Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-04 / 22. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. június 4, 6 Amikor megér­keztem, már ja­vában zajlottak az események. A ha­talmas, parknak Ь beillő Iskolaudvar színes atlétatrikók és melegítők nyüzs­gő kavalkádja volt, amelyhez a hang­­kulisszát a „rövid távosok“ lábdobo­gása, a távolugrók tompa puffanása, az éppen csak „át­vitt“, vagy éppen­séggel levert ma­gasugró léc pen­gése szolgáltatta. Na meg persze a társak lelkes bíz­tatása, hiszen le­het-e valamirevaló verseny szurkolók nélkül? Mert ver­seny folyt Itt, a javából; zaja visszaverődött a kastély évszá­zados falairól, körülfonta a park hatalmas fáit és kiszökött egészen az utcára. Akt felfi­gyelt rá, és megállt a díszesén kovácsolt kerítés mellett, akár együtt Izgulhatott a verseny­zőkkel, akiknek arca ugyanúgy tükrözte a hajrá Izgalmát a „száz“ utolsó méterein, kezük ugyanolyan boldogan lendült a magasba a sikeres ugrás, után, mint ahogy a gyermekek örül­az osztályfőnökéhez: tanító né­ni, én győzteml Így, Ilyen ön­feledt lelkesedéssel csak ahhoz szokás odafutni, aki hozzánk legközelebb áll, s az ő esetében ez valóban így volt, hiszen ta­nítójában az édesapját-édes­­anyját látta egy személyben, azokat, akiket nem Is ismer... S ha nem is Ilyen, de hasonló helyzetben volt a legtöbb gyer­mek, aki ezen a csodálatosan szép májusi napon, versenyző­ként vagy szurkolóként részese VERSENYRŐL -azok tartoznak, akik szüleik kérelmére nyertek elhelyezést az Intézetben, mégpedig kizá­rólag a tankötelezettség opti­mális feltételeinek biztosítása érdekében. A második csopor­tot azok a növendékek alkot­ják, akik bírósági döntés alap­ján kerültek hozzánk, mert az otthoni környezetük nem bizto­sítja számukra a szükséges gondoskodást, esetleg nincsa­­nek Is szüleik. Ezeknél az úgy­nevezett államilag gondozott gyerekeknél az Intézet töltt be az otthon, mi, pedagógusok pe­dig a szülő szerepét... Isko­lánk a legnagyobb ilyen jelle­gű nemcsak a járásban, de — a magyar tannyelvüeket tekint­ve — egész Dél-Szlovákiában: ni tudnak a sikernek a világ minden iskolájában. Pedig mégsem voltak egészen olyanok, mint legtöbb gyerek­társuk. Mert hadd árulom el most már, hogy hol jártam ezen a verőfényes májusi na­pon: a leírt idilli környezet, az Eszterházyak egykori kastélya és a hozzá tartozó gyönyörű park a galántai járás egyik községében, Tallóson (Tomaší­­kovo) található, és a járás, sőt egész Dél-Szlovákia legnagyobb magyar tannyelvű kisegítő Is­kolájának otthona. E rövid bevezető után, beval­lom, hosszú percekig ültem gondolataimba merülve az író­gép fölött. Egyre határozottab­ban éreztem, hogy egy sport­eredmények nélkül... volt a kisegítő Iskolák járási sportversenyének. — Az emberek többsége tév­hitben él a kisegítő iskolákat illetően. Afféle „mumusnak“ tekintik, és sokszor még Ijeszt­getik Is vele a gyermekeiket. Tény ős való, hogy Intézetünk­ben — hiszen bentlakásos In­tézményről van szó, amely a tanulók egy részének nemcsak az iskolát, de az otthont Is je­lenti — szellemileg fogyatékos gyermekek oktatása és nevelése folyik, de ez a megállapítás rovatba illő száraz beszámoló a verseny lefolyásáról, az egyes kategóriák győzteseinek felso­rolásával ezúttal távolról sem fejezné ki mindazt, amit itt lát­tam. Sok minden hiányozna be­lőle. Például az, amikor az egyik versenyszám után a kis győztes boldogan rohant oda feltétlenül kiegészítésre szorul. Az értelmi fogyatékosságnak ugyanis pedagógiai szempont­ból három fokozata van, s ezek közül Iskolánk tanulói a leg­enyhébb fokozatot képviselik. Ezen túlmenően Itteni elhelye­zésük okát Illetően két cso­portba sorolhatók. Az elsőbe 153 tanulónk van, ebből 140 bentlakó. Mindezt már Gágyor Józsel, az Iskola igazgatója mondotta el a verseny szünetében, ami­kor a kastély ódon falainak kellemes hűvösében kerestünk menedéket a tűző napsugarak elől. Körülnézztem a tanter­mekben, amelyek így üresen is hangulatosak voltak: nagysá­guk alig haladja meg egy átla­gos szoba méreteit, a tanulók száma pedig osztályonként tíz és tizenöt között mozog. Itt nemcsak tanítás, hanem sol.kal Inkább családi jellegű együtt­­tanulás folyik, gondoltam. S hogy ez valóban így van, arról szinte percenként meg győződhettem, amint újra visz­­szamentünk a gyerekek közé. Lépten-nyomon tapasztalhattam azt a végtelen őszinteséget és bizalmat, amellyel ezek a saj­nálatos sorsú gyerekek köze­lednek tanítói felé. Szinte félve Írtam le ezeket a szavakat, hi­szen nyilvánvaló, hogy sorsukat ők maguk tudatosítják a legke­vésbé, főleg egy Ilyen felszaba­dult, játékos napon, amely Igazi ünnepet jelent a számuk­ra. Ezért nem Írtam én sem eredményekről, győztesekről; bár verseny folyt itt, az elisme­rés mégsem a győzteseket illeti elsősorban. Sokkal inkább az Iskola pedagógusait, nevelőit és minden hozzájuk hasonló em­bert, akiken keresztül szocia­lista államunk gondoskodik a szeretet perifériáira szorult gyerekekről. S hogy ezt ők — a gyerme­kek — valószínűleg szintén nem tudatosítják? Nem baj. Elég, ha érzik. VASS GYULA (A szerző felvételei! A rozsnyői (Rožňava) járás­ban a Honvédelmi Szövetség öt kiképző központjában foglal­koznak a sorköteles fiatalok előképzésével. A legfigyelem­reméltóbb eredményeket az al­­mási (Jablonov nad Túrr.fin) körzetben érik el ebben a mun­kában, ahol háromtagú szakbi­zottság irányítja a tizenhárom községből összeverbuválódott sorkötelesek sokrétű felkészí­tését a katonai szolgálatra. A képzés első szakasza két nyelven folyik, s általános Irányzatú. A második „évfo­lyamban“ már — végzettségük­nek megfelelően — specializált csoportokban folytatódik. A te­matikus terv kéthetenként, pén­teken délutánra irányozza elő a foglalkozásokat. Sajnos gya­korta előfordul az igazolatlan távolmaradás. Több munkaadó a termelési problémákra hivat­kozva nem engedi el munkaidő alatt sorköteles alkalmazottját a kiképzésre. Pogány István — a kiképző­központ parancsnoka — szerint a fiataloknak mintegy kéthar­mada kellő politikai tájékozott­sággal rendelkezik. Ez az arány­szám azonban már jóval ala­csonyabb, ha a hazafias érzés és magatartás öntudatosultsá­­gának nézőpontjából vizsgáló­dunk. Ugyancsak alacsony szin­ten találjuk a fiatalok edzettsé­gét, fizikai erőnlétét. A jelöltek közel negyven százaléka (111) nem tud úszni. Egyszerűen nem volt lehetőségük arra, hogy megtanuljanak. A képzés elméleti része a régi iskola egyik, erre a célra berendezett és segédeszközök­kel jól felszerelt osztályában folyik. A terepen végzendő gya­korlatokhoz szakszerűen meg­épített akadályfutő pálya, va­lamint korszerű lőtér áll ren­delkezésre. Pogány István Immár egy év­tizede foglalkozik a fiatal sor-A sebesült társ kimentése a vegyileg fertőzött területről a honvédelmi felkészítés ábécéjéhez tartozik Fotó: Tóth József kötelesek katonai szolgálatra való felkészítésével. E munkája mellett még hat községben tart rendszeresen előadásokat a pol­gárvédelem módszereiről és formáiról. Tavalyelőtt a Honvé delmi Szövetség Központi Bi­zottsága a Honvédelmi Szövet­ség Fejlesztésében Szerzett Ér­demekért kitüntetésében része­sítette őt aktiv tevékenységéért. (K. L.) У <>■ ❖ *!• <* <* ❖ *1* <* ■%? 4ИР '** ❖ «8* *>> í* *s» ■**» ❖ ❖ <• «8» •:* «J» ♦ baújszlna (Snina) köz. ség SZlSZ-alapszerveze­­tének munkáló az elmúlt évek során sokat javult, s a Nemzeti Front egyik legtevéke­nyebb szervezetévé vált. Mind a tavalyt, mind az azt megelő­ző esztendőkben több sikeres kulturális és politikai akciót szerveztek, tárást és kerületi méretű versenyeken vettek részt, nemegyszer kitűnő ered­ményekkel. Tevékenységük egyik jelentős területe a pionírszervezet mun­kájába való aktív bekapcsoló­dás: a helyi iskola pionírcsapa­tának valamennyi raját és Örsét SZISZ-tagok vezetik. Lelkes pártolói a népművészetnek is: többen közülük tágját a Rozma­ring tánccsoportnak, amely nem­csak a községben, de járásszer­­te ismert, sőt határainkon tűt is jelléptek már. Aktívan be­kapcsolódnak a község sport­életébe is, elsősorban a labda­rúgásban és a kosárlabdában. Külön említést érdemel az a lelkesedés és eredményes mun­ka, amit a szinat fiatalok a község „megifjodott" tűzoltó­­testületében végeznek. Parkán­­sky Péternek, a testület elnö­kének értő Irányítása mellett elsősorban nekik köszönhető, hogy egyre jobb eredményeket érnek el a különböző versenye-Tevékeny fiatalok ken. Hasonló a helyzet a Hon­védelmi Szövetség helyt szer­vezetében ts: az utöbbt évek sikereinek első számú kovácsai itt ts a fiatalok voltak. Ezen a téren az egyik legjelentősebb akciójuk a minden évben meg­rendezésre kerülő nemzetközi békemaraton. Persze, azért tennivaló ts akad még bőven. A fiatalok to­vábbi aktivizálása például nagy­mértékben függ attól, hogy mennyire sikerül összehangolni a falusi alapszervezet munká­ját az iskolai, valamint a szö­vetkezett alapszervezetben fo­­lyó tevékenységgel. Egy mon­dást Idézve: nem játszhat min­denki a saját homokján, hiszen végső soron közügyekről, a község valamennyi lakóját érintő dologról van szó. Min­den elmondott pozitívum elle­nére még mindig gyakori jelen­ség az ts, hogy egyes fiatalok a művelődést otthon, a könyv­tár, a mozi, a tornaterem vagy az tfjúsági klub helyett a kocs­mában töltik el szabadidejük legnagyobb részét. A többségre viszont — és ez mindenképpen örvendetes — valóban a tettre­­készség és az aktivitás jellem­ző. Kívánjuk, hogy jó példájuk kővetőkre találjon az eddig ke­vésbé tevékenyek körében is. Iván Sándor > **• «$► «$► «$► «J* *2* *2« *2* *2* <♦ *** *2* *2* *** *2* •** ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *2* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *** *2* *2* *** *2* »♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *»* A Példás könyvtár cím elnye­rését tűzte ki célul az idei esz­tendőre a deméndi (Demandl­­ce) könyvtár. Heti bárom na­pon át tart nyitva, és az Ide látogatókat példás rend, tiszta­ság, kellemes környezet fogad­ja. A könyvtár vezetője, Majo­ros Magda nagyon sokat tesz az olvasás népszerűsítéséért a községben. Egyebek között fo­­lyőlratrendeléssel toboroz egy­re több látogatót, azonkívül rendszeresek a könyhőnapt ta­lálkozók az alapiskola tanulói­val. Mesedélutánokat és Iro­dalmi jellegű kultúrműsorokat Is rendeztek az elmúlt év so­rán; az előbbieket diafilmek vetítésével kapcsolták össze, az utóbbiak közül pedig különö­sen az Ifjú gárda, a Csenkóné gyermekei, valamint a Timur és csapata aratott nagy sikert. Amennyiben munkájuk színvo­nala az idén sem csökken, min­den reményük megvan a meg­tisztelő cim elnyerésére. Belányl János + * ♦ A közelmúltban megtartották a losonci (Lučenec) járásban a Melódia ’83 járási döntőjét. A Füleken (Fiľakovo) sorrakerült rendezvényre 13 amatőr tánc­­dalénekes és három szerzőpá­ros nevezett be, összesen hat dallal. A szakmai zsűri egyön­tetű véleménye szerint a követ­kezőképpen alakult a végső sorrend a táncdalénekesek ka tegőrlájában: 1. Oláh Erika 2. Danyi Irén — mindketten Fülekről, 3. Telek Ilona (Nagy darőc). A szerzők versenyében Gordos László és Mázik István Várj című dala végzett az első helyen, Oláh Erika tolmácsoló séban, míg a második helyet a fiatal losonci szerzőpáros, Cső­bönyei László és Varga Lóránt szerezte meg, a saját meguk által előadott „1983 emléke“ című dallal. Az ősszel megren­dezésre kerülő kerületi verse­nyen járásunkat Oláh Erika és Danyi Irén képviseli majd, re­méljük sikeresen. Csák István + * + A CSEMADOK szenei (Senec) helyi szervezete mellett műkö­dő Napsugár Vegyeskórus nem­rég Szolnokon vendégszerepeit. Kapcsolatuk a házigazda Vá­sárhelyi Zoltán Vegyeskarral tavaly kezdődött; ennek első lépéseként tavaly az aranyko­­szorús magyarországi vegyes­kar részt vett a Szenei Molnár Albert-napokon. A mostani szol­noki találkozón, amelyen kette­jükön kívül még más énekka­rok Is felléptek, az egyik leg­nagyobb sikert aratott műsor­szám a kórusok által közösen előadót Régi diákköszöntő volt, Vinczéné Ásványi Mária, a Nap­sugár karnagya vezényletével. Csuka Julianna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom