Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-07 / 18. szám
1983. május 7 SZABAD FÖLDMŰVES 3 A BÉKE ÉS A SZOLIDARITÁS SZELLEMÉBEN Ä győzelem májusa Május elsején a föld minden táján milliók ünnepelték a munka és a szolidaritás nemzetközi ünnepét. ★ MOSZKVA — Az ünnepi díszbe öltözött Moszkvában Ismét a Vörös tér volt a május 1-1 ünnepség színhelye. A Lenln-mauzőleum mellvédjén helyet foglaltak az SZKP és a Szovjet állam vezetői élükön Jurij Andropovval, • a központi bizottság főtitkárával. A felvonulók Jelszavai, a transzparensek egyrészt a májusok változatlan Jelszavát, a „Világ proletárjai egyesüljetek“ feliratot tartalmazták, másrészt beszámoltak a legnagyobb moszkvai üzemek, intézmények, Iskolák, sportszervezetek kimagasló eredményeiről. A vidám hangulatú május elsejei felvonulás résztvevőiből áradt a derűlátás, és a manifesztáció ismét meggyőzően bizonyította a szovjet nép erkölcsi, politikai egységét, egyértelmű támogatásáról biztosította a párt- és az állam következetes békepolitikáját. ★ BERLIN — A felvonulás mintegy 500 ezer résztvevőjét az NDK legfelsőbb párt- és állami vezetése nevében Harry Tisch, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség elnöke köszöntötte. ★ BUDAPEST — A budapestiek ugyancsak a Jól végzett munka tudatában ünnepelték május elsejét és felvonulásuk egyöntetűen azt bizonyította, hogy hűek a proletár internacionalizmus eszméihez, békében, biztonságban kívánnak élni és dolgozni. Az ünnepi emelvényről a párt- és állami szervek vezető képviselői élükön Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával köszöntötték a felvonulók tarka menetét. ★ SZÓFIA — A BKP és a bolgár állam vezetői Todor Zsivkovval, a központi bizottság főtitkárával, az államtanács elnökével az élen a Diraitrov-mauzóleum mellvédjéről nézték végig a fővárosiak derűs hangulatú menetét. A transzparensek az idei év első negyede feladatainak teljesítéséről, új kötelezettségek vállalásáról számoltak be, melyekkel a dolgozók hozzá kívánnak járulni a BKP XII. kongresszusa határozatainak teljesítéséhez. ★ VARSÓ — Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, kormányfő rövid beszédében felidézte a lengyel munkásosztály és a forradalmi mozgalom hagyományait. Bírálta azokat a nyugati törekvéseket, hogy beavatkozzanak az ország belügveibe és feszültségeket idézzenek elő. Hangsúlyozta, hogy Lengyelország békében kíván élni, stabilizációra törekszik és továbbra is a szocialista közösség szilárd láncszeme. ★ BUKAREST — Romániában a központi rendezvényre már szombaton sor került. Emil Bobu, a KB titkára ünnepi beszédében kiemelte, hogy a román kommunisták a szocialista közösség szilárdítására, a Balkán atommentes övezetté nyilvánítására, a békés együttműködésre törekednek. + ULAN BÄT0R — A dísztribünön helyet foglalt Jumzsagijn Cedenbal legfelsőbb párt- és állami vezető, valamint további vezető személyiségek. A májusi menet élén a legjobb munkáskollektívák haladtak, akik egyértelmű támogatásukról biztosították a Szovjetunió békejavaslatait. ★ HAVANNA — A május 1-1 ünnepségek azt bizonyították, hogy a szigetország népe kész a Kubai KP Központi Bizottsága határozataival összhangban a gazdasági nehézségek leküzdésére. A felvonulók jelszavai Is erről tanúskodtak, amelyek a termelés növelésére, a munkatermelékenység fokozására és az exportképesség javítására szólítottak fel. ★ KABUL — Az afgán főváros dolgozói nagygyűlésen emlékeztek május elsejére. A nagygyűlés szónoka, Mahmud Barjalai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB titkára hangsúlyozta, hogy Afganisztán békét, barátságot, és együttműködést óhajt, népe kizsákmányolásmentes új társadalom megteremtésére törekszik.-*• FHENJAN — A KNDK dolgozói fokozott munkaaktivitással köszöntötték az ünnepet. A fővárosba az ország minden részéről érkeztek arról tájékoztató Jelentések, hogy a dolgozók kollektívái sikeresen teljesítik a 7. ötéves terv második évének feladatait. Karlshorstban, a német katonai műszaki tiszti iskola éttermében 1945. május 9-én hajnali fél egykor Írták alá a feltétel nélküli kapituláció okmányát a náci hadsereg nevében a három fegyvernem vezetői. Ez a kapitnlácíés okmány, az antifasiszta koalíció tagjai által előre megbeszélt szövegű irat volt — de nem az első. Május első napjaitól egész náci hadseregek nevében írtak alá különböző fegyverletételi okmányokat magas rangú német katonai vezetők, jórészt azzal az elképzeléssel, hogy „keleten tovább folyik a harc“ és csak angoloknak, amerikaiaknak adják meg magukat. Dönitz emlékirataiban nyíltan tr erről. A szovjet erők előtt fegyverüket letett egységeknek a szovjet tisztek mindig hangsúlyozták: a szövetségesek együttesen veszik tudomásul a kapitulációt. A másndik világháború utolsó hónapjában a szovjet erők hallatlan tempójú rohamai, csapásai siettették a végső döntést. Április 4-e után megkezdődött és 13-án befejeződött Bées ostroma. Hatalmas tüzérségi előkészítés vezette be Berlin ostromát, mely április 24-én kezdődött. Rendkívül súlyos, sok-sok véráldozatot követelő harc volt ez, minden házért, minden utcáért külön csata folyt. Május 2-án Anna Nyikulina őrnagy szovjet zászlót tűzött az elfoglalt „Führerbunker“nál az egykori birodalmi kancellária épiileténpk romjaira. Április 30-án ért véget a berlini „Führerbnnker“-ben a történelem egyik legvéresebb kezű tömeggyilkosának, Hitlernek pályája, öngyilkos lett, ás egy nappal előbb még politikai végrendeletet írt; ebben az írásban további, végső ellenállást követelt a német néptől, „inkább a halál, mint a megadás!“ Az európai háború véget ért. Szerte a vén földrészen még füstölögtek a Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Der Spiegel című nyugatnémet politikai hetilap kérdéseire válaszolt. Az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetek korlátozásáról Genfben folyó tárgyalásokról szólva Jurij Andropov megállapította, hogy azok zsákutcába jutottak. A tárgyalásokat a Szovjetunió javasolta, s azzal az elhatározással kezdte meg, hogy el lehet érni a Szovjetunió és a NATO-országok európai közepes hatótávolságú nukleáris eszközeinek csökkentését, a nukleáris szembenállás szintjének radikális, kölcsönös leszállítását. Az Egyesült Államok célja a genfi tárgyalásokon, mint kiderült, az volt, hogy — bármilyen áron is — jelentősen tovább növelje a NATO meglevő nukleáris arzenálját. Csökkenteni csupán a szovjet rakéták számát akarja. — Genfben tehát két, élesen eltérő álláspont van Jelen — mutatott rá Andropov. — Hasonló magatartással az amerikaiak részéről már Genf előtt is találkoztunk. Az Egyesült Államok, mint, Ismeretes, szétrombolta a SALT-2 szerződést,, és visszakozőt fújt egész sor már jól előrehaladt, vagy éppen a sikeres befejezéshez közeledő tárgyaláson. Köztudott nz Is, hogy az amerikai kormányzat a genfi tárgyalásokat Is csak nagvon vonakodva kezdte meg. Az amerikai kormányzat úgy viselkedik, mintha nem létezne a nemzetközi kapcsolatok áok évszázados története, az egyezmények és szerződések gyakorlata. Az, hogy Washington a közelmúltban módosított a Szovjetunió számára eleve elfogadhatatlan, teljesen Indokolatlanul nulla megoldásnak nevezett javaslatán, mit sem változtat a dolgokon. Az Egyesült Államok kormányzata kitart korábbi egyoldalú álláspontja mellett, s a legkisebb szándékát sem mutatja annak, hogy figyelembe vegye a másik fél törvényes érdekeit és becsületes, kölcsönösen elfogadható megoldást érjen el. Javaslatait előterjesztve az Egyesült Államok minden esetben arra törekszik, s ez számára a legfőbb, hogy kárt okozzon a Szovjetunió biztonságának és saját javára bontsa meg a kialakult egyensúlyt. Ez az alapvető oka a genfi sikertelenségnek. Az utőbbl Időben az Egyesült Államokban és néhány más NATO-országban a Szovjetunió hajthatatlanságáról beszélnek. De hát valójában miben is kellene engednünk? Azt követelik tőlünk, hogy csupán a rakétákról kössünk megállapodást — a meglevő közepes hatótávolságú szovjet rakétákról és az Európába telepíteni szándékozott amerikai rakétákról. Az amerikaiak egyszerűen elutasítják a megállapodást a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök más fajtáiról. Kijelentik: erről nem akarunk tárgyalni, és kész. Azt kívánják tőlünk, hogy úgy tegyünk, mintha nem lpnne tudomásunk a tengeri és szárazföldi telepítésű, a Szovjetunióra és gyújtóbombák, robbanúbombák-elpusztította épületek. Szükgéghidak íveltek át a folyókon, temetetlen holtak hevertek csatamezükön, romok alatt. A Zsuknv emlékiratban olvasható; „Senki sem vitathatja azt, hogy a fasizmus elleni fegyveres harc fő terheit a Szovjetunió viselte... Az elkeseredett és pusztító háború mintegy három évig szovjet területen dúlt. Több mint 20 millió szovjet ember esett cl a harcmezőkön, pusztult el a városok és falvak romjai alatt, halt meg a fasiszták golyóitól és kínzásaitól a hitleri „halálgyárakban“. Mintegy hetvenezer szovjet várost, községet és falut töröltek el a föld színéről. Az ország elvesztette nemzeti javainak körülbelül harminc százalékát... A Hitler-ellenes koalíció egyetlen országa, egyetlen népe sem hozott olyan súlyos áldozatokat, mint a Szovjetunió, és senki sem tett annyi erőfeszítést az ellenség, az egész emberiséget fenyegető fasizmus szétzúzására. Amerikai földre egyetlen bomba sem hullott, az Egyesült Államok városaira egyetlen lövedéket sem lőttek ki. Anglia a háborúban mindössze 264 ezer 443 embert veszített. A szovjet emberek azonban megadják a tiszteletet az amerikai és angol népnek, katonáinak, tengerészeinek, tisztjeinek és hadvezéreinek, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy közelebb hozzák a fasiszta Németország feletti győzelem éráját“. A második világháború kirobbanásáért a felelősség a német fasizmusé. Cinikus, szinte nyílt szavakkal jelentette be Hitler, Göring, Goebbels és a többi náci vezér a horogkeresztesek, a „felsöbbrendű faj“ igényét ójabb és újabb területekre, „élettérre más szocialista országokra irányított angol és francia rakéták több mint négyszáz robbanófejéről. Az amerikaiak, s nyomukban más NATO-országok képviselői Is „elrettentő“ erőnek nevezik az angol és francia rakétákat. Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy elismerve Franciaország és Anglia jogát, miért tagadják meg tőlünk a Jogot, hogy rendelkezzünk a saját elrettentő erőinkkel, pontosan olyan mennyiségben, mint amilyen mennyiség ezekből ez angoloknak és a franctákna krendelkezésére áll. Hivatkoznak arra is — mondotta az SZKP KB főtitkára —, hogy Franciaország és Anglia nukleáris fegyverzetét azok „független státusa“ miatt nem kell figyelembe venni. Ezek az országok vajon megszűntek az Észak-atlanti Szövetség tagjává lenni? Vajon titkolják, hogy nukleáris eszközeik a Szovjetunió ellen irányulnak? Próbáljuk meg a Szovjetunió jogos érdekei szempontjából nézni a helyzetet. Milyen alapon, mllv;n jogon kívánják, hogy védtelenek legyünk, ezekkel, az országunkra irányított angol és francia rakétákkal szemben? Világos, hogy ebbe nem egyezhetünk, és soha nem Is egyezünk bele. AZ EURÓPAI ERÖEGYENSOLY Jurij Andropov ezután arról szólt, hogy az amerikai kormányzat nemcsak Nyugaton, Európában, hanem Keleten, Ázsiában is a Szovjetunió egyoldalú leszerelésére törekszik. Washington feltételeket akar diktálni nekünk, azt követeti, hogy ne helyezzük el közepes hatótávolságú rakétáinkat a Szovjetunió ázsiai részén. Ez aztán mér végképp túlmutat a genfi tárgyalások kérdéskörén. Az amerikaiak hallgatnak arról, hogy sok nukleáris eszközt összpontosítottak ellenünk Ázsiában, a Csendes- és az Indiai-óceánon, a Távol-Keleten. Az Egyesült Államok olyasmit követel a Szovjetuniótól, amit ő maga nyilvánvalóan nem kíván megtenni. Válaszaiban Jurij Andropov kitért az európai erőegyensúly kérdéseire Is. Jelenleg — mondotta — Európában mindkét félnek mintegy ezer közepes hatótávolságú, nukleáris fegyvert hordozó eszköze van. Ezenkívül mindkét részről rendelkeznek néhány ezer harcászati rendeltetésű nukleáris töltettel. Ha elfogadnák legmeszszebbre mutató javaslatunkat, amelyről egyébként Nyugaton mélységesen hallgatnak, akkor Európában nem maradna semmiféle, európai célpontok megsemmisítésére szánt nukleáris fegyver, sem közepes hatótávolságú, sem harcászati rendeltetésű. Ml kivétel nélkül minden hadászati hordozóeszköz lényeges, több mint 25 százalékos csökkentését javasoljuk. Javaslatunk értelmében azonos szintre csökkenne a nukleáris töltetek száma Is. Mihez ragaszkodik ezzel szemben az Egyesült Államok? ök csupán beszélnek csökkentésről, de lényegéa német fa] számára“ és világuralomra. Hitler uralomra jutása, a „Machtergreifung“, azaz a hatalom megragadása másnapján már hozzákezdett a háború előkészítéséhez. A fasiszta Németország fő célja a Szovjetunió megsemmisítése volt; a Szovjetunióban látta Hitler a nemzetközi antifasiszta mozgalom vezető erejét, a világuralomra törekvő nácik előtti legfőbb akadályt. A világuralomhoz vezető úton Hitler és bandája előbb Európa fölött akart korlátlan úr lenni, utána hódító vágyaik bűvöletében Indiára, Mexikóra, Latin-Amerika egyes országaira néztek. A világuralomról szőtt álmaikban nagyobb gyarmatbirodalom gazdáinak álmodták magukat, mint bármelyik más imperialista ország... A Győzelem Napján — 1943 áta minden május kilencedikét győzelemként ünnepli a világ — hátra volt még az ázsiai, a japánok elleni háború befejezése és az emberiség előtt nem kisebb feladat állt, mint a szinte felmérhetetlen pusztulás romjainak eltakarítása, az újjáépítés megkezdése, az élet újraindítása, a békés termelőmunkához való lehetőleg zökkenőmentes visszatérés. Bár a karlshorsti tiszti Iskolai étteremben a kapitulációé okmány aláírása után a szövetségesek derűs, emelkedett hangulatú fogadáson köszöntötték egymást, bár a tizenhat napig tárté potsdami tanácskozáson, éles viták ellenére is, lényegében még élt az antifasiszta koalíció, a szovjet—amerikai—angol szövetség, ekkor már ott sűrűsödött az események fölött egy ú] korszak, a hidegháború első fellege is. —cs— ben Jelentősen, sőt radikálisan növelik hadászati fegyverzetüket. Az sem titok, hogy az Egyesült Államok felhalmozza és alkalmazni kívánja a tömegpusztító fegyverek olyan borzalmas fajtáját, mint a vegyi fegyver. A fegyverzetkorlátozás ellenőrzésének problémáját ml tárgyszerűen és nem általánosságokban mozgó nyilatkozatok formájában közelítjük meg. Ez testesül meg a hadászati fegyverek korlátozásáról kötött megállapodásokban Is. Az ellenőrzés kérdésében vallott politikánk messze előremutat, egészen az általános és teljes ellenőrzésig, amikor sor kerül az általános és teljes leszerelésre. A tények azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok a 'pélaSilóh' méretű fegyverkezési hajsza útjára lépett minden területen, s a végső határig fokozza a nemzetközi feszültséget. Ennek az elképzelésnek a kalandorsága és veszélyessége abban rejlik — mondotta —, hogy kidolgozói arra számítalak, hogy büntetlenül megtehetik az első nukleáris csapást, mivé) meg tudják védeni magukat a válaszcsapással szemben. Innen már nem sok kell ahhoz, hogy valaki engedjen a csábításnak, s a nukleáris fegyverek lndttőgombja után nyúljon. Ebben rejlik az ú] amerikai elgondolás fő veszélye. Ez az elképzelés csupán a nukleáris katasztrófához viheti közelebb a világot. Amerikai részről a védelemről beszélnek, valójában pedig aláaknázzék a hadászati fegyverkorlátozás egész folyamatát. A VILÁGŰRNEK BÉKÉSNEK KELL MARADNIA Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az amerikai háborús készülődések részét alkotja a kozmikus hadviselési eszközök kidolgozása. Fegyvereket akarnak telepíteni a világűrbe, s onnan kívánják fenyegetni az emberiséget. Ezt nem szabad megengedni. A világűrnek békésnek kell maradnia. Javasoltuk nemzetközi szerződés megkötését arról, hogy nem kerül sor semmiféle fegyver világűrbe telepítésére. Meggyőződésünk, hogy még tovább kell lépni: meg kell állapodni az erő alkalmazásának eltiltásáról a világűrben — mondotta Jurij Andropov. Jurij Andropov az Interjúban szőlt az afganisztáni kérdésről is, kijelentve: a Szovjetunió véleménye szerint mihelyt megszűnik az Afganisztán belügyelbe történő külső beavatkozás és biztosítják, hogy e beavatkozás felújítására nem kerül sor, a Szovjetunió kivonja csapatait, amelyek a Babrak Karmai vezette törvényes afgán kormány kérésére állomásoznak az országban. A Szovjetunió semmiféle előnyt nem keres a maga számára Afganisztánban, csupán teljesítette egy baráti szomszéd ország segélykérését. A Szovjetunió számára természetesen egyáltalán nem közömbös, hogy ml történik déli határai mentén. Hosszú közös határa van Afganisztánnal, s Így barátainak segítséget nyújtva a Szovjetunió egyben saját biztonsági érdekeiről Is gondoskodik —• állapította meg Jurij Andopov többek között a Der Spiegel című nyugatnémet hetilapnak adott nyilatkozatában. A szovjet sajtó napján Hetvenegy évvel ezelőtt, 1912. május 5-én — Lenin fáradhatatlan munkája eredményeként — megszületett a bolsevik párt lapja, a Pravda. Megjelenése — a Szovjetunióban ezen a napon ünnepük a sajtó napját — a cári önkényuralom idején elképzelhetetlen lett volna a petrográdi — a mai leningrádi — munkások támogatása nélkül, ök voltak azok, akik a lap megjelenéséhez szükséges pénzt szinte kopejkánként gyűjtötték össze, ■ a munkástestvérek voltak azok, akik a lapot terjesztették is. Első megjelenése óta a lap története egybefurrt annak a harcnak a históriájával, amelyet a munkásosztály pártja vezetésével vívott a kegyetlen cári önkényuralom ellen, a szocialista forradalom győzelméért, a kizsákmányolástói mentes társadalom megteremtéséért. A lap története egybeolvadt azzal a küzdelemmel, amelyet a szovjet nép folytatott az intervenció idején és a Nagy Honvédő Háborúban, majd az ország újjáépítéséért a szocializmus alapjainak a lerakásáért és megszilárdításáért. Napjainkban a szovjet sajtó legfontosabb feladata az SZKP XXVI. kongresszusán hozott határozatok sikeres megvalósításának segítése, az ország felvirágoztatásáért végzett hatékony munka és a magas színvonalú békés épitő munka támogatása és népszerűsítése. A belső építő munka előmozdítása mellett egyre jobban növekszik a szovjet sajtó nemzetközi tekintélye a béke megszilárdításáért vívott eszmei-politikai harcban, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért és a leszerelésért, a vitás nemzetközi kérdések békés úton való rendezéséért, az elnyomott népek felszabadító mozgalmának győzelméért vívott világméretű küzdelemben. AMERIKAI POLIP „Világcsendőri“ szerepben Nicaragua partjainál Kukrinyikszi rajza A lenini feekepeiiika jegyében
