Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 3. szám
1 4 ЗЕАИАП гПг.пнПуи 1983. január 22. HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ü HORGÁSZÁT Я Horgászbotjaink a világban A világ számos országának horgászai jól Ismerik a Zrfár nad Sázavou-í SONA vállalat által gyártott teleszkóp rendszerű horgászbotokat. A szóban forgó vállalat gyártmányait már több alkalommal bemutatták a brnői nemzetközi vásáron, amelyek elnyerték a hozzáértő hazai és külföldi kereskedelmi szakemberek tetszését, s érthető, hogy nagy tételben rendelték meg ezeket a botokat. }ó hagyományaihoz híven a vállalat tavaly is több újdonsággal lepte meg a szakértőket. Ide sorolhatók a 4., az 5. ás a 7. sorozatba tartozó tökélesftett teleszkópbotok. Ezeknek a spicce tömörített, s gyűrűzésük is újszerű, a vezető gyűrű pedig kerámiabetétes. További újdonságokként említhető a három- és hétrészes 135 és 430 gramm súlyú teleszkópbot is. Az úgynevezett miniatűr kivitelezésű 155 grammos bot összetolás után mindössze 35 centiméteres. így joggal nevezhető zsebben hordozható horgászbotnak. Ennek újabb két változata ez év elején kerül piacra. Az utóbb említett könnyű fajsúlyú botok ellentétének számít a 3,15 méteres, nagyobb halpéldányok — főleg pontyok — fogására is alkalmas úgynevezett szilárd akcióképességű teleszkópbot. Egy ilyen bot összetolás után csak 76 centiméteres, tehát kis helyen elfér. A SONA vállalat teleszkópból gyártmányai Svédországban és Norvégiában a horgászok körében nagyon elterjedtek. Sok ilyen botot szállítottak Libanonba, Portugáliába, Venezuelába, a szocialista országok köztil a Lengyel és a Bolgár Népköztársaságba is. Természetesen az sem véletlen, hogy a SONA vállalat teleszkópból gyártmányai hazánk horgászai körében is nagy népsze rűségnek örvendnek. Semmivel sem maradnak el a nagy nyugati világcégek hasonló gyártmányainak a minőségétől, ugyanakkor lényegesen olcsóbbak, ami szintén rendkívüli előny részünkre. —hai— Önműködő horgászati készülék A szerencsés Az új ötletek, módszerek és megoldások már a horgászatban is tért hódítanak. A közelmúltban egy önműködő halfogó készülék létezéséről tájékoztatott az egyik külső munkatársunk, aki szintén a szenvedélyes horgászok közé sorolható. írása így hangzik: A galántai (Galanta) járás egyes horgászai eredményesen kihasználják a vékony, de szilárd fémből házilag készített önműködő halfogó készüléket. A szóban forgó készüléket a horgász a kiszemelt helyen földbe szúrja, a zsinórt átfűzi a készüléket működésbe hozó fülecskén, a felcsalizott fenekező horgot pedig tetszés szerinti távolságra dobja, majd a botot felerősíti a készülékre. Kapás esetén — a kis mozdításra is — az automata zár kinyílik, s a készülékre erősített horgászbot azonnal felvágódik. A horgász a szakszerűen beállított fék segítségével nyugodtan szívhatja cigarettáját, esetleg pár lépésnyire el is mehet a bottól, mert az érzékenyre állított rugós készülék biztonsággal megakasztja a halat A vérbeli horgászok persze ezt a készüléket mellőzik. Nem mondanak le a bevágás izgalmáról, a fárasztás nagy élménynek számító műveletéről. Az önműködő halfogó készülék használata tehát egyesek részére előnyős, lékre bízzák, hiszen ezzel a korábbinál több pontyot szákolhatnak. A galántai városi horgászszervezet vezetősége engedélyezte a készülék használatát, viszont a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) városi szervezet vezetősége nem járult hozzá igénybevételéhez. A törvény ugyan nem tiltja ilyen készülék felhasználását, a horgászszervezet házirendje viszont megtilthatja. A szerk. megjegyzése: egyes szervezetek némely vizeken még az etetőkosár felhasználását Is tiltják. Budai Mihály, a galántai városi horgászszervezet tagja szívesen igénybeveszi az önműködő halfogó készüléket. Amikor azt kérdeztük tőle, hogy miért, így válaszolt: , — Az idősebb korosztályhoz tartozom, s rendkívül nagy szenvedélyem a pontyozás. Sajnos már képtelen vagyok órákig összpontosítani a kapásjelző figyelésére. Esetenként a bottól néhány iépésre elmegyek, de szemmeltartom, hogy alkalmas pillanatban kézbe foghassam. Kapás esetén a hot tüstént felvágódik, s ilyenkor az a dolgom, hogy a pontyot szákoljam ... Tény, hogy ez egyszerű és nagyon kényelmes megoldás. Budai horgásztárs a múlt évben ezzel a készülékkel néhány 4—5 kilós pontyot akasztott meg és mindegyiket sikeresen KRAJCSOVICS FERDINAND /idényben a horgász napla pirkadattal kezdődik. Olykor legszívesebben rugóként pattanna ki az ágyból, ám a szokásos mozgás után felöltözik, s kilép a ház elé, hogy belehallgasson a pirkadatba. Fontolgatja, hogy aznap milyen ídO lesz. Aztán bemegy a konyhába, megfőzi a feketekávét, és felhörpintése után fogta a szerelését, hogy indulhasson a vízhez. A víz tükrö felett ködfátyol lebeg. Már a csónak orrában evez. Egy pillanat, és a hajnali merengésből kizökkenti őt a mozduló nádas. Elérkezett a nagy pillanat. Jelentkeztek a pontyok. Ettől fogva nincs nyugvása. Bármely pillanatban mozdulhat az úszó. A múlt nyáron június 10-én, reggelt hat óra tájban megmozdult előttem a nádas. Pár perc múlva az úszó ts jelezte a pontyot. Ami aztán történt, azt elmondani, vagy leírni szinte lehetetlen. A nagy izgalom rövidzárla-Fotó: sk. tot okozott emlékezetemben. Mozdulataim szinte ösztönösek voltak. Amint megmozdult az úszó, tüstént bevágtam. Ezúttal sikerrel. A ponty sajnos, beúszott a nád közé. A nád recsegettropogott a bambuszbot pedig szépen hajlott. A zsinórt többszörösen kezemre tekertem. Erősen húztam, csak éppen azt nem tudtam, hogy milyen példánnyal van dolgom. A ponty talán elszabadult, s a horog a nádasban elakadt... Bánatomban még egyszer erőteljesen meghúztam a zsinórt, s erre egy nádkéve emelkedett a vízszínére, s ennek derekán volt az én pontyom. Csak a fejét láttam, de ez is elég volt. A merítővei kiemeltem. Ott feküdt már a lábam előtt. Térdem reszketett, az ajkam cserepes volt az izgalomtól. A szép példány 60 centiméteres volt. A tarisznyámba tettem, s hazafelé menet, ezúttal nem gúnyos, hanem irigykedő pillantások kísértek... NAGY MIHÁLY másoknak viszont nem. Az Idősebb horgásztársak közül néhányan képtelenek már a kapásjelző állandó figyelésére, s a kapást követő azonnali bevágásra. Ezért a bevágást a készü-Budal Mihály a lába mellé szúrt önműködő halfogó készülékkel VADÄSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + Äz utolsó vadászkutyám egy rövid szőrű magyar vizsla volt. Kiváló szaglással, szófogadó magatartással áldotta meg őt a természet. Az ebet megtanítottam minden vadászmunkára. Kitartóan követte a vad nyomát... Az én „Flórám“ kitűnő mindenes kutyának bizonyult. Ma sem tudom feledni szép szemét, nyílt tekintetét, »ragaszkodását. Húsz évig a Červená Skala-í Állami Erdőgazdaság vadászparadicsomnak számított részemre. Medve, hiúz, vadmacska, róka, nyest, szarvas, őz, siketfajd, császármadár, szalonka, feketególya, holló, örvösgalamb és mókusok sokasága tanyázott a területen. Az élet persze nem mindig fenékig tejfel. Ezért amikor felgyülemlettek a hlvatalbéli és a magánélet gondjai, akkor mindig a természet ölén kerestem a pihenést. Főhadiszállásom a Karálka vadásztanya volt. Ha nem rendelkeztem tartalék tűzifával, akkor ennek begyűjtését szorgalmaztam. Amíg összegyűjtöttem egy kevés fát, vadászkutyám Flóra vezényszó nélkül ennek kétszeresét hordta be a konyhába. • • • Megállapítottam, hogy a szalonkák a Murányi-fennsíkon Is költenek. Kíváncsian figyeltem, hogy a vadásztanyát övező erdőben hány szalonkafészek van. Tudtam róla, hogy a szalonkák ezen a tájon évente kétszer költenek. Flóra szinte csőd átkozott, hogy a második húzás alkalmával nem lőttem szalonkát. Az ő érdeme volt viszont, hogy felkutattam fészkeiket, s ezeket feltérképeztem, megjelöltem. Tudtam, hány tojás van a fészkekben, de azt is, hogy mennyi fióka kelt ki. Egy alkalommal ebédfőzés közben arra lettem figyelmes, hogy Flóra az asztal alatt álmában nyüszített, valószínű, hogy űzte a vadat. Pár pillanat múlva felébredt, nagyokat ásított, tehát nyújtózkodott. Én továbbra is az ebédfőzéssel voltam elfoglalva. Mintegy húsz perc múlva ismét az asztal alá néztem, de Flórát már nem láttam. Arra gondoltam, hogy kiment a napra, vagy elintézni biológiai szükségleteit. Nem telt bele néhány perc, és nagy meglepetésemre egy élő szalonlkát hozott a konyhába. Leült elém, mereven nézett, és várta az utasítást, hogy a szalonkát adja oda. Hátratettem kezemet, és kérdeztem tőle: „Hát te mit cselekedtél?“ Flóra mozdulatlanul ült, mereven nézett, tovább várta utasításomat. Nem akartam őt fárasztani, ezért elkértem tőle a szalonkát. Szájában az élő madarat tartotta, csak egy kissé benyálazta, amikor viszont átvettem tőle, észrevettem, hogy a jobb szárnya kissé fenyőgyantás. A fogasról leakasztottam egy üres táskát, s abba tettem a szalonkát. Megparancsoltam Flórának, hogy mutassa meg, honnét hozta a madarat. Erre előreszökikent, és vezetett. Alig fél óra múlva ott álltam az üres fészeknél, amelyről hiányzott a kotló, ám hat tojás fehérlett a fészekben. A szalonkát kivettem a táskából és ráhelyeztem a fészekre. Mintha semmi sem történt volna, az szépen leguggolt, és mereven ült a fészken. Ott álltam vagy tíz percig, s oda voltam az álmélkodástól, majd visszatértünk a vadászházba. Hat napig ellenőriztük a fészekaljat. A szalonka egyszer sem rebbent fel, kitartóan ült a fészken. A hetedik napon viszont üresen találtuk a fészket, csak a feltört tojáshéjak árulták el. hogy a hat kis szalonka szerencsésen kikelt. A boldog kis család azóta már több gilisztát elfogyasztott. Feledhetetlen barátnőmmel elhatároztuk, hogy azon a szép napon turistakirándulásra indulunk. Elhatároztuk, hogy megnézzük a murányi várrom környékét. Harmatos reggelen indultunk, mert nem akartujc kitenni magunkat a nap tűző sugarainak. Lassan, kényelmesen mentünk, mert gyönyörködni akartunk a pár kilométeres vadregényes út környékében. Nem az országutat választottuk, hanem a „Nagyréten“ keresztül ballagtunk. Környéke legendás hírű. A másodiik világháborúban ez a táj jelentős szerephez jutott. Amikor a sliaől Trl duby repülőteret megszállták a fasiszták, a szovjet hadvezetőség az erdőkkel övezett 900 méter tengerszlnt feletti Nagyrétet választotta repülőtérnek, ahol a gépek kényelmesen le- és felszállhattak. A szlovák partizánok innen kaptak segítséй vadász és hűséges társa... get, élelmet és lőszert. így lett a Nagy rét a Murányi-fennsík történelmi jelentőségű helyszíne. Nagy érdekessége a rétnek, hogy itt van az Állami Méntelep hucul lovainak a tanyája Is. ••• A hangulatos utat kényelmes sétában három órán belül tettük meg. Közben földieppet, málnát és gombát gyűjtöttünk. Flóra hol az út jobb, hol pedig baloldalán kutatott. Megtalálta a földön fészkelő madarak fészkét. Egyszer azonban megtorpant, s bal lábát felemelve magasra tartott orral szimatolta a levegőt. Megfigyeltük, amint orrcimpái remegtek. Nesztelenül kúszott egy margarétákkal övezett borókabokor felé. Ml pedig lassan követtük öt, s a kutya orra elől nagy robajjal egy császármadár röppent föl. Flóra persze ezt figyelmen kívül hagyta. Megállt a bokor előtt, s erre a császármadár körülötte röpködött... Odasúgtem barátnőmnek, hogy a kutya a fészekalj előtt állt meg. Flóra a virágok közül óvatosan kiemelte a tollasodó fiókákat, és nekem adta. Levettem a vadászkalapot és belérejtettem a 12 császármadár fiókát. A szegény mama ott jajveszékelt körülöttünk, igyekezett elcsalnl minket a fészektől. Nem tudtunk betelni a látvánnyal. Simogattuk a mesébe illő madárkákat, s hogy az aggódó mama szívfájdalmának véget vessünk, szabadon engedtük a fészek lakóit Az erdő széle csupán néhány méterre volt, s onnét néztük, mit tesz a mama a szabadon engedett fiókákkal. A kalapot a földre tettem, a fiókák pedig kiugráltak belőle. A következő pillanatban ott termett a madármama, s egy gallyról irányítottá fiókáit. Csodálkozva néztük, amint pillanatokon belül úgy elbújtak, mintha a föld nyelte volna el őket. ••• Ha valaki a murányi vár romjainak tájékáról akar gyönyörködni az előtte elterülő tájban, ennek elengedhetetlen követelménye, hogy az idő szép legyen. Örömünkre az egész nap verőfényes volt. Elbűvölten néztük az alattunk elterülő tájat. Három völgy adott találkát a büszkén magasba nyúló sziklafalnak: a tisoveci, a rőcel és a Červená Skala-l völgy. Egy kis község húzódik meg a völgyek torkolatánál. Bármelyik oldalról gyönyörködünk a tájban, kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy itt minden költői szépségű. A fiatal hölgy és az akkor 60 éves öreg medve ikéz a kézben ballagott, boldogan szívta magába a balzsamos Illatot. A vadászházba visszatérve a fiatal hölgy felfedezte, hogy nincs meg a kardigánja. Felelevenítettük a történteket, és megállapítottuk, hogy a kardigán a sziklán maradt. Én azt ajánlottam, hogy visszamegyek a sziklához, elhozom a kardigánt. A hölgy viszont ez ellen tiltakozott. Közben észre sem vettem, hogy Flóra erősen figyeli beszélgetésünket. Erre feleszmélten^ és felé fordultam. — Flóra, aranyos kis kutyám, szagold meg a hölgy ruháját, és hozd el a kardigánt... Flóra felemelte fejét, mutatta fogait, megperdült és elrohant. Mi pedig egymásra néztünk .. A nap már a Királyhegy mögé bukott, az ég alját gyönyörű színekkel festette meg, mintegy tudtunkra adva, hogy esteledik. Megnéztem az órát, amikor Flóra elvágtatott — 19,45 óra volt. Mi esti sétára indultunk, mert naplemente után intenzíven lélegzik az erdő, s ez magával hozza a tülevelek balzsamos illatát Teli tüdővel szívtuk a természet különös adományát. Lassan ballagtunk a Nagyrét felé. Látcsövem mindig a nyakamban lógott. A természetben sohasem tudhatja a vadász, mikor veszi hasznát. Már erősen sötétedett. Ml pedig megzavartuk a legelésző szarvasokat. A távolban a visszatérő Flóra körvonalai rajzolódtak ki. Nem tudtam megállapítani, hogy mit tart a szójában. Pár pillanat múlva viszont már láttam, hogy valami leng a szájában. , Lihegve hozzánk futott az okos állat, leült előttem, és szabályszerűen átadta a kissé nyálas kardigánt. Amikor átvettem tőle, magamhoz öleltem és megsimogattam. Flóra erre körbe-körbe futkosott, majd a földön hempergett örömében. ••• I. M. HABROV3KÝ
