt virágokat vastag, hlmzőfonal­­ből készítsünk. Az egyes virágfigurá­­k-at azonos színből horgoljuk. Szoro­san egymás mellett varrjuk fel az alapanyagra, amely lehet durva szö­vésű bélésvászon vagy filc. A rajzon az egyes virágok alapfor­máit közöljük. A formákba rajzolt vonalakat ügyesen, apró öltésekkel varrjuk fel az alapra. Ha falvédőt készítünk, az anyagot béleljük előző­leg kimosott flanellel' vagy batiszttal. ERESZTI) EJTVÉHY VÍZSZINTES: 1. Nagy Lajos novel­lista és regényíró műve. 11. Méter. 13. Ismert magyar erdömérnök (KA­­ÄN). 14. Bánatos alaphangú költe­mény. 15. E napon. 17. Vasúti határ­­állomás a magyar —csehszlovák ha­táron. 19. Fém. 20. Argon. 21. Princí­pium. 23. Táblakép. 25. Mikszáth egvik hőse. 27. Sziget In­donéziában (NIAS). 29. Idom. 31. Kosár. 32. A festő kellé­ke 34. Autó-típus. 35. Atka közepe. 36. Képző. 37........... hauser, Wagner operája. 39. Város Japánban. 40. Ken­­derfonalből szőtt vastag szalagok. 43. Város Ausztriá­ban. 45..............-mo­zog. 46. Kettősbe­tű. 47. Személyes névmás. 48. Azonos betűk. 50. Kacabajka közepe. 52. El­adó azonos hangzói. 54. Görög betű. 56. Ókori ország (ék. csere). 57. Ki­váló csehszlovák labdarúgó volt. 59. Állat. 61. Átmeneti pénz. 62. Rag. 63. Indulatsző. 65. . r. gramm. 67. Moso­dában vanl 68. Hiteles mérték. 71. Nyersselyem. 73. Nagy Lajos e müvé­ben hűen ábrázolta a 30-as évek pa­raszti társadalmát s a falu nyomorát. FÜGGŐLEGES: 1. Károly. 2. Igevég­ződés. 3. Madár. 4. Hiányos kvázi. 5. Leszármazott. 6. Hélium. 7. „A“ pa­ripa. 8. Szovjet folyam. 9. Fogó köze­pe. 10. Amely idő alatt.-11. Nagy La­jos müve. 12. Memoárszerű önéletraj­zi műve. 16. NŐI név. 18. Az író 1918- tól e szatirikus lapot szerkesztette. 22. Magyarországi megye. 24. Fény­forrás. 26. Azonos betűk. 28. Félszeg. 30. Rácsos építmény. 33. Évszak. 38. Tiltósző. 39. Motívum. 40. Kötőszó. 41. Mutató névmás. 42. Spanyol építész. 44. Szándéka. 46. Haragos. 49. Főnök. 51. Paszuly. 53. Póráz azonos hang­zói. 55. Kikötőváros az NSZK-ban, névelővel. 58. Magyarországi folyó. 60. Vízimadár. 64. Kérdőszó. 66. Szag­­lószerv. 69. Vissza: tüzelő. 70. N. U. 72. Ü. C. Beküldendő a vízszintes 1., 73., va lamint a függőleges 11., 12., 18. szá­mú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 2. száméban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Hideg, síró szél. Január. A hegyek havas vánknsán elnyújtőzik a holdsugár Nyertesek: Kunyik Imre Szőgyén (Svodfn), Zala Csaba, Ipolyság (Sahy), Kovács Éva, Fülek (Fiľakovo).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom