Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 3. szám

T 1983. január 22. SZABAD FÖLDMŰVES. 11 Az eltelt időszakben az illetéke­sek több alkalommal is tárgyal­tak a zöldség- és gyümölcster­mesztés, valamint a forgalmazás idő­szerű kérdéseiről. A fogyasztói piac bőségesebb és rugalmasabb ellátása, a konzervipar nyersanyagigényeinek terv szerinti kielégítése céljából már számtalan határozat született. A gya­korlat viszont azt mutatja, hogy a törekvés nem mindig hozta a várt eredményt, s ezért időszerű lenne a határozatok megvalósításának időkö­zönkénti ellenőrzése. A CSSZSZK kormánya 1977 február­jában jogerős határozattal hagyta jó­vá a zöldségtermesztés, a felvásárlás és a forgalmazás fejlesztésének ter­vezetét, s ezt a hetedik ötéves terv­időszak éveiben, illetve 1990-ig kell megvalósítani a gyakorlatban. Ehhez viszont beruházási keretek szüksége­sek. Szlovákiában a 7. ötéves tervidő­szak első két évében — a kormány­határozat kapcsán — rendkívül nagy figyelmet szenteltek a program meg­valósításának. Mezőgazdasági üze­meink zöldségféléket 1981-ben 28 ezer 704; 1982-ben pedig 27 ezer 074 hektáron termeltek, ám az elő­irányzott felvásárlási feladatokat egyik évben sem teljesítették. A ter­vekhez viszonyított lemaradás a két évben 50 ezer tonna körüli volt. A mólt esztendőben csak zöldpap­rikából és elrakni való uborkából si­került tólszárnyalni a tervtel adatot, a többi fő terméknek számító zöld­ségfélékből viszont mélyen a terv alatt maradtunk. Kritikusnak mond­ható a tervteljesités fokhagymából, petrezselyemgyökérből, karfiolból, sár­garépából, de vöröshagymából is. Megközelítően hasonló volt a hely­zet a gyümölcs forgalmazásával. A mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca az eltelt időszakban lépéseket tett a termelés és a forgalmazás fel­lendítése érdekében, a zöldség- és gyümölcstermesztést kilenc produktív járásba összpontosítja, és remény van rá, hogy a jövőben mind a fogyasz­tók, mind a feldolgozó Ipar igényei választék szerint is kielégíthetők. Szlovákiában a zöldségfélék ter­mesztését 154, a gyümölcs termesz­tését pedig 106 gazdaságba összpon­tosították. Arra törekedtek, hogy a zöldségféléket, de a gyümölcs jelen­tős hányadát Is főleg az öntözőhá­lózattal rendelkező gazdaságokban termeljék, tgy elkerülhető az időjárás ingadozása miatti terméskiesés. A belkereskedelmi tárca az ár­hivatallal karöltve már a múltban le­hetővé tette, hogy a termelők érde­keltsége javuljon. . Rugalmasabbá és tökéletesebbé tettéit például a zöld­ség és a gyümölcs felvásárlását ser­kentő árrendszert. Kiegyenlítik töb­bek között a kedvezőtlen természeti adottságú körzetek termelési költsé­gének aránytalanságait (különbözeti árpótlék). Körzetenként árkiegészítő­vel serkentik a gazdaságokat a gyü­mölcs- és a zöldségtermesztés, vala­mint a forgalmazás fellendítésére, a nagyobb feladatok vállalására. A tervezet életbeléptetése óta — a 6. ötéves tervidőszak valóságához vi­szonyítva — 1981—82-ben a zöldség­­termesztés 10,6 a gyümölcstermesztés pedig 41,1 százalékkal növekedett, s ez azt bizonyltja, hogy a helyi jelle­­gü rendellenességek mellett figyelem­re méltó a fejlődés. Ez azonban nem ok az elbizakodásra. Az illetékesek jó) ismerik a forgal­mazási tervek foghíjas teljesítésének hátterét, s mindent megtesznek azért, hogy a termelést és a forgalmazást rendes kerékvágásba tereljék. A jö­vőben arra törekednek, hogy a mező­­gazdasági üzemeket árkiegészítéssel serkentsék a hiánycikknek számító zöldségfélék szerződéses termesztésé­re ős egyenletes forgalmazására. A soron levő három évben a mező­­gazdasági és élelmezésügyi tárca a tökéletesített irányítási rendszer elvei értelmében azt szorgalmazza, hogy a mezőgazdasági üzemek részére hátte­ret biztosítson a kezdeményezésre. Az 1983—85-ös években a kezdeményező tervek keretében zöldségfélékből 314 —330, gyülmölcsből 100—107 ezer tonna felvásárlására van kilátás. Ez viszont nem teljesen fedi az állami tervben meghatározott mennyiséget. Így szükség lesz a külföldi behoza­talra, hacsak a mezőgazdasági üze­mek időben nem módosítják eredeti zöldség- és gyümölcsforgalmazási ter­vüket. A mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca lépéseket tett annak érdekében, hogy a jövőben Szlovákiában zöldsé­get 28, gyümölcsöt pedig 10 ezer hektáron termeljünk. Azzal is szá­molt, hogy a 7. ötéves tervidőszak végén 4700 hektáron belterjes gyü­mölcsültetvényt létesítenek, s ebből 2300 hektár felújítás lesz. Az összte­rület tehát eléri a 12 ezer 400 hek­tárt mőlcstároló kapacitását. Ez azonban nem elegendő a készletek biztonságos elhelyezésére. Tudatosítani kell azon­ban azt is, hogy a beruházás nem oldható meg egycsapásra. A korábbi években ugyanis a zöldség- és gyü­­mölcsellátást külföldi behozatalra épí­tettük, s ezeket az ágazatokat csak enyhén fejlesztettük. Ez a fő oka a lemaradásnak. Közben persze más­ként alakultak a viszonyok. Azóta napirenden van a zöldség- és a gyü­mölcstermesztés, valamint a forgalma­zás hazai fellendítése, az önellátás mielőbbi elérése. Ez a helyes meg­oldás, hiszen zöldséget, gyümölcsöt korábban is tudtunk termelni, miért ne tudnánk éppen most. Erre azon­ban jól fel kell készülnünk. Sajnálatos, hogy az elképzelések és a keretek adta lehetőségek között bi­zonyos ellentmondások alakulnak, s emiatt a célkitűzések nem olyan ru­galmasan valósíthatók meg, mint sze­retnénk. így a gyümölcs- és a zöld­ségtermesztés, valamint forgalmazás fellendítése terén ma a fokozatosság elvei érvényesülnek. FENYEGETI-E ÉHÍNSÉG AZ EMBERISÉGET? A téli nyugalmi időszakban gon­doskodnak a zöldség- és gyümölcs­kertészek oktatásáról, beavatják őket a növényvédelem és az ápolás rej­telmeibe. Ez azért szükséges, mert ezen a téren fordulnak elő a legna­gyobb fogyatékosságok. Napirendi feladat például a szerző­désre termelt fokhagyma felvásárlási árának felfelé való kerekítése az agusztus 1. és a december 1. közötti időszakban. Ugyanakkor továbbra is meghagyják a körzetekben juttatott árpótlékot Is. Hasonló megoldást al­kalmaznak majd a többi hiánycikk­nek számító zöldségféle termesztésé­nek és forgalmazásának fellendítése érdekében, javaslat van viszont arra, hogy 1983-tól a nem szerződött, s a szerződésen felül felkínált zöldség és gyümölcs felvásárlási árát a partne­rek közti megállapodás értelmében kell meghatározni. Az Illetékes tárcák abban is meg­egyeztek, hogy a lövőben betartják az együttműködés elveit. A hatáskö­rükbe tartozó ármegállapító bizott­ságok tehát a jövőben csak úgy hoz­hatnak érvényes döntést, ha előzőleg a termelők képviselőivel megegyez­nek. Amennyiben a bizottságok az ár kérdésében nein egyeznének meg, ilyen esetekben az árszint sorsáról a ZELENINA illetékes igazgatója, s a kerületi mezőgazdasági igazgatóság vezetője dönt. Az 1983-as évtől kezdve Szlovákiá­ban a vöröshagymát 1690 a fokhagy­mát 184, a paradicsomot 1750, a kar­fiolt 400, a petrezselymet 600, a sár­garépát pedig 890 hektáron szakosí­tott üzemekben termelik. Ezen üze­mek részére mintegy 12 millió korona értékű vegyszert biztosítanak a nö­vényvédelmi teendők sikeres elvégzé­séhez. A vöröshagyma, az ipari paradi­csom, a káposzta és a zöldbab ter­mesztését komplex gépsorok segítsé­gével oldják meg. Így az ú) gépeket főleg • szakosított üzemek kapják. Erre a célra a soron levő három év­ben mintegy 150 millió koronát kite­vő beruházási keretre tartanak igényt. Ugyanakkor a raktárkapacitás, továb­bá a zöldség- és gyümölcskezelő köz­pontok építése is nagy összeget igé­nyel. A belkereskedelmi tárca arra töre­kedik, hogy az 1983—85-ös években legalább 34 ezer négyzetméter terü­lettel bővítse saját zöldség- és gyü-Jeleoleg főleg olyan létesítmények elkészítésére van kilátás, amelyek szinte azonnal elősegítik a termelés fellendítését s a költségek mielőbbi visszatérülését. Ennek megfelelően került sor például a Jaslovské Bohu­­nice-i és a mohi (Mohovce) atomerő­mű hőhulladékának a zöldségtermesz­tésben való hasznosítására. A zöldségtermesztésre szakosított üzemek vezetőinek arra kell töreked­ni, hogy széles körben érvényesítsék a tudományos-műszaki ismereteket, ezeket mind a termelés, mind a táro­lás, de a forgalmazás és a feldolgo­zás terén is teljes sikerrel hasznosít­sák. A tárca arra törekedik, hogy Szlovákia zöldségtermesztő járásaiban létrehozza a szakosított üzemek háló­zatát. Az adásvételi kapcsolatok elmélyí­tése, a tervfeladatok sikeres megvaló­sítása céljából a kooperációs és in­tegrációs viszonyok kiszélesítésére tö­rekednek az érdekelt felekkel, vagyis a feldolgozó iparral, a Semex válla­lattal, a belkereskedelemmel és a Jednota Fogyasztási Szövetkezettel. A partnerek hatékony közreműködésé­vel ugyanis javítható a fogyasztói piac igényeinek választékbő kielégíté­se. Szükségszerű viszont, hogy a partnerek az évi tervekben kellő anyagi háttérrel biztosítsák a célkitű­zések valóra váltását. Ez a kérdés szinte napról napra előbukkan a sajtóban. Szerepel az ENSZ-közgyűlés ülésszakain, s a kongresszusok napirendjén. Komoly okok vetik fel az aggodalmat. Tudó­sok, közgazdászok, szociológusok vi­lágszerte keresik az élelmezési gon­dok megoldásának lehetőségeit Négy szovjet tudós az APN-konfe­­rencián válaszolt a kérdésre: Fenye­geti-e éhínség az emberiséget? Alekszej Pokrovszkij, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája Élelme­zéstudományt Intézetének igazgatója, számos nemzetközi élelmezési bizott­ság tagja: —• Az élelmiszertermelés mai lehe­tőségeinek reális vizsgálata a „neo­­malthusianismusi“ elméletek helyte­lenségét igazolja. A szakembereket a hosszú távú prognózis előkészítése foglalkoztatja: merre tartson az élel­miszertermelés? Az egyik legfontosabb irány: új fe­hérjeforrások kutatása és az élelmi­szerek minőségének javítása. Ha nap­jaink teljes növényi és állati fehérje­termelését egyenlően osztanánk el a föld laikói között, akkor egy lakosra nem több mint ötvennyolc gramm fe­hérje jutna. Ez igen alacsony szint. Napjainkban a föld lakosságának a fele még ennyihez sem jut, s nyilván­való, hogy a fehérjehiány a 2000-dik esztendőre jelentősen növekedhet. A megoldás a mezőgazdaság inten­zitásának a fokozása. A szakemberek szerint növelni kell a gabonafélék, a hüvelyesek, az olajnövények és ter­mészetesen az állati fehérjék terme­lését. A terméshozamok megsokszoro­zásával egyidejűleg biztosítani kell a termékek biológiai értékének növelé­sét, a fehérjeállomány dúsításával. Egyre nagyobb jelentőségű a halá­szat, a haltenyésztés és a tengeri termékek jobb felhasználása. Kísérleteznek mesterséges táplálé­kok előállításval. Az utóbbi Időben egyre gyakrabban hallhatunk erről, de amíg e tápanyagok széles körben elterjednek, addig a természetes táp­anyagok még teljesebb kihasználása szükséges. Nyikolaj Alekszandrov, az össz­­szövetségl „Lenin“ Mezőgazdasági Tu­dományos Akadémia tagja, az össz­­szövetségi Mezőgazdasági Közgazda­ságtudományi Intézet igazgatója: A szovjet tudomány határozot­tan állítja: nem fenyegeti éhínség az emberiséget, hiszen annyi felhaszná­latlan tartalék van még a világon. A szovjet tudósok kidolgozták az ország számos területének legalkal­masabb agrotechnikai módszereit A szelekció eredményei lehetővé tették, hogy jelentősen növeljük egy sor me- HOKSZA ISTVÄN zőgazdasági termék hozamának meny­nylségét és minőségét. Olyan búza* fajtákkal rendelkezünk, mint a Be­­zosztaja-1, az Auróra, a Kavkaz stb. Vannak olyan cukorrépafajtáink, me* lyeknek magas a cukortartalma. Ugyancsak vannak magas olajtartal­mú napraforgó-fajtáink is. A 90-es évekre szóló előrejelzések azt mutatják, hogy lehetővé válik a termékek mennyiségének jelentős nö­velése, az egységnyi termékre jutó munkamennyiség tetemes csökkentése mellett. Vaszilij Belikov professzor, a Szov­jetunió Tudományos Akadémiája Szer­­veskémíai Intézete szintetikus táplá­lékelőállító kutatólaboratóriumának vezetője: — A világ sok országában kidol­gozták már, hogyan lehet ipari úton, mikrobiológiai szintézis révén magas tápértékü fehérjét nyerni fahulladék­ból, gázipari melléktermékből, etil­alkoholból, ecetsav és más vegyipari termékek hulladékából. Alkalmazásuk előtt természetesen alapos orvosi­­biológiai vizsgálatra van szükség. Tápanyagokat lehet nyerni kémiai szintézis útján Is. E módszerek gya­korlatilag kimeríthetetlen fehérjefor­rást biztosítanak a táplálék-előállítás számára. Ugyanakkor: egyebek kö­zött, az optimális adagolás elveit is ki kell dolgozni. Alekszandr Sabanov, az Orvostudo­mányi Akadémia levelező tagja, a Nemzetközi Egészségügyi Társaság Országos Bizottságának elnöke: — A táplálkozás meghatározza az emberi szervezet ellenálló-képességét. Akik nem táplálkoznak kielégítően, gyakrabban betegednek meg tuberku­lózisban, trachomában, anémia és krónikus fáradtságérzet alakul ki bennük. Az. éhezés okozza a skorbu­­tot, a beríberit. Ezek a látszólag köz­helyszerű tények annak kimondására késztetnek, hogy bolygónk lakossá­gának táplálkozási problémája nem­csak tudományos, hanem egyben szo­ciális kérdés is. A modern tudomány megfeszített erővel dolgozik a föld élelmiszer­mennyiségének a növelésén. A feladat megoldásához időben fogtunk hozzá. A növekvő emberiség ellátására több­féle változat lehetséges: a szántóföld, a világóceán, a vegyi laboratórium — valamennyi biztató távlatokkal ke­csegtet. Nem hiszek abban, hogy a földön valaha is beköszönt a totális éhínség. Bolygónk mindig képes lesz ellátni az emberiséget, ha a természeti kin­cseket okosan, jó gazda módjára hasz­náljuk ki, az emberek között pedig sikerül az Igazságos társadalmi viszo­nyok kialakítása. Dr. LÄSZLÖ LÄSZLö ■ ■ ■ Akarunk-e takarékoskodni? Szinte látom magam előtt kedves olvasóinkat, amint megrökönyödve merednek a fenti címre: elírás? sajtó­hiba? Máris előrebocsáthatom, hogy szó sincs semmi­féle nyomdai figyelmetlenségről. A kérdést, úgy, ahogy az fentebb áll, én tettem fel Jómagámnak az alábbi eset kapcsán, amely, mi tagadás, kissé gondolkodó­ba ejtett. A minap a kocsim kilométerórájára pillantva láttam, hogy esedékes mér a motorolajcsere ideje. Autóstársaim tudják, hogy ez a művelet nem igényel különösebb szakértelmet: bárki maga is elvégezheti, alig néhány perc alatt. Ilyenkor ugyebár, kocsitípustól függően ösz­­szegyülik három-négy liter úgynevezett fáradtolaj, és felmerül a kérdés, mint közkedvelt énekesünk, Ivan Mládek egyik dalában: hová vele? Jómagam a talán nem a legegyszerűbbnek, ám a leghasznosabbnak ígér­kező megoldást választottam: a sűrű, fekete lét vigyáz­va étöntöttem egy lezárható plébedénybe, és annak rendje és módja szerint leadtam az első útbaeső ben­zinkútnál. Először és utoljára. Pedig az a négy és fél kemény korona, amit kaptam érte, nagyjából fedezte az ottha­gyott bádogedény árát Tehát, ha úgy vesszük, nem fizet­tem rá a „bőtra“. • • • Vegyük azonban másként. Aligha mondok bárkinek újat azzal, hogy a kőolajszármazékok, mindenekelőtt az üzemanyagok és a motorolaj fogyasztása világszerte óriási arányban megnövekedett az utóbbi évek során. Ez alól hazánk sem kivétel, hiszen fejlett motorizá­cióval rendelkező ország vagyunk. Az üzemanyagokkal és a többi olajszármazékkal való takarékoskodás tehát nekünk Is éppúgy elsődleges népgazdasági érdekünk, mint a világ szinte minden országának. Hangoztatjuk Is ezt eleget, a sajtóban, a rádióban és a televízióban egyaránt. Sajnos, sokszor úgy tűnik, hogy csak beszélünk, és a tettekkel, a takarékosságra ösztönző konkrét Intézke­désekkel jóval hátrább kullogunk. Induljunk ki például a fenti esetből, és — ne tessenek megrémülni — szá­moljunk egy kicsit. Közel tizenhat milliós ország va­gyunk, amelyben minden nyolcadik lakosra jut egy magángépkocst. Számuk tehát nagyjából kétmillió. Túl­nyomó részük = mintegy másfél millió = négyütemű motorral van felszerelve, tehát rendszeres olajcserét Igényel. A nyolc-tízezer kilométer, ami után ez feltét­lenül esedékes, nagyjából megfelel egy átlagos magán­autós évi „teljesítményének“. Évente tehát mintegy más­fél milllószor négy, azaz hat millió liter használt olaj „sorsáról“ van szól Olyanéról, amelynek az alap­anyagát alig öt százalékban tudjuk fedezni hazai for­rásainkból. Olyanéról, amelynek újrafelhasználhatósága, az egyik legismertebb autós szaklapunkban megszólal­tatott tekintélyes olajipari szakember szavai szerint hat- ‘ van százalék, a szemléletesség kedvéért téve hozzá, hogy száz literből hatvan liter kitűnő minőségű új olaj nyerhető, gyakorlatilag minimális nyersanyagfelhaszná­lással. És végül: olyanéról, amelynek eredeti ára a leg­utóbbi áremelés óta literenként huszonöt korona, fel­vásárlást ára pedig — mint hatvan százalékban újra hasznosítható nyersanyagnak — egy korona ötven fil­lér... Aligha lehet vitás, hogy ez az évi hat millió liternyi használt olaj egyszerűen elveszik népgazdaságunk szá­mára. Illetve: nem veszik el, sajnos. Ott szabadulunk meg tőle, ahol tudunk, a talajba, a csatornákba kerül, patakok, folyók kilométereit szennyezi. Mert hogy az évente egyszer esedékes négy-öt korona „haszon“ érde­kében egyetlen autós sem fog bajlódni az összegyűjté­sével, tárolásával és szállításával, az szinte biztosra ve­hető. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy egyes, főleg nagyvárosi benzinkutaknál lehetőség van a hely­­beni olajcserére, közvetlenül az olajgyűjtő tartály fölött, vagy az úgynevezett „olajszippantó“ segítségével. Számuk azonban egyelőre elenyésző, nem is beszélve az autósok arányáról, akik ezt a szolgáltatást rendszeresen igény­be is veszik. Innen kiindulva is csak ugyanarra a vég* következtetésre Juthatunk: egyszerűen nem vagyunk ér­dekeltté téve abban, hogy ha literenként Is, de meg­mentsük népgazdaságunk számára ezt az értékes vegy­ipari nyersanyagot, és rajta keresztül megtakarítsunk, szerény becslések szerint is évente legalább tízmillió koronát. Akarunk-e tehát takarékoskodni? Az elmondottak, saj­nos, úgy érzem, indokolttá teszik ezt a meglepő kérdést. Megválaszolása helyett pedig csak ennyit mondhatok: ez végső soron nem rajtunk, az autósok milliós táborán múlik... VASS GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom