Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-12 / 10. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1983. március 12. A közvagyon védelmében Idézet Jozef Böbék elvtársnak, az SZSZK belügyminiszter-helyettesé­nek bszámolójából: „Az SZSZK kormánya által 1972-ben kiadott tűzbiztonsági határozat rész­letes útmutatást nyújtott és nyújt az illetékes szerveknek azzal kapcsolat­ban, bogy milyen feladatok várnak rájuk a tűzmegelőzés terén, milyen megelőző Intézkedések sorát kell életbe léptetniük a közvagyon védel­me érdekében. Az elmúlt tíz évben a hivatásos tűzbiztonsági szervek, az inspekciók, az önkéntes tűzoltók, va­lamint a közintézmények és a terme­lőegységek nagy erőfeszítéseket tet­tek annak érdekében, hogy a határo­zatok a gyakorlatban is megvalósul­janak. Persze az eddigi^ tapasztalatok azt igazolják, hogy az anyagi, s egyéb értékmnfatókban mérhető ráfordítás, melyet államunk előirányzott a tűz megelőzésére, lokalizálására, nem hozták meg a kellő eredményt. Az emberi hanyagság, a felelőtlen hozzá­állás révén a vörös kakas az elmúlt években is „aratott“, s százmillió ko­ronás értékek váltak a tfiz martalé­kává. A különböző okok keresése közben rá kell mutatnunk arra is. hogy a jövőben milyen tényezők kí­sérik majd a termelést. A tudómé nyos-műszaki haladás ugyanis magá­val hozta azt, hogy az Ipar, ezzel párhuzamosan a mezőgazdaság Is egy­re több különböző vegyi összetételű anyagot használ fel a termelés folya­mán. Tehát a termelésben évről évre nő a gyúlékony anyagok mennyisége, így a tűzveszély is komolyabb. Az el­mondottakra szigorúan fel kell hívni minden gazdasági vezető, szervezet, intézmény, s egyén figyelmét. Ma már műszaki- és káderszempontból felké­szültebben kell harcolni az értékeket pusztító tűz ellen. Ott, ahol nem ér­tik meg ennek a jelentőségét, ahol „lekezelik“ a tűzvédelmet, ott bizo­nyos idő elteltével óriási lemaradás mutatkozik majd.“ Ezek a valóban figyelmet érdemlő szavak az SZLKP Központi Bizottsága és az SZSZK Tűzvédelmi Főfelügyelő­ségének közös sajtóértekezletén hang­zottak el. Annak érdekében, hogy ezeket a konkrétumokat pontos ada­tokkal is kiegészítsük, az alábbiakban közöljük a múlt év tűzeseteinek szám­beli mérlegét, s azokat az összeha­sonlító adatokat, melyek tükrözik a valóságot. A Szlovák Szocialista Köztársaság­ban tavaly 1219 tűzeset pusztitott, melyek összesen 85 millió 897 ezer koronás kárt okoztak. A tűzesetek következtében 39 személy életét vesz­tette, 118-an pedig komoly sérülése­ket szenvedtek. A tűzoltóknak, s az üzemek dolgozóinak áldozatkész be­avatkozása révén összesen 336 millió 52 ezer kroonás értéket sikerült meg­menteni. Tavaly 81 tűzesettel volt ke­vesebb, mint 1981-ben, s a károk is 24 millió 952 ezer koronával voltak kisebbek. A pontos kimutatások azt Igazolják, hogy a termelőegységek közül — számbelileg — a legtöbb tüzeset a mezőgazdaságban történt: a 271 tűz­eset következtében összesen 27 тШ16 139 ezer korona értékű kár keletke­zett. Két dolgozó meghalt, 12 személy pedig megsebesült. Bár tavaly 18 tűz­esettel kevesebb fordult élő mint az előző évben, a keletkezett kár értéke viszont meghaladta a 13 millió koro­nát. A legtöbb tűzeset a szövetkeze­tekben történt: összesen 186. Az Itt keletkezett károk értéke 10 millió 435 ezer korona volt. Tanulságképpen érdemes megemlíteni azt is, hogy hol keletkeztek a legnagyobb károk: az épületekben és berendezésekben 113 esetben pusztított tűz, s ezt a kazal és a raktártüzek követik. A tűz ke­letkezésének okát vizsgálva a legna­gyobb károkat — több mint 10 milliő korona értékben — a nyílt lánggal való manipuláció — hegyesztés, tűz­rakás stb. — okozta. Ezt követik az üzemelés folyamán felforrósodott al­katrészek által kiváltott tüzek, az ön­gyulladás és egyéb tűzveszélyt rejtő források. A felsorolt tények valóban minden­kit gondolkodásra kell hogy késztes­senek: vajon hol vannak a legna­gyobb hiányosságok, hol szükségesek a sürgős intézkedések. Mivel a mezőgazdaságban van a legtöbb gond, az említett értekezle­ten a szakemberek részéről olyan észrevételek, Javaslatok hangzottak el, melyeket az illetékeseknek meg kell szívlelniük. Annak ellenére, hogy ez a tény már számtalan fórumon elhangzott „kilószámra“ készültek erről figyel­meztető iratok, az egyes mezőgazda­zettek, akik nem „pótfunkcióként“ végzik küldetésüket. A másik ismétlődő gond — a tűz­biztonsági előadók túlterheltsége. Kezdődik ez a járási mezőgazdasági igazgatóságokon, ahol a tűzvédelmi előadó rendszerint több más olyan funkciót is betölt — mechanizátor, munkavédelmi technikus —, melyek elvégzése külőn-külön is egész em bért kíván. Hasonló, sőt még rosszabb a helyzet a szövetkezetekben, aminek következtében jóformán nem jut idő az ellenőrző szerep betöltésére. Ezt az állítást egy konkrét ténnyel Is alá­támaszthatjuk: Tavaly a mezőgazda­ságban a járási tűzrendészet! fel­ügyelőségek 18 ezer 72 esetben tártak fel tűzbiztonsági hiányosságokat. Itt jogosan felmerül a kérdés: vajon „hol volt“ a járási, az üzemi előadó, s az adott termelőegység tűzrendésze« bi­zottsága? Az általa eszközölt ellenőr­zések talán pozitívak voltak? A gondok sorát folytathatnánk. A tűzvédelmi tanfolyamok — Ismét csak ki kell mondani — névlegesek. A köz­vetlenül felelős egyének általában elfogadható szaktudással rendelkez­nek, a dolgozóknak viszont többnyire Tűzoltóink felkészültsége és akcióképessége tavaly is milliós értékeket mentett meg Fotó: Tóth József sági nagyüzemek vezetői — úgymond — nem veszik komolyan a tűzmeg­­előző intézkedések fontosságát, s a termelés „fékjeként“ tekintenek az egészre. Az elrettentő példák felsora­koztatása helyett meg kell említe­nünk egy nagyon súlyos hiányossá­got: a termelőegységek legtöbbjénél, ahol korábban a tűz komoly károkat okozott, továbbra sem történtek kellő tűzvédelmi intézkedések. Ez arra ve­­vethető visza, hogy a felelősségrevo­­nás nem volt eléggé következetes, s fgy a felelős egyének a későbbiek során sem szorgalmazták a korábbi hiányosságok kiküszöbölését, a meg­bízható megelőzés megteremtését. A gazdasági vezetőknek egyszer és min­­korra meg kell érteniük, hogy' az úgynevezett „megtakarításokkal“ — történetesen ha nem cseréltetik ki a régi villanyvezetékeket egy épületen — több millió koronás károkat okoz­hatnak. Štefan Ciöilla, az SZLKP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese az értekezleten egy nagyon aktuális gondról is szólt: A mezőgazdasági üzemek legtöbbjében a tűzvédelmi bizottság szerepe jóformán csak név­leges. Ezen szervnek komoly döntési joga van, szankciókat hozhat az adott esetben, ennek ellenére a legtöbbször sajnos „behódol“ saját gazdasági egy­sége vezetőségének. Elhallgatja a hiányosságokat — például Szlovákia több állattenyésztő telepének a vil­lanyhálózata elavult —, s a több ter­melés gyanánt „hallgatólagosan“ be­leegyezik olyan termelési módszerek gyakorlásába, mint a túlterhelt szárí­tók üzemeltetése stb. Tehát a tűzmeg­előzés olyan komoly tartalékokkal rendelkezik, melyeket a legrövidebb időn belül fel kell tárni. A bizottsá­goknak tehát olyan szakemberekből kell állniuk, akik valóban szakkép­hiányos a felkészültsége. Nem egy tűzvédelmi felelősnek csupán a felké­szítésről szóló okirat — a dolgozó ré­széről történő — aláírása a fontos, mivel az esetleges felelősségrevonás során a kezükben érzik ezt a fontos argumentumot. Persze az említettek nem általánosíthatók. Éppen ezért jó lenne, ha a jó példá „ragadóssá“ vál­na, ha mindenütt méltó szerepet ta­núsítanának az oktatásnak. Ugyanis azokon a munkaterületeken, ahol jól felkészített szakemberek dolgoznak, ott a tűz keletkezésének lehetősége úgyszólván kizárt. Emii Hnidka, az SZSZK Tűzrendé­szet! Főfelügyelőségének parancsnoka komoly hiányosságokra hívta fel az érdekeltek figyelmét: a tűzbiztonsági előírások ugyanis előtérbe helyezik a tűztámadás intenzitását. Ebből a szempontból — a mezőgazdaságban uralkodó viszonyokból kiindulva — ismét elmarasztalóan kell szólnunk. Nagyon sok ugyanis az olyan kézi tűzoltókészülék, mely nem üzemké­pes. A másik gond a felkészületlen­ség: nem ritka jelenség, hogy a szö­vetkezet objektumát őrző személy a nyugdíjas korhatárt magasan túlha­ladta, akinek tűz esetén nemcsak a beavatkozás, hanem a telefonálás Is gondot okoz. Amint azt a tűzvédelmi szervek Is hangsúlyozták: az első beavatkozásra való jó felkészülés milliós károktól mentheti meg a gazdaságokat.. A tűzvédelmet ne kezeljük kam­pányfeladatként! Ugyanis ma már nemcsak az aratás a „nagy tüzek“ ideje, a vörös kakas az év többi sza­kaszában Is garázdálkodhat. Tehál mindannyiunk ügye az, hogy jó szer­vezéssel, kellő felkészültséggel meg­előzzük a tűzeseteket, a tetemes nép­­gazdasági károkat. KALITA GÄBOR Ilyen közepes teljesítményű tűzoltó berendezéssel minden gazdaságnak rendelkeznie kellene (A szerző felv,) SOKSZOROSAN KAMATOZÓ BEFEKTETÉS ■v v ❖ * ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ A * ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ♦I« ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ Mindaz, amit a szellemi tőke gyarapítására, a politikai-szakmai továbbképzésre, valamint a szerzett ismeretek és tapasztalatok ész­szerű hasznosítására fordítunk, egyik alapvető előfeltétele a korszeri mezőgazdaságnak, megalapozója további fejlődésének. Szüntelen, la nem állítható folyamat, amely a dinamikusan növekvő tudományos­­műszaki haladás ismereteinek beáramlását teszt lehetővé a minden­napi gyakorlatba. A mezőgazdaság területén a központilag szervezett továbbképzés formál szerteágazóak. Közülük kétségtelenül a legelterjedtebb, min* denki számára hozzáférhető Ismeretszerző forrást jelent a haladó ta­pasztalatok iskolája keretében folytatott szakoktatás. Éppen ezért alapvetően fontos kérdés, miként élnek a gyakorlatban az Ismeretek gyarapításának ezzel a lehetőségével. Miként szervezik és Irányít­ják, hogy a későbbiek során minél több gyakorlati hasznot merít­hessenek a szerzett Ismeretekből? Az sem lényegtelen, milyen a szín­vonala, s a mondanivalója megfelel-e a gyakorlat követelményeinek? A felvetett kérdésekre kézzelfogható választ kerestünk, mégpedig azoktól, aki részesei az oktatásnak ős saját benyomásuk alapján ér­tékelhetnek. A több száz szövetkezet közül, — ahol évek óta rend­szeresen szervezik a haladó tapasztalatok Iskolája keretén belüli szakoktatást — választásunk a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dukla szövetkezetre esett. ■ Zátory Irén, a személyzeti osztály vezetője ekképpen tájékoz­tatott: — Szövetkezetünkben a haladó tapasztalatok Iskolája Idei tanfo­lyamába összesen 1Ö6 műszaki-gazdasági dolgozó kapcsolódott be. Az előadásokat a hodosl (Vydrany) művelődési házban tartjuk, amely megfelel ennyi ember befogadására. A tv-műsor megtekintése után előadás, majd vita következik az adott témakörrel kapcsolatban. Vé­leményem szerint hasznos az oktatásnak ez a formája, melyet haté­konyabbá tesz a vizuálisan szemléltetett tananyag. A 87 százalék körüli részvétel a haladó tapasztalatok Iskolájának népszerűségéről tanúskodik. Akinek nem áll módjában részt venni az előadáson, az áttanulmányozhatja a szlovák nyelvű tananyagot, vagy ennek a Sza­bad Földművesben közölt magyar nyelvű változatát. A lapot hétszáz példányszámban rendeljük, s így minden szövetkezeti tagnak jut be­lőle. ■ Fábián László munkabiztonsági technikus is pozitívan véleke­dett. — Nagyon színvonalasnak tartom az ágazatvezetóink köréből ki­jelölt lektorok előadását, akik a látottak és hallottak alapján össze­foglalják a számunkra legfontosabb tanulságokat, amelyeket szövet­kezetünk adottságaiból kiindulva érvényesítenek. A tananyagot ér­dekes, gazdaságunkban is alkalmazható haladó hazai és külföldi ta­pasztalatokkal és ismeretekkel egészítik ki. Az előző évi tanfolyam keretében — hogy csak egy példát említsek — ekképpen szereztünk részletes ismereteket a nedves kukorica betakarítási és tárolási mód­szeréről, amelyet tavaly első Ízben ki Is próbáltunk. Ш Molnár Ferenc az ellenőrző bizottság elnökének véleménye ek­képpen hangzott: — Feltétlenül szükséges, hogy a haladó tapasztalatok iskolájának egyes tananyagaival valamennyi vezető megismerkedjen. Ami gyakor­latilag szövetkezetünkben meg is valósul. Ezt azért tartom lényeges­nek, mert így mindenkinek módjában áll teljes képet kapni az orszá­gos vonatkozású adatokról, az országos helyzetről. Ezeket saját eredményeinkkel összehasonlítva, rámutathatunk arra, miben vagyunk jobbak, miben gyengébbek az országos átlagnál. Pontosabban fogal­mazva, melyik ágazat fejlesztésében választottunk helyes útirányt és melyikben kell nagyobb igyekezetét kifejtenünk a kívánt szint eléré­séhez. Figyelmemet különösképpen a cukorrépa termesztésével kap­csolatos tananyag ragadta meg. Köztudott, hogy ezen a téren akad még bőven tennivaló. Csak méltányolni tudom a növénytermesztési főágazatvezető színvonalas előadását, amelyben aprólékosan részle­tezte a termesztési technológia egyes folyamatait, miközben rámuta­tott a gyakorlatban előforduló hiányosságokra. A tv-műsorban meg­ismerkedhettünk a cukorrépa-termelés korszerű gépi eszközeivel, amelyeket igyekszünk majd be is szerezni. ■ Alföldi László a műszaki szogáltatások vezetője Így nyilatko­zott: — Az egyes témakörök nagyon tartalmasak voltak. Főként a ter­melést közvetlenül érintő tananyagok keretén belül ismertetett új­szerű megoldásokból, gyakorlati tapasztalatokból több hasznos ötle­tet merítettünk. Például a cukorrépa-termesztésről szóló Ismertető anyag nyomán hozzá is fogtunk egy újítási javaslat megvalósításá­hoz. Lényege az, hogy az önjáró répafejelő gép egyszerű módosí­tással — külön alváz szerkesztésével a karajozó elemeket a sara­­boló elemeivel váltottuk fel — a sorközi művelésre Is alkalmassá válik. Előnye óriási. Elsősorban a hagyományos sarabolőkkal szem­ben kétszeresére növelhető a kerületi teljesítmény, mivel az önjá­róra, két hatszoros saratioló-egység szerelhető. Ez pedig végső soron energia és munkaerő-megtakarítást jelent majd számunkra. Hiszen a sarabolók üzemeltetéséhez nincs szükség erőgépre, traktorosra, sem pedig segédgépkezelőre. A tavaszi munkák kezdetéig a gép elkészül. A sorközi talajművelést ezzel végezhetjük majd. Persze a jő ötleteket, tapasztalatokat a múltban Is Igyekeztünk meghonosí­tani. így oldottuk meg például a kukoricaszár begyűjtését, s a ta­pasztalatokból merítve szántuk rá magunkat a magasnyomású ta­­karmányelökészltő berendezés (destruktor) létesítésére, amelyben naponta különböző élelmiszeripari és vágóhídi hulladékból nyolc tonna takarmánypépet készítünk a sertéseknek, s ezáltal egy kiló sertéshús kitermelésénél 0,35 kiló erőtakarmányt takarítunk meg. Gondolom, az elhangzott vélemények meggyőzően érvelnek amel­lett, hogy ott, ahol a dolgozók téli oktatását színvonalasan szerve­zik, ahol odafigyelnek, s fogékonyak az új iránt, ott a szerzett isme­reteket, tapasztalatokat kamatoztatni is tudják a termelés hatéko­nyabbá tétele érdekében. Természetesen ahhoz, hogy az új ismereteket alkotó módon érvé­nyesíteni is tudják, a gyakorlatban megfelelő szakképzettség és a továbbképzés valamennyi formájának hatékony alkalmazása szüksé­ges. Erre pedig a Dukla Efsz-ben fokozott figyelmet fordítanak. A műszaki-adminisztratív dolgozók közül 16-nak főiskolai, 66-nak pedig középiskolai végzettsége van. A fizikai dolgozók 46,6 száza­léka megszerezte a szakoklevelet. Az előző két esztendő folyamán a szövetkezeti munkaiskola keretében 19 állatgondozó és 17 gépesítő szerezte meg a szükséges szakképesítést. Az idén a kertészetben és szőlészetben dolgozókat vonják be az oktatásba. A gépesltők és traktorosok közül tavaly 69-en vettek részt a Gellei (Holice) Gép- és Traktorállomás által rendezett tanfolyamon, amely arra hivatott, hogy a dolgozók elsajátítsák az évről-évre újabb típusú gépek kezelését és karbantartásátľ A szövetkezet vezetősége minden eszközzel támogatja a szakkép­zettség növelését, s a minél több szakember megnyerését. Lehetővé teszik a tagoknak, hogy főiskolai vagy középiskolai képesítésüket az esti levelező tagozaton szerezzék meg, s több főiskolásnak, kö­zépiskolásnak és szaktanintézeti diáknak ösztöndíjat folyósítanak. Csak természetes, hogy ilyen kedvező feltételek mellett minden új ismeret termékeny talajba hull, s a szerzett tudás sokszorosan kamatozik, nemcsak a közös, hanem az egész társadalom javára. KLAMARCSIK MARIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom