Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 3. szám
1983. január 22. .SZABAD FÜLDMOVES. 13 SZIBÉRIAI változások Ha van takarmány, jöhet a tél Az első lépés sikerült Az áMmifésztes fejlesztését szorgalmazzák A szemes kukorica mint hiánypótló t A Magyar Népköztársaság déli részén a magas nátrium- 5 tartalmú, terméketlen földterületeket rizstermesztésre hasznosítják. A 13 ezer hektár termőterületen olyan kiváló eredmé. nyékét értek el, hogy 1985-ig megduplázzák a termőterületet, j ami lehetővé teszi Magyarország rizsből történő ellátását. , A magyarországi kutatók, tudományos dolgozók új termesztés* technológiát dolgoztak ki és olyan új fajtákat nemesítettek- ki, amelyek kedvező költségráfordítás mellett nagy hozamo- 1 kát biztosítanak. Például a hazai nemesltésfl Nucleo rizsfajta- a múlt évben 42 mázsás termést adott hektáronként. A rizsprogram megvalósításában a magvar szakembereknek szovjet i és japán specialisták is segítenek. (HÍZJ A nyugat-szlovákiai kerület • mezőgazdasági üzemeinek a 7. ötéves terv időszakában évente legalább két és fél millió tonna szemest kell termelniük. Ez a mennyiség az országos viszonylatban előirányzott tizenegymillió tonnányi termelés jelentős részarányt képez. E feladat maradéktalan teljesítése nemcsaik a szemesekből való önellátottság kérdésének megoldása szempontjából fontos számunkra, hanem elősegít bennünket abban, hogy gátat vessünk annak a nyomásnak, amelyet a tőkés országok a szocialista közösség országaival gyakorolnak. Az elmúlt esztendőben a gabonafélékből elért 1,6 millió tonnás terméssel nem sikerült teljesítenünk a tervet. A vártnál gyengébb, kerületi átlagban elért 4,35 tonnás hektáronkénti hozam elsősorban a kedvezőtlen időjárási viszonyok rovására Írható. Igaz, az okok felsorolásában a szubjektív tényezők — főleg az előirányzott termőterület be nem tartása s— sem elhanyagolandők. A tenyészldő második felében kedvezőbbre fordult a Időjárás, ami meg is mutatkozott a többi növénykultúra, de főleg a szemes kukorica hozamaiban. A nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiben több mint hétszázezer tonna szemes kukoricát termeltek, s hektáronkénti átlagban 5,63 tonnát takarítottak be. A legjobb eredménnyel, hektáronkénti átlagban 7,17 tonnás hozammal a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járás gazdaságai dicsekedhettek. Dicséretre méltó Igyekezetei fejtettek ki a galántal és a trnaval járás mezőgazdasági üzemel is, amelyek járási átlagban hat és fél, Illetve hat tonnát takarítottak be hektáronként, romként. Az érsekújvári (Nové Zámky], a komáromi (Komárno), a nttrai és a lévai (Levice) járást a szárazság érzékelhetően sújtotta. Ezért Itt az eredmények Is jóval szerényebbek voltak, így a legnagyobb kukoricatermelő járásban, az érsekújvérlban hektáronkénti átlagban csupán 5,23 tonnás hozamot értek el. Hasonló hozamokat könyvelhettek el a komáromi járásban Is. Meglehet, hogy a hozamok alakulásában jelentős mértékben az Időjárási viszonyok játszottak közre, de minden bizonnyal kiemelkedő szerepe volt a munka minőségének, az agrotechnikai fegyelemnek vagy a belterjesttő tényezők, mint például az öntözés alkalmazásának is. Erről tanúskodnak az egyes járások keretén belül gyakran hasonló feltételek mellett gazdálkodó mezőgazdasági üzemek eltérő eredményéi. A Bratislava-vldéke (Bratislava-vldiek) járásban, ahol az átlaghozam 5,78 tonna volt, a vajnory-i szövetkezetben nyolc, a äenkvíceiben 7,81, a Chorvátsky Grob-1 efsz-ben pedig hét tonna kukoricát takarítottak be hektáronként. A dunaszerdahelyt Járásban több mezőgazdasági üzem rekord termést ért el. Az élenjáró kukoricatermelők közé — nemcsak járási, hanem országos viszonylatban is — a lúcsl (Lúč na Ostrove) és a csilizradványl (Ciližská Radvaft) szövetkezet sorolható, ahol átlagban 9,71, illetve 9,34 tonnás hektárhozamot értek el. A somorjat (Šamorín) Kék Duna szövetkezetben is túllépték a 8 tonnás átlagot. Ugyancsak szóp eredményt ért el a dercsikal (Jurová) ás a nagymegyeri (Calovo) szövetkezet, valamint a nagymegyeri Agrokomplex Mezőgazdasági Vállalat. Viszont až Aranykalász Efsz-ben a legyengébb, hektáronkrntl átlagban csupán 5,76 tonnás hozamot értek el. A galántai járásban, ahol tavaly fokozott fi* gyeimet szenteltek a szemes kukorica termelésének,, a nyolc tonnás határt a Veľký Grob-i, a vágsellyei (Sala) és a nádszegi (Trstice) szövetkezetben sikerült túllépniük. Hét tonnán felüli hozamot a zsigárdi (Žiharec), a pered! (Tešedíkovo) és a šoporňai fszővetkezetben értek el. A tmevai járásban nyolc tonnán felüli hozamot az ostrovi, a trebaticei és a elféri szövetkezetben értek el. A komáromi járásban a gútai (Kolárovo) és a csallóközaranyosí (Zlatná na Ostrove), az érsekújvári járásban a Su* ranyi Állami Gazdaság, valamint az udvardi (Dvory nad Žltavou), a tardoskeddi (Tvrdošovce) és a koltai, a lévai járásban pedig a nagyölvedi (Veľké Éudince) szövetkezet érte el a legjobb eredményt. A kerületben a CCM módszert több mint tízezer hektárnyi terjületen alkalmazták és átlagban 6,08 tonnás hozamot értek el hektáronként. Ezzel a módszerrel a lenagyobb területről, azaz 1942 hektárról a dunaszerdahelyí járásban tartósították a kukoricát, a komáromi, a galántai és a trnavai járásban pedig 1500— 1500 hektárnyi területen alkalmazták a nedves kukorica tartósítási módszerét. A nyugat-szlovákiai kerületben tavaly összesen 348 mezőgazdasági üzem termelt szemeseket. Közülük több gazdaság túllépte a hat tonnás átlagot — 11 a dunaszerdahelyí, öt a galántai, hat a trnavai, keltő a topolčanyi, három pedig a trenčíni járásban. Az élenjárók közül említést érdemel az Oszori (Kvetoslavov) Magtermesztő Állami Gazdaság, a Nagymegyeri Agrokomplex, valamint a zsigárdi, a vágsellyei, a trebatioel, a pobedími és a Hôrka nad Váhom-i szövetkezet. A felsorolásból kitűnik, hogy csúcshozamok a kedvezőtlenebb természeti adottságú körzetekben is elérhetők. A nyugat-szlovákial kerület mezőgazdasági üzemelnek egynegyedében a szemesek hektárhozama 5—6 tonna körül alakult. Sajnos ugyanennyi gazdaságban a négy tonnát sem érték el. A részlegsikerek mellett a gabonaprogram megvalósításában nem sikerült maradéktalanul teljesítenünk az előirányzott feladatokat. Bár amint említettük, az Időjárási viszonyok nem voltak éppen kedvezőek, a hasonló feltételek mellett gazdálkodó mezőgazdasági üzemek eltérő eredményei számtalan tartalékra utalnak, elsősorban a munkaszervezésben, az agrotechnikai határidők betartásában, a tápanyagpótlásban stb. ŠTEFAN KOCIAN agrármérnök Az altaji terület központ ja, Barnaul mellett 19S8 tói egy úgynevezett „tu dományos városka“ működik Hatáskörébe három intézet, 82 Altaji AÍlattenyésztési Kutatóintézet, a Szibériai Gyümölcsészeti Kutatóintézet és az Altaji Mezőgazdasági és Nemesítő Intézet, valamint a Területi Agrokémiai Vállalat tartozik. Az említett intézetek nagymértékben hozzájárultak az altaji terület mezőgazdaságának meghonosításához, a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez. Az Altaji Állattenyésztési Kutatóintézetben S. A. Makartacsan igazgató és B. A. Kucspent, a pártalapszervezet titkára tájékoztatott bennünket. Az intézet, amely 1973 júninsában alakult, sokrétű tevékenységet fejt ki. Ez már abból is adódik, hogy az altaji területen tejelő és hústermelő szarvasmarhafajtákat, finom- és kevertgyapjas juhfajtákat, továbbá maralt, lovat, nyércet, tevét, jakot, baromfit, kecskét, házinyulat is tenyésztenek. Az intézet elsőrendű feladata, hogy kidolgozza és továbbfejlessze a tartástechnológiákat, főleg a nagyüzemi, iparszerű tartástechnológiákat. Ez abból a szempontból is igényes és szükségszerű feladat, hogy a területen belül nyolcféle éghajlati zóna található, ami döntő kihatással van a takarmánynövények termesztésére is. Például az említett területen olyan hely is előfordul, ahol a fagymentes napok száma évente mindössze 28 nap. Az intézet fennállása óta több mint 250 javaslatot dolgozott ki a szorhozok és kolhozok részére. jó és eredményes munkájukat bizonyítja az a tény is, hogy a szovhozokban és kolhozokban egy rubeljértékű beruházással 3,1—3,15 rubel értékű hasznot érnek el. Az intézetnek tizenhárom szakágazata és öszszesen 1R5 munkatársa van. A' kutatók száma 70, ebből 24-en a tudományok kandidátusa, egy yiedig a tudományok doktora tudományos fokozat viselője. Az intézet a találmányok szabadalmazásában is érdemdús tevékenységet fejt ki, amit hat külföldi országra INagy-Brltán nia, Franciaország, NSZK, fapán. Kina, USA) is kiterjesztett. Ezidáig az intézetből több mint hetven találmányt fogadtak el, melyek közül több mint harmincat szabadalmaztak. Az intézet évente jelentős mennyiségű gyűjteményt, brosúrát, könyvet, információs bulletint, röplapot ad ki. Az intézet munkatársai a szovhozokban és kolhozokban évente 600—650 előadást tartanak, ezen kfvül körzeti és területi szakágazati konferenciákat is szerveznek. A kutatók a szarvasmarhatenyésztésben két fő feladat megoldásán fáradoznak. Az egyik az iparszerű tej-, a másik pedig az iparszerű hústermelési tartástechnológiák kifejlesztése. Az altaji területen több mint 550 ezer tehenet tartanak, s többek között harminc olyan nagyüzemi tejtermelési komplexum működik, ahol más-más a tartástechnológia. A legelterjedtebb 1200 férőhelyes, tömbös építési módú tehenészeti telep, amelyhez borjúistálló, higiéniai és szociális helyiség is tartozik. Egy ilyen tehenészeti telep kivitelezése a Szovjetunióban 2,5—2,8 millió rubel értékű beruházást igényel. A tömbös építési módú telepen egy istállóban 200 tehenet tartanak. Az istállók folyosókkal vannak öszszekötve. Az intézet munkatársai azon fáradoznak, hogy megállapítsák, melyik tartástechnológia a legmegfelelőbb, hogyan viselkednek az egyes . fajták egy tartástechnológián belül, milyen típusú egyedeket telepíthetnek az istállókba, és még sorolhatnám tovább a szempontokat, követelményeket. Általában egy tehénállás kivitelezési költsége meghaladja az ezer rubel értéket, fgy a legfontosabb célnak tekintik, hogy a tehén minél több tejet termeljen. A tehénállomány rendszeres felújítása szempontjából borjú- és üszőneveléssel szinte minden szovhozhan, kot bozban foglalkoznak. Az elsőborjas teheneket az ellést követő 100 nap elteltével értékelik, és ekkor döntenek további sorsukról, arról, hogy tej- vág; hústermelésre kerülnek-e. A hústermeléssel kapcsolata feladat is igényes, hiszen az al taji területen előállított hús mennyiség 65—75 százalékát t marhahús képezi. Az intézel munkatársai szorosan együtt működnek az Altaji SZKOTOP ROM szakosított társulással amelynek kirendeltségei van nak az egyes körzetekben. A szovhozok és kolhozok a tíznapos bikaborjakat átadják a SZKOTOPROM társulásnak, ahonnan 400—450 kilogrammos élőtömegben kerülnek a vágóhídra. A szovhoznak vagy a kolhoznak megtérftik a bikaborjú árát, ezenkívül részesednek a vágómarha értékesítéséből származó jövedelemből is. Az intézet munkatársai megállapították, hogy az altaji terület hegyi termelési körzeteiben a háromfokozatú marhahústermelési rendszer a legkifizetődőbb. Az említett termelési körzetekben a hústipusú területen 30—35 százalékról 50 százalékra növelték a gyapjú tisztasági fokát, a rendementet, hogy lényegesen növelték az egy öllattól nyert tiszta gyapjú mennyiségét. A juhokat általában a mínusz 30 C-fokos fagyokig kint hagyják a szabadban, nem szenvednek semmiféle károsodást. A rendkívüli ellenállóképességgel rendelkező altaji finomgyapjas tenyészkosokat Romániába, Bulgáriába, Mongóliába és Kínába exportálják. Az altaji területen 1985-ig két gazdaságban experimentális tenyészeteket hoznak létre, amelyekben szeretnék elérni az egyedenkénti 3,8—4 kg-os tiszta gyapjútömeget. A hegyi Alfajban a közepesen finomgyapjas juhfajtákat és a kecskéket tenyésztik, 2500—3000 méter tengerszint feletti magasságban. Például az edigami szovhozban tízezer kecskét tartanak, ahol elérik az egyedenkénti 500— 600 grammos tiszta szőrtömeget. A juhtenyésztésnek az altaji területen nagy hagyományai vannak. Az ágazat fejlesztésénél ezt is figyelembe veszik. Nem feledkeznek meg a juhtenyésztés úttörőiről, a legjobb eredményeket elért tenvésztőkfajtákat tenyésztik, ami azt jelenti, hogy a teheneket nem fejik, csupán a minél nagyobb borjúszapornlat a fontos. A tehenek (hereford, kazáhsztáni fehérfejű fajta) a borjakkal együtt a legelőkön tartózkodnak. Ez az első fokozat. Ezt követően a 150—240 kg-os élőtömegű bikák űsszet a sztyeppekre kerülnek, ahol kukoricaszilázzsal, szénával, szenázzsal és élelmiszeripari melléktermékekkel etetik őket. A hízómarhák 320 kg-os élűtömegben kerülnek a malom-, cukor- és szeszipari melléktermékekre épülő szakosított hizlaló telepre, ahol mindennemű munka gépesített. Nemcsak -az altaji területen, de az egész Szovjetunió hegyi termelési körzeteiben ez a tenyésztési, marhahústermelési módszer a legelterjedtebb. A területen a sertéstenyésztést úgy szervezik és irányítják, hogy a hústermelés egynegyedét a sertéshús képezze. Ez az altaji terület viszonylatában százezer tonna sertéshús felvásárlásának felel meg. Az intézet munkatársai azon fáradoznak, hogy a keresztezés! program megvalósításával hozzájáruljanak a sertéshústermelési feladatok maradéktalan teljesftéséhez. Az intézet jelentős részt vállal a juhtenyésztés fejlesztéséből is. Az altaji területen több mint két és fél millió juhot tartanak, főleg az altaji finomgyapjas fajtát, amely a sztyeppes vidéket bírja a legjobban, s amelyet a Szovjetunióban az Uráltól a Csendes-óceánig tenyésztenek. A finomgyapjas juhfajták mellett kevertgyapjas juhfajtákat, finom szőrű kecskefajtákat is tenyésztenek. Az intézet jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az alfajt rőt sem. Például A. J. I.egoszta jev, a Szocialista Munka Hős« juhonként rekord gyapjútömeget (10 kg) ért el és száz anyára számítva 150 bárányt nevelt fel. juhtenyésztőként 45 évig tevékenykedett. I. V. Rybníkov aki 25 évig dolgozott juhászként, az előzőhöz hasonló eredményeket ért el. Külön emlftést érdemel a maraltenyésziés. Ezt a részben nemesített szarvasfélét az altaji terület három szovhozában tenyésztik. Az állatok húsa fogyasztható, de a legfontosabb az agancs, amelyből fontos gyógyszert, a Pantokrint állítják elő. Az agancsok átlagos tömege — nyers állapotban — 7 kilogramm. Az agancsokat, amelyek növekedése rendszerint júniusban befejeződik, maguk a tenyésztők vágják le. Egy állatról átlagosan 12—14 alkalommal vágják te az agancsot. A szovhozok az agancsokat száraz állapotban értékesítik. Egy kiló nyers agancsból 36— 38 dekagramm száraz anyagot nyernek, amelynek kilogrammját 156 rubelért értékesítik. Egy kilogramm száraz agancs előállítási költsége 80—130 rubel, így a maraltenyésztés jövedelmező ágazat a szovhoz számára. A szárított agancsok 70 százalékát exportálják, a maradék 30 százalékot pedig feldolgozzák Pantokrinná. Ez a gyógyszer fáradság ellen, szívinfarktus után használható, különleges tulajdonsága, hogy csökkenti a magas, és emeli az alacsony vérnyomást. Az említettek alapján arra következtethetünk, hogy az Altaji Állattenyésztési Kutatóintézet jelentős mértékben hozzájárni az állattenyésztés fejlesztéséhez. BARA LASZLÚ Tudom, ma is vannak takar- ben még decemberben is az.év mányhiáimyal küszködő gazda- elejei gondok következinényeiságok, mégis úgy tapasztalom, nek ellensúlyozásával bajlódezen a télen nagyobb őröm az tunk. állattenyésztési vagy takar- — Aki dolgozik, olykor hibát mánytermesztési ágazatvezetők- is vét. De vajon okul-e belőle? kel találkozni, beszélgetni mint — Megfelelő áttekintés hiámondjuk tavaly vagy még ко- nyában általánosítani nem turábban. Akik a furcsa helyzet dók, tehát kitartanék a saját indolklása és magyarázgatása példánk mellett. Mi tanultunk helyett a probléma megoldása- belőle. ra fordították az energiájukat, — Próbáljunk konkrét tártál azok most nyugodtan tervezik mat adni a szónak, mert így a holnapot, rettegés nélkül te- frázisnak tűnhet, klntenek elébe annak az idő- — Nagyon fontos lépésnek szaknak, amely még elválasztja tartom, hogy szakítottunk a koőket a friss zöldet ígérő ta- rábbi hagyománnyal, s tavaly vasztől. már nem annyi takarmányt ve-A Sókszelőcei (Selice) Efsz- tettünk, amennyinek jutott hely, ben FUlöp Gyula, éllattenyész- hanem annyinak juttattunk hetésí ágazatvezető felel a népes lyet, amennyire a tervezett álállomány Igényeinek hiányta- lomény ellátásához szükségünk lan kiegészítéséért, a megter- volt. A szántóföldi takarmámelt takarmány ésszerű és nyok területét összesen százszakszerű felhasználásáért. Ot húsz hektárral növeltük, s már évvel ezelőtt szakosították. Ma- arra is gondoltunk, hogy a taga mondja, hogy ilyen nyűgöd- karmányok ne feltétlenül a legtan még soha nem készült a rosszabb parcellára kerüljenek, télre, mint a múlt őszön. Így került végre öntözhető — Szövetkezetünk éveken át földbe a silókukorica, melynek takarmánygondokkal birkózott kilencezer tonnás össztermését Voltak évek, amikor a mennyi- fölöttébb jó eredményként ség úgy-ahogy meg volt, viszont könyvelhettük el. A múlt nyáolyankor meg a minőséggel ron .—i borsó, illetve gabona volt baj. Bárhogy számítom, az után í— héromszáznegyven hekutóbbi öt évben ez lesz a leg- táron vetettünk tarlókeveréket nyugodtabb telem. és egyéb közteseket/ Erre ko— És melyik volt a legrosz- rábban szintén nem volt példa, szabb? No, meg arra sem, hogy mel— Nem megyek messzire, a lénk szegődjön a szerencse és nyolcvanegyes. Kevés volt az kiváló hozamot nevelő időjáetetnivaló, minőség dolgában rást biztosítson, sok csapadéksem dicsekedhettünk, az csak kai és dfctegendő napfénnyel, természetes következménye volt Nem moirohatnám, hogy nálunk mindennek, hogy az állomány hagyomány a lucernát ötször termelékenysége visszaesett. Et- kaszálni, viszont nem is haratól függetlenül, alaposan fel- gudtunk, amiért tavaly többsrófolták a fejlesztési Irányszá- szőr adott munkát. Bárha minmokat, így főleg a tehenészet- den évben ötször vághatnánkl De a téli szénakészlet gazdagabbá tételéhez a szántóföldi legelőkről meg a Vág partjáról begyűjtött, sok-sok kövér fő U hozzájárult. — A jó széna mindig nagy kincs, viszont az egyre inkább előtérbe kerülő szarvasmarhatenyésztés fejlesztési feladatainak teljesítéséhez elsősorban sziiázsra van szükségünk. Mégpedig nem kevésre és nem akármilyenre. Nos. van-e sok jó szilázsuk? — Természetesen van. Perese ez csak az idén természetes. A mennyiséög is meg a minőség is. Már említettem, hogy csúcshozamot nyújtott a silókukorica. Leveles répafejből három és fél ezer tonnányit tartósítottunk, miközben a kukorica nyolcszáz hektáros termőterületének hét« venöt százalékéról betakarító** tűk a kórót, hogy a cukorgyár» ból vtszakapott répaszeletet íí minőségi takarmányként haez* nősíthessük. — Ha jól emlékszem, nyolcvanegy őszén az elsők között tettek kísérletet a kukorica nedvesen. CCM módszerrel történd tárolásának és felhascoáiásának meghonosítására. Kitartanak a módszer mellett? i— Kitartunk, hiszen az eredni ňu vek biztatóak, bár a kutatók még mindig kísérleteznek, milyen is légyen a csődaréhoe adagolt kiegészítő pontos áevlnylanyag- és vitamintartalma, Nyolcvenkettő őszén össaeeen 150 tonna ceődarát készítettünk, vagyis háromszor anayl kukoricát tárolunk a CCM módszer érvényre juttatásával, mint egy évvel korábban. Azt ht- S2iem, ez kellőképpen kifejezi a nedveskukoricába vetett bizalmunk mértékét, valamint art is jelzi, hogy komolyan és hoezszú távon szeretnénk megoldani az előbbrejutás* szavatoló takarmánykérdést (bor)
