Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 2. szám

Combinál A. Sárgás színű fo­lyadék. Olykor előfordul, hogy a készítmény kissé zavaros, de ez nem csökkenti az értékét. Vízben könnyen oldódik, A-vi­­tamlnt tartalmaz, tehát a vita­minhiányban szenvedő állatok­nak való. Az А-vitamin hiánya főleg növekedés idején, vem­­hesség alatt vagy olyan takar­mányok etetésekor’ jelentkezik, helyekben kevés ilyen vitamin található. Ilyen például a ki­ázott széna. А-vitamin hiányára utal a lassú növekedés, hasme­nés, a szemek ikönnyezése, lá­tási zavarok, bénulás, görcsök, valamint a csökkenő ellenálló­képesség, illetve a baromfinál a rohamosan csökkenő tojáster­melés. A készítményt annyi vízben elkeverve kínáljuk, amennyit az állat egyszerre elfogyaszt. A juhoknak és kecskéknek 8 ml, malacoknak és bárányok­nak 4 ml, nyulaknak 1 ml jár darabonként. Tíz csibének 2 mi, -tíz kacsának 4 ml, tíz tyúknak 3 ml, tíz galambnak pedig 2 ml Combinál A adható egyszeri itatással. A túladagolás nem ártalmas, csak fölösleges. Combinál AD2 és AD3. Sárgás színű folyadék, melyből az AD2 a madarak, az AD3 pedig az emlősök részére készül. A leg­gyakrabban használt tömény, vízben oldódó vitamin-készít­mény. Mint az elnevezés is mu­tatja, egyszerre két hiányzó vitamint (A, D) pótol. E vita­minok hiánya az A-vitaminnal kapcsolatban említetteken kívül csontlágyulást, valamint puha tojások termelését eredményezi. Adagolni ugyanúgy kell, mint a Combinál A készítményt. Combinál E. Világossárga, víz­ben oldódó koncentrátum. Az E-vitamint a szaporodás vita­minjaként ismerjük. Adagolása tehát termékenyülési zavarok, vetélés, embrió-elhalás, vala­mint tompult nemi aktivitás esetén ajánlatos. Segítségével a baromfitenyésztésben kitűnő kelés! arányt lehet elérni. Ko­rai keltetés esetén, amikor a tojástermelő állat nem jut ele­gendő friss zöldhöz — és vele elég vitaminhoz —, feltétlenül ajánlatos Combinál E kiegészí­tőt adagolni. Ivóvízbe vagy ta­karmányhoz keverhető. fiatal állatoknak juttatjuk, de a kondíció javítására is fel­használhatjuk. A szokásos ta­karmányhoz keverve kínáljuk az állatoknak. A baromfi egy kiló takarmányban 1—3 gram­mot, a prémes állatok pedig nagyság szerint V2—2 kiskanál­­nyit kaphatnak belőle naponta. A felsoroltakon kívül további készítmények is rendelkezé­sünkre állnak: Oelaskon [C-vi­­tamin), Comblpal D3 (D-vita­­min), Infadin forte (ugyan­Vitamin-készítmények az állattenyésztésben Adagja: sertéseknél 10—20 ml, tíz tyűJknak 4—8 ml, tíz ga­lambnak 5 ml. В-komplex pulv. Porított kon­centrátum, a baromfitenyész­tőknek ajánlják. Használata esetén nő a kelési százalék, életképesebbek a csibék. Bioló­giai kiegészítő takarmányként tartjuk számon. Legjobb dara­keverékben adagolni (50 kg-hoz 100 grammot). A gyógyító adag ennek kétszerese. A készítmény­nyel kiegészített takarmányt öt napon át etetjük s a kúra is­métlésére 3—6 hét múlva lehet sort keríteni. Farmaferr. Különleges Illatú, szürkés por, tapintásra zsíros. Vastartalmú koncentrátum, vér­­szegénység megelőzésére, illet­ve gyógyítására szolgál. Meg­előzés céljából a vemhes és a csak D-vitamin), csíraolaj (E- vitamin). Az újabb, gyorsan közked­veltté vált készítmények közül elsősorban a Roboran érdemel említést. A sárgásfehér vagy szürkésfehér por A-, B-, D- és K-vitamint tartalmaz, tehát fon­tos kiegészítőként szerepel. El­sősorban vitaminhiány esetén, valamint a betegségek idején ajánlatos adagolni (kiegészítő kezelés). A'megszokott takar­­hányhoz keverve vagy az ivóvíz helyett kínált tejben elkeverve 'tegyük az állat elé. Megelőző adag: kutyáknak 1—3, nyulalk­­nak és nutriáknak 2, baromfi­nak és galamboknak 1 kávés­kanálnyi naponta. Az adag tíz állatra értendő. Roboran H . Az előzőtől ab­ban különbözik, hogy különle­ges adalékanyagot is tartalmaz, amely kedvezően hat a szőr- és toliképződésre, illetve azok szí­nére és fényére. Következés­képpen elsősorban az értékes gereznát kínáló, prémes álla­tokkal érdemes etetni. Takar­mányba keverve" adagolható, hasonlóképpen, mint a Roboran. Huzamos Ideig történő adago­lásakor előfordulhat, hogy az állatok megunják és nem szíve­sen fogyasztják. Ilyenkor tart­sunk egy hét szünetet, s utána ismét kínálhatjuk. Ha az állat­nak szüksége van a nyújtott vitaminokra, minden bizonnyal elfogadja a kiegészíttő. A vitamin-készítmények jut­tatása tulajdonképpen soha nem lehet ártalmas, fölöslege­sen mégsem ajánlatos kínálgat­­ni, csak amikor az állatnak valóban szüksége lehet rájuk. Ne feledjük, hogy bármilyen jók is ezek a készítmények, a természetes ütőn felvett vitami­nokat teljes egészében nem' pótolhatják, nem helyettesíthe­tik. Az állatok szükségletét el­sősorban szakszerű takarmá­nyozással igyekezzünk kielégí­teni. Ez nemcsak olcsóbb, de egészségesebb és hatásosabb is. A vitamin-készítményeket mindig sötét, nem túl meleg, de nem túl hideg helyiségben kell tárolni, különben veszíte­nek az értékükből. Kiefészítőt mindig csak annyi eleséghez keverjünk, amennyit az állo­mány maximum tíz óra alatt képes elfogyasztani. Ha vita­min-készítménnyel kiegészített takarmányt etetürtk és hasme­nést észlelünk, azonnal szün­tessük be a vitamta-koncentrá­­tum adagolását. Balázs Ferenc, Feled (Jesenské) Az egres és a málna metszése A köszmétefajták általában sűrű bokrot nevelnek. Egy-egy ág öt-nyolc évig is megtartja jó termőképesésgét. Telepítéskor a tövet 2—4 szemre kell visszavágni. A rü­gyekből fakadó hajtások közül a legerősebbeket hagyjuk meg (maximum ötöt), gondosan figyelve azok arányos elhelyez­kedésére. A termő bokrok éves metszé­se a vesszők számának igény szerinti módosításából, a sérült, rosszul fejlődő vagy beteg Az egres metszése ültetés előtt és a telepítést követő évben Termő málnabokor metszés előtt és után növekszik és fejlődik, illetve terem. A nálunk termelt fajták többsége jól bokrosodik (szapo­rodik), két évvel a telepítés után terem. A legtöbb termő­részt a hajtások optimális ma­gasságában elhelyezkedő rü­gyek fejlesztenek. Legnagyobb termésre az ötödik-hatodik év­ben számíthatunk. A málna metszése nem igé­nyel nagyobb szakértelmet. A telepítés utáni metszés abból áll, hogy a hajtásokat a föld felszínétől számított harmadik­­ötödik rügyre visszavágjuk. A következő években könyörtele­nül el kell távolítani a leter­­mett, illetve elszáradt vesszőket. A szakerüen alakított bokorban tíz-húsz hajtás lehet. Ritkítás­kor előbb a letermett vesszőket kell kivágni, utána a fejletle­neket, az éretleneket, végül a fölös számúakat. A házikertben málnát telepí­tőknek a 2,50X0,50X0,60 méte­res térállást javasoljuk. VLADIMIR TRUBAČ agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa Mikor szedjük és hogyan tároljuk az oltővesszöt? Másként ítéljük meg a kérdés fontosságát akkor, ha csupán saját használatra akarunk — merő kedvtelésből — oltványt készíteni vagy egy öregebb fát átoltani, á megint másként, ha a beszerzési gondokon enyhí­tendő, a kertésztársak részére készítünk oltványt. Ha magam­nak oltok, tudom, hogy kinél láttam kedvemre való fajtát, kérek tőle oltóvesszőt, s ha si­kerül az oltás, örülni fogok ne­ki. Viszont ba mások részére A fakorona részei az oltővessző megszedése szempontjából. Szá­munkra a C rész érdekes, ahol: 1 — vízhajtás, oltásra alkal­matlan, 2 — érett egyéves vesz­­sző, ilyeneket kell vágnunk ol­táshoz készítek oltványt, akkor már nem a kedvtelés, hanem a fele­lősség az előbbrevaló. Ilyenkor megbízható helyről, ellenőrzött fáról kell oltáshoz vesszőt sze­rezni. Kifogástalan oltóanyagot lehet vásárolni vagy rendelni a gyümölcs- és díszfák kutatásá­val, nemesítésével és szaporí­tásával foglalkozó intézmények­ben (Ostav ovocných a okras­ných drevín Bojnice, ŠS Veselé pri Piešfanoch, ŰKSÜP ŠS Nové Zámky, vagy Veľké Rypňany). Az oltással is foglalkozó ker­­tészkedők általában dédelget­nek egy-egy fát, amelyről bár­mikor bátran megszedhetik a szükséges oltóvesszőt. Igen ám, de honnan, a korona mely ré­széről legjobb oltövesszőt vág­ni? A kérdésre az 1. ábra ad választ. A koronát négy részre osztottuk, de csupán a C rész­ben rajzoltuk meg az ágakat, ezzel is hangsúlyozva, ez a ko­ronarész nyújt legjobb oltóvesz­­szőt. Az A rész vesszői kevés fényhez jutottak, tehát bennük kevés a tartalék tápanyag. A В részben a vesszők elég fényt kaptak, tápanyagokban is elég gazdagok, viszont — helyzetük­nél fogva — vegetatív jelle­gűek, s ha velük oltanánk, so­káig kellene várnunk a termő­­refordulásra. A korona D része délről jól meg van világítva, az alsó vesszők azonban így is vékonyak. Ha ezekkel oltanánk, szerény növekedésre és korai termőrefordulásra számíthat­nánk. A D részről nyerhető vesszőket főleg ^kísérletek so­rán szokás fölhasználni. Szá­munkra legértékesebb a C rész, amely délnyugati megvilágítást kap. Itt a vesszők kellő hosz­­szúságúak, vastagok, elég táp­anyag halmozódott föl bennök, eredményesen tárolhatók és a velük végzett oltás jól ered, egyenletesen növekszik és elég korán terem. Talán érdemes szót ejteni a vessző értékéről, felhasználha­tóságáról (2. ábra). A vessző 1-sel jelölt része az almáster­­mésűeknél csak ritkán érik be, tehát oltásra alkalmatlan. En­nek ellenére a tárolás előtt nem tanácsos eltávolítani, mert a vágási felület fölöslegesen párologtatná az értékes nedve­ket. A csonthéjasoknál ez a rész is beérik, tehát felhasznál­ható oltásra. Szinte minden gyümölcs esetében a 2. vessző­­ŕ rész a legértékesebb. A 3. rész megint csak értéktelen, bár sok rajta a termőrügy. Ha ezzel ol­tunk, a fa igen erőteljes, buja növekedésű lesz' de későn for­dul termőre. A vesző 4. része rendszerint kétéves gally, amit jobb meghagyni a fán egy da­rabka egyéves résszel és csúcs­rüggyel (főleg a fiatal fákon, ahol minden gally számít). Mikor szedjük az oltóvesszőt? A helyes időpont az eredés szempontjából fontos: decem­ber derekától január közepéig tart. A német gyümölcsészek esküsznek a „tizenkét éjszaká“­­ra (december 24 és január 8 között időszak). Ekkor szedik a cseresznye oltővesszőit. Ná­lunk a faiskolákban a fáról­­fára módszert alkalmazzák, vagyis február végén vagy már­cius elején a levágott vesszővel azonnal oltanak. Ha a február végén vágott vesszővel csak áprilisban oltanak, bizony gyen­ge-lesz az eredési arány. Vala­mivel kedvezőbb a helyzet az almánál: ennél nem olyan ki­­állóak a rügyek, a vessző job­ban gazdálkodik a tápanyagok­kal, tehát jobban tárolható, és oltásra elég akkor felhasznál­ni, amikor beindul a nedvkerin­gés és az alany maga biztosítja az oltás megeredéséhez nélkü­lözhetetlen tápanyagokat. A megszedett oltóvesszőt kö­tegelve és címkézve tároljuk. Kevés vesszőt vegyesen is tá­rolhatunk, de akkor mindegyi­ket kölön kell megjelölni (pl. bevágás az alsó részen). Köte­geléskor ügyeljünk arra, hogy a vesszők alja egyforma elhe­lyezkedésű legyen. Az ultóvesz­­szőt én évek óta a folyamato­san szellőztetett (ablak) pin­cében tárolom, ahol az alma is telel. A pince földpadlós, és a vesszők — akárcsak a telelő zöldség — homokba ágyazva várják sorsuk beteljesedését. A homokot havonta nedvesítem. A faiskolákban hasonló körül­mények között teleltetik az ol­tóvesszőt. Akinek nincsen meg­felelő pincéje, almával együtt kútban vagy vízvezeték-akná­ban is eltarthatja a megszedett oltóvesszőt. Megoldást jelenthet a vermelés Is. A verem 1X1X1 méteres legyen, béleljük ki deszkával vagy tegyünk bele feneketlen hordót, a hordóba kevés nedves homokot és állít­suk bele a vesszőket. A hordó tetejére rács, majd szalma, s végül föld kerüljön, így fagy­tól, a nedvességtől és a rág­csálóktól is megóvhatjuk a sza­porítóanyagot. A pincében vagy aknában tá­rolt vesszőket ellenőrizzük. Ha fonnyadást észlelünk, a vesszők talpi részét 2 cm-rel megkur­títjuk, a köteget egy-két órára vízbe állítjuk, majd ismét ho­mokba ágyazzuk. BELUCZ JANOS agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa Oltóvesszőnek vágott éves vessző: 1 — rendszerint be nem érett rész, melyet almánál nem használunk fel; 2 — oltás szempontjából legértékesebb vesszőrész; 3 — oltásra alkalmat­lan rész; 4 — kétéves rész, jobb, ha a fán marad 3 A juhok mellett döntöttek Havlíkék az immár Komá­romhoz (Komárno) tartozó örs­­újfalutől (Nová Stráž) alig két kilométerre fekvő Pál pusztán laknaik. A feleség a járási szék­helyen dolgozik, a férj gépko­csivezetőként járja az országot. Akkor sem tudnak tétlenül ül­dögélni, amikor szabadjuk van. Sokáig gondolkoztak, az állat­­tenyésztésnek qielylk ágát vá­lasszák, mivel népesltséik be a háztájit. Végül is a juhok mel­lett döntöttek. — Megtudtam, hogy Viharo­son, ezen a Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) és Ekel (Okoliőná) közötti, kicsi tele­pülésen van egy klstenyésztő, aki harminc juhot tart. Elmen­tem hozzá, beszélgettünk egy kicsit, végül bárányokat Is vet­tem tőle. Itthon nagy volt az öröm, s úgy határoztunk, ha már belevágtunk, akkor legyen rendes állományunk, ne két­­három szem birka. A hét végén nekigyűrkőzött a család, s fel­épült az állatszállás, megvehet­­tük az újabb öt bárányt. Érvelni próbáltam, hogy a sok állat nagy gond, Ilyen ál­lománynak már sok takarmány kell, de a házigazda csak mo­solygott. — A szálas beszerzése nem okoz gondot, hiszen az útmenti árkokban rengeteg zöld terem. Arról nem is beszélve, hogy az állami gazdaság részlegvezető­je, Ibolya Béla megengedte, hogy a gépek számára hozzá­férhetetlen területekről leka­száljuk, begyűjtsük a füvet. Ezen a télen annyi szénánk van, hogy akár húsz juhot Is tarthatnánk. Később megtudtam, hogy Hav- és fejleszteni kívánja az alap­­lík János minden beszerezhető állományt. Sőtl Legfőbb törek­­szakirodalmat figyelmesen ta- vése, hogy elismert, törzsköny­­nulmányoz, melyekben a juhte- vezett állománnyal dolgozhas­­nyésztésről esik sző, és a ta- son, mégpedig a család és a pasztaltabbakkal is sokat be- társadalom hasznára, szélget. Egyszóval gyűjtögeti a Andriskin József, tudnivalókat, mert gyarapítani Komárom (Komárno) (lisztharmat) hajtások eltávolí fásából áll. A bokrot sűrítő befelé törő hajtásokat tőbő kell kivágni, az éretlen vessző két pedig meg kell kurtítani Ifjitó metszést akkor alkai mázunk, ha észrevesszük, hogj a bokor egyre kevesebb és rö videbb új hajtást nevel, s i meglévő ágak hajtásnövekedési is csökken. A málna tulajdonképpen fél bokrot nevelő bogyós. A gyö kérhajtásokkal szaporodó nö vény kétéves időtartam alat

Next

/
Oldalképek
Tartalom