Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-14 / 19. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. május 14. Diószeg (Sládkovičovo) történelmében mérföldkővé vált 1983. január huszonnyolcadika: ezen a napon nyilvánították várossá a közel öt és félezer la­kosú települést. Egy ilyen minőségi változás számtalan vizsgálódási lehetőséget kínál a kiváncsi újságírónak, még akkor Is, ha tudja, hogy nagy változásokra egy­előre még nem számíthat. Jómagam olyan ügyben láto­gattam Ide, amelynek az eddigi elmondottakhoz — leg­alábbis első pillantásra —. nem sok köze van. A kultu­rális élet ugyanis már régóta „városi színvonalú“ Dió szegen; legismertebb képviselője kétségtelenül az orszá gosan ismert Vox Humana Kórus, de van itt még egy csoport, amellyel érdemes közelebbről megismerkedni. Az 0) Hajtás tánccsoportról van szó, amely immár nyolc éve „zsendül“ egyfolytában, de hadd tegyük hozzá gyor­san, hogy nem mindig állandó vitalitással. A környező községekben-városokban is jól ismert csoport életében „Zseiiisf AVAGY: MI VAN VELED, ŰJ HAJTÁS? eddig a legutóbi két esztendő hozta a legnagyobb vál­ságot. Tulajdonképpen ennek okát szerettem volna ki­nyomozni, na és természetesen azt, hogy ml újság most, az immár „városi“ Oj Hajtás háza táján. Elsőként Mézes Rudolfot, a CSEMADOK járási bizott­ságának titkárát kerestem fel. A készséges fiatalember részletes tájékoztatással szolgált: — Ami a csoport történetét és eredményeit illeti, ter­mészetesen én Is sok mindent elmondhatok, de azt tanácsolnám, feltétlenül keresse fel a vezetőjüket, Kar­sai Tibort. Itt dolgozik Galántán, a Járási Iparvállalat alkalmazottja. Ha szerencséje lesz, ott találja, bár be­osztásából kifolyólag sokat utazik. Addig is annyit, hogy az Üj Hajtás 1975-ben alakult. Magvát a tizenhat tagú tánccsoport képezte, akiket a citerazenekar, a táncoso­kat kísérő népi zenekar és az éneklőcsoport egészített ki. A kezdeti lelkesedés mellett főleg Varga Ervin ko­reográfusnak köszönhették, hogy mindjárt a megalaku lás évében, 1975 ben megnyerték a tánccsoportok járási versenyét. Ugyanebben az évben a Zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztiválon a harmadik helyen végeztek. Ennek a fesztiválnak egyébként eddig vala­mennyi évfolyamán részt vettek, és a harmadik helynél alább sohasem adták. Már 1976-ban az első helyen vé­geztek, a Szilicei lakodalmas című összeállítással. Ta­valy megosztva szerezték meg az első helyet, az idén, kilencedszer — majd meglátjuk... Mindenesetre szór galmasan készülnek. Hasonlóan rendszeres résztvevői egyébként a gombaszögi (Gombasek) kulturális ünnep­ségeknek is. Egyedül az 1980-as évfolyamot hagyták ki, azt is csak azért, mert Prágában, a csehszlovák szpar­­takiád kulturális rendezvényein képviselték nemzetiség! kultúránkat. Ebben az évben szerezték meg egyébként — négy másik szlovákiai csoporttal együtt — a C kate­góriás minősítést is. — Az elmondottak után úgy érzem, némi ellentmon­dást kell tisztáznunk. Hozzánk is eljutott, és természe­tesen Önök előtt még kevésbé titok, hogy az 0| Hajtás számára rosszul indultak a nyolcvanas évek. Az eredmé­nyek Viszont éppen az ellenkezőjét mutatják, vagy leg­alábbis folyamatos, töretlen munkát sejtetnek. Ennyire sikerült a „kulisszák mögé szorítani“ a problémákat, vagy voltak-e egyáltalán problémák?-i- Persze, hogy voltak, de azt hiszem, kissé túlmére­tezetten közelítünk hozzájuk. Szó sem volt holmi alapo­kat rengető nagy válságról, amely például a csoport létét is bizonytalanná tette volna; ez egy pillanatig nem forgott veszélyben. Tulajdonképpen semmi egyéb nem volt az egész, mint a nemezdékváltás és az azt kísérő gondok, súlyosbítva azzal, hogy a tagok korösszetételé­nél fogva meglehetősen „koncentráltan“ jött. De ebben már valóban a vezetőjük az illetékes, én inkább még néhány konkrétummal egészíteném ki az Oj Hajtás kö­zel egy évtizedét. 1977-ben Korvinán léptek fel, a Cseh­szlovákiai Lengyel Dolgozók Kulturális Szövetsége által rendezett ünnepségeken. 1980-ban részt vettek a myjavai folklórfesztiválon. Megalakulásuk óta több magyaror­szági népművészeti csoporttal teremtettek kapcsolatot; ezek kiépítése az 1975-ös szekszárdi népitánc-fesztlvá Ion kezdődött. Jól ismerik őket a baráti székesfehérvári járásban is. — Köszönöm szépen, de talán mégse halásszunk el mindent a legilletékesebb elül__Remélem, szerencsém lesz — búcsúztam el a rendkívül rokonszenves fiatal embertől. Nem volt szerencsém. A Járási Iparvállalat portása sajnálkozva tárta szét a karját: Karsai elvtárs szolgá­latiig Brnőba utazott... Minthogy az általános üzem­anyagtakarékoskodás alól mi sem vagyunk kivétel, rövid úton elejtettük riportutunk morvaországi megtoldásának tervét. Így hát a tervezettnél egy állomással korábban fordítottuk Diószeg felé a képzeletbeli kocsirudat, hogy alig néhány perc múlva — a távolság mindössze nyolc kilméter — a városi nemzeti bizottság előtt álló dús lombú fák árnyékéban megkönnyebbülten kászálódjunk ki a nyáriasan tűző napsugarak által kemencévé heví­tett kocsiból. A tábla az épület homokzatán szemmel láthatólag vadonatúj, hiszen alig néhány hónapja sző gezték ki. .. Ugyanitt található a városi népművelő kdz pont is; igazgatóját, Drdoš Tibort szerencsére itt talál tam. öt kértem tehát meg arra, hogy mindazt, amit av Oj Hajtásról korábban megtudtam, egészítse ki néhánv információval. — Valóban, a nemzedékváltás okozott némi problémát — tér rögtön a lényegre. — Első helyen nekem Is ezt kell említenem, bár több olyan körülmény Is adódott az elmúlt évek során, ami töréssel fenyegette a csoport munkáját. Kitűnő koreográfusuk, hét év sikereinek ko­vácsa, Varga Ervin például tavaly megvált tőlük, de az őrségváltás szerencsére zökkkenőmentesen ment végbe: helyét Karsai Sándorné vette át, aki a Zeneművészeti Főiskola koreográfus tanszakos hallgatója. Ezen a téren tehál nem keli színvonalcsökkenéstől tartanunk. Nem hallgathatom el viszont azokat az áldatlan állapotokat, amelyek okát pedig szinte röstellem kimondani: váró sunkhan a mai napig nincs művelődési otthon... Nem nehéz elképzelni, mit Jelent ez a csoport munkájában A próbák szinte „hadi“ körülmények között folynak, egy szűkös helyiségben, illetve a magyar tannyelvű alapiskolában. A próba befejeztével következhet a he lyiség rendbetétele, a padok, székek visszacipelése .. Persze, ez nem újkeletű probléma, tulajdonképpen kez­dettől fogva Így csinálják, ilyen körülmények között születtek a sikerek, az országos első helyezések 1 is. Mindez lelkesedéssel, ügyszeretettel könnyen áthidalha tó, sokkal nagyobb gondot okozott viszont a csoport vezetőinek, amikor néhány hónapon belül egymás után váltak ki a tagok... Legtöbbjük búcsúja — most a lányokra, pontosabban a fiatalasszonyokra gondolok — a családi állapot változásának következménye volt, amit tudvalevőleg hamarosan követnek az anyai örömök Nagyjából egyivásü volt a társaság, úgyhogy tulajdon­képpen nem is volt meglepő a dolgok ilyetén összefu tása. Ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy ek kor úgy tűnt: valóban veszélyben az Oj Hajtás. Termé­szetes, hogy mindent megtettünk a csoport újjászerve zése érdekében, hiszen városunk — illetve akkor még községünk — olyan reprezentánsáról volt szó, amelyre éveken keresztül méltán lehettünk büszkék. A népmű­velő központ havonta megjelenő kultúrpolitikai kiadvá­nyában felhívást tettünk közzé, amelyben buzdítottuk az énekelni, táncolni szerető fiatalokat, lépjenek az Oj Hajtás soraiba. Maguk a csoport tagjai is aktív „tobor­­ző munkát“ fejtettek ki ismerőseik, barátaik körében. Az eredmény nem is maradt el: az Oj Hajtás, nevéhez hűen, ismét „kizsendült“. Külön öröm, hogy az újonnan jöttek többsége 15—17 éves fiatal, így a csoport jövője évekre biztosítottnak tűnik. — Ez egyben feljogosít arra, hogy befejezésül legkö­zelebbi terveikről, a megújult Oj Hajtás előtt álló új célokról szóljunk néhány szét... — Mindenekelőtt szorgalmasan készülnek a Zselizi Országos Népművészeti Fesztiválra. Ennek érdekében idén először kétnapos összpontosítást szervezünk ré­szükre a CSEMADOK helyi szervezetével karöltve, a­­melyre május végén Pozsonyeperjesen (Jahodné) kerül majd sor. Ha beválik — és miért ne válna be? — rend­szeressé tesszük. Szeretnénk, ha a megifjodott Üj Hajtás megtorpanás nélkül haladna tovább azon az úton, amely­re kilenc évvel ezelőtt lépett. VASS GYULA Egy mozdonyvezető kedvtelései Repka Gábor annakidején — jO ti­zenhárom évvel ezelőtt — úgy kezdte el amatőr művészi pályafutását, hogy meglátott egy különös formájú fa­ágat. Szinte megelevenedett előtte, így hát hazavttte, letisztította, ttt-ott igazított egy kissé a formáján, majd belakkozta. Ezt követően árgus sze­mekkel kezdett vadászni. az Ilyen „trófeákra“', és gyűjtésükkel, alakít­gatásukkal szinte észrevétlenül Indult el a képzőművészt pályán. Egy-egy darab elkészítése — vagy ahogy 0 ne­vezi: rendbehozatala — öt-hat órát vesz igénybe. Széjjeltekintve a lakás­ban bőségesen található példányokon, elsősorban az ötlött a szemembe, hogy egyforma még csak véletlenül sincs köztük. Nem is csoda, hiszen ezeket tulajdonképpen a természet formálta, így csak annyiban hasonlíthatnak egymásra, mint mondjuk két ember. 1978-ban Repka Gábor érdeklődése új terület jelé fordul: régi kerámiák, égetett cserépedények gyűjtésével és rendbehozatalával kezd foglalkozni. Emellett a letűnt világ más minden­napi használati eszközeit is tgyek szik megmenteni, ha valahol rájuk bukkan: rokkákat, kézi kávédarálöt mángorlói és más, ma már alig ismer/ tárgyat. Azután áttért a fafaragásra elsősorban szép kivitelezésű falipolcat azok, amelyek megmagadják barátai, ismerősei és más vendégei figyelmét. Az ilyen .,felfigyelést* többnyire ba­ráti vagy „félhivatalos“ megrendelés követi, úgyhogy Repka Gábor faltpol­­cat és egyéb faragványai már nagyon sok lakás díszei. — Nem a pénzért csinálom — mondta —, hanem azért, mert őrömö met lelem benne. Szenvedélyem a múlt emlékeinek kutatása, faricskálni ts szeretek, és talán nem szerényte­lenség, ha kimondom: úgy érzem, némi művészt hajlam is szorult be­lém. Valami egészen sajátosan lehet ezekben a mat, modern lakásokban is ötvözni a múltat a jelennel, n korszerűt a hagyományossal. Hangú latot kelt, elfeledettnek hitt, gyerek kori emlékeket idéz bennünk. Hozzá kell tennünk, hogy Repka Gábor mindezt természetesen szabad­idejében csinálja. Felelősségteljes munkája és családi elfoglaltsága mel­lett, hiszen foglalkozása mozdonyáé tető, amellett két gyermek édesapja — Remélem, legalább az egyikük a nyomdokaimba lép, és akár a gyűjtés, akár az alkotás terén folytatni fonta, amit én elkezdtem — mondfa, beszél getésünk utolsó perceiben. — Talán annak még lobban őrülnék, ha túl­szárnyalnának ... Bn úgy érzem, Repka Gábor nem fog csalódni, hiszen gyermeket már mostantól komoly érdeklődést tanúst tanak kedvtelése tränt. Magam is to­vábbi sikereket és eredményes mun­kát kívánva meleg, baráti kéiszorítás sál búcsúztam el tőle; örömmel töl­tött el, hogy vannak hozzá hasonló emberek. Kárpáty Miklós Ok hárman* és még sokan mások A bélyiek most is a legjobbak közé tartoztak Akárhogy veszem is, a színjátszó csoportok, a kisszínpadok, a bábcso portok, a vers- és prózamondók ke lat-szlovákiai kerületi versenyének amelyet Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec), a városi művelődési házban rendeztek meg április 15—17-én, há rom főszereplője volt. Már évek óta találkozhattunk velük különböző or­szágos versenyeken, de amit itt, a Bodrogköz szívében nyújtottak, az ta­lán utánozhatatlan. Gágyor Béda, Gá­­gyor Ildikó és Gágyor Zille három kategóriában volt érdekelt. A vers­­mondás IV. kategóriájában a legidő­sebb Gágyor-lány, Béda győzött. A FII. kategóriában Ildikó és Zille ver­senyzett. Ezúttal az ifjabbb, Zllle nyert. De mindhárman hozájárultak teljesítményükkel ahhoz, hogy a kis­­szlnpadok versenyében újra a kassai (Košice) Szép Szó Ifjúsági Színpad végezzen az első helyen. És úgyszin­tén részük volt abban, hogy a ver­seny egyik legnagyobb élményét nvúj­­tő Délibáb felnőtt bábjátsző csoport meghívást kapjon a XX. Jőkai-napok­­ra. Az ő egyéni teljesítményük még akkor Is kiemelést érdemel, ha a ke­rületi versenynek sok más, kellemes színfoltja Is volt, s az odalátogatók padi formákkal próbálkozott. Ezúttal Shäffer Equus című színmüvét tanul­ták be. A késő éjszakába nyúló, mint­egy kétórás előadás nem volt ugyan hibátlan (főleg dramaturgiai hiányos­ságai voltak szembetűnőek), de a ko­rábbi évekhez viszonyítva határozott előrelépést jelentett mind a rendezés, mind a színészt teljesítmények szem­pontjából. Méltán Ítélte a Pinceszín­padnak a bíráló bizottság az első he­lyet, ami azt jelenti, hogy ez az együttes is részt vesz a XX. Jőkai­­napokon. A vers- és prózamondók versenye az első és a második kategóriában volt magas színvonalú. Sem a válasz­tással, sem az értelmezéssel nem vol­tak különösebb gondok, a gyermekek előadásmódja pedig élvezetes volt, A többi kategóriában (HL—V.) sajnos, nem minden esetben volt szerencsés a választás, ezáltal az értelmezésbe ts több hiba csúszott. Sokan válasz­tottak ismert, gyakran szavalt verse­ket, amelyeket nem tudtak újraértel­mezni, Így az előadásmód nem lehe­tett eredeti. Ojra bebizonyosodott az is, hogy nagyon nehéz öt-hat percnél tovább pontos építésű, magas hőfokú, koncentrált előadást tartani. Bebtzo-A buzitai Jóbarátok Gyökeres György felvételei gazdag élményekkel térhettek haza. Különösen a gyermekszínjátszás vert erős gyökereket a Bodrogközben. Most már harmadik-negyedik éve bát­ran kezdeményező rendezők Irányít ják a játszani szerető és tudó gyere­keket. A bélyi (Biel) és a bolyi (Bolj csoporthoz mostanra a királyheimeci Bodrogközi Aprószinház is felnőtt. És midnjárt úgy, hogy a kerületi ver­seny győztese lett! A bodrogközi cső portokkal együtt versenyzett a rozs nyúi (Rožňava) Mandikó és a buzitai (Buzica) |óbarátok. Egyik együttes sem szorul különösebb bemutatásra mindkettő többször volt már kategó­riagyőztes, illetve helyezett a Duna menti Tavaszon. Akik végignézték ezt a versenyt, egyúttal a Dunamentl Та vasz résztvevőit Is látták. Mind az őt együttest meghívta a Dunamentl Та vasz műsorbizottsága. A felnőtt kisszinpadok versenyében az említett Szép Szó Ifjúsági Színpa dón kívül a kassai Schönherz Zoltán ipariskola X Kisszfnpada, valamint a királyhelymeci Vox Humana kisszín pad aratott szakmai és közönségsi kert egyaránt. Különösen örvendetes legnagyobb magyar tanítási nyelvű szakközépiskolánk újbóli jelentkezé se: olyan színvonalú összeállítást hoz tak a kerületi versenyre, hogy egyút­tal a XX. Jókai-napokra is meghívták őket. A felnőtt színjátszók versenyének kellemes meglepetése volt a kassai Pinceszínpad, amely ezidáig kisszin­nyosodott, hogy téves a nézet, mely szerint minél hosszabb az előadás, annál több a pont, annál jobb a-he­lyezés. A hét-, nyolc-, sőt tízperces előadások a legtöbbb esetben széthul­lottak, az előadó elfáradt, a közönség pedig unatkozott az erőtlen, szug­­gesztió nélküli szövegfelmondásokon. Kivételt csak a győztesek és néhány helyezett képezett. A versmondás győztesei I,—V. kategóriáig: "Trik Lívia Buzitárói, Csorosz Eleonóra Kl­­rályhelmecről, Gágyor Zille, Gágyor Béda Kassáról Szimko Gabriella Kört­­vélyesről (Hrušov). A prózamondás­ban, szintén kategóriák szerint: Moh­­nyánszky Tünde Buzitárói, Barkó Zsolt Nagykaposról (Veľké Kapušany), Ве­ке Edit Pelsőcről (Plešivec), Szőke György és Dudás Péter Kassáról. Külön említést érdemel a kassal Délibáb felnőtt bábcsoport, amely út­törő munkát végzett és végez még ma is amatőr művészeti mozgalmunkban. A felnőtt bábjátszásnak ugyanis nem­zetiségünk körében nincsenek hagyo­mányai. sőt magyar nyelvű Irodalma sem. Tény azonban, hogy Igény mu­tatkozott, s a Délibáb ezt az igényt magas szinten elégíti ki. Remélhető­leg a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) csoporton kívül egyre többen követik példájukat. Befejezésül csak annyit: a CSEMA­DOK KB és a Kelet-szlovákiai Kerü­leti Népművelési Központ rendezte verseny valóban a szép szó ünnepe volt. n. s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom