Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-09 / 14. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. április 9. 12 A ricinus fontos ipari növény A ricinusból nyert olaj hasznosítási lehetősége igen sokrétű. Fontos nyersanyagként használják a kohászatban, a textil-, a gyógyszer- és a kozmetikai Iparban, a kenőolajok és a festékek gyártásában. A poliamid szálak előállításának is egyik alapanyaga. Termesztésével ezért számtalan országban foglalkoznak. Világviszonylatban évente 500— 600 ezer tonna riclnusmagvat termelnek. Az össztermelésnek mintegy nyolcvan százalékát India, a trópusi Afrika, Brazília és a Szovjetunió biztosítja. Az európai országok közül na,gyobb arányú ricinustermesztéssel Jugoszláviában és Magyarországon foglalkoznak. Hazánkban a ricinust csak kis mértékben termesztik, többnyire fajtaösszehasonlító és szántóföldi kísérletek keretében. Ez középkorai fajta, s az előbbihez viszonyítva nagyobb magvú. Magyarországon elterjedt a nagy magvú Mezőhegyesi fajta is, anífelyet az Iregi és a Mezőhegyesi Tüskés fajta keresztezéséből hoztak létre. A fajtakísérletek eredményei szerint a hazai gyakorlatban a lengyel nemesítéstt Pulawsky, valamint a szovjet Donszki 272-1 fajta is jól érvényesülhet. A nagyüzemi, gépesített termesztés szempontjából fontos követelmény, hogy az új fajták koraiak és egyenletes érésűek legyenek, s hogy a toktermős az első fagyok beálltáig a növényen maradjon, s olajtartalma Is nagy legyen. A ricinus melegkedvelő növény. Hőigénye a tenyészidő folyamán 3400 Celslus-fok. Termesztésére a meleg, napos fekvésű, tápanyagokban, főleg mőszben gazdag, jó termőerejű fát formájában — igényel. Ezeket ősszel, a mélyszántás előtt juttatjuk a talajba. A foszforműtrágyák gyorsítják a magvak érését, viszont a nagyobb menynyiségű klór és kálium lassítja a növekedést. Trágyázott kapásnövény után a nitrogéntrágyázás nem szükséges. Hűvösebb tavaszi időjárás esetén nltrogénes fejtrágyázás ajánlatos, maximálisan 40 kilogramm nitrogén adagolásával hektáronként. Istállótrágyát a ricinus alá ne alkalmazzunk, mert hoszszabbltja az érést. Ha a tenyészidő folyamán nem alkalmazunk gyomirtó szereket, kétszeri, sőt háromszori kapálás szükséges. Magyarországon a nagyüzemi termesztésben a gyomok ellen vetés után a Gesagard-50 gyomirtó szert alkalmazzák 600 liter vízben feloldva, 3,5—5 kilogrammos adagban hektáronként. Szovjet tapasztalatok szerint az egycsírájú gyomok ellen a Ramrod szer bizonyult hatásosnak. Hektáronként 4—6 kilogrammos adagban, vetés után alkalzák. Kisüzemi termesztésben a termést fokozatosan takarítjuk be Az érett ricinusmagvak szárazanyaga 45—55 százalék zsiradékot tartalmaz. A magvak kétféle mérgező anyagot tartalmaznak. Az egyik az igen mérgező rlcln elnevezésű albumin, amely a mag olajmentes részében található, s az olaj klsajtolása után az olajpogácsában marad. A másik a rlclnin alkaloid, amely ugyancsak a magvakban és a növény egyéb részeiben van. Magyarországi adatok szerint, megfelelő eljárással az olajpogácsában levő mérgező anyag eltávolítható, s így a pogácsa az állatok takarmányozásában — megfelelő arányban keverve — hasznosítható. A trópusokon a ricinus bokor alakú, évelő növény, magassága elérheti a tíz métert is. A hűvösebb éghajlati övezetekben két vagy három éves, hazánkban pedig egynyári növényként termeszthető, mert télen kifaev. A ricinus fontos ipart növény, de szép külalakja miatt dísznövényként Is termesztik A ricinus kőnikus alakú, több mellékhajtást képző gyökere két-három méteres mélységbe hatol a talajba, s így elegendő mennyiségű nedvességhez jut. Melegebb éghajlatú övezeteinkben — főleg Dél-Szlovákiában és Dél-Morvaországban — egy vagy két méter magasra nő. A szár színe a fajtától függően különböző — a vörösesbarnától egészen a sárgászöldig —, a felületén viaszos bevonattal. A növény szétágazó és ujjasán osztott levélzetű. A ricinus egylaki növény. A fürtökben levő virágok úgy helyezkednek el, hogy a termést hozó virágok a fürt felső, a beporzó virágok pedig az alsó részében vannak. A bejorzás a szél és a rovarok segítségével történik. A háromrekeszes toktermés ovális vagy gömb alakú. Hazánkban első Ízben 1943- ban kezdtek foglalkozni a magyaroszági Iregszemcse-Tolna rtcínusfajta nemesítésével. A kísérletekben a termőhelytől függően 1,2—2,07 tonnás hozamokat értek el hektáronként. Adottságaink között a magyarországi korai tüskementes Iregi fajta vált be, s a kísérletek arra utalnak, hogy az ugyancsak magyarországi nemesitésű Szé kácsi fajta is meghonosítható. talajok alkalmasak. Jól tűri a szárazságot. Termesztésére a Csallóköz déli része bizonyult a legalkalmasabbnak. A vetésforgóba a pillangósok, az őszi búza vagy az árpa után soroljuk. Az egymás utáni termesztést nem tűri, s ugyanazon a területen csak négy év után termeszthető. Más növények számára Igen jó elővetemény, mert mély gyökérzete révén a talaj alsóbb rétegelt tápanyagokkal gazdagítja. Talajelőkészltése a kukoricáéhoz hasonló. A vetést április végén, május elején 4—6, szárazabb körzetekben 8 centiméter mélyen végezzük. A javasolt növényközi távolság 50X50 vagy 60X50 centiméter. Egy-egy fészekbe 2—3 magot vetünk, s az első levél kifejlődése után egyeljük. A vetőmagszükséglet 12—18 kilogramm hektáronként. Az Iregi fajta esetében az ajánlott egyedszám 28—30 ezer tő hektáronként. A tápanyagpőtlás szempontjából a ricinus — fotóanyagban számítva — 40—70 kilogramm foszfort és 60—80 kilogramm káliumot — káliumszul— a tokok repedezésétől függően — szeptember végétől az első fagyok beálltáig. A kevésbé pergő fajták esetében az egész fürtöt leszedhetjük és megfelelően szerkesztett rostákon, száraz, napos szelős helyen szárítjuk. A száraz tobozokat csépeljük. Magyarországon erre a célra sajátos cséplőgépeket alkalmaznak. A száraz magvakat 30—40 centiméteres rétegben raktározzuk, s időnként lapáttal forgatva szellőztetjük. A Szovjetunióban speciális kombájnokkal takarítják be a ricinusmagot. Hazánkban kísérleti körülmények között hektáronként 1,2—1,6 tonnás hozamokat értünk el. Magyarországon a nagyüzemi termesztésben az apró magvú fajtákból 0,69—1,06 tonna, a közepesen nagy magvú fajták esetében 0,6—1,39 tonna, a nagy magvú fajtákból pedig 1,73 tonnán felüli termést takarítanak be hektáronként. Chládek Miloš agrármérnök Kisüzemi termesztéshez alkalmas cséplőgép [A szerző felv.) A mezőgazdasági üzemek többségében általános gyakorlattá vált, hogy a kukoricaszllázs előállításához az erre a célra tervezett termőterület hatvan-nyolcvan százalékán vetnek silókukoricát, a hátralevő területen pedig szemeskukorica-hibrideket. Így betakarításkor átcsoportosításokat végezhetnek. Az Is gyakran előfordul, hogy a szemre termesztett kukorica keresztsorait — főleg elgyomosodott növényzetekben — betakarítják és szilázsolják. A néhány éve meghonosodott nedves kukorica tárolási módszere tovább bonyolítja a korántsem helyeselhető helyzetet. Köztudott, hogy a silókukoricával szemben támasztott legfőbb követelmény a 25—35 százalék közötti szárazanyag-tartalom. A 25 százalék alatti szárazanyag-tartalom esetében nehezen biztosítható a szilázs kívánt minősége, a tárolás során sok lé képződik, és elfolyik. A 35 százaléknál nagyobb szárazanyag-tartalmú zöldanyag tejsavas erjedése bizonytalan és a penészedés veszélye fenyeget. Ez a veszély a vetés Időpontja és a hibridek helyes megválasztásával elkerülhető. Magyarországi kutatók hároméves kísérlet során két-két szemes- és silókukorica-hibridet hasonlítottak össze. A betakarítást az egész növény harminc százalékos szárazanyag-tartamának elérésekor végezték. A szántóföldi, laboratóriumi és takarmányozási kísérletek eredményeiből a következő adatokat kapták: A szem és a csutka emészthető szárazanyag-hozamának összehasonlításakor a szemeskukorica-hibrldek a korai érési csoportban 15,4 százalékkal, a késel csoportban pedig 4,1 százalékkal jobbak voltak. Ezzel szemben, amikor az egész növény emészthető szárazanyag-tartalmát hasonlították össze, a silókukorica-hibridek a korai érési csoportban 28,8 százalékkal, a késeiek pedig 16 százalékai múlták felül a szemeskukorica-hlbrideket. Ez azzal magyarázható, hogy a silókukorica-hibridek esetében a szemtermés mellett a növény vegetatív részeinek Is nagy jelentősége van. A nagyobb mennyiségű zöldtömeg, illetve a nagyobb levélfelület asszimilációs képessége lényegesen erőteljesebb, mint a szemtermésé. így a tápanyagtöbblet a növény vegetatív részeiben tárolódik. Ezért a szemeskuko-Szemes vagy silókukorica? rlca-hlbridek előállításában a nemesltők arra törekednek, hogy ezek egyrészt annyi asszimilátát termeljenek, amennyi a szem felépítéséhez szükséges, másrészt pedig a tápanyagok a szemben minél gyorsabban raktározódjanak. Érdekes jelenség, hogy a szemeskukorica-hibrldek az egész növény emészthető szárazanyag-tartalmának 7,5 százalékkal nagyobb részarányát a csőben tárolják, akárcsak a silókukorlca-hribridek. A cső alatti szár és levél tömegének részaránya a szemeskukorica-hibridek esetében 13,6 százalék, a silókukorica esetében pedig 18,4 százalék körüli. A cső feletti szár és levél tömegének hányada sorrendben 9,4, illetve 12,1 százalék. Tehát a tápanyagtöbblet a cső alatti szárban raktározódik, Így ennek tápértéke jelentős. A szemcsutka-keverék betakarítása céljából szemeskukorlca-hibrideket ajánlatos vetni. A betakarítást akkor végezzük, amikor a szem és a csutka szárazanyag-tartalma eléri a 30—35 százalékot. Az a tény, hogy tavasszal a silókukorica rovására szemeskukorica-hlbrideket vetünk, és csak ősszel, a betakarítás kezdete előtt döntjük el a hasznosítás módját, ez jelentős veszteséggel jár. A szilázsolásra szánt szemes kukorica esetében 12—14 százalékkal kevesebb emészthető szárazanyag hozamot nyerünk. Viszont, ha a silókukorica-hibrideket szemtermésnek szánva, a szemeskukorica-termesztés követelményeinek megfelelő tőtávolságra vetjük, ősszel pedig mégiscsak szilázsként hasznosítjuk, akkor további 10—15 százalékos hozamcsökkenéssel számolhatunk, mert a silókukorica-hibrideket 15—20 százalékkal nagyobb tőállománnyal termesztjük. Ezért már tavasszal döntenünk kell a hasznosítás módjáról, eszerint kell ugyanis kiválasztanunk a legmegfelelőbb hibrideket, s betartani a kukorica hasznosítási céljaival összehangolt tervezett vetésterületet. A Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Felügyelő Intézet Nagymegyeri (Galovo) Fajtakísérleti Állomásán tavaly több kukoricahibridet hasonlítottunk össze. Az eredmények a követ kezők voltak: Fajta Súlyarány % hozam t/ha Szárazanyagtartalom betakarításkor cső szár cső szár CE 240 S 40,6 59,4 44,5 72,5/ 28,5 CE 320 32,8 67,2 40,4 67,5 30,0 CE 325 S 35,5 64,5 50,4 67,5 25,5 CE 370 34,4 65,6 52,7 57,5 25,0 TO 385 S . 33,3 66,7 50,2 55,0 31,5 TO 550 29,2 70,8 50,4 53,5 23,5 TO 560 A 27,5 72,5 56,6 50,0 22,5 TO 560 26,9 73,1 56,3 47*5 23,0 0 32,5 67,5 50,1 58,8 28,1 A gyakorlatban a silókukorica betakarításának kezdetét a szem szárazanyag-tartalmától függően határozzuk meg. Akkor kezdhetjük a betakarítást, amikor ez eléri az 55—60 szá-A búza vegyszeres gyomirtása A búza vegyszeres gyomirtására évek óta az Aminex és az Aniten Kombi szereket alkalmazzák a gyakorlatban. Szinte hagyománnyá vált, hogy ezeket a gyomirtó szereket a Retacel növekedésszabályozó szerrel kombinálják. A szakirodalmat böngészve érdekes, számomra is megdöbbentő adatra bukkantam a Retacel alkalmazásával kapcsolatban. A kísérleti adatok értelmében ugyanis az említett növekedést szabályozó szer hektáronként két liternél nagyobb adagolásban fitotoxikusan bat a búzára, s ezáltal érthető módon csökkenti hozamát. Márpedig a hazai gyakorlatban sokszor három-négy, sőt öt-hat li teres adagban is alkalmazzák hektáronként. Említést érdemel, hogy hazai szakirodalmunk is a bokrosodás elősegítésére 1,5—2 litert, a megdőlés ellen pedig 2—6 litert javasol hektáronként. Kiemelném, hogy ebben az esetben csupán a tank-mix adagolásáról, illetve alkalmazásáról van szó. A Retacel toxikus hatásával kapcsolatos hazai kísérletekről ezidáig nincs tudomásom. Csupán a keverlietőségét illetően állnak rendelkezésre adatok. Tavaly a kéraéndi (Kamenín) szövetkezetben az őszi búza vegyszeres gyomirtása során a zalékot, mert akkor a zöldanyag szárazanyag-tartalma is 28—30 százalék körüli. Belucz János agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa Retacel alkalmazásakor nem lépték túl a hektáronkénti két literes adagot, vállalva így az esetleges megdőlés veszélyét. A végeredmény az volt, bogy a búza növényzete nem dóit .eg, a hozamokat illetően pedig a legjobbak között szerepeltek. Bizonyos, hogy a jó eredményekben más tényezők Is közrejátszottak, ám ha az említett adagok betartása csupán néhány százalékos arányban segítette is a pozitív hatást, már akkor is megfontolásra érdemes. Célszerű lenne a Retacel adagolásának hatását nagyobb méretű üzemi kísérletekben — tudományosan megalapozott bizonyítás céljából — kipróbálni. Hiszen senkinek sem lehet közömbös a hozamok növelésének ezen lehetősége. SZALAI LÄSZL0 Miért csökken a Napjainkban gyakran vitatott téma a cukorrépa hozamának, de főleg cukortartalmának jelentős csökkenése. A mezőgazdasági üzemek vezetői emiatt gyakran a fajtaválasztékot, a vetőmag minőségét hibáztatják, de sokszor a kedvezőtlen időjárási viszonyokat teszik felelőssé. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor a gyenge hozamok okát elsősorban a talaj nem megfelelő előkészítésében, a szakszerűtlen tápanyagpótlásban, de nem utolsósorban a foghíjas növényápolásban és -védelemben kell keresnünk. A tápanyagpőtlást illetően a nitrogén gyakori túladagolása csökkenti a cukorképződést, és gyengíti a növényzet ellenállőképességőt a betegségekkel szemben. A cukorrépa betegségei közül úgyszólván minden évben fellép a répafélék cerkoszpőrás levélfoltossága, amely a növény levélzetét károsítja. A fertőzött növény új levelek hajtására kényszerül, ami a cukortartalom? gyökértömeg növekedésének és a cukortartalom képződésének a rovására megy. Sajnos több gazdaságban elmulasztják a betegségek elleni védekezést. Pedig ha mérlegelnék hozamcsökkentő hatását, akkor rájönnének arra, hogy az előidézett károk a többszörösét teszik ki a növényvédelemmel járó munkaráfordításnak, s a vegyszer költségeinek. Ha csak harminc tonna hektáronkénti hozamot veszünk alapul, s ha a betegségek vagy a túlzott nitrogéntrágyázás miatt csupán egy kilogrammal Is csökken a kitermelhető cukormennyiség, hektáronkénti átlagban ez Is háromszáz kilő cukorveszteséget jelent népgazdaságunk számára. Ma a mezőgazdasági üzemek többsége élén szakképzett vezetők állnak. Tehát nehezen feltételezhető, hogy nem értenek a cukorrépa termesztéséhez. A hiányosságok egész sorát kifogásolható hozzáállásukban kell keresnünk. Kara Márton nyugdíjas szövetkezeti elnök
