Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-04 / 22. szám

1963. június 4.

„SZABAD FÖLDMŰVES

A szép szó ünnepe

Beszámoló a 20. Jókai-napokról

sodik helyen végzett, a legnagyobb közönségsiker vitathatatlanul az övék volt mindkét kategóriában. Szivéhez nőttek a komáromi közönségnek közel két évtized alatt, ez nem vitás; de érzésem szerint nemcsak ezért.

ZSŰRI KONTRA RENDEZŐK

A bábcsoportok versenyét a kassal Délibáb nyerte, tegyük hozzá gyorsan, hogy megérdemelten. Viszont a harmadik helyezett dunaszerdahelyiek (Dunajská Streda) is bebizonyították, hogy értik a bábozás minden csínjátbínját, s hogy nem véletlenül Indult a mozgalom éppen Dunaszerdahelyről és környékéről. Tették pedig mindezt „színpadon kívül“, a szakmai értékelés során, ahol egyértelműen megnyerték a zsűrivel folytatott — jobb kifejezés híján — szőpárbajba torkolló vitájukat. Távolról sem akarom ezzel a zsűri pártatlanságát, az objektív döntésre irányuló igyekezetéi vitatni; tény viszont, hogy — bár i|gyancsak objektív okokból — egyetem olyan szakember sem volt közöttük, aki a bábozás igazi értője lett volna. A köztük és a szerdahelyi csoport vezetői között lefolyt élénk vita azonban mindenekelőtt egy fájó hiányosságra matatott rá: a mai napig nincs érdemi szintű bábkritikánk, szegényes a műfaj irodalma, bizonytalanok az értékelés kritériumai, amelyeknél talán a legélesebben Ütközik a más színpadi formákhoz szokott szakember és a (többnyire gyermekközönség) Ízlése. Ezt feltétlenül tanulságként kell leszűrnünk az értékelés során kialakult vitából, hiszen olyan problémákról van szó, amelyek közvetlenül érintik bábmozgalmunk színvonalát és fejlődésének lehetőségeit.

—4*—

Ml is volt még? Olyan kérdés ez, amelynek nyomán ott a lelkiismeretfurdalás: mennyi mindenről nem szóltam még... A vers- és prózamondókról, akik az előző évekhez viszonyítva elsősorban a témaválasztás terén Javultak. A két vendégegyüttes: a Kralupy nad Vltavou-i műkedvelő színjátszó csoport és a Kaposvári Fonómunkás Kisszinpad fellépéséről, ami a kultúra egyetemességének példáján kívül a kölcsönös tapasztalatcserére is lehetőséget adott. A ragyogó időben a szakszervezetek háza előtti téren megrendezett hangulatos, kötetlen, tarka műsorokról, a táncházról, a Komárom és környéki műkedvelő csoportok kedvcsináló fellépéseiről, amelyekre, egy itt hallott szellemes kifejezéssel élve „minden lépcső elkelt“. És a nyolc napos, felejthetetlenül szép rendezvénysorozat utolsó aktusáról, Jókai Mór szobrának ünnepélyes megkoszorúzásáról, amelyet követően résztvevők és közönség mindössze ezekkel az egyszerű szavakkal vett búcsút egymástól: Viszontlátásra jövőre — ugyanitt)

VASS GYULA

Nehéz lenne méltóbb, és egyben kifejezőbb jelzőt találni arra az eseménysorozatra, amely május 15. és 22. között zajlott le Komáromban (Komárno), mint ami Írásunk címe: a szép szó ünnepe. Felnőtt vers- és prózamondóink, színjátszó együtteseink, ktsszínpadjalnk és bábjátszó csoportjaink legmagasabb szintű versenyére — nyugodtan használhatjuk a kifejezést: fesztiváljára — az idén két jelentős évforduló jegyében került sor. Első helyen kell említenünk a Februári Győzelem 35. évfordulóját, amely biztosította nemzetiségeink létjogosultságát szocialista hazánkban, megteremtve ezzel a feltételeket a nemzetiségi kultúra megalapozásához és fejlődéséhez. A másik jelentős évforduló maga a rendezvény jubileuma. Immár huszadik alkalommal jöhettek össze a szóközpontú magyar

A „háromszoros aranyérmes“ Gágyor Béda

nemzetiségi kultúra legjobb amatőr képviselői, hogy számot adjanak kulturális életünk e szférájának színvonaláról, fejlődéséről, egységes szocialista művelődéspolitikánkban betöltőm helyéről. Bebizonyosodott, hogy az elért színvonalra joggal lehetünk büszkék. Mindazok, akik Komáromban színpadon álltak, vagy rendezőként vettek részt a fesztiválon, vitathatatlanul oroszlánrészt vállaltak abból a feladatból, amit a sokoldalú, harmonikusan fejlett embertípus művészetek útján a legszélesebb tömegek szintjén történő formálása jelent. Fáradságos próbák hosszú sora, a szabadidőből ellopott, napokat kitevő órák állnak mögöttük, amelyek igazi ellenértékét csakis az a tudat szolgáltathatja, hogy nemcsak ők léptek ezzel előre egy újabb lépést a művészetek szépsége jelentette emberi kiteljesedés útján, hanem egy kicsit magukkal vittek minden kultúraszerető embert is. Éppen ebben áll ügyszeretetük igazi értéke; -nemes versengésük ezért Jelentett élményt a nyolc napos rendezvénysorozat több ezer nézőjének, s avatta nemzetiségi kultúránk fejlődésének újabb mérföldkövévé a Jubileumi 20. Jókai-napokat.

AMATÖRÖK — HIVATÁSOS SZINTEN

Egy előadás értéke több tényezőből tevődik össze; különösen érvényes ez egy viszonylag hosszabb lélegzetű, sokrétű és differenciált megjelenítési formákat Igénylő színpadi műre. A témaválasztás, a rendezői és dramaturgiai munka, a színészi teljesítmény, na ős maga a közönségsiker

mind egy-egy olyan fokmérője a produkciónak, amelyek egymástól függetlenül is meglehetősen széles értékskálán mozoghatnak. A nagymegyeri (Calovo) színjátszók által előadott Poloska című vígjátékot — Bodnár Gyula és Szigeti László rendezésében — minden téren telitalálatnak nevezhetjük. Kezdjük a témaválasztással, amely bátor hozzányúlás volt Majakovszkij nálunk eddig mindöszsze háromszor — a hivatásos együtteseket Is beleértvel — bemutatott darabjához. Marón szatirikus hangvételű, kemény kritika ez a kor túlkapásairól, melynek kicsengése azonban minden esetben pozitív, és a szocialista társadalom erkölcsi megtisztulását célozza. A két rendező kitűnő munkát végzett. Jó érzékkel tiszították meg a szöveget az elavult kifejezésektől, szófordulatoktól, s ezeket friss, jó humorú, olykor sziporkázó szójátékokkal helyettesítették, amelyek többsége — hála a Priszipkint alakító Varga Tibor tüneményes beszédtechnikájának — kitűnően érvényesült. Hozzá kell tennünk viszont, hogy ez nem mindegyik szereplőről mondható el; mintha túlságosan is meghajoltak volna Varga egyénisége előtt, s ezáltal az előadás kissé „egyénközpontúbbá" sikeredett, mint az egy társadalomblráló darabban — márpedig a Poloska ilyen — egészséges. Feltétlenül a rendezőket dicsérendő kell viszont megemlítenünk az előadásban látott néhány műszaki megoldást: elsőnek alkalmaztak forgószlnpadot a magyar amatőr színjátszó csoportok közül, s úgyszintén kitűnő ötlet volt a szavazási jelenet fényjelzéssel történő „modernizálása“, ami a legszélesebb tömegek véleményének megjelenítésével hangsúlyozta a szavazás jelentőségét. Ide kívánkozik még egy érdekes vélemény, amely a szakmai értékelés során hangzott el a zsűri egyik taglátói: érzése szerint nem sikerült az orosz ember mentalitásának, a „szélesre kitárt orosz léleknek“ az ábrázolása ... Ezzel együtt kétségkívül elmondhatjuk, hogy a nagymegyerlek fellépése igazi élmény volt. Műfaji gazdagodást hoztak a Jókal-napok műsorába, s a kitűnő rendezésnek, a jó színészi teljesítményeknek és az ötletes díszleteknek köszönhetően megérdemelten vehették át a színjátszók kategóriájának első díját.

HÄROM A KISLÁNY

it.és hármójuké összesen annyi első díj, hogy hirtelenjében összeszámlálni is nehéz. Menjünk sorjában: Gégyor Ildiké, Gágyor Béda és Gágyor Zille először hétfőn álltak közönség elé, mint a kassai (Košice) Szép Szó Ifjúsági Színpad tagjai. A

A rendezvény ünnepélyes megnyitása, Jókai Mór szobránál

Kalevala 51. ének elnyerte a kategória első díját, Ildikó pedig a legjobb dramaturgnak járó elismerést. Kedd: a kassai gimnázium Délibáb bábegyüttesének versenyfellépése; a Szerelem, szerelem ... című összeállítás egyik főszereplője Gágyor Béda. A csoport a bábjátszók kategóriájának első helyén végzett. Szombat, a vers- és prózamondók kategóriáinak döntője: Gágyor Béda a versmondók IV. kategóriájában jött, lépett fel — és győzött.

Sportkifejezéssel élve: ez volt a Jókal-napok egyetlen „mesterhármasa“. S hogy • miért „csak“ hármas? Talán azért, mert több kategóriában nem Indultak...

EGY „KÜLÖN JUBILEUMRÓL“

„Húsz éves a Jókal-napok, és húsz

**A kassai Szép Szó a Kalevala 51. ének című feldolgozással nyerte meg a kisszínpadok versenyét

Kategóriagyőzelmén túl az egyik

legszórukuztatóbb előadás is volt Majakovszkij Poloska cimű vígjátéka, a nagymegyeriek tolmácsolásában

Gyökeres György felvételei

éves az én együttesem Is... Emlékszem az .irodalmi színpadi’ mozgalom kezdeteire, az első, 1964-es fesztiválra, amelyen kora délutántól késő éjszakáig megszakítás nélkül folytak az előadások. Fájt már a szemünk, a fejünk, de néztük sorra a szinte filmszínházi sötétségben folyó, dia- és filmvetítéssel fűszerezett műsorokat, a gyakorlatban tanulva a műfaj törvényeit, fogásait, a színpadtechnika alkalmazásának minden csínját-binját, és nagy volt bennük a lelkesedés, nemcsak a fesztiválokon, hanem a mozgalom gonddal teli hétköznapjai során is. Az előadások után soha nem széledtünk szét, mindig volt megvitatni, megtárgyalni valónk... Emlékszem az „ellenzsürizés“ izgalmas és látványos vitáira, amikor foggalkörömmel védtük elképzeléseinket... ám utána szinte kötelező volt a békekötés, mert tudtuk, hogy csak így, az ellentétek harcával vihetjük előre ügyünket..." A Jókal-napok egyik „törzsvendégének“. Vas Ottónak a szaval ezek, akinek együttese, az ipolyságí (Šahy) gimnázium József Attila Irodalmi Színpada együtt jubilál a rendezvénnyel. Tizenkilencedszer szerepel ez a név a Jókal-napok müsorlistáján; az egyetlen kivétel a rendezvény első évfolyama, amelyen kisszínpadok még nem vettek részt. Túlzás nélkül elmondhatjuk: Vas Ottó és együttese neve fogalommá vált a mozgalomban. Nemzetiségi kultúránk viszonylatában bátran nevezhetjük őket úttörőknek is, hiszen egyetlen Irodalmi színpadunk sem dicsekedhet két évtizedes folyamatos tevékenységgel. Bár az idén a csoport a kisszínpadok ^kategóriájában a harmadik, Vas Ottó pedig versmondóként a máPRÖZAMONDÖK — IV. KATEGÓRIA:

A 20. Jókai-napok eredménylistája:

'шшттп////шшшшттшт/т

Воск

1. Sí dó Éva, Dunaszerdahely (Dunajská Streda);

2. Weszelovszky Judit, Komárom (Komárno) és Andrea, Alistál (Hroboňovo);

A zsűri, tekintettel a megosztott második helyezésre, ebben a kategóriában harmadik díjat nem adott ki.

VERSMONDOK — rv. KATEGÓRIA:

1. Gágyor Béda, Kassa (Košice);

2. Héger Rudolf, Komárom (Komárno);

3. Szépe Edit, Komárom (Komárno).

PRÓZAMONDÓK — V. KATEGÓRIA:

1. Bárdos Agnes, Szene, (Senec);

2. Vontszemű Henriett, Bratislava;

3. Haraszti Mária, AlsÓszell (Dolné Saliby).

VERSMONDOK — V. KATEGÓRIA:

1. Gecse Jolán, Bratislava;

2. Vas Ottó, Ipolyság (Sahy);

3. Csanaky Eleonóra, Diószeg (Sládkovičovo).

KISSZÍNPADOK:

1. A CSEMADOK kassal helyi szervezetének SZÉP SZŐ Ifjúsági Színpada (rendező Gágyor Ildikó);

2. A Komáromi Szakszervezetek Háza PETŐFI Irodalmi Színpada (rendező Kiss Mihály);

3. Az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnázium József Attila Irodalmi Színpada (rendező Vas Ottó).

SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTOK:

1. A CSEMADOK nagymegyeri (Calovo) helyi szervezete és a Városi Művelődési Ház színjátszó együttese (rendező Bodnár Gyula és Szigeti László;

2. A CSEMADOK muzslai (Mužla) helyi szervezetének színjátszó együttese (rendező Grosch Gábor);

3. A CSEMADOK kassai helyi szervezetének és a Szlovákiai Műkedvelő Színjátszók Szövetségének Pinceszín pada (rendező Havasi Péter).

BABJATSZO CSOPORTOK:

1. A Kassal Magyar Tannyelvű Gimnázium DÉLIBÁB bábegyüttese (rendező Wechsler Mária);

3. A Dunaszerdahelyl Járási Népművelési Központ bábegyüttese. A zsűri a második díjat nem adta ki.

MONODRAMA:

Ebben a kategóriában az első és a harmadik díjat nem adták ki; a második helyen Vörös Lajos végzett, a Szalai Miklós rendezte Robinson című monodrámával.

Legjobb rendezés: Bodnár Gyula és Szigeti László.

Legjobb dramaturgia: Gágyor Ildikó.

Legjobb színészi alakítás: Gubík Lajos (SZÉP SZÓ).

A helyezésekről a következő összetételű bíráló bizottság döntött:

Az együttesek versenyében: Neszméri Sándor, a CSEMADOK KB ttikára (elnök), Szllvássy József, az Oj Szó rovatvezetője, dr. Platzner Tibor képzőművész, a MATESZ díszlettervezője, Gizela Míháliková színikritikus, Csendes László színművész, a MATESZ Thália színpadának tagja, Kmeczkó Mihály, a MATESZ dramaturgja, Miklósi Péter, a Hét szerkesztője.

A vers- és prózamondók versenyében: Holocsy István színművész, a MATESZ művészeti vezetője (elnök); dr. Zalabal Zslgmond lrodalomkritikus, Boráros Imre színművész, a MATESZ komáromi együttesének tagja, Grendel Lajos író, Dusza István újságíró, Škrekoné Németh Ica.